ÚJSÁGOK ARCHIVUMA

A Marana Tha újság 2019. szeptember-októberi
számának tartalmából

 

Katona István: Az Úr adja az életet 

Szent Bernát azt írja egyik könyvében: Az Úr adta neked az életet, hiszen a semmiből alkotott téged. De nemcsak életet adott, hanem megajándékoz mindazzal, ami biztosítja létedet. Képességet adott, hogy ismereteket szerezz, alkoss, terveket készíts, formáld a világot. Végül képessé tett arra is, hogy életed végén beléphess az örök boldogságba. Ha a szíved igazán átérezné mindezt, akkor reggeltől estig azon gondolkodnál, hogyan szerezz örömöt mennyei Atyádnak. Hogyan viszonozd mindazt a jót, amit Tőle kaptál? 

1. Váltsd életre Isten parancsait 

Már Mózes könyvében olvashatunk arról, hogy nem elég meghallani Isten parancsait, hanem teljesíteni is kell azokat. Egy férfi tanúságot tett arról, hogy évtizedeken keresztül távol élt Istentől. Vallásosan nevelték, de az iskola elvégzése után belevetette magát a világ nyújtotta élvezetekbe. Először a vasárnapi szentmise maradt el életéből, később az imádság is. Az Úr azonban nem felejtette el, hanem váratlanul segített rajta, amikor bajba került. Elveszítette állását és nem talált munkát. Tartozásait nem tudta fizetni, kezdett kétségbe esni. Úgy érezte, vége mindennek. Testvérei se tudtak rajta segíteni. Elmondta problémáját egy atyának, aki azt mondta neki: „Bízzál Istenben, ne hagyd el magad. Ő szeret téged és segíteni fog rajtad.” Ez a mondat megragadt az emlékezetében és több alkalommal is felidézte magában. Elkezdett szívből imádkozni, templomba járni és minden megváltozott. Váratlanul talált egy jó munkahelyet, ki tudta fizetni tartozását, elmúlt minden szomorúsága. A megtalált hit boldoggá tette őt. Ezért fontos, hogy ne csak hallgassuk Isten szavát, hanem meg is valósítsuk életünkben. Jézus életünk forrása akar lenni. Szőlőtőnek mondta magát, aki minden pillanatban táplál minket, ha hozzákapcsolódunk, mint szőlővesszők. Aki benne bízik, mindig tud újrakezdeni. 

2. Minden jó Istentől jön 

Jakab apostol azt írja levelében, hogy „minden jó adomány Istentől jön.” A média gyakran beszámol róla, mennyi erőszakos cselekmény történik a világban. Egy alkalommal a riporter megkérdezte a gyilkost, érzett-e lelkifurdalást, amikor szörnyű tettét elkövette. A gyilkos mélyen hallgatott – ami azt jelentette, hogy nem volt lelkifurdalása.  – De megkérdezhetnénk, hogy legyen lelkifurdalása, ha nem hisz a lélekben? Hogyan higgyen, ha senki nem tanította meg a hitre, ha senki nem nevelte az élet tiszteletére? Ha senki nem nevelte az Istenbe vetett bizalomra. – Ha élő hitünk van, akkor tudjuk, hogy van lelkünk és ezt a lelket minden nap ápolni kell imádsággal és szeretettel. Ez azt is jelenti, hogy küzdeni kell hibáink és rossz szokásaink ellen. Ha hiszünk, akkor felelősséget érzünk a magunk és mások életéért. Ezért fontos, hogy a családban rendszeres legyen a Szentírás olvasása. Ezért fontos az is, hogy az édesapák beszélgessenek Istenről gyermekeikkel. Ezzel az életüket mentik meg. 

3. A szív mélysége 

Egy alkalommal Jézus elmondta apostolainak, mi van az ember szíve mélyén (Mt 15,19-20). A szívből ered minden rossz gondolat… káromlás… hamisság… házasságtörés. Jézus nem akart elkeseríteni bennünket, csak figyelmeztetni akart arra, hogy vigyázzunk a szívünkre. Mert a sok rossz nem fog feltörni belőlünk, ha Jézusnak adjuk a szívünket. Jézus nélkül az ember erkölcsi élete reménytelen. Jézus pontosan azért jött, hogy megszabadítson bennünket a bűntől. Azért jött, hogy ne a gonosz uralkodjon fölöttünk, hanem a szeretet és Isten. Az ember szívében sokféle erő, vágy, érzelem, sérelem, harag kavarog, amelyek a rossz hatására rossz irányba fejlődnek. De ha Jézusnak adjuk a szívünket, akkor a jó fog érvényesülni bennünk. Ezért nevezte magát Jézus Úrnak, igazságnak és életnek

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

 

K. I.: A Szűzanya szerepe Isten Országának építésében (II/1. rész) 

1. Bevezetés 

A Szűzanya részvétele Isten országának építésében visszanyúlik egészen a Teremtés Könyvének az elejéig. Miután az ördög rávette Ádámot és Évát, hogy föllázadjanak Isten akarata ellen, Isten háborút indított a gonosz ellen. Így szólt: „ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, s te a sarka után leselkedel.” (Ter 3,15) 

Amikor Jézus megkezdi nyilvános működését, édesanyjára „asszonyként” utal. A Szentírásban sehol nem találunk olyat, hogy Jézus anyának hívja édesanyját, mindig asszonyt mond. Asszony – Éva – által az ördög becsapta az emberiséget és hatalmába kerítette.

Szintén egy „asszony” – a Szűzanya – által le lett győzve a sátán. Krisztus megváltása által hatalmat kaptunk a gonosz fölött. Krisztus kegyelméből valóban lábával tiporja a Szent Szűz a gonoszt. Elég csak megfigyelnünk a Kánai menyegzőt, hogy milyen harmonikus a kapcsolat Mária és Jézus között. A Szűzanya szól Jézusnak, hogy elfogyott a boruk a fiataloknak. Nagyon nagy szégyen lett volna a vendégsereg előtt, ha ez kiderül. Jézus finoman azt mondja: „Asszony, ez nem a mi dolgunk.” Ezzel mintegy jelezte, hogy Ő tudatában van mindennek, és amikor eljön az idő, akkor cselekedni fog. De itt az asszony megszólítás utal a Bibliára, hogy az asszony részt vesz a lelki küzdelemben, részt vesz a megváltás folyamatában.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

 

Árki Tünde: Ki nekem Mária? 

Anyácska!

Első számú női példakép!

Számomra Ő maga a csend, a békesség, a szeretet, az egyszerűség, az alázat, az engedelmesség a Mennyei Atyának, szolgálat.

Mária megtanít az Örömhír befogadására, majd annak megosztására.

Anyácskám megtanít örömmel hordozni a nehézségeket is.

Imádkozni tanít… hittel, hűségesen, kitartóan, könnyek között, szívből. 

Párbeszédre tanít az Atyával, Jézussal és a Szentlélekkel.

Mindig Szent Fiára mutat! 

Mit kaptam tőle, mint feleség? 

PÉLDÁT!

Melyik lány az, aki nem szeretne az édesanyjára hasonlítani? (jó esetben)

Szeretnék olyan felesége lenni a férjemnek, mint Mária volt Józsefnek. Az Ő házasságuk… nézzük csak Mária milyen irányt is mutat nekünk? Hol a helye a „ma” asszonyainak, a feleségeknek? Mi is a dolgunk valójában? Ki az Úr a házban? A férj? A feleség? Vagy az Úr Isten?

(Az írás folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

 

Claret Szent Antal

Claret Antal a spanyol egyház legnagyobb alakja volt a 19. században. A napóleoni idők viharai közepette született 1807. december 23-án Barcelona közelében, Sallentban.

Egész kicsi korától nagy buzgósággal imádkozott a papi hivatás kegyelméért: „Teljesen kilátástalan dolog számomra, de Istenem, te mindenható vagy!” Azért látszott valószínűtlennek a papsága, mert testvérével együtt apja szövőműhelyében kellett segítenie. Amikor tizenhét éves lett, apja Barcelonába küldte, hogy tovább tökéletesítse magát a takács szakmában. Antalnak pedig olyan jó gyakorlati érzéke volt és olyan szövési módokat és mintákat talált ki, hogy huszonegy éves korában rábízták egy nagy szövőüzem technikai irányítását. Ő azonban hamarosan lemondott a csábító megbízásról, mert egészen Istennek akarta szentelni az életét.

A katalóniai Vich püspöke 1835-ben szentelte pappá. Mivel akkoriban Spanyolországban igen sok volt a pap, Antal elindult Rómába, hogy felajánlja szolgálatait a missziókat irányító Propaganda Fidei vezetőinek. A római jezsuitáknál lelkigyakorlatot tartott, és felvételét kérte a rendbe. Meg is kezdte a novíciátust, de lábában olyan reumatikus fájdalmak jelentkeztek, hogy néhány hónap múlva elbocsátották a rendből. A jezsuita generális, Roothan páter tanácsára visszatért Spanyolországba. Nem kapott plébániai beosztást, hanem missziós prédikátorként, „mint az esőfelhő, amelyet csak a Szentlélek fuvallata irányít, vitte Isten igéjének harmatát és esőjét a szomjazó lelkekhez”. Mindig gyalog járt, pénzt vagy ajándékot soha el nem fogadott el, csak ennivalót adhattak neki.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

 

Kereszty Zoltán: Isten végtelenül szeret minket 

Isten a Szeretet, akinek lényege az önajándékozás. Minél jobban megismerem Istent, és engedem, hogy önmagát nekem adva, lelkemben lakást véve szeressen, annál jobban telítődöm szeretettel. Annál bőségesebben tudom tovább ajándékozni másoknak; azaz minél jobban megtelek Istennel, annál jobban tudok szeretni. Ahhoz azonban, hogy egyre jobban telítődni tudjak Istennel, helyesen és minél tökéletesebben meg kell ismernem magamat is. Mert csak megfelelő önismerettel tudom a legjobb feltételeket és módszereket biztosítani a Szeretet beáramlásához és működéséhez. Hasonló okokból a lélektan segítségével jól meg kell ismernem embertársaimat is, hogy a Szeretet továbbadásakor mindig a legalkalmasabb és leghatékonyabb módot tudjam kiválasztani. Különösen fontos ez legszűkebb környezetemben; a családban, lelki közösségekben, munkahelyen, de mindenekelőtt házastársi kapcsolatomban, és gyermekeim nevelésében. Az emberi kapcsolatok természetes szabályai után meg kell ismerkednünk az emberi kapcsolatok kegyelmi szintjével is, hogy sikeresebb munkatársai legyünk Jézusnak és a Léleknek a teljes, tökéletes és szent emberi személyiségek kialakításában. Isten ajándékul adta személyiségem értékeit, más emberek személyiségét és végül önmagát is. Ezért a végső érzelem a hála legyen bennem azért, hogy Isten ennyire szereti az egész világot és benne minden egyes embert, köztük engem is személyes szeretettel ölel magához. 

(Az írás folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

 

Katona István: Mit jelent hinni? 

Ezt az állítást: hiszek, csak Isten létezésével kapcsolatban mondjuk, vagy pedig hiszünk az embereknek is? Lehetetlen a világon mindenről meggyőződnünk, hitelt kell adnunk a megbízható emberek szavának is. Milyen jó érzés, ha ismerőseink hisznek nekünk! S milyen rossz, ha alaptalanul kételkednek ­szavainkban… Megbízhatóságom mértéke igazmondásom, őszinteségem, becsületességem.

A Jézus tanítását továbbadó apostolok mögött nem állt mindig rendkívüli tudás, sem gazdagság. Egyeneslelkűségük, ön­zet­lenségük, Jézus ügyéért minden kockázatot vállaló elkötelezettségük miatt hiszünk szavaiknak.

Hiszek Isten üzenetében, a Szentírás hozzám intézett szavaiban 

a) Mert a Szentírás az élet könyve! Ebben a könyvben a láthatatlan, végtelenül hatalmas Isten kinyilatkoztatja Önmagát. Elmondja legszebb terveit az emberről, a világról és a jövőről. Nincs nagyobb kincse az emberiségnek, mint a Biblia! Bárhol kinyitod – a szerető Isten szól hozzád. Elmondja neked, hogy ez a világ – minden problémája, háborúi, társadalmi ütközései ellenére – jó, Ő általa jó. Mert ennek a világnak a történelme tulajdonképpen üdvtörténet! Mindent azért ad vagy enged meg Isten, hogy az ember elhagyja a rosszat, Istenhez térjen és ezáltal üdvössége legyen.

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

 

E.G.W.: Prófétai üzenet a végső időkről (II/2. rész)

A világ, akár egy pestiskórház

Az emberek vakságukban csodálatos fejlődésükkel és felvilágosultságukkal büszkélkednek, ámde a mennyei angyalok azt látják, hogy a Föld telve van romlottsággal és erőszakkal. Világunk légköre a bűn miatt olyanná vált, mint egy pestiskórház levegője.

A bűnözés járványa

Egy „bűnözési járvány” kellős közepén élünk, amely előtt a gondolkodó, istenfélő emberek mindenütt döbbenten állnak meg. Az eluralkodó gonoszság meghaladja azt a mértéket, amit az emberi szív még képes lenne elviselni. Naponta a politikai viszály, megvesztegetés és fondorlat újabb megnyilatkozásairól kapunk hírt. Minden nap meghozza a maga szívfájdító feljegyzéseit az erőszakról, a törvénytelenségekről, a szenvedés iránti közönyösségről, az emberi élet kegyetlen és pokoli pusztításáról. Minden újabb nap az elmezavarok, a gyilkosságok és öngyilkosságok számának növekedéséről tanúskodik. Ki kételkedik vajon abban, hogy sátáni erők munkálkodnak az emberek között, amik növekvő szorgalommal vonják el és rontják meg az elmét, fertőzik meg és pusztítják el a testet?

(Az üzenet folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

 

Avilai Teréz: Belső várkastély

Szólni szeretnék lelkünk szépségéről és nagy méltóságáról. Könnyebb megértetés céljából egy hasonlattal élnék. Hangsúlyoznám, mily hasznos ez utóbbit jól felfogni s tudni, hogy mily kegyelmeket kaphatunk Istentől s hogy a belső várkastély kapuja az imádság.

Mialatt ma azért imádkoztam, hogy az Úr kegyeskedjék helyettem beszélni – nekem ugyanis semmi sem jutott eszembe és nem tudtam, miképpen teljesítsem a megbízást – egy szerencsés ötletem támadt. Mindjárt le is írom, mert azt hiszem, nagyon jó alapul szolgál majd a továbbiakhoz.

Képzeljük a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna, egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás, mint ahogy az égben is sok van. S valóban, leányaim, ha jól megfontoljuk a dolgot, mi egyéb az igaznak lelke, mint valami paradicsomkert, amelyben az Úr, saját szavai szerint, gyönyörűségét találja. De ha ez így van, vajon milyennek kell lennie annak a lakásnak, amelyben oly hatalmas, oly bölcs, oly előkelő s minden kincsekben dúslakodó király találja az ő gyönyörűségét?

(Az írás folytatása az újság 15. oldalán olvasható.)

 

Cseh Anikó: Szeretet-szolgálat Isten jelenlétében

Aquinói Tamás olyan aktusnak írja le az imát, amelyben az ember egy óhaját fejezi ki. Az ima az emberi remény hangja. Az ima célja nem lehet Isten akaratának megváltoztatása, hanem hogy segítsen azt megérteni. Az imának világossá kell tennie az ember számára, hogy a konkrét szükségben úgy kell Istenhez fordulnia, mint a saját atyjához. Az imádkozó „megnyílik Istennek, szinte hódolattal alárendeli magát Neki. Az ima a hit és az Isten iránti szeretet kifejeződése, olyan aktus, amelynek nincs szüksége érvelésre. Az ima Istenhez közelít minket, bizalmas viszonyt alakít ki Istennel. E nagy bölcselő imáiban saját lelkének nekifeszülését fejezi ki annak irányában, aki megismerésének és szeretetének végső célja: egy a célunk: Istennek adni az életünket, az emberek szolgálatára.”

Ki lehet égni az állandó munkától, hajtástól, ezért nélkülözhetetlen, hogy a lelket is táplálni tudjuk. Meg kell tudni állni, elcsendesedni, Jézus jelenlétébe helyezkedni, s megtanulni tevékenységben, munka közben is Jézust szemlélni. Bemosakodni szolgálat előtt, és kimosakodni szolgálat után.

Ez azt jelenti, hogy Jézus jelenlétébe helyezem magam és Neki adom a napom, a szolgálatom. S a szolgálat végén szintén Neki adom, leteszem elé, amit végeztem és átadom. Nem viszem haza a nap terhét, Neki adom, Ő tudja, mit kezdjen vele, imáimban Rá bízom.

(Az írás folytatása az újság 16. oldalától olvasható.) 

 

A Marana Tha újság 2019. július-augusztusi
számának tartalmából

 

 

 

Katona István: Szeretni egész szívvel érdemes… 

Az ember földi élete nem tökéletes. Mindig rászorul arra, hogy tanuljon, fejlődjön. Ez vonatkozik a keresztény életre is. Lehet növekedni az imádságban, Isten iránti szeretetben, megbocsátásban, szolgálatban. A tanulás akarása akkor indul el bennünk, amikor felismerjük, hogy valamit nem tudunk, ami szükséges lenne. Ez érvényes a lelki életre is. Amikor hosszú ideig lehangoltak vagyunk, félelem, keserűség van bennünk, akkor felismerjük, hogy valamit rendbe kell tenni. Vagy imaéletünk vagy szeretetünk hiányos, üres lett. Itt azonban nem elég a ténymegállapítás. Mert ami beteg, azt gyógyítani kell, mert különben rosszabb lesz. Gyógyítani kell a szeretet sérüléseit, el kell utasítani a félelem gondolatait. Jézus közel van hozzánk, velünk van, szeretetével átöleli életünket.

1. Közel van a szeretet

Mózes azt írja: „Közel van hozzád az Ige, ajkadon és szívedben van” (MTörv 30,14). Ezt el lehet mondani a szeretetről is. Teréz anyának van egy kedves gondolata, mely szerint minden nap ki kell fejezni a szeretetünket egy vigasztaló szóval, egy mosollyal, segítségnyújtással, hogy szebbé tegyük a világot. – Nem kell diploma ahhoz, hogy szeressünk, nem kell messze földre menni érte. Mert itt van, elérhető közelségben. Csak engedni kell, hogy szívünket átjárja a másik iránti jóság és máris megvalósul. Ez a mi hatalmunkban van. Megkaptuk ehhez a szabadságot Jézustól. Ezért kell kérnünk minden nap a Szentlélek segítségét, hogy győzze le bennünk a szeretet akadályait. A szeretet Lelkének az a vágya, hogy rajtunk keresztül kiáradjon jósága az egész világra.

2. Jézus a forrás

Pál apostol azt tanítja, hogy Jézus az „élet forrása”, aki „vére ontásával békét szerzett… Benne lakik a teljes tökéletesség.” Ezek a mondatok mind a szeretetre utalnak. Jézus a kereszthalála által legyőzte a bűnt, ami a szeretet ellensége. Mivel Ő minden élet forrása, ezért a szeretet forrása is. Ha valaki úgy érzi, hogy már nem tud szeretni, kérjen Jézustól szeretetet. Bizalommal és hittel menjen hozzá, Ő senkit sem utasít el. Imádkozzon ezért rendszeresen, egyszerű szavakkal: „Jézus, add, hogy egész szívvel tudjak szeretni.” – „Jézusom, add, hogy szívem a te szent szívedhez hasonló legyen.” Egy idő után meg fogja tapasztalni, hogy másképpen viszonyul a körülötte élő emberekhez.

Jézus nem tagadta meg szeretetét azoktól sem, akik keresztre feszítették: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” – Hű maradt a szeretethez mindig és minden körülmények között. Volt, hogy éhezett, máskor elfáradt, előfordult, hogy a farizeusok felbosszantották oktalan kérdéseikkel, máskor meg akarták kövezni, végül megostorozták és keresztre feszítették. Ő mindezek ellenére szeretett és feláldozta életét érettünk. Jézus azt akarja, hogy mi is kövessük Őt ezen az úton. 

3. Első helyre tenni, ami a legfontosabb

Ha végigolvassuk az evangéliumot, azt látjuk, hogy Jézus élete állandó szolgálat volt. Minden alkalmat megragadott, hogy szeretetét kinyilvánítsa. Ha beteg embert látott, meggyógyította, máskor megszabadított valakit az ördögtől. Ha látott egy gyász-menetet, a halottat feltámasztotta. Ennek következtében csupa öröm vette körül. A meggyógyult emberekben túlcsordult a hála. – A felebaráti szeretet gyakorlásának nagy akadálya, ha a feladatokat, programokat felebarátaink elé helyezzük. A felebarát szüksége váratlanul jelentkezik. Így volt ez Jézusnál is. Ment az utcán tanítványaival és egy vak koldus utána kiabált: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, magához hívta a vakot és meggyógyította. – Ha első helyre tesszük a szeretetet, akkor mindig meg tudunk állni feladataink közben és időt adunk annak, aki segítséget kér tőlünk.  

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

  

J. Philippe: Belső ima 

Határozzuk el, hogy naponta egy meghatározott időt a belső imának szentelünk. Ezután felmerül a kérdés: hogyan fogjak hozzá? Mit kell tenni, hogy jól használjam fel ezt az időt? 

A válasz nem könnyű, mivel a lelkek különbözők, mint az arcok is. Minden hívőnek magának kell felfedeznie a Szentlélek indíttatására és az Ő szabadságában, hogy Isten milyen úton akarja vezetni. Azt is tudni kell, hogy a belső ima fejlődésen, különböző szakaszokon megy keresztül. Ami érvényes a lelki élet egy bizonyos korszakában, nem érvényes máskor. Végül pedig nehéz leírni azt, amit a belső imában élünk át, hiszen a tudatunkkal sokszor nem fogjuk fel világosan, hogy mi történik velünk. Bensőséges, misztikus valóságról van szó, amit az emberi nyelv nem képes teljesen behatárolni.

Amikor a kérdés nem merül fel

A kérdés nem vetődik fel, amikor a belső imának szabad folyása van, szerető kapcsolatot élünk át Istennel, és nem kell megkérdeznünk, hogy mivel töltsük az időt. Ha két ember igazán szereti egymást, általában nem jelent nagy problémát, hogy mit csináljanak. Sokszor az is elég a boldogságukhoz, hogy együtt vannak, nem csinálnak semmit! Isten iránti szeretetünk azonban sajnos elég gyenge és nem vagyunk ilyen könnyű helyzetben.

A „magától áradó” belső imát kegyelemként kapjuk, s nekünk csak be kell fogadnunk. A lelki élet különböző fokozatainál jelenhet meg, s természete is különféle lehet. Ez jellemző a frissen megtért emberre, aki lelkendezik, hogy felfedezte Istent, telve van örömmel, buzgósággal. Köszönje meg az Úrnak, de maradjon alázatos, és véletlenül se gondolja magát szentnek azért, mert tele van lelkesedéssel, ne ítélje meg embertársát, aki nem olyan buzgó, mint ő! A megtérés utáni első idők kegyelme nem szabadított meg hibáinktól és tökéletlenségeinktől, csak elfedi azokat.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

  

Seres Béla SVD: Jézus imádkozik a Szentlélekért

„Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat” (Jn 14,23) 

Jézust szeretnünk kell, mert Ő Isten és a főparancs mondja, hogy Istent mindenek fölött és teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes elmével és minden erővel kell szeretni. Ez az életünk célja és lényege. Ha szeretetem nincs, semmi se használ. De a szeretetnek gyakorlása és jele az Úr parancsainak megtartása. Ezt Isten kegyelme nélkül nem tudjuk megtenni. Szent Ágoston sokat küzdött életében a pelagiánus eretnekség ellen, amely azt vallotta, hogy Isten kegyelme nélkül is meg tudjuk tenni parancsait. Eredeti bűn nincs, így nincs rosszra hajló természetünk sem. Szent Ágoston bebizonyította, hogy a parancsok megtartásához is kell Isten kegyelme. 

Az újkorban letagadják a természetfölötti életet. Csak a természetes élet van. Aztán sokan letagadják magát az Istent is, így hát parancsai sincsenek. A bűnöknek és a rosszra hajló természetnek tág kapukat nyitottak. 

Az Atya és a Fiú ajándékait elsősorban a Szentlélek által adja. De adja a kegyelem lelkét magát is, a Szentlelket. Már láttuk Szent Lukács 2. fejezetében: „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak… A mennyei Atyátok a Szentlelket adja azoknak, akik kérik.” Nem is kell mondanunk, hogy a leghathatósabban és a legtöbbször a mi isteni Közbenjárónk, az Úr Jézus kérte az Atyától a Szentlelket, az Ő adományát. Mivel a Szentlélek valóságos Isten, ezért végtelen Adománynak mondhatjuk. Jézus sokat imádkozott élete folyamán. A rövidre fogott evangéliumok is többször említik, hogy egész éjjeleket átimádkozott. Miértünk imádkozott és kérte az Atyától a Szentlelket. De ezt ígérte a jövőre nézve is. „Én pedig kérni fogom az Atyát és más vigasztalót ad nektek, az igazság Lelkét, aki mindörökre veletek marad.” 

(Az írás folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

  

Katona István: A családfán keresztül működő gonosz lelkek 

1. Mit jelent a családfa és annak gyógyítása, szabadítása? 

A családfa minden vérszerinti ősünket jelenti, de általában az előző hét generáció tagjaiért imádkozunk. Tágabb értelemben mindazokat magába foglalja, akik rokonságunkhoz tartoztak/tartoznak.

Gyógyítani azt kell, aki beteg. Szabadítani azt kell, aki megvan kötözve. A betegség nemcsak testi, hanem lelki, érzelmi is lehet. A két világháború, a hadifogolytáborok, a népirtások mérhetetlen fizikai és lelki sérüléseket okoztak őseinknek. Mivel Isten örök jelenben él, és mivel Ő betölti az egész univerzumot, lehetőségünk van arra, hogy meggyógyítsuk őseink sebeit és ezáltal leállítsuk azt a folyamatot, amely károsan befolyásolja életünket. Ugyanez áll a szabadításra is. A gonosz lélek a sérüléseken és a súlyos bűnökön keresztül lép be valakinek az életébe. Ha őseinket megkötözte a gonosz, előfordulhat, hogy ez továbbadódik generációkon keresztül, például öngyilkossági hajlam, alkoholizmus, rendetlen szexualitás, harag, stb. formájában. Jézus megváltása által van lehetőségünk arra, hogy őseinket (ezáltal magunkat is) megszabadítsuk a gonosz kötelékeitől. Ez egy nagy áldás, amit általánosan gyakorolnia kellene minden kereszténynek.

2. Ki vagyok és mit örököltem, honnan jöttem?

A jelenkorban nagyon elterjedt a materialista gondolkodás. Ezért nehezen tudjuk elgondolni, hogy az ember élete nem olyan zárt, mint egy darab kő. A család történetének eseményei (akár évszázadokra visszamenőleg) hatással vannak életünkre a jelenben. Isten kegyelméből a rossz hatásokat képesek vagyunk gyógyítani. Mark Wolynn leírja könyvében (Örökölt családminták), hogy egy napon észrevette, hogy gyengül a látása. Mikor elment az orvoshoz, ő azt mondta, nem tud segíteni, mert olyan fokú a szembetegsége, hogy nemsokára meg fog vakulni. Mark elutazott Indiába, hogy valami ázsiai gyógymódot találjon. Megtanult meditálni, minden stresszes gondolattól megszabadult. Végül találkozott egy szent emberrel, aki azt mondta neki: „Menj haza és békülj ki a szüleiddel.” Ez megdöbbentette Markot. Hazament, hónapokon keresztül látogatta szüleit, tisztázódott minden félreértés és őszintén megszerették egymást. Ezután jött a meglepetés: Mark szeme teljesen meggyógyult. Elvégzett egy újabb egyetemet, előadásokat tart, könyveket ír, kedvelt előadó lett világszerte. Sok ember megtalálta nála a gyógyulást a transzgenerációs traumák gyógyítása által.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

 

Sára nővér: Békét találtam a Kármelben (Tanúságtétel) 

1981-ben születtem Budapesten, egy katolikus családban. Kiskoromtól fogva rendszeresen jártam templomba, ahol hála Istennek olyan papunk volt, aki megszerettette velem a szentmisét és a hittanórákat.

Elsőáldozó még nála lehettem, de miután áthelyezték őt egy másik plébániára, az általa vezetett gyerek csoport lassan megszűnt, így nekem a plébánián a korosztályomban már nem volt társaságom. A többiek vagy jóval idősebbek, vagy fiatalabbak voltak. Nem sokkal később, 11 éves koromban, egy nyaralásunk alkalmával beleestem egy négytáblás üvegajtóba, ami össze-vissza kaszabolta az egyik karomat. Az üveg két ideget is elvágott, rohammentővel vittek be az ügyeletre, majdnem elvéreztem. Az ügyeletes orvos (akinek aznap talán a 43. esete lehettem) rosszul látta el a sérülésem, s ezért egy hónap múlva Budapesten megoperáltak. 7 órás műtét volt, idegátültetés a lábamból, majd pedig két évig jártam mindennap a Traumatológiai Intézetbe a fájdalmas utókezelésekre. Sokat szenvedtem, s ekkor rendült meg először és igazán mélyen a gyerekkoromban kialakult reményem és hitem. Nem értettem, hogy ha Isten jó és valóban szeret, akkor miért engedte, hogy mindez megtörténjen velem. Folyton azt kérdezgettem, hogy „Miért pont én?” 

Azután 14 éves koromban diagnosztizáltak nálam egy súlyos bélbetegséget, amitől nagyon lefogytam, s innentől kezdve állandó, erős fájdalmaim voltak. Rengeteg gyógyszert kaptam, amelyeknek persze megvolt a mellékhatásuk is. Ekkor kezdtem el teljes erőmből lázadni Isten, minden és mindenki ellen. Nem voltam hajlandó elfogadni a betegségem, nem szedtem rendesen az előírt gyógyszereket, cigarettáztam, 16-17 évesen hétvégénként bulizni jártam és ittam, s mindezeknek persze újra és újra kórház lett a vége. Közben – hogy megfeleljek a szüleim elvárásainak – bérmálkoztam, de azután hátat fordítottam az Egyháznak. Egyre többször mulasztottam el a vasárnapi szentmiséket, és – habár időnként felszakadt a lelkemből Isten felé egy-egy segélykiáltás – már nem igazán tudtam hinni és imádkozni sem. Kb. 20 éves koromra jutottam el odáig, hogy elegem lett ebből a parttalan vergődésből, és elhatároztam, hogy csak azért is meggyógyulok. A szüleim sok helyre elcipeltek különböző természetgyógyászokhoz, de mivel nem tudtak rajtam érdemlegesen segíteni, eldöntöttem, hogy én magam indulok útnak. Először egy jóga csoportba kezdtem el járni, majd különböző meditációs központokban kötöttem ki. 

(A tanúságtétel folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

 

Mary Usha nővér: Ima az egyház és a család megújulásáért 

Drága Mennyei Atyánk!

Dicsőítünk és magasztalunk Téged szeretetedért és irgalmadért, amit kiárasztottál ránk, és a kinyilatkoztatás lelkéért, mely működik bennünk, hogy feltárjon minden rejtett bűnt – a sajátunkat és az előző nemzedékekét.

Most Jézus Krisztus nevében hatalmat gyakorolunk a családon belül működő minden gonosz lélek felett, minden generációs kötelék felett, minden öröklött fogyatékosság felett, genetikai vagy vér szerinti fogyatékosság felett, minden gonosz hajlam felett, melyeket a családfánkon keresztül-, vagy azon a lelki családon keresztül örökölhettünk, amelyhez tartozunk. Köztük az egyházon belüli hibák felett is, melyek szintén hatással lehettek személyesen ránk.

A hit által, melyet Te adsz nekünk, Atyám, ellene mondunk minden bűnnek és minden gonosz erőnek, mely a bűnbe vezet. Fiad, Jézus Krisztus szent nevében parancsolunk minden gonosz léleknek, minden köteléknek és minden megnyilvánulásuknak, hogy távozzanak az életünkből. Jézus ugyanezen hatalmával lerázzuk a gonosz erejének bilincseit magunkról és családunkról, és összetörjük azt, amit egyébként a leszármazottaink örökölhetnének.

Könyörögve kérünk, segíts nekünk megvalósítani a Te tökéletes akaratodat, és töltsd teli a szívünket és elménket a Te dicsőítéseddel, miközben elfogadjuk gyöngéd irgalmadat. Köszönjük, Urunk, a teljes gyógyulást és szabadítást, Jézus drága nevében. Ámen.”

Könyörüljön rajtunk a Mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket és vezessen el az örök életre! 

Úr Jézus, kérjük a Te szent Véred oltalmát mindannyiunkra és ennek a helynek még a legkisebb zugára is. 

Úr Jézus, szentséges Véreddel mosd tisztára gondolkodásunkat, annak minden szétszórtságával, testünket annak minden betegségével és sebével együtt, amelyek megbénítanak minket. Urunk Jézus Krisztus mindent átadunk Neked.

(Most gondolj azokra, akiknek meg kell bocsátanod. Bocsáss meg és fogadd el a megbocsátást! Mindent moss tisztára Jézus drága szent Vérében!)

Urunk, élő Istenünk, mennyei Atyánk, Úr Jézus, Megváltónk, Szentlélek Úristen, Urunk és Éltetőnk, aki megszentelsz minket, dicsőítünk Téged, magasztalunk Téged, imádunk Téged, mindenkor dicsőség legyen Nevednek. A Te Fiad, Jézus drága, szent Vére legyen rajtunk hetedíziglen. Moss meg minket, tisztíts meg minket, újíts meg minket, hogy az Atya gyermekei legyünk. Tisztuljon meg a szívünk, gondolkodásunk és testünk a Te irgalmad és könyörületességed által. Ámen.

(Az ima folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

  

E.G.W.: Prófétai üzenet a végső időkről (II/1. rész) 

Ahogy a mai világot figyeljük, úgy tűnik, itt állunk minden idők legnagyobb válságának küszöbén. Isten ítéletei gyors egymásutánban követik egymást – tűz és vér, földindulás háborúval és vérontással. Minket nem érhetnek meglepetés gyanánt ezen nagy és döntő események, mivel az evangélium mindezeket leírta (Mt 24,1-44). 

A válság fokozatosan lopakodik be közénk. A Nap süt az égen, szokásos körforgása szerint jár, és az ég még mindig hirdeti Isten dicsőségét. Az emberek „esznek és isznak, ültetnek és építenek, házasodnak és férjhez mennek”. A kereskedők adnak és vesznek. Az emberek könyökölnek, a legmagasabb helyekért versengenek. A gyönyörök szerelmesei még tolonganak a színházakba, a szórakozóhelyekre és a szerencsetanyákra. Csak az számít, hogy minél magasabbra hágjanak az izgalmak, miközben a próbaidő a lejártához közelít, és minden egyes ember ügye csakhamar véglegesen eldől. A Sátán látja, hogy rövid az ideje. Valamennyi eszközét munkába állította az emberek megtévesztése, elhitetése, megkötözése és varázslata alatt tartása érdekében, míg próbaidejük egyszer csak lejár, és a kegyelem ajtaja örökre bezárul. 

A törvényszegés csaknem betöltötte a mértéket. Zűrzavar uralja a világot, és hamarosan nagy félelem köszönt be. A vég nagyon közel van. Nekünk, akik ismerjük az igazságot, fel kell készülnünk arra, ami nemsokára, mint valami elsöprő erejű meglepetés, tör a világra. 

(Az üzenet folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

  

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/5. rész) 

Az ima szükséges keresztény életünkhöz 

Mi az, amit a „szükséges” szó jelent? Mikor mondom valamire, hogy szükséges? Akkor, amikor az a dolog betölti valamely életigényemet. Az életet fenn kell tartani, az életet élni kell, és ennek megvannak a maga nélkülözhetetlen feltételei. Ami ezeket nekem biztosítja, az szükséges. A növény elpusztul, ha elzárom a napfénytől, a levegőtől, a víztől. Mert ezek élet szükségletei. Megértem, hogy a növény nem élhet, ha ezektől meg van fosztva. Élete abból a kémiai folyamatból áll, melyet a napsugár indít el. Az állat elpusztul táplálék hiányában. Megértem, hogy elpusztul, mert életének lényeges feltétele, hogy a táplálék anyagából újraépítse szöveteit. Létéhez tehát szükséges a táplálék. Ezeknek az anyagi szükségleteknek az értelmét kell átvinni a lelkiekre, ha világosan akarunk látni. Mert egész gondolkodásunk arra van berendezve, hogy ezeken az anyagi szimbólumokon át váljanak világossá előtte a szellemi valóságok. Az emberi léleknek is kell levegő, kell táplálék, mert életének lényeges feltétele, hogy benne átalakulások, növekedések, fejlődések menjenek végbe, melyek nélkül erőtlenné válik és elsorvad. 

A lélek levegője az ima. Amikor imádságos lelkületben vagyok, akkor körülveszem magam olyan levegővel, melyből életet lélegzik a lelkem. Ha ezzel a lelkülettel közeledem Istenhez és szentjeihez, akkor ezt a levegőt napfénnyel sugároztatom át, és belőle életerőt merítek. Ha ezzel a lelkülettel áldozni megyek, s ezt olyan jól teszem, amennyire csak gyarlóságom megengedi, akkor valóságos lelki növekedést nyerek, hiszen maga az Úr költözik belém. Átszellemülök ebben a közelségben. Ez a közelség ellenáll anyagiasságomnak, eltölt engem, mint ahogy a növényt a nap tölti energiájával, s ez a töltés éltet engem, lelkibbé tesz, mint voltam, átjár és megújít, mint táplálék.

(Az írás folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)

 

A Marana Tha újság 2019. május-júniusi
számának tartalmából

 

 

 

Katona István: »Újra kell születned!« (Jn 3,7) 

A Szentlélek szerepét, működését mindaddig nem értjük meg, amíg meg nem tapasztaljuk az újjászületést. A Szentlélekben van meg az az erő, amely képes átformálni az ember természetét. 

1. Szükséges 

A Nikodémussal való találkozásnál meglep bennünket Jézus határozottsága: „Ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten Országát” (Jn 3,3) Újra kell születned! Ez úgy hangzik, mintha egy veszélyes helyzetben valaki parancsot adna: „erre menj, akkor meg fogsz menekülni!” Akit fenyeget az éhhalál, annak feltétlenül ennivalót kell találnia. Aki hirtelen rosszul lesz, annak orvost kell keresnie. Ha valakinek kigyullad a háza, azonnal ki kell rohannia a szabad levegőre, hogy a füsttől meg ne fulladjon. – Mindez azt jelenti, hogy ez a földi élet fenyegetett lét. Veszélyeket hordoz. A rossznak, a romlásnak, az összeomlásnak a fenyegetését. Erre a léthelyzetre ajánlja Jézus az újjászületést. Van, amikor egy omladozó házat nem érdemes foltozgatni. Újat kell építeni, amelyben biztonságban lehet élni. Amikor az ember újjászületik a Lélekben, akkor biztonságban érzi magát Isten szeretetében. Új örömöket, új lendületet, új bizalmat tapasztal a szívében. A Szentlélek kibontakoztatja a mélyben rejlő szépséget és ­értékeket. 

Életünk középső szakaszában fel kell ismernünk, hogy nem tesz jobbá a pénz vagy a diploma. Belülről nem változtat meg. A hazugságot legfeljebb új köntösbe bújtatjuk – „pozíciónkat meg kell védeni”. Erőszakosságunkat jónak mondjuk, elveink, emberi méltóságunk megtartása érdekében. Hogy ezek miatt másoknak fájdalmat okozunk, észre se vesszük. Senki nem tud segíteni ezekben a problémákban, csak a Szentlélek. Ő adja a világosságot, hogy mikor mit kell tenni (Jn 16,12). Ő adja az ismeretet Jézus akaratáról (Jn 14,26). Ő adja a szeretetet, amelyre minden embernek szüksége van (Róm 5,5)

2. A születés 

Amikor megszületünk erre a világra, sok újdonságot látunk magunk körül, fokozatosan jutnak el hozzánk az ismeretek. Így vagyunk a Szentlélekben való újjászületéssel is. Mit ismerünk meg először a születésünk után? Anyánk szeretetét, gondoskodó jóságát. Mit ismerünk meg a Szentlélekben való újjászületés után? Mennyei Atyánk gondoskodó szeretetét, megismerjük mennyei hivatásunkat, hogy eljuthatunk abba az országba, amelyben örök boldogság vár ránk. Megismerjük az Egyházat, amely segíti lelki életünk kibontakozását, megismerjük a Szűzanyát, mennyei édesanyánkat, aki állandóan közbenjár értünk. Ezeknek az ismereteknek az a céljuk, hogy életté váljanak bennünk! Így válik örömmé a hit. Ez bátorságot ad a mindennapi küzdelemben. S ami a legfontosabb: reményt kapunk a Lélektől, hogy minden veszteségünk ellenére győzelmet aratunk, minden szenvedésünknek értelme van. Ezért van olyan nagy jelentősége a Lélekben való újjászületésnek. 

3. Hogyan történik az újjászületés? 

Jézus azt mondja titokzatosan Nikodémusnak: „A szél ott fúj, ahol akar! Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy” (Jn 3,8). Ezzel jelezte, hogy az újjászületés Isten kegyelméből történik. Aki bűnbánatot tart és kéri a Szentlelket, ahhoz eljön. Isten örömmel küldi nekünk a Lelkét, mert vágyakozik az ember szívére és mert tudja, milyen nagy szükségünk van rá. Miért van rá szükségünk? Mert a bűnök megsebezték a szívünket! Mert a gonosz megkötözte érzékszerveinket. A Szentlélek meg akarja gyógyítani fájó emlékeinket, szomorúságainkat, félelmeinket. Hogy miért? Mert ezek mind akadályok, amelyek nem engedik, hogy szabadon megvalósítsuk Isten rólunk alkotott tervét. Ezért gyakran kérjük: Jöjj, Szentlélek, gyógyíts meg, szabadíts meg, vezess engem! Ámen. 

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

 

Merlin Carothers: Hinni tanulni 

Hogyan tudunk Istennek örömöt szerezni? Ha keményebben dolgozunk? Ha többet imádkozunk? Ha adakozóbbak vagyunk? Vagy szentebb életet élünk? 

Ezek rossz válaszok. Isten bajnokai (szentjei) az „Istennek legjobban tetszésére lenni” lista elejére a Benne való hitet tették!

Nézzük, milyen haszonnal jár, ha tetszésére vagyunk Istennek! Ha így teszünk, sokkal valószínűbb, hogy válaszol a másokért és a magunkért mondott imáinkra.

Mit szeretnél, ha mit tenne érted Isten?

Isten Noétól azt kérte, hogy építsen egy bárkát, és ennek teljesítése csaknem száz évet vett igénybe. De nem is ez volt a legnagyobb kihívás Noé számára. Hinnie kellett abban, hogy Isten tudja, mit tesz; még akkor is, ha semmi bizonyíték nem utalt arra, hogy valaha is szükség lesz egy ilyen bárkára! 

Próbáld meg elképzelni, milyen lenne, ha egy százéves férfi vagy egy kilencvenéves asszony lennél, és Isten arra kéme, hidd el, hogy gyermeked fog születni. Ez történt Ábrahámmal és Sárával. Gondold el, mit éreztél volna, ha arra kér, hogy ezt a gyermeket áldozd fel égőáldozatnak! 

El akarnád mondani, hittel eltelve, több mint egymillió embernek – mint Mózes tette –, hogy segítesz nekik száraz lábbal átkelni a Vörös-tengeren, mialatt az ellenség gyilkos szándékkal üldözi őket? 

Szent Pál évekig láncra volt verve egy tömlöcben, mégsem kételkedett soha Isten tökéletes jóságában. Te kételkedtél volna? 

A Magyar Köztársaság polgáraiként Isten nem kívánja tőlünk, hogy tűzön keljünk át – de azért a Benne való bizalmat igenis kéri. Talán segítségünkre lehet ebben az Ószövetség hőseire való emlékezés. Amikor helyzetük reménytelensége ellenére Istenben bíztak, ez tetszett Istennek. Bárhol és bármikor élünk, bőséges áldásban részesülünk, de az Úr egyfolytában arra hív, hogy elhiggyük: Ő gondot visel ránk – akármi is történik velünk. 

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

 

N. N.: A Lélek érintése (Tanúságtétel) 

Második alkalommal vettem rész a Szentlélek-szemináriumon. Biztosan tudtam, hogy jó és gyümölcsöző lesz az életemben. Most konkrét kérdésekkel és kíváncsisággal érkeztem. 

Az előadások és kiscsoportos beszélgetések sok mindenre választ adtak. Még a Szentlélek hívás előtt olyan élményben volt részem, hogy a beszélgetés során új dolgokat mondtam a többieknek, ami még nekem is újdonság és tanítás volt.A

Az életgyónást nem sikerült elvégeznem a Szentlélek hívás előtt, de azért ott ültem egy széken az Oltáriszentség előtt és hárman imádkoztak felettem. 

Mondtak sok mindent, amit figyeltem és próbáltam megjegyezni, és vártam a Lélek érintésére, de nem jött. Ekkor visszaemlékeztem Zoli szavaira, hogy bocsássak meg mindenkinek, s ezt megtettem. A felettem imádkozó azt mondta, hogy engedjem el magam és ne szégyelljem az érzéseimet kimutatni, meg fogom látni Jézus arcát. A kinyitott kezeimet még jobban széttárta a térdemen. Én fölemeltem az arcom és a csukott szemeimen keresztül egy fényességes jelenséget tapasztaltam meg, ami teljesen magával ragadott. 

Első szavaim azok voltak, hogy szeretlek és bocsáss meg! Könnyezve dicsőítettem őt szerény szavaimmal egy ideig. Majd elmúlt ez a megérintettség és lehajtottam a fejem. Kezem-lábam elkezdett finoman remegni. Utólag úgy fogalmaztam meg, hogy túltöltöttél Uram. A felettem imádkozók otthagytak ültő helyemben és még sokáig maradtam így beszélgetve az Úrral. 

(A tanúságtétel folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

 

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/4. rész) 

Az ima öröme 

Az öröm tiszta szó. Válasszuk el az élvezettől. Öröm az a lelkiállapot, melyben magasabb rendű igényeink jutnak teljesedéshez. Tehát nem puszta jólét és kellemesség. Ezek a vonások az élvezetben is megvannak, s az élvezet lehet szennyes és bűnös. Az ember értékskálájától függ, hogy miben gyönyörködik. Van, aki emésztőszerveitől és nemi szerveitől várja boldogságát, mások kívánságuk kielégülésétől, hatalmi vágyaik teljesedésétől, mások tudományos vagy művészi törekvéseik sikerétől, és vannak, akik lelkük Isten felé közeledő munkájától várják a boldogságot. 

Minél magasabb rendű az értékskála, annál alkalmasabb örömök ébresztésére. Az öröm jellegzetes vonása, hogy kíséri az alkotást, mindannyiszor föllép, amikor erőink teremtéshez járultak, amikor a még nem volt, a most kezdődő lét szolgálatába állottak. Az anya örül gyermekének, a művész mesterművének. Ennek a teremtő örömnek példáját az Úr adta meg, amikor a lét szakaszain végigpillantva gyönyörködött: „Látta Isten, hogy jó.” Az ember teremtő munkái között a legnagyobb örömmel jár saját lelkének folytonos újjáteremtése a morális vonalon. Ezzel tölti be legmagasabb rendeltetését, s amit eközben érez, az a tiszta teljesedés az öröm. 

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

 

B. G.: A Lélek gyümölcse: a hűség 

A hiteles keresztény életnek megvan a saját elsőbbségi rendje az életünkben: az első helyen van Isten, a második helyen az emberek, a harmadik helyen mi. Helyénvaló tehát, hogy amikor a Szentlélek gyümölcsének harmadik csoportjáról beszélünk, akkor figyelmünket a belső emberre összpontosítsuk. A Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy rajtunk keresztül is működhessen. Az ő bennünk „léte” sokkal fontosabb, mint a „cselekvése”. Amikor azonban azok vagyunk belül, amiknek lennünk kell, akkor kezdünk gyümölcsöt teremni, egyre többet, aztán meg sokat. Ez a végső cél lebegett Pál apostol lelki szeme előtt, mikor ezt írta: „Hiszen Isten maga műveli bennetek jóakarata szerint a szándékot meg a végrehajtást is” (Fil 2,13). Azt is mondja: „Bízom abban, hogy aki megkezdte bennetek a jót, be is fejezi Krisztus Jézus napjáig” (Fil 1,6). 

A lelki gyümölcs harmadik csoportja olyan valami, ami a bensőnkben megy végbe. Ez hűségből, szelídségből és önuralomból áll. 

A hűség itt nem a keresztény által gyakorolt hit, hanem inkább az a hűség vagy megbízhatóság, ami a Szentlélek által terem egy neki átadott életben. 

Ugyanez a szó fordul elő a Tit 2,10-ben, ahol a King James-féle fordításban „megbízhatóság” szerepel. Ez a jellemvonás nagy dicséretben részesül a Szentírásban. A kis dolgokban való hűség az egyik legbiztosabb jellempróba, amint Urunk ezt a talentumokról mondott példázatában jelzi: „mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád” (Mt 25,21). A jó erkölcs nem annyira mennyiség, inkább minőség kérdése. A jó az jó, a rossz az meg rossz a kicsi dolgokban éppúgy, mint a nagyokban. 

Péter éles határt von azok között, akik hűségesen járnak Istennel és akik megint belemerültek a világ dolgaiba. Azt írja: „Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, mint hogy annak megismerése után eltérjenek a nekik adott szent törvénytől. Találóan áll rájuk a közmondás: »Visszatér az eb ahhoz, amit kihányt«, meg ez: »A megfürdött sertés pocsolyában hempereg.«” (2Pt 2,21-22) 

(Az írás folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

 

Nemes Ödön S.J.: A mélyebb imaélet feltételei  (II/2. rész) 

Az alábbi tanácsok közül melyeket tartod jónak és alkalmasnak arra, hogy általuk elmélyítsd ima­életedet? 

A négy alapvető emberi szükségletnek bizonyos fokig teljesülnie kell: 

a)  tapasztalom, hogy szeretnek, 

b)  tapasztalom, hogy értékes ember vagyok, 

c)  néhány emberrel mélyebb emberi kapcsolatban élek, 

d)  tapasztalom, hogy képes vagyok szabad döntésekre. Akiknél ezek az alapvető szükségletek nagymértékben betöltetlenek, azoknak nehéz elindulniuk az igazi imaélethez vezető úton. 

Az igazi ima elsajátításához fontos az érzelmi világ bizonyos fokú fejlettsége. Aki állandóan elnyomja érzéseit önmaga és mások előtt, Isten előtt is ezt teszi és nagyon nehéz neki Istennel kapcsolatba kerülnie. Csak értelemmel és akarattal nem lehet személyes kapcsolatot kiépíteni. 

Az érzelmi világ kifejlesztéséhez segítséget jelent: 

a)  testi érzékelés kifinomítása, 

b)  a természet szemlélése, 

c)  az érzések írásban való kifejezése (például levélírás Jézusnak), 

d)  érzelmi síkon való dialógus egy jó baráttal, házastárssal. 

Fontos, hogy a vezetett is és a vezető is ismerje a vezetett imaéletének történetét. A legtöbb ember imádkozott már életében, tehát nem jó azt mondani, hogy most kezdjünk el imádkozni. Már meglévő alapokra kell építeni és ha szükséges, az eddigiekben bizonyos javításokat eszközölni 

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

 

Elkészült a Passió folytatása Feltámadás címmel 

Jim Caviezel, aki a Passió című filmben Jézus ábrázolásával megdöbbentette a világot, most megerősítette, hogy Mel Gibson rendezővel elkészítették a folytatást Feltámadás (The Resurrection) címmel, és azt jósolja, hogy „ez a történelem legnagyobb filmje lesz”. 

Mel Gibson szerint a feltámadás nagy téma. „Ezt úgy igyekszünk bemutatni, hogy ösztönző és felvilágosító film legyen, és ha lehetséges, anélkül vessen új fényt, hogy valami furcsa dolog jönne ki belőle” – fogalmazott. 

Január elején Chicagóban Caviezel bátorságra buzdította a katolikus fiatalokat: 

„Szeretném, hogy legyen bennetek bátorság belépni ebbe a pogány világba, hogy félelem nélkül meg tudjátok vallani hiteteket a nyilvánosság előtt. A világnak szüksége van olyan harcosokra, mint Szent Pál és Szent Lukács, akik a nevüket, jó hírüket tették kockára, hogy átadják a világnak a hitet, a Jézus iránti szeretetüket.” 

(Az írás folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

 

Leo Tanner: A fejtől a szívig 

Talán tudod már régóta, hogy Isten gyermeke vagy. Fejedben ez éppen olyan információ, mint a többi, amiket csak úgy egyszerűen tudomásul vettél. Így azonban nem sok minden fog megváltozni. Bizony, gyakran igen sok erőre és fáradtságra van szükségünk ahhoz, hogy ez valódi hitté váljon bennünk. 

De ha szívünkben Pünkösd lesz, mindez megváltozik. A Szentlélek érkezésekor a szív boldogító tapasztalatává válik ez a tudás, szívtudássá. Hatására Isten gyermekeinek érezzük magunkat. 

„Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy ISTEN FIAI VAGYUNK.” (Róm 8,16) 

Már nem kell magunkat megerőltetnünk, belülről érezzük, hogy kik vagyunk. Hatalmas boldogság! Ezzel sok minden megváltozik. Istent többé már nem érezzük fenyegetőnek, hanem olyasvalakinek, aki – mint édes szüleink – életünk boldogságának gondját viseli. Isten Atyaként boldog, ha mi is azok vagyunk. Ezen kívül még több is történik: óriási védett tér nyílik meg számunkra. 

Az egész világegyetem az Atya kezében van, már nem kell tőle félnünk! Soha, még halálunkban sem eshetünk ki a tenyeréből. 

(Az írás folytatása az újság 15. oldalán olvasható.)

 

M. H.: A Szentlélek személyes jellemvonásai 

Ahogy minden személynek megvannak a személyes jellemvonásai, úgy a Szentléleknek is. 

Az Ő személyiségének egyik jellemvonása, hogy jelenlétében öröm van. Tudtad, hogy az Úr jelenlétében eksztázisba tudsz kerülni? Semmi máshoz nem hasonlítható örömöt élhetsz át. Ha már valaha is eltalált téged a Szentlélek ereje, akkor tudod, hogy nincs a világon olyan dolog, ami ennél jobban fel tudna frissíteni. Ez teljesen igei, mert a Biblia beszél arról az örömről, amit a Szentlélek ad: „teljes öröm van nálad” (Zsolt 16,11). 

A Szentlélek személy, ezért meg is tudod Őt szomorítani. Amikor nem hallgatsz Rá, akkor megszomorodik. Ő az Igazság Lelke, ezért mindig megpróbál a helyes irányba vezetni. Amikor a saját utadon akarsz járni és azt mondod Neki, hogy „hagyj békén”, akkor megakadályozod abban, hogy betöltse elhívását az életedben. 

Hányszor fordult már elő, hogy bajba kerültél és a Szentlélek megpróbált előtte megállítani, de te nem figyeltél Rá? Azt gondoltad: „Isten biztosan haragszik rám.” Isten nem haragszik rád, Jézus sem haragszik rád, hanem szívükön viselik a sorsodat. A Szentlélek viszont szomorkodik miattad, amikor nem veszed észre vagy figyelmen kívül hagyod a vezetését.

A János 3-ban Isten egy csodálatos képet ad a Szentlélekről Nikodémus történetében, aki éjszaka kereste fel Jézust és megkérdezte, hogyan születhet újjá. A beszélgetés során Jézus a Szentlelket a szélhez hasonlította: „A szél ott fúj, ahol akar” (Jn 3,8). A szelet érezzük, de nem látjuk. Hasonlóképpen a Szentlelket is érezhetjük, de nem látjuk. 

(Az írás folytatása az újság 16. oldalától olvasható.)

 

  

A Marana Tha újság 2019. március-áprilisi
számának tartalmából

 

Katona István: A feltámadt Jézus találkozni akar veled… 

Az embernek szüksége van arra, hogy meglássa Istent. Aki megkapja ezt a látást, annak megfordul az élete. Új élet születik meg a szívében. Ez a látás a szívünkben jön létre. Aki megtapasztalja, úgy érzi, mintha egy villám hasított volna belé. Nem tud már úgy élni, mint előtte. Mindenét felkínálja Istennek: vágyait, akaratát, jövőjét. Legszívesebben szeretne meghalni érte, mint a vértanúk. 

De Isten nem ezt akarja, hanem a szolgálatot. Elküldi őt testvéreihez, hogy tegyen tanúságot arról, ami történt vele. Ébressze föl bennük is a vágyat az Isten látása iránt. Ismerjék fel, hogy ne csak a szemükkel lássanak, hanem a szívükkel is, mert az a legfontosabb. 

1. Mi homályosítja el a látásunkat? 

Érdekes megfigyelni azt a történetet (Lk 24,13-32), amikor a föltámadott Jézus találkozik két tanítványával az emmauszi úton. Órákon át beszélgettek vele és nem ismerték fel. Vajon mi homályosította el a látásukat? A szomorúság! 

A tanítványok részletesen elmondták Jézus keresztre feszítését és halálát. Meglepő, hogy Jézus türelmesen végighallgatta őket. A jelenet egyértelműen bizonyítja, hogy a szomorúság és reménytelenség elhomályosítja látásunkat és nem ismerjük fel Istent. Van, aki annyira megszokta a szomorú érzést, hogy állandóan abban él. Elfelejt mosolyogni, nevetni. Ez járja át gondolkodását, életszemléletét, lassan kialakul benne a teljes közömbösség. Sőt a szomorúság elveszi az imádság erejét is, mert bizalmatlanná válik Isten iránt.

A gonosz lélek sokkal könnyebben meg tudja kísérteni a szomorú embert, mint a vidámat. Ezért harcolni kell a szomorúság ellen. Ha baj ér bennünket, akkor rögtön Jézus kezébe kell tenni. Hinni kell abban, hogy Jézus a legreménytelenebb helyzetet is jóra tudja fordítani. Hiszen kereszthalálát is jóra fordította: megváltott bennünket az örök haláltól.

2. Isten jó, benne soha nem lehet csalódni 

Az emmauszi tanítványok jelenete megdöbbentő fordulatot vett. A tanítványokból kirobban a vádaskodás: „Mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt.” Mit érezhetett Jézus, amikor ezt hallotta és érzékelte az indulatot. Dühösek voltak a tanítványok, mert hagyta magát keresztre feszíteni. Az elhomályosult látásnak ez a másik következménye, nem látja meg Isten tervét. Ezért nem ismeri fel az összefüggéseket. Nem figyel a Biblia tanítására, bezárul saját fájdalmába és nem tud gyógyulni. Felülbírálja Isten gondviselő szeretetét. Telnek az évek, lassan elveszíti a hit világosságát. 

Figyeljük meg Jézus magatartását. Nem azt mondja, hogy hagyd abba a vádaskodást, hanem azt, hogy ennek így kellett történnie. A próféták pontosan megírták. Jézus a prófétákon keresztül vezette a tanítványok gondolatait egészen a felismerésig. Nekünk is ezt mondja Jézus. Vádaskodás helyett fogadd el életed nehéz helyzeteit és fel fogod ismerni Isten tervét. Ameddig lázadás van benned, addig nem tudsz változni. Ha Istennek adod, akkor lehetővé teszed az Ő működését. 

A múlt század előtt élt egy híres francia festő, aki 45 évesen megvakult. Éveken keresztül tele volt lázadással, keserűséggel Isten ellen. Mikor elfogadta vakságát, béke töltötte el. Megírta életrajzát, ami tele volt hálával Isten iránt, mert a vakság által ismerte fel a lelki élet örömeit és békéjét. 

3. Hinni mások tanúságtételében 

A tanítványok azért sem láttak, mert kételkedtek azok szavaiban, akik látták az üres sírt. De amikor a fogadóban asztalhoz ültek – s Jézus kinyilvánította jelenlétét az Oltáriszentség által, akkor minden megvilágosodott bennük. Minden megértettek, és most már a szívükkel is láttak, nemcsak a szemükkel. Ezt kell nekünk is kérni, hogy mindig a hit világosságában éljünk

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.) 

W. B.: A kereszt: Isten válasza az ember gyűlöletére

A Kálvárián nem csak az lett nyilvánvaló, hogy az emberek mennyire gyűlölik Istent, hanem a kereszt megcáfolhatatlan bizonyítéka annak is, hogy Isten milyen felfoghatatlanul szereti az embereket. Ha ez egyszer emberi módon szólhatok Istenről, akkor azt mondom, hogy Istennek mindenekelőtt két fő tulajdonsága van: egyik az abszolút szentsége és igazságossága. Nem tűrheti, nem nézheti el a bűnt. Mint egy megvesztegethetetlen államügyész, kénytelen megkövetelni minden bűn igazságos megbüntetését.

Isten másik fő tulajdonsága: abszolút szeretete. Azt kívánja, hogy minden ember hozzá forduljon, hogy megajándékozhassa őket kegyelmével, békességével és örömével. 

Igazságossága megkövetelte, hogy ítéljen el minden embert, mert mindnyájan vétkesek, szeretete pedig módot keresett arra, hogy minden embert megmentsen. 

Lehet-e közös nevezőre hozni Isten igazságosságát és Isten szeretetét? 

Hogyan talál Isten alapot arra, hogy az istentelen, lázadó embernek felkínálja a kegyelmét anélkül, hogy Igazságossága sérelmet szenvedne?

Ha szeretnéd megismerni Isten megváltó tervének magvát, legyen világos előtted: Isten számára egyetlen igazságos lehetőség adódott arra, hogy a bűnös embernek megbocsáthasson: egy ártatlan embernek kellett valamennyi vétkes ember bűnéért bűnhődnie. Ezt nevezi a Biblia helyettes elégtételnek.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.) 

Nemes Ödön S.J.: A mélyebb imaélet feltételei  (II/1. rész) 

  1. Az igazi imaélet elsajátításához sok segítséget jelent egy imádkozó közösséggel való kap­csolat.
  2. Az imában elmélyülni vágyónak ajánlani kell, hogy olvassa azokat a szentírási részeket, ahol az imáról van szó.
  3. Bevezetésképpen jó lenne olvasni azok életrajzát, akik jól tudtak imádkozni.
  4. Ahhoz, hogy imádkozni tudjon valaki, meg kell teremteni mindennapi életében az arra szükséges időt, nyugalmat, fizikai és pszichológiai „teret”, ahol valóban imádkozni lehet.
  5. Az első lépés az, hogy az imádkozó tudjon szíve mélyéből hálát adni Istennek.
  6. Ki kell menni a természetbe és elimádkozni egy-két zsoltárt, hogy megtapasztalja, mit jelent Istent dicsőíteni. (Főleg a teremtésről szóló zsoltárokat)
  7. Világosnak kell lennie, hogy van-e Isten-tapasztalata.
  8. Fontos a tapasztalat, hogy az igazi emberi életet nem lehet saját erőből megélni! Szükség van természetfeletti erő segítségére.
  9. Először ki kell fejleszteni az érzések és érzelmek világát. Enélkül nem lehet személyes kapcsolatokat kiépíteni sem Istennel, sem emberekkel. 

(Az írás folytatása az újság 6. oldalán olvasható.) 

Magdolna: Imádság Magyarországért március 15-én 

Áldd meg, Uram, Magyarországot!

Áldd meg, Uram, a te magyar néped!

Oldozd fel és szabadítsd meg 

ellened elkövetett bűneitől,

mások ellen elkövetett bűneitől,

önmaga ellen elkövetett bűneitől

az erkölcs terén, szociális téren,

gazdasági téren elkövetett bűneitől,

a természet ellen, az élet ellen,

az egész emberiség ellen elkövetett bűneitől,

múltja, jelene és jövője ellen elkövetett számtalan bűneitől!

Szabadíts meg minket, Uram,

a gyűlölködéstől, a széthúzástól,

a rövidlátástól, a gyengeségtől, 

a kitartás hiányától!

(Az imádság folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/3. rész)

Az imádság megértése és átélése a legnagyobb és legnehezebb lelki folyamat.

Mi az imádság? Mindnyájan imádkozunk naponta, mindnyájan átélünk valamit az ima értelméből. Azt kérdezem azonban, vajon van-e egy is köztünk a világon, aki tudja egészen pontosan, mi az ima? Úgy gondolom, hogy a legjobb imádkozók is azt felelnék: „nem tudom”.

Mégis mi az, amit tudunk róla? Annyit tudunk, hogy amikor imádsághoz fogunk, akkor keresünk egy felfelé kapcsolódást és indítást olyan értékek felé, amelyek nincsenek meg bennünk. Amikor imádkozni akarok, akkor kötődni akarok valami magasabb rendűhöz mint, aki én vagyok. Mit keresek? Ennivalót, a lelkem eledelét és italát. Próbálok kapcsolódni a tisztán szellemi, az isteni lét felé. Mert hogy az szellemi, amit most keresünk. Sóhajthatunk a szentek lelkéhez, akik Isten Országában ott vannak az Úr mellett, vagy kérhetjük Szűz Máriát is. De ezek csak lépcsők, ezeken át megyünk a szellemiség csúcspontja felé.

Mi az oka, hogy nem találunk oda? Tapasztaljuk, hogy földi ügyeink ránehezednek Isten felé vivő lendületünkre. Testi igényeink, a fáradtság, éhség, betegség, szellemi elfoglaltságaink, gondjaink, az emberi kapcsolatok behálózzák az ima egységes lendületét, zavarnak, és nem tudjuk ezt a szellemi vonzást háborítatlanul követni. Miért? Mert nemcsak lélek vagyok, testem is van. Testbe öltözve jár itt a lélek, és szükségünk van a testre, mert ez cselekvésünk eszköze. 

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

Héjj Éva: Az ima és a szeretet ereje  (Tanúságtétel) 

Az egy évvel ezelőtti Nagyböjt örökre emlékezetes marad számomra, de szűkebb és tágabb környezetem számára is – mindazok számára, akik végigkísértek egyéni „kis kálváriámon”…

Február elején ugyanis teljesen váratlanul kerültem műtőasztalra egy alattomosan kialakult vakbélgyulladás miatt. Valójában egy otthoni baleset kapcsán kerültem először a sürgősségire, ahol – már ez is csoda – semmit sem találtak, de azzal engedtek el, ha három napon belül valami gyanúsat észlelek, akkor irány a kórház… Két napos nagyon rossz közérzet után – a kihívott ügyeletes orvos beutalójával megerősítve – ismét kórházba kerültem. 

A baleset nem adott magyarázatot minden tünetre, ezért hosszú órákon át rengeteg vizsgálatot végeztek, hogy kiderítsék, mi lehet a háttérben. Végül az Úr küldött egy orvost (akiért nem győztünk/győzünk hálát adni), aki hasi CT-re küldött, ami végre kimutatta a vakbélgyulladást. (Mi ezt a családban utólag úgy magyarázzuk, hogy az Úr azért engedte meg a balesetet, hogy végre orvosi kézbe kerüljek, és segített megtalálni a valódi okot is…) 

Azonnali műtét után múltak a napok rengeteg antibiotikummal, de az állapotom nemhogy nem javult, inkább rosszabbodott. Nem részletezem; egy hónapon belül egy kisebb, és két többórás, életmentő műtét, hashártyagyulladás (perforált vakbél következménye), komplikációk, vérátömlesztés, infúziók hosszú napokon keresztül… Azért is hálát adok, hogy „véletlenül”, minden alkalommal ugyanaz az orvos volt ügyeletes, ami biztonságot adott.

Úgy éreztem magam, mint egy örvényben, ami egyre mélyebbre húz. Kibe is kapaszkodhatna az ember ilyen helyzetben, mint az Úrba és az Ő Igéibe! „Erőm és pajzsom az Úr…” (Zsolt 28,7)

(A tanúságtétel folytatása az újság 10. oldalától olvasható.) 

H. N.: Hogyan ismerhetjük meg Isten akaratát?

Minden keresztény számára tulajdonképpen teljesen magától értetődő, hogy Urának akaratát tudakolja. Ha ezt nem teszi és nincs belső bizonyossága, akkor elveszettnek érzi magát. Ezért igencsak valóságos szükséglete, hogy élete egybehangzó legyen az Úr akaratával, mielőtt bármire is elhatározza magát. – Eddig az elmélet.

Sajnos a gyakorlat sokszor másképp fest. És mégis végtelenül fontos, hogy semmi olyat ne tegyünk, ami nem egybehangzó „mennyei parancsnokunk” akaratával.

Két igevers világítja meg ezt:

„Hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2) 

„Ezért tehát… szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére.” (Kol 1,9-11) 

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

N. N.: Az apa méltósága és felelőssége  – A férj helyes meghatározása

Az apa bibliai képét szeretném elétek tárni. Bár a leggyakoribb manapság, az „elfoglalt apa”, aki dolgozik, és nem ér rá foglalkozni a gyerekeivel. De Isten szándéka az, hogy vegye a bátorságot összetartani a családot, és aktívan nevelni a gyermekeit.

Ne felejtsük el, hogy a család isteni intézmény. Isten szándéka az, hogy a családi kör, az apa, az anya és a gyermekek szilárdan álljanak a keresztény hitben, hogy helyt tudjanak állni a világban. A család boldogságának a megteremtése nem csupán az anyán nyugszik. Az apának is fontos szerepe van. Az apa erős, komoly, odaszentelt szeretetével, az egység legerősebb kötelékével összetartja a család tagjait, az anyát és a gyermekeket. A férj a ház összetartó köteléke. 

A család feje 

A család feje a férj, az apa. A feleség szeretetet, megértést vár tőle és segítséget a gyermeknevelésben. Ez így helyes is. Neki sem mindegy, mi lesz gyermekei sorsa. A gyermekek támogatást és irányítást várnak apjuktól; ezért szükséges, hogy az apának helyes fogalmai legyenek az életről, valamint azokról a hatásokról és kapcsolatokról, amelyek családja javát szolgálják. Mindenek fölött hassa át az Isten iránti szeretet és istenfélelem; és kövesse az Ige tanítását, hogy gyermekeit a helyes úton tudja vezetni! Az apa tegyen meg mindent, ami rajta áll, családja boldogsága érdekében! Ha bármilyen gondja vagy munkahelyi problémája van is, ne engedje, hogy az árnyékot vessen a családi életére. 

Papi feladatot lát el 

Az apa férfias magatartásában szemlélteti a szigorúbb erényeket: a hűséget, a becsületességet, a tisztességet, a türelmet, a bátorságot, a szorgalmat és a gyakorlatiasságot. Az apa egyúttal a család papja, aki Isten oltárára helyezi mindennapi áldozatát. Feleségét és gyermekeit is arra buzdítja, hogy egyesüljenek ebben az áldozathozatalban és vegyenek részt Isten dicsőítésében.

(Az írás folytatása az újság 14. oldalától olvasható.)

C. H. M.: Isten – ember – örökkévalóság

1. Isten minden dolgok teremtője 

Akár a csillagokat, akár az atomokat, akár magát az életet nézzük, világunk sokkal nagyszerűbb, mint amit mi emberek valaha is kigondolhattunk, vagy alkothattunk volna. Olyan tervszerűen van felépítve, oly bölcsen megtervezve, hogy szükségszerűen egy nagy, gondolkodó Szellemi létezőnek, Istennek kell mögötte állnia. Ezen kívül csak egyetlen lehetőség képzelhető még el: hogy mindezt a véletlennek tulajdonítjuk. Csakhogy egyre nehezebben képzelhető el ez az utóbbi gondolat, sőt a matematikusok kimutatták, hogy teljességgel elképzelhetetlen. Mivel ez utóbbi feltételezés és magyarázat soha nem a „semmivel” kezdi, hanem mindig feltételezi, hogy már előzőleg is volt valami, amire nincs magyarázat. 

Az ember évezredes kérdéseire, hogy honnét keletkezett minden és honnét keletkezett maga az élet, csakis egyetlen meggyőző válasz van: „Kezdetben teremtette Isten…” (1Móz 1,1). 

2. Hát a Bibliát nem emberek írták? 

A Bibliát emberek írták, csakhogy ezeket az embereket Isten Szentlelke ihlette és vezérelte. Ez két dologból is kiderül: 

A Biblia legrégebben keletkezett könyvei háromezer évesek. Sok kijelentés van bennük az életről, a természetről, a világmindenségről. Természetesen felmerül a kérdés, hogy amit állítanak, az még ma is helytálló-e. Gondos vizsgálódás során arra az eredményre jutottak, hogy a Biblia semmi olyat nem ír, ami ellentétes lenne azzal, amit a mai természettudomány állít. A tudomány hatalmas fejlődését és a Biblia korát tekintve ez egyszerűen szenzációs felfedezés. Hol találunk ehhez hasonló jelenséget az egész ókori irodalomban? Továbbá: a Biblia tele van olyan próféciákkal, amelyek nagy része már beteljesedett. Csak a zsidók Palesztinába való visszatérésére kell gondolnunk, amit a Szentírás már 2500 évvel ezelőtt megjövendölt. 

(Az írás folytatása az újság 16. oldalától olvasható.) 

A Marana Tha újság 2019. január-februári
számának tartalmából

 

 

Katona István: Az Úr áldása erőt ad az új évre!

Amikor Isten megteremtette a világot, egy szépséges kertbe helyezte az embert, hogy gond nélkül, boldogan éljen. De a bűn miatt el kellett hagynia a paradicsomot. Azóta is vágyakozik minden ember az elveszett paradicsom után. Szeretne gondok nélkül élni, zavartalan boldogságban. Mindent megpróbál, hogy ezt valahogy elérje. De gyakran rossz helyen keresi, ami csalódást okoz. Az Új év új lehetőségeket rejt. Ez a lehetőség a szerető kapcsolatban rejlik. Szeretni Istent – és szeretni az embereket. az időnek csak annyiban van értelme, amennyiben növekszik bennünk a szerető kapcsolat. Kaptunk egy új évet, hogy megtanuljunk szeretni. Ezt a célt nem szabad alárendelni semmiféle programnak, munkának, elfoglaltságnak – mert ez a legfontosabb. Ezért kell év elején előre nézni, s végiggondolni, mire akarom felhasználni az előttem álló 365 napot? Ha a szeretetben való növekedésre, ha Istennel való mélyebb kapcsolatra – akkor jól választottam. Ehhez kérjük az áldást!

1. Kérni az Úr áldását

Mit jelent áldást kérni? Beengedni Isten kegyelmét az életünkbe. De ennél még többet is jelent! Kifejezni azt a hitet, hogy mindaz, amim van, mindannak, amit csinálok, csak úgy van értelme, ha Isten akarata szerint használom. Azt is jelenti, hogy az Ő védelmében élhetek ebben a világban! Azt is jelenti, hogy új szemlélettel nézek az életemre és a dolgaimra. Mindent Istentől kaptam, és mindent az Ő dicsőségére kell használnom. A bűn ott kezdődik, ha az életemet vagy a dolgaimat elszakítom Istentől. Ezzel a célt is eltévesztem, mert nem a Teremtő felé, hanem az én önző akaratom felé segítem. Legyen az akár házasság, gyermeknevelés, munka vagy bármilyen érték – mindent tönkreteszek, ha elszakítom Istentől. Megzavarom azt a rendet, ami a teremtést összetartja és kibontakoztatja. Ezért annyira fontos kérni év elején az Úr áldását, hogy adjon erőt ahhoz, hogy a teremtést visszavezessem eredeti céljához és rendeltetéséhez!

2. Isten gyermekei vagyunk

Pál apostol tudatosítja bennünk, hogy kihez tartozunk. Isten gyermekei vagyunk! Ez meghatározza az utat, amit járnunk kell, ha szabadon elfogadjuk ezt. Carrettó azt írja, az anyagi dolgokból élek, de lelki/szellemi élet utáni vágyakozom. A születés pillanatában elindul és növekedni kezd a földi élet. – A második születés akkor lesz, amikor belépek a mennyei életbe. A két születés között van egy küzdelmes, fáradságos élet-út. Tele harcokkal, sebekkel, csalódásokkal és örömökkel. Ezen a nehéz úton nincs más segítségünk, mint az Úr. Ő átlátja az egész utat, Ő hűséges és mindig szeret. Ő tud megvédeni minden rossztól, ha rábízzuk életünket. Ő az, aki akkor is hűségesen szeret, amikor megbántjuk. Gondoskodása gyengéd s közeli. Ezért a legnagyobb ajándék, hogy a végtelenül hatalmas, végtelenül szerető Isten gyermeke lehetek. Az új évben ezt a feladatot tűzöm magam elé, hogy mindig megőrizzem ezt a kapcsolatot, amely földi és örök életet ad nekem.

3. Jézus az üdvösség forrása

Az evangéliumban olvashatjuk, hogy Jézus születése után a nyolcadik napon nevet adtak a gyermeknek. Jézus neve azt jelenti, hogy Isten szabadít, gyógyít. Tőle várjuk életünk boldogulását, gyógyulását, tőle várjuk az Egyház megújulását. Sőt, tőle várjuk a világ békéjének megvalósulását! – Amikor az apostolok Jézus nevében gyógyították a betegeket és szabadították az ördögtől megszállottakat – hitték, hogy Jézus isteni hatalma meg fog nyilvánulni. Azóta is, a 2000 év alatt ez a hatalom számtalan csodában, rendkívüli eseményben megnyilvánult. Minden kereszténynek megvan a lehetősége, hogy részesüljön Isten hatalmában és gyógyítsa a világ sebeit. Csak Jézus nevét kell kimondani hittel és szeretettel – s elmúlik a szomorúság, a betegség, az ördögi támadás. Ez a név – mint világító fáklya a sötétben – vezetőnk és erőforrásunk lehet.

Ennek a névnek a hatalmával kívánok minden kedves olvasónknak áldott új esztendőt és sok boldogságot.

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

 

Neal Lozano: »Abba«: mennyei édesapa (III/3. rész)

Isten felénk jön

Az Ószövetség története során azt tapasztalják meg a választott nép fiai, hogy Isten soha nem hagyja őket sorsukra. Istennek az emberi kapcsolatokért történő fáradozása a történelem során különösen az Izrael népével való törődésben jut kifejezésre.

Ennek a népnek a legnagyobb megtapasztalása az egyiptomi szolgaságból történt szabadulás. Isten összegyűjti az Ő népét, elvezeti őket a szabadságba és olyan hazát ad nekik, ahol békében élhetnek. A szabadságba vezető út azonban bizalommal és bizalmatlansággal volt kikövezve. Alig múltak el az első nehézségek, a nép zúgolódni kezd, és kétségbe vonja Isten jelenlétét. A nép kivezetése a rabszolgaságból a szabadságba egy bizalom-bizalmatlanság váltófürdőhöz hasonlít. Isten azonban megtartja ígéretét, és újra meg újra megmutatja jóságát a népnek.

Isten nem csak ennek a népnek az ínségét látja, hanem közülünk is minden egyes emberét. Ezt annyira a szívére veszi, hogy Ő maga új módon lesz „aktív”. Elküldi fiát ebbe a zavart, sebesült világba.

„Isten szeretete azáltal lett nyilvánvalóvá, hogy Isten az Ő egyetlen fiát küldte a világba, hogy mi általa éljünk” (1Jn 4,9).

Hogy Őáltala éljünk. Hogyan? Nézzük meg még egyszer az előző fejezetben található képet Sieger Ködertől: Jézus a világ minden szakadékába le akar szállni, hogy gyógyítson, hogy összekössön, hogy életet adjon. Minden szakadékba bele akar lépni, életet és szeretetet akar vinni a:

– köztünk és az Isten között tátongó szakadékba,

– saját szívünkben lévő szakadékba,

– az emberek között húzódó szakadékba,

– az ember és a teremtés közti szakadékba.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

 

W. Nee: Hitben járunk vagy szemlélésben?

Pál apostol tanít bennünket a hit szerinti életről: „Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem s önmagát adta értem” (Gal 2,20). Vagy a Korintusi levélben így ír: „Mert hitben élünk, nem a szemlélésben” (2Kor 5,7).

Újra és újra meg kell vizsgálnunk, mit jelent a hitből való élet, hiszen a hit az Istennel való kapcsolat alapja: „Mivel egyszer már hitre jutottam, megszerettem és megismertem Isten értem és nekem adott ajándékát, Jézus Krisztust, mostantól bízni és hinni fogok Benne, akárhová helyez, és akármennyit kell testileg vagy lelkileg szenvednem.” A keresztény élet az első lépéstől az utolsóig a hit útja. A hit az igaz élet alapelve: kizárólag általa jutunk új, felülről jövő élet birtokába és általa tudunk az új életben járni.

Vizsgáljuk meg őszintén magunkat, hogy az ige szerinti igaz ember módjára járunk-kelünk-e a világban, vagy pedig – akár rejtett módon is – önnön érzéseink, kívánságaink, benyomásaink tengerén hányódunk? A hitből való élet ugyanis szöges ellentéte az érzelmekből fakadó életnek.

(Az írás folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

 

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/2. rész)

Az ima tartalma

Az ima tartalmát meghatározza az a természetfölötti valóság, melyet szolgálva körülvesz az a szent hely, melyet az imádkozó ember felkeres, az a szent körülmény, történés, emlék, fizikai jelenlét, szöveg, művészi alkotás, szertartás, amelynek részéül szegődött.

Honnan veszem mindezt? Egyházunk, ez a titokzatos anya, ez a lélekgondozó természetfölötti erőrendszer és ajándékforrás, ez lát el engem pazarló bőségben mindazzal a jóval, amiből lelkembe imakésztetések indulnak, imaformák áradnak, s melyek istenkapcsolatomat bőséges lelki magtárrá teszik. Megihleti lelkemet, és szóra bírja a benne várakozó istenkereső erőket. Elém állít megdöbbentő és ujjongásra késztető valóságokat, munkára bírja értelmemet, és szétárad lelki valóságomban. Itt születik az én imám, az egyetlen tartalom, amit csak én adhatok válaszul az Úrnak, s amiért egyetlen személyes mivoltommal ide vagyok téve a Földre.

Imáink legnagyobb forrása a liturgia, a mindenek fölötti ima nem más, mint a szentmise ténye, az utolsó vacsora történése. A pap egész szentmise alatt imádkozik. Aki átéli a mondottakat, az teljesedésbe viszi a miseima tartalmi célját, a lélek tudatos belépését a természetfölöttibe, az tudja, hogy valami hatalmas történik itt, valami megfoghatatlan, létünk felett való. A liturgia szövegének követésében kibontakozik előttünk a szentmise fönséges lélektana.

Megyek az Úrhoz. Ahhoz, akit szeretek, s aki engem szeret. Mi lenne más a lelkemben, mint öröm? Bemegyek ahhoz, ki megvidámítja ifjúságomat. De örvendező arcom megsápad, ha magamra nézek: én lelkem, miért háborgatsz engem? Aki Isten elé megy, az bűnbánattal kezdje. A lélek csalhatatlanul érzi, hogy bűnös, orvoslása vallomással kezdődik. A mennyei szent közösség elé áll bűneivel: gyónom a mindenható Istennek… Mindenki lássa és mindenki könyörögjön értem. A szentek országának minden segítsége sem elég bűnbánatának. Azután pedig felhangzik lelkében a választott szentnek alakító példájával átitatott „szent-lecke”, hogy napról napra más mennyei testvérünk erényei formálják elmélkedési anyagukkal lelkünket a mise elkövetkezendő nagy tényének fogadására. Az új morális törekvésekkel átitatott lélek mély alázattal érzi méltatlanságát az Úr Jézus tanítására, akinek evangéliumát készül ajkára venni.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

 

Cseh Anikó: A Karácsony mennyiben a szeretet ünnepe és mennyiben nem az? (II/2. rész)

Hogyan látják többen a karácsonyt ma?

Az ünnepek közeledtével volt alkalmam többször is megfigyelni az utcán rohanó embereket. Legtöbben kisebb-nagyobb csomagokkal a kezükben, vagy már a fenyőfával, vagy épp csak néhány fenyőággal róják az utakat. Arcukon az öröm vagy épp a békesség helyett leginkább csak a tanakodás, a gondterheltség látszik. Ez késztetett arra, hogy elgondolkodjak azon, hogy mit is kellene jelentenie, vagy mit is jelentett régen a Karácsony az emberek számára, és mivé alakult át az utóbbi években.

A Karácsony a szeretet ünnepe, vagy legalábbis annak kellene lennie. A régi időkben ezeken a napokon összegyűlt a család és az ünnepi asztalt körülülve hallgatták az öregek – már sokszor elmesélt és gyakran a mesélő hangulata szerint változó – anekdotáit, az asszonyok varrogattak, a gyerekek játszottak, rohangáltak a felnőttek között, a férfiak meséltek, megvitatták az élet nagy kérdéseit.

Nyugalom és béke honolt a házakban, még a történelmileg nehezebb időszakokban is. Úgy tűnhetett, hogy erre a néhány napra szinte megállt az idő, és a szeretet vette át a szerepet a családok életében. Kiléptek a hétköznapi rutinból. A gyerekek a házi készítésű szaloncukrokat majszolták és a családtagok által varrt vagy faragott játékokkal játszottak, meséket hallgattak, sőt gyakran az egész család közösen játszott valamilyen társasjátékot. És ami a legfontosabb, hogy ez bizony független volt a családok anyagi helyzetétől. Legfeljebb csak a terített asztalon megtalálható ételek típusában vagy mennyiségében volt különbség.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a világ évről-évre folyamatosan változik, és nem lehet a régi dolgokhoz foggal-körömmel ragaszkodni. De talán nem kellene megfeledkeznünk arról a nagyon fontos dologról, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe. Mert mivé is vált mára ez az ünnep? Sokak számára azt jelenti, hogy végre van néhány munkaszüneti nap, amikor nem kell rohanni, de előtte azonban az amúgy is mozgalmas hétköznapok még jelentős és gyakran igen megterhelő feladatokkal egészülnek ki. Meg kell tervezni és el kell készíteni az ünnepi menüt, ki kell találni, hogy ki milyen ajándékot kapjon és még az ilyenkor esedékes téli nagytakarítás is a feladatok hosszú sorát szaporítja. Mindezt természetesen a szokásos feladataink, a mindennapi munkánk mellett.

(Az írás folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

 

Molnár Mihály: Személyes vallomás megtérésemről és a hit erejéről (II/2. rész)

Az Emmausz közösségben annyi szeretetet kaptam, hogy ezzel teljes lett az életem. Ebben a Közösségben barátokra leltem, olyan barátokra, akikre számíthatok bármikor. Akiktől szeretetet, bizalmat kapok. István atya a lelki vezetőm lett és ma ott tartok, hogy saját imacsoportom van. Az imacsoportban újabb barátokra leltem és a hitéletem is megváltozott, mert imával kezdem a napot. Napközben is sokszor fohászkodom. Hálát adok az Úrnak a munkámért, hálát adok az életemért, a javaimért. Hálát adok a családomért. Este lelkiismeret vizsgálat és hálaadás az Úrnak a napért, s az ajándékokért, amiket kaptam. El nem tudom mondani, hogy mekkora fordulatot vett az életem, ma gazdagabb és boldogabb ember vagyok, mint valaha voltam bármikor. Az én gazdagságom itt van belül a szívemben, amit az Úrtól kaptam!

Igen! Annyi kegyelmet, annyi ajándékot kaptam az Úrtól! Ezek abban nyilvánulnak meg, hogy azóta zarándokolni járok, gyakorta megyek Medjugorjéba.

– Most, ezzel a hittel, életszemlélettel, hogyan tekintesz azokra az emberekre, akik magukban bíznak, másban hisznek, mások az értékek az ő számukra és akár látszólag jól is érzik magukat? Látod bennük az akkori magadat?

Miután nyugdíjas lettem, a hit továbbra is nagyon fontos számomra. Vállaltam egy személyi sofőri munkát a nyugdíj mellett. Egy volt vezérigazgató sofőrje lettem. Be kellett ülnöm egy drága autóba és az ő kérése alapján, ide-oda elvinni őt alkalmasint. Ez az ember rettenetesen gazdag volt. Ez az ember alkoholista volt. Hetvenes éveinek a második felében boldogtalan. Rettenetesen szenved attól, hogy még mindig harácsol és még mindig többet és még többet akar. De ez sem lehet véletlen, hogy pont őnála lettem gépkocsivezető, ennél a gazdag embernél, hogy szembesüljek azzal, hogy milyenné válhattam volna, ha azt az életet élem tovább, ami akkor vízióként, vagy célként lebegett előttem. Az egész családja, az életvitelük negatív példa számomra, hogy így nem! Ezt nem szabad! Mondhatom, ma boldogabb ember vagyok, mint bármikor voltam. Nincs bennem stressz, nincs bennem görcs, van jövőképem, vannak céljaim. És elindultam azon a keskeny úton, amit az Úr kijelölt számomra és erről nem akarok letérni, mert ez tényleg boldoggá tesz!

(A tanúságtétel folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

 

Vassula Rydén: A végső idők

A „végső idők” kifejezés nem jelenti azt, hogy a világ megáll vagy véget ér. Ez csak a történelem egy bizonyos korszakának a végére utaló kifejezés. Most éppen a végső időkben élünk, egy szellemi küzdelem kellős közepében, amely a szemnek láthatatlan, azonban körülöttünk és leginkább a lelkünkben mindenhol érezhető. Ebben a jó és rossz közti harcban döntenünk kell az egyik vagy a másik mellett. A csata rajtunk múlik. Egyedül nekünk van lehetőségünk választani, miként döntünk, hogy mit képviselünk, a jót vagy a rosszat. A küzdelem végkimenetelét a mi döntéseink határozzák majd meg.

A végső idők szellemi harca olyan heves, hogy Istennek feltétlen és kimondhatatlan módon közbe kell avatkoznia az Ő Szentlelke által. Ez egy olyan időszak, amely alatt Isten kegyelme és irgalma bőségesen kiárad, mint még soha a történelem során, mindenkit bűnbánatra szólít, mielőtt túl késő lenne. A Szentlélek ugyanakkor áldást osztogat az emberiségnek, még a legkisebbeknek is, nemcsak a megújulás miatt, hanem azért is, hogy megismertesse velünk Isten akaratát.

Számos jelet kaptunk, amelyek megmutatták nekünk, hogy azokban az időkben élünk, amikor a Szentírás elmondása szerint az Antikrisztus ereje teljében van, és arra törekszik, hogy örökre uralja a világot.

Íme néhány sor, amit Krisztus 1992. április 19-én mondott nekem: „Istenségemet a világ értéktelen utánzatra: a halandó emberre cserélte. Elhagyta az Isteni Igazságot egy Hazugság kedvéért. De hallottátok, hogy az Idők végén a Sátán munkához lát. Mindenféle csoda, hamis jelek, jelenségek sokasága és sokféle gonoszság lesz, ami megtévesztheti azokat, akik a pusztulás felé tartanak, mivel nem akarták elfogadni az Igazság Szeretetét, ami meg tudta volna menteni őket…(…) A Lázadó [Antikrisztus] hatalma olyan, hogy félelem nélkül, nyíltan megjelenik mindenki előtt. Ez az, amiről Ezekiel próféta beszél, ő az, aki fölfuvalkodott gőgjében, aki azt állítja magáról, hogy Isten. Ő az, aki majmolja az Igazságot, aki egyenlővé teszi magát Velem és azt mondja, hogy az Én Trónomon ül. Egyházamnak valóban Ellensége a Lázadó, az Antikrisztus, az, aki tagadja a Szentháromságot. Nem olvastátok: ’Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya.”

(Az írás folytatása az újság 13. oldalán olvasható.)

 

Brazíliai imacsoport: Jézus szeretné megváltoztatni a szívedet

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt 25,31–46)

* * *

Akkor már készek lennétek életeteket megváltoztatni, az egyszerűség és szeretet útját járni.

Fordulóponthoz érkeztetek és lelki álmokba menekültök a földi valóság elől. Így a lélek nem lel otthonra többé, behatol a kábulat sötétségébe és eltéved benne.

SOKAN ELVESZNEK, mert nem ismerik a lelki szeretetet, csak a földi életet élvezik és átadják magukat a testi élvezeteknek.

Sokan elvesznek, mert csak a pénznek hódolnak, és az élvezeteknek adóznak.

Sokan elvesznek, mert csak a gazdagságot hajszolják és nincs idejük a szeretetre.

Sokan elvesznek, mert kíváncsian futnak a világ csábításai után, és már nem őrzik magukban a csendet.

Sokan elvesznek, mert tisztátalanságot követnek el a szeretettel, és csak a testi örömöknek élnek.

(Az írás folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)

 

A Marana Tha újság 2018. november-decemberi
számának tartalmából

 

Katona István: Csodálatos titok: Jézus bennünk él! 

Csodálatos titkot hordozott a Szűzanya kilenc hónapon keresztül. Dolgozott, járt-kelt, főzött, mosott, takarított – s a szíve alatt ott növekedett Isten Fia, a Megváltó. Eljött a várva várt pillanat, amikor megszülte és karjaiba fogadta gyermekét. Most karácsonykor ünnepeljük az Ő születését. 

Jézus születése hatalmas bizonyosság a világ bizonytalanságában. Ez igazolja Isten szeretetét, az ember iránti együttérzését, a gondviselés hatalmas távlatait. Mert ahogy Isten belépett az emberi történelembe, úgy akar belépni minden egyes ember szívébe. A megtért emberek milliói számoltak be arról, hogy megváltozott az életük. Nem értik hogyan, de egyszer csak világosság gyúlt a szívükben és boldogan a hit útjára léptek. A régi eltűnt és valami egészen új valósult meg. Ez a hétköznapok karácsonya, amikor „váratlanul átölel az Isten.” 

1. Az alázat ruhájában jött 

Sokan úgy gondolták, hogy a Messiás királyi ragyogásban fog jönni. De neki nem kellett a világi ragyogás, inkább a szegény ember köntösét vette fel. Azért tette, hogy minden szegénynek legyen bizalma hozzá menni. Nem az angyali seregek hatalmával jött, hanem teljes védtelenségben, csak az isteni szó erejében. Az ókori népek hosszú évszázadokon keresztül próbálták elképzelni, hogy milyen az Isten. Hol túlságosan szelleminek gondolták, akit lehetetlen megismerni. Máskor túlságosan anyaginak képzelték, aki az égitestekben, hegyekben, tengerben rejtőzik el, ezért imádni kell a természetben. Jézus mind a kettőt túlhaladta. Megtartotta isteni szellemiségét, de amikor belépett a világba, magára öltötte az emberi testet. Nem maradt foglya az anyagnak, mert amikor betelt az idő, fölemelkedett az Atya dicsőségébe. Jézus eljövetele nemcsak Istent hozta közel, hanem az Ő fényében az ember önmagát is megismerte. Benne élünk az anyagi világban, de egyszer eljön az idő és beléphetünk Isten szellemi világába, az örök dicsőségbe. Benne fogunk élni örökre Istenben. 

2. Miért jött el Jézus? 

Jézus azért jött el, hogy megváltson bennünket. Mi által vált meg? Isteni életének odaadása által, végső soron a szeretet által. Ezért írja Pál: „Megjelent jóságos és emberszerető Üdvözítőnk” (Tit 3,4). Nem a hatalom, nem a fegyverek által győzött, hanem a szeretet által. A szeretet az, amit nem lehet lemérni, mégis lehetetlen nélküle élni. Megcsodáljuk az egyiptomi piramisokat, rácsodálkozunk a görögök bölcsességére, a rómaiak államszervezetére, de ez mind semmi. Az igazán csodálatos az, hogy az ember képes szeretni, képes arra, hogy legyőzze önzését, rosszindulatát, erőszakos támadásait – és egyszer megtörténik a csoda, szeretni kezd akár vére ontásáig, élete árán is. Hogyan lesz erre képes? Erre csak egy a magyarázat: benne lakik az Isten. Jézus eljött, hogy az embert megszabadítsa a gonoszságtól, és az megnyissa szívét az örök szeretet előtt! Mert Isten a forrása minden igazi szeretetnek. Ő az, aki mérték nélkül ad bárkinek, aki hozzá fordul és kéri tőle a szeretet ajándékát. 

3. Azért jött Jézus, hogy gazdaggá tegyen 

Karácsony éjjelén ott, Betlehemben, a pásztorok elindultak az angyalok biztatására a Messiást meglátogatni. Egyszerű emberek voltak, talán írástudatlanok, de a szívük nyitott volt a természetfölöttire. Ez a legfontosabb. Kitüntetésnek érezték a meghívást, örömmel mentek. A szegény emberek lemaradtak a nagy emberek érkezéséről. Nem voltak a meghívottak listáján. Meg kellett elégedniük a szürke hétköznapokkal, életük puszta fönntartásával. Az ünneplés, a nagy találkozás, a kitüntetés, a megtiszteltetés mindig a gazdagoknak jutott. – De most valami titokzatos hatalom mindezt megfordította. Megdöbbentek az angyal szavára: „Nagy örömet hirdetek nektek: ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr” (Lk 2,10–12). Felismerték, hogy a Messiás hozzájuk jött. Azokhoz, akik tudják, hogy ők milyen szegények. Jézus eljött, hogy gazdaggá tegyen minket. A mi feladatunk az, hogy Hozzá ­siessünk, és engedjük gazdaggá tenni életünket. Ez a karácsony üzenete számunkra! 

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.) 

Neal Lozano: »Abba«: mennyei édesapa (III/2. rész) 

Megnyílni Jézus Krisztusnak 

Ebben a fejezetben sokat olvastunk Istenről, és sokat elmélkedtünk tulajdonságairól. Mindezen elméletek nem visznek azonban sokkal tovább bennünket Isten jelenlétének megtapasztalásában. Tudjuk ugyan, hogy Isten Jézus Krisztusban mindig velünk van, de a megtapasztalást, hogy Ő valóban itt van, mindennapjainkban csak kevéssé tudjuk megvalósítani. 

Ezért megkérlek Téged, hogy a következő napokban egy kicsit talán szokatlan módon bocsátkozz bele Jézus jelenlétébe, mintegy „ízleld meg” az Ő jelenlétét. 

Egy egész konkrét javaslatot teszünk arra, hogy Isten jelenlétét a mindennapokban jobban felfedezzed: Élj a következő napokban tudatosan Jézus jelenlétében, azaz abban a tudatban, hogy Ő melletted áll és kísér Téged az életed során. Ezért azt javasoljuk: Kezdjél beszélgetni Vele. 

Kérdezd meg például: 

  • „Jézus, Te hogy reagálnál ebben a helyzetben?”
  • „Hogy cselekednél most?” 

Aztán figyelj a belső benyomásaidra, és cselekedj aszerint. Ehhez még egy észrevétel. Természetesen nem biztos, hogy Jézus hangja az, amit Te a lelked mélyén érzékelsz, de erre nagy az esélyed. El tudom képzelni, hogy ez az elhatározás némileg meglephet. Csak akkor fogunk tudatosan Isten jelenlétével kapcsolatosan olyan tapasztalatot szerezni, mint az „Én vagyok itt”, ha tudatosan megpróbáljuk érzékelni Isten jelenlétét. 

Két példával tehetjük érthetővé: Egyik hallgatónk komolyan vette, hogy Jézust tudatosan mindenhová magával viszi. Például autóvezetésnél. 

Így meséli: Leültettem Őt magam mellé az első ülésre. Annak tudatában vezettem, hogy Jézus mellettem van, és egy idő múlva észrevettem, hogy a vezetési stílusom megváltozott. 

Egy feleség meséli: Kész voltam a főzéssel, és vártam a férjemet. Késett. 5-10-20 percet. Egyre mérgesebb lettem. Aztán Jézushoz fordultam: ’Jézus, hogyan fogadnád a férjemet, aki 20 percet késik? Mit mondanál neki?’ 

Ami ezután eszembe jutott, lényegesen más volt, mint az előző dühös gondolataim, így segítséget kaptam ehhez a szituációhoz. 

Megkérlek Téged, hogy hasonló módon képzeld magad mellé Jézust, és beszélj Vele! Mert így tud érvényesülni: „Jézus az, aki mindig veled van.” 

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.) 

Zsóka János: A Mennyország valósága 

Egy parasztember kisfiával a szokásos évi vásárra igyekezett a közeli faluba. Útjuk egy kőhídon vezetett át. A híd a megáradt folyó miatt már omladozott.

– Apám, gondolod, hogy megtart bennünket ez a híd? – kérdezte a kisfiú ijedten.

– Majd fogom a kezed, fiam! – válaszolta apja.

A kisfiú édesapja kezébe helyezte a kezét. Óvatosan haladt apja mellett, míg át nem értek a túlsó oldalra. Leszállt már az este, mire hazaindultak.

– És a folyó, apám? Hogyan kelünk át azon a veszélyes hídon? Én félek – szólt útközben a kisfiú. Apja erős, izmos karjára vette a gyermeket, és így szólt:

– A karjaimban biztonságban leszel. 

Míg a parasztember értékes csomagjával haladt előre, kisfia mély álomba merült. Másnap reggel a kisfiú épen és egészségesen ébredt kis ágyikójában. Szobája ablakán beszűrődött a reggeli napfény. A kisfiú még csak azt sem vette észre, hogy a hatalmas áradat felett apjával átjutott a hídon. 

Ilyen a halál is. 

Képzeljétek el… amint kiköttök egy folyó partján, ami nem más, mint a Mennyország… amint megragadtok egy kezet, ami nem más, mint Isten keze… amint valami egészen új levegőt szívtok magatokba, ami nem más, mint az ég levegője. Képzeljetek el… egy egészen felüdítő érzést, ami nem más, mint a halhatatlanság. Képzeljétek el… amint egy fergeteges viharból valami ismeretlen nyugalomba értek… amint felébredtek, és ez az ébredés nem más: hazaérkeztetek! 

Egy olyan történetet osztottam meg veletek, amelyet olvasva mindig új remény éled fel a szívemben, ha a mindennapok zűrzavara belepi az életemet. Ilyenkor döbbenek rá arra, hogy minden másodpercben közeledek ahhoz a pillanathoz, amikor végre hazaérkezem ebbe a földöntúli országba.

(Az írás folytatása az újság 7. oldalán olvasható.) 

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/1. rész) 

Az ima célja

Jól imádkozni az Istenhez méltó tisztelettel nehéz feladat. Valójában csak az Úr Jézus és Szűz Mária tudtak egészen jól imádkozni. De abból a mélységből, melyből mi imádkozunk az Úrhoz, addig a magaslatig, melyen az Úr Jézus társalgott Atyjával és Szűz Mária beszélt gyermekével – még sok fokozat van. Sok lépcsőt kell megjárnunk. Lépjünk tehát a szent lépcsőre, induljunk, emelkedjünk, járjunk az imádkozás iskolájába.

Tudjuk, hogy az ima értelmének lényege nem annyira az, amit benne mondunk – hanem az a lelkület, amellyel mondjuk. Az ima sajátos lelkület, és értelme az, hogy felfelé törekszem, magasba lendülök Isten felé vagy a szentek felé, nálamnál különb szellemiségek felé, akik Istennel odaát egyesültek. Elhatározzuk, hogy napról napra megpróbáljuk ezt a lelkületet magunkra ölteni. Sikerül ez a vállalkozásunk? Egyetlen feltétellel: ha ezt a lelkületet elkérjük a jó Istentől. Még azt sem tudjuk kimondani saját erőnkből, hogy Jézus! Mert az imához az Úr kell, az Ő szent segítsége.

Most tehát egy lépéssel tovább akarunk jutni, és az ima célját akarjuk ilyen módon tartalommal átitatni. Gyakran hisszük, hogy az imánk célja elkérni valamit Istentől. Odamegyünk Szent Antalhoz, Kis Szent Terézhez – akik már Isten ölében élnek –, és elmondjuk: Tedd meg ezt nekem, nekem nincs ez vagy az, add meg nekem, igazítsd el életem, bajokkal küzdök, védelmezz engem! – Így beszélünk néha a templomokban és érezzük, hogy imádkoztunk. Az imádság elsősorban kérés. És nem kell szégyenkeznünk ezeken a kis imákon, melyekben úgy gondolunk Istenre és a szentekre, mint egy nagy protekciós hálózat intéző hatalmaira, akiket ügyes-bajos dolgainkkal felkerestünk, egymás után kérjük őket, mert jók, mert szeretnek és segítenek. Emberi kicsinységünkben szabadkozunk, mert szegények és gyarlók vagyunk.

Állunk a végtelen mindenségben, ideértve a földgolyót, mindenféle fizikai és nem fizikai hatások kereszttüzében, rajtunk át- meg átható erők hálózatában. Honnan jöttek, merre mennek – nem tudom. Érzelmi hullámok, gondolati áramlatok futnak rajtunk. Honnan jöttek, mit akarnak tőlem? Ki rendezi mindezt körém? Merné azt elgondolni valaki, hogy ő maga legyen életének magányos kormányosa? A végtelenbe helyezett véges kis ember vállalhatná élete igazítását? – Nem. Van Valaki, aki formálja az életet és ura a végtelennek. Mihelyt ezt felismerem, szegény emberi létem kitágul abban, hogy segítséget kérek. (Add meg ezt, tedd meg ezt.) Ez a szegény, kérő ember már imádkozó ember. És van kérésének olyan szent és tiszta formája, olyan nemes és az Istenségtől átitatott formája, hogy az bizonyára nagyon tetszik az Úrnak.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

Cseh Anikó: A Karácsony mennyiben a szeretet ünnepe és mennyiben nem az? (II/1. rész) 

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt. 

Nekünk már nincs hozzá erőnk.

Mi vásárolunk és rohanunk,

kis csomagokat készítünk,

karácsonyfákat díszítünk 

és énekeljük: ,,csendes éj"

De a titok,

Isten Fiának titka 

hogy emberré lett értünk 

gyakran csak dekoráció. (Paul Róth

A napokban elgondolkodtam, hogyan élem meg Krisztus szeretetét, és az idei karácsonytól mit is várok. Egy lelki leltározással készültem fel az adventi időszakban. Végiggondoltam, hogy sokszor hibáztam, mulasztottam, de már egy ideje másképp gondolkodom, s igyekszem e vers szerint élni. Nem mindig az idősebbek mennek el előbb a földi életből… (A második vers szorosan idekapcsolódik. 

Most szeres 

Ne akkor szeress, mikor már nem leszek,

mikor hideg föld temeti testemet 

Addig ölelj, míg itt vagyok,

míg szememben ragyogni látod a csillagot 

Vigyázz rám, kérlek, most, amíg élek 

nem vágyom sokra, csak lelkedet kérem 

Ölelj át szorosan, amíg lehet 

hadd érezzem végre azt, hogy szeretsz 

(Jobbné Nyilas Ildikó 

Nekünk, Krisztus-követőknek, komolyan kell vennünk a szeretet parancsát. Így gondolom. Persze egészséges keretek között. A második vers a meghitt szeretet tapasztalatát tükrözi számomra. Gyakran megrendülve tapasztalom, hogy mindannyiunknak szüksége van a szeretetre, szükségünk van az érintésre, egy kézfogásra, egy ölelésre, s merni kell szeretni és ezt kimutatni. Éhesek az emberek a szeretetre.

Szenteste átelmélkedtem a Szent család helyzetét, ahogy szállást kerestek, előtte József és Mária vívódásait, majd Jézus születését. Mit jelent számomra a karácsony? Olyan alázattal elfogadni Jézust, amilyen alázattal tér be hozzánk. Csendben, nem harsonaszóval, nem feltűnést keltve. Ahogy Mária szülte Szent Fiát, szerény környezetben, hittel, bizalommal fogadta be a Szeretetet, olyan hittel, bizalommal kell nekem is befogadni Isten akaratát, s továbbadni, ahol szükség van rá. Mária tudta, mivel jár ez. Simeon, karjában tartva Jézust, továbbadta próféciáját. Nekem, akinek már részletesebben megadatott a kinyilatkoztatás az Ige által, nagyobb háttér-ismerettel rendelkezhetek, mint akkor ők, ezzel az ismerettel és a megadatott szabad akarattal dönthetek, befogadom vagy visszautasítom ezt a nagy szeretetet. A karácsony számomra az elköteleződés megerősítése. Felkészítés, hogy Máriával és Józseffel együtt újra vállaljam Krisztus útját. Többünknek, akik egyedülállók vagyunk, nem egyszerű a Karácsony, mint más ünnep sem. De Jézussal egészen más. Nem vagyunk egyedül, mert a Lélek velünk van. Ehhez a hozzáálláshoz csak Jézussal, Jézust szemlélve lehet eljutni. Belső harcon át, megharcolva az önsajnálattal. A magam sebeit, elhagyatottságát, magányosságát letéve, Jézusra tekintve átadni azt, ami igazán nem is lényeges, az önsajnálatot, az aggodalmaskodást s minden mást, mert Ő a fontos, a karácsony Róla szól. Az örök Szeretet megszületett a Földre, s mi, akik részesedtünk belőle, ha továbbadjuk őt, újra- és újraszületik. Azt gondolom, így lesz a karácsony a szeretet ünnepe. Számomra ezt hozta a karácsony: Jézus megszületett bennem. Erre vágytam, önmagamról megfeledkezni és Jézusra tekinteni 

(Az írás folytatása az újság 10. oldalától olvasható. 

Molnár Mihály: Személyes vallomás megtérésemről és a hit erejéről (II/1. rész 

Molnár Mihály vagyok, egy keresztény karizmatikus közösség tagja és szeretnék tanúságot tenni az életemről, illetve arról, hogyan tértem vissza egy negyvenéves eltévelyedett múlt után az Úrhoz, és ez nekem milyen örömöt és milyen boldogságot okozott.

Négygyermekes családban nőttem föl, ahol az imádkozás és a fohász reggel is, este is és napközben is napirenden volt. A napi imaélet, a keresztény élet gyermekkoromban a templomban kezdődött, iskola előtt. Ministrálni jártam nyolcadik osztály végéig, tizennégy éves koromig. Majd a nyolcadik osztály elvégzése után, egy kecskeméti piarista atya jóvoltából a Piarista Gimnáziumba kerültem, ahol végül is csak két évet jártam, de ez nem volt meghatározó a későbbi életemre 

Egy vidéki faluban nevelkedtem, ott nőttem fel, Budapesttől nyolcvan kilométerre. Miután az iskolából elkerültem, majdnem felnőtten, kellett valamit kezdeni magammal. Édesapám révén Budapestre feljöttem dolgozni, ahol a nagyvárosi élet, a forgatag, a kommunista időszak nekem, fiatalként akkor szimpatikus volt. Ez az életvitel eltartott negyven évig. 1974-ben megnősültem. Egy olyan hölgyet vettem feleségül, aki nem volt elkötelezett a keresztény értékek mellett, de mint imént említettem, én jómagam sem. A katolikus házasságunk is csak azért született meg, mert édesanyám és a családom nem fogadta volna el, hogyha nem kötünk templomban házasságot. Ilyen módon nem volt egy olyan követendő példa a születendő, majd a felnövekvő gyermekemnek, amit keresztényként tovább tudtam volna adni. Ez most e pillanatban is kereszthordozásként van jelen az életemben, mert ő már ugyan két gyermeket nevelő édesanya, de az Úrtól messze van. Hát majd sokat imádkozom, hogy ő is térjen vissza.

Elmúlt ez a negyven év Isten nélkül, imádság nélkül! Hatvan éves voltam, amikor elvesztettem a munkahelyemet egy súlyos hitellel a nyakamban, munka nélkül, egzisztencia nélkül, kilátások nélkül, hit nélkül, imádság nélkül, Jézus nélkül. Nem volt kapaszkodóm. Depresszióba estem. Lefogytam húsz kilót, néhány hónap alatt elfogyott a kis tartalékom is. Olyan helyzetbe kerültem, hogyha nem tudom fizetni a hitelemet, akkor a bank elveszi a lakásomat. Most már így utólag látom, hogy ez sem volt véletlen, hogy az én drága húgom, aki jelesül megtartotta a hitét és az alatt a negyven év alatt is, míg én nem voltam hitben és keresztény életvitelben, támogatott és segített engem. Viszont ennek az volt az ára, hogy el kellett volna járnom templomba, el kellett volna mennem zarándokolni és keresztény programokon részt venni és én nagyon nem akartam. Nem akartam sem imádkozni, sem templomba járni, semmit sem akartam, csak nyalogattam a sebeimet és sajnáltam saját magam, és fájlaltam, hogy ez a dolog idáig fajult.

(A tanúságtétel folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

N.N.: Amit egyetlen találmányi hivatal sem jegyzett be...

Vannak olyan rendkívül zseniális szerkezetek és elgondolások, amelyeken újra meg újra el kell ámulnunk. De ezeket hiába is keressük a találmányi hivatalokban. Szeretném most néhány ilyen találmányra felhívni a figyelmet.

Tudjuk-e, hogy a tarka harkály 25 km/órás sebességgel kopogtatja csőrével a fa kérgét anélkül, hogy agyrázkódást kapna? Szervezetébe Valaki feltalálta [beleültette] a rázkódásmentes agyat, amely még csak meg sem fájdul.

Tudod-e, hogy vannak olyan madarak, amelyek képesek előre, hátra, jobbra, balra, felfelé és lefelé mozogni, sőt képesek egyszerűen megállni a levegőben? A kolibrinél ezt a megállni képességet a levegőben Valaki [Isten] feltalálta. Szárnyai csapásainak száma elérheti másodpercenként a 80-at, és így a használatos váltakozó áram frekvenciáját 60%-kal felülmúlja. A kolibrik percenként 250-szer vesznek lélegzetet, és ez idő alatt szívük több mint ezerszer ver.

 

Tudod-e, hogy a szamárpingvin testének olyan kicsi a fajlagos lég-, illetve folyadék ellenállása (a keresztmetszetre vonatkoztatva: az áramlás tanban (cw)-vel jelezzük a fajlagos ellenállás értékét), hogy ez felülmúlja a legáramvonalasabb technikai szerkezetet is, beleértve a tengeralattjárókat, a versenyautókat vagy a léghajókat is? Ennek a pingvinnek oly kedvezően formálták [teremtették] a testét, hogy elegánsabb és gyorsabb úszómanővereihez is csak minimális energiára van szüksége. 

(Az írás folytatása az újság 14. oldalán olvasható.) 

Pál Edit: Isten legyen mindig az első helyen! (Tanúságtétel) 

Pál Edit a nevem. Édesanyáméktól kaptam először vallásos nevelést, de ez csak gyermekkorom végéig tartott. Ahogy sok mai fiatal, én is elkallódtam a világban. Tetszett a nyüzsgés és a fényűzés. Azt hiszem, bármit jobban szerettem, minthogy Isten közelségében legyek. Eszembe jutott néha, hogy imádkozni kellene, de inkább csak olyankor, amikor bajban voltam. Akkor úgy, ahogy annak idején édesanyám tanított, elmondtam egy „Most segíts meg Máriát”, de ennél mélyebbre azért nem mentem. 

Aztán férjhez mentem. A jó Isten megajándékozott egy kislánnyal és a munkahelyemen is minden rendben volt. Egy ideig úgy gondoltam, hogy teljesen sínen van az életem. Tényleg mindenem megvan: szerető férjem, aranyos lányom, jó fizetésem – anyagi gondjaim sem voltak. Aztán a munkahelyemen egy olyan emberrel hozott össze az élet, akivel nem igazán tudtunk megférni egymás társaságában, mert mind a ketten önteltek voltunk és a saját akaratunk mellett kardoskodtunk. A különbség csak annyi volt, hogy beosztottként nekem mindenképp engednem kellett volna, amit nem tettem meg. Aztán idegileg kimerültem olyannyira, hogy egy alkalommal, amikor édesanyám nálam volt, megkérdeztem, hogy tudnék én is eljutni abba a közösségbe – Élet a Lélekben -, ahova ő járt, mert láttam rajta, hogy teljesen más viszonyban van Istennel, mint gyerekkoromban. Azt felelte, hogy nem kell semmi különöset tenni, egyszerűen csak menjek oda.

Amikor végül felkerestem a közösséget és elmondtam a közösségvezetőnek, hogy miért jöttem, akkor imádkozott értem, és abban a pillanatban éreztem, hogy valami megváltozik bennem. Beiratkoztam az első szemináriumra, s ott rengeteg kegyelmet kaptam. Alábbhagyott az önteltségem, és nem akartam, hogy mindig nekem legyen igazam, és a jó Isten olyannyira elkezdett munkálkodni bennem, hogy elkezdték észrevenni rajtam. Elsősorban a családom, majd a kollégáim. Az alázat lelkét is sikerült annyira befogadnom, hogy képes lettem odaállni a felettesem elé és bocsánatot kérni.

A munkahelyemre is sikerült bevinnem Jézust azok számára, akiknek szükségük volt rá, vagy az Úr odavezetett hozzájuk. Istennek hála, voltak, akik befogadták és úgy, ahogy nekem, nekik is teljesen megváltozott az életük. Aztán a férjem megbetegedett és meghalt. Ezt hittel tudtam elfogadni, mert tudtam, hogy ez most nem azért történt, hogy nekem rosszabb legyen az életem. Akkor értettem meg ezt igazán, amikor halála után elővettem a Szentírást és elolvastam az aznapi igét, és abban üzent nekem az Úr, hogy mindaz, aki hisz, már ott van nála. Ezt tényleg el tudtam fogadni és bíztam benne, mert egy évvel a halála előtt a férjem annyira mély kapcsolatba került a jó Istennel, hogy láttam rajta, nem fél a haláltól. Persze miután elvesztettem, megváltozott minden az életemben, hiszen a lányom is olyan hirtelen felnőtt, akkor lett tizennyolc éves, és a legjobb barátnőm, akivel nagyon mély baráti viszonyban voltam, külföldre ment – s akkor hirtelen magamra maradtam. Kínzó szeretethiányt éreztem és tényleg senki nem volt körülöttem, akihez fordulni tudtam volna, csak a jó Isten 

(A tanúságtétel folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)

 

A Marana Tha újság 2018. szeptember-októberi
számának tartalmából

 

Katona István: A Szentlélek elvezet a békéhez

Aki a lelki békét keresi – írja Szent Ignác –, mindaddig nem találhatja meg, amíg a nyugtalanság gyökerét el nem távolítja szívéből. Ez a gyökér nem határolható körül mindig. Mert ha valaki tele van aggodalommal, lehet, hogy ez egy bizalmatlanságból fakad. A bizalmatlanság pedig abból, hogy nem találkozott még (senkiben) az elrejtő szeretettel. Talán szülei is ridegek voltak és nem törődtek vele. Erre a gyökérre céloz Szent Ignác, hogyha megtaláltuk, akkor engesztelődjünk ki mindenkivel, aki valaha is nem szeretett, és vessük magunkat a szerető Isten karjaiba. Aki megtalálta lelki békéjét, az tudja ugyan, hogy milyen csalódások érték, de azok már nincsenek hatással az életére. Fölfedezte, hogy van egy nagyobb érték, amelynek fényében elhalványodik, láthatatlanná válik a csalódás. A nagyobb érték tudata erőket szabadít fel bennünk. Tehát a lelki béke megszerzéséhez éles szem kell és határozott akarat. Leleplezni nyugtalanságunk igazi okát és határozottan elfogadni Isten szeretetét. A Szentírás erre tanít bennünket.

1. Isten oltalma

A Bölcsesség könyve (2,17) arról ír, hogy a gonosz emberek el akarják tiporni az igaz embert. Ez a gonoszság misztériuma. Minden közösségben, függetlenül az intelligenciától, amikor az emberek fölismerik, hogy van valaki, aki jobb náluknál, rátámadnak. De a szent író azt is mondja, hogy az igaz ember oltalomban részesül. Ez az oltalom nem olyan, mint egy vár, amelybe visszavonulhatunk és bezárkózhatunk. Ez az oltalom egy személyes kapcsolat az Istennel. Mühlen professzor azt írja, hogy az egészséges emberi léthez szükségünk van egy szerető személy közelségére. Mivel ezt az emberek között nem találhatjuk meg mindig, ezért Isten közelsége, vagyis a hívő élet az ember létszükséglete. Ahol nincs meg ez a személyes kapcsolat, vagyis nincs meg ez a személy, akinek szeretetében mindig megbízhat az ember, ott torzulás, lázadás, keserűség lép fel előbb-utóbb. Ezért szólít fel a Bölcsesség könyve, hogy törődjek komolyabban az Úrral, mert valóban ettől függ az életem.

2. Jótékonyság a kapcsolatokban

Jakab apostol kifejezetten rá is mutat arra, hogy mi az oka szívünk nyugtalanságának. „Ahol irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik.” (Jak 3,16) Valóban elszomorító, hogy az emberek milyen semmiségek miatt irigykednek egymásra. Halálos ellenséggé válnak, mert valamiből nekik kevesebb, másnak több van. Aki azonban igazán hisz, az befelé néz, és felfedezi lelkében, hogy Isten szeretetének kincse messze felülmúl minden más földi értéket. És ebben a gazdagságban mindig lehet növekedni, ha még jobban hozzáfordulunk, őt imádjuk és dicsőítjük. Ezért ajánlja az apostol, hogy aki befogadja az Istentől származó bölcsességet, az képes a szerénységre, engedékenységre, irgalomra és jótékonyságra. Tehát már gyökerében szünteti meg az irigységet és a versengést, mert eltölti szívét Isten szeretete.

3. Befogadni a gyermeket

Az Úr Jézus leleplezi az apostolok szívében a békétlenséget és rámutat, hogy az uralomvágy mélyen felforgatja és megzavarja az ember szívét. Rámutat a gyermekre: fogadjátok be (Mk 9,36). A befogadás képe azt jelenti, hogy a ti felnőtt, gőgös, uralkodásra hajló szívetek nyíljon meg a gyermek bizalmára ­Atyja, Isten iránt. Ez a megoldása a békétlenség problémájának! Ne gondoljatok a holnapra, ne féljetek a veszedelmektől, ne rettegjetek a sikertelenségtől vagy a csalódástól, betegségtől, mert ez mind a „felnőtt” ember okoskodó, biztonságot hajszoló magatartása. – Fogadjátok be a gyermeket – fogadjátok be az Isten iránti teljes bizalmat, fogadjátok be az egyszerűséget, fogadjátok be a békét és a lelki ­örömöt, fogadjátok be a szeretet ajándékát! Így tanít Jézus a helyes életre.

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

Neal Lozano: »Abba«: mennyei édesapa (III/1. rész)

Amikor Jézus Istennel beszélt, egy olyan szót használt, amellyel addig még soha, egyetlen ember sem merte Istent megszólítani. Jézus a bizalom ősi szavával imádkozott, annak az első két szónak az egyikével, amit minden gyermek először tanul meg kimondani, mikor tudatára ébred az apa és anya szerető jelenlétének: „Abba” – édesapa, apuka.

Az Újszövetségben 140-szer van szó az Atyáról, az égi Apáról. Jézus maga tanította tanítványait imádkozni: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” Ő szólít fel minket arra, hogy Istent mint legfenségesebb és legjobb Apát csodáljuk, tiszteljük és szeressük.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” – így imádkozunk. A „mennyekben” szó nem valami helymeghatározás, hanem azt fejezi ki, hogy: más, nem földi, hanem szellemi. Ez a mi Atyánk, aki az egész teremtést összetartja, törődik velünk, minden egyes élőlényről szeretetteljesen gondoskodik, és teszi ezt a „mennyből”, azaz az Ő teljességéből és végtelen szeretetéből. Ő, a nagy Isten hozzánk, emberekhez fordul, közel akar lenni hozzánk, vagyis velünk akar lenni.

Aki feltétel nélkül szeret

Isten, ahogy a Názáreti Jézus hirdette nekünk, a feltétel nélkül szerető jó Isten, aki valamennyi teremtményének az életét és kibontakozását akarja. János első levelében ezt a megtapasztalást így foglalja össze: „Isten a szeretet. Isten szeretete azáltal vált számunkra nyilvánvalóvá, hogy Isten az egyetlen fiát küldte a világra, hogy általa éljünk.” (1Jn 4,8-9)

„Isten szeretet.” A szeretet Isten lényege. Azaz: Isten nem tud mást, mint szeretni. Isten soha nem adja fel, hogy minket őszintén szeressen és jót akarjon tenni nekünk. Ezt nem könnyű megérteni napjainkban, mikor a „szeretet” szót már elkoptatták. Aki valóban szeret, egészen átadja magát, és csak egy nagy célja van: az, hogy a másik élete kiteljesedhessen. Sokan közülünk maguk is tapasztalták a gyermekek nevelésénél, hogy a szeretet nem foglalja magában valamennyi kívánság igenlését, hanem néha egy világos NEM fejezi ki az igaz szeretetet.

Amikor arról beszélünk, hogy: Isten a szeretet, ez talán a Nap képével magyarázható a legjobban. A Nap lényege, hogy ragyogjon. Nem tudja abbahagyni a ragyogást. Mi emberek lehetünk vidámak, szomorúak, engedelmesek vagy szófogadatlanok, a Nap ugyanúgy ragyog tovább. Hasonlóan van ez Istennel is: Ő teljes létében szeretet. Még akkor is szeret bennünket, ha mi emberek nem törődünk Vele – ami nem jelentheti azt, hogy Ő valamennyi tettünket és cselekedetünket helyeselné is. Ennek ellenére szeret minket, mert nem adja fel azt a reményt, hogy életünket hozzásegítse a kiteljesedéshez.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

Svéd Szent Brigitta: A Szentlélek 7 jele a lélekben

Svéd Szent Brigitta (Finsta vára, Uppsala mellett, Svédország, 1303. – Róma, 1373. július 23.): rendalapító, misztikus. 7 éves korától kapta a misztikus kegyelmeket és látomásokat. Brigittát 1391. október 7-én avatták szentté. II. János Pál pápa 1999. október 1-jén Európa társvédőszentjévé nyilvánította Szent Benedekkel, Szent Cirillel és Szent Metóddal, Sienai Szent Katalinnal és Edith Steinnel együtt.

* * *

Egyedül a Szentlélek sugallatai iránti érzékenység vezet el az életszentséghez és az üdvösségbe. A következő mondatokat Svéd Szent Brigittának, Európa védőszentjének mondta Miasszonyunk, hogy segítsen megkülönböztetni a Szentlélek indíttatásait, Aki mindig békét, tisztaságot és engedelmességet hagy maga után a lélekben.

(A kinyilatkoztatás az újság 7. oldalán olvasható.)

Emmanuel Maillard nővér: Jézus velünk van!

Federico négy éves, hat daganattal

Milánó, 2004. november

Sabinát felemésztette a fájdalom és a rettegés. Azt se tudta, mit tegyen. Kisfiát, Federicót agydaganat támadta meg! A sugár- és kemoterápiák kimerítő sorozata semmit sem használt, és a hat daganatból hármat műteni sem lehet: a sebészkéssel nem közelíthetők meg úgy, hogy maradandó sérülések ne keletkezzenek. Olaszország legjobb onkológiai osztályán, Milánóban, az orvosok nagyon kockázatosnak ítélték a kérdést. Emberi szemmel nézve nem sok remény maradt. A gyermek csak négy éves volt, és szemlátomást napról napra rosszabbodott az állapota. De szenvedései közepette sem adta fel a küzdelmet. Két fájdalmas roham között tiszta tekintettel mondta anyjának:

– Meglátod, mama, vége lesz!

Sabina pedig kénytelen volt a mosdóba menekülni, arra az egyetlen helyre, ahol szabadon engedhette könnyeit, zokogását és reménytelenségét.

Sabina nem volt istenhívő. Vagyis már nem hitt Istenben, és egyre távolodott az Egyháztól. A Gospa erre azt mondaná: „Még nem ismeri Isten szeretetét.” Barátnője azonban, szintén Sabina, aki egy nagyon lelkes imacsoport tagja volt, a szívére vette Federico ügyét, és kitartó imaharcba kezdett. Az imacsoport tagjai egymást váltva kilenc napon át szentségimádást végeztek a gyermekért, erősen kérve Jézust, hogy gyógyítsa meg, és nyugtassa meg édesanyja szívét, amelyet már egyébként is nagyon megsebzett nemrég lezajlott válása a férjétől.

A kilenced végéhez érve a gyermek betegsége még mindig könyörtelenül haladt előre. Lehet, hogy az Úr terve nem a gyógyulás, hanem valami más? Sabina barátnője nem adta fel a küzdelmet. Megvolt a terve. Antonello atya, olasz misszionárius (aki Brazíliában élt), éppen Milánóban járt, és „gyógyító misét” hirdetett a Szent Antal templomban. Elhívta Sabinát a kicsivel együtt. Sabina felsóhajtott: templomba menni? Mégis elfogadta a meghívást, bár teste-lelke tiltakozott ellene. Nem áltatta magát: nem a hit, nem is a remény késztette arra, hogy elmenjen, hanem a reménytelenség. Végül is nem volt mit veszítenie. Ha nem is biztos, hogy használ, ártani sem fog…

(A történet folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

Teréz anya – Margaret Hebblethwaite: Jézus szavai hozzád

Minden porcikádat ismerem – mindent tudok rólad. Fejed hajszálait is számon tartom. Semmi nincs az életedben, ami ne lenne fontos nekem. Követtelek az évek során, és mindig szerettelek – még akkor is, amikor elkóboroltál.

Tudok minden egyes problémádról. Ismerem szükségedet és gondjaidat… És igen, ismerem minden bűnödet is. De elmondom újra, hogy szeretlek – nem amiatt, amit tettél vagy nem tettél – önmagadért szeretlek: azért a szépségért és méltóságért, amellyel Atyám megajándékozott, amikor saját képmására alkotott meg téged.

Olyan méltóság ez, amelyről sokszor megfeledkeztél: olyan szépség, amelyet a bűneid elhomályosítottak. De én úgy szeretlek, ahogy vagy, és véremet ontottam azért, hogy újra megnyerjelek. Ha hittel kérsz engem, kegyelmem meg fog érinteni mindent, aminek meg kell változnia az életedben. Megadom neked az erőt, hogy megszabadulj a bűntől és annak romboló erejétől.

Tudom, mi van a szívedben, ismerem magányosságodat és minden fájdalmadat – az elutasításokat, az ítélkezéseket és megaláztatásokat. Mindezt elhordoztam már előtted. És érted hordoztam el, hogy te osztozhass erőmben és győzelmemben. Különösen tisztában vagyok a szeretet iránti igényeddel – mennyire szomjazol arra, hogy szeressenek és megbecsüljenek. De sokszor hiába szomjaztál; önző módon kerested ezt a szeretetet és múló gyönyörökkel próbáltad betölteni a szívedben tátongó űrt – aztán még több fájdalom ért! Szeretetre szomjazol? Emlékezz arra, amit mondtam: „Jöjjetek mindannyian, akik szomjaztok” (Jn 7,37). Én megenyhítelek és betöltöm szíved vágyait. Megbecsülésre szomjazol? Én többre becsüllek, mint ahogy el tudnád képzelni - még a kereszthalált is vállaltam érted.

(Az írás folytatása az újság 10. oldalán olvasható.)

Szabó Pál Tivadar: Magyar bűnbánat

Bocsáss meg nekünk, Urunk!

Hajdani szépségükben meggyalázott, megcsonkított, lemoshatatlan festékkel összefröcskölt szobrainkért, műemlékeinkért – bocsáss meg nekünk, Urunk!

Keresztül-kasul firkált házfalainkért, piszkos lépcsőházainkért, megrongált liftjeinkért, a teleszemetelt utcákért – bocsáss meg nekünk, Urunk!

A széthasogatott ülésű, ronccsá lett, takarítatlan vonat-, villamos-, és metrókocsijainkért – bocsáss meg nekünk, Urunk!

Az utcán lépten-nyomon látható, pornográfiát és erőszakot terjesztő könyvekért, folyóiratokért, képeslapokért – bocsáss meg nekünk, Urunk!

A segítségért könyörgő utcai koldusok mellett közömbös, elfordított fejjel elmenőkért – bocsáss meg nekünk, Urunk!

Azért, hogy a trágár beszéd szinte mindennapi szóhasználatunk részévé vált, utcán, intézményekben, családban egyaránt – bocsáss meg nekünk, Urunk!

Hogy mindebbe egyre jobban beletörődünk, s már szinte észre sem vesszük, könyörülő Istenünk – bocsáss meg nekünk, Urunk!

A felületes ügyintézőkért, a közömbösökért, a lelkiismeretlenekért, a munkájukért felelősséget nem vállaló mesteremberekért. A rendőrökért és katonákért, akik elfelejtik, hogy nem elnyomásra, hanem mások szolgálatára, védelmére kapták megbízásukat – bocsáss meg nekünk, Urunk!

(Az imádság folytatása az újság 11. oldalán olvasható.)

Emiliano Tardif – José H. Prado Flores: A test betegsége és a fizikai gyógyulás

Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy nem akarunk különösképpen elmélyülni ebben a témakörben, mivel ez a könyv az Úr „gyógyításának” élő tanúságtevő dokumentuma akar lenni. Ezenkívül számos cikket, jó könyvet írtak már a karizmatikus megújulásnak erről az izgalmas témájáról. Kizárólag annyit akarunk elérni, hogy tanúskodjunk amellett, hogy az Evangélium igaz, még a XX. században is, és ehhez hozzáfűzünk bizonyos megfigyeléseket, amelyeket fontosnak látunk.

Isten megváltó működése két formában nyilvánul meg: a cselekedetek és a szavak által. Szent Lukács csodálatosan foglalja egységbe Jézus tevékenységét, amikor a következőképpen szól: „Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva.” (ApCsel 1,1)

A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta ugyanannak az éremnek a két oldalát, amikor azt erősítette meg számunkra, hogy: „A kinyilatkoztatás eseményekben és hozzájuk bensőleg kapcsolódó szavakban bontakozik ki: Istennek az üdvösség történetében művelt cselekedetei kinyilvánítják és megerősítik a tanítást és a szavakkal kifejezett valóságokat. A szavak viszont a tetteket hirdetik, és a bennük rejlő misztériumot világítják meg.” (Dei Verbum 2)

Végezetül azt a következtetést vonja le, hogy: „Istenről és az ember üdvösségéről így kinyilatkoztatott igazság Krisztusban ragyog föl. Ő az egész kinyilatkoztatás közvetítője.”

Azt is megerősíti, hogy fontos a lelki és fizikai gyógyulás. Mások arra gondolnak, hogy az egyes gyógyulások véletlenek... és hogy a gyógyítás karizmája nem lényeges, mert felette ott kell állnia a szeretetnek. Én a magam részéről azt hiszem, hogy ez a „lényeges – lényegtelen” különbségtétel nem szerepel az Újszövetségben. Ahelyett, hogy ilyen megkülönböztetéseket tennénk, fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Isten meg akarja-e gyógyítani gyermekeit?”

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

Julián ofm atya: Egy ember nagy lakomát rendezett (II/2. rész)

Nem! Az kell, hogy becsapjon a ménkű! Hogy családi botrányok legyenek, hogy betegség legyen, hogy munkanélküliség legyen, hogy nyomorult legyek, hogy végre eltaláljak a templomba! Vagy a házastársam válni akar és akkor megtalálom a gyóntatószéket, meg a templomot, addig nem! Megint mondom, hogy akinek nem inge, ne vegye magára! De az Evangélium erről szól. Mert a tehetősek nem értek rá, a szegény, a nyomorult, akit senki nem akar házastársul, mert vak, az meg elment a meghívásra. És ha meggyógyult volna a szeme, akkor meg lehet, hogy nem ment volna! Mert kinyílt volna a szeme egyéb másra, lekötötte volna bálványként és akkor nem kell az Isten. Milyen jó, hogy az ember keresztet hordozhat! Itt az újabb tanítás, mert a kereszt nem engedi, hogy elszakadjak az Istentől. Milyen jó, hogy sokszor nem gyógyulok meg, hanem betegségben végigélem az életemet, mert ez segít abban, hogy ne mondjam azt, hogy nincs szükségem Istenre, hanem állandóan belekapaszkodjak és örvendezzek, hogy Vele lehetek a betegségemben. Milyen jó, hogy Jézus azt mondja, hogy naponta vedd föl a keresztedet és kövess engem és nem azt, hogy egyedül kóricálj a kereszteddel, hanem Én megyek – mondja Jézus – és kövess engem! Én veled vagyok! Örömet adok a kereszted ellenére.

(Az írás folytatása az újság 15. oldalán olvasható.)

Damian Stayne: A lelki adományok

„Törekedjetek a szeretetre! Keressétek buzgón a lelki adományokat” (1Kor 14,1)

„Az igaz tanítványok Tőle kapják a kegyelmet, hogy az Ő nevében csodákat tegyenek mások javára, ki-ki a tőle kapott ajándék szerint. Mivel egyesek valóban ördögöket űznek, így azok, akik ezáltal megtisztulnak a gonosz lelkektől, gyakran hitre jutnak Krisztusban és maguk is csatlakoznak az Egyházhoz. Mások előre tudják az eljövendő dolgokat; képeket látnak és prófétálnak. Megint mások a kezüket betegekre teszik, s azok meggyógyulnak. Sőt, halottak is támadtak már fel, és hosszú évekig közöttünk maradtak.” (Szent Iréneusz)

* * *

A fenti idézet Lyoni Szent Iréneusztól (i. sz. 130–202) származik, aki az akkor jellemző egyházi életet írja le. Nem olyan dolgokra utal, amelyeket a nagybetűs szentek visznek véghez, hanem inkább az egyszerű keresztények, akik Szentlélekkel eltelve hitték és megélték Krisztus ígéreteit.

El tudunk képzelni egy olyan plébániaközösséget, ahol rendszeresen át lehet élni a Szentlélek ilyen csodálatos megnyilvánulásait? A korai egyház így imádkozott: „Most tehát Urunk, tekints fenyegetőzésükre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bizalommal hirdessék igédet. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyu­lások, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus által” (ApCsel 4,29-30). Ma el mernénk mondani ugyanezt az imát az Egyházban a természetfeletti jelenségek és csodák számának növekedéséért?

Szent XXIII. János pápa ugyanakkor éppen nagyobb csodákért könyörgő imára kérte az egész Egyházat a II. Vatikáni Zsinatra készülve: „Újítsd meg csodáidat napjainkban, mintegy új pünkösd által!” XXIII. János pápa imája Istenhez intézett kiáltás volt, mely a pápa szándéka szerint visszhangra talál a hívek szívében, hogy visszaálljon az Egyházban az, aminek örökké megszokottnak kell lennie.

Azokat az adományokat, amelyeket Szent Iréneusz fentebb felsorolt, „karizmáknak” nevezzük. Ma sok gyakorló keresztény ismeri a szót, ugyanakkor nincs tisztában a valódi értelmével és azzal, amit a Biblia és az Egyház mond róla.

Mi tehát a karizma? „Görögül, ahogyan az Újszövetség íródott, a kharisz szó kegyelmet jelent. Tehát a karizma olyan ajándék, melyet Isten kegyelméből kapunk, a kharíszmata jelentése pedig ’ajándékok’ (többes számban).” Pál apostol ötféle módon használja e szót.

(Az írás folytatása az újság 16. oldalától olvasható.) 

 

A Marana Tha újság 2018. július-augusztusi
számának tartalmából

 

 

 

Katona István: Isten a szívedet kéri tőled… 

Az emberi életben a választások utat jelentenek. Minden útnak valahol vége van. Az egyik fölfelé vezet, egy csodálatos világ felé. A másik lefelé vezet, szakadék felé, ami halállal fenyeget. Hogyan lehet megtalálni a helyes utat? Hiszen az ember látása homályos, nem ismeri a jövőt. Csak egy napra, talán egy hétre, hónapra lát előre. Ki segít nekünk ebben a nagyon fontos választásban? 

Nemrég fölkeresett egy fiatalember, hogy életgyónást szeretne végezni. Elhatározását Pál apostol levelével indokolta: „Amit az ember vet, azt le is aratja. Aki testébe vet, testéből is arat majd romlást. Aki pedig lelkébe vet, lelkéből arat örök életet” (Gal 6,8). 

Isten nem büntet, az ember maga alakítja sorsát. Isten megadja a segítséget, hogy helyesen döntsünk, de szabadságunkat nem veszi el. Tetteink közre­működnek abban, hogy milyen lesz a halál utáni életünk. 

1. Hallgass az Úrra 

A pusztában vándorló népnek Mózes a lelkére kötötte: „Hallgass az Úr parancsaira és élni fogsz” (MTörv 4,1). Miért adta Isten az embernek a parancsokat? Azért, hogy élni tudjon! Azért, mert vágyakozott az ember szívére. A parancsok akkor nehezek, ha valaki az önzés mellett dönt. Ha úgy érzi, korlátozzák vágyait, amelyek nem az Istentől kapott küldetés beteljesítésére irányulnak. 

Ha az ember kultúrát akar építeni, akkor szabályokra lesz szüksége, hogy a másik emberrel és a közösséggel együtt tudjon működni. Ha lelki kultúrát akar építeni, természetfölötti célt követni, akkor is be kell tartani azokat a szabályokat, amelyeket Isten állított eléje. Ki kell lépni a világ lázadó, liberális gondolkodásából, amely szembeszáll minden értékkel és szabállyal. A keresztény ember nem a lázadás útján akar naggyá lenni, hanem azzal, hogy a szívét Istennek adja. Az érett ember ott kezdődik, ahol képes az odaadásra. Isten azt akarja elérni bennünk, hogy kiteljesedett, szabad emberek legyünk. 

2. Hitben cselekedni 

Jakab apostol azt írja: „Legyetek megvalósítói az igének, ne csak hallgatói” (Jak 1,22). Sok keresztény ember látszólag tökéletes életet él. Imádkozik, templomba jár – de szeretetlen, veszekedő, fölényes, másokat megszóló. Isten látja az ember szívét. Látja, hogy nem változott meg a szívében. Szívét megtartotta önmagának, nem cselekszik a hite szerint. Ez pedig magányossá teszi, sőt nemsokára boldogtalanná is. – Az elmúlt hónapokban több helyen is kitört tűzhányó. Egy ilyen eseményt megfilmesítenek. Az izzó láva elől fejvesztve menekültek az emberek. A nagy zűrzavarban csak a plébánosnak volt helyén az esze és a szíve. Éppen szabadult a börtönből három rablógyilkos. A plébános meghívta őket, hogy segítsenek kimenteni az égő kórházból a beteg gyermekeket. Mind a három elvállalta a kockázatos feladatot. Éppen jókor érkeztek, a forró láva már a kórház közelében volt. A gyerekek megmenekültek, de a három rabló és a plébános meghalt. Életüket áldozták a gyerekekért. 

3. Jézusban van az igazság 

Az evangéliumban van egy érdekes jelenet, amikor Jézus vizsgáztatja apostolait. Megkérdezi, el akartok-e menni? Péter a többiek nevében megvallja: „Mi hisszük, hogy te vagy Isten Fia, nálad vannak az örök élet igéi” (Jn 6,68). 

Az apostolok felismerték, hogy életük legnagyobb ajándéka, hogy Jézushoz tartozhatnak. Mivel ő az abszolút igazság, nála van a jövő kulcsa. Nem mehetnek vissza halászni, mert felismerték az „elrejtett kincset”. Felismerték, hogy Jézuson kívül nincs igaz élet. Jöhetnek ugyan nehézségek, jöhetnek problémák, de az egyetlen igazságot nem lehet elhagyni, mert akkor értelmetlen lesz minden. – Nekünk is ezt kell felfedezni, hogy a mai világ sokféle életformát kínál nekünk, csillogó karriert, de tudnunk kell, hogy csak Jézusnál van az igazság. Csak Jézuson keresztül lehet elnyerni az örök életet. Ezért olyan fontos, hogy szívünkben mindig hűségesek maradjunk Hozzá! 

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

 

Neal Lozano és Matthew Lozano: Hazafelé 

Az Atya Jézust ajándékozta nekünk; Jézus megszabadít a bűn hatalmából, Isten fiaivá és leányaivá tesz bennünket, és megígéri, hogy megismerjük majd az Atyát. Jézus elszakította rabszolgaságunk láncait, és föllebbentette a fátylat, amely eddig eltakarta előlünk az Atya arcát. 

Az ígéret

„Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.”  (Jn 20,17) 

„Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” (Jn 1,18) 

Döbbenetes, milyen sok ember van, aki hosszú éveken át tiszta szívből szereti és szolgálja Jézust, de egyáltalán nem ismeri az Atya szeretetét. Egy férfi, aki nemrégen ismerte meg igazán az Atyát, elmondta, hogy mindig úgy gondolta, hogy az Atya valami „főrendőr az égben.” Mások azt mesélték, hogy úgy gondoltak az Atyára, mint egy szigorú bíróra, aki csak azt figyeli, hogy mikor követnek el valami hibát. „Néha bűntudatot érzek, mintha Ő elítélne minden kis dologért.” „Néha úgy érzem, be kell bizonyítanom neki, hogy jó vagyok.” Egy apáca ismerősöm a Szeretet Misszionáriusai rendből ezt mondta: „Az eszemmel mindig tudtam, hogy Isten szeret, de azt soha nem gondoltam volna, hogy kedvel is, és hogy tetszem neki.” 

Vannak bátrak, akik meg merik kérdezni, amit a kis Micah: „Apu, ugye, szeretsz?” Vagyis hogy Miért tűnik az Atya olyan távolinak időnként? Miért rejtőzik el az Isten? Vagy csak annyit kérdeznek, hogy: Milyen az Atya Isten? Megismerhetem-e Őt most, vagy várnom kell, míg meghalok? 

Én magam is föltettem ezeket a kérdéseket. Évekig nem is tudtam, hogy nyugtalan gondolataimat a szabadság iránti vágy fűtötte, amit csak az találhat meg, aki megismeri Istent, igazi Atyját. Csak az Atyában, akit a Fiú nyilatkoztat ki, tudhatjuk meg, hogy kik vagyunk. Nem is sejtettem, hogy valójában mindig is az otthonomat kerestem. 

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

 

Peter Turkson bíboros: A Szentlélek adományai 

Szolgálatom két epizódja miatt is fel kell hívnom a figyelmet Damian Stayne könyvére, és ajánlom mind a papság, mind a laikus hívek számára. 

Amikor frissen felszentelt püspökként (1994) részt vettem az új evangelizációról szóló első afrikai zsinaton, már akkor feltűnt, hogy mennyire szüksége van mind a világegyháznak, mind pedig az afrikai egyháznak arra, hogy átismételje a jelek és csodák szerepét és helyét az evangelizációs misszió területén. Az evangelizáció egyszerre jelenti Jézus misszióját és annak folytatását az Egyházban a Szentlélek ereje által. Jézus missziója az Isten Igéjének hirdetésében és a jelek (csodák) szolgálatában nyilvánult meg, és a két szolgálat elválaszthatatlansága nem múlt el Péterrel, mivel Péter számára akkor Jézust „Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – mint ti is tudjátok – őáltala művelt köztetek” (ApCsel 2,22). 

Amikor Jézus a küldetését átruházta a tanítványaira, megígérte nekik a Szentlélek ajándékát, akin keresztül Jézus továbbra is köztük maradt, megerősítve szolgálatukat jelekkel és csodákkal (ApCsel 4,29-30). Tehát, amikor Péter meggyógyította a bénát, aki a templom kapujában koldult, és a tömeg azon csodálkozott, hogy hogyan tette, Péter ezt mondta: „a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára” (ApCsel 3,16). Az apostoli kor Egyháza nemcsak megtartotta Urának és Mesterének küldetését, hogy „hirdessétek az evangéliumot az egész világon” (vö. Mt 28,19; Mk 16,15), hanem az igehirdetés és a jelek szolgálata által végbe is vitte, akárcsak Ura és Mestere. 

(Az írás folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

 

Alan Paton: Senki sem gyenge annyira, hogy ne tudna Isten eszköze lenni 

Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van… Ha majd kivezeted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutatok be áldozatot Istennek.” 

Mózes ezt mondta Istennek: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” 

Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítlek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” (Exodus 3. és 4.) 

Egyetlen keresztény sem gondolja vagy mondja, hogy nem alkalmas arra, hogy Isten eszköze legyen, mert tulajdonképpen ez keresztény voltunk lényege. Sok dolog vonatkozásában lehetünk alázatosak, de soha ne térjünk el attól, hogy Isten felhasználjon. 

Keresztelő János így szólt a néphez a Jordán folyónál: „Én vízzel keresztelek, de utánam jön, aki nagyobb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” 

Amikor maga Jézus jött el hozzá, hogy megkeresztelkedjen és János megpróbálta lebeszélni: „Te jössz el hozzám? Inkább neked kellene engem megkeresztelned” – Jézus így válaszolt: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Így János megkeresztelte azt, akinek a saruszíját sem volt méltó megoldani. 

Az evangélium teli van bátorítással, némelyik egészen meghökkentő. 

Ti vagytok a föld sója! 

Ti vagytok a világ világossága! 

A hajatok szálai is meg vannak számlálva! 

Ezek a szavak izgalmasak a hallgatónak. Lehet minden sötét, de ők a világ világossága. Mint személyek, új értékítélettel találkoznak. 

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.) 

 

Ima a betegekért 

Betegek Anyja, Szűz Mária, 

virrassz a földkerekség minden betegének ágya mellett! 

Azok mellett, akik ebben az órában vesztik el öntudatukat, 

akik haláltusájukat vívják, 

akiknek nincs semmi reményük a gyógyulásra,

akiket senki se ápol, 

akik járni szeretnének, de ágyhoz vannak kötve, 

akiknek pihenniük kellene, de a szükség munkára kényszeríti őket, 

akik nyugtalanul hánykolódnak fekhelyükön, 

nem tudnak aludni, 

az éjszakát nyitott szemmel töltik, 

akiket betegségük mellett családjuk szegénységének gondja is kínoz, 

akiknek végleg le kell mondaniuk jövőbeli terveikről, 

akik nem hisznek az örök életben, 

akik nem tudják, hogy Krisztus szereti őket. 

(Az imádság az újság 9. oldalán olvasható.) 

 

Mária Regina nővér: Felajánlottam életemet a Szűzanyának (Tanúságtétel) 

Román Enikő Mária Regina ferences nővér vagyok. Gyerekkoromra visszatekintve, vallásos családban nevelkedtem, nagymamám a Szűzanyának ajánlott engem, ami meghatározta kicsit egész életemet. 

Nagyon szerettem táncolni, ezért a szüleim balett iskolába írattak, 5 évet jártam oda. Nyolcadikos voltam (50-en voltunk egy osztályban), ahonnan 25-en kiestek és én is közéjük tartoztam. Ez volt életemben az első törés, amikor úgy éreztem nincs tovább. Ez nagyon nehéz volt, mert nem tudtam az utat. 

14 és 17 éves korom között újra meg kellett, hogy térjek, meg kellett tapasztalnom, hogy Isten van, létezik, és eltervezett számomra egy utat. Ez kicsit a vergődés időszaka volt. 

17 évesen tapasztaltam meg a belső meghívást a szerzetesi életre. Isten megérintette a szívemet a Szentlélek által, hogy Istennek átadott életet kell élnem. Ez a meghívás annyira erőteljes volt, hogy próbáltam keresni a helyem az egyházban, ami 5 évig tartott. Végül igent mondtam Istennek: szerzetesnő leszek. 

Második otthonom Kolozsváron a Ferences templom lett. Két családom lett, jelenleg ferences nővér vagyok. A közösségünk anyaháza Pécsett van, itt Árkoson 10 éve vagyunk jelen. 15 évig voltam Magyarországon, szakképzett nővér lettem, 10 évig dolgoztam kórházban, több helyen is gyerekkórházban, pszichiátrián. 

17 évesen kezdtem igazán Istenhívő lenni, az Atya, Fiú, Szentlélek jelen voltak az életemben, most is így van és nagyon mély a kapcsolatom a Szűzanyával. 

1990-ben Medjugorjéban az első ottlétem sok ajándékot hozott az életembe. Szlavko atya felhívta figyelmünket arra, hogy akik ott vagyunk, a Szűzanyának szánjuk oda az életünket. Örökfogadalomkor a Mária Regina nevet kaptam, ez közel hoz a Szűz Anyához. 

Az örökfogadalom, amikor gyűrűt húznak az ujjunkra, nagyon fontos az életünkben, mert ilyenkor döntjük el, hogy Istennek ajánljuk teljesen az életünket. Ez 1996-ban volt, a hármas fogadalom által: szegénység, tisztaság, engedelmesség. 

(A tanúságtétel folytatása az újság 10. oldalától olvasható.) 

 

Julián ofm atya: Egy ember nagy lakomát rendezett (II/1. rész) 

„Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: ’Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában.’ Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: ’Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: ’Jöjjetek! Minden készen van.’ De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: ’Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!’” (Lk 14,15-24) 

Nézzük, hogy folyik a lakomáról szóló példabeszéd? Valaki ezt mondja a vendégek közül, hogy boldogok, akik meghívottak az Isten országába, aki odaülhet pontosabban. Ez a fölkiáltás úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy hát az a boldog, aki odaül és odaülhet. Mintha azt mondaná, hogy milyen boldogtalanok és milyen szerencsétlenek azok, akik nem ülhetnek oda az Isten országába a menyegzőre. És valóban igaz ez, azonban ebben a fölkiáltásban ott van a kizártság lehetősége, vagyis hogy az boldog, aki odaülhet és milyen szerencsétlen, aki nem. Jézus ezt úgy érezte, hogy felhívás, fölkérés, egy átvitt értelemben mondom; a táncra, vagyis, hogy erre válaszolni kell, hogy szó sincs arról, hogy bárki is ki lenne zárva! A boldogtalanságuk oka, saját maguk ostobasága, aki nem ül oda Isten országában a terített asztalhoz. Jézus más tanítása alapján, „vessétek ki a külső sötétségbe”, saját maga oka annak, hogy a kárhozatba ment! Mindenki hivatalos! Nincs kizáró, másokat félre tévő meghívás! Hogy azok milyen szerencsések és milyen jó, minthogy ezt, hogy boldog lenni, ez a szó, ezt így is lehetne mondani, hogy szerencsés, kiválasztott. Jézus arra válaszol, hogy nincs ilyen, hanem olyan van, hogy mindenki hivatalos. Ezért mondja a példabeszédet. 

Nincs olyan, hogy valaki ki van zárva, önmagát zárja ki! Ugye a példabeszédben a meghívottak elutasítják a meghívást: az egyik földet vett, nem ér rá. A másik öt iga marhát vett nem ér rá. A harmadik pedig nősült és nem ér rá. Vagyis miről van szó? Az első kettő egyértelműen a mammon foglya; vettem, tulajdonom van, ez engem megfog. Állatot vettem – Opelt vettem, kocsit! (Lefordítom a mai világra!) Ki kell próbálnom. Sajnos nem érek rá, ez leköt engem! És a másik, ami itt el van rejtve benne, hogy az Isten országáról van szó, és ez sokféle módon jelenik meg már ebben a világban is. A végső kicsengés pedig az, hogy Isten országa, azaz a Mennyek országa, vagy a pokol! Ez a végső kicsengés, de ennek sok megnyilvánulása van ebben a világban is. 

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.) 

 

Érdekességek a Szent Benedek-medálról 

A Szent Benedek-medált nagy erővel ruházzák fel; különösképp a gyógyulást és a megkötözöttségekből való szabadulást keresők folyamodnak hozzá. 

A Szent Benedek-medál ereje kizárólag Jézus Krisztusnak tulajdonítható, vagy Szent Benedek közbenjárásának, az egyházi áldásnak, a kérő személy hitének – semmi esetre sem a medál szépségének, vagy a rávésett ima szavainak. Nem babonaságból használják, hanem hitből – hasonlatosan az evangéliumi asszonyhoz, aki hitt benne, ha csupán megérinti Jézus ruhája szegélyét, meggyógyul (Mt 9,20); vagy hasonlóan azokhoz, akik hittek benne, ha Pál kendőit és kötényeit a betegekre helyezik, azok meggyógyulnak betegségeikből, és a gonosz lelkek elhagyják őket (ApCsel 19,12). 

A Szent Benedek-medál mindkét oldalán ábrázolásokat és különös betűket láthatunk. Az előoldal a szentet ábrázolja, amint jobb kezében a keresztet tartja, bal kezében nyitott könyv van: a Szentírás által ihletett Regula (szerzetesi szabályzat). Az ő jobbján egy serleg (méregpohár) látható, amelyből egy vipera kúszik ki, miután keresztet vetett rá. A balján egy holló készül elrepülni a mérgezett kenyérrel. 

(Az írás folytatása az újság 14. oldalától olvasható.) 

 

K.I.: Jézus tizenkét jó tanácsa 

Két élet-út van. Egy széles: Isten nélküli! S egy keskeny: Istennel. A Máté 7,14-ben Jézus azt tanítja, hogy a keskeny úton kevesen járnak. Miért? Mert nehéz. Azért nehéz, mert kitartás, hűség kell hozzá. Azért nehéz, mert meg kell harcolni az önzésünkkel, az emberek csábításával és az ördöggel. De aki kitart a keskeny úton, kincset talál: az örök élet boldogságát az Atya házában. Jézus 12 jó tanácsot adott nekünk, hogy elérjük örök otthonunkat. Ezek a jó tanácsok segítenek bennünket, hogy végigjárjuk a keresztény élet útját! Szabad akaratunk van. Nem szabad elfelejtenünk: minden döntésünknek következménye lesz! Isten Igéje felelősségre int! Felelősek vagyunk önmagunk, felebarátaink és a világ iránt. 

Az Újszövetség központi parancsa a szeretet! 

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 7,14) 

Az Ószövetségi tíz parancs felkészítette a zsidó népet az Úrral való szövetségre, s a Messiás jövetelére. 

Az Újszövetség 12 jó tanácsa elősegíti, hogy a keresztény ember határozza el magát Jézus radikális követésére és komolyan vegye Isten Országát. Jézusnak határozott elvárásai voltak azok felé, akik követői (tanítványai) akartak lenni. Ezek a követelmények a Jézussal való bensőséges kapcsolat és a Szentlélek által valósíthatók meg. 

* * * 

1. „Aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,33) 

Ennek a mondatnak az a lényege, hogy a keresztény embernek semmihez sem szabad önző módon ragaszkodnia, ami gyengíti benne az Isten- és a felebaráti szeretet megvalósítását. Nem engedhetjük, hogy bármi is függőségben tartson bennünket. Se dolgok, se emberek, se szenvedélyek! A függőségek megkötöznek! 

Jézus a lélek teljes szabadságára akar elvezetni minket, mert csak az az ember tudja Őt követni, aki szabad. Vagyonunkat, magunkat, képességeinket, vágyainkat, mindent, amink van, Isten rendelkezésére kell bízni, illetve az Ő terve szerint kell használni. Nem a birtoklásban, karrierben kell keresnünk életünk beteljesülését, hanem Istenben akarunk állandóan növekedni. Hiszen minden elmúlik, csak az marad meg, ami bennünk lelki/szellemi érték, legfőképpen a szeretet. „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti?” (Lk 9,25) 

(Az írás folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)

 

A Marana Tha újság 2018. május-júniusi
számának tartalmából

 

 

Katona István: A Szentlélek újjáteremti életünket…

Amikor Jézus befejezte azt a munkát, amivel az Atya megbízta, elküldte nekünk a Szentlelket. Azért küldte el, hogy Ő legyen az Egyház állandó megszentelője. Általa nyílik szabad utunk az Atyához, általa tapasztaljuk meg az új életet. Pünkösdkor az Egyház születéséről beszélhetünk. A Szentlélek átvette azok vezetését, akik Jézus eltávozása után árvának és tehetetlennek érezték magukat. A Szentlélek betöltötte szívüket örömmel és erővel. Ez történik évszázadok óta az Egyházban. Pünkösd nemcsak egy egyszeri történés, hanem állandó folyamat. Újra és újra kiárad a Lélek Jézus tanítványaira. Elvezeti őket a „teljes igazságra” (Jn 16,13), ellátja őket karizmatikus adományokkal, erőben részesíti őket (ApCsel 1,8) és felkészíti a Jézussal való találkozásra.

1. Be akarja tölteni a szívünket

Az Apostolok Cselekedetei azt írja, hogy a tanítványok előtt „tüzes nyelvek lobbantak fel, és leereszkedtek mindegyikükre” (ApCsel 2,3). Kell az ember szívébe a tűz. Nem elég a tudás, nem elég a jó pozíció, nem elég a magas fizetés – szükséges, hogy az ember lelke lángra kapjon. Tele vagyunk a földi vágyak, indulatok, szorongások, félelmek sötét gondolataival. Üresnek és céltalannak érezzük az életünket. Ezért olyan fontos, hogy eljöjjön hozzánk a Szentlélek. A Lélek rámutat az igazságra, örömre, békére, a szeretet szépségére. Ha hívjuk, eljön, ha kérjük, segít, ha befogadjuk, győzni fog bennünk és velünk! Lelki emberré válunk és a hit szemével nézzük majd az életünket és a világot.

Testünk millió és millió sejtből áll. A sejtek szerveket alkotnak és egységes terv szerint működnek. De hol kezdődik az ember? Ott, ahol és amikor ebben a sejttömegben megjelenik a lélek. S ott, ahol ebben az emberi lélekben megjelenik az Isten. Ha ez nem történik meg, akkor nagy a veszélye annak, hogy állattá válik az ember. De ha Isten lakik benne, akkor megtanul hinni, szeretni, szolgálni, áldozatot hozni, s boldogságot adni. Hogyan jön ez létre? Imádság, szentmise, hívő közösség, bibliaolvasás által – ezekben árad a Szentlélek. Ezekből kapjuk a tüzet, amely elégeti a világ haszontalan dolgait és új életet teremt bennünk.

2. A Lélek tanít és segít

Pál apostol azt írja: „a Lélek adományait azért kapja (az ember), hogy használjon vele” (1Kor 12,7). A Szentlélek által ismerjük fel tevékenységünk célját. Ha nem él bennünk a célszerűség, akkor rabszolgamunkává válik az élet és a szolgálat. De ha minden tevékenységünket imádságos lélekkel kezdjük, akkor megérezzük a Szentlélek indításait, s megkapjuk az Úr áldását szolgálatunkra. Meg kell szabadulnunk az idegességtől, a türelmetlenségtől, a szorongásoktól – mert ezek elnyomják bennünk az életet. A megoldás a Szentlélekben van: Ő szabadít meg bennünket a fölösleges terhektől és megtanít a belső békére.

3. A Lélek tanúságot tesz

Az Evangéliumban azt olvassuk, hogy amikor eljön a Szentlélek, „tanúságot tesz” Jézusról (Ján 15,26). Mi lehet ez a tanúság? Tanúság lehet az Ő isteni valója, amikor felragyog előttünk – mint az apostolok előtt a tábor-hegyi jelenéskor – Jézus dicsősége. Ez olyan erővel hat ránk, hogy tétovázás nélkül átadjuk neki életünket. Nem leszünk bizalmatlanok, nem leszünk aggodalmaskodók, hanem örülünk, hogy Ő meghívott és elfogadott bennünket. – Ez elrendezi az életünket. Mert ha felismerjük, hogy Ő a mi Királyunk, akkor alárendeljük Neki, az Ő akaratának magunkat. Alárendeljük neki családi életünket, gyermekeink nevelését. Minden szülőnek elsőrendű feladata kell, hogy legyen hitre nevelni a gyermekét. Ha ezt nem tesszük, akkor a mai liberális világnak hatalma van elszakítani gyermekeinket Istentől és a lelküket és egész életüket tönkre tenni.

Jöjj, Szentlélek, újítsd meg családjainkat és lelkünket!

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

Cseh Anikó: A mi emmauszi utunk (II/2. rész)

„Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet, s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.”

Nézzük tovább, Jézus szavait:

Jézus megjelenik az apostoloknak

„Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: »Békesség nektek!« Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: »Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.« Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: »Van itt valami ennivalótok?« Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.”

Nekem milyen ennivalóm van, amit tovább tudok adni, ami táplálhat mást. Milyen karizmákat kaptam Tőle? Felismerem, adottságaimat? Felismerem, mire lehet szüksége a másiknak tőlem?

Mindannyian kaptunk „ennivalót” amivel táplálhatunk másokat. Szeretetet, mosolyt, segítőkészséget, hangot az énekléshez, adottságot a neveléshez, türelmet, empátiát a meghallgatáshoz. Felismerem ezeket? Tovább adom? Milyen ennivalóm van? Táplálok vagy mérgezek vele? A szeretettel meg is fojthatom a másikat, ha elveszem a szabadságát. A mosoly lehet gúnymosoly is, a nevelés lehet romboló is, a hallgatás is lehet káros, az empátiát ki is ölhetem magamból. Hogyan mire használom adottságaimat?

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

Péter Olga: Isten szeretetét adjuk gyermekeinknek

Péter Olga vagyok, 1952-ben születtem Lövétén, szüleimnek harmadik gyermekeként. Elsőáldozóként, tíz éves koromban nagy boldogság volt a szívemben. S még az esküvőmön éreztem olyan boldogságot, ami Isten nagy kegyelme. Aztán elkerültem a szülői háztól, férjhez mentem.

Férjem Péter Ferenc, aki négy év udvarlás után kérte meg a kezemet. Férjem Brassóba került tanulni, és nagynéném javaslatára én is követtem őt. Később kiderült, hogy jól tettem. Ott albérletben laktunk. Gyermekáldás nem jött, aminek örültünk, mert a bérbeadók azt mondták, ha gyerekünk lesz, akkor nem maradhatunk tovább az albérletben. Mikor a férjem végzett az iskolával, elkerültünk Sepsiszentgyörgyre és majdnem 30 éves lettem, amikor – mivel csak nem jött a gyermekáldás – komolyabban elkezdtünk orvoshoz járni éveken keresztül.

Úgy érzem, ez volt az első nagy megpróbáltatás az életemben, amikor nem Istenhez fordultunk, hanem kapkodtunk mindenhez, fűhöz-fához: eljutottunk Pestre, a Genetikai Intézetbe, majd Pécsre, a lombikbébi programra, ott megcsinálták az első beavatkozást és vissza kellett térnünk. De sajnos nem jött a gyermekáldás, és én már 40 éves lettem. Azt mondtam a férjemnek, nem vállalom a lombikbébi programot tovább. Utólag bebizonyosodott, jól tettem, hogy nem vállaltam, mert a Katolikus Egyház nem tartja helyesnek. Akkor egy nap, amikor hazamentem a munkából, láttam, hogy a férjem nagyon szomorú, és megkérdeztem, miért. Nem mondta meg, de éreztem, hogy a gyermekek hiánya miatt.

Aztán meghallottam Ilyefalván a Diakónia központban, hogy indul egy gyemekfalu, ahol örökbe lehet fogadni gyermekeket. Négy gyereket vállalhatunk, s lakást is biztosítanak, meg fizetést. Mondtam Ferinek, úgy érzem, ez nekünk szól, hogy utolérjük barátainkat a gyermekáldásban. Eljöttünk Szentgyörgyről, először két gyereket, két kislányt fogadtunk be a családba – s a szívünkbe is. Majd egy évvel később egy fiút, Istvánt, és egy újabb év múlva Andrást. De közben nehezedtek a dolgok, s egyszer csak nagyon nehéz lett. Szüleim is azt tanácsolták, hogy több gyereket ne fogadjunk, vegyük örökbe a két lányt és menjünk vissza Szentgyörgyre. Én úgy éreztem, hogy ez nem helyes. Épp Lövétén, a szülőfalumban voltam Kisboldogasszony ünnepen, amikor a két testvérnek az édesanyja elhozta Andráskát hozzánk, s én úgy voltam vele, hogy ez tényleg a Szűzanya akarata.

(A tanúságtétel folytatása az újság 5. oldalán olvasható.)

Bilkei Ferenc: Mit veszítettek a protestánsok az elszakadással? (II/2. rész)

A protestánsoknál nincs meg a Biblia szerinti házasság

A házasság a katolikusoknál szentség és felbonthatatlan. Szent Máté evangéliuma szerint (19,4-9): „A férj és feleség egy testté lesznek.” – „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza.” – „A válást csak Mózes engedte, az Isten azonban nem így akarta.” S amint Szent Pál írja a korintusiaknak (1Kor 7,10): „A házastársak nem válhatnak el, vagy ha elválnak, maradjanak új házasságkötés nélkül.”

Luther ezzel szemben azt mondta, hogy a házasság kötél az ember nyakán és olyan adásvételi ügylet, mintha az ember ruhát, vagy lovat vesz. Ha megunja, túlad rajta. Sőt Luther hesseni Fülöpnek a kétnejűséget is megengedte. Miért? Azért, mert az kedvezett Luther tanai terjedésének. Azonban Krisztus sehol nem beszélt így és Luther tanítása homlokegyenest ellenkezik a Biblia tanításával – noha a protestánsok folyton a Bibliára hivatkoznak.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

„Csak az ateisták hisznek a véletlenben” – lenyűgöző interjú Jim Caviezellel (II/2. rész)

Jim Caviezel – aki a Passió című filmben Jézust alakította – mélyen hívő színész. A következő interjút egy lengyel oldalnak adta Varsóban, Lengyelországban, 2017. április 30-án.

A Szűzanyának való odaadás

Jim Caviezel: Ez a hitem lényege. A kapcsolatomat Krisztussal neki köszönhetem. Az ő közreműködésével lett emberré és jött el hozzánk. Egy evangélikus barátom egyszer megkérdezte, hogy miért nem fordulok egyenesen Jézushoz, és azt gondolom, hogy ez egy jó kérdés. Akkor nem tudtam neki válaszolni. Azonban miután sokat foglalkoztam II. János Pál pápával, a választ is megtaláltam.

Ezért is kötődik úgy Lengyelország Krisztushoz, mint semelyik másik ország. Önök jelentik a köteléket kelet és nyugat között. A gonosz ezt ki nem állhatja, habár Jézus Krisztus és a Szűzanya már legyőzték őt. II. János Pálnak hatalmas szerepe volt a kommunizmus legyőzésében. Hogy volt erre képes? Szeretettel.

(Az interjú folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

Szénégető István atya: Várjuk a Szentlelket!

Úgy várjuk, mint az életet, mint hosszú szomorú évek után az örömöt, mint betegség után a gyógyulást, mint börtönévek után a szabadulást, mint nyomasztó félelem után a szeretetet. Mert a Lélek valóban öröm, élet, szeretet és szabadság Istenben.

A készületben benne van a figyelem, a sorrend újragondolása. Mi a legfontosabb, mi az első az életemben? Fontos-e az Isten? Fontos-e a lélek? Mit ér a világ, mit ér a test, ha nincs fölszabadulás, ha nincs beteljesülés Istenben?

Várjuk a Szentlelket, a Szeretet Lelkét!

PÜNKÖSDI ELŐKÉSZÜLET

Szentlélek kilenced

(Pünkösd előtt 10 nappal – áldozócsütörtökön – kezdődik)

XXIII. János pápa Szentlélekhívó imája: „Újítsd meg csodáidat napjainkban, mintegy új Pünkösd által! Add meg Egyházadnak, hogy egy szívvel és kitartó imával, Máriával, Jézus anyjával együtt, Péter vezetését követve, előmozdíthassa Isteni Üdvözítőnk uralkodását, az igazság és igazságosság országát, a szeretet és béke uralmát! Ámen.”

1. nap: Belső fegyelmezettség

Üljünk le… csendesedjünk el. Teremtsünk csendet a földies, csapongó, gyötrődő gondolataink között… Összeszedetten, alázattal és bizalommal járuljunk Istenhez. Vágyódjunk az Ő tiszta Lelke után. Ahol van belső fegyelem, ott az élet kivirágzik, minden fejlődésnek indul. A mohóság, a kapzsiság, a mértéktelenség, a halmozás mindig rombol, és bálványimádóvá tesz. A bálvány eltávolít Istentől, nem hallod a Szentlélek hangját, mert a világ vonzása nagyobb erővel hat rád. Menekülj a bálványoktól, és térj vissza az Igaz Isten imádatához!

Hangosan vagy csak a szívünk csendjében mondjuk ki a hívó szót: Jöjj el, Szentlélek! Költözz a szívembe! Vigasztalj… irányíts…

Kérdezzük meg magunktól: mi az, ami eltávolít a Lélektől? Zavarja valami a békémet? Imádkozz tisztánlátásért és erőért, hogy a Lélek szándékait megvalósíthassad. Imádkozd el a Szentlélek-litániát!

Mindennap: Jöjj el, Szentlélek, tölts be minket! És gyullaszd fel bennünk szereteted tüzét! Küldd el Szentlelkedet és minden átalakul! És megújítod a Föld színét.

Könyörögjünk! Istenünk, aki híveid szívét a Szentlélek világossága által tanítottad, add, hogy a Szentlélek által mi is megismerjük, ami helyes, és az Ő vigasztalását mindig érezzük! Égesd, Uram, a Szentlélek tüzével szívünket, hogy tiszta szívvel kedvedben járjunk, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

Gloria Polo tanúságtétele (IV/4. rész)

Máriaremete, 2017. augusztus 26.

„Tüzet tűzzel oltunk – a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével!” mottóval rendezték meg a IV. Szeretetláng Fesztivált a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom szervezésében a Máriaremetei Kegytemplomban 2017. augusztus 26-án, ahol Gloria Polo is tanúságot tett mindarról, amit átélt, amikor villámcsapás érte és a klinika halál állapotában megtapasztalta, meglátta a túlvilágot, majd Isten kegyelméből visszatért az életbe és csodálatos módon felépült.

* * *

Én nagyon szegény családban nőttem fel, és volt, hogy éheztem is, de ezek a barátnőim nagyon gazdagok voltak, sok pénzük volt. És ezek a barátnőim egyszer ajándékoztak nekem egy magnót egy kazettával, ami rockzenét tartalmazott. Éjjel-nappal ezt a kazettát hallgattam. Elbűvölt a zene. Elkezdtem táncolni, mintha kígyó testem lenne, egzotikus mozdulatokat tanultam. Teljesen eluralkodott rajtam a zene szeretete. A zenében azonban üzenetek vannak. Ezek a zenék, amiket akkor hallgattam, azt üzenték, hogy gyűlöljem Istent, gyűlöljem az egyházat, gyűlöljem a papokat, és én ezt tettem. Nem volt időm többé imádkozni, nem imádkoztam. Gyűlöltem a papokat, undorítónak találtam például a szentmisét, nem is mentem oda többé, gyűlölni kezdtem. A démon nem engedte, hogy részt vegyek a szentmisén, vagy hogyha megpróbáltam elmenni, akkor teljesen betöltötte a testemet, és újabb bálványimádásba estem. A pénz imádata vált az életem központjává. Teljes valómmal a pénznek szenteltem magam, mindenek fölött pénzt akartam. A pénz önmagában véve még nem rossz, de az a rossz, ha valaki a pénzt teszi az ő istenévé. És én a pénz és a fogyasztói társadalom rabszolgájává váltam, és a pénzt egyáltalán nem arra használtam, hogy embertársaimnak segítsek, hanem minden pénzt csak magamnak akartam.

Egy másik bálványimádásom tárgya a saját testem volt. Olyan zenéket hallgattam, amelyek arra tanítottak engem, hogy öltözzek lengén és mutogassam másoknak a testemet. A saját testemet az én kárhozatomra használtam. A szinkretizmus bűnébe estem. Összekevertem a szent és az ördögtől való dolgokat, és ebből egy bűnös egyveleget alkottam magamnak. Elkezdtem mindenféle szerencsehozó tárgyakat gyűjteni, mindenféle amulettet aggattam magamra és ezzel jártam-keltem.

(A tanúságtétel folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)  

 

A Marana Tha újság 2018. március-áprilisi számának tartalmából

 

Katona István: Jézus feltámadása új életet ad 

A nagyböjti önmegtagadások után felragyog előttünk a feltámadás hajnala. Megbántuk bűneinket, együtt éreztünk Jézus Urunkkal a keresztúton, így felkészültünk a feltámadás örömére. Pontosan úgy, ahogy az első időkben. Az apostolok átélték a kereszt alatt reményeik teljes összeomlását. Azt hitték, mindennek vége lett. De húsvét hajnalán minden újjászületett! Előttük állt Jézus isteni hatalmával, legyőzhetetlen erőben. Megszületett bennük a remény. Felismerték, hogy attól a naptól Jézus mindig velük lesz. Bátorságot ad és örömöt, védelmezni és vezetni fogja őket. Egy pillanat alatt eltűnt szívükből a félelem, telve lettek erővel, bizalommal és tervekkel. – Jézus feltámadása nekünk is ezt akarja adni. Bármilyen életállapotban legyünk, szükségünk van arra az új életre, amit Jézus kínál fel nekünk. Nagyon sokan vannak ma olyanok, akiknek a szíve összetört. Mindent megpróbálnak a gyógyítás érdekében, de nem mennek Jézushoz. Ahogy a próféta írja: olyanok, mint azok, akik nem a tiszta forrásvizet isszák, hanem a ciszternák piszkos vizét, amit nem tudja szomjukat kielégíteni. Aki befogadja Jézust a szívébe, az meggyógyul és ma is föltámad. 

1. Tiszta szívet kér 

Péter apostol azt hirdette, hogy Jézusnak van hatalma eltörölni a bűnt a szívünkből. Az új élet befogadásához az kell, hogy elengedjük a rosszat. Két urat nem lehet szolgálni – mondta Jézus. Aki a jó mellett dönt, annak el kell utasítani a rosszat. Az első tanítványok örömét az okozta, hogy egészen átadták szívüket Jézusnak. Az ember annyit csalódott már önmagában, hogy megfogyatkozott benne a remény. Nem meri remélni, hogy az élete megváltozhat. Nem meri remélni, hogy a feltámadt Jézus az ő életüket is képes feltámasztani. Emberi eszközöket keresnek, barátságokat hajszolnak, világi örömök után futnak – de ezek nem tudnak feltámadást adni, csak Jézus. 

2. Megvalósítani az Igét 

János apostol azt írja egyik levelében: „Aki megtartja Jézus tanítását, abban tökéletes az Isten szeretete.” Van három szó, ami segít a Szentírás olvasásában: értelmezni, alkalmazni, megvalósítani. Ha Jézus tanításának üzenetét befogadjuk és alkalmazzuk életünkre, akkor már csak a megvalósítás van hátra. Az első keresztények ezt nagyon komolyan vették. Mindenben segítették egymást, olyan tűzzel imádkoztak, hogy megrendült a föld (ApCsel 4,31), és készek voltak szenvedni Jézusért. – A hit sohasem szabad, hogy elzárt ismeret legyen, mert azt bele kell vinni az élet sűrűjébe. Ha igazán Jézus útján akarunk járni, akkor a szavait minden nap magunk elé kell állítani! Fölismerni, hogy Isten igéjének teremtő ereje van, valóban életet tud teremteni bennünk. A Szentlélek megvilágítja szívünket és az Ige erőt sugároz és bátorságot ad. 

3. Építeni Isten Országát 

Az emmauszi tanítványok szomorúsága elmúlt a Jézussal való találkozás után. Örömmel megvallották, hogy lángolt a szívük, amikor beszélt hozzájuk. Felismerték Jézust a kenyértörésben. Ezt az örömhírt el kellett mondani barátaiknak. Ezért visszasiettek Jeruzsálembe, ahol az apostolok a megtapasztalás bizonyosságával fogadták őket: feltámadt az Úr, beszéltünk vele. Ez az Egyház igazi képe. Akik összegyűlnek Jézus körül és örvendeznek a föltámadásnak – ez az Egyház. Ez valósul meg minden szentmisében. Hiszen az Eucharisztiában a föltámadt Jézus jelenik meg közöttünk. Merjük-e ezt hittel fogadni? Hálát adunk-e minden szentmisén, megköszönve, hogy Jézus visszajött, hogy elküldte nekünk a Szentlelket, hogy az Egyház legyőzhetetlen, mert Ő, az Isten Fia kézben tartja azt. Ezért kell elhagyni az állandó vásárlási vágyat, birtoklási vágyat, hogy miénk legyen az, amit nem lehet elveszíteni, és amiért egyedül érdemes élni. Ezzel a gondolattal kívánok áldott feltámadási ünnepet! 

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.) 

Cseh Anikó: A mi emmauszi utunk (II/1. rész) 

Az emmauszi tanítványok elveszítették a reményt… 

A tanítványok még gyászban vannak, a gyász idejét élik. A be nem teljesedett elképzeléseiket siratják. Hogyan kezelik a gyászt? 

Még nem tapasztalták meg a feltámadás örömét. Még talán nem is haltak meg önmaguknak. A szívükben még nem él a hit, a remény. Még akadályozza a látásukat a fájdalom, a sebzettség, a csalódottság. 

„Ketten közülük még aznap elindultak egy Emma­usz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.” 

Csalódottságukban visszafordulnak Emmausz felé. A régi életüket akarják élni. 

Amikor csalódom, mit teszek? Hátat fordítok reményem tárgyának? Feladom a küzdelmet? Hátat fordítok annak, akiben csalódtam? Ha nem érem el a remélt eredményt, feladom? Megfordul a fejemben, milyen jó a pogányoknak, azt csinálnak, amit akarnak, nincs erkölcsi törvény, nincs szenvedés, ha sérelem éri őket, bosszút állhatnak, nem kell a bántásra szeretettel reagálni, akár még vissza is üthetnek. Volt már olyan érzés bennem, hogy: milyen jó lenne Uram, ha semmi közöm se lenne Hozzád? Szabad lehetnék. Élhetnék normális életet, élvezhetném a világ örömeit. Mi a normális élet? Mit teszek, amikor csalódom? Hagyok csapot, papot és visszatérek a régi, megszokott, bevált életformámhoz? 

„Az eseményekről beszélgettek.” Miről beszélgetek másokkal? Fájdalmaimat, csalódottságaimat elmondom másoknak? Építő az én beszélgetésem? Vagy csak panaszkodás hagyja el a számat? Panasz, hogy milyen nehéz a sorsom, milyen sebeket kaptam. Buzdítok másokat is arra, hogy negatív dolgokról beszélgessünk? Hogy a másik személy is panaszkodjon? Mert olyan jó az önsajnálat és olyan jó, ha sajnáljuk egymást, vagy sajnáljuk magunkat és sajnálnak mások. Elgondolkodtam azon, mi a különbség a sajnálat és a szeretet között? Milyen az én beszédem? 

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.) 

Neil Vélez: Dél-Amerika apostola (II/2. rész) 

Van, aki Isten útján jár, de Isten nélkül. Mert lehet, hogy csak puszta ismerete van, de nem éli át. Ezt én ezen a napon felismertem. És ahogy emlékszem, megerőltettem magam, mert akkor már nem tudtam mozogni, de most le tudtam szállni az ágyról. Letérdeltem és sírni kezdtem. Sírva mondtam az Úrnak: „Ez igaz, nem ismerlek Téged, de ma meg akarlak ismerni!” Meghaltam azért, amiben hittem. Néha olyan önteltek vagyunk, hogy nincs hely bennünk Isten számára. Néha meg kell halnunk, mint Keresztelő Szent Jánosnak, amikor mondják, hogy menj Jézus Krisztushoz, és ő így válaszol: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Mint amikor az Úr azt mondja Nikodémusnak: meg kell újra születni. 

Én akkor meghaltam mindannak, amiben addig hittem, minden ismeretemnek, amit addig szereztem. Néha olyan önteltek vagyunk, hogy nem vagyunk képesek Istent elfogadni. Ki kellett ürítenem mindent, hogy Istent be tudjam fogadni. 

Amikor ezeket mondtam Istennek, nagyon erős fejfájást kezdtem érezni a fejemben. Úgy éreztem, mintha szétrobbanna a fejem. Nem tudtam elviselni a fájdalmat és elkezdtem kiabálni, mint egy őrült, mert úgy éreztem, hogy szétrobban a fejem. Annyira üvöltöttem, hogy az orvosok bejöttek, hogy lássák, mi történik. Én tovább üvöltöttem, megpróbáltak tartani, hogy lássák, mi történik. Amikor a fájdalom elmúlt és abbahagytam a sírást, akkor kinyitottam a szemem és újra láttam. Mondtam az orvosnak, hogy látlak, mire gyorsan elkezdték a vizsgálatokat. A magyarázat arra, hogy visszakaptam a látásomat az volt, hogy a tumor, ami megakadályozta, hogy lássak, elmúlt az agyhártyagyulladással együtt. Emiatt a javulás miatt tudtam újra látni. De amikor megjöttek az orvosok és elmagyarázták, hogy mi történt, elmesélték, hogy soha nem volt ehhez hasonló esetük korábban. Előfordulhat, hogy jobbulás következik be, de nem akarják, hogy illúziókba ringassam magam, mert valójában nagyon beteg vagyok. Még a szívátültetés sem segíthet, továbbra is a halál kapujában állok. Azt mondták, hogy ne ringassam magam illúziókba, mert továbbra is súlyos beteg vagyok és haldoklom. 

(Az írás folytatása az újság 6. oldalán olvasható.) 

Bill Peckman atya: Egy lelkivezető beszélgetése vezetettjével 

Én a te lelkipásztorod vagyok… 

Nem azért vagyok, hogy a haverod legyek, hanem hogy a pásztorod. 

Nem azért vagyok, hogy a melletted lévő bárszéken üljek, hanem hogy közted és a sátán között álljak. 

Nem azért vagyok, hogy kegyes közhelyekkel árasszalak el, hanem hogy megnyugvást és igazságot kínáljak számodra. 

Nem azért vagyok, hogy hallgassak és minden hibád fölött szemet hunyjak, hanem hogy szeretettel kijavítsalak és irányt mutassak. 

Nem azért vagyok, hogy „hétköznapi ember” legyek, hanem vezető és pásztor. 

Nem azért vagyok, hogy megmondjam, légy kedves, hanem azért, hogy arra biztassalak, légy szent. 

Nem azért vagyok, hogy alacsonyra tegyem a lécet, hogy kedvelj engem, hanem azért, hogy magasra tegyem a lécet és segítsek neked elérni a célt. 

Nem azért vagyok, hogy menő, laza, vagy divatos legyek, ahogy a világ diktálja, hanem hogy állhatatos, felelősségteljes és erős legyek a világgal szemben. 

Nem azért vagyok, hogy szórakoztassalak, hanem hogy az örökkévalóság felé utat mutassak. 

Nem én vagyok a Messiás… A Messiás felé vezetlek. 

(Az írás folytatása az újság 7. oldalán olvasható.) 

Bilkei Ferenc: Mit veszítettek a protestánsok az elszakadással? (II/1. rész) 

A protestánsok nem látják a kereszténység belső szépségeit 

Krisztus Isten volt s az ő szép vallásába belehozta a túlvilág kegyelmi értékeit. Mennél vallásosabb egy katolikus ember, annál közelebb érzi magát Istenhez, annál inkább érzi a mennyország közelségét. A szentségek isteni erőt árasztanak a lélekbe, a Boldogságos Szűz és a szentek élete Krisztus életét mintázza, s mennél mélyebb valakinek a hite, annál közelebb él ezeknek a fölséges ideáloknak a világához. 

A protestantizmus emberek eszközévé tette a vallást. Felsőbb, irányító tekintély nincs, s mivel elv volt elszakadni a katolicizmustól, igyekeztek a katolikus felfogástól eltérő magyarázatra. Elfogultságukban, haragjukban babonának, bálványimádásnak nevezték a katolikus vallás belső szépségeit. 

A protestánsok elvesztették a bűnbánat szentségét (gyónás) 

A gyónás olyan módon, ahogyan a katolikusok szolgáltatják ki, a protestánsok véleménye szerint elfogadhatatlan. Pedig a gyóntatás lényegében ma is olyan, amilyen a legelső időben volt: Krisztus Urunk feltámadása után megjelent apostolainak. A tanítványok kitörő örömmel fogadták a halál fölött diadalmaskodó Urat és azt várták, hogy bosszút fog állni ellenségein, a zsidókon. 

Krisztus azonban nem bosszúra, hanem egy fölséges jótéteményre gondolt, arra, amit minden ember óhajt: azt, hogy a bűnös ember megszabaduljon bűneitől. Ezt mondta az apostoloknak: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.” Ebből következik, hogy a híveknek kötelességévé tette, hogy a bűnöket bevallják a gyóntatónak. A gyóntatónak pedig, hogy ítéletet mondjon a gyónó lelki állapota felett. Ha a bűnös nem vallja be bűneit, a gyóntatónak nincs módja megítélni, hogy ki érdemes arra, hogy bűnei megbocsátást nyerjenek. 

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.) 

„Csak az ateisták hisznek a véletlenben” – lenyűgöző interjú Jim Caviezellel (II/1. rész) 

Jim Caviezel – aki a Passió című filmben Jézust alakította – mélyen hívő színész. A következő interjút egy lengyel oldalnak adta Varsóban, Lengyelországban, 2017. április 30-án. 

Narrátora lettél egy Karol Wojtyla életéről szóló dokumentumfilmnek; A kontinens felszabadítása: II. János Pál és a kommunizmus bukása címmel. Lengyelországi látogatásod alatt oda is elutaztál, ahol Karol Wojtyla élt és dolgozott. Mit jelent neked a volt lengyel pápa? 

Jim Caviezel: Lengyelországban tett látogatásom során értettem meg, hogy az egész világ problémái voltak a vállán. Ehhez pedig van egy személyes hozzáfűznivalóm is. Jézus szerepének eljátszása miatt sok gúnyolódással és kritikával kellett szembenéznem, melyeket valahogy el kellett viselnem. II. János Pál segítsége azonban sok erőt adott. A példáját látva a következőt kérdeztem magamtól: „Miért törődsz a téged kritizálókkal?” 

Fiatal koromban sokat olvastam a nácizmusról és a lengyel területeken elkövetett népirtásról. Ismereteim csak a könyvekre korlátozódtak, de lengyelországi tartózkodásom alatt ráeszméltem, hogy Wojtylának mennyit kellett szenvednie a nácizmusnak való közvetlen kiszolgáltatottsága miatt. Jártam Auschwitzban, ahol Maximilian Kolbe atya a saját életét adta azért, hogy egy fogolytársa élhessen. Ezek is rámutattak többek közt arra, mennyit szenvedett ez a nép. Aztán a náci megszállást követte a kommunizmus, tehát II. János Pál a két legszörnyűbb rezsim alatt élte élete egy részét. Amerikaiként különösebb félelem nélkül tekintettem a hidegháborúra, mivel nem éltem soha elnyomás alatt. II. János Pálnak kettő ilyet is meg kellett tapasztalnia, mint ahogy Lengyelországnak is. Ő azonban reprezentálja az országotokat is. 

(Az interjú folytatása az újság 10. oldalától olvasható.) 

Henri Boulad SJ: Lelki energiakrízis 

Kedves Barátaim! 

Az energiakrízis vészjelzésétől hangos a világ. „Kitartanak-e az energiahordozók, míg az atom- és napenergia áttörést hoz, és pótolja a fekete aranyat és fedezze a szükségleteket?” Jelenleg az olaj irányítja az egész világpolitikát. Az „energiakrízis” fogalma számtalan sajtótermékben az aggodalom kifejezése lett. Harcot indítottak a felelőtlen pazarlás ellen. Az ember fenyegeti az embert. De a világ nem ismeri fel, hogy egyidejűleg egy másik fajta energiakrízisbe is esett. Létezik egy másik fajta energia is, amelynek pazarlása még félelmetesebb, mert mélyebben ható, mint a fogyatkozó olaj. A lelki energia krízise ez. Most azt fogják mondani: „Milyen tág fogalom! Mit értsünk ezen? Kimutatható az ilyen energia? Az olaj-energiát mindnyájan ismerjük, az áramot, gázt, benzint naponta használjuk, de mi az a lelki energia? Hol mutatkozik? Létezik ilyesmi egyáltalán?” 

Barátaim! A lelki energia az a valami, ami bennünket emberré tesz. Azért vagyunk emberek, mert szívünk mélyén ott ég bennünk a szellem lángja. Ha kialudna, le kellene mondani ember-nevünkről a teremtett világban. Ez a láng izzik a gyermek szemében, ez van ott egy szent kisugárzásában. Mi magunk is érezzük ezt a fényt, mely ott világít bennünk azokban a napokban, mikor tiszta a szívünk. Él, világít és nagyon szép! A Hegyi beszéd is mondja: „Tested világa a szem; ha tehát a szemed tiszta, egész tested világos lesz.” (Mt 6,22) 

Tested lámpa, és a benne izzó fényt a szemed tükrözi. A szellem adja a lángot. Minél gyengébb lesz a láng, annál gyengébb az egész ember; elnyomorodik, bensőleg összeesik. Mindnyájunknak volt már része effajta tapasztalatban. Vannak napok, amikor lélekben izzunk, szikrázunk és megvilágítjuk környezetünket; más napokon meg tudatosul bennünk az Isten és emberek előtti gyengeségünk, a világgal szembeni elégtelenségünk. A tükörbe nézve elijeszt bennünket saját zavaros tekintetünk. Világszerte érvényes, a korra jellemző tapasztalat ez: a szellem krízise bennünk. Korunk nem egy sötét jelenségének ez a magyarázata. 

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.) 

Ferenc: Szabadulásom története (Tanúságtétel) 

Szeretném megosztani veletek szabadulásom történetét, ami Jézus irgalmasságáról és szabadító erejéről szól. A történet egészen kiskoromban kezdődött. Gyerekként nagyon félős voltam, izgultam szinte minden apró megmérettetés előtt. Sokszor több volt ez, mint lámpaláz, inkább már erősebb félelem és szorongás. Általános iskolában többször felkértek, hogy mondjak verset évnyitón vagy évzárón, de mindig a torkomban dobogott a szívem. Alig tudtam elmondani, amit megtanultam. A farsangi fellépéseken, ha szerepelni kellett, szinte remegtem. 

Később, amikor elkezdtem zenélni, akkor sem volt jobb a helyzet. A vizsgákon annyira féltem és izgultam, hogy sokszor elrontottam, sokat hibáztam. Nagyon kellemetlen szituáció volt. Azt gondoltam felnőttként majd javulni fog a helyzet, de bizonyos esetekben romlott. Ha a vasárnapi szentmisén olvasnom kellett a közösség előtt, annyira dobogott a szívem, hogy alig tudtam odafigyelni, mit olvasok. A félelem és a szorongás az életem más területein is megmutatkozott. Van jogosítványom, de csak ritkán vezetek. Ha mégis vezetnem kellett, abban nem volt köszönet. Nagyon erős szorongás vett erőt rajtam. Ugyanez volt egy egyszerű üzemorvosi vizsgálatnál, illetve más szituációkban is. Egyszóval, életem nagy részét a félelem és a szorongás határozta meg. Nem lehetett egy szituációhoz kötni, életem több területét a félelem irányította. A szorongásnak kellemetlen testi tünetei is voltak, nem részletezném. 

(A tanúságtétel folytatása az újság 14. oldalán olvasható. 

Gloria Polo tanúságtétele (3. rész) 

Máriaremete, 2017. augusztus 26. 

„Tüzet tűzzel oltunk – a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével!” mottóval rendezték meg a IV. Szeretetláng Fesztivált a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom szervezésében a Máriaremetei Kegytemplomban 2017. augusztus 26-án, ahol Gloria Polo is tanúságot tett mindarról, amit átélt, amikor villámcsapás érte és a klinika halál állapotában megtapasztalta, meglátta a túlvilágot, majd Isten kegyelméből visszatért az életbe és csodálatos módon felépült.

* * *

A mi bűneinkért szenved az egész teremtett világ, szenvednek nemcsak a körülöttünk élők, hanem a világ legtávolabbi sarkában élő teremtmények is. Isten megbocsát a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek, de le kell tölteniük a büntetést. Ezek az emberek nem imádkoztak az egyházért, nem imádkoztak a pápáért, sőt, nyelvükkel szidták, bántalmazták a papokat és az egyházat. Nem segítettek az egyháznak az evangelizáció terjesztésében. Nem adtak ételt az éhezőknek, a szegényeknek és nem látogatták a betegeket. Ez a viselkedés nagyon nagy súllyal nehezedik és nagyon nagy fájdalmat okoz a purgatóriumban szenvedő léleknek. Rájuk nehezedik a jó, amit nem tettek meg, és a rossz, amit megtettek, és ezek miatt, tehát az elmulasztott jócselekedetek és a megtett rossz dolgok miatt szenvedniük kell.

A purgatóriumban szenvedő lelkek abban a pillanatban nem szenvednek, nem éreznek fájdalmat, amikor a pap felmutatja az Oltáriszentségi Jézust. De amikor a pap a kezét leteszi, akkor a szenvedésük újrakezdődik. Néri Szent Fülöp is tudta ezt, és Néri Szent Fülöp is látta a purgatóriumban szenvedő lelkeket, ezért sokszor és hosszú ideig mutatta fel a szentostyát, hogy a purgatóriumban lévő lelkek addig se szenvedjenek. Amikor az egyház megnevezi, megszólítja a purgatóriumban szenvedő lelkeket, Krisztus keze, amely nem más, mint a pap keze, kezébe veszi a purgatóriumban szenvedő összes lelket és elmeríti őket az üdvösség kelyhében. Amikor kiveszik őket, egy kicsit kevésbé nehezedik rájuk a fájdalom ruhája. 

Ha igazán intelligensek lennénk, minden nap járnánk szentmisére. Nem félelemből kell szentmisére járni, hanem szeretetből. És minden nap szakítanánk egy kis időt arra, hogy imádjuk az Oltáriszentségi Jézust. Ebben az imában csökkentjük majd a purgatóriumban ránk váró szenvedéseket is. 

De én tovább haladtam lefelé ebben az állapotomban, amikor kívül voltam a testemen, és egy nagy mocsárhoz érkeztem. Ebben a mocsárban láttam a saját édesapámat is, egészen a nyakáig elmerülve. Az apám azt kiabálta: „A házasságtörés, a házasságtörés!” Ha beszélhettem az apámmal, az Isten akarata volt. Nem lennék jó lánya a szüleimnek, ha nem beszélnék most nektek a szüleimről. Az Isten rendelte úgy, hogy beszéljek a saját szüleimről, és az ő életükről. Nagyon nagy fájdalmat okozott nekem, hogy láttam a saját apámat, akit égetett az őt körülvevő mocsár. Az én falumban, ahol születtem, már egész kiskortól kezdve arra nevelik a fiúgyerekeket, hogy legyenek minél kicsapongóbbak, vadabbak, és amikor 13 évesek lesznek, akkor menjenek el és ízleljék meg a szexuális örömöket is, igyanak a barátaikkal. Ez jelenti számukra, hogy „macsónak” lenni, férfiasnak lenni. Az apám a maga módján szerette az édesanyámat, az ő feleségét, és áldásnak tartotta a házasságukat, de úgy gondolta, neki férfiúi joga az is, hogy más nőket is szeressen. Halálunk után azonban lehullik rólunk az álarc, és számot kell adni az Istennek az életünkről, és szembesülnünk kell bűneink következményével 

(A tanúságtétel folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)

 

A Marana Tha újság 2018. január-februári
számának tartalmából

Katona István: Új év – új élet

Urunk, Jézus, új életet kínál fel mindenkinek, aki hozzá megy. Ez az új élet annyira szép, annyira teljes, hogy aki elnyeri, semmiképpen nem cserélné fel a régivel. Pedig ennek az életnek is vannak nehézségei. Van, amikor elhalványul az Úr jelenléte vagy elhalványulnak a célok, mégis ha kiálljuk a próbatételeket, akkor még szebbé válik az élet. Amikor Jézus találkozott Simonnal, azt mondta neki: te szikla (Kéfás – Péter) leszel, akire rá fogom építeni Egyházamat. A huszonéves halászfiú valószínűleg nem sokat értett ebből. De annyit biztosan felfogott, hogy az Úrnak terve van velem, számít rám, együtt dolgozhatok vele. – Jézus látta szemében az örömöt, de látta Péter jövőjét is, amint hirdeti az evangéliumot Jeruzsálemben majd Rómában, és látta őt vértanúként meghalni. De erről most nem beszél, csupán arról, hogy teljesen adja át a szívét az új feladatnak.

1. Az Úr hív

Az ószövetségi Szentírásban van egy kedves jelenet, amikor a gyermek Sámuel megtanulja felismerni az Úr hangját. Először Éli paphoz fordul az éjszaka közepén és jelenti, itt vagyok, miért hívtál. Éli azt válaszolta: nem én voltam, hanem az Úr; ha még egyszer hallod, mondd: „Itt vagyok, Uram, hallja a te szolgád!” – Ebben a mondatban benne van a teremtmény minden alázata és engedelmessége. Ha minden keresztény felismerné, hogy ki az Úr és ki az ember, akkor igent mondana az Ő hívásának. Mert ez a hívás ma is elhangzik. Minden alkalommal, amikor rossz útra tér az ember, elhangzik az Úr hívása. A lelkiismereten keresztül szólít, hogy mondj le a haragról, légy hű a szeretethez, ne vedd el a másét, őrizd meg a békét. Aki meghallja és meg is teszi, amit mond neki az Úr, az mindig jól jár. Aki elutasítja, abban növekszik a bűn okozta sötétség, s egyre nehezebben tud szeretni, mert a lázadás megkötözi a szívét.

2. A Szentlélek temploma

Pál apostol azt írja a korintusi levélben (1Kor 6,19), hogy a testünk a „Szentlélek temploma… nem vagytok a magatokéi.” Ebbe a gondolatba nehezen akarunk beleegyezni. Mert mi azt szeretnénk, ha a testünk a mi tulajdonunk lenne, amivel azt teszünk, amit akarunk. Ha akarjuk, tönkre tehetjük alkohollal, drogozással, cigarettával, mértéktelen élvezethajszolással. De ez nem helyes! Pál apostol azt írja, hogy ez lopás, mert a testünket, illetve az életünket az Úr Krisztus megvásárolta szent vérével a kereszten. Ezért nekünk azt kell tenni, amit Ő parancsol. Ha az Ő terve az, hogy testünk legyen a Szentlélek temploma, abban úgy kell élnünk, hogy ez megvalósuljon. Úgy kell imádkoznunk, úgy kell szeretnünk, úgy kell másokat szolgálnunk, ahogy Jézus tette. Mert csak így válik testünk a Szentlélek templomává. Pál apostol még azt is hozzáteszi: „Dicsőítsétek és hordozzátok Istent a testetekben.” – Csodálatosan szép ez a cél. Sokan azt mondják, nem tudják, miért éljenek, nem találják meg a céljukat. Miért? Mert a célt kizárólag a földi javak között keresik és nem a természetfeletti életben. Jézus mindenkit meghív erre az új életre. El kell indulni bátran, és hinni, hogy ez megvalósítható.

3. Jézusra építkezni

Jézus sziklának nevezi Simont, és Máté evangéliumban van még egy hitbeli vallomás (Mt 16,18): „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.” Ebből az következik, hogy Simon azáltal lehet kőszikla, ha az egyetlen sziklára – az Úr Jézus Krisztusra – és az ő istenfiúságára épül. Péter tudta, hogy indulatos természete és sokféle hibája miatt nem lehet szikla. De azt is tudta, hogyha Jézusra épít, ha neki adja az életét, akkor minden megváltozhat. Ami eddig lehetetlen volt, az most lehetségessé válik. – A mai kor tele van bizonytalansággal, szorongással, rendezetlenséggel – ezért ma különösen szükséges Jézusra építeni. Az Új Év akkor lesz boldog, ha mindig Jézusra építkezünk.

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

Cseh Anikó: Ne félj, ha valaki szeret téged! (II/2. rész)

„Ne félj attól, hogy valaki szeret téged, gondolj csak bele, ez nem a vég, hanem a kezdete valaminek… talán egy jobb élet kezdete is lehet.” (With Angel)

A szeretet nem érzelem, hanem akarati döntés. (Természetesen érzelem is lehet benne, de nem feltétele.) Sokan azt gondolják, a szeretetet érezni kell. Az érzelmek olyanok, mint a felhők, jönnek, mennek, majd elbújnak, s ha süt a nap vagy egyáltalán nem lehet látni őket. Ha borús az idő, akkor csúnya feketék. Ilyen az érzelem is: végletek között váltakozik. Az igazi szeretet azonban nem szélsőséges hangulathoz van kötve. Hanem a sérülések és veszteségek ellenére is meghozható olyan akarati döntés, amely a maga vállalásait fogalmazza meg elsősorban, nem pedig a másikra irányuló elvárásait.

Az érzelmi sérülés olyan maradandó lehet, ami személyiség-zavarral is párosulhat, deviáns (abnormális) viselkedési formákat idézhet elő. Amikor sérült az ősbizalom, akkor újra meg kell tanulni bízni, hinni Isten gyógyító szeretetében, az emberekben és magunkban is. Meg kell tanulni szeretni az embereket és magunkat egyaránt. Csak úgy kaphatunk esélyt az Életre, ha képesek vagyunk erősíteni akaratunkat és elhinni, hogy Isten megengedte nekünk, hogy sebződjünk, mert sebzettségünkben lehetünk a legfogékonyabbak arra, hogy az Ő gyógyító, irgalmas szeretetét befogadjuk. Ehhez tudnunk kell megbocsátani, s Isten megbocsátó szeretetét kell kérni.

A megbocsátáshoz fontos, hogy megtanuljuk uralni hangulati ingadozásunkat. Akik valamikor érzelmileg sérültek, azoknak be kell vallaniuk maguknak: igen, sérültem, de megbocsátok, mert gyógyulni akarok. A megbocsátáshoz elsősorban Isten szeretetét kell befogadnom egy hívő közösségben, amely az Isten iránti kapcsolatomban is segíti a gyógyulásomat. Az egészséges Isten-kapcsolathoz elengedhetetlenül fontos, hogy egy hívő keresztény közösséghez tartozzam, amely akár a családi háttérként is szolgál, mert nagyon sok ember számára a keresztény közösség jelenti a családot is.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

Neil Vélez: Dél-Amerika apostola (II/1. rész)

Közösségünk imájával fogom kezdeni, ami így szól:

„Elismerjük Uram, hogy Nélküled semmire sem vagyunk képesek, de azt is tudjuk, hogy ha Te velünk vagy, akkor mindenre képesek vagyunk. Ezért megalázkodunk jelenléted előtt és kérjük, hogy növeld hitünket. Uram, vezéreld ezt a műsort, hogy mindenkire áldás szálljon, aki látja és mindenki higgyen benned és befogadjanak az életükbe, mint Urat és Megváltót. Jézus nevében kérem. Ámen.”

New Yorkban születtem és nevelkedtem, Puerto-Ricó-i katolikus családban. Egy közösségnek a második generációjához tartozom, amit Jézus Misszionáriusainak neveznek. A szüleim voltak az alapítók, a nagybátyámmal hozták létre a közösséget.

Igen. Miközben szüleim vitték előre a közösséget, közben mi megszülettünk. Mindenhova vittek minket, és ha álmosak lettünk, akkor letettek nekünk egy plédet a földre, miközben ők tanítottak.

Négyen vagyunk testvérek, két fiú és két lány, de az unokatestvéreim is tagjai ennek a második generációjú közösségnek.

Jelen vagyunk Londonban és hamarosan Olaszországban és Spanyolországban fogunk közösséget alapítani.

Hálát adok a családomért! Mindig mondom a szülőknek, hogy tanítsuk a hitet már gyerekkortól kezdve, mert azok a magok, amelyek megmaradnak, később kivirágoznak. Édesanyám kicsi koromban mindig magával vitt, ők soha nem mentek egyedül a templomba, mindig magukkal vittek minket. Felkeltették bennünk a vágyat, együtt imádkoztunk, vacsoráztunk, mentünk aludni. Mindig ki volt alakítva egyfajta „lelki környezet” a házban és mindez a későbbiekben gyümölcsöt hozott bennünk. Én ebbe születtem bele.

Betegen születtem. Édesanyámnak azt mondták az orvosok, hogy veszélybe sodorja az életét azzal, hogy világra hoz engem. Bele is halhat a szülésbe és jobban teszi, ha elvetet, hogy megmentse a saját életét. Édesanyán száz százalékban katolikus, az abortusz szóba sem jöhetett nála. Még akkor sem, hogy az orvostudomány bizonygatta, az abortuszt végre lehet hajtani. Ő úgy döntött, hogy kockára teszi az életét és megadja annak lehetőségét, hogy megszülessek és olyannak születtem, ahogy azt az orvosok is megmondták. Egészségügyi problémákkal jöttem a világra.

(Az írás folytatása az újság 6. oldalától olvasható.)

Bilkei Ferenc: Őszintén a reformációról (III/3. rész)

Anglia (folytatás)

VIII. Henrik halála után Cranmer, a mindenható miniszter folytatta az ország protestáns hitre való áttérítését. 1555-ben azonban a katolikus Mária uralkodása idején Anglia 3 évre újra katolikus lett. Hűséget esküdtek a pápának és a királyné körülbelül 200 embert kivégeztetett, mert azok a katolikus vallás kiirtásán dolgoztak. Köztük volt Cranmer, VIII. Henrik rossz szelleme is.

Erzsébet királyné alatt azonban újra protestánsokká lettek az angolok. A pápa ugyanis nem ismerte el őt törvényes gyermeknek, mivel VIII. Henrik és Boleyn Anna házasságából származott. Ezért Erzsébet kegyetlenül folytatta atyja művét, a katolikusok üldözését. A kémek állandóan kutattak a katolikusok után. Az inkvizíció szakadatlanul működött, aki katolikusnak bizonyult, azt börtönbe hurcolták, földönfutóvá tették vagy kivégezték.

A gyűlölet rettenetes volt. Ismeretes Knox Jánosnak, Kálvin tanítványának ez a mondása: „Inkább 10.000 ellenséget lássak hazám ellen felvonulni, mint egyetlen misét.” A pápai követ 1561-ben ezt jelentette Rómába: „Csaknem minden kolostor romokban hever, az oltárok szétrombolva, Krisztus és a szentek képei összetörve, egyházi szertartások sehol.”

Ennek a gyűlöletnek esett áldozatul Stuart Mária skót királyné, akit Erzsébet angol királyné, az ő testvére 19 éven át börtönben tartott s végül 1587. február 8-án lefejeztetett. Halála előtt ezeket mondta: „Kettőt nem vehetnek el tőlem: királyi származásomat és katolikus hitemhez való hűségemet.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

Kiss Péter: A Katolikus Karizmatikus Megújulás XXVI. Országos Találkozója

2017. november 11-én rendezték meg a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás 26. Országos Találkozóját Budapesten, az újpesti Jégpalotában. Az Észak-Amerikából érkezett előadók, Ann Shields nővér, Graham Keep és Peter Herbeck tanításai után Snell György esztergom-budapesti segédpüspök által vezetett szentmise zárta a napot.

Amikor megkapom a karszalagot, egy nővér éppen az egyik sárga mellényes rendező lány fejére tett kézzel imádkozik a lépcsőn. A csarnok földszintjén minden ülőhely foglalt, és sokan állnak is, a lelátók körülbelül kétharmadán ülnek. Lent anyukák sétálnak karjukban gyerekkel, máshol három-négy évesek játszanak földre terített szivacson, pokrócon, vagy futkosnak ide-oda, manővereznek a sorok között ovis motorral.

A színpadon egy kanadai pap, Graham Keep beszél a misszióról és ennek kapcsán a kanadai és a magyar viszonyok hasonlóságáról. Ott is magas a magukat katolikusnak vallók, ám templomba nem járók aránya: a 450 ezres egyházmegye lakosságának mintegy nyolcvanöt százaléka ilyen. – Feladatunk, hogy kapcsolatba kerüljünk velük, mondja, hogy – mint Jézus példabeszédében szerepel – kimenjünk az utcára, és meghívjuk őket a lakomára. A plébániák megújulása is csak a Szentlélek által lehetséges.

II. János Pál azt mondta: az Egyház intézményes és karizmatikus egyszerre, XVI. Benedek azt, hogy Szentlélek nélkül Egyház sincsen. Jézus teljes küldetése az, hogy a Szentlélekben kereszteljen meg bennünket. Próbáljunk Máriára hasonlítani, aki engedelmes volt, de kérdezni is mert, és jelen lehetett Jézus életének minden fontos állomásánál. A feltámadásánál is, majd a mennybemenetel után a Szentlélek kiáradásakor. A tanítványok akkor kitárták az ajtókat, és elvitték Jézus jelenlétét a világba. Az Úr valami újat akar ma itt tenni. Mindent újjá akar teremteni. Engedjük, hogy megtegye.

(A képes beszámoló folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

Gloria Polo tanúságtétele (III/2. rész)

Máriaremete, 2017. augusztus 26.

„Tüzet tűzzel oltunk – a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével!” mottóval rendezték meg a IV. Szeretetláng Fesztivált a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom szervezésében a Máriaremetei Kegytemplomban 2017. augusztus 26-án, ahol Gloria Polo is tanúságot tett mindarról, amit átélt, amikor villámcsapás érte és a klinika halál állapotában megtapasztalta, meglátta a túlvilágot, majd Isten kegyelméből visszatért az életbe és csodálatos módon felépült.

* * *

Láttam a saját testemet az egyetem betegszobájában, láttam saját magamat ott feküdni. Az orvosok küzdöttek azért, hogy a szívmegállásból visszahozzanak az életbe. Aztán visszatértem a saját testembe. Ez a visszatérés nagyon fájdalmas volt, az egész testemet égési sérülések borították. Egész életemben a szép test elérésén dolgoztam, tornáztam, aerobikoztam, hol anorexiás, hol bulimiás voltam, étkezési-, táplálkozási zavaraim voltak. Mindent megpróbáltam azért, hogy szép testem legyen. Rengeteg pénzt költöttem a testemre, de abban a pillanatban az egész testem csak egy torzó volt. A villámcsapás a karomon keresztül hatolt be a testembe és megrongálta a karomon a húst, a mellemről leégette a húst, a bordáim kilátszottak, az egész hasam, belső szerveim elégtek. A lábaim is teljesen elégtek, leégett róluk a hús, és szénfeketék lettek, hiszen a villám a jobb lábamon keresztül távozott belőlem. Az orvosok számára az okozta a legnagyobb gondot, hogy a belső szerveim is megégtek. Fogamzásgátlókat is használtam, spirál volt felhelyezve a méhembe azért, hogy ne foganjak gyermeket, és ezen a spirálon keresztül a villám szétégette a méhemet is. Ezt az orvosok által adott írásból szó szerint idéztem, tehát a spirálon keresztül égett bele a villám a méhembe. Az orvosok szerint teljesen szétégtem és tönkrement a méhem. A vesém, a tüdőm, a szívem – mind az égési sérülések áldozata lett. Az unokaöcsém meghalt, őt nem tudták az orvosok újjáéleszteni.

Engem kórházba szállítottak, Bogotába, a Claver Szent Péter Klinikára. Ebben a kórházban az orvosok operációkat hajtottak végre rajtam. A vesém továbbra sem működött és a keringésem is újra összeomlott. Ismét megpróbáltak újraéleszteni, de én mély kómába estem. Az orvosok a családommal is közölték, hogy haldoklom, nincs mit tenni. A testvérem, a nővérem, aki orvosnő, azt mondta: „Élesszék újra a testvéremet, és Isten döntsön a sorsáról, mert önök, orvosok, nem istenek.”

(A tanúságtétel folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

Imalánccal vették körül Lengyelországot

Hazájuk és a keresztény Európa fennmaradásáért imádkoztak

Rózsafüzér Királynője napján közel egymillió emberből álló imalánc vette körül Lengyelországot. A hívek több mint 3500 kilométer hosszan, az országhatár közelében kijelölt mintegy 4 ezer helyen, 320 templomban, valamint hajókon, hegycsúcsokon és repülőtereken is rózsafüzért imádkoztak.

A Rózsafüzér a határon elnevezésű akciót egy világi hívekből álló csoport kezdeményezte, a lengyel egyház pedig, megnyitva templomait, szentmisére hívta a résztvevőket. A szervezők a fatimai jelenések 100. évfordulójához, valamint Rózsafüzér Királynőjének emléknapjához kötötték kezdeményezésüket.

A katolikusok a belföldön fekvő községekből buszokkal és vonatokkal indultak az országhatárra, ahol a délelőtti szentmisék után délután 2 órakor egyszerre kezdtek el rózsafüzért imádkozni.

A kijelölt határmenti templomokon kívül a résztvevők a határokhoz közeli városok főterein, határátkelő pályaudvarokon, a határfolyók és a Balti-tenger partján, hajókon, több hegycsúcson, valamint tíz lengyelországi repülőtéren működő kápolnában is imádkoztak. A Tátrában és a Beszkidekben a szomszédos Szlovákia és Csehország lakosai is csatlakoztak hozzájuk, a lengyel-német határ közelében fekvő Siekierki községbe Berlinből és Hamburgból is érkeztek imádkozók.

(A képes beszámoló folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

Gyüre József: A konkoly a szívben van vagy a világban?

A mennyek országában a jó mag az ország fiai, a konkoly a gonosz fiai

A mennyek országában a konkoly is jelen van. Bennünk és köztünk. De honnan van a konkoly – kérdezik a szolgák? Honnan és miért van bűn a világban, az életünkben? – kérdezhetjük mi is.

Emlékezünk, a Teremtés könyvében le van írva az ember bűnbeesése. Ez volt az első bűn? Nem! Az első bűn a szellemi világban történt, amikor a legfényesebb angyal – Lucifer –, aki az Úrhoz legközelebb állt, fellázadt Isten ellen, aki elé tárta üdvözítő tervét. Mi is volt ez a terv?

Bukása után az embert – akit Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett – Isten nem ítéli el, nem öli meg, hanem alkalmat ad a megbánásra, a bűnbánatra, a bocsánatkérésre, hogy megtérjen. Ha kell saját Fia halála által!

Emlékszünk Ádám és Éva bűnbe esésére, amikor ettek a jó és rossz tudás fájáról. Megszakadt az Istennel, az Atyával való kapcsolatuk, és észrevették, hogy mezítelenek. Hogyhogy? Addig nem láttak vagy ruhátlanok voltak? Nem, addig is volt ruhájuk, ami ragyogott, mert az Istennel, az Úrral éltek. Látták és ragyogtak, mint Ő, mint amikor Mózes negyven napig volt az Úrral, és a zsidók nem tudtak ránézni, mert ragyogott az arca. Az első emberpár is így ragyoghatott és ezt a ragyogó ruhát veszítették el, cseréltek fel szégyenükben fügefa-levélre.

Emlékezünk Ádám válaszára mit felelt az Úrnak a „mit tettél” kérdésre: „Az asszony adott nekem, akit mellém adtál!” Nem azt mondja, bocsáss meg Uram, de olyan csábító volt a gyümölcs. Nincs bocsánat kérés, nincs bűnbánat, csak vádaskodás, vádolja Évát és vádolja Istent: „Hiszen Te adtad mellém, ha Ő nincs, nem vétkezem.” És az Úr nem öli meg őket, nem átkozza meg őket, hanem bőr ruhát készít nekik és elküldi Őket a paradicsomból, hogy nehogy egyenek az Élet fájáról. Az Úr irgalmas!

(Az írás folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)

P. Hans Buob SAC: Kommentár Dr. Gloria Polo előadásához

Ég és föld között vannak dolgok, amiket teológiailag még nem értettünk meg. Olyan dolgok, amelyek ugyan nem ellenkeznek a Szentírással vagy az Egyház tanításával, ám számunkra még szokatlanok. Dr. Gloria Polo asszony beszámolója megerősített engem néhány olyan dologban, amit lelkipásztori munkám során tapasztaltam. Aki olvassa vagy hallja beszámolóját, annak tisztában kell lennie vele, hogy ő nem egyszerűen csak arról mesél, amit tanult, hanem amit megtapasztalt ebben az állapotban, az úgynevezett „klinikai halál” idején.

A lélek szellemi világban megélt tapasztalatait mindig nehéz megmagyarázni. Dr. Polo asszony élményeit számunkra megszokott képekben, fogalmakban próbálja előadni. Abban látok némi veszélyt, hogy néhányan esetleg szó szerint veszik ezeket a képeket, és ezáltal egyedi, különös elképzeléseket alkothatnak magukban. Itt éppen ugyanaz a helyzet, mint a Szentírás képei esetén, vagy mint amikor szentek foglalják szavakba lelki élményeiket: ilyenkor szavaik sohasem fedik azt, amit valójában mondani szeretnének. Ezért ennél a beszámolónál is a képek mögé kell nézni, ki kell találni, hogy nagyjából mi lehet a szavak értelme. A képek segítenek abban, hogy egy elképzelést alkossunk magunkban, de természetesen nem korlátoznak bennünket. Tisztában kell lennünk mindezzel, amikor hallgatjuk vagy olvassuk a beszámolót.

(A kommentár folytatása az újság 17. oldalától olvasható.)

Régebbi számaink vezércikkei: 

Katona István: Jézus megszületik bennünk…

Karácsony ünnepe kitágítja látásunkat és rácsodálkozunk Istenre és az Ő végtelen szeretetére. Ahogy a gyermekkorból kilépünk, felfedezzük önmagunk ajándékozásának örömét.

„Minél szorosabb kapcsolatot teremt az ember a végtelennel, minél inkább átadja magát Isten szeretetének, annál emberibbé válik. Ez a végtelen szomjúság vonzza a lélekbe Isten titkának jelenlétét. Isten elfogadja határtalan szegénységünket, hogy jelenvalóvá tegye önmagát bennünk. Ebben rejlik az ember megistenülése” – írja Leonardo Boff.

Jézus az az ember, akit Isten – örök tervei szerint – mindig akart. Ezért énekelnek az ég angyalai, ezért ragyognak a csillagok milliárdjai, ezért sietnek az emberek a betlehemi jászolhoz… Beteljesült mindaz, ami után a világmindenség vágyakozott… megtestesült az Isten!

1. Krisztus az igaz ember

Krisztusban megjelent az igaz ember, aki mindenben hasonló lett hozzánk (a bűnt kivéve). Benne lüktet a végtelen utáni vágyakozásunk a boldog találkozásra, amely teljesen betölt bennünket. Mint egy tükörben, meglátjuk benne gyöngeségeinket és mérhetetlen szegénységünket. Szemében a mi könnyeink csillognak a világ fájdalmas szenvedései miatt. Mosolyában felvillannak apró örömeink és vigasztalásaink. Kicsinységünket áthatja istenségével, és halandó életünket felemeli a halhatatlanságba.

2. A legmélyebb titok

Karácsony nemcsak az élet végső értelmére, Isten önátadásának titkára s emberré válására derít fényt, hanem egyben örömünk forrása is, mivel a világ reménytelen éjszakájában megszületik a legnagyobb remény, s minden titokra fény derül. Karácsony ünnepe egy kulcs, amellyel megnyitjuk létezésünk legmélyebb titkait. Ősidők óta elhangzott a kérdés, miért a szenvedés, miért a fájdalom, miért a megaláztatás? Isten nem szavakkal válaszol ezekre a kérdésekre, hanem cselekedettel. Együtt akar szenvedni teremtményeivel. Nem válaszol arra, hogy miért a fájdalom, Ő maga lesz a fájdalmak férfia. Nem válaszol arra, hogy miért a megaláztatás, Ő magát alázza meg egészen a keresztig. Többé már soha nem leszünk egyedül a fájdalomban, mert ott lesz mellettünk Isten Fia. Többé már soha nem lesz értelmetlen az élet, mert minden csalódás, minden veszteség mellett ott áll előttünk a végtelen ajándék: Jézus Krisztus, aki szeretetével örökre eljegyzett bennünket magának.

3. Az örök remény

Egy szociológus azt írta nemrég, hogy az európai keresztény ember elfelejtett örülni. Elveszett az öröm, mert sok emberben elveszett a remény. Válságok, támadások, megélhetési gondok, háborús hírek jönnek a médiából, s ezek behatolnak az emberek gondolkodásába. Karácsony ezt hirdeti: remélj a végsőkig, soha ne add fel, mert a remény alapja az Isten.

Mit látunk a megváltó születése körül? Egy hideg barlangistállót, jászlat, szegény embereket. Mégis ebből a barlangistállóból indult el az Isten Országa. Ezekből a szegényes körülményekből indult el az Egyház, hogy meghódítsa a világot.

Spanyolországban az utóbbi tíz évben 88 kolostort zártak be, mert meghaltak a szerzetesek és újabb hivatások nem születtek. Angliában 450 templomot zártak be vagy alakítottak át mecsetté, mert a keresztények elfogytak, inkább a világot választották, mint Istent. Mégsem veszítjük el a reményt, mert az Egyház lényege az élő Jézus Krisztus. Jézus pedig soha nem lesz válságban, hanem mindig ragyogó fényben áll elénk, mint húsvét hajnalán. Aki benne remél, az le tudja győzni a látszatokat, az nem a külső dolgokat nézi, hanem a lényeget. Ezért biztat Pál apostol: „Urunk Jézus Krisztus Istene… adja meg nektek a bölcsesség lelkét… világosítsa meg lelki szemeteket, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag a szentek örökség és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma fölöttünk” (Ef 1,18-19).

 

Katona István: Keressétek az Urat…

Nyilvános működése során Urunkat – Jézust – nagy tömeg követte. Sokszor étlen-szomjan kitartottak mellette napokon keresztül. Mi motiválta őket erre az áldozatra? Az igazság keresése? Vágy az Isten után? A Messiás országának keresése? Talán mindegyik. Az igazság az, hogy ez a keresés hozzátartozik a keresztény élethez. Csak az tud lelkileg növekedni, aki keres… aki vágyakozik a növekedés után. Aki közömbös, vagy aki gőgjében azt gondolja, nincs szüksége Istenre – az soha nem fog növekedni. A mai világ sajnos erre buzdít. A média ehhez nyújt példákat: légy gazdag, légy erős, légy tehetséges, légy te a legszebb – akkor nem lesz szükséged senkire. De ez nem így van! Minden pillanatban szükségünk van Istenre – mert Ő az élet forrása! Ha keressük Őt, kinyilatkoztatja magát nekünk. A 42. zsoltár gyönyörűen megfogalmazza ezt a gondolatot: „Mint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik a lelkem tehozzád, Istenem” (Zsolt 42,1). Mi szükséges ahhoz, hogy ne csak keressük, hanem meg is találjuk az Urat?

1. Elhagyni a bűnöket

Ezekiel próféta írja: „Aki magába száll, az már elhagyta gonoszságát” (Ez 18,28) Aki igazán vágyakozik Isten után, az el akarja hagyni gonoszságát. Akiben megvan az akarat, hogy elszakadjon a bűntől, annak mindig megadja Isten az erőt, hogy ez valóban meg is történjen. A Bibliában a „magába szállás” mindig valami döntő fordulatot jelent a bűnös ember életében. Így történt a tékozló fiú esetében is. Mikor elszegényedett és éhezett, akkor „magába szállt” (Lk 15,17), megbánta bűnét és elindult, hogy bocsánatot kérjen az atyjától. Ez nemcsak egy emberi elhatározás volt, hanem itt már az isteni kegyelem is megérintette a fiú szívét. Ennek erejében megváltozott a gondolkodása. Nem mondta többé, hogy nincs szükségem apám segítségére, nem mondta, hogy meg tudok állni a saját lábamon – hanem arra gondolt, milyen jó életem volt az atyai házban. Ezt kell nekünk is felébreszteni a szívünkben. Vágyakozni az atyai ház békéjére és Isten szeretetére. A kegyelem által lehet ma is tiszta életet élni. A világ minden kísértése ellenére ma is lehet halálos bűn nélkül élni. Természetünk gyarlóságait, mint a türelmetlenséget, idegességet, akaratosságot az imádság fegyverével le tudjuk győzni.

2. Rendezett kapcsolatok

Az Isten iránti szeretetünkkel szorosan összefügg az emberekkel való kapcsolatunk. Pál apostol azt írja egyik levelében: „Legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak” (Ef 4,32). Aki önmagát akarja érvényesíteni, annak lelkéből hiányoznak ezek a szép tulajdonságok. Nincs benne igazi együttérzés, hanem inkább versengés, mert mindig mások fölé akar kerülni. Jézus arra adott példát, hogy keressük mások javát. Hiszen azért halt meg a kereszten, hogy nekünk életünk legyen. Ha az ő példáját követjük, életet adunk másoknak – legyen szó akár a családunkról vagy az Egyházról. A szentek kivétel nélkül ezen az úton jártak. Ezt nem veszteségként élték meg, hanem gazdagságként. Örömmel adták életüket az embereknek, Krisztus kedvéért.

3. A keresés alázata

Jézus egy alkalommal a gőgös farizeusok előtt kijelentette: „A vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában” (Mt 21,31). A farizeusok arról voltak híresek, hogy betű szerint minden parancsot teljesítettek. Azt gondolták, hogy ezzel biztosan elnyerhetik az üdvösséget. Azt gondolták, hogy Isten köteles megadni nekik az örök boldogságot. Jézus kiábrándította őket ebből az illúzióból. – A vámosok és utcanők mindennap találkoztak az emberi tekintetek megvetésével. Úgy érezték, ők már nem méltók a szeretetre, nem méltók a tiszteletre – hiszen bűnösök. De ha valaki eléjük áll és azt mondja: Isten szeret téged, vár téged, meg akar bocsátani neked – akkor bűnbánó szívvel és örömmel sietnének az Úr elé. Amikor Jézus Simon farizeus házában volt, pontosan ez történt (Lk 7,38). A bűnös asszony – talán Magdolna – a bűnbánat könnyeit hullatta és illatos olajjal kente meg Jézus lábát. Megkapta a megbocsátás ajándékát. Ha alázat van bennünk, felismerjük bűneinket és Jézus bocsánatával beléphetünk Isten országába.

 

Katona István: Ki nekem Jézus?

Krisztus elfogadása elsősorban nem értelmi belátás kérdése, hanem az egész ember válasza az Ő hívására. Nem érvek és belátások kellenek, hanem először megtisztulás – írja Koncz Lajos professzor. De nem elég a megtisztulás se, mert szükséges az előítéletektől való megszabadulás: az a hit, hogy Isten jó és az ember boldogságát akarja. Szükséges a szabadulás az anyagi (földi) gondolkodástól. Ekkor tud az ember radikálisan megnyílni Isten – mint a lét forrása – előtt.

Isten el akar vezetni bennünket önmagához, mert úgy lettünk megalkotva, hogy máshol nem tud megnyugodni a lelkünk. Ahogy a világot kiemelte a káoszból a teremtéskor, úgy akarja szívünket is kiemelni a káoszból, a sötétségből, a céltalanságból, a zűrzavarból. Közölni akarja velünk világosságát, örömét, bölcsességét. Amennyiben az ember megnyílik ez előtt az isteni ajándék előtt, annyiban találja meg életének értelmét és szépségét. Ezért olyan fontos megtalálni az élet kulcsát.

1. Az élet kulcsa

Izajás próféta azt írja a messiásról: „Amit bezár, azt senki nem nyitja ki – amit kinyit, azt senki nem zárja be.” (Iz 22,22) Krisztus az életünk egyetlen kulcsa! Sokan megpróbálták már kinyitni életük ajtaját más kulccsal, de mindig kudarcot vallottak. A legszebb törekvésekkel is csak egy darabig jutottak előre. – Krisztus az emberi élet egyetlen kulcsa. Ő meg tudja nyitni előttünk önmagunk titkát. Azt, hogy életünk nem puszta vegetáció, hanem örök gazdagodás, a végtelenben való növekedés, szellemi kibontakozás. Ő megnyitja előttünk a világ titkát. Azt a világot, amely Isten kezéből született és Isten Országa épül benne. Ha nem így nézzük, akkor az élet egy taposómalom, a legszebb munka is egy idő után kínos vergődéssé válik. – Ő megnyitja előttünk a természetfeletti világ titkát. – Azt, hogy Isten nem távoli, megismerhetetlen személy, hanem Atya, aki közel van, szeret, együttérez velünk, segíteni akar a beteljesülés felé vezető úton. Ugyanakkor végtelenül irgalmas, megbocsátó.

2. A bölcsesség forrása

Pál apostol azt kérdezi egyik levelében: „Ki foghatja fel az Úr gondolatait? Ki adott neki tanácsot? Hiszen a világon minden Istentől van!” (Róm 11,34-36) – Minden ember szeretne okos lenni. Ezért végzi el iskoláit, ezért szerez diplomát kemény, éveken át tartó tanulással. De a tudás még nem bölcsesség. A tudás akkor válik bölcsességgé, amikor az örök cél szerint használja fel az ember az ismereteit. A világi bölcsesség mindent az önzésre épít. Aszerint gondolkodik, hogy miből mennyi haszna lesz. Csak azzal akar foglalkozni, amiből többszörös haszna lesz. Vajon a haszonszerzés már bölcsesség? Egyáltalán nem! Legfeljebb egy fokkal jobb a tékozlásnál. Mit jelent akkor az igazi bölcsesség? Az örök boldogság szerint élni… a végső cél szerint élni… Krisztus gondolatai szerint élni. Ha ezt elérjük, akkor megszabadulunk a csalódásoktól. A bajok nem győznek le bennünket, mert minden a lelki javunkat szolgálja.

3. A hit mint életforrás

Nagy esemény volt az apostolok életében, amikor Péter megvallja hitét: „Te vagy az élő Isten fia.” (Mt 16,16) A teremtő Istenben való hit a zsidó vallás alapja volt, és minden imádságnak, áldozatnak a forrása. Péter most ebben az értelemben mondta Jézusnak: „Te vagy Isten Fia.” Ez az állítás felülmúlta Péter gondolkodását. Csak úgy mondhatta ki, hogy a Szentlélek megvilágosította. Ez a vallomás azt is jelentette, hogy minden hatalom a tiéd; azt is jelentette, hogy te vagy az életem, jövőm, minden vagyonom Ura. – Ez a jelenet bennünket is megszólít. Vajon Te Istennek vallod-e Jézust? Elfogadod-e életed felett az Ő uralmát? Kész vagy-e alárendelni neki gondolkodásodat, terveidet, képességeidet? – Mert ha Istennek vallod Jézust, akkor ennek következményei vannak! Ez a hit a szívedet kéri, hogy add oda Istennek. – Péter és a többi apostol elhagyta otthonát, foglalkozását, anyagi javait és mindent felajánlott Jézusnak. Így tudtak világhódító apostolok lenni, így tudtak kiemelkedni a sötétségből, a belső céltalanságból és Isten  Országának, a világegyháznak építői lenni

 

Katona István: Jézus feltámadt, örökre velünk marad 

A keresztények legnagyobb ünnepe a húsvét, Jézus feltámadása! Az ünnep jelentőségét azzal a néhány szóval lehet leginkább kifejezni, amit az apostoloknak mondott: „Én vagyok, ne féljetek!” Ez a kijelentés összecseng azzal, amit az Úr Mózesnek mondott: „Én vagyok, aki vagyok!” (Kiv 3,14). Ez a rövid mondat nemcsak a létezést fejezi ki, hanem a szeretetet, s a bátorítást: Veletek vagyok, értetek vagyok, velem győzni fogtok minden gonosz felett! Jézus találkozott tanítványaival a sírnál, az utolsó vacsora termében, a tó-parton. Ezekből a találkozásokból árad az isteni jelenlét öröme! A tanítványok szerették volna világgá kiáltani: újra velünk van az Úr, nem hagyott el bennünket, most már minden sikerülni fog, a gonoszt végleg legyőzte a jó! 

1. Mit jelent a világban Jézus jelenléte? 

Minden kereszténynek az a feladata, hogy Jézus jelenlétét a szívébe fogadja és továbbadja. Pontosan úgy, ahogy a tanítványok tették annak idején – ott Jeruzsálemben! Figyeld meg a gyermeket, milyen önfeledten játszik a szobában. Teljes benne a béke, mert szülei jelenléte és szeretete ott van mellette. Figyeld meg a keresztény házaspárokat, amint este odamennek a kereszt alá és együtt elmondják a „Miatyánkot” és megköszönik az áldásokat, amelyeket kaptak az Úrtól. Mennyi béke és öröm van bennük, mert Isten gondviselő szeretete átöleli őket. 

Egyszer a tévében intézeti fiatalok életét mutatták be. Megdöbbentő volt a gyűlölet, ami eltöltötte őket szüleik és a világ felé. Mindegyiknek volt egy története, ami az elutasításról, bántalmazásról, erőszakról szólt. Senki sem szerette őket tiszta, önzetlen szeretettel. Emiatt nem jutottak el a hithez sem, nem ismerték meg Istent. – Ebből is láthatjuk, hogy a szerető Isten jelenlétét nekünk kell közvetíteni szeretetünkkel, nekünk kell begyógyítani a sebeket, amelyek a szeretet hiánya miatt alakultak ki. Jézus jelen van közöttünk, de ezt a jelenlétet nekünk kell érzékelhetővé tenni szerető magatartásunkkal. 

2. Krisztus itt van 

Sokan elfelejtik, hogy Krisztus valóságos Isten, aki minden pillanatban, mindenütt jelen van. Erre jó példa Tamás esete. Tamás nem volt ott az apostolokkal, mikor Jézus meglátogatta őket. Amikor örömmel elújságolták neki a Jézussal való találkozásukat, ő keményen elutasította ezt és azt mondta: mindaddig nem hiszem, amíg a sebeket nem érintem. Egy hét múlva Jézus újra eljött és azzal kezdte: gyere Tamás, érintsd meg a sebeket! Ez a találkozás Jézus isteni jelenlétére hívja fel a figyelmünket. Mindig, mindenütt velünk van. Templomban, utcán, hivatalban, családi otthonunkban. Ezzel a jelenléttel nem félelmet akar ébreszteni bennünk, hanem örömet, hálát és lendületet az imádsághoz. Bármikor szólhatunk hozzá, megköszönhetjük irgalmát, vezetését. A modern keresztény lelkiség erre épül: mindig Isten jelenlétében és szeretetében éljünk. 

3. Jézus küldetést ad 

Jézus egyszer azt mondta: ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is benneteket! Hogyan küldte Jézust az Atya? Tökéletes szeretetben és a vele való közösségben. Aki egyszer megtapasztalta az isteni szeretettel való találkozást, az szeretné mindenkinek elmondani örömét. Mijo Barada evangelizátornak, aki Medjugorjéban élményszerűen találkozott az Úrral, teljesen átalakult az élete. Kételkedéssel ment oda és bizonyossággal tért haza. Annyira kiáradt benne a Szentlélek öröme, hogy hat órán keresztül beszélt Isten szeretetéről a szüleinek és barátainak. Elkezdődött benne a hit kalandja, mert életének minden lépését Jézussal akarta megtenni. 

Küldetésünk van! Olyan világban élünk, amely eltávolodott Istentől. Ugyanakkor szenved a hitetlenség sötétségében. Nem találja a kivezető utat abból a zsákutcából, amelyet saját maga választott. Az emberek egy része azért nem akarja elfogadni a hitet, mert nem akar engedelmeskedni az erkölcsi parancsoknak. Arra nem gondolnak, hogy ez hova vezet. Erkölcsi szabályok nélkül az ember romlottá válik. A romlottság pedig előbb-utóbb boldogtalansághoz vezet. Hiába van sok pénze, jelentős karrierje, ha boldogtalan, akkor céltalanná válik az élete! A jó hír az, hogy Jézus föltámadt, minden ember megtalálhatja nála az új életet és a boldogságot.

 

Katona István: Újévi elhatározás: Istent megismerni és megszeretni

Az év első napjaiban a keresztény ember Jézusra néz. Ő a Megváltó és ő az, aki beteljesíti életünket. Tőle várjuk ebben az évben, hogy vezessen minket. Ő „a világ világossága” (Jn 8,12) Egy misszionárius elment egy öreg bennszülötthöz, aki még nem volt megkeresztelve. Az idős ember halálán volt. Azt kérdezte az atyától, van-e élet a halál után. A misszionárius beszélt neki Jézusról, hogy milyen nagyon szerette az embereket és az életét is feláldozta értük. Mikor távozni készült, az öreg visszatartotta: „Mondd még egyszer a nevét!” – „Jézus” – válaszolta az atya. – „Ó, Jézus” – imádkozott az öreg –, „bárcsak előbb ismertelek volna, jobban szeretnélek most.” – Ez az egyszerű lélek megérezte, hogy a hit együtt jár a szeretettel. De ahhoz, hogy szeressük Őt, először meg kell ismernünk. – Ez az újév új lehetőséget ad, hogy jobban megismerjük Istent.

1. Jézust megismerni

Jézus egy alkalommal felujjongott a Szentlélekben és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, hogy kinyilatkoztattad titkaidat a kicsinyeknek, mert így tetszett neked!” (vö. Mt 11,25-26) Vannak titkok, művészi alkotások, amelyeket csak az alázat által lehet felismerni. A gőgös ember előtt Isten nem mutatja meg titkát. – A farizeusok mindig kritizálták Jézust. Saját szemükkel látták csodáit, hallották csodálatos tanítását – ennek ellenére a szívük távol maradt tőle. Az apostolok és a nép szívében alázat volt. Amit láttak és hallottak Jézusnál, az növelte hitüket és szeretetüket. – Milyen jó lenne, ha az év első napjaiban alázatot kérnénk, hogy ebben az évben növekedjük Jézus ismeretében és szeretetében.

2. Jézust követni

Jézus azt mondta apostolainak: „Jöjjetek utánam!” Ezek az egyszerű halászok felismerték Jézusban az értéket. Kitüntetésnek vették a meghívást, örültek, hogy a Messiás munkatársai lehetnek. Ez célt adott nekik és örömöt. – A hitetlen ember képtelen Jézus követője lenni, mert nem látja benne az értéket. Életének célját nem tudja másban megfogalmazni, mint a földi élet gyarapításában. A birtoklás és az önző szempontok az első helyen állnak nála. M. Barada elmondta tanúságtételében, hogy a hitnek három lépcsője van. Az első, hogy mindenért adjunk hálát Istennek. A második, hogy fogadjuk el azt, ami van. Életünket, körülményeinket, környezetünket. A harmadik: dicsőítsük Istent azért a tervért, hogy mindent a javunkra fordít. – Ez a hívő ember helyes magatartása. Milyen szép lenne, ha így kezdenénk ezt az évet! Elhatározzuk, hogy hálát adunk – elfogadjuk életünket – és dicsőítjük az Urat azért, amit tenni fog velünk ebben az évben.

3. Jézushoz vezetni másokat

Jézus azzal bízta meg tanítványait, hogy tegyenek róla tanúságot. Hirdessék az evangéliumot – gyógyítsanak – szabadítsanak. Minden kereszténynek a saját körülményei szerint ez a feladata. Hogy pontosan mit jelent ez, erre tanít meg bennünket a Szentlélek. Az Egyház kialakulása idején nagy szerepe volt a Szentléleknek. Gondoljunk Pál apostolra. Amikor találkozott az efezusiakkal (ApCsel 19,2), első szava az volt, hogy „megkaptátok-e a Szentlelket?” Addig nem is ment be a városba velük, amíg nem tette rá kezét a fejükre, hogy elteljenek a Szentlélekkel. Természetesen volt előtte tanítás is. Mert meg kellett érteniük, hogy a keresztelő Szent János-féle keresztség a bűnbánatra irányult – de ez még nem elég. Ezután kell részesedni a Szentlélek erejében, hogy legyen bátorságuk tanúságot tenni és a Lélek karizmáival építeni az Egyházat.

Olyan korban élünk, amelyben elterjedt a pogányság. Isten nélkül szemlélik a világot, saját életüket és a jövendőt. Ez pedig zsákutcához vezet gazdaságilag, erkölcsileg, politikailag egyaránt. Cél nélkül nem lehet egy úton járni. Erkölcsi értékrend nélkül nem lehet az emberi életet megvalósítani. Nagyon fontos, hogy mi, keresztények, utat mutassunk a környezetünknek. Csak Istenben lehet biztonságos jövő s csak Isten által lehet az ember boldog.

 

Katona István: Jézus megtanít az élő szeretetre

A karácsonyi énekek, a csillogó fenyőfa ráirányítják a hívő ember figyelmét egy történelmi eseményre. Arra, hogy a mindenható Isten egy meghatározott időben, egy meghatározott városban belépett az emberi történelembe. Milyen lehetett az első karácsony? Egyszerű és misztikus! Angyalok jelennek meg a pásztoroknak, hogy hirdessék „a nagy örömöt”. Mária és József megilletődött érzéssel tartják karjukban a kis Jézust, akiről az angyal megjövendölte: Messiás és Úr lesz örökké. Az ég a földdel eggyé lett. Jézus – születése pillanatában – egységbe rendezi a világot. Pásztorok és három királyok testvérként jelennek meg a betlehemi barlangistállóban. Az egység állandó problémája az embernek. Az első bűn óta a szakadás, a különbségek, az uralkodás szétbontotta azt az egységet, amit a teremtő Atya eltervezett az ember számára.

Jézus eljött, hogy helyreállítsa köztünk a szeretet egységét. A világban csak látszategység van. Szövetségek, érdekközösségek, gazdasági, ideológiai, társadalmi megegyezések csak ideig-óráig tartanak! Utána újra kezdődik a harc és az ellentétek tönkreteszik mindazt, amit előtte felépítettek.

Jézus olyan egységet akar adni, ami örökké tart. Ő azt üzente Keresztelő Szent Jánosnak: „Boldog, aki nem botránkozik meg énbennem” (Lk 7,23). Sokan olyan királyt vártak, aki elkergeti a rómaiakat. Ehelyett egy szegény ember jött, akinek ismerték születési helyét, foglalkozását és mindenkinek a szeretetet hirdette. Mások olyan Messiást vártak, aki elítéli a bűnösöket, és a farizeusok törvényeit valósítja meg. Ehelyett Jézus leült a bűnösök közé és hirdette, hogy ilyeneké a mennyek országa. Szóba állt leprásokkal, pogányokkal, szegény emberekkel, mert ők is az Atya gyermekei! – „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem!” – A betlehemi gyermek védtelensége, gyengesége, egyszerűsége minket is arra késztet, hogy ne botránkozzunk meg Őbenne, mert Ő a mi Istenünk, királyunk és a mi Megváltónk!

1. A hit bátorsága

Ehhez a hithez bátorság kell. Hisszük, hogy az a szalmán didergő gyermek valóságos Isten; hisszük, hogy az a védtelen, pólyába takart csecsemő az egész emberiség Megváltója. Ezzel a hittel legyőzhetjük a világot. Ez a hit az emberi élet alapja. Ahogy egy házat az erős alap tart meg, ugyanúgy az élet viharaiban is csak az erős hit segít. Ha a házasságban viharok támadnak, ha a szenvedélyek felkorbácsolják az ember hétköznapjait; ha a természetünkből romboló erők áradnak, ez a hit segít, hogy megújuljon az életünk. Hogyan? Istennel. A hit által megnyitjuk szívünket Isten újjáteremtő szeretete előtt, lemondunk a haragról és minden megváltozik. Újra lesz bennünk béke és boldogság. Ezért kell vigyázni a hitre, hogy az mindig segítse kapcsolatunkat a szerető Istennel.

2. Reményt ad

Az élő hit nemcsak arra tanít, hogy lelkiismeretesen dolgozzunk, s a szeretetben mindig megmaradjunk, Isten vezetése szerint éljünk, hanem megadja a reményt is. A remény megmutatja nekünk, hogy életünknek van értelme. Akár öröm, akár szenvedés ér, mindenben megtaláljuk az összefüggést és a békét. A remény bátorrá tesz, mivel van mennyei Atyánk. Nem vagyunk árvák, akik ki vannak szolgáltatva a gonoszok támadásainak. A remény örömmel tölt el, mert mindennap tapasztalhatjuk Atyánk jóságát. Ez a jóság a legnagyobbat adta, amikor elküldte Fiát – Jézust – megváltásunkra.

3. Szeretetet ad

A karácsony figyelmeztet bennünket a cselekvő szeretet fontosságára. A világtörténelem legnagyobb eseménye, hogy Isten emberré lett. Azért lett emberré, hogy megszabadítson a gonosz uralmától, megnyissa a mennyország ajtaját és megtanítson az élő szeretetre. Az élő szeretet annyiban különbözik a halott szeretettől, mint az élő ember a halott embertől. Az élő szeretet mindig személyes, mindenét szeretné megosztani a másikkal. A halott szeretet személytelen, hideg, nem kíváncsi a másik ember életére. Az ajándékozásában is csak önmagát keresi. Az élő szeretet mindig szolgáló. Megfeledkezik önmagáról, egészen a másik ember problémájára irányul! – Erre a szeretetre képtelen a világ. Ez a szeretet csak Isten szívében található. Ő mindenkinek ad belőle, aki kér. Ez a szeretet képes arra, hogy boldoggá tegye a világot. Erre van ma a legnagyobb szükség. Karácsony szent ünnepe ezt a küldetést bízza ránk: menj és szeress úgy, mint Jézus!

 

Katona István: „Vívd meg a hit jó harcát!”

Egyik könyvében azt írja Csoóri Sándor, hogy a mai világnak (illetve a mai embernek) megbetegedett a lelke. Elsősorban azért, mert a boldogságát, fejlődését, szabadságát kizárólagosan az anyagi jóléttől várja. Nem veszi észre, hogy valami hiányzik a számításából, ez pedig a hit bölcsessége, amely mindenben megtanítja a mértéket. Vasadi Péter hasonlóképpen írja: az anyagi javak olyan kapcsolatban vannak a lélekkel, hogyha nincs belőlük semmi – vagy ha túl sok van belőlük, egyformán rombolják az embert. A bőségnek megvan az a veszélye, hogy olyan, mint a lassan ölő méreg: csillogásával, vonzásával eltakarja a lelki értékeket. Ezt a veszélyt csak akkor ismeri fel az ember, amikor már késő. Erre a veszélyre csak a Szentírás hívja fel a figyelmünket. A médiumok inkább a mértéktelenségre, a fogyasztói szemléletre nevelnek.

1. A nemesség kötelez

Ámosz próféta nagyon határozottan föllépett azok ellen, akik semmi mással sem foglalkoztak, csak lakmároztak, bort ittak és lustálkodtak. Eléjük rajzolta a félelmetes jövőt: „nemsokára a száműzöttek élén mennek a fogságba” (Ám 6,7). Miről van itt szó? Arról, hogy a nép vezetői nem törődtek se Istennel, se a szegények felemelésével, se az ország védelmével. Csak a saját önző, élvhajhászó életük volt a fontos. Ezért romlásnak indult az életük és a nép élete. Amikor jött az ellenség, vereséget szenvedtek, tönkrement az ország és ők maguk is a babiloni fogságba kerültek. – Hogyan érvényesül ez manapság? – A fogyasztói szemlélet teljesen átjárta a mai ember gondolkodását. Mindent megszerezni, mindent kiélvezni – ez a jelszó. Ezáltal száműzi az ember önmagát Isten Országából. Bekerül a fogságba: a keserű, örömtelen, céltalan, gyűlölködő életformába. Kik kerülnek bele? Azok, akik nem akarják követni Jézust; azok, akik lustálkodnak, mulatoznak (bulikba járnak állandóan); azok, akik nem akarnak jobbá lenni, és nem akarják a világot se jobbá tenni. Azok, akik nem akarnak harcolni a rossz ellen, s nem akarnak az Igazság szerint élni.

2. Az Úr jön

Pál apostol azt írja kedvenc tanítványának, Timóteusnak: „Törekedjél inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre... Vívd meg a hit jó harcát! ” (1Tim 6,11-12). – Nem tudjuk, mi történt Timóteussal, talán elgyengült, elbizonytalanodott, vagy a félelem eluralkodott rajta? Ezért írta Pál: szedd össze magad és gondolj arra, hogy kinek szolgálsz! A királyok királyának, az egyedül uralkodónak, az eljövendő Krisztusnak. Aki Őt követi, annak nem szabad félni, nem szabad elgyengülni, mert a te harcod az Ő harca; a te győzelmed az Ő győzelme lesz. – Nekünk is szükségünk van ilyen felrázó szavakra, mert bennünket is fenyeget a félelem, az elbizonytalanodás. Kísért bennünket is a világ csillogása, és vágyat érzünk arra, hogy belevessük magunkat az élet mértéktelen élvezetébe, s ne törődjünk semmivel. De a Szentlélek ma is figyelmeztet: állj meg és nézd meg, hová vezet mindez! Nézd meg azt a nagyszerű célt, amit Jézus állított eléd. Tarts ki az Ő evangéliuma mellett és meglátod, százszoros jutalmat kapsz!

3. Az Úr örök életet ad

Az Úrnak az a célja, hogy minden ember eljusson az Ő örök országába. Földi életünk minden küzdelme ebben nyeri el a jutalmát. Ez a mi felelősségünk, hogy el ne tékozoljuk örök kincsünket. – Jézus egyik példabeszédében (Lk 16,19-31) a gazdag Lázár a pokolba kerül, mert soha nem adott semmit annak az éhezőnek, aki a kapuja előtt kéregetett. Lehet, hogy egyébként tisztes polgár volt a gazdag Lázár a városban, akár polgármester is lehetett, nem lopott, nem hazudott, hűséges volt a feleségéhez, DE nem törődött a szeretettel. A jószívűség építi az utat a mennyország felé. Mert tudjuk, hogy az örök boldogság egyedül Isten végtelen irgalmából és szeretetéből lesz a miénk, de a hozzá vezető utat a mi jószívűségünk építi. Ez azt jelenti, hogy minden nap túllépünk önzésünkön, észrevesszük a környezetünkben élők szükségeit, s erőnkhöz mérten segítünk. Ez az út elmélyíti kapcsolatunkat Istennel és az emberekkel.

 

Katona István: Küldetésed van…

Az Apostolok cselekedetei olyan egyházképet rajzol elénk, amely tele van elevenséggel. Ennek hátterében az áll, hogy a Szentlélek kiáradása után az egyház minden tagja aktívvá vált. Ahol megvan az evangéliumra alapozott hit, ott fel se merül a kérdés, hogy ki mennyire apostolkodjon. Mert jelen van a keresztényekben az a meggyőződés, ha Krisztus bennem él, akkor nem lehetek halott, hanem élő – és ezt az életet tovább kell adni. Az első keresztényeknél megvolt a törekvés: mindent megpróbálni Krisztusért, mindent a szolgálatába állítani, mindent fölhasználni a hit és szeretet továbbadására… szívvel és példával, meggyőződéssel és életük hitbuzgóságával, tanítással és cselekvő segítőkészséggel… Erről nem szabad lemondani, ha hiteles keresztény életet akarunk élni!

1. Add tovább az örömöt!

Izajás próféta azt írja (Iz 66,10): „Örvendj Jeruzsálem!” Újszövetségi értelemben Jeruzsálem az egyházat jelképezi. Ez azt jelenti, hogy a próféta felhívása nekünk szól. Mi lehet a tartós öröm alapja? A lélek szabadsága és a hit igazságának felismerése. Ez pedig azt jelenti, hogy az öröm egy út, amelyet végig kell járni. Jó példa erre az emmauszi tanítványok esete: csalódottan, szomorúan mentek Emmausz felé. Jézus rejtett módon csatlakozott hozzájuk és elmondta nekik, hogy a kereszthalál a megváltás eszköze volt. A tanítványok lépésről lépésre szabadultak a szomorúságtól és befogadták a hitet. Miután fölismerték a feltámadt Jézust, határtalan öröm fogta el őket és „lángoló szívvel” siettek vissza Jeruzsálembe, hogy elmondják társaiknak az örömhírt. – Íme az apostolkodás egyik célja: megtanítani az embereket örülni. Sokan úgy gondolják, hogy a felnőtt korhoz inkább a komolyság vagy a szomorúság illik, hiszen annyi baj vesz körül bennünket. Igaz, hogy vannak bajok, de van Megváltónk, akinek átadhatjuk bajainkat. – Szükségünk van az örömre! Sok esetben egyszerű dolgokon múlik az öröm. Egy kis figyelmesség, türelem, udvariasság, a jó dicsérete – és máris örömöt tudunk szerezni családtagjainknak és munkatársainknak. Végső soron magának Jézusnak, mert Ő azonosította magát a rászorulókkal.

2. Újjászületni a Szentlélekben!

Pál apostol azt írja a levelében (Gal 6,15), hogy nem a származás a lényeg, hanem az, hogy valaki újjászületett-e Krisztusban. Íme az apostolkodás másik területe: elősegíteni másokban az újjászületést, ami a megtéréssel megy végbe. Ez egy olyan nagy kincs, ami teljesen megújítja az embert. – Nikodémus, aki hitét gyakorló, templomba járó ember volt, azt hallotta Jézustól, aki nem születik újjá a Szentlélekben, az nem mehet be a mennyek országába. Nikodémus elcsodálkozott, nem tudta elképzelni, mi fog történni a Szentlélek által. – Ugyanúgy érzünk mi is. Ha engedjük, hogy a Szentlélek átformálja szívünket, csak akkor értjük meg ennek jelentőségét. A Szentlélek által képesek leszünk szolgálni az Ő országát, a Szentlélek által halljuk meg szívünkben az Úr hangját… Az egész keresztény élet és annak minden szépsége a Szentlélek által tárul fel előttünk. – Ezt a csodálatos életet valakihez elvinni és növekedését segíteni, ez a legszebb feladat.

3. Békességet teremteni

Jézus azzal küldte el tanítványait, hogy a gyógyítás mellett vigyék el a békét is az embereknek. Ezután hirdessék Isten Országát. Ezzel jelezte, hogy Isten Országát nem lehet akárhogy megépíteni. Ott, ahol napirenden van a harag, gyűlölet, veszekedés, kritizálás – ott nem jöhet létre. Ezért nekünk különösen fontos feladatunk, hogy először a saját szívünkben teremtsünk békét, hogy utána másokat is elvezessünk hozzá. A béke megteremtéséhez gyakran szükséges a szív sebeinek a gyógyítása. Aki sok elutasításban, szeretetlenségben nőtt fel, nem tudja befogadni a békét, mert mindenkiben ellenséget lát. Nem mer hinni abban, hogy őt is lehet szeretni. Itt is érvényes az, hogy Jézust kell először befogadni. Ő mondta búcsúzásakor: „az én békémet adom nektek!” Jézus szeretete a béke forrása, Ő minden embernek, sőt minden nemzetnek a jövője.

 

Katona István: Jöjj Szentlélek, újítsd meg szívünket! 

T. Pelbárt ferences atya írja a Szentlélek jöveteléről: „Vedd észre Isten ajándékát, aki nemcsak kívülről leheli beléd szeretetét, hanem belép a lelkünkbe és önmagába alakítja.” – Ugye nagy dolog lenne, ha Isten elküldené hozzád angyalát – mint Máriához –, hogy segítsen  megvalósítani az Ő akaratát? De csodálatosabb, hogy a Szentlélek által Ő maga jön hozzád, hogy újjáteremtse szívedet és örökre megdicsőítse!. Nem kaphat az ember nagyobb kitüntetést, mint ezt. Nincs nagyobb kiváltság, mint az, hogy a Szentlélek által Jézus bennünk lakjon. Ha igazán fölismernénk ennek nagyságát, egész életünkben szüntelenül hálát adnánk ezért az ajándékért, sőt... Sőt minden erőnkkel vigyáznunk kellene, hogy semmi meg ne rontsa ezt az ajándékot. Mindent meg kellene tennünk, hogy növekedjünk a Lélekben, és az Ő vezetése szerint éljünk. Mit ad nekünk a Szentlélek?

1. Lelki erőt

Jeruzsálemben az emberek mire figyeltek fel az első pünkösd alkalmával? Arra, hogy az apostolok szinte megrészegültek az örömtől. Szerették volna ők is átélni, amit az apostolok a Szentlélektől kaptak. Miután megbánták bűneiket, a Lélek kiáradt rájuk is. Leírhatatlan volt a boldogságuk. – Szomorú, önpusztító világban élünk. A kevés jót, ami itt-ott megcsillan az emberek szívében, lerombolja a sok gyűlölet, elutasítás, szeretetlen magatartás. Sok ember nem tud hova fordulni, mert a hite megfogyatkozott, vagy teljesen elhalt. Nagy szüksége van a mai világnak a Szentlélek adta örömre. De ez csak akkor születik meg benne, ha úgy, mint a jeruzsálemiek, először felismerik, és őszintén megbánják bűneiket. – A Szentlélek nem személyválogató. Mindenkihez szívesen eljön, aki vágyakozik utána. Mindenkinek be akarja tölteni a szívét örömmel és békével. 

2. A szeretetben való szolgálatot 

A Korinthusi levélben Pál apostol a karizmákról ír. Azokról a lelki adományokról, melyek által felépíthetjük az Egyházat, Krisztus misztikus testét. Urunk, Jézus, három éven át gyógyította és szabadította az embereket, miközben hirdette az evangéliumot. Ez az Egyház ősképe. Az a küldetése, hogy az evangélium hirdetése mellett gyógyítsa a betegeket, szabadítsa a gonosztól megszállottakat. Ebben a szemléletben válnak érthetővé a karizmák. Ezeken keresztül lehet segíteni az embereket arra, hogy ráébredjenek Isten jelenlétére és szeretetére. Mert aki Jézus nevének segítségül hívására meggyógyul, az dicsérni fogja Őt egész életében. A Lélek adományait nem azért kapjuk, hogy dicsekedjünk velük, hanem hogy szolgáljuk testvéreink üdvösségét. Az ősegyházban azt látjuk, hogy egyszerű emberek kapták meg a feltűnő karizmákat: halászok, iparosok, földművesek, pásztorok. Erősek voltak a hitben és a Szentlélek iránti bizalomban. Nagy szükség lenne ma is arra, hogy minden katolikus keresztény szolgálja az Egyház megújítását a neki adott karizmákon keresztül. Sok ember elveszítette a hitét és életének célját. Belső félelmek, betegségek terhelik meg a lelküket. Akinek van gyógyító, vigasztaló, prófétai karizmája, merje használni Isten nagyobb dicsőségére. 

3. A Szentlélek új látást ad 

Jézus azt is mondta a Szentlélekről: „eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” Milyen ismeretről van itt szó? Isten ismeretéről, de önmagunk, sőt a világ helyes ismeretéről is! Mert ha nem ismerjük önmagunkat, nem ismerjük azt, hogy mi életünk célja; ha nem ismerjük Isten szeretetét, akkor káoszba süllyed körülöttünk minden. – A Szentlélek által ismerjük fel, hogy Isten jobban szeret, mint a legjobb édesapa, közelebb van hozzánk, mint a legjobb barát. A Szentlélek mutatja meg, hogy mi az Úr akarata életünk számára. – A Szentlélek mutatja meg önmagunk igazi képét: hogy minden gyengeségünk ellenére, Isten szeretett gyermekei vagyunk és meghívottak a végtelen boldogságra. A Lélek mutatja meg, hogy mi a „jó” és Ő ad erőt, hogy azt megtegyük életünk folyamán Isten dicsőségére. 

 

Katona István: Jézus feltámadása a szeretet győzelme

Isten szeretete felfoghatatlan! Az ember nem tudja elképzelni, mert csupán földi hasonlatokban tud gondolkodni, hogy Urunk, Jézus, szeretetből feláldozta magát a kereszten – ez felfoghatatlan. Hogy feltámadt és visszajött hozzánk, ez is felfoghatatlan. Hogy mindezek után magával akar vinni a mennyországba és részesíteni az Ő végtelen boldogságából, ez is felfoghatatlan. Graham Greene azt írja „Hatalom és dicsőség” című regényében: „ha találkoznál közvetlenül Isten határtalan szeretetével, annyira megrémülnél, hogy inkább elrejtőznél előle.” Miért? Mert meghaladja a felfogóképességedet. Ha reflektorral a szemedbe világítanak, egy pillanatra elveszíted a látásodat. Ilyen az Isten végtelen szeretete. Ez a szeretet az egyik embert végigostorozza egy életen át, egyik betegségből a másikba, az egészség reménye nélkül; a másik embert kiforgatja minden vagyonából, néhány óra alatt elveszíti hosszú évek fáradozásának minden gyümölcsét; ismét egy másiknak hatalmas vagyont ad, amiből sok jót tesz, de az is lehet, hogy végigdőzsöli az életét. Van, akinek leleményes akaratot és értelmet ad, hogy csodálatos dolgokat fedezzen fel az emberiség javára. A másiktól elveszi azt a kevés értelmet is, amit örökölt szüleitől és egész életét ideggyógyintézetben tölti. Van, akit mindentől elszakít, ami biztonságot adott neki – mint Teréz anya esetében –, hogy megajándékozza hatalmas hittel és szeretettel, mely által ezreknek nyújthat segítséget és védelmet. Mi szeretnénk leegyszerűsíteni Isten szeretetének titkát. Azt gondoljuk, ha egészségesek vagyunk és anyagi jólétben élünk, akkor ez lehet Isten szeretetének egyetlen jele. Elfelejtjük, hogy az anyagi jólét lehet, hogy valakit lustasághoz vezet, sőt erkölcsi tartásának elgyengüléséhez, ennek következtében az örök élet elvesztéséhez. Hogyan engedhetné meg Isten – a mi szerető Atyánk –, hogy gyermeke örökre elvesszen? Mivel szereti, éppen ezért nem adhat neki anyagi jólétet.

1. Minden ajándék

Körülményeink változásait csak úgy tudjuk békében elviselni, ha mindent úgy fogadunk, mint Isten ajándékát. Ez első pillanatban lehetetlenségnek, passzivitásnak tűnik. Úgy kell gondolkodnunk, hogy mivel rábíztuk életünket Istenre, Ő csak olyan dolgot enged meg, ami a javunkat szolgálja (Jakab 1,17). Pál apostolt Lisztrában megkövezik (ApCsel 14,19). Ájultan, vérben fekszik. Ellenségei elmennek. A testvérek odamennek hozzá és örömmel állapítják meg, hogy él. Fölsegítik és elindulnak a szomszéd városba. Pál nem megy a bíróságra, hogy feljelentse a támadóit. Nem lázad fel a gondviselés ellen, hanem elfogadja a szenvedést és tovább hirdeti az evangéliumot. A mai világ tele van igazságtalan helyzetekkel. Van, amikor keresni kell jogaink érvényesítésének lehetőségét, de van, amikor tovább kell lépnünk. A Lélek megtanít rá, hogy a szenvedések elviselése Jézus által milyen sok értékes tulajdonságot formál ki a lelkünkben. S ez a fontos, mert ez marad meg az örökkévalóságban.

2. Új ég, új föld

A Jelenések 21,1 „új égről és új földről” beszél, ami Jézus második eljövetele után lesz. Nagyon vigasztaló ez a mondat. Nemcsak azért, mert egyszer elmúlik minden gonoszság, minden fájdalom, minden szomorúság – hanem azért is, mert a „JÓ” véglegesen győzni fog. Az új Földön csak szeretet, jóság, kedvesség, öröm, boldogság lesz, mégpedig örökre! Aki Jézust a szívébe fogadta, meghívott lett ebbe az országba. Ennek már most lehet örülni. A feltámadt Jézus ebből az örökkévalóságból jött vissza. Nem csupán kilépett a sírból, mint Lázár – hanem már az Atyánál volt (Jn 16,18), de eljött, hogy tanúságot tegyen Isten Országáról. Ezért lehet szenvedéseinket a feltámadás fényében elviselni.

3. Jézus megdicsőülése

Az utolsó vacsoránál, amikor az áruló Júdás kiment, Jézus azt mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia” (Jn 13,31). Miért mondta ezt Jézus? Miért adott előre hálát a szenvedésért és a kereszthalálért? Mert előre látta annak gyümölcseit: a megváltást, az emberek millióinak örök boldogságát! Erre hív bennünket is az Úr! Vele együtt hordozva a keresztet, éljük át a feltámadás örömét és dicsőségét.

 

Katona István: Ragyogni fogtok, mint a Nap…

Az új év első napjai olyanok, mintha egy hosszú út elején lennénk. Előre nézünk, próbáljuk kitalálni, mi fog történni, mi fog változni az életünkben? Eltölti szívünket a várakozás! Ebben a várakozásban terveket is kovácsolunk. Régebben nagy valószínűséggel ki tudtuk számítani a jövőt, fel tudtuk mérni az egyéni és a családi élet lehetőségeit. Ugyanakkor próbáltuk rangsorolni is a tennivalókat fontosságuk szerint. Célokat tűztünk magunk elé, megterveztük, hogy milyen módon valósíthatjuk meg céljainkat. Mindezeket azonban teljesen átformálhatják a váratlan események. Ma olyan világban élünk, amely már többé nem kiszámítható. Olyan események történnek, amelyek keresztülhúzzák legszebb álmainkat. Olyan támadások érhetnek, amelyek földre terítenek… Mit tegyünk? Ebben a tanácstalanságban ismerjük fel a hit fontosságát. Most kezdjük értékelni igazán az isteni gondviselésbe vetett hit jelentőségét.

1. Ragyognak, mint a Nap!

Dániel próféta azt jövendölte a fogságban szenvedő népnek, hogy „az Istent ismerők ragyogni fognak, mint a Nap!” (12,1) A szenvedő, reménytelenségben élő nép egyáltalán nem érezte ezt a „ragyogást”. A próféta azzal vigasztalta a népet, hogy Isten kezében van a jövő. Ne arra gondolj, amit most érzel, mert akkor erőt vesz rajtad a félelem! Arra gondolj, amiben részesülni fogsz Isten ígérete alapján! Ha ezt teszed, akkor meg fog változni benned valami. Kezded várni ezt az új jövőt. Ebből a várakozásból erőt kapsz és örömben részesülsz. Megtörténik a csoda a szívedben! A jelen szenvedéseket örömmel fogod elviselni, mert a jövőre gondolsz. – Honnan van benned a nyugtalanság? Miért akar az ember mindig máshol lenni, mással foglalkozni, mással élni, valamit birtokolni? Azért, mert lelke mélyén öntudatlanul mindig Istent keresi. Egyedül benne találhatja meg a nyugalmat, ahogy Szent Ágoston írja. Vele akar találkozni. Amíg ezt el nem ismeri, addig állandóan keres, egyre idegesebben, egyre nagyobb félelemmel. Milyen egyszerű lenne Őt befogadni és megtapasztalni a békét!

2. Legnagyobb érték az üdvösség!

Pál apostol azt írja (Zsid 10,19), hogy „Jézus áldozatot mutatott be a bűnökért.” Ha valaki vállalja a halált valakiért, akkor azzal nemcsak a szeretetét fejezi ki, hanem a nagyra becsülését is. Saját életénél fontosabbnak tartja azt, amiért/akiért meghal. Ha Isten Fia meghalt a mi lelkünk üdvösségéért, akkor ezzel azt jelezte, hogy ez a legfontosabb az ember életében. Ha fontos, akkor törődni kell vele, akkor engedni kell, hogy áthassa hétköznapi életünket. Így válunk képessé arra, hogy mi is odaadjuk életünket a szeretetért. Így válnak mindennapi cselekedeteink jelekké. Ahogyan élünk, az már értékítélet. Ha minden vágyunk a szórakozás, a birtoklás – ezzel azt jelezzük, hogy a lelki üdvösség egyáltalán nem érdekel bennünket! Ez pedig nagy baj! Mert ha egyszer elmúlnak a szórakozás napjai és üres szívvel állunk Teremtőnk elé, akkor rájövünk, hogy elrontottuk az életünket! Ne így legyen! Ezért olyan fontos, hogy az új évben első helyre tegyük Isten szeretetét és az Ő akaratát – akkor nem fogunk csalódni az utolsó napon, amely mindenki  számára eljön egyszer.

3. Készen állni!

Az első keresztények várták Jézus második eljövetelét. Azt gondolták, hogy még az ő életükben meg fog ez történni. Minden évre úgy tekintettek, hogy talán majd most fog eljönni az Úr. Ezért is köszöntötték egymást így: MARANA THA (Eljön az Úr!). Azótal eltelt csaknem 2000 év. Ma is gondolhatjuk – mint első keresztény testvéreink –, hogy ebben az évben el fog jönni. Mert időt nem mondott Jézus, csak azt, hogy figyeljük a jeleket. Vannak jelek? Igen: földrengések, áradások, fertőző betegségek, hitehagyás, háború, a szeretet eltűnése (Mt 24). Ezeket komolyan kell venni. Ez azt is jelenti, hogy életünket el kell rendezni. A kicsinyes, lényegtelen dolgokkal nem kell törődni, de az igazán fontosakat előtérbe kell helyezni. Ha harag van a szívedben, bocsáss meg, engesztelődj ki felebarátaiddal! Ha valakivel hideg, elutasító voltál, mondd el neki, hogy szereted, és tegyél érte valami szépet! Ha valakinek tartozol, add meg, ne várakozzon hiába! Ami pedig a legfontosabb: engedd be a szívedbe Jézust, hogy Ő uralkodjon benned egész éven át!

 

Katona István: Karácsony az öröm napja!  

Karácsony ünnepén csupa mosoly, csupa öröm az egész világ. Minden szerető szívű ember valami kedveset ad annak, akit szeret. Az ajándékok a szívek titkát tükrözik. Szeretettel gondolok rád, légy boldog! Csak ennyi lenne a karácsony? Az első karácsony egészen más volt!  

1. Mária  

Mária karácsonya a lélek ujjongásában telt el: „Magasztalja az én lelkem az Urat!” Bizonyára nemcsak egyszer mondta el ezt az imát, amikor Erzsébettel találkozott – hanem egész életében. Amikor gyermekét karjában tartotta, gondozta, járni és beszélni tanította… „Magasztalja az én lelkem az Urat!” Mária egész életének Jézus volt a középpontja. Harminc éven át szolgálta őt otthonában. Minden gondolata az volt, hogyan tudnék örömöt szerezni neki. A keresztfa alatt együtt szenved vele, a mennybemenetel után mindenkinek róla beszél. Mária ma is erre tanít: lehet úgy élni a mai világban, hogy Jézus legyen életünk értelme. Lehet úgy kezdeni egy napot, hogy mindennel neki, Jézusnak, az én Megváltómnak szeretnék örömöt szerezni. – Ha ez átjárná a szívünket, megszabadulnánk az aggodalmaktól, a szomorúságtól, a félelmektől és mindenben megtalálnánk az örömöt. Ez a gondolat megszabadítana a rossz kísértésétől is, mert ha Jézusnak örömöt akarok szerezni, akkor nem tehetek rosszat. Nem lehet bennem harag, nem veszekedhetek, nem mondhatok hazugságot, mert hiszen Ő itt van és lát engem.  

2. József  

József a felelősséget hordozó férfi. Az angyal szavait hittel fogadta: „Mária a Szentlélektől van áldott állapotban… Jézusnak nevezed a fiút… Ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,21) Felismerte, hogy ő egy szent hivatást kapott. Megvédeni és fölnevelni a világ megváltóját. Hatalmas kitüntetés ez! Nagyobb, mint a Nobel-díj. József átérezte és vállalta ezt a feladatot. Heródes üldöző katonái elől elmenekítette Máriát és a kis Jézust Egyiptomba. Visszatérve Názáretbe mindig figyelt a római katonák minden közeledésére, nehogy elragadják a Gyermeket. Amikor eljött az ideje – a kor szokása szerint – megtanította a kis Jézust az imákra, az ünnepi szokásokra, elmondta neki Isten hatalmas tetteit, az Egyiptomból való szabadulást, Mózes történetét… és megtanította a tízparancsolatot. Az ő komoly hite és Istennek való odaadása az egész családi életet megszentelte. József megtanította a gyermeket a munkára is. Elmondta neki, hogy minden munka valójában együttmunkálkodás a Teremtő Atyával. Minden fizikai és szellemi erőfeszítés őt dicséri. Jézus szívébe belevésődtek ezek a szavak, ezért mondta később: „Atyám szüntelenül munkálkodik, én is végzem a munkám.” Ő elvégezte, amit az Atya rábízott, egészen a kereszthalálig.  

3. A Gyermek…  

Amikor a születés éjszakáján jöttek a pásztorok, József eléjük ment, bevezette őket a barlangistállóba és rámutatott a Gyermekre. Íme nézzétek, Ő a ti megváltótok. Örüljetek, ahogy az angyalok örültek, amikor hírül adták… Velünk az Isten. Nem a csillagok végtelen távolságában kell keresni őt, hanem felismerni ebben a gyermekben és átölelni. Ezentúl Isten nem elképzelhetetlen, nem láthatatlan, mert Jézusban emberré lett, láthatóvá, foghatóvá lett. Az Ő szemein keresztül a mindenható Isten tekint rád. Fel tudod fogni ezt a csodát? Át tudod már érezni karácsony üzenetét? Nem a hatalom hidegségében jön az Úr, hanem a gyermek alázatában és szelídségében. Nem elítélni jön, hanem meghívni a vele való boldog családi körbe. Ettől kezdve vallásosnak lenni nem azt jelenti, hogy parancsokat teljesíteni, hanem Isten szeretetét befogadni és engedni, hogy ez a szeretet kormányozza életünket. Azt jelenti, hogy minden problémánkkal a köztünk élő Jézushoz fordulhatunk: kérhetjük Tőle a gyógyulásunkat, szabadulásunkat, életünk jobbra fordulását. Azt jelenti, hogy minden munkánkkal örömöt szerezhetünk neki és építhetjük az Ő országát! – Ennek reményében kívánok minden kedves Olvasónknak kegyelemteljes, boldog karácsonyi ünnepeket!  

 

Katona István: A Szűzanya elvezet Jézushoz

Isten gazdagon megáldotta az embert azokkal a gyümölcsökkel, melyek életét táplálják. Nyár végén megcsodáljuk a pirosló almákat, a sárguló körtéket, a zamatos szőlőfürtöket – de nem gondolunk arra, hogy kitől kaptuk és arra se, hogy milyen sok munka van mögöttük.

A szeptemberi ünnepek elénk állítják a Szűzanyát, aki a legszebb gyümölcsöt adta az emberiségnek: Jézus Krisztust. – Az is eszünkbe juthat, hogy Jézus azt várja tőlünk, hogy gyümölcsöt hozzon az életünk. Nagy veszélye ma az embernek a szétszóródás, a haszontalan dolgok hajszolása, a kiüresedés, az örök értékek elhanyagolása. Mária segít nekünk, hogy újra a lényeg kerüljön a középpontba!

1. Alázat

A Szűzanya dicsőítette Istent, mert „tekintetbe vette szolgálója alázatát (kicsinységét).” Ebben a mondatban benne rejlik a felismerés, hogy az Úr világot megváltó tervébe felvett egy szegény galileai leánykát. (Mellesleg ez a kis leány Dávid király családjának leszármazottja, tehát hercegnő!) Ez nem az ő érdeme, hanem Isten irgalmának és jóságának a műve. Ebből kiolvashatjuk, hogy az alázat az igazság felismerése. Biztos ismeret arról, hogy ez a világ és az ember a teremtő Isten által lett és tőle függ! Pál azt írja: „Aki beképzeli magának, hogy valaki – holott semmi -, önmagát áltatja.” (Gal 4,3) Ez azt jelenti, hogy aki lenézi az embereket és magát mindenkinél többre tartja, az még nem ismeri a kegyelem egyetemességét. Goethe azt mondta: „Nincs olyan bűn, amire ne lettem volna képes életem folyamán.” – Ez az alázat hangja. Ő már felismerte idős korában, hogy minden jó Istentől jön. Ezért csak Őt illeti a dicsőség. Az élet nem egy vásár, ahol mindent megveszünk, amit kívánunk – hanem inkább Isten egyetemes üdvözítő tervének teljesítése. Ebben a tervben mindenkinek megvan a maga helye és feladata. A Szűzanya nem akar más lenni, mint az Atya szolgálója. Nem akart más dicsőséget, minthogy maradéktalanul teljesítse az Atya akaratát: jó édesanyja legyen Jézusnak és segítse őt a megváltás művének megvalósításában.

2. Szelídség

Az alázat mellett a szelíd engedelmesség volt Mária legmélyebb tulajdonsága. Az ember bűnös természetében robbanó indulatokat hordoz. Úgy érzi, akkor tud igazságot szolgáltatni magának, ha veszekszik, kiabál, tör-zúz maga körül mindent. – Mária arra tanít, hogy a feszültségeknél meg lehet állni, lehet Jézusra figyelni. – Páli Szent Vincével történt, hogy egy anya protekciót kért tőle fia számára egy állásra. Vince tudta, hogy a fiú alkalmatlan erre az állásra és ezt nyíltan meg is mondta. Az anya dühbe gurult és felkapott az asztalról egy üvegpoharat és Vince fejéhez vágta. Vince nem kiabált, hanem letörölte a vért az arcáról és annyit mondott: „Mire nem képes az anyai szeretet.” Az indulat annak a jele, hogy a szív mélyén nincs rend. A szelídség annak a jele, hogy a szív Isten kezébe helyezte magát.

3. Türelem

A Szűzanya élete mutatja, milyen fontos a szeretetből fakadó türelem. Gondolhatunk az Egyiptomba való menekülésre, majd a visszatérésre, újra berendezkedésre Názáretben. Jézus föllépése után a farizeusok áskálódására, a rokonok támadásaira, végül Jézus kereszthordozására és halálára. Sehol nem olvassuk az evangéliumban, hogy Mária kifakadt volna, vagy türelmét veszítve panaszkodott volna. E mögött sok imádság és nagy akaraterő rejlik. Ezzel példát mutat az édesanyáknak, hogy amikor felnőtt gyermekeik vagy férjük rosszul viselkedik, bántó szavakat mond, nem segít – akkor az imádság, a türelem és az Isten gondviselésébe vetett bizalom az egyetlen megoldás. Ahogy az anyagot meg kell munkálni, hogy használati tárgy legyen belőle – így van ez az emberi természettel is. Dolgozni kell rajta, hogy a szenvedélyek, indulatok, feszültségek ne uralkodjanak fölöttünk, hanem Isten kegyelmével győzelmet arassunk. – Mária megtanít bennünket, hogy a legnehezebb körülmények között is lehet alázatban, szelídségben, türelemben élni – ha Jézus van a szívünkben!

 

Katona István: A végső cél az örök boldogság

Minden ember életének célja van. Isten semmit sem teremtett céltalanul. Akár a dél-amerikai őserdőben éljen valaki, akár egy európai nagyvárosban, természetfeletti hivatást kapott. Mivel az embert lelki/szellemi valója határozza meg, lelki hivatása van. Ha nem ez lenne az igazi, akkor a fejlődés megállna az anyagi feltételek biztosításánál. De azt látjuk, hogy hiába van meg valakinek mindene, mindig többet akar. Több szeretetet, több tudást, több örömöt, több boldogságot. Belső nyugtalanság gyötri, hogy az élete tökéletesebb legyen. Ha ez nem sikerül, akkor szorongást érez, félelmet, bizonytalanságot, ürességet.

Jézus azt mondta: „én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) Az úton-járás fegyelmet igényel. A világ mindent megtesz ma azért, hogy az embereket eltérítse Jézus követésének az útjáról. Bármennyire is szép egy mellékösvény, bármennyire is csillogó egy másik út – ha nem vezet el a célhoz, akkor teljesen értelmetlen, rossz, hamis, sőt pusztító.

1. Isten megerősít az úton

Az Ószövetségben van egy érdekes történet. Amikor a hamis próféták hatására a nép a bálványimádás felé fordult, Illés próféta bizonyságot tesz arról, hogy ez az út értelmetlen, vissza kell térni az igaz Isten imádatához. A hamis próféták kudarcot vallottak és a nép megtért. Jezabel királyné ezért üldözni kezdte Illést. A próféta annyira elkeseredett, hogy éppen az igazságért kell neki szenvednie, hogy így imádkozott: „Uram, vedd el az életemet, elég volt!” – Isten azonban nem vette el az életét, hanem megerősítette és új küldetést adott neki. Ebben az elbeszélésben mi is önmagunkra ismerhetünk. Milyen könnyen kimondjuk mi is: „elég volt!” Akár a csalódások súlya, akár a betegség terhe, akár az öregség szenvedése mondatja ki velünk, Uram, elég! Ilyenkor nem gondolunk arra, hogy mi nem rendelkezhetünk életünk idejével. Mi az életet ajándékba kaptuk. Isten – az Atya – adta nekünk, hogy megvalósítsuk az Ő tervét.

Nem tudhatjuk, hogy mikor, hogyan valósul meg ez a terv… sőt azt sem tudjuk, mikor válunk éretté az örökkévaló élet befogadására. Ismerek egy béna asszonyt, aki már 35 éve fekszik tehetetlenül az ágyban. Életében nincs változás. A legnagyobb ünnep számára az, amikor nyáron a rokonai tolókocsival kiviszik a Margit-szigetre és néhány óráig élvezi a napsugarat és a természet szépségét. – Ő se mondhatja ki, hogy elég volt. Lehet, hogy szenvedésével közbenjár családtagjai megtéréséért.

2. A jó út Istenhez vezet

Pál apostol arra tanít: „távol legyen tőletek minden keserűség, indulatosság, haragtartás.” (Ef 4,31) Ez nem mindig könnyű. Van, aki azzal védekezik: „nekem jogom van a haraghoz, mert…” De ha az ember élete egy út, akkor azt is meg kell vizsgálni, hova vezet a harag vagy a keserűség? Ha Jézus bennünk él, akkor nincs jogunk a haraghoz, hanem csak a megbocsátáshoz. Jézus is legyőzte a keserűséget és haragot, amikor kegyetlenül megostorozták és keresztre feszítették. Ha haragot érzel vagy keserűség támad meg, akkor Jézus azt kéri tőled: „add nekem! én újjáteremtem a szívedet!” Ezt a lépést kell megtennünk mindennapi harcainkban.

3. Az út végső célja: az örök boldogság

Jézus azt mondta tanítványainak, hogy „aki hisz bennem, annak örök élete van.” (Jn 6,47) A hit nem egy puszta ismeretet jelent, hanem Istenben való életet. Jézus hozzámérte minden tettét az Atya akaratához. Mindennapi kenyerének nevezte az Atya akaratát. Jézus a hit által életprogramot adott nekünk. Aki benne akar hinni, annak megmutatja, mit kell cselekednie és hogyan kell élnie. Van, amikor ez nagyon nehéz. Ezt éli át az ember a zarándoklaton, akár az El Caminót járja, akár Csíksomlyót, vagy más zarándokutat – nem elég a kezdeti lelkesedés. A fáradtság és sok más nehézség legyőzése küzdelmet jelent. De megéri! Így vagyunk Jézus útjával. Néha nehéz, de megéri! Az örök boldogság elérése mindennél értékesebb, szebb, örömtelibb cél!

 

Katona István: Pünkösd után

Korfordulókban az emberek könnyen gondolnak arra, hogy talán elérkeztünk a világ végéhez. Pedig helyesebb úgy fogalmazni, hogy egy új világ előtt állunk. Ennek az új világnak az Egyháza – írja Szennay András – nem tehet mást, mint ugyanolyan odaadással és engedelmességgel figyel a Szentlélek vezetésére, mint tette az első időkben. A Lélek adja meg, hogy az egyházi szervezet nem válik az emberi hatalmaskodás eszközévé, hanem egyre inkább Isten átfogó tervének végrehajtójává. A hit terjesztése a Lélek által nem a világ mintájára szervezett propaganda lesz, hanem meghívás az örömre, a szebb életre. A Szentlélek által a szentmise nem lesz merev formák kényszere, hanem a szív szabad megnyitása Isten felé és a közösség felé. A Lélek által a Szentírás nem lesz többé holt betű, hanem eleven tűz, ami átjárja az embert és föllelkesíti. – Ha ennyi jót művel bennünk a Szentlélek, akkor már csak azt kell tisztázni, hogyan kerülhetünk vele kapcsolatba.

1. Gyermeki bizalom

Az Apostolok Cselekedeteiben (2,4) azt olvassuk, hogy az „apostolok különféle nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Lélek a szót ajkukra adta.” Ezeknek a szavaknak a hátterében gyermeki bizalom és egyszerűség rejlik. Nem vizsgálgatták, hogy egyáltalán lehetséges-e idegen nyelven beszélni tanulás nélkül – de arra se gondoltak, hogy mit szólnak a többiek, nem nézik-e bolondnak őket, hanem kimondták azt, amivel tele volt a szívük.

Te Isten gyermeke vagy, Ő atyai szívvel vágyódik utánad, mindent tőle kaptál, mindent meg akar adni, hogy boldog lehess. Mindenben gondoskodni akar rólad. Húsvét hajnalán az asszonyok siettek Jézus sírjához és azon tanakodtak, ki fogja elhengeríteni a sírt lezáró hatalmas követ. (Mk 16,5) Nem is sejtették, hogy a feltámadt Jézus ott lépked mellettük láthatatlanul és már rég gondoskodott mindenről!

– „Ki fogja elhengeríteni a követ?” – Ugye ismerős ez a mondat a te életedben is? Ó hány ilyen nehéz követ kell a mi életünkben is elhengeríteni, hogy Jézus feltámadt élete átjárja szívünket? Gondolj a reménytelenség kövére, a megélhetési gondok köveire, a megszokott bűnök köveire, az aggodalmak köveire – ezt mind el akarja hengeríteni Jézus, hogy a Lélek által nekünk adhassa a hit felfoghatatlan gazdagságát (Ef 3,8; 3,18).

2. A Szentlélek tüze

Pál apostol írja (1Kor 12,13): „mindnyájunkat ugyanaz a Lélek itatott át.” Az átitatás szót használja, amivel ki akarja fejezni, hogy a Szentlélek eljövetele nem külső esemény, hanem egész bensőnket át akarja járni. – A Sínai hegyen villámlás és mennydörgés kíséretében adta az Úr a parancsait. Parancsainak kötelékével megkötözte a parttalan élet zabolátlanságát. Jézus a megváltásban szívünkbe árasztotta Szentlelkét, hogy az istengyermekség örömében és a Lélek erejével kövessük tanítását. A Szentlélek tüzet gyújtott a szívünkben, erőt adott gyenge akaratunknak. Hatalmas lehetőséget adott az embernek azzal, hogy általa újjászülethet, belsőleg megváltozhat. Ez a megváltozás növekedést ad és örömet. Ez adja az élet legszebb megtapasztalásait.

3. Lélekben való élet

Jézus azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket.” (Jn 20,22) Ez egy nagy lehetőség és ajándék, ugyanakkor küldetés is. Jézus azt akarja, hogy a Lélekben éljünk és a Lélekkel dolgozzunk. A lelki élet kulcsa a kezünkben van. Ha átadod életedet az Úrnak, akkor valami nagyon szép és új dolog kezdődik! Jézus élni kezd benned és a Szentlélek átformálja a szívedet. A Szentlélek munkálkodásából jön létre a lelki élet. Minden imát, minden Ige-olvasást, minden jócselekedetet a Szentlélekben kell végezni. Ő mindezeket egybefűzi és ezeken keresztül átformál. Mert a cél az, hogy hasonlók legyünk Jézushoz (Róm 8,29). Ezért el kell hagynunk a „régi embert” (Kol 3,10) és felöltenünk az újat, aki „állandóan megújul a teljes megismerésig”, vagyis a mennyországban lehetséges színelátásig.


Katona István: A győzelmes hit öröme

Az első keresztények úgy tapasztalták meg Jézus feltámadását, mint életük döntő eseményét. Az idő folyamata ketté vált számukra. Volt egy „addigi” életük és lett egy „attól kezdve” életük. Jézus feltámadása megváltoztatta gondolkodásukat, világszemléletüket és egymáshoz való viszonyukat. Felismerték, hogy az anyagi világ múlandó, ami helyet ad majd az örökkévalónak. Egymást testvérnek szólították, mert átadták a szívüket az Atya szeretetének. Ami 2000 évvel ezelőtt történt a római birodalom eldugott kis tartományában, az hatással van az egész világra. Néhány évtized múlva a római birodalom legtöbb városában konfrontálódtak az emberek Jézus feltámadásával: Vele vagy Ellene! Aki mellette döntött, az átrendezte az életét. Jézus tanítása lett az alap. Erre lehetett – mint kősziklára – építkezni. Aki ellene döntött, maradt az evilágiság zsákutcájában. A hatalomvágy, kapzsiság és élvezetvágy hullámain sodródott.

Ma is ugyanerről van szó! A föltámadt Jézus minden embernek felteszi a kérdést: Velem vagy Ellenem!? A döntés ma is hatással van a gondolkodásra és az egész életre. Meg kell fontolni, hogyan akarunk dönteni.

1. Keresztény testvériség

Az apostolok cselekedetei (4,32) azt írja, hogy Jézus feltámadásának fényében annyira értéktelenné vált a vagyon, hogy „semmit sem tartottak meg saját tulajdonuknak”. Egy igazi családban él az a szellemiség, hogy minden közössé válik. – A pogány gondolkodás kizárja a másikat a tulajdonból. Mert a cél a gazdagság és hatalom növelése. A megszerzett vagyont minden erővel védik a másik emberrel szemben. Ennek következménye az irigység, a versengés, a gyűlölet, a féltékenység. Ennek ára pedig a szorongás, félelem, feszültség.

A keresztény lelkület abban mutatkozik meg, hogy igyekszik megosztani mindenét a „testvér” szükséglete szerint. Ennek gyümölcse a jóság, az öröm, a szeretet és a béke. A feltámadt Jézus megkérdezi tőlünk: melyiket választod? Ha mellette döntesz, meg kell harcolnod az önzéssel, de ebben a harcban mindig számíthatsz Jézus segítségére.

2. Győzelmes hit

János apostol azt írja, hogy az a hit, amely belegyökereződik a feltámadt Jézusba, „legyőzi a világot” (1Jn 5,4). Milyen győzelemről van itt szó? Az apostolok nagyon világosan látták, hogy a világban a harc a jó és a rossz között folyik. Minden rossz mögött a gonosz lélek (az ördög) működik. Mivel az ördög nem tudta megsemmisíteni Jézus megváltó művét, ezért minden erejével a Jézusban hívő emberek ellen fordult. Minden háború, minden gyűlölet, minden gyilkosság, minden bűn mögött felismerhető az ördög működése. Jézus kivívta a győzelmet kereszthalálával és feltámadásával és ezt a győzelmet nekünk akarja adni. Ezért írja János apostol: „aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, az győzi le a világot” (1Jn 5,5) Mi hiszünk Jézus istenségében, ezért győzelmet aratunk a rossz felett. Le tudjuk győzni az ördög kísértéseit, és békében, szeretetben élhetünk! Ez megkívánja természetesen, hogy minden nap szoros kapcsolatban legyünk Urunkkal és Megváltónkkal!

3. Hit és tapasztalat

Az evangélium beszámol arról, hogy Tamás apostol – az emberi történelemben először – megérinti a föltámadt testet. Jézus visszajött a halálból, ezzel bizonyította istenségét. Az Ő feltámadt teste nem olyan volt, mint Lázáré (Jn 11,44), aki feltámasztása után néhány év múlva véglegesen meghalt. Jézus föltámadt teste az örökkévalóság üzenete: romolhatatlan, legyőzhetetlen, Isten dicsőségében ragyogó. Minden ember részesülhet ebben az ajándékban, ha Jézus közösségéhez tartozik. Amikor Tamás megérintette Jézus testét, minden bizonytalansága összeomlott. Bűnbánó szívvel borult le és azt mondta: „Én Uram, én Istenem!” Ugyanakkor ebben a hitvallásban van egy diadalmas öröm is! Ha ez az ember sorsa, hogy Jézus által beléphet Isten dicsőséges királyságába, akkor csodálatos dolog embernek lenni. Ennek fényében minden szenvedés semmiség, hiszen egyszer elmúlik és jön az örök, legyőzhetetlen élet Istennel. Ezt tanítja nekünk a HÚSVÉT. Áldott ünnepeket kíván…

 

Katona István: Istennek terve van veled!

Újév első napjaiban előrenézünk és feltesszük a nagy kérdést: mit kell tennem ebben az új évben? De helyes ez a kérdés? A hívő embernek úgy kellene feltenni a kérdést: Uram, mi a terved velem? Mit szeretnél megvalósítani általam? Ez nemcsak az alázat jele, hanem a legjobb választás. Mert a végtelenül szerető Atya a legjobbat, a legszebbet akarja megvalósítani általad. Figyeld csak meg Pétert!

Jézus látja, amint a fiatal halász – Simon – közeledik feléje. Látja azt is, hogy három év múlva – a Szentlélektől megerősítve – tanúságot tesz róla a Nagytanács előtt. Látja, amint megszervezi a jeruzsálemi közösséget. Látja, amint eljut Rómába és házról házra járva hirdeti az evangéliumot, bölcs tanácsokat ad. Végül látja azt is, amint vértanúhalálával megdicsőíti az ő nevét. Ebből a prófétai látásból még semmit sem ismer Simon. De megrendül a komoly szavak hallatán: Te mától kezdve Kéfás – azaz Péter – leszel… kőszikla… és én erre a sziklára fogom építeni Egyházamat. Péter nem értette még a szavak jövőbeli jelentését, de azt felismerte, hogy a Mesternek TERVE van vele. Nagy boldogság töltötte el a szívét. „A Mester számít rám, meghívott, hogy vele együtt munkálkodjak.”

Ez a meghívás – más körülményekben – de minden keresztényre érvényes. Te is gondolhatsz arra: „Jézus meghívott, hogy világot megváltó tervének egy részét megvalósítsam! Nem céltalanul élek a világban. Küldetésem van! Elfogadom.” Akarom? Komolyan veszem keresztény küldetésemet? Erről kell döntenem az év első napjaiban!

1. Szólj Uram, figyelek rád!

Sámuel könyvében van egy nagyon érdekes történet: Sámuel meghívása (1Sám 3,3-10). Sámuel még gyermek volt és nem ismerte fel az Úr hangját. Héli pap elmagyarázta neki, hogy ha szól az Úr, válaszoljon úgy: hallja a te szolgád. – Ez az engedelmes szív válasza volt. Benne van az egész lelki élet. Benne van az, hogy: „Uram, rád bízom magam. A tied vagyok, oda megyek, ahová Te akarod.” – Ha minden keresztény ezt a lelkületet őrizné, akkor soha nem lenne szakadás, harag, válás, szeretetlen elutasítás, lázadás. Mert a lelki életben minden probléma ott kezdődik, amikor az ember ellenáll Isten hívásának. Amikor a saját akaratát előbbre helyezi és nem törődik Isten akaratával. Amikor azt mondja: „követlek téged, Jézus, de csak addig, amíg az érdekeimet szolgálod.” Ez a lelki élet csődje. Jézus csak úgy tudja megvalósítani tervét veled, ha teljesen rábízod magad.

2. Kihez tartozol?

Pál apostol azt írja: „testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma… nem vagytok a magatokéi” (1Kor 6,19-20). A mai könyvekben gyakran előfordul az „identitás” kérdése. Ki vagyok én? Hova tartozom? Mi az én önazonosságom? Hogyan lehet ezt megtalálni? – Pál apostol egyszerűen válaszol: Jézus saját vére által – életének odaadása által – megvásárolt benneteket. Kiszabadított az örök halálból, a sátán birodalmából. Ennél fogva csak benne – Krisztusban – lehet megtalálni az identitásodat. A bűn, az ördög, a pokol nem a te identitásod, hanem annak az ellenkezője. Te Krisztushoz tartozol. Ha az ő szeretete szerint élsz, akkor boldog leszel, értelmes lesz az életed. A titok Krisztusban van elrejtve (Kol 3) Ha hozzá tartozol, minden a tiéd lesz!

3. Jézus a kőszikla

Jézus Simont kősziklának nevezte el (Jn 1,42). Péter nagyon jól tudta, hogy hirtelen természete alapján nem lehet kőszikla. Hevessége, hirtelen kimondott szavai sok kellemetlenséget okoztak neki. A következő napok folyamán megértette, hogy ez egy ígéret. Ez azt jelenti, ha ő minden napját Krisztusra építi, akkor mindent megkap tőle, hogy szikla természetű legyen. A feltámadás utáni évek megmutatták, hogy pontosan így történt minden. Lehetett Péterre építeni, mert hűséges volt, meg lehetett bízni a szavaiban, mert megfontolt lett; el lehetett fogadni a vezetését, mert engedte magát vezetni Isten által.

Jézus azt szeretné, hogy Te is szikla-ember légy! A mai világ tele van megbízhatatlan emberekkel, akik nem akarnak hűségesek lenni; akik csak ösztöneiket és önzésüket követik. Jézus azt kéri tőled: te ne tartozzál közéjük! Rád akarja bízni Egyházát és a világot! Szép lenne, ha elvállalnád, odaszánnád életedet Istennek! Ehhez kívánok sok kegyelmet az új esztendőben!

  

Katona István: A Királyok Királya jön hozzánk…

Újra kigyulladnak Karácsony fényei. A liturgiában hallunk üdvösségről, örök királyságról, szeretetről, örömről, békéről… Gondolataink felemelkednek az anyagi lét homályából a végtelenség tiszta ragyogásába. Tudatosodik bennünk, hogy amit ünneplünk, az nem egy kis családi együttlét a karácsonyfa alatt, hanem egy hatalmas esemény, ami az egész világot megmozgatja. Ebben a történésben az államok vezetői, királyok, tábornokok olyanok, mint a hangyák. Nem ők irányítják az emberiség jövőjét, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő az, aki mindenkit hív, hogy vele együtt építse a szeretet országát. Az idő azért szent, mert benne épül Isten Országa. Hogyan épül?

1. Örök királyság

Nagyon érdekes jelenetről olvashatunk a 2. Sámuel 7,3-5-ben. Dávid király hatalma csúcsára érkezett és szeretne templomot építeni az Úr dicsőségére. Nátán próféta biztatja: „Vidd véghez, amit terveztél!” – De az Úr még azon éjjel szólt Nátánhoz, hogy nem lehet, majd Salamon építsen templomot, ugyanakkor megígérte az örök királyságot, amely nemzetek fölötti lesz. Vajon Dávid megsejtette-e a szavak nagy jelentőségét? Megsejtette-e, hogy a Messiás az ő utódaiból fog származni és királyságának nem lesz vége? Valamit megsejtett, ez derül ki gyönyörű imájából, amit ezután mondott. – Személyes életünket úgy érinti ez a jövendölés, hogyha Krisztusnak adjuk életünket, akkor az örökkévalóság épül fel bennünk. Az Úr megkezdi bennünk fölépíteni az ő királyi házát, ami győzelmet arat a halál felett is, mert Isten élete lesz bennünk. Nincs szebb önmegvalósítás a földi életben, mint építeni napról napra az örökkévalóságot szívünkben. Nincs szebb vágy, mint az, hogy Krisztus uralma tökéletesen megvalósuljon bennem. Nincs nagyobb sikere az életnek, mint az, amikor állandóan a Szentlélek vezetése szerint formálódik és egyre nagyobb mértékben ragadja meg bensőnket a végtelen!

2. Isten megerősít

Pál apostol a római levél végén azt írja, hogy „Istennek van hatalma arra, hogy megerősítsen az evangéliumban.” Sokan félnek az evangéliumi élettől. Némelyek meg is fogalmazzák: „lehetetlen megvalósítani a modern világban Jézus tanítását.” Aki ezt mondja, az el se kezdi, meg se próbálja. És ez nagy baj! Igaz, hogy az egyszerű, becsületes élethez is bátorság kell a mai világban. Nem hazudni, nem lopni, nem csalni, nem paráználkodni – ehhez erőfeszítés kell. A tiszta, szent keresztény élethez még nagyobb erő kell. – Ha kell erő, akkor szükséges az erőforrás is. Erre vonatkozik az apostol felhívása, Istenben mindenki megtalálja az erőforrást. Ehhez azonban szükséges a rendszeres ima, amely biztosítja a kapcsolatot az Úrral. Akinek nincs élő kapcsolata az Úrral, annak nem alakul ki a készsége az Ő vezetésére. Ilyenkor az ember magára marad, bekerül az evilági okoskodás csapdájába és zavaros lesz az élete. – Aki azonban nyitott az Úr szavára, az felfedezi, hogy az evangélium szerinti élet szép, örömöt adó és megvalósítható. Felismeri, hogy nemcsak követni lehet a mai világban Jézust, hanem azt is, hogy része lehet az Ő örök királyságának.

3. Isten eljött közénk

Lukács evangélista karácsony misztériumának leírását azzal kezdi, hogy Gábor főangyal hírül adta Máriának Názáretben, hogy Isten kiválasztotta őt Szent Fia édesanyjául. Jézus Krisztus, a Királyok Királya, földi élete megkezdődött Názáretben. Az elképzelhetetlen titok, a legnagyobb csoda, Isten eljött közénk, a mi emberi mértékünk szerint. A Teremtő belépett teremtményeinek a világába. Ez azt is jelenti, hogy be akar lépni a te életedbe is. Jézus eljövetele egy hívás, amely az egész emberiségnek szól: „Jöjj hozzám! Szeretlek! Élj bennem! Nyisd ki szívedet előttem! Csak akkor jövök el hozzád, ha te is akarod! Csak akkor szentelem meg az életedet, ha te is vágyakozol rá!” – Ennek a hívásnak nem szabad ellenállni! A mai világ reklámipara állandó csábítást jelent: vedd meg, birtokolj, egyél, igyál, élj az ösztöneid szerint korlátlanul! – Hová vezet ez? Az ürességbe, a semmibe! – Jézus hívása azonban életre vezet, boldog életre! Karácsony ezt üzeni neked!

 

Katona István: Egészen Istennek élni

A lelki élet kibontakozása azon múlik, hogy valaki átadta-e a szívét Istennek! A léleknek ez az önmagát átadó megmozdulása – írja Scrivers atya – nem az értelem munkája, hanem a szabad akarat műve. Természetesen hozzájárul az értelem is, de nem ez a forrása az önátadásnak. A forrás a szerető szív lendülete a legjobb Atya felé. Ez pedig a Szentlélektől megvilágosított akaratból születik. De ezt nem elég egyszer megtenni. A napi életfelajánlás által lesz valósággá bennünk. Isten várja tőlünk ezt a szót már a reggeli órában, hogy szabadon rendelkezzen velünk. Várja, hogy elűzzük magunktól az elégedetlenség és lázadás szellemét, és mindent elfogadjunk, amit ő nekünk akar ajándékozni. Ez a lelki békének és a belső harmóniának a forrása. Ez segít abban, hogy elengedjük a félelmeket és megtanuljunk Istennel járni.

1. Legyőzni a lázadást

Előfordulhat, hogy legjobb szándékainkat is félremagyarázzák és bántalmaznak, támadnak. Ez történt Jeremiás prófétával is. Figyelmeztette a népet a bűnbánatra, ezért bántalmazták. A próféta emiatt elszomorodott és szemrehányást tett Istennek. De később bűnbánatot tartott és megújította felajánlását. Sok ember – hitének gyengesége miatt – képes megvádolni Istent, hogy rosszat akar neki. Pedig a „világosság Atyjától csak jó adomány származik” (Jak 1,17).

Honnét származik bennünk a lázadás? Ki az, aki mindig meg akarja bennünk hamisítani Isten képét? Ez az ördög. A sátántól származik az egész világon a lázadás szelleme. Ő az, aki szüntelenül el akarja fordítani az embert a szerető Istentől. – Ezért nagyon fontos figyelni arra, hogy az ember mit tesz a megpróbáltatás idején. Isten igéje arra szólít bennünket, hogy az imádság és életfelajánlás által győzzük le Isten elleni vádaskodásunkat és bízzuk magunkat még inkább az Ő szerető gondviselésére. Ha a sátán látja a bűnbánatot és az alázatot, akkor abbahagyja kísértését és elmenekül.

2. Szabadulás a világ hatalmától

A belső szabadság egyik legszebb ajándéka a lelki életnek. Az első század remetéi nagy bölcsességet szereztek a pusztában. Kivonultak a világból és nem volt semmi, ami visszahúzza őket. Isten és a semmi. Imádság és böjt. Tele voltak örömmel és békével. Pál apostol azt írja: „Ne szabjátok magatokat a világhoz… alakuljatok át gondolkodástok szellemében” (Róm 12,2-3). A világ nemcsak bűnre csábít, hanem szétszórttá tesz, közömbössé Isten dolgaival szemben; a sokféle ragaszkodás állandó függőségbe hajszolja az embert. Szinte elveszíti józan ítélőképességét, nem tudja, mi az igazán fontos. Ez egy állandó zűrzavart teremt belső életében, ami sok esetben betegséghez vezet. Ezért mondja Pál, ha nem szabjátok magatokat a világhoz, akkor „felismeritek mi az Isten akarata, mi kedves előtte” (Róm 12,4). A vágyaktól megkötözött, szétszórt ember nem tudja megismerni Isten akaratát. Ez pedig azt jelenti, hogy nem tud helyesen élni.

3. A helyes út: Jézus követése

Az evangéliumban Jézus meghatározza az egyetlen helyes utat (Lk 9,23-24), az Ő követését. Minden nap felvenni az élethelyzetünkből fakadó keresztet és vinni Jézus után. Ez a „Jézus után” jelenti, hogy szeretetből, szívesen, készséges akarattal, bátran, alázattal. Néha váratlanul jön a „kereszt”. Hirtelen rosszullét, betegség, elbocsátás a munkahelyről, haláleset, nagyobb veszteség… Akiben nincs készség a kereszt hordozására, az ilyenkor összeomlik vagy könnyebb utakat keres. – A helyes hozzáállást elősegíti az élet felajánlása. Az a szív, amely naponta felajánlja magát Istennek, legyőzhetetlenné válik. Az önátadás felkészít a kereszt helyes hordozására. Arra is megtanít, hogy a nagyobb terhet mindig Krisztus viszi. – Egyetlen életünk van, nem szabad elrontani. Ha helyesen éljük, Jézus nyomában járva, örökre együtt lehetünk vele.

 

Katona István: A Szentlélek megvilágosít és meggyógyít!

Jézus azért jött, hogy elküldje nekünk a Szentlelket (Jn 15,26). Azért jött, hogy elhozza nekünk a bőséges életet (Jn 10,10). Azért jött, hogy lerontsa a sátán uralmát (1Jn 3,8). Azért jött, hogy megnyissa előttünk a mennyország ajtaját (Jn 14,3). Azért jött, hogy megtanítson szeretni (Jn 15,12). Amikor az apostolok találkoztak a Szentlélekkel, átalakultak. Jézus életét kezdték élni. Isten az Ő szeretetében mindig meg akarja újítani életünket. Ez a megújulás néha lassan, máskor robbanásszerűen történik.

1. Isten Lelke az Ószövetségben

Van egy nagyon érdekes történet, amely Dávid kiválasztásáról szól (1Sám 16,1-13). Amikor Sámuel próféta a gyermek Dávid fejére öntötte a szent olajat, azt olvassuk: „Az Úr Lelke ettől fogva Dávidra szállt.” Mit jelent ez a mondat? Bölcsességet? Felelősséget? Bátorságot? Imádságot? Vagy mindezt együtt? Dávid még ott maradt családja körében, de más lelkülettel. – Ezt elmondhatjuk a keresztény emberről is. A keresztségben az egyház megkeni szent olajjal a gyermeket és imádkozik, hogy a Szentlélek lakozzék benne. Mit jelent ez? Isten személyesen hívja az embert, kiválasztja és felkínálja neki a királyi életet. A Szentlélek megkezdi életének megújítását. A Lélek át akarja járni gondolatainkat, akaratunkat, érzelmi életünket. A Szentlélek szerepe az, hogy kiformálja bennünk Krisztust.

2. A Szentlélek világosságot ad

Pál apostol azt írja (Ef 5,8-14), hogy a Szentlélek által kiléphettek a sötétségből és a világosság gyermekei lehettek. A sötétségen nemcsak az Isten nélküli pogány gondolkodást értette, hanem a bűn sötétségét. Azt az életformát, amelyben uralkodik a rombolás, az életellenes magatartás, amely távol áll a jótól és az igazságtól. Azt írja Pál, hogy ebben az életformában minden cselekedet „meddő”. Nincs kapcsolata az embernek az örök élettel, csak az evilág érdekli. Ennélfogva ez az élet céltalan, értelmetlen. Ha pedig céltalan, akkor az értelmes ember nem élheti ezt tovább. Pál azért festi le a pogány élet sötétségét ilyen erős színekkel, hogy annál inkább érezze az ember a Szentlélek fontosságát. Rá akar döbbenteni, hogy csak a Lélek által nyerhetjük el a világosságot. Csak a Szentlélek által élhetünk értelmes életet! Csak a Lélek erejével tudjuk legyőzni a gonosz támadásait és élhetünk új életet. Milyen nagy a mi Istenünk irgalma és milyen nagy a mi kiváltságunk, hogy elnyerhetjük a Szentlelket! Szinte alig talál szavakat Pál apostol, hogy méltóképpen dicsőítse az Urat az új élet ajándékáért. Ő tapasztalatból beszél, hiszen Ananiás kézfeltételével (ApCsel 9,17) kiáradt rá a Szentlélek, elmúlt a sötétség és betöltötte szívét a világosság. Új erőt tapasztalt és azonnal hirdetni kezdte Jézus istenfiúságának nagy örömhírét. Ezt akarja adni nekünk is a Szentlélek! Új erőt a tanúságtételhez és a hit világosságát.

3. A Szentlélek meggyógyít

Az evangéliumok több esetben beszámolnak arról, hogy Jézus meggyógyítja a vakokat. Egyik esetben a beteg fejére teszi a kezét és úgy gyógyít. Más esetben sarat tesz a szemére és azt mondja neki: „mosakodj meg s Siloe tavában” (Jn 9,5). Ezzel jelzi, hogy együttműködést vár tőlünk. Nekünk is tenni kell valamit gyógyulásunk érdekében. Életünket el kell rendezni, megbocsátani, többet imádkozni, szeretetben növekedni. Ez nagyobb figyelmet igényel. Figyelmet Isten jelenlétére, figyelmet a Szentlélek indításaira, mert nagyon leköti figyelmünket a világ. Mindent az anyagi körülmények javulásától várunk. Azt gondoljuk, a boldogság a külső körülmények javulásától függ, és hogyha sok pénzünk lenne, akkor boldogok lennénk. Ez tömény világiasság! Ebből akar a Szentlélek kigyógyítani bennünket. Nem a világ, nem a pénz, nem az élvezet, nem a hatalom, nem a birtoklás boldogít, hanem egyedül csak Isten. Mert egyszer minden elmúlik, csak az marad meg, ami a szívünkben van. Ha Isten lakik a szívünkben, akkor örökre Vele lehetünk boldogságban!

 

Katona István: Jézus a feltámadás és az élet!

Az emberiség történetében két mondat hangzott el, amely megváltoztatta az emberek szívét. Két mondat, amely félelmetes lehetőséget nyilvánított ki a lelki élet számára. Az egyik így hangzott: vegyetek a tiltott fa gyümölcséből, mert akkor olyanok lesztek, mint az Isten (vö. Ter 3,4-5). A másik így szólt: „vegyétek és egyétek, mert ez az én testem! (Mt 26,26) Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne.” Az elsőt a sátán mondta és lázadásra szított, szakadj el Istentől és a saját erődből légy istenné. Ezzel romba döntötte az ember lelki kultúráját és elindította a gonoszságnak, a pusztításnak és a gyűlöletnek az áradatát. A másodikat Jézus mondta az utolsó vacsorán: ember, fogadj el engem, jöjj hozzám, én megajándékozlak téged önmagammal. Ha akarod, benned fogok élni, és örök életet adok neked!

1. Isten él bennünk!

Az Úr testének és vérének vétele azt eredményezi, hogy azzá változunk át, amit magunkhoz veszünk. A feltámadt Jézus él minden emberben, aki eszi az Ő testét és issza az Ő vérét. Ennek az új lelki életnek a tápláléka az Oltáriszentség, görög szóval: Eucharisztia. A keresztségben csak a lehetőségét kaptuk meg annak, hogy új emberré legyünk. Ez a lehetőség az Eucharisztia erejéből kezd fejlődni, hogy a bűnbánaton, tisztuláson, önmagunk megtagadásán keresztül érlelődjön meg az új ember, aki már egészen Krisztus követője akar lenni. Lehet, hogy kívülről minden a régi: a törékenység, a szenvedés, a próbatételek – de most már minden Krisztusban történik. Bármi ér bennünket: siker vagy sikertelenség, öröm vagy bánat, mindennek meglátjuk a célját Krisztusban. Testének vétele átalakítja halálba hulló testünket és hasonlóvá teszi feltámadt testéhez.

2. Hogyan történik ez?

Nagyon egyszerű! A teljesség mindig arra felé törekszik, amerre hiányt észlel, és kiáradt feléje. Amikor egy tudós találkozik a tudásra szomjazóval, aki kitárja előtte a szívét, vagy a szent életű találkozika bűnössel, aki vágyakozik a tisztaságra – ott mindig történik valami. Az élet átadásra kerül, kiárad. Így történik ez Jézussal is. A szentáldozásban az isteni élet teljességével találkozunk, és ha kitárjuk előtte szívünket, Ő betölti jelenlétével. Így válunk lelki emberré. Amikor Jézust befogadjuk, az átalakulás kegyelmét fogadjuk be, amely által legyőzhetjük önzésünket és önzetlenné válunk! Ha haragos volt a természetünk, Jézus megtanít az Ő szelíd természetének követésére. Ezért mondta: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29).

3. Jézus küldetést ad!

Mit kell tenni a megújult életünkkel? Tovább kell adni! A világ nem kész épület, amelybe csak bele kell költözni. A világ az emberrel való találkozásban átalakul. Ezért írja Pál: „A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja” (Róm 8,19). A világ újjászületését csak az újjászületett ember tudja létrehozni. Az, akinek szívében Isten él, más szemmel nézi a dolgokat, más szándékkal viszonyul hozzájuk: más érzéssel adja tovább értékeit. Az emberi szívben levő jó széppé és derűssé teszi a világot. Így szemlélve az életet látjuk csak igazán kibontakozni az Eucharisztia kozmikus távlatait. Nemcsak egy szentség a többi közül, amely közvetíti Isten kegyelmét az egyénnek, hanem egy kozmikus ajándék, amit azért kaptunk, hogy a teremtett világba belevigyük Krisztus jelenlétét – és ezáltal átváltoztassuk azt! Amikor részt veszünk a nagyheti liturgián, vagy a vasárnapi szentmisén, gondoljunk Jézus világot átalakító tervére. A szent kenyérben ott van Jézus egész élete: szenvedése, halála és feltámadása. A szentáldozással elfogadjuk Jézus meghívását: „Jöjj hozzám!” Ez a meghívás küldetést is jelent: „Menj és változtasd át a világot, szenvedéseddel, életáldozatoddal, imáiddal szórd szét kegyelmeimet! Hatalmat adok neked, hogy szebbé tedd a földet!”

 

Katona István: Új évben Isten útján járni…

Isten a végtelen szépségét kínálja fel neked. Arra hív, hogy hagyd el az önző élet langyos vizét és merj kimenni az óceánra. O. Chamber írja: „Ha nem akarod elvágni a horgonykötelet, amely a parthoz köt – Isten majd vihart küld, hogy elszakítsa és kiküldjön az Ő nagy terveinek óceánjára.” Valóban Isten a tenger, a hajó az emberi élet. Az élet unalmassá és céltalanná válik a kikötőben. Ki kell menni a tengerre, hogy megismerjük és megszeressük a végtelent. Ha egyhelyben vagyunk, ahhoz nem kellenek közlekedési szabályok. De amikor hajónk kifut a tengerre, akkor már figyelembe kell venni a széljárás, a teherbírás, a sebesség törvényeit. – Jézus életszabályai nem megkötözni akarnak, hanem éppen ellenkezőleg: felszabadítani. Szabaddá tenni a végtelen megismerésére és az élet igazi örömére.

1. Isten útja – biztos út

A próféta azt írja (Sir 15,17): „Az ember előtt ott van az élet és a halál. Azt kapja, amit választ magának.” Az új év kezdetén jó, ha felismerjük felelősségünket. Nem kényszer a helyes úton járni, de minden út vezet valahová. Minden választásnak megvan a következménye. A rossz útnak rossz következménye lesz. – Nem kényszer Isten vezetése szerint élni, de aki mindig a saját feje után megy, számíthat arra, hogy előbb-utóbb szakadékba esik. – Nem kötelező Isten parancsait betartani, de aki nem tartja be, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy elkárhozik. Isten mindenkinek megadta a szabad akaratot. Az történik, amit választ. Isten nem kényszerít senkit, hogy Vele kapcsolatban legyen. De aki megszakítja Vele a kapcsolatot, az számíthat választásának következményeire. Ezek a következmények nem tapasztalhatók azonnal. – A tékozló fiú nagyon jól érezte magát, amikor kilépett az atyai ház kapuján. A zsebében ott lapult az örökség nagy összege. Egy ideig jól érezte magát. A kicsapongó életnek azonban egyszer vége szakadt. Elhagyták a barátai és éhezni kezdett. Eszébe jutott, hogy ez az út nem vezet sehová. Pontosabban a halálba vezet. Ekkor határozta el, hogy visszamegy apjához és bocsánatot kér tőle. – Nagy ajándéka Istennek, amikor erőt ad a visszaforduláshoz. Az ő atyai szíve mindig nyitott a tékozló fiak visszafogadására.

2. Isten felkínálja neked a bölcsességet

Pál apostol kétféle bölcsességről ír a korinthusi levélben (2,6-16). Isten bölcsességéről és a világ bölcsességéről. Isten bölcsessége a gondolat szabadságával ajándékoz meg. Általa felismerhetjük életünk igazi célját és megismerhetjük a hozzá vezető utat. – A világ bölcsessége pedig az ösztönök bölcsessége. Arra irányul, ami érzékeinek kedvez. Nem látja meg az örök célt, mert oktalanságnak tűnik előtte. Nem ismeri a szabadságot, mert érzékei uralma alatt él. – Amikor az ifjú Salamon király lett, Isten választás elé állította, hogy hatalmat, gazdagságot vagy bölcsességet kér (1Kir 3,9). Salamon bölcsességet kért, hogy helyesen tudja kormányozni a népet. Istennek tetszett a választás, ezért megadta neki a hatalmat és a gazdagságot is! – Jézus felkínálja minden követőjének a bölcsesség ajándékát. Aki elfogadja, az megtanulja a helyes élet törvényeit és biztos úton halad célja felé.

3. Jézus mennyországot ígér tanítványainak

Nekünk, keresztényeknek a végső célunk a mennyország. Erre büszkék lehetünk. Ez az év, amit most kezdtünk el, egy szakasz a mennyországhoz vezető úton. Ennek az útnak a megtételéhez Jézus tanácsokat adott. „Aki megtartja a parancsokat… az nagy lesz a mennyek országában.” (Mt 5,19) Jézus parancsai néha nehéznek tűnnek. Ez a nehézség eltűnik, ha valaki meglátja a nagyszerű célt. Aki megpillantja hitben a szemet kápráztató gyönyörűség országát, az képes a legnagyobb áldozatot is meghozni érte. Ilyen az ember! Ezért újév első napjaiban látást kell kérnünk: Uram, add, hogy meglássam országod szépségét! Uram, add, hogy el ne tévesszem az utat, ami Hozzád vezet! Erősítsd meg az akaratomat, hogy végigjárjam az utat, amire meghívtál ebben az évben. Ámen.

 

Katona István: Nagy örömöt hirdetek nektek!

Karácsony ünnepét az öröm légköre hatja át. De ez nem a világ öröme, hanem Isten közelségéből fakadó öröm. Hogyne örülne az ember, amikor Megváltója elérhető közelségbe jött. Mint gyermeket karjába veheti, gyönyörködhet benne. A Megváltó eljövetele az egész természetfeletti világot is közel hozta. Ez a közelség pedig rámutatott az igazi realitásra!

Ember! Van jövőd! Van célod! Van lehetőséged a teljesség elérésére! Ez a teljesség Isten szívéből árad feléd. Ne félj! Elérheted a legnagyobb boldogságot, részesülhetsz a végtelen szépségből és jóságból. Ha benne élsz, nem lesz hiábavaló az életed. Siker és sikertelenség, egészség és betegség… minden együtt dolgozik a győzelemért. Engedd meg, hogy belépjen a szívedbe az Úr! Légy bátor a hitben, hogy Ő valóban érted jött el, és nagyon szeret téged!

1. Isten szép!

Izajás próféta az Úr eljövetelével kapcsolatban alig talál szavakat, hogy méltóképpen érzékeltesse a szépet és a jót, amit az eljövetel eredményez. Beszél a sivatagban nyíló liliomról, a Kármelhegy rózsaligeteiről, a betegek gyógyulásáról, a pusztában fakadó forrásokról. Isten szépségéről nem igen lehet olvasni, mert kevés hozzá az emberi szó. A misztikusok megpróbálták leírni, hogy mit éltek át az elragadtatásban, de aki nem élt át hasonlót, annak számára üres szavak csupán. Mi is a szép? Szép az, ami az embert lebilincseli, „elvarázsolja”, aminek szemlélése közben úgy érzi: ezért érdemes volt élni. Egy ilyen belső megragadottság elsöpri az akarat ellenállását és a teljesség élményével ajándékoz meg. A legközvetlenebb szépség-élmény a természetben található. A turisták milliói keresik fel minden évben azokat a helyeket, ahol találkoznak a szépséggel. Van, aki ebből az élményből táplálkozik egy éven át. – De a látvány után tovább kell menni. Fel kell ismerni, hogy minden szépség rámutat az Istenre. Minden szépség csupán halvány szikrája annak a szépségnek, ami Istenben van. Minden szépség egy ablak, amely bepillantást ad az örök szépségbe, amely vár bennünket halálunk után. Minden szépség Isten-bizonyíték.

2. Isten szent!

A próféták gyakran figyelmeztetnek bennünket arra, hogy az Úr szent. Nehezen lehet meghatározni, hogy mi a szent?! Az, ami az ember szívét fölemeli, ami tiszta, amiben árnyéka sincs a rossznak, ami elragadó, ami vonzó, ami önzetlen. Ha az ember közeledni akar a szenthez, akkor neki is szentül kell élnie. Megtisztítani a szívét minden rossztól, a zúgolódástól, a türelmetlenségtől, a vádaskodástól, a lázadástól, az önzéstől. Jakab apostol a földműves példáját hozza, hogy türelemmel vár (5,7) az elvetett mag termésére. Közben a földet eső veri, vihar tépi, a Nap perzseli, míg egyszer csak a mag kikel és szárba szökken a búza. – Ilyen az életünk is, vihar tépi, eső veri, de hinnünk kell, hogy egyszer kivirágzik és beteljesül. Ha Isten szentségében akarok részesülni, akkor magamba kell nézni és hadat üzenni az indulatos, zúgolódó, vádaskodó magatartásnak. Akarjak törekedni a tisztaszívűségre.

3. Isten jóságos!

A gazdag ifjúval való találkozáskor Jézus azt mondta: „Senki sem jó, csak egyedül Isten.” (Lk 18,19) Jézus jósága állandóan megnyilvánult: betegeket gyógyított, bénákat talpra állított, megszállottakat szabadított, halottakat feltámasztott. Ezek a csodák nemcsak az akkori embereket boldogították, hanem minket is. Isten jósága ma is működik. Itt és most körülvesz téged is ez a jóság! Téged is gyógyítani és szabadítani akar. Fogadd be a hit kegyelmét, hogy Jézus gyógyíthasson. Ő vágyakozik arra, hogy örömöt vigyen bele az életedbe. Úgy járj a világban, hogy Isten szüntelenül veled van. Ne csak a különleges helyzetekben bízd rá magad, amikor már nem segít senki, hanem minden nap. A hit, ha igazi, állandóan növekedni akar. A növekvő hit pedig mindig jobban megtapasztalja Isten csodáit. Karácsony ezt üzeni neked.

 

Katona István: Az Atya megtanít a helyes életre

Isten jóságos Atya! Mivel szívén viseli sorsunkat, ezért segíteni akar nekünk, hogy mindig a helyes úton járjunk. Amikor földi életünk végén Isten elé állunk, nem mondhatjuk, hogy „nem ismertem akaratodat”. A Szentírás azért szent, mert ebben a könyvben Isten kinyilatkoztatja akaratát. Pontosan megmondja, mit vár el tőlünk. Aki nem hallgat az Ő szavára, annak számolnia kell a következményekkel. Jézus azt mondta: „Mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam” (Jn 15,15). „Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem” (Jn 8,52). Jézus tanítása nemcsak a helyes földi életet mutatja meg, hanem az örök életet is.

1. Helyesen élni

Ámosz próféta egy alkalommal súlyos ítéletet mondott a lakmározó gazdagokról (Ám 6,1-10). Nem a lakmározás volt a baj, hanem az, hogy emiatt csak magukkal törődtek és elhanyagolták a szegény nép sorsának javítását. Nem törődtek a nép vezetésével, hagytál elromlani a népet. A romlott nép pedig nem tud az ellenséggel szembeszállni. A régi rómaiaknak volt egy mondásuk: „Carpediem!” Ragadd meg a mai napnak az élvezetét! Egyél, igyál, lakmározz, paráználkodj – ne törődj semmivel. Minden korban ez volt a pogány gondolkodás alapja. Mennyire hasonlít ez a mai életfelfogáshoz! Minden habzsolni, minden kiélvezni, minden birtokolni – áldozatot nem hozni, szeretettel nem törődni, Isten parancsait elhanyagolni. De hova vezet mindez? A próféta azt mondja, ennek az útnak a vége a pusztulás. Ha pedig valaminek a vége rossz, akkor az már az elején is rossz – és akkor azt el kell vetni.

A megváltás nemcsak azt jelenti, hogy Jézussal legyőzhetjük a bűnt, hanem azt is, hogy Jézussal hatalmat kaptunk a szeretet művének felépítésére. A szeretet ad egy látást, amely által fölismerhetem életem igazi célját. Jézus által megláthatom, hogy életem boldogsága nem az élvezetek korlátlan habzsolásában áll, hanem a jóságban. Abban, hogy a körülöttem élő emberek iránt jószívű legyek és segítőkész. Ez olyan tartalmat ad az életemnek, amely örömöt okoz és gyógyu­lást hoz. A gyógyító kapcsolatok fölemelik a szívet.

2. A hit harca

Pál apostol azt írja egyik levelében tanítványának: „Vívd meg a hit jó harcát!” (1Tim 6,12) Birtokolni – vagy adni? Élvezni az életet – vagy mások életét szebbé tenni? Lakmározni – vagy másokat etetni? Ez nem megy harc nélkül. A belső harc megkívánja, hogy az ember leszámoljon az önzésével. Ez a harc természete. Akik megjárták a háborút, beszámoltak arról, hogy gyakran napokig nem volt ennivalójuk, esőben, hóban meneteltek vagy a lövészárokban hetekig várakoztak a hidegben. Minden fizikai erejüket be kellett vetni, hogy kitartsanak! – Pál apostol valami ilyesmire céloz, amikor azt mondja tanítványának: harcolj, törekedj az igaz lelkületre, szeretetre, szerezd meg az örök életet! – Az örök életet úgy állítja be, mint a végső győzelmet, mint egy szent célt, ahogy a harctéren a katonák is harcoltak a győzelemért. Az örök élet, mint győzelem, a legnagyobb ajándékot jelenti. Isten megjutalmaz bennünket minden fáradozásunkért. De fáradozni szükséges, hogy a jó győzzön bennünk és ne a rossz. A keresztény életet nem lehet elérni a fotelben üldögélve, hanem erőinket összeszedve harcolni kell érte.

3. Isten Igéjét követni!

Az emberi szabad akarat nagy ajándéka Istennek. Szabadon eldönthetjük, hogy mit fogunk csinálni a mai napon, hova menjünk, milyen munkát végezzünk, vagy milyen szórakozást válasszunk. Ugyanakkor azt is eldönthetjük, hogy valakit szeressünk, vagy gyűlöljünk. Eldönthetjük, hogy hiszünk-e Istenben vagy elfordulunk Tőle. Isten kezünkbe adta örök sorsunk eldöntését. Aki hisz és szeret, annak a szívében Isten lakik. Ez már a megkezdett mennyország! Jézus azt mondta: „Aki hisz a Fiúban, az örökké él” (Jn 3,6). Aki nem hisz és nem szeret, az a kárhozat útjára lépett.

Az ítéletet tulajdonképpen nem Isten olvassa az ember fejére, hanem az ember választja meg örök sorsát. Jól példázza ezt a két Lázárról szóló példabeszéd (Lk 16,19). A gazdag Lázár választott egy utat, a bőséges, lakmározó élet útját. A döntésében nem volt szeretet, mert javaiból egy morzsát se adott a szegénynek. Harcoljuk meg a harcot a szeretet életéért, ezt tanítja a Biblia!

 

Katona István: Uram, szeretem parancsaidat (Zsolt 119,166)

Nézem a csillagos eget… évmilliárdok óta pontos törvények szerint járnak a csillagok. Az állatvilágban a legkisebb hangyától a nagy elefántig az ösztönök korlátai között élnek az állatok. És az ember? Az embernek szabad akarata van. Építhet és rombolhat, életet adhat és életet pusztíthat, békét teremthet és háborúzhat… Hatalmában áll (Jn 1,12) szentté válni, Isten gyermekévé lenni – de hatalmában áll az ördög mellé állni. Mi, hívő emberek követjük az Istentől kapott törvényeket, amelyek életet adnak. Mennél jobban szeretjük Isten törvényeit, annál biztosabb úton járhatunk. Természetünk ellenáll, ezért le kell győzni. Harcolni kell a lefelé húzó erők ellen. Ehhez a harchoz erőt ad a nagyszerű cél: együtt lenni Istennel, belépni az Ő csodálatos országába, szellemi/lelki életünket kibontakoztatni, megtapasztalni a természetfeletti élet örömeit.

1. Isten hatalmas. Érdemes megfontolni: ki adott nekünk törvényeket? A végtelenül hatalmas Isten! A jóságos Atya! Az, aki megszabadított bennünket a gonosztól! Aki az egész univerzumot fenntartja és kormányozza! A hívő ember keresi az alkalmat, hogy Isten parancsai szerint éljen. A hitetlen ember pedig azt mondja gőgjében: nekem nem parancsol senki! Nem érzi az ellentmondást: mindent Istentől kapott, minden Isten kezében van, és Ő mégis azt gondolja, élhet függetlenül Istentől. Két szót nem szeret hallani a mai ember: következmény és felelősség. Mindennek van következménye. Minden bűnnek lesz büntetése. Jézus többször is beszélt a számonkérésről. A gazdag ember kényelmesen elnyújtózik a jó termés láttán, gondolván, hogy lustaságban töltheti hátralévő életét. De az Úr így szól hozzá: „Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet” (Lk 12,20). A sokat idézett rész pedig a Máté 25. fejezetében található. „Egybegyűlnek előtte az összes nemzetek” (25,32). Megkezdődik a szétválasztás. Az ítélet alapja a szeretet parancsának a megtartása. Akik szerettek, bevonulnak Isten országának örömébe, akik nem szerettek, azok az örök tűzre kerülnek, „amely az ördögnek készült”. Nagy a felelősségünk, hogy életünket milyen alapra helyezzük! Mindig csak a mának élvezetét keresni, ez pusztuláshoz vezet. Ez volt a római birodalom bukásának is az alapja. A világ meghódítása után a testi élvezeteket hajszolták. „Carpe diem” – volt a jelszavuk, ragadd meg a mai nap örömeit. – A keresztények viszont Jézusra figyeltek, így lettek a birodalom összeomlása után az új világ megalapítói.

2. Jézus utat mutat. A hívő ember mindenben Isten akaratához igazodik. Az ószövetségi időkben még lehetett hivatkozni arra, hogy nem egészen világos Isten akarata. De az újszövetségben Jézus világosan megmondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Jézussal elérkezett a világosság és a bizonyosság az élet céljáról. A hívő ember minden kérdésére válaszol az evangélium. Jézus biztos utat mutat, amely elvezet örök célunkhoz. Ezért ujjongott fel Pál apostol, amikor azt írta, hogy most már nem a Sínai hegy félelmetes jelenségeit éljük át, amikor Isten szól hozzánk, hanem Jézus szerető közelségét (Zsid 12,23-24). Ha az Úr ennyire jó hozzánk, akkor nem szabad visszautasítani szavát (12,25), hanem hálásnak kell lennünk útmutatásáért (12,28).

3. Jézussal együtt lehetünk. Aki Jézus tanítása szerint él, az bejuthat az ünnepi lakomára. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, hogy a királyok királyával együtt lehetünk. A lakomát azonban sokan visszautasítják (Lk 14,16), mert nem ismerik fel óriási jelentőségét. Vagy mert nincs bennük felelősség a lakoma fontossága iránt. Jézus példabeszédeiben azok, akik visszautasították a meghívást, jelentéktelen dolgokat sorolnak fel: „ökröt vettem, és ki kell próbálni”. Mintha azt mondanák: „új autót vettem és ki kell próbálni.” A király válasza megdöbbentő: „Senki sem ízleli meg lakomámat a hivatalosak közül.” A példabeszéd azzal végződik, hogy behívták az utak mellett járókat, és így a lakomára berendezett terem megtelt a szegény emberekkel. – Amikor Jézus akaratáról, vagy parancsairól beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy Ő az, aki a legjobbat akarja nekünk. Ő az, aki életét áldozta értünk! Ő az, aki mindenkinél jobban szeret bennünket! Ő az, aki minden vigasztalás forrása! Ő az, aki mindig kész arra, hogy megerősítsen, felemeljen, boldoggá tegyen bennünket! Ezért nem lesz nehéz teljesíteni parancsait. 

 Katona István: A Szentlélek új életet hoz

A húsvét utáni idő a Szentlélek várásának az ideje. Szent Szerafim azt írja, hogy nemcsak ezt az 50 napot kellene a Lélek-várással tölteni, hanem egész életünket. Mert a Szentlélek csak akkor tudja szívünket betölteni, ha vágyakozunk utána, ha átjár bennünket az a tudat, hogy ő az élet. Mert azt az új életet, amelyet Jézus megváltása hozott, a Szentlélekben tapasztaljuk meg. Ő ennek a forrása! Ahhoz, hogy „Krisztust megismerjem, szeressem, elfogadjam, mint életem végső értelmét, örömét” – ezt a Szentlélek műveli bennünk. Amikor megtérésekről hallunk vagy olvasunk, amikor valakinek az élete átrendeződik Isten felé, ez mind a Szentlélek műve. Ezt a teremtő, örömöt adó, erősítő, megújító Lelket várjuk, amikor Pünkösdre készülünk.

1. Jézus szabadságot hozott. A szabadság lehet fizikai és lehet lelki, illetve erkölcsi szabadság. A fizikai szabadság az, amikor az ember nincs börtönben, szabadon élheti az életét. Az erkölcsi szabadság azonban bonyolultabb. Az erkölcsi szabadság az, amikor az ember szabadon meg tudja valósítani Isten üdvözítő tervét. Amikor nincs lekötve szenvedélyektől, amikor megszabadul a harag, nagyravágyás, gazdagság utáni vágy minden bilincsétől. Amikor Jézus királyként vonul be az életünkbe, és bármiben engedelmeskedni tudunk neki. Aki ezt eléri, úgy érzi, mintha minden nap ünnep lenne. Nem vesz már erőt rajta mások rosszindulata, önzése, mert végérvényesen döntött a szeretet mellett. Ez a Szentlélek műve bennünk.

2. A Lélek az, aki éltet! Jézus azt mondta apostolainak, hogy a Szentlélek az élet forrása. Amikor az ember bűnben él, a szív halott, a halál uralkodik felette. Nem tud kapcsolatba lépni Istennel. Nem tud üdvösségre vivő cselekedetet végrehajtani. Emiatt sok esetben belső ürességet, nyugtalanságot érez. Szükséges, hogy a Szentlélek megérintse a szívét és merjen kilépni ebből az állapotból. Amikor elhagyja a bűnt, akkor már szabadon meg tudja valósítani Isten akaratát. Tud örülni a jónak, az igaznak, a szépnek. Hogy mit jelent teljességében a Lélekben való élet, hogy mi a célja velünk, erről az apostol azt írja, hogy amikor befogadjuk a Lelket, részesülünk Krisztus papi, prófétai és királyi hatalmából. A pap feladata, hogy áldozatot mutasson be Istennek. A keresztény ember feladata, hogy ezt a világot megszentelje, és Isten dicsőségébe emelje. A bűn azt jelenti, hogy a világhoz „fogyasztói” szemlélettel közeledünk. A magunk számára akarjuk felhasználni, kiélvezni, hasznot húzni belőle. Ebből a zsákutcából kell kiragadni és visszavezetni igazi célja felé. A prófétai hivatás azt jelenti, hogy az ember minden helyzetben felismeri Isten akaratát! Tanúja és közvetítője Isten bölcsességének, Isten szemével nézi a világot és minden esemény mögött az Ő jelenlétét fedezi fel. A világi ember Isten nélkül akarja megismerni a világot, ezt nevezi „objektív” ismeretnek. Ennek következménye az üresség, a lázadások, a romboló ideológiák, stb. Jézus ettől meg akar menteni bennünket. A királyi hatalom, amit Isten adott az embernek, azt jelenti, hogy túl kell lépnünk ennek a világnak a végességén és szentté kell azt tennünk. Az ember a Szentlélektől kapott természetfeletti erővel és képességgel új irányba tereli a dolgokat és eseményeket. Azon dolgozik, hogy megszabadítsa az embereket a bálványok rabszolgaságától és Isten felé vezesse őket.

3. A Lélek Jézushoz vezet. Lukács evangélista feljegyezte, hogy amikor a 72 tanítvány visszatért evangelizációs útjáról, Jézus felujjongott a Szentlélekben és dicsőítette az Atyát. Az evangélium kicsinyei azok, akiknek nincs hatalmuk, nincs gazdagságuk, nincs különösebb tudásuk, ami gőgössé tenné őket. De van bizalmuk Istenben, szeretni akarnak és szolgálni. Ezek a kicsinyek az apostolok, az első tanítványok és mindazok a keresztények, akik az evangélium szerint akarnak élni. Ezeknek ígérte Jézus, hogy a Szentlélek vezetni fogja őket, erőt ad a tanúságtételhez, bölcsességet az élet helyes felfogásához. Nekik mondta Jézus, hogy tanuljanak tőle alázatot, soha ne akarjanak a világ mintájára élni. Legyenek mindig hűségesek kicsinységükhöz. Akit a Lélek vezet, az felismeri, hogy az evangéliumi kicsinységben van az igazi lelki nagyság, mert ez vezet a legbiztosabban az üdvösségre.

 

Katona István: Krisztus új szívet ad! 

Pál apostol azt írja: „Az igaz (ember) a hitből él” (Róm 1,17). A hit gyakorlati következménye az erkölcs. Az erkölcs alapja pedig az Isten által megadott erkölcsi törvények. Nem elég az érzelmi hit, mert Jézus azt mondta: „Uram, Uram…” (Mt 7,21) szavakkal nem lehet bejutni a mennyek országába, hanem csak az Atya akaratának teljesítésével. Mire szolgálnak Krisztus parancsai? Egyedül a lelkünk védelmére! Egyedül az örök boldogság elnyerésére! Elég tehát elhatározni, hogy Krisztus akarata szerint élünk és minden rendben van? Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Az emberben ott feszülnek az indulatok, vonzalmak, ösztönök, önző gondolatok, uralkodási vágyak – és ezek mind szeretnének vezető pozícióba kerülni! Mi lesz ebből? Romhalmaz? Tönkrement élet? Mi lesz az emberből, ha mindig azt teszi, ami éppen az eszébe jut? Mi lesz vele, ha mindig arra megy, amerre a vágyai hajtják? Sötétség? Káosz? Pokol? – Bizonyára ez lenne, ha Isten nem gondolt volna ránk. De Ő az erkölcsi parancsokkal utat adott nekünk, hogy kijussunk a sötétségből a világosságra, a halálból az életre. 

1. Isten utat készít. Izajás próféta pontosan erről ír: „Utat készítek a tengeren át… utat csinálok a pusztában” (Iz 43,16-19). Ha nincs iránytű a tengeren, ha nincs út a sivatagban, az a biztos halált jelenti az utazónak. Ezek a rendkívüli helyzetek mindennapossá válnak, ha valaki elveszíti életének értelmét. Jönnek a bajok, betegségek, munkanélküliség, megélhetési gondok, rokoni támadások – és nincs mibe kapaszkodni. Ilyenkor fenyegeti az embert a depresszió, vagy az öngyilkosság kísértése. A probléma akkor oldódik meg, amikor felfedezi, hogy Isten nem hagyta el. Utat készített neki, hogy kijusson a sivatagból. Elindul Isten felé és felfedezi az erkölcsi parancsok értékét. A baj még nem múlt el egészen, de kicsivé lett. A távolban már látszik a győzelem fénye. Ezt élték át azok a megtérők, akik felismerték Isten szeretetét. Angliában él egy férfi, C. Allan Ames. Teljesen elzüllött, az alkohol és a drog rabságába került. Egy motoros bandához csatlakozott, akik még mélyebbre vitték. Jézus utánament és elárasztotta kegyelmével. Olyan nagy erővel akart Jézus követője lenne, mint amennyire régen a bűn követője volt. Egészen az imának élt. Megkapta a gyógyítás karizmáját, és ma hirdeti az evangéliumot szerte a világon. Tanúságot tesz Jézus irgalmas szeretetéről, és a bénák felkelnek a tolószékből, a betegek meggyógyulnak. Ha éppen nem utazik evangelizációra, akkor könyvet ír Jézusról, hitről és szeretetről. – Megtalálta az utat. 

2. Jézus ismerete csúcs-érték! Pál apostolnak van egy bátor kijelentése: „Jézus fölséges ismeretéhez képest mindent akadálynak tartok” (Fil 3,8). – Mi történt Pál életében? Jézus megjelent neki a damaszkuszi úton, és egész addigi világát felforgatta. Ez az esemény segített neki, hogy mindent átértékeljen. Ez ma is megtörténhet. Ha nem is pontosan így, de hihetjük azt, hogy Jézus közel van hozzánk. Ha várjuk őt, ha jelenlétében élünk, megtapasztaljuk, hogy letörli arcunkról a könnyeket, megvigasztal, bátorságot ad vagy váratlan örömmel látogat meg. – Ehhez az szükséges, hogy ő legyen az első az életünkben. Nem a pénz, nem a birtoklás, nem a világ, hanem Jézus – ahogy Pál apostolnál. Az élet átrendezése egy fontos feladat. Ne várjunk vele a halálig, amikor minden kiesik a kezünkből. Most kell Jézusnak adni a szívünket és nála hagyni, hogy ő kormányozza életünket. Ez a Húsvét üzenete! 

3. Új szívet ad Jézus! János apostol evangéliumának kezdetén van egy mondat, ami nagy lehetőséget rejt számunkra. „Aki hisz, annak hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen” (Jn 1,52). A mi felelősségünk, hogy mennyire élünk ezzel a hatalommal. Az istengyermekség lelki uralmat, királyságot jelent. Ez a királyság nemcsak azt foglalja magába, hogy uralkodunk vágyaink és ösztöneink felett, hanem azt is, hogy az anyagi világ fölé tudunk emelkedni. Megnyílik előttünk a természetfeletti világ szépsége, és részesei lehetünk Krisztus királyságának. Ezt a királyságot Jézus a kereszten hozta létre és a feltámadáskor teljesítette be. Ebből részesedhetünk, ha neki adjuk a szívünket. 

 

Katona István: Isten hűséges!

Az egész Szentíráson végigvonul Isten hűségének magasztalása. Az üdvösségtörténet során az isteni hűség rendíthetetlen marad szemben az ember állhatatlanságával. Isten hűségének legnagyobb bizonyítéka Jézus Krisztus eljövetele. Nekünk Krisztus hűségét kell utánoznunk halálig tartó állhatatossággal. B. Tyrrell Krisztus-terápiájában a transzcendencia megnyilvánulása a szeretet és a hűség. Mert arra ösztönöz, hogy újra és újra kilépjünk önző magunkba zárkózottságunkból és saját érdekeink hajszolásából! Ugyanakkor azt is írja, hogy a hűség a lelki megvilágosodás jele. Mert aki már felmérte, hogy az élet forrása Isten, az kész arra, hogy minden erejével harcoljon a hozzá való hűségért. Látja már azt is, hogy az ember végső célja és értéke a vele való kapcsolat. Aki nem élte még át a keresztény megvilágosodást, az benne él a függőségek és félelmek hálójában. Ennek következménye pedig a betegség, akár mentális, akár érzelmi vagy fizikai síkon. Ezért fontos, hogy felismerjük a hűség értékét. Hűség a mindennapi imához, a rendszeres szentmiséhez és szentgyónáshoz, a Biblia olvasásához – de a hűség vonatkozik a családra és hazára is, végül az Egyházra. A hűséget nemcsak a különféle bajaink, természetünk hullámzása fenyegeti, hanem a világ nyomása is. Azt lehetne mondani, hogy divat lett a hűtlenség: családhoz, hazához, adott szóhoz, barátsághoz, stb. Egyesek szabadságot, személyiségük kibontakozását, bátorságot vélnek felfedezni a hűtlenségben – ez azonban hamis dolog, ami gyorsan elmúlik és zsákutcába vezet. Nekünk, keresztényeknek szembe kell szállni ezzel a divattal és utánozni Krisztus hűségét, aki egész a keresztig hűséges volt az Atya akaratához.

1. Hűség a hithez. – Izajás próféta Krisztus előtt 700-ban azzal vigasztalta a népet, hogy „Isten eljön, hogy szabadulást hozzon nektek… megnyílik a vakok szeme, és a süketek hallani fognak… öröm és ujjongás jár a nyomában” (Iz 35,4-10). Ehhez a próféciához 700 éven át hűséges volt a nép, mert várta a Megváltót, aki megnyitja a vakok szemét és szabadulást hoz. Ez alatt a 700 év alatt sok szenvedés, fájdalom, vereség és győzelem vonult végig a nép életében, de az mindvégig kitartott a hitben való hűségben. Aki hitte, hogy el fog jönni a Megváltó, az már előre örült és bátorságot érzett a szenvedésben. Aki nem hitte, az megmaradt a szomorúságban és a reménytelenségben. – Pontosan erről van szó ma is. Tyrrell azt írja, hogy sok keresztény úgy tekint Krisztus tanítására, mint Istenről szóló fogalmi ismeretre; a parancsokra pedig, mint olyan morális szabályokra, melyeket be kell tartani, ha el akarjuk nyerni az üdvösséget (36. old.). Ezek a keresztények elmulasztják komolyan venni Krisztust, akinek minden szava és tette gyógyító jelentőséggel rendelkezik. Ha felfedeznék Jézus szavaiban az életadó értelmet és értéket, akkor megindulna bennük a mentális, érzelmi és fizikai gyógyulás. Jézus megváltott minden embert, de ezt be kell fogadni..

2. Hűség a Szentlélekhez. – Pál apostol azt írja (Ef 3,2), hogy „kinyilatkoztatásból ismerte meg Krisztus titkát.” Ez a kinyilatkoztatás azért vált élővé és azért terjedt el az egész világon, mert Pál és a többi apostol hűséges maradt hozzá. Minden üldözés ellenére! Ha nem lettek volna hűségesek, ma nem lenne Egyház! A Szentlélekhez való hűség azt jelenti, hogy kérni kell tőle a belső világosságot és a lelki szabadságot. Nem szabad függő módon kötődni a világhoz és a dolgokhoz. Amikor a Lélek egy új országba küldte az apostolokat, készek voltak azonnal indulni, pénz, nyelvtudás és egyéb biztosítékok nélkül. Ha arra indít bennünket a Szentlélek, hogy vágjuk el függőségeinket, akkor ez kibontakozáshoz vezet. A Lélekben való engedelmesség útján megismerhetjük Krisztus titkát és felfoghatatlan gazdagságát (Ef 3,8).

3. Hűség a Krisztushoz vezető úthoz. – A napkeleti bölcsek hosszú utat tettek meg, amíg eljutottak Betlehembe. De vállalták, mert meg akartak győződni az Ő eljövetelének igazságáról. Az út ma is nehéz. A liberalizmus korában vállalni a tisztaság, a megbocsátás, a szeretet útját nem könnyű. De aki vállalja, az megtalálja Krisztust. Az Ő megtalálása életet jelent, gyógyulást, biztos jövőt, sőt örök boldogságot. Ez az új év életfordulót hozhat számunkra. Új életet, mélyebb hitet Krisztusban.

 

Katona István: Isten megtartja ígéretét!

A második isteni személy megtestesülése jelzi, hogy Isten hűséges. Sok ezer évvel azelőtt megígérte, hogy el fogja küldeni a Megváltót. Jézus eljövetele Isten hűségének bizonyítéka. Az előtte levő idő tele volt megpróbáltatásokkal: háborúk, lázadások, belső harcok, külső támadások, gazdasági nehézségek. Mindezek azonban nem tudták megállítani Isten üdvözítő tervét. Megszületett Jézus, eljött a világ világossága!
Lelki életünk szempontjából alapvető a hűség. Amikor változnak a körülmények, múlnak az évek, belső és külső ellentétek jönnek – fontos kitartani a helyes út mellett. Aki megtartja a hűséget, annak élete olyan, mint a szikla. Rá lehet építeni a családot, egyházat, munkát, sőt a világot. Ez a hűség a mindennapi élet hajszálgyökereiből táplálkozik. Aki hűséges a napi imához, szentmiséhez, szentgyónáshoz, házastársához, egyházához, ígéreteihez – annak az élete gyümölcsöt hoz. Boldog lesz és másokat is boldoggá tud tenni.
Jézus hűséges volt az Atyához, hűséges volt a Szentlélek vezetéséhez, hűséges volt küldetéséhez akár a kereszthalál árán is. Ez utóbbi a legnehezebb az ember számára. A szenvedésben hűségesnek lenni. A csalódások, a bajok, a szenvedések, a környezeti támadások próbára teszik az ember elszántságát. De Jézussal mindezeket le lehet győzni.
1. A hűség örömöt ad!
Izaiás prófétának van egy kedves bátorítása, amelyben felszólít az örömre. „Gyújts örömfényeket Jeruzsálem, mert eljött a te világosságod (a Megváltód)!” (Iz 60,1-8) Az öröm ebben az esetben a hit gyümölcse. Mert aki hiszi, hogy eljön a Szabadító, az természetesen örül. Aki nem hiszi, az továbbra is rabságának szomorúságában él. Miért van olyan kevés öröm a mai világban? Mert kevesen vannak azok, akik teljes szívvel hiszik, hogy Jézus az ő személyes megváltójuk. Ezért szívükbe engedik az aggodalmakat, a jövő félelmeit, a csalódások szomorúságait. Pedig Jézus nekik is felkínálja szabadítását. Minden nap előttünk áll a lehetőség, hogy szabadon válasszunk: Jézust vagy a gondokat! Ha Jézust választjuk és bátran rábízzuk életünket, akkor az öröm felfakad szívünkben.
2. Hűség a Szentlélekben!
Pál apostol írja levelében, hogy a Szentlélek által „megismerte Krisztus titkát!” (Ef 3,3-5) Ez a kinyilatkoztatás először az apostolok számára adatott. Ők mindenkinek továbbadták a megismert igazságot. Hűségesek voltak a Szentlélekhez. Ha nem lett volna hűséges a szívük, akkor ma nem lenne katolikus egyház. De ők a hűséget választották. Nem volt könnyű számukra ez a hűség, hiszen el kellett hagyni szeretett hazájukat, családjukat, szüleiket és barátaikat – és idegen földön kellett hirdetniük az evangéliumot. Bátran vállalták ezt az apostoli sorsot. A Szentlélek lehet, hogy nekünk is ad váratlan feladatokat, és ha engedelmesek vagyunk, akkor egyre jobban felismerjük Krisztus titkát! Azt, hogy Ő a legnagyobb kincs, Ő csodálatos Isten, hogy Ő maga az élet, és rajta kívül nincs más élet!
3. Hűség a helyes úthoz!
Isten mindannyiunkat egy személyes úton vezet! Kentenich atya életéről olvastam, hogy a háború után hatalmas energiával szervezte közösségét. Egymás után hozott létre újabb és újabb egyesületeket, könyveket írt, előadásokat tartott. Elöljárói félreértették modern nevelési elveit és azt kívánták tőle, hogy mindent hagyjon ott és menjen el Amerikába egy ottani plébániára. Ekkor 65 éves volt! Nehéz volt az elszakadás, de engedelmeskedett. Tíz év múlva rehabilitálták, hazahívták és jóváhagyták nevelési elveit. – A mai lázadó világban ez a fajta engedelmesség lehetetlennek tűnik. Mégis Jézussal minden lehetséges. Az alázat, az engedelmesség, a hűség az evangéliumi erények közé tartoznak. Az Úr javára fordította Kentenich atyának ezt a megpróbáltatást, és közössége is még szebb gyümölcsöket hozott ezután. – Jézus eljött közénk és vállalta az emberi élet nehéz útját, egészen a keresztig! Bennünket is hív, hogy vállaljuk mi is a hűség útját, mert ez vezet el az üdvösségre!

 

Katona István: Lépjünk be a hit kapuján…

Október 11-én a Szentatya megnyitja a HIT ÉVÉT. Miért fontos a hitnek egy külön évet szentelni? Talán nem hisznek a keresztények? Vagy rosszul hisznek? Vagy nem élnek a hit szerint? Sokféle kérdést fel lehet tenni, de az biztos, hogyha a Szentlélek a katolikus egyház legfőbb kormányzóját erre indította, akkor ennek oka van. Az emberek más és más szemmel nézik a hitet. Van, aki a hitet úgy tekinti, mint egy világnézetet. Hiszi, hogy az univerzum fölött létezik egy isteni hatalom, amely kezében tartja az eseményeket. – Mások úgy tekintik a hitet, mint egy vallásgyakorlatot. Esténként egy rövid ima, vasárnap elmenni a templomba és kész. Szent Ferenc rájött, hogy ennél sokkal többről van szó. Mert ha csupán világnézet, ha csupán vallásos gyakorlat, ezzel még nem lehet átformálni a világot. Ezért kutatni kezdte az Evangéliumot, hogy megtalálja benne az igazi hitet. Jézus olyan hitről beszélt, amivel ki lehet szakítani az eperfát a földből és a tengerbe küldeni. Olyan hitet hirdetett, amivel le lehet győzni a világot. Miért van az, hogy az egyik ember hite olyan, mint a tűz, amely éget, a másik emberé pedig olyan, mint a nádszál, jobbra-balra ingadozik, az erősebb vihartól pedig megroppan? Ennek titka a Szentlélekben való odaadás. Az apostolok fölismerték, hogy a Jézusban működő hit nemcsak világnézet, nemcsak vallásgyakorlat, hanem élet az Atyával a Szentlélekben. Látták, hogy ez az élet kiárad: a vakok látnak, a süketek hallanak, a leprások megtisztulnak. Ez valami egészen más, mint amit eddig tapasztaltak a farizeusoknál és az írástudóknál! Az ő szavaiknál nem történt semmi. Jézus szavainál új élet született.

1. A hit hiánya romlást okoz. – Az ószövetségi próféták rámutattak arra, hogy ahol a hit elgyengül, ott megindul a romlás. Habakuk próféta fájdalmasan felkiált: „Meddig tart még a rablás? Meddig üldözi még a gonosz az igaz embereket?” (Hab 1,2-3) Az elmúlt évszázadban divat lett az európai országokban az egyházat támadni és a hitetlenséggel dicsekedni. Isten tagadása olyan nagyképű módon lépett fel, mintha ez lenne a világ újjászületésének alapja. Mi lett ebből az újjászületésből? Pontosan az, amit a próféta mondott annak idején: romlás, tönkrement házasságok, növekvő bűnözés, az alkohol és drog terjedése, a gazdasági élet katasztrofális helyzete. – Lassan azonban egyre többen vannak azok, akik felismerik: hit nélkül nincs jövője a népnek, hit nélkül nincs boldog emberi élet, hit nélkül nem lehet az országot felépíteni. Ezért olyan fontos, hogy minden keresztény mélyítse el a hitét ebben az évben.

2. A hitet növelni kell. – A világ állapota csüggedésre indít. Sokan már nem hisznek a jó győzelmében. Talán ilyen volt a helyzet kétezer évvel ezelőtt is. Pál apostol ezért bátorítja szeretett tanítványát: „Isten nem a csüggedés lelkét adta nekünk, hanem az erő Lelkét… ezért őrizd meg a rád bízott kincset.” (2Tim 1,6-8) Pál szavaiban ott rejtőzik a meggyőződés, hogy a megoldás a Szentlélekben van. Isten Lelke, aki a teremtésben is közreműködött, a mi lelkünket, sőt a mai világot is újjá tudja teremteni. Ha kérjük, akkor a Szentlélek megerősíti hitünket. Ha megnyitjuk szívünket előtte, betölti világosságával és erejével. Ahogy az apostolok a Szentlélek erejével győzelmet arattak az omladozó római birodalom fölött – ugyanúgy az egyház ma is győzni fog a Szentlélek erejében az összeomlás előtt álló világ fölött.

3. A hit szolgálatra hív. – Amikor Jézus a hit növekedéséről beszélt (Lk 17,5-10), az eperfa után a szolgálatra tért át. A ház ura várja, hogy szolgája vacsorát hozzon neki. – A hit növekedése nem abból fakad, hogy ismereteket szerzünk (bár az is fontos), hanem hogy szeretet-szolgálatot végzünk. A szolgáló – szeretet – által testesül meg bennünk a hit. A puszta ismerettel még nem lehet elnyerni az üdvösséget. De ha hitünk állandóan megnyilvánul a cselekvő szeretetben, az már az üdvösség felé vezet.

 

Katona István: Élő kapcsolatban Jézussal

A János evangélium egyik legszebb mondata: „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja… hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,21-23) Jézus azt szeretné, ha minden követőjével személyes, élő kapcsolata lenne. A kapcsolat olyan, mint a tűz, ha nem táplálják, kialszik. Az emberi kapcsolatokat mindig veszélyezteti a megszokás és az elszürkülés. Mindenki vágyakozik arra, hogy kapcsolataiban megtapasztalja a gyengédséget, a törődést, az elfogadást és a szeretetet. Ha ezek elmaradnak, a kapcsolat elhidegül. Az ok gyakran nem más, mint kényelmesség, lustaság, az önfegyelem hiánya. Ez nemcsak az emberi kapcsolatokra érvényes, hanem a Jézussal való kapcsolatra is. Itt is személyek közötti találkozásról van szó, ami akkor marad fénylő, ha mindkét részről megmarad a törődés, a gyöngédség és a szeretet. Ha az ember nem hanyagolja el isteni barátját (Jn 15,15), hanem figyel rá, törődik vele. Jézus irántunk való szeretete, gyöngédsége, figyelme állandó – a hiány csak a mi oldalunkon tapasztalható.

1. Elfogadás – Az Apostolok Cselekedeteiben találunk egy drámai jelenetet, amelyben Péter kihallgatásáról van szó. A főpapok számon kérték tőle, hogy mi módon gyógyította meg a bénát, és kinek a nevében tanít. Péter bátran megvallotta, hogy Jézus Krisztus nevében tette, akit a vezetők elvetettek. – Az elvetés, vagy más szóval elutasítás, minden kapcsolat halálát jelenti. Olyan, mintha valaki elvágná a telefonzsinórt. Hiába jönnek a kihívások, nincs jelzés, a készülék néma marad. Ez a némaság, ez a magára maradottság lett volna az ember sorsa, ha Isten nem siet a segítségünkre az Ő irgalmával. Mivel Isten elküldte Jézust, aki meghalt értünk és feltámadt, ezzel lehetővé tette, hogy a kapcsolat helyreálljon. Aki elfogadja a feltámadt Jézust, a megbocsátó, új életet adó Jézust, az változást tapasztal életében. Az elfogadás nem egyszerű cselekedet, hanem folyamatos. Mindennap el kell őt fogadni, legyőzve a lustaságot, a közömbösséget és a gyengeséget. Elfogadni, de nem érdekből, hanem szívből, a szeretet nagylelkűségéből. Törődni vele, figyelni rá, szeretni őt – így válik élővé és tartalmassá a vele való kapcsolat.

2. Látni Jézust – János apostol azt írja egyik levelében: „Látni fogjuk őt (Jézust) úgy, amint van.” (1Jn 3,2) Minden kapcsolat együttjár a mélyebb látással. Akit szeretek, abból többet látok, mint mások. Akit szeretek, annak meglátom a szépségét. Azt a szépséget, ami lebilincsel és amit a világ nem lát. A hívő ember a hit által már most meglátja Jézust. Így történt ez M. Marynovich-al, az ukrán katolikus egyetem rektorával is. Ateista volt, és részt vett egy emberi jogokért harcoló csoport tüntetésén. Börtönbe zárták. Elkeseredett. Egyik nap Isten kegyelmi fényessége egészen beragyogta a szívét. Három napig meg se tudott szólalni az örömtől, hogy Isten van és szereti őt! Azóta hitvalló katolikus lett, aki mindenki előtt tanúságot tesz Jézusról. Ezt a látást mindennap megtapasztalhatjuk a Szentírás által! Isten igéje mindig közelebb visz bennünket Isten szívéhez. Ha befogadjuk az igét, mindennap mélyebb lehet a kapcsolatunk Jézussal.

3. Belső ismeret – A Jézussal való kapcsolatunk nem informatív ismerettel működik, hanem belső ismerettel. Jézus maga mondja, hogy „enyéim ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát” (Jn 10,15). Milyen ismeretről van itt szó? Az Atya ismerete a teljes átadás, a tökéletes belső egység, a határtalan szeretet ismerete. Mennél mélyebb az ismeretünk Jézus iránt, annál nagyobb lesz a vele való egységünk. Ezt a bensőséges egységet láthatjuk a misztikusoknál, Avilai Nagy Szent Teréznél, Keresztes Szent Jánosnál és másoknál. Feltehetjük a kérdést: kell-e nekünk ez az ismeret? Szükséges-e nekünk a mai életben ez az egység? Igennel kell válaszolnunk. Mérhetetlenül nagy szükségünk van rá! Sőt csak erre van szükségünk! Mert ebből olyan erő árad, amely minden nehéz helyzetben győzelmet arat! Olyan öröm fakad belőle, amely minden szomorúságban fölemel és békét ad. Jézus bennünk akar élni, fogadjuk el!

 

Katona István: A lelki élet forrása a Szentlélek

Keresztes Szent János három szakaszt különböztet meg a lelki életben: a megtisztulást, a megvilágosodást és az egyesülést. A megtisztulásban Isten és a világ ütközik egymással. Az embernek meg kell harcolnia szívében azt, hogy ki legyen az első: Isten vagy a világ?! Péter apostol már több hónapja követte Jézust, mégis megdöbbent, amikor azt hallotta, hogy le kell mondania mindarról, amije van (Lk 14,33). Az ember a földhöz ragadt gondolkodása miatt mindig méricskél, mit kapok azért, amit adok. Péter kicsit nyersen meg is kérdezi Jézustól: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk… mi lesz a jutalmunk?” (Mt 19,27) Jézus alkalmazkodott ehhez az egyszerű gondolkodáshoz, és azt mondta „száz-annyit”. Mondhatott volna többet is, mert a természetfeletti értéke végtelenül felülmúlja a mulandó dolgokat. De ezt csak a Szentlélek világosságában tudjuk felfogni. A Lélek tanít meg bennünket arra, hogy felismerjük a különbséget az anyagi és a szellemi dolgok között. A Lélek adja meg az erőt, hogy a lelki értékeket soha ne adjuk fel az anyagi dolgok miatt. 

1. Szentlélekkel telve. Érdekes megfigyelni a hét diakónus kiválasztását. A Pünkösd utáni hetekben az apostolok munkatársakat kerestek. A kiválasztás mértéke: „jóhírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt” legyen (ApCsel 6,3). Miről lehetett őket felismerni? Arról, hogy szíve vágya volt Jézust szolgálni. Annak örült, ha valamit tehetett Isten dicsőségére. Nem kellett rábeszélni a jóra, hanem csak rámutatni a lehetőségre, és máris cselekedett. Nem engedte magában eluralkodni a lustaságot, önzést, közömbösséget – mert a szívében égett a Szentlélek tüze. Keresztes Szent János ezt a szakaszt megvilágosodásnak mondja. Az ember itt már nem alkudozik Istennel és a bűnnel, nem ingadozik a kettő között, mert döntött Isten mellett. Teljes szívvel szolgálni akarja Jézust. Ez a Szentlélek nagy ajándéka. Aki megkapta a világosságot, annak szívében kiárad az Isten iránti szeretet (Róm 5,5) – írja Szent Pál.

2. Az egyesülés útja. Péter apostolnak van egy erre vonatkozó mondata: „tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívott titeket” (1Pét 2,9). Amikor a fiatalok igaz szerelemből összeházasodnak, akkor megajándékozzák egymást figyelemmel, gondoskodással és szolgálattal. Amikor elmennek dolgozni, az a tudat van bennük, hogy „én a kedvesemhez tartozom.” Munka után milyen jó lesz, ha újra találkozhatok vele. Ez a tudat olyan erős tud lenni, hogyha valamilyen kényszerű ok miatt el kell szakadniuk, ez életben tartja őket. Akik megjárták a gulágot – a szibériai kényszermunkatábort -, azok azt mesélték, hogy a legnagyobb szenvedésben is az adott erőt, hogy otthon várja őket a szerető feleség. Erre hív bennünket Isten. Hogy legyünk egészen az Övé. Hogy úgy járjunk-keljünk a világban, mint akik Hozzá tartoznak.

3. Isten annyira szeret téged, hogy szeretne örökké eggyé válni veled, ami a te boldogságod forrása. Hiszen csak az tehet boldoggá, amiben szeretet van. Ez a szeretet vezette Jézust egész földi életében. „Én mindenkor azt teszem, ami neki (az Atyának) kedves” (Jn 8,30) – mondta tanítványainak, hogy ők is eltanulják ezt a szemléletet. Jézus eljövetelének az egyik célja, hogy belevonjon bennünket az Atyával való kapcsolatába. Ezt műveli bennünk a Szentlélek. Ez olyan nagyszerű élet, amely felülmúl minden mást a világban! A világ sokszor megcsalja, megalázza, elnyomja, kihasználja az embert. Elveszi azt a maradék reményt is, ami megmaradt a gyermekkorból a felnőtt korra. – Ezért van olyan nagy szükségünk a Szentlélekre. Ő újraéleszti bennünk a reményt, megnyitja szívünket a boldogságra, megízlelteti velünk Isten édességét. A százannyi, amit Jézus Péternek és tanítványainak ígért, már most valóra válhat. Már most megtapasztalhatjuk a Szentlélek által Isten közelségét. Ezért imádkozik az Egyház, hogy Pünkösd ünnepe személyes pünkösd legyen és megtaláld boldogságodat Istenben.

 

Katona István: A feltámadt Jézussal szeretnénk találkozni

A feltámadás ünnepére készülünk. Mint az első tanítványok, szeretnénk mi is tiszta szívvel a feltámadt Jézussal találkozni, és Vele együtt örvendezni. De ez csak akkor valósulhat meg, ha elvetjük bűneinket. Nem tudunk Jézusnak örülni addig, amíg jobban vonz bennünket a harag, a gazdagság, a hatalom és a tisztátalanság. Nem tudjuk a Szentlélek világosságát befogadni, és fölismerni az Urat, amíg elhomályosítja látásunkat a világ. Ezért kell imádságos szívvel végiggondolni életünket, hogy milyen vágyak kormányoznak bennünket. Ha megtisztul a szívünk, akkor felszabadul bennünk az élet, Jézus élete. Ez pedig a boldogság élete. Mert a boldogság ma is – éppen úgy, mint régen – Isten szívéből fakad. Hiába szerezzük meg a világ minden játékát, ha távol vagyunk az Úrtól, a szívünk üres marad. Hiába van számítógépünk, autónk, okos telefonunk, videólejátszónk – ezek nem tesznek boldoggá. Soha nem volt még annyi szomorú, közömbös, haragos, keserű ember a világon, mint ma. Miért?

Miért nincsenek lángolószívű emberek? Miért nincsenek a feltámadt Jézus elé siető lábak? Miért nincsenek ragyogószemű fiatalok? – Hiszen az Isten „tegnap, ma és holnap ugyanaz” (Zsid 13,8). Isten ma is megragadó szépség, szívet betöltő jóság, lendületet adó erő… csupa ragyogás és öröm. Miért nem megyünk Hozzá? – Mert a bűn ott rejtőzik a szívünkben. Talán soha nem volt még a bűn olyan ezerarcú valóság, mint ma. Talán soha nem volt még olyan alattomos, ravasz és agresszív, mint ma. Soha nem voltak még olyan hatalmas szövetségesei és eszközei, mint ma. Éppen ezért, ha meg akarunk maradni a mi Urunk, Jézus mellett, akkor fel kell ismernünk a bűn gonoszságát. Le kell rántani a bűn álarcát és szembe kell nézni vele. Mert az álarc mögött romlás van és halál.

Az első zsoltárban azt olvashatjuk, hogy aki „az Úr törvényében leli a kedvét, az olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét” (Zsolt 1,3). Aki Isten akarata szerint él, annak az élete a legnagyobb veszedelmek között is erős marad és értéket teremtő. Aki pedig a bűn útján jár, annak lehet, hogy az első lépések érdekesnek tűnnek, de utána jön a keserű csalódás. Így történt ez a tékozló fiú esetében is (Lk 15,11-32). Amikor elfogyott a pénze, barátai elhagyták és ott találta magát a disznók vályújánál. Amikor elfordult a bűntől és visszatért otthonába, atyja szerető ölelése várta. Ez az emberi élet legszebb élménye, amikor a megérdemelt büntetés helyett az irgalmas szeretet elfogadásával találkozunk.

Az ószövetségi törvények fontosak voltak a maguk idejében, de azokat át lehetett lépni. Amikor Isten Fia eljött és meghalt értünk a kereszten, ezt már nem lehet kiiktatni a történelemből. Lehet, hogy ma sokan megtagadják Őt, lehet, hogy sokan pogány módon élnek, de mindezek mellett ott vannak azok, akiknek a szeme felragyog, ha Jézus nevét hallják, és készek az életüket is odaadni érte. Milliók és milliók élnek ma a földön, akik felfedezték az Evangélium szépségét és befogadták Jézust a szívükbe. Pontosan úgy, ahogy az első időkben történt: a vámos Zakeust meglátogatta Jézus. Ez a látogatás az isteni irgalom kiáradása volt, mert Zakeus elfordult a bűntől, és vagyonát odaadta a megkárosított embereknek. Jézus irgalmas szeretete által a vakok láttak, a bénák meggyógyultak, a leprások megtisztultak, a halottak feltámadtak, a bűnösök új életre keltek. Ennek az isteni irgalomnak a legnagyobb tette az Eukarisztia és a kereszthalál. Jézus tudta, hogy mennyire gyengék vagyunk, tudta, hogy mennyire kész a hűtlenségre a szívünk. Ezért adta szent testét ételül és szent vérét italul. A szentáldozásban mindennap megtapasztalhatjuk az Úr irgalmát! Azt, hogy szeret minket, azt, hogy botlásainkkal együtt elfogad, hogy velünk van és segít nekünk!

Húsvétra készülünk! Szeretnénk találkozni a feltámadt Jézussal, úgy, mint az apostolok. Fel akarjuk venni a harcot a bűnnel, hogy szabadok legyünk. Szabadok a boldogságra és a szeretetre. A közömbös, értékromboló világban a Szentlélek erejében akarunk élni, és így készülni az „új ég és új föld” (Jel 21,1) elfoglalására, amit Isten készít nekünk.

Az irgalmas szeretet ajándékát kívánom minden kedves Olvasónknak!

 

Katona István: Isten találkozni akar veled!

Beléptünk az új évbe, a titokzatos 2012-be! Több könyv is megjelent a múlt évben erről az évről. Egyik világméretű eseményeket, katasztrófákat, háborút, pénzügyi válságot jövendölt – a másik mindezeket cáfolta. Egyik félelmet ébresztett és aggodalmakat – a másik megnyugtatott és békét adott. Melyik az igazi? Valóban történik majd valami nagy esemény, vagy minden marad a régiben? A feleletet akkor találjuk meg, ha Isten oldalára állunk, ha belépünk a hit világába, és rábízzuk életünket arra, aki kezében tartja az egész világ sorsát. Nála mindig biztonságot találunk, mert Ő végtelenül szeret bennünket, és azon dolgozik, hogy boldogok legyünk. Minden hatalom és minden bölcsesség benne van. Ezért fontos, hogy ebben az évben találkozzunk Vele: igazán, mélyen, egzisztenciálisan…

Mindennapi életünkben is elő­fordulnak olyan találkozások, ame­lyek megváltoztatják sorsunkat. Egy fiatal, aki már évek óta drogozott, elment Medjugorjébe, és megtérve jött haza, édesanyja nagy örömére. – Másvalaki kórházba került kivizsgálásra, és minden nap elővette a rózsafüzért és imádkozott. Betegtársa kérte, hogy tanítsa meg rá. Megtanulta és minden nap elimádkozta. Nagy békessége lett, pedig rettegett a haláltól. Két hét múlva meghalt. A harmadik találkozott az utcán a barátnőjével, aki elvitte a Szentlélek-szemináriumra. Egy hónap se telt el, mintha kicserélték volna – pedig öngyilkossági gondolatok kísértették. Ezekben a találkozásokban felfedezhetjük a kegyelem működését. Isten találkozni akar az emberrel. Aki figyel, aki megnyílik előtte, annak megújul az élete.

1. Jézus a király: Zakariás prófétának van egy jövendölése a Messiás királyról (Zak 9,9): „Közeleg királyod, igaz és győzedelmes… békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig.”– Ebben az Igében a győzelem a rossz fölötti győzelmet jelenti. Bármi történjék ebben az évben, ami fájdalmat okoz vagy félelmet kelt bennünk, gondoljunk arra, hogy Jézus már győzelmet aratott fölötte. Az Ő királysága abszolút hatalmat jelent, a föld minden gonoszsága megsemmisül előtte. Ha ebben hiszünk, akkor megerősödünk. Ha hiszünk, akkor győzelmet aratunk minden rossz fölött.

2. Lélek szerint élni. Ezért mondja Pál apostol, hogy éljünk a Lélek szerint. Mert ha Isten Lelke van bennünk, akkor életet hordozunk, és életet adunk (Róm 8,9). Elisabeth Kübler Ross pszichiáter írja egyik könyvében, hogy minden ember magában hordoz egy Hitlert és egy Gandhit. A kegyetlenséget és a szelídséget; az erőszakot és a jóságot. Az ember szabadon választ, hogy melyik utat kövesse. A keresztény emberben megvan az az erő – a Lélek ereje –, amely legyőzi a bennünk levő kegyetlenséget és erőszakot. Isten Lelke életre kelti bennünk a szelídséget és a jóságot. Ezért olyan fontos, hogy ebben az évben is a Szentlélek vezessen bennünket. A mai világban sokan vannak azok, akik test szerint akarnak élni. Kedvüket lelik abban, hogy ösztöneiknek szabad folyást engedjenek. Kegyetlenség, harag, ellenségesség, alkohol, paráznaság tölti ki az életüket. A legnagyobb baj, hogy nem is akarnak mások lenni, beletörődtek a gonoszságba. Ezt a világot már csak a Szentlélek tudja megmenteni. Olyan mélységekbe zuhant, amelyből csak Jézus tudja kiszabadítani.

3. Jézus megerősít. A Máté evangéliumban van egy kedves megszólítás: „Jöjjetek hozzám, én felüdítelek benneteket” (Mt 11,25). Amikor a fáradt vándor a nagy melegben friss forrást talál, ez nagy öröm a számára. Így akar Jézus is bennünket felfrissíteni. Nem érdemes a világ kiszáradt kútjait keresni szomjúságunk csillapítására, amikor itt van előttünk Jézus. Elküldi nekünk a Szentlelket, ahogy apostolainak is elküldte, hogy megerősítsen és felfrissítsen. Nem kell mást tenni, mint elhagyni a bűnt, elengedni a rossz szokásainkat, és engedni, hogy a Szentlélek újjáteremtse szívünket.

Új év – mindenki boldogságot kíván a másiknak, boldog új évet! De ez a jókívánság csak akkor teljesül, ha rálépünk a helyes útra. Ha engedjük, hogy Jézus vezesse gondolatainkat és tetteinket. Ha engedjük, hogy a Szentlélek tüze átjárja szívünket.

Így kívánok minden kedves olvasónknak Istentől áldott, boldog új évet!

  

Katona István: Az Úr dicsősége beragyogta őket (Lk 2,9)

A teremtéskor Isten fénye beragyogta a világot. Ez a fény az Úr bölcsességéből fakadt. Ez a fény az elrendezés fénye volt. Mindennek megvolt a célja, a csillagoknak adva volt a kijelölt pályája, az ember tudta, hogy miért él. Ebből fakadóan mindent átjárt az öröm és a béke. A feladatok, a napok egymásra épültek és csodálatos harmóniát alkottak. Az ember, a természet és Isten mindenben együttműködtek. Ezt a rendet irigyelte meg a sötétség és támadásba lendült. Első áldozata az ember volt. A bűnbeesés által széttört a harmónia, az ember lelke elsötétült. Fellépett az erőszak, a gyilkosság (Káin), az irigység, a félelem és a hatalomvágy. Az állatok egymásra támadtak, vad viharok alakultak, és az idők folyamán a népek háborút indítottak egymás ellen. A sötétség elterjedt az egész földön. Amikor már úgy látszott, hogy végleges győzelmet arat, eljött a fény, és legyőzhetetlenül felragyogott a betlehemi éjszakában. Először a legkisebbek vették észre: az Úr dicsősége felfénylett előttük! Elindultak és megtalálták a fény forrását: az isteni Gyermeket. Jézus rájuk tekintett és megváltozott az életük. Szegénységük ellenére határtalanul boldogok lettek. Aki befogadja ezt a fényt, az mind boldog lesz. Hogy is mondta az angyal? 

1. „Királyságának nem lesz vége” (Lk 1,34). A megtestesülés olyan, mint egy fényszóró. Bevilágítja a jövőt, és megvilágítja a múltat. Isten öröktől fogva létezik. Még nem volt föld, nem voltak csillagok, csak egyedül Isten. Élt benne egy terv, hogy megteremtse az univerzumot. Megteremtette a földet, madarakat, halakat, sokféle állatot és növényeket, szép virágokat, és végül megteremtette az embert. Öröm és bánat, küzdelmek és győzelmek, összeomlás és újrakezdés egymást váltotta. Évmilliók teltek el, míg végül Isten emberré lett. „Krisztusban, mint főben, összefoglalt mindent, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,9). Ez a mondat óriási igazságot nyilatkoztat ki! Azért lett a világ minden szépsége, hogy Isten megszülessen, hogy Jézusnak méltó lakóhelye legyen. Azért született meg Jézus, hogy az ember isteni életet élhessen. Hogy megismerje és befogadja mindazt a szépséget, jóságot és igazságot, ami Istenben van. És hogy ezáltal boldog legyen. Hogy is mondja János apostol? 

2. „Aki befogadta, annak hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen!” (Jn 1,12) Szabadságunkban áll, hogy Isten fiai legyünk. Ez a legnagyobb lehetőség, amelyben átélhetjük méltóságunkat. Ebben a célban világosodik meg az emberi élet gazdagsága. Ha éjjel az erdőben a zseblámpát felkapcsoljuk, néhány métert látunk magunk előtt. De amikor reggel felkel a Nap, beragyogja az egész tájat. A pszichológia, filozófia és más tudományok olyanok, mint a zseblámpa. Általuk valamit megláthatunk a sötétben. De a nagy összefüggéseket, a végső dolgokat, az élet örök beteljesülését csak a kinyilatkoztatás fényében láthatjuk meg. Isten Igéjéből ismerhetjük meg a legfontosabbat: hogy szeret az Isten, és azért jött el, hogy magával vigyen csodálatos or­szágába. 

3. Isten hívása választ vár! Amikor az angyal elmondta Máriának Isten hívását, ő ezt válaszolta: „Történjék velem a te szavaid szerint” (Lk 1,38). Igent mondott a felfoghatatlan ajándékra. Ezt az ajándékot – Isten hívását – nem mindenki érti meg. Pál apostol azt írja: „Az érzéki ember nem fogja föl, ami Isten Lelkéből ered” (1Kor 2,10). De ki az érzéki ember? Az, aki érzékeivel teljesen belegyökereződik a materiális világba. Ez a mai világ – fogyasztói társadalom – legnagyobb veszedelme. Félretenni mindent, ami hit, vallás, erkölcs, család, lélek, nemzet – és hajszolni mindazt, ami pénz, hatalom, élvezet, karrier, dicsőség. Ez az irány lefelé vezet. Zuhanás a káoszba. 

Nekünk, keresztényeknek az a hivatásunk, hogy megállítsuk és visszafordítsuk ezt a zuhanást. Fölfelé – Isten felé! Ez tudja megmenteni a világot. Csak ez, és semmi más. Jézus azért jött el közénk, hogy a sötétséget megszüntesse. Ő a világosság, akiben elkezdődött az új teremtés! Aki együttműködik Vele, az megtapasztalja a szeretet örömét, az új élet boldogságát.

 

Katona István: A megbocsátás gyógyító ereje!

Az evangéliumot olvasva azt látjuk, hogy Jézus úgy hívta meg tanítványait, hogy felszólította őket a követésére (Mt 9,9). Ez ma is így van. Amikor tudatosabban meg akarjuk élni hitünket, akkor felismerjük, hogy azonosulnunk kell Jézus gondolkodásával és viselkedésével. Végsősoron a szeretetével. Amikor harag van a szívünkben vagy gyűlölet, érezzük, hogy ez nem felel meg Jézus követésének. Sőt, ilyenkor nem Őt, hanem az ellenségét, a sátánt követjük. Itt van az ember nagy problémája: szeretne Jézusban élni, de a szívében az ellenkezőjét érzi. – Ez a társadalom problémája is. Gyűlölni vagy megbocsátani.

A gyűlölet mindig a másik pusztulását akarja, a megbocsátás pedig leteszi a rosszindulat fegyverét és ajándékot ad. – Így tett a mennyei Atya is velünk. Nekünk, akik megbántottuk Őt, a legnagyobb, legértékesebb ajándékot adta: szent Fiát, Jézust.

Hogyan válaszol az ember erre a mérhetetlen jóságra?

1. Megbocsátással. A Sirák fia könyvében van egy mondat (Sir 28,3.6), amely elgondolkodtat bennünket. Hogyan keresheti az ember Istennél a gyógyulását, amikor harag van a szívében. Ezt a haragot úgy tudja legyőzni, hogy a végső napokra gondol. A halál pillanatában eltűnnek a földi viszonylatok, és betölti szívünket az élő Isten szemlélete. Ami mulandó, amiatt nem érdemes az örökkévalót veszélyeztetni. A sérelmek, emberi támadások miatt nem szabad megfeledkezni arról, ami mindennél értékesebb. Ez kőkemény logika! A végtelen értékű kincs sokkal többet ér, mint egy mulandó semmiség. Ez kitágítja a horizontot. Mert az embert mindig fenyegeti a beszűkült gondolkodás. Ha sérelem éri, vagy akár a legkisebb veszteség, az egész világot ezen keresztül szemléli. Ha valaki megbántotta, minden embert a megbántottság szemüvegén keresztül lát. Isten azt mondja: ez nem helyes, mert az élet sokkal csodálatosabb és gazdagabb. Az Ő ajándékai káprázatosan szépek, és minden veszteségért kárpótolnak.

2. Krisztus tulajdonai  vagyunk! Pál apostol egy nagyon érdekes dolgot mond a Római levél 14. fejezetében. Mi nem vagyunk a magunkéi, mert az Úr Jézus Krisztus a saját vérén váltott meg bennünket. Ha Ő nem áldozta volna fel az életét érettünk, az örök halálban lennénk. Ez pedig azt jelenti, hogy nem élhetünk bűnben, nem engedhetjük meg, hogy a harag vagy a gyűlölet elfoglalja a szívünket. Nekünk Krisztus gondolatait kell gondolnunk: vagyis a szeretet és megbocsátás gondolatait. Természetesen szabadok vagyunk. Ellenállhatunk a jónak. De akkor ez nem becsületes dolog. Ez olyan lenne, mint a lopás. Magunkat lopjuk el Krisztustól. – Aki viszont nem áll ellent a jónak, az megtapasztalja a jónak az örömét. Mert Krisztus örömre hívott bennünket: a megbocsátás, a jóakarat, a segítőkészség örömére. Ha igazán az Övéi akarunk lenni, akkor azt kell tennünk, amit Ő tenne a helyünkben. Ez a boldogság kulcsa!

3. Teljes szívből! Jézus nem elégszik meg a felszínes bocsánattal. Ő azt akarja, hogy „teljes szívből bocsássunk meg” felebarátainknak. Az ember képes arra, hogy külsőleg, felszínesen mondja ki a bocsánat szavait. De a lényeg belül van. Ha belül forr a gyűlölet, és a bosszú gondolatát hordozza az ember – „majd eljön az én időm, és kétszeresen visszafizetem neked” –, akkor ez nem megbocsátás. Jézus sokkal többet akar. Azt akarja, hogy a másikat fogadjuk vissza szeretetünkbe. Lehet, hogy ez néha olyan, mintha keresztre feszítenénk magunkat. Nem baj, feszítsd meg magad, ha ez az ára, hogy hasonló legyél Krisztushoz!

Ne félj, hogy veszítesz, mert az Úr sokkal többet ad, mint amit el tudsz képzelni! A Szentlélek fénye fogja betölteni szívedet, és eláraszt az Ő ujjongásával. Ő kárpótol minden veszteségedért.

Miért? Mert Ő Isten és isteni módon szeret, „elfelejtette” mindazt, amivel te megbántottad Őt, és eláraszt az Ő boldogságával!

 

Katona István: „Mint szarvas a forrásvíz után…” (Zsolt 42,4)

Az Isten utáni vágy minden emberben ott rejtőzik. Sokan nem veszik tudomásul, és azt gondolják, hogy bennük nincs. De amikor feltör és átjárja szívüket, akkor ráismernek: Ez az! Ezt kerestem egész életemben! Ez a vágy önmaga fölé emeli az embert, aki vizet fakaszt a sziklából (Szám 20,8), ez a vágy kiszakítja családja köréből és idegen országba küldi az evangélium hirdetésére, máskor templomokat emel és mindent kész feláldozni. Élete végén mindenki felismeri, hogy egész életében Isten után vágyakozott. A halál küszöbén őszinte lesz az ember, ott már nincs értelme álarcot hordani.

1. A kegyelem ingyenes!

Izajás próféta írja: „Ti szomjazók, jöjjetek a vizekre mind, és bár nincs pénzetek – vegyetek ingyen!” (Iz 55,1) – Igen! Ilyen jó a mi Istenünk. Kegyelmével elárasztja a földet, és akinek nyitva áll a szíve, oda belép. – Egy francia államfőnek korán meghalt a felesége, emiatt elfordult Istentől. Elhatározta, hogy egyetlen kislányát ateistának neveli. A házvezetőnőnek megparancsolta, hogy minden szentképet, feszületet tüntessen el a házból. A nevelőnőnek is szigorúan megmondta, hogy Istenről soha ne beszéljen, mindent a természet erőivel magyarázzon. Eltelt húsz év. Egyik este fáradtan vacsorához készülődik, és megkérdezi lányától, választott-e már vőlegényt, hiszen itt az ideje. Igen, apám – válaszolta a lány –, már találtam valakit, Jézus Krisztusnak hívják. Már három éve neki adtam az életemet, és nagyon boldog vagyok. – Az apa megdöbbent. Erre a válaszra nem számított. Lánya szemében látta az örömöt és az erős akaratot. Érezte, hogy itt nagyobb erők vannak, mint amilyenekkel ő meg tudna birkózni. – Így él bennünk az Isten utáni vágy. Ha engedjük feltörni, mi is megtapasztaljuk az örömöt és azt a békét, amelyet a biztos cél megtalálása ad.

2. Egységben Jézussal

Pál apostolnak van egy nagyszerű mondata, amely kifejezi az ember és Isten egységét. A Római levélben írja: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok… sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől” (Róm 8,38). Mikor következik ez be? Amikor már eggyé váltunk Vele. A hit nemcsak azt jelenti, hogy eljárunk a templomba és esténként imádkozunk. Isten eggyé akar válni az emberrel. Mint a fa a földdel, amibe belemélyeszti gyökereit és belőle szívja táplálékát. Vagy, mint a vér a testtel, amely átjárja és szolgálja életét. Ennek az egységnek a lényege az egyet akarás. Akkor valósul ez meg, amikor már nem vádaskodunk és nem morgolódunk ellene, ha nehézségek adódnak életünkben. Amikor már nem kritizáljuk, amikor nem állítunk szembe vele kifogást, hanem mindenért hálát adunk. Mert felismerjük, hogy akár vihar tör ki életünk fölött, akár ragyog a nap, minden Isten szeretetéből fakad. Ha feljutottunk erre a csúcsra, akkor mi is elmondhatjuk Pállal: semmi nem szakíthat el engem Isten szerete­tétől!

3. Szent testével táplál

A Máté 14,20-ban van egy szép jelenet, amely megmutatja Jézus irgalmas szeretetét és együttérzését. A nép már napok óta követte a Mestert, és látta Jézus, hogy éhesek. Máté úgy fogalmazott: „Megesett rajtuk a szíve.” Ezután olvashatjuk a kenyérszaporítás csodáját. Mindig ilyen az Isten. Együttérez velünk a szükséghelyzetekben és segíteni akar. Szent testét azért adja nekünk, hogy gazdagabbá tegye életünket. Az oltáriszentség mindig rámutat arra, hogy Jézus velünk van, megerősít, megvigasztal. – Vannak emberek, akik azért nem hisznek, mert azt gondolják, Isten el akarja venni tőlük örömeiket. Pedig csak a bűnt, csak a rosszat akarja elvenni, helyébe pedig életet ad, igazi, boldog életet! Bárcsak mindenki felismerné a mai világban, hogy az igazi élet Istenben van! Hogy az emberiség jövője csak a kereszt fényében tud megújulni. Hogy az ember sorsa nem az anyag, hanem az Isten!

 

Katona István: Gyógyító Szentlélek, jöjj!

Isten legkedvesebb teremtménye az ember. A teremtés után azt szerette volna, hogy mindig bensőséges kapcsolatban legyen vele. Ez a kapcsolat boldoggá és teljessé tette az embert. Már az ébredés első pillanatában kereste az Urat, hogy beszélgessen vele. Arcának látványa örömmel töltötte el. – A bűnbeesés tragédiája azt eredményezte, hogy az ember nem lelte örömét az Istennel való találkozásban. Sőt, félni kezdett tőle, ezért elrejtőzött előle (Ter 3,8). – Pontosan ez az ember helyzete ma is. Miért rejtőznek el sokan az Isten elől? Miért nem tud örvendezni sok ember az Isten jelenlétének? Mert bűnben él! Mert akarata meg van kötözve a bűnnel! – Sokan nem gondolnak arra, hogy ez a földi állapot bepillantást enged a halálon túli életbe. Mert igaz az a megállapítás, hogy földi életünk nem más, mint megkezdett mennyország, vagy megkezdett pokol. Aki bűnben él, és menekül Istentől, a halála után is menekül tőle. Nem képes Istent dicsőíteni és szeretni, mert egész életében szemben állt vele és nem bánta meg bűneit. Az ő számára a szentek társasága és öröme elviselhetetlen lenne – ezért Isten ad nekik egy másik lehetőséget, ahol a hasonlók között lehet. Az önvád, a keserűség, az üresség, az unalom, a reménytelenség, a céltalanság, a gyűlölet – ezek a kárhozat jellemzői. Aki ezekben él itt a földön és nem menekül Jézushoz, ez válik örökkévalóvá számára a halál után.

1. Ezekiel azt írja: „Kihozlak titeket sírjaitokból” (Ez 37,12). A bűn által a halál állapotába kerül a lélek. Ebben az állapotban a sötétség uralkodik. Az ember nem látja életének célját, nem keresi Isten kegyelmének világosságát, azt gondolja, hogy ez az állapot jó. A gonosz lélek rabságban tartja az ilyen szívet. Ellenállást és gyűlöletet csepegtet a szívbe az imádsággal és minden Istennel kapcsolatos dologgal szemben. Isten annyira vágyakozik az ember lelke után, hogy a legnagyobb mélységbe is lehajol, hogy megmentse őt. Jézus a „jó Pásztor, aki életét adja a juhokért” (Jn 10,15).

2. Pál apostol azt írja a római levélben, hogy Jézus „életre kelt benneteket a Lelke által.” A Szentlélek műveli bennünk az életre kelés csodálatos folyamatát. Aki meghalt, az nem tudja magát életre kelteni. Aki a bűn miatt elszakadt Istentől, nem tud a saját erejéből visszatérni. Egy felülről jövő új életre van szüksége. Az új élethez új életforrásra van szükség. Nagy tévedés azt gondolni, hogy elég a bennünk levő természetes jót erősíteni. A mai magyar társadalom (és az egész liberális Európa) ebben a tévedésben él. Sőt, ebbe fog belebukni, ha továbbra is elutasítja a természetfeletti erőforrást. Minden ember mellé nem lehet rendőrt állítani. Ha az ember szívében nincs meg az isteni kegyelem ereje, akkor zuhan lefelé a bűn sötétjébe. – Az új életet egyedül a Szentlélek tudja megadni. A magyar népnek elsősorban a Szentlélekre van szüksége! A Lélek tudja a halott szíveket életre kelteni, a Lélek képes a szív sivatagában virágokat teremteni, hogy minden daloljon és ujjongó örömet sugározzon (Zsolt 108,2; 147,1-2).

3. Jézus húsvét hajnalban világra szóló győzelmet aratott. A korlátlan isteni hatalom és a határtalan szabadság lépett elő a sírból. Nem számítottak már a hatalmaskodó főpapok, nem számítottak a római katonák, itt a legyőzhetetlen isteni élet jelent meg Jézusban. Ez minden embernek reményt ad. Aki Jézushoz kapcsolódik, az részesülhet ebben a győzelemben. Aki Jézusnak adja a szívét, a legnagyobb mélységből is kiléphet. – P. Tillich azt írja. „A keresztény üzenetet a mi korunk számára az ÚJ TEREMTÉS-ben lehetne igazán összefoglalni. Hogy mi Krisztusban új teremtés lettünk. Szenvedélyünkké kellene válni, hogy ezt az új életet minden dimenziójában felkutassuk és átéljük. Jobban kellene, hogy nyugtalanítson bennünket ennek a kérdése, mint bármilyen technikai vagy biológiai felfedezés.” – Ennek fényében a feltámadás nem valamikor történt, hanem most történik. Abban a pillanatban, amikor a szívedet átadod Jézusnak, abban a pillanatban, amikor befogadod a Szentlelket, feltámadtál! Részese vagy az új teremtésnek. Elindult benned az új élet, a legyőzhetetlen jézusi élet. Ez egy akkora ajándék, ami többet ér minden aranynál, ezüstnél, vagy a világ minden kincsénél. – Jézus itt áll az ajtód előtt és kopog (Jel 3,20), s ha szabadon döntesz mellette, neked adja győzelmét és a Szentlélek örömét!

 

Katona István: Öleld át a keresztet!

Nem elég, ha értelmünkkel felismerjük Isten létezését, hanem az is fontos, hogy vágyódjunk a közelében lenni. Nem elég, ha tudunk gondolkodni, hanem az is kell, hogy az ember gondolatait betöltse Isten ismerete, és vágyódjon a jóra és az értékre. A Nagypéntek felelet arra az öntudatlan kérdésre, amely ott szunnyad évezredek óta minden emberben: mit tegyek, hogy megismerjem Isten szeretetét. A Nagypéntek azt feleli: lépj oda a kereszthez és öleld át!

Az ámuló ember alig akarja elhinni, hogy az Isten-ember érte áldozta fel az életét. Aki belenéz a haldokló Jézus szemébe, az megrendül az isteni szeretet izzó tüzétől és megváltozik. Ahogy a kemény római százados is ránézett és megváltozott. Kimondta, amit előtte lehetetlennek tartott: „Ez valóban az Isten Fia volt!” (Mt 27,54)

1. Jézus szabadságot hozott! Az ószövetségi próféták, amikor a Messiás eljöveteléről írnak, győzelemről, a szabadság öröméről szólnak. Miért kell nekünk a kereszt közelébe mennünk? Miért kell keresztet helyezni lakásunkba, vagy az utak mellé? – Hogy betöltse szívünket a szabadulás örömével! Mert Jézus pontosan azt teszi ma is, amiről az ószövetségi próféták írtak: SZABADÍT! Megszabadít a rossz utaktól, és visszavezet az Atyához. Ma is begyógyítja a fájó sebeket, a szívet ma is betölti békével és gazdagsággal. – Jézus közelében ajándékul kapjuk a szabadulást. Mindenki mástól szabadul meg. Van, aki megszabadul az élet félelmeitől; van, aki a bűn okozta keserűségtől szabadul meg; van, aki megszabadul a haragtól, gyűlölettől; van, aki megszabadul a reménytelenségtől, vagy a sátán uralmától. De csak azokat tudja megszabadítani, akik HITTEL hozzá fordulnak. Akik számára a kereszt nem egy fadarab, hanem a személyes Isten szeretetének legnagyobb jele. A győzelem szimbóluma, amely a világ végéig hirdeti, hogy a jóság győzni fog minden gonoszság fölött.

2. Újjáteremt! Pál apostol a kolosszeiekhez írt levelében azt írja, hogy: „Emberi testében kiengesztelt a halál által, hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen színe előtt” (Kol 1,22). Az újjáteremtés, vagy újjászületés nagyobb történés, mint a szabadítás. Mert itt egy konkrét tapasztalati valóság hatol be az ember tudatába. Aki lelkében átéli az új életet, az másként látja a világot. Betör az életébe a szellemi élet dinamizmusa. Olyan lesz a szíve, mint az áradó folyó, vagy lángoló tüzet érez bensőjében, ami sürgeti, hogy szóljon, cselekedjen Isten ügyében. Ha valaki nem így érez, akkor az nem született újjá. Ismerhetjük a mai kor tudományát, filozófiáját, informatikáját, de ez mind kevés. Nekünk újjászületés kell, amit csak Krisztus tud megadni. Nekünk oda kell menni a kereszthez, és kérni az új életet a Lélek által. A húsvétnak ez az üzenete minden ember felé: Krisztus meghalt érted, hogy befogadd a feltámadt életet. Ez a legtöbb, amit az ember a földi élete folyamán el tud érni.

3. Dicsőítsd az Urat! Az utolsó vacsora terméből kihallatszott az apostolok öröméneke húsvét reggelén. Amire nem is mertek gondolni, az most valósággá vált. Jézus előttük áll, ragyogó fiatalságában, mosolyogva, a győzelem örömével. Lenyűgöző lehetett ez az első találkozás! – Ezek az egyszerű halászok megtanítanak bennünket egy nagy bölcsességre. Az Isten megtapasztalását nem lehet magunkba zárni. Ki kell mondani a dicsőítésben, hogy mások szívét is lángra gyújtsa. Amikor dicsőítő imát mondunk, valami megváltozik bennünk. Megnövekszik a hitünk, és behatol a tudatunkba, hogy Isten itt van, mindent megtehet, legyőzhetetlen, és mi az Ő gyermekei vagyunk. Az anyag szürkesége bennünket is szürkévé tesz. De ha valamit meglátunk az Istenből, akkor emberi létünk igazi távlatai tárulnak fel előttünk. A fény behatol a szürkeségbe.

Ez a húsvét üzenete: lépj közelebb a kereszthez, tapasztald meg szeretetét, hogy vele együtt föltámadj a győzelmes életre!

 

Katona István: A hit világosságában élni!

Az újévi elhatározások között szerepelhetne az is, hogy ebben az évben az Úr világosságában akarok élni. Ez azt is jelenti, hogy kerülöm a sötétség minden formáját, akár gondolatban, akár szóban vagy cselekedetben. – Néhány hónapja 30.000 fiatal gyűlt össze Rómában, Chiara (Luce) Badano boldoggá avatására. Két éven át küzdött a csontrákkal, míg végül 18 éves korában az Úr magához szólította. Mikor a torinói érsek meglátogatta a kórházban, azt mondta neki: „Csodálatos fény árad a szemedből.” Chiara így válaszolt: „Megpróbálom szeretni Jézust.” – Ez volt az ő életének fénye: minden körülményben, minden szenvedésben szeretni Jézust.

1. Vágyakozni a világosság után. Az embernek nem a sötétség a természetes közege, hanem a világosság. Vágyódik a fény után. Nem véletlen, hogy a rablás, támadás mindig a sötétség leple alatt megy végbe. Nem véletlen, hogy a lelki sötétség, ami megnyilvánulhat rosszindulatban, hazugságban, gyűlöletben, beteggé teszi az embert. Az ilyen emberek közelében nem érezzük jól magunkat. – Jézust azt mondta: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Az a fény, amely Krisztusból árad, fölszabadít és erőt ad. Leoldja a szorongás láncait, megerősít az élet küzdelmeiben, mert Isten legyőzhetetlen ereje ragyog fel benne. Ezért tudta mondani Chiara az édesanyjának halála előtt: „Mama, légy boldog, mert én is az vagyok!” – Szükségünk van erre a bátorságra, amely Krisztus világosságából árad felénk.

2. Megőrizni a világosságot. Nem elég meglátni Krisztus fényét, hanem be is kell fogadni, és meg is kell őrizni. Hogyan lehet megőrizni? Jézus azt mondja: „Tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek” (Lk 6,27). Pál apostol is ezt ajánlja: „Tegyetek jót egymással” (Ef 4,32). Mi rejtőzik ezek mögött a meglepő mondatok mögött? A sötétség legyőzése! Mert a harag, a békétlenség, a veszekedés, a gyűlölet – sötétség. Ezt a sötétséget kell legyőzni magunkban Krisztus világosságával. Az ember ösztönös természete mindig szeretne visszaütni, a haragra haraggal válaszolni. És ez így megy már évezredek óta. Ezért nem tud az emberiség tovább fejlődni. Ezt a sötét körforgást szeretné Jézus megállítani. Erre hív meg Téged is! Lásd meg a nagyobb értéket: ha legyőzöd a sötétséget, világosságban élheted életed.

3. Jézus nyomában járni. Amikor Jézus találkozott az első tanítványokkal, követésre hívta őket. „Jöjjetek utánam!” Ez a hívás valójában az egész gondolkodásra, életmódra, cselekvésre vonatkozott. Lehet, hogy a tanítványok az első nap még nem voltak ezzel teljesen tisztában. De ahogy telt az idő, egyre jobban felismerték, hogy át kell alakítani a birtokló gondolkodásukat a Jézus-i adásra és szolgálatra. Megfigyelték, hogy Jézus milyen megdöbbentő szelídséggel reagált a legnagyobb indulatra is. Názáretben, mikor a zsinagógában szemrehányást tett az embereknek hitetlenségük miatt, akkor megragadták, hogy letaszítsák egy szakadékba a város szélén. Az apostolok izgatottan figyeltek. Jézus megfordult és a szeretet végtelen szelídségével végignézett az embereken és sértetlenül áthaladt közöttük. Senki sem mert hozzányúlni. A világosság legyőzte a sötétséget. – Néha nehéz megőrizni a nyugalmat, néha kellemetlen helyzetekbe kerül az ember, néha nehéz emberekkel kell együtt dolgozni – de akkor is érvényes, hogy a sötétséget csak a világossággal lehet legyőzni. A veszekedés, a kiabálás, a másik megalázása, a durvaság, nem segít. – Honnét vegyük ehhez az erőt? Jézus honnét vette? A szívében levő végtelen szeretetből. De még volt valami más is. A mennyei Atyával való bensőséges kapcsolatból. Mert amikor éjszakánként kiment a szabadba imádkozni, akkor kiöntötte előtte a szívét. Mindent elmondott Neki. Elmondta a názáretiek lázadását, és elmondta, hogy ez mennyire fájt neki. Hogy pont azok, akik között felnövekedett, az életére törtek. Ezekben a beszélgetésekben az Atya megvigasztalta Őt. Elárasztotta szeretetének fényével, megerősítette őt, hogy a holnapi küzdelmet is vállalni tudja. – Az ima világosságot ad. „Imádkozni annyi, mint Istenben lenni” (Carretto). Ő az, aki megérint a simogató széllel, Ő oltja szomjadat a friss vízzel, Ő csillapítja éhségedet a puha kenyérrel. Vele kapcsolatban lenni állandó világosságot, békét és örömöt jelent. – Ezt akarjuk egész éven át, és ezt kívánjuk minden kedves Olvasónknak!

 

Katona István: "Nem elég fellobogni..."

A feltámadt Jézussal való találkozás hatalmas örömmel töltötte el a tanítványokat. Szívük megtelt bátorsággal: "Újra itt a Mester", újra itt van az, aki gondoskodik rólunk, aki vezet minket, akihez tanácsért fordulhatunk. Jézus azonban szelíden, gyöngéden fölkészítette őket arra, hogy nemsokára eltávozik tőlük, de nem hagyja magukra őket. Elküldi maga helyett a Lelket, aki tanácsot ad, vigasztal, megtanít minden igazságra, vezet és védelmez. Lelkükre kötötte, hogy addig ne távozzanak Jeruzsálemből, amíg a Lélek el nem tölti őket. Mintha azt mondta volna, nem elég, hogy láttátok csodáimat, nem elég, hogy hallottátok tanításomat, nem elég, hogy lelkesedtek, még más is kell. Eszembe jut egyik kedvenc versem, Váci Mihály: "Még nem elég" című verse.

"Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!"

Az első pünkösdkor a tanítványokban fellobbant a tűz, és ez elképesztette a farizeusokat és később a pogányokat. Ez a tűz olyan erőt sugárzott, hogy a főtanács élet-halál urait is félelem töltötte el (ApCsel 4,13). Ez a tűz égett bennük egész életükön át. Ez vezette őket a vértanúságra. Életük árán is hűségesek maradtak Jézushoz!

"Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
Elöl indulni el!"

Hogy mit jelentett az apostoloknak kiszakadni a szigorú, zsidó vallási rendszerből, alig tudjuk elképzelni. Talán akkor érezzük meg, hogy ez mit jelentett, amikor Pál apostol megtért és hirdetni kezdte Damaszkuszban Jézus Messiás voltát, s erre a farizeusok az életére törtek (ApCsel 9,23). Menekülnie kellett előlük, hogy másutt is hirdetni tudja az evangéliumot.
Elpogányosodó világunkban bátorság kell kilépni a tömegvélemény szorító bilincseiből és ragaszkodni az evangélium értékrendjéhez. Bátorság kell az egyetemen azt mondani, hogy én másként gondolkodom az ember származásáról, a lélek halhatatlanságáról, az abortuszról, az erkölcsi értékekről, mint a "hivatalos"-nak, vagy "modern"-nek mondott álláspont. Kilépni, akár egyedül is, és vállalni az igazságot, ehhez férfiasság kell, ehhez jellem kell!

"Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!"

Az apostolok kiegyensúlyozott egyéniségét igazolja az a tény, hogy a Szentlélek tüzét nem zárták be egy kis közösségbe, hanem tanúságot tettek róla mindenhol. Jeruzsálem lakói (ApCsel 2,41) háromezren befogadták a Lélek tüzét. A Lélek az, aki formát tud adni az anyagnak. A Lélek azért jön, hogy átformálja a világot. A vágy, az akarat, a tevékenység szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha ezt a kapcsolatot szétszakítjuk, az egész hamissá válik, sőt képmutatássá. A vágynak az a célja, hogy ösztönözze az akaratot. Az akarat diadala az, amikor legyőzi az ember lustaságát, félelmét, közömbösségét és rávezeti a tevékenységre, a jó megtételére. Ez állandó önnevelést igényel, hogy ne legyenek elvetélt vágyaink, halvaszületett ötleteink. Ha jóra törekvő vágyainkat sikerül cselekvésbe vinni, ez személyiségünk fejlődéséhez vezet. Sok emberrel találkoztam, akik éveken át halogatták szentgyónásukat. Mikor végre a Lélek ösztönzésére megtették, felszabadultak, örömöt sugárzók lettek. Bárcsak minden jószándékot el tudnánk vinni a beteljesüléshez!
A lelkesedést mindig bele kell vinni a cselekvésbe, legyen az ima, betegápolás, gyermekgondozás, tanító, gyógyító vagy bármely munka. Ekkor válik igazzá és értékké, amely gazdagít és gazdaggá tesz.

"Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj
Szeress, szenvedj, remélj!"

Az apostolok a Lélek tüzében azonnal felismerték, hogy miért éljenek! Nem volt már számukra kérdés, hogy hogyan egyeztessék össze a halász-mesterséget az evangelizációval. Akiben nincs tűz, az nem tudja eldönteni, hogy miért éljen. Szomorúság, tétovaság, bizonytalanság őrli az idegeit napról napra. Az egyik legveszélyesebb lelki állapot az üresség, az unalom, a céltalanság. Ez képes elsorvasztani az akaratot és elpusztítani a személyiséget. Ezért olyan fontos, hogy a Szentlélek eljövetele beteljesítsen, új vágyakat adjon, bátor akaratot és lendületes tevékenységet hozzon létre benned.