ÚJSÁGOK ARCHIVUMA

  

A Marana Tha újság 2022. szeptember-októberi
számának tartalmából

 

 

 

Katona István: Indulj el Isten felé! 

A lelki élet kezdete az imádság. Az imádság alapja a hit. Amíg nem alkotunk helyes fogalmat Istenről, addig nem tudunk igazán imádságos életet élni. A hit kegyelem. De van benne érzelem, értelmi belátás, annak felismerése, hogy az anyagi világ léte túlmutat önmagán. A keresztény hit a világmindenség megismerésének egyetlen kulcsa. De az embert magát sem lehet megismerni hit nélkül. Szívünk mélyén érezzük, hogy valaki megtervezte életünket, küldetést adott és vár „haza” életünk végén. A végtelen Isten nagyobb mindennél, amit szemünk láthat vagy eszünk felfoghat. Ha semmilyen látható dolog nem lehet hasonló Istenhez, akkor túl kell lépnünk mindazon, amit láthatunk, hogy megismerjük Őt. A hit Isten belénk árasztott világossága. Csak úgy tudjuk megismerni Őt, ha befogadjuk a szívünkbe. Akkor ismerhetjük meg Őt, ha eggyé válunk Vele. 

1. Elindulni Isten felé 

Van a Szentírásban egy megragadó jelenet, amikor a zsidó nép elindult Egyiptomból az Ígéret Földje felé. Az emberek este elfogyasztották a bárány-vacsorát, kézbe vették a vándorbotot és várták a jelet. Itt megrendít bennünket az engedelmesség. Ötszázezer ember készen állt követni Isten szavát, amit Mózesen keresztül megismert. Akiben nincs engedelmesség az Úr iránt, abban nincs igazi hit. Amikor az ember fölismeri Isten szavának szent voltát, és igent mond Neki, akkor kezd hinni. Az ember személyes életében a második lépés a rossz elhagyása. Ha fölismeri azt, ami rabbá teszi, ami elfojtja lelkének felfelé törekvését és bátran elvágja a köteleket, akkor elindul a szabadság felé. Aki örömét leli a bűn élvezetében, aki nem ismeri a belső szabadságot, az nem tud hinni. A zsidó nép elindult az ismeretlen felé. Bármilyen erős volt a fáraó hadserege, ők bíztak abban, hogy győzni fognak, mert az Úr velük van. 

2. Céltudatosan élni 

Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében Ábrahám példáját hozza. Ábrahám Isten ígérete szerint cselekedett, bár nem látta az ígéret beteljesülését. Ezért a hit: meggyőződés arról, amit nem láthatunk. Más szóval a nem látható dolgok látása. A meggyőződés alapja: Isten tekintélye. Ábrahám elhagyta hazáját, rokonságát, ősei földjét Isten szavára. 

A hit célt ad, elindít és beteljesít. Cél nélkül nem lehet fejlődni. Aki mégis megpróbálja, az tönkremegy. Ha megkérdezünk egy alkoholistát, hogy mi a célja, azt válaszolná, hogy a következő liter bor. Nincs távolabbi célja, ami kiemelné a bűnből. Ábrahám követte az Úr szavát és beteljesült az élete. Aki engedelmes és megteszi Isten akaratát, annak béke és öröm költözik a szívébe. 

3. Várakozz az Úrra! 

Jézus úgy fogalmazta meg a hit lényegét, hogy az állandó várakozás az Úrra. Aki várakozik, nem foglalkozik lényegtelen dolgokkal. Minden figyelmét annak szenteli, hogy készen álljon az Úr érkezésére. 

Ha túlságosan be akarunk rendezkedni a földi életben, akkor elveszítjük a Jézusra várakozó lelkületet. Ha úgy teszünk, mintha itt lenne a Mennyország, ha mindig többet akarunk birtokolni, akkor ráébredünk egyszer, hogy elveszítettük önmagunkat. Már nem tudunk örülni semminek, mert a dolgok birtoklása teljesen betöltötte a lelkünket. Más szóval, nem tudunk szeretni. Mert amíg telve vagyunk önzéssel, nem tudjuk meglátni Istent. Addig csak a földi javakat értékeljük, nem mond semmit a szentmise, a Szentírás, az imádság. Sötétség vesz körül bennünket. Ezért nagyon fontos, hogy őrizzük meg a hitet, vigyázzunk rá, mert ez az igazi élet! 

 

Katona István: Jövőnk a Mennyország! (II/1. rész) 

Ennek a kis írásnak az a célja, hogy ismerjük meg jövendő országunkat, azt a lakóhelyünket, ahol el fogjuk tölteni az örökkévalóságot. 

A halál utáni élet, mivel szellemi élet, nem képzelhető el a gondolat erejével. Csak hittel tudjuk felfogni ennek valóságát, ahogy hittel fogadjuk a Szentháromságot, hittel fogadjuk az eucharisztiát. Nem tudjuk, hogy milyen lesz a szellemi életünk. Jóllehet hisszük, hogy lesz feltámadás, de mivel szellemi testünk lesz, ezért nem tudjuk és ne is akarjuk elképzelni a milyenségét. 

A szellemnek önmagában nincs kiterjedése, nincs térbelisége, nincs időbelisége. A középkorban az egyetemen arról vitatkoztak, hogy hány angyal fér el egy gombostűfejben, s ez teljesen reális vita volt. Lehet mondani tízet vagy akár százat, hiszen nincs térbelisége az angyaloknak. A szellemi életben, mivel az ember megőrzi személyiségét, van akarata és értelme, de nincs anyagi kiterjedése. Az ateisták, mivel nincs hitük, el sem tudják képzelni, hogy milyen az örök élet. Éppen ezért tagadják és azt mondják, hogy lehetetlen a halál utáni élet, miután a test elbomlik. 

Mi azonban hittel valljuk, hogy van örök élet, van föltámadás és van Mennyország! Ez a hitünk nagy kincs, mert ebben gondolkodhatunk, ezután vágyakozhatunk. Sőt kérhetjük az Úrtól, hogy adjon világosságot, hogy fölismerjük, mit is jelent ez a földi életre vonatkozóan. 

A másik fontos dolog az, hogy a keresztény embernek kötelessége a saját érdekében, amennyire csak lehet, megismerni az örök életet. Hogy miért? Mert ez lesz a jövőnk, másrészt ez hatással van a földi életre. (Képzeld el, hogy rossz körülmények között élsz, de valaki megsúgja, hogy vár rád egy gyönyörű luxuslakás, amit egyszer meg fogsz kapni. Ugye akkor már nem nyomasztana annyira jelenlegi szegényes lakásod?) Ahogy az ének is mondja vigasztalásul: „Van egy ország, van egy ház, ez a te hazád…” 

Jézus így szól hozzád: Ki vagyok én számodra? 

Az, aki meghallgatja imáidat, megteszi számod­ra a lehetetlent és aki megoldja a problémáidat? 

Az vagyok, aki megadja neked, amire szükséged van? Aki felszárítja könnyeidet? Mindez szeretnék is lenni… és még mennyivel több! 

Életem mélységeibe hívlak. Létem legközepébe. Arra hívlak, maradj meg jelenlétemben minden pillanatban! Engedd, hogy szüntelen vezesselek és bámulatba ejtselek! 

Szeretetem gyengéd fuvallat. Szeretetem emésztő tűz is. Szeretetem adott, szeretetem gondot visel, szeretetem válaszol, szeretetem áldozatot hozott. 

Szeretlek, és azt akarom, hogy mellettem légy minden lélegzetvételnél. Minden pillanatban magamnak akarlak! 

Ott akarok lenni veled… örömben és bánatban, gyászban és vigalomban. Veled akarok lenni! 

Nem engedlek el, nem hagylak el, mert benned élek. Mert az enyém vagy! Mert szeretetem minden egyes lépésedet megelőzi. 

Itt vagyok neked. 

Köszönöm, hogy vagy!!! 

(Források: Énekek Éneke 8,6; 5Mózes 4,31; Zsoltárok 37,28)

 

Szent Eymard Julián atya: Az Eucharisztia életet adó szentség 

Az Eucharisztia minden embernek életet ad, mindenki számára az élet forrását jelenti. Mindenki együtt ünnepelheti az Egyháznak ezt a nagy szentségét, függetlenül attól, hogy melyik nemzethez tartozik, vagy milyen nyelven beszél. 

Az Eucharisztia megadja nekünk, hogy a keresztény életre törekedjünk, eljussunk a krisztusi szeretetre, amelynek ez a szentség a forrása. Ez a magyarázata annak is, hogy az Eucharisztia teremti meg és hozza létre a kölcsönös kapcsolatot, a sajátos keresztényi rokonságot az emberek között. Mindnyájan ugyanazt a kenyeret eszik, mindnyájan vendégek Jézus asztalánál, aki így természetfeletti módon megteremti közöttünk az egyetértő testvéri közösséget. 

Olvassátok el az Apostolok Cselekedeteit! Ebből kitűnik, hogy a különböző országokból származó első keresztényeknek egy volt a szíve és a lelke (vö. ApCsel 2,46), bár egyesek a zsidóságból tértek meg, mások a pogányok közül keresztelkedtek meg. 

Vajon mivel magyarázható ez az egység? 

Azzal, hogy kitartottak az apostolok tanításának hallgatásában ás állhatatosak voltak a kenyértörésben. 

Wildner Dénes: Hiszek az örök életben! 

A feltámadás, üdvösség, örök élet kérdése sokak számára távoli valóság, csak a képzelet játéka, pedig ezek valójában hitünk legbensőségesebb titkai, melyekről még az sem állítható, hogy a hívő embernek ne lennének erről meghatározó lelki tapasztalatai. Nem arról szólnék, amit nem ismerünk, hanem arról, ami az imádságos lélek számára ismert és meghatározó. 

Krisztus Urunk feltámadásának, Húsvét vasárnapjának egész földi életünkre szóló kegyelmi ajándéka a keresztség szentsége. Ez minden megkereszteltet olyan kegyelmi térbe és védettségbe helyez, mely révén az öröklét hitünknek nem csak ígérete, de beteljesedő ajándékává lehet. 

Hétről-hétre hittel valljuk hitvallásunk zárásaként, hogy: „hiszem a test föltámadását és az örök életet”, mintegy a hívők hitvalló válaszaként Jézusnak az eucharisztikus imában is elhangzó szavaira: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s én föltámasztom őt az utolsó napon.” 

Ezért is olyan fontos, hogy megtisztult lélekkel és a lélek szomjúságával járuljunk az Eucharisztia vétele elé, melyben a feltámadt Krisztus testének és vérének ajándékában részesülünk. Ez a földi létünk során is egyben az örök élet elővételezett ajándéka. Belőle táplálkozik kegyelmi életünk, a hit, a reménység és a szeretet forrásaként. Nem véletlenül tölti be a békés és engedelmes szíveket a tapasztalat, hogy kiáradó szeretet átadóivá lehetünk mások számára a kegyelem által. Ez messze túlmutat minden földi képességen, emberi igyekezeten és erőn. 

Gróf Zsófi: Meggyógyultam az Oltáriszentség előtt (Tanúságtétel) 

„Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne.” (Jn 6,53-56) 

Tavaly július 5-én kaptam meg a második kínai vakcinát, ami után nagyon beteg lettem. Valószínűleg a gyerekkori kényszerbetegségem, vagy az akkor éppen meglévő komolyabb bélrendszeri betegségem miatt (bizonyított, hogy a bélrendszer a második agyunk, és ha itt nem működik jól valami, akkor minden megborulhat) egészen másképp hatott, de pontosan nem tudni mi miatt, mindenesetre az egész életemet gyökerestül fordította fel. (Utólag nem mondom, hogy tönkretette, mert lehet, hogy épp ez mentette meg, ami majd a tanúságtételemből kiderül.) 

Komoly neurológiai károsodást okozott, olyan komolyat, hogy idén április 23-a óta dolgozni sem tudtam, és mindez orvosilag is alá lett támasztva. Immunológus professzor volt tanárom ajánlásával bejutottam a SOTE-ra aferezisre, ahol a vérből próbálták kiszűrni azt az anyagot, ami a problémát okozhatja, jelen esetben a bekerült antigéneket, ami megtámadta a szervezetemet, de nem sikerült és más eljárás erre ma nem ismert. 

Előtte végig tudtam dolgozni, de a korábbi életemet akkor sem tudtam élni. Mind a sport, mind az általam szeretett gitározás, mind a barátokkal való kapcsolattartás ellehetetlenült, mert a tüneteim mind telefonálásra, mind számítógépre, mind televízióra, mind a legkiszámíthatatlanabb dolgokra erősödtek és változtak, fényre is, hőre is, de legyen az egy mikrohullámú sütő, egy hűtőszekrénybe való benyúlás, vagy egy radiátor, vagy épp utazás közben, hiszen ezen dolgokkal ma mindenhol körül vagyunk véve. El lehet képzelni mekkora nehézséget és poklot jelentett ez számomra nap mint nap! 

 

G. Zs.: Csak egy a szükséges... (Tanúságtétel) 

Egyik délután elmentem Pomázra a barátnőmhöz, Judithoz, akivel már nagyon régen nem találkoztam. 

Ő sok-sok év óta nem jár szentmisére, és mondta, nagyon megindította a gyógyulásom története. Beszélgettünk, meséltem neki sok mindenről. Erőltetni semmiképp sem akartam, de azért rákérdeztem, hogy nem menne-e el újra szentmisére? 

Azt mondta, hogy hát nagyon sok a dolga mindig a kertben, a ház körül. Itt pontot is akartam tenni erre, mondván, hogy jó, ezt biztosan nem feszegetem többet, amikor is nagyon erősen éreztem, hogy mondjam el neki Mária és Márta történetét a Bibliából. Igazából nem akartam elmondani, pláne, hogy magam sem tudtam, mikor hallottam és olvastam utoljára és nem tudtam pontosan azt sem, hogy melyikük volt az, aki hallgatta Jézust és melyikük, aki a sok dologgal foglalkozott… mégis valahogy összeszedtem magam és elmondtam neki… 

Ekkor felhívott egy közös barátnőnk, akivel egy gimibe jártam, Rita, ő is pomázi, hogy átjönne oda hozzánk. Átjött, aztán mondta, hogy menjek el velük szentmisére, a férjével és a gyerkőccel pont indultak a szombat estire… nem terveztem, mert sportolni akartam este, de végül elmentem velük Pomázon a szombat esti szentmisére… Ekkor történt, hogy „sokkot” kaptam, mert az atya pont azt az evangéliumi részt olvasta fel, ami Mária és Márta története volt ezen a vasárnapon (szombat estén). 

N. N.: Megbocsátás 

Amikor a vétkes adósságát elengedem, akkor irgalmazok neki. Amikor a hibáiért bocsánatot kér, és én nem rovom fel többé a vétkét, akkor megbocsátottam, ez a bocsánat. Ha a bocsánatkérés kölcsönös, megbocsátunk egymásnak, de természetesen előbb a bűnvallomás történik, utána a kérés: „Hibáztam, bocsáss meg!” A kiengesztelődés ennél lényegesen többet jelent. 

A megbántott elindul a vétkes után és vissza­fordítja, a fagyost fölmelegíti, az ellenségből barátot csinál. (Az ország egyes vidékein szóhasználatban például a korai napsugár kiengesztelte a telet = elolvasztotta a jégcsapokat, a jégvirágokat leolvasztja az ablaktáblákról, a fagyos földet felmelegíti és ismét puhává teszi. Kiengesztelte a csapot = azt a csapot, ami befagyott és a vizet nem enged át, felmelegíti, hogy újból használható legyen.) 

 

Széll Margit: Nekünk anya kell! 

Állami gondozott, minden jóval ellátott gyermekek egyszer így nyilatkoztak: „Nekünk anya kell!” Mert minden szépség, öröm csak akkor kapja meg melegségét, aranyos tónusát, ha azt az anya nyújtja felénk vagy az anyának tudjuk bemutatni. 

A lélektan kimutatja, hogy a kialakult felnőtt egyéniségben mindig marad valami gyermeki. A felnőtt is keresi azt, aki meghallgatja, elismeri, megvigasztalja, együttérzését kimutatja és a védettséget, a gyermekkori anyai melegséget felidézi számára. Azt megtalálhatja idős anyjánál, feleségénél, nővérénél, bármely résztvevő személynél, akinek közelében megnyugszik, erejét visszanyeri.

Az anyakeresés módja az életkori sajátságok és szellemi igények szerint módosul.

Jung ősszimbólumai között kiemelkedik a „Magna Mater” jelentősége, amit minden korban és minden népnél megtalálunk.

Mária azonban nem ennek az ősszükségletnek a pótléka. Mindazok számára, akiknek Krisztusé és a keresztény életforma az irányadó: Mária történeti személyében és hivatásában alkalmas arra, hogy ezt a minden emberben élő anya-igényt szublimáltan, magasabb szinten betöltse. Azok és akkor fordulnak hozzá bizalommal, akik meg akarnak szabadulni önző szenvedélyeiktől, hogy megtalálják benne a megnyugvás örömét. 

 

M. Linn S.J.: Imádkozzunk egymásért! 

Gyakran előfordul, hogy valaki imát kér tőlünk a betegsége idején. Mi annyit tehetünk, hogy segítünk a betegnek önmagát Isten kezébe ajánlani. Hogy az Úr visszaadja-e az egészségét vagy hazahívja őt, ez nem rajtunk múlik. Egy dolog biztos: az Úr mindkét esethez adni fogja az Ő békéjét és nyugalmát. 

Hogyan imádkozzunk?

Juditnak fájt a háta. Hárman imádkoztak érte. Az ima után Judit teljesen meggyógyult és az érte imádkozó beteg személy is 90 %-ban visszakapta az egészségét.

Hogyan kezdődött Judit hátfájása? Nos, egy nap az étteremben, ahol dolgozott, lehajolt egy ládáért, megemelte magát, aztán a szúró fájdalomtól nem tudott felegyenesedni. 

Miután meggyógyult, az orvosára nem hallgatva, azonnal visszament dolgozni, bár még nem járt le a betegszabadsága. Itt le kellett hajolnia egy ládáért… és találják ki, mi történt? Eltalálták: szúró fájdalmat érzett és nem tudott kiegyenesedni.

Otthon volt, épp az orvost várta, amikor egy olyan ismerőse kereste telefonon, akinek magának is hátfájdalmai voltak.

– „Hallom az ima hatására teljesen meggyógyult a hátad” – mondta az ismerőse. 

Judit, aki nem akarta elmondani, hogy a gyógyító imáknak csak három napig volt hatása, meghívta magához barátnőjét és felajánlotta, hogy segít neki a gyógyulásáért imádkozni.

Cseh Anikó: „Gyertek velem… és pihenjetek egy kicsit!” (Mk 6,31)

„Bocsánat”, „sajnálom”… - szavak a mai társadalomban

Felmerülhet a kérdés, hogyan kapcsolódik a bibliai idézethez az alcím? Sokat elmélkedtem, milyen üzenetet hordozhat ez az evangéliumi rész… hiszen a mai világban kevesen tehetik meg, hogy elvonuljanak és magukban legyenek, pedig milyen nagy szükség van arra, hogy elvonuljunk és legyen magunkra idő, méghozzá minőségi „Én”-idő. Mennyi konfliktus és tragédia elkerülhető lenne, ha mi is követnénk Jézus tanítását és magunkban lennénk. Ez a magunkban levés a töltekezés, az újratervezés, a megújulás ideje.

Ha a Bibliában tovább olvassuk a történetet, az így folytatódik: „Bárkába szálltak tehát és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek” (Mk 6,32). 

Nem szeretnék a szövegkörnyezetre kitérni, de zajlanak a sztorik előtte és utána is. Mint a mai világunkban! Ami számomra lényeges, hogy Jézus elvitte a tanítványokat, hogy magukban legyenek, hogy pihenjenek, elcsöndesedjenek és töltekezzenek Isten Igéjével. 

 

A Marana Tha újság 2022. július-augusztusi
számának tartalmából

 

 

 

Katona István: Isten meglátogat

A mindennapi rohanásban néha megállunk és megkérdezzük magunktól, tulajdonképpen hova is tartunk? A nyári szabadság alatt visszatekintünk és rákérdezünk: érdemes volt annyira törni magunkat? Mit értünk el? Mi lett a sok fáradság eredménye? Lesz-e olyan idő az életemben, amikor valóban meg fogok pihenni? Amikor nem kell számolni az időt, amikor nem kell aggódni semmi miatt, amikor nem kell félni betegségtől, anyagi problémáktól? IGEN! Van ilyen lehetőség. Isten Országának hívják!

1. Isten meglátogat

A Teremtés könyvének 18. fejezete 1. versében olvashatjuk, Isten annyira szereti az embert, hogy meglátogatja és választ ad égető problémájára. – Miről van itt szó? Isten elhívta Ábrahámot a szülőföldjéről és megígérte neki, hogy nagy néppé teszi. Teltek-múltak az évek és nem történt semmi! Ábrahámra rázuhant a félelem: „Hátha rosszul hallottam az ígéretet. Itt élek egy idegen földön, várom az ígéret beteljesülését és még gyermekem sincs.”

Akit Isten megajándékoz, azt próbára teszi. Ábrahám nem adta fel a harcot. Bizalmának jutalmaként Isten személyesen jött el hozzá három férfi alakjában. Ábrahám vizet hozott és ételt a vendégeknek. – Ez a történet arra hívja fel figyelmünket, hogy tanuljunk meg bizalommal várakozni az Úr ígéretére. Lelki életünkben vigyázni kell a lázadó gondolatokra, nehogy elveszítsük az Úr kegyelmét. Ha Ábrahám türelmetlen lett volna, akkor belesodródik a lázadásba és megtagadja az Urat. Ez a veszély áll fönn, ha nem tanulunk meg bizalommal várakozni. Mire várakozunk? Anyagi és lelki dolgokra. Arra, hogy családodban béke legyen, arra, hogy rendeződjön a megélhetésed, arra, hogy meggyógyul­janak lelki sebeid, arra, hogy elmúljon a betegséged, arra, hogy szomorúságod örömmé változzon. Ez mind lehetővé válik, ha felismered Isten végtelen szeretetét és bizalommal elmondod Neki kéréseidet.

2. Isten bennünk van

Pál apostol azt írja: „Krisztus bennetek van, s ez a ti megdicsőülésetek reménye” (Kol 1,28). Mivel bennünk van, cselekedni is akar általunk. A cselekvés az élő személynek a legtermészetesebb megnyilvánulása. Jézus nem halottként akar bennünk lenni, hanem élőként. Erre az élő jelenlétre biztosan számíthatunk. Mit szeretne tenni Jézus? Erre azt feleli az apostol: tökéletessé tenni! Ez nemcsak a bűnök elkerülését jelenti, hanem az örömnek, a jónak, az igazságnak a gazdagságát. Vagyis a krisztusi jellem fölépülését. Bárcsak mindenki felfedezné Jézus benne lakásának nagy ajándékát! Bárcsak mindenki kész lenne arra, hogy Jézussal együtt végezze mindennapi munkáját és szolgálná embertársai boldogságát.

3. Isten beszélgetni akar velünk

Lukács evangéliumában (10,38) olvasunk Lázár, Mária és Márta családjáról! Máriát és Mártát találta Jézus a házban. Lázár talán kint dolgozott a földjén. Márta házimunkát végzett, Mária leült Jézus elé és figyelte tanítását. Ha egy kört rajzolnánk, akkor a középpontba Jézus nevét helyeznénk el. Márta azt gondolta: jó, hogy itt van Jézus, itt maradok a közelében, de készítek egy jó vacsorát. Lázár azt gondolta: örülök, hogy eljött Jézus, de még befejezem a megkezdett munkát. Mária azt gondolta: itt van Jézus, nekem most semmi sem fontos, csak Ő, leülök és figyelem a tanítását, mert én Őt szeretem a legjobban. Három személy, három lelkület. Vajon ebbe a körbe a te nevedet hova lehetne írni? Lázár mellé? Márta mellé? Mária mellé?

Jézus beszélgetni akar veled! Ha adsz Neki időt, ebben a párbeszédben olyan igazságokra tanít, amelyek egész életedet megújítják. Ő szeret téged és örül neki, ha figyelsz Rá! Kezdd el még ma ezt a párbeszédet, ülj oda Mária mellé és figyelj az Úrra!

 

Marie-Lucille Duchaine: Hiszek Isten szeretetében!

Korunk emberének legnagyobb nehézsége az, hogy higgyen Isten szeretetében, különösen abban, hogy Isten személy szerint is szeret minden embert… Pedig nincs boldogítóbb igazság ezen a földön annál, hogy Isten személy szerint szeret engem. Sajnos ez nem tudatosul még a hívők nagy részében sem. Sokan úgy élnek, mintha nem tudnák, hogy Isten szereti őket; legalábbis soha vagy alig gondolnak erre… Egész vallásosságuk külsőségekből áll, melyeket úgy-ahogy elvégeznek. Gyakran terhes robotnak tekintik. Hitük felületes. Nem hatol be abba a mélységbe, amely Isten lényege: az emberek iránt való szeretetébe. Pedig a Szeretet teremtett minket, a Szeretet művelte a megtestesülés csodáját, sugallta a názáreti rejtett életet, táplálta a Megváltó buzgóságát nyilvános életében, tartotta fenn bátorságát szenvedésében, találta ki az Eucharisztiát, hogy kiárassza a megváltás kegyelmeit és körünkben maradjon… A hit lényege éppen az, hogy hisszük ezt az irgalmas szeretetet.

A tudományok tudománya

Istenszeretetünk nagyban függ attól, mennyire ismerjük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Fontos tehát, hogy legalábbis bizonyos fokban higgyünk Isten szeretetében, és abban növekedni tudjunk attól fogva, amint rászántuk magunkat a Szeretet Hegyére vezető útra. Ez az elszántság nélkülözhetetlen feltétel.

A sikertelenség oka majdnem minden esetben – s ebben biztosak lehetünk – az Isten szeretetében való fogyatékosság. Első feladatunk, hogy megtanuljuk, mennyire szeret minket Isten. Ha ezt elvégeztük, a többi szinte magától jön. Szent Pál ennek tudatát köti az első keresztények lelkére, amikor kívánja, hogy megismerjék Krisztus szeretetének hosszúságát, szélességét, magasságát és mélységét. Aláhúzza ennek mindenekfelett való fontosságát azzal, hogy a legfőbb tudásnak nevezi, amely minden más ismeretet felülmúl úgyannyira, hogyha ezt elsajátítják, akkor betelnek Isten egész teljességével (Ef 3,18-19).

 

Jézus szavai Gabrielle Bossishoz

„Milyen szomorú fogalmuk van az embereknek Jézus Krisztusról. Azért nem tudnak érte lelkesedni. Régen az emberek királyukért éltek és kedvük telt bennük.

Nem gondolod, hogy az Istenért való élet vonzó cél? Hiszen a szeretet ragyogása hívogat. Csak Én tudom a szívet igazán kielégíteni.

Ó, ti szegény emberek! Hogy kérhettek olyanoktól boldogságot, akik maguk sem boldogok? Te legalább hozzám jössz, ha szeretni akarsz?! Hova is mennél máshová?

Én öröktől fogva szeretlek téged. Föl tudod ezt fogni, hogy öröktől ­fogva?

Higgy Bennem és adj hálát Nekem! Azután tárulj felém, mint ahogy a virág kívánja a Napot. A Napnak köszönheti, hogy kinyílhat. Te pedig nekem köszönheted.

Nyílj ki és árassz el Engem! Ez a legkiválóbb feladat az Istenbe merült lélek számára. Ennek az lesz az eredménye, hogy szelíden és hűségesen mindenkivel jót teszel ezután. Lelked ugyanazzal az áhítattal fordul majd Isten felé és a felebarát felé is.

El sem kell hagynod, hogy hozzá menj. Engem viszel mindenhová. Abban a biztos tudatban élsz majd, hogy benned vagyok. A Teremtő a teremtményben. Képemre és hasonlatosságomra vagy teremtve.

A legjobbat, a legszebbet add mindig másnak érettem. Szívből meg foglak érte áldani és egyre jobban szívembe zárlak.

Én majd neked segítek, te pedig Nekem, felkínálva azt, ami szenvedéseimből még hiányzik…

Sírjaitok keresztjei azokat a kereszteket jelképezik, amelyeket életetekben hordoznotok kellett. Azok egészítik ki az Enyémet, hiszen mindig egyek vagyunk. Én akartam, hogy így legyen!

Már előre egyesítsd a két halált: az enyémet és a tiedet. Én meghaltam érted, te halj meg Értem!”

 

Schryvers: Önátadás – Isten mindennek a létoka

Önmagunkat Istennek adni annyi, mint rábízni testünket, lelkünket, átengedni Neki minden képességünket, törekvésünket, vágyunkat és reménységünket, aggodalmunkat, a jövőt illető minden tervünket és nem tartani meg magunknak egyebet, mint azt, hogy Istent nagyon szeressük.

Önmagunkat Istennek adni annyi, mint megfeledkezni saját magunkról, gondjainkat és napi életünk ezerféle nehézségét Jézusnak átadni, abban bízva, hogy Ő elrendezi.

Önmagunkat Istenre bízni annyi, mint minden erőnkkel az Ő dicsőségét szolgálni, erőnkhöz mérten beállni az igaznak s a jónak munkálásába; az isteni Mester iránti szeretetből felebarátainknak szentelni magunkat, segíteni, vigasztalni, tanítani, szükségben támogatni, kiváltképpen pedig Istenhez vezetni másokat.

Az önátadás folytonos „fiat” („igen”) a történések közepette, bárminemű viszontagságban, külső vagy belső változásokban: egyszerű és gyermeki beleegyezés a mennyei Atya akaratába, önmagunk teljes átengedése a Gondviselésnek.

 

Gyenge Ádám: Legyél a Szentháromság temploma!

Jézus Krisztus nagy ígérete: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23).

Az Úr itt a keresztény lelki élet legmélyebb igazságát nyilatkoztatja ki: a kegyelem állapotában élő lélek a Szentháromság temploma.

Minden héten elmegyek az Erzsébet kórházban a baleseti belgyógyászatra. A 12-es kórterem többnyire tele van megmentett öngyilkosokkal. Mielőtt elérem a kórházat, szelíd alázattal imádkozom. Kérem Jézus Szent Lelkét, hogy vezessen és védőszentjeimet, Árpádházi Szent Margitot, Erzsébetet, a Szűzanyát, hogy könyörögjenek értünk.

Ezen a héten két teremben vizit volt. Sokat kellett várnom. Volt nálam egy könyv: Barlay Ö. Szabolcs: Találkozások Jézussal. Azt olvasgattam kint a folyosón, amíg várakoztam, hogy vége legyen a vizitnek és bemehessek. A könyv lényegét röviden elmondom:

A mennybemenetel után Jézussal már csak a Szentlélek Isten segítségével találkozhatunk.

Jézus ígérete szerint: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20) és hasonló a másik ígéret is: „Nem hagylak árván benneteket” (Jn 14,18). Az apostolok kezdetben nemigen értették ezeket az ígéreteket. A megvalósuláskor azonban örömmel tapasztalták, hogy Jézus minden szava szent és igaz. Jézus nemcsak a kánai menyegzőtől az Utolsó Vacsoráig volt velük, hanem feltámadása, sőt mennybemenetele után is. Hogyan?

Mit mondanak az Evangéliumok Jézussal kapcsolatban a Szentlélek Istenről?

 

K. I.: A Szentlélek lángoszlop a világ pusztaságában (II/2. rész)

7. Tanítványképzés

Az apostolok életében érdemes megfigyelni, hogy az Úr Jézus hogyan neveli őket lépésről lépésre. A három év – melyet Jézus mellett töltöttek – intenzív tanítványképzés volt. Ennek célja, hogy a végén eljussanak a teljes önátadásra. Először ott volt a galileai tavasznak nevezett időszak, azok az első hónapok, amikor az emberek szíve megnyílt Jézus előtt. Mindenki örömmel, bizalommal sietett eléje, kérte gyógyulását, dicsőítette Isten irgalmát és jóságát, mindenki tele volt boldogsággal. Csupa öröm volt az élet.

Néhány hónappal később jöttek a farizeusok támadásai kemény kritikával. Azon gondolkodtak, „hogyan lehetne ezt az embert elveszejteni, mert hatalmukra tör.” Ez néha elvette az apostolokban a bizalmat és a reményt. Tamás egyszer azt mondta: „jobb vele együtt meghalni”, menjünk csak vele. Jézus bátran eléje ment a problémáknak és a nehéz helyzeteknek.

8. A hit próbája

Jézusnak ki kellett vezetnie őket a félelemből, hogy bármilyen helyzet, konfliktus jön, akkor is bízzanak benne, akkor is adják át a szívüket az Úrnak. A hit próbájára volt szükség és a teljes kiüresedésre, hogy ne emberi támasztékokat keressenek. Szép példa erre a hullámzó tenger története. Jézus aludt a csónakban, amikor az apostolok megrémültek a hullámok félelmetes erejétől és felrázták Jézust: „Uram, ments meg minket, mert elveszünk!” – kérték. Nem jutott eszükbe, hogy amíg Jézus itt van, soha semmilyen körülmények között nem veszhetnek el. De hirtelen megrémültek, mert azt gondolták, hogy a víz erősebb.

 

T. Ági: „Uram… hogy lássak!” (Lk 18,41)

Kérte Jézust a valószínűleg születésétől fogva vak ember, s bár egyértelműen fizikai látást kért, szívében, lelkében is megérezte, hogy olyan Valakihez fordul, aki nemcsak a testi, hanem a lelki, a belső látás megadására is képes.

A látás és fény elválaszthatatlanok egymástól. Feltételezik, kiegészítik egymást. A legélesebb szem sem képes sötétben látni. S mit ér a legkitűnőbb világítás, ha a szem vak és képtelen a fény befogadására. A fizikai fény nélkülözhetetlen éltető elem, energia. Feléje fordul az élővilág, melege élteti, növeli. A belső fény, a belső látás lelki energia, kegyelem, s mindkettő – a fizikai és a lelki – egyaránt egy közös és örök Szeretet Fényforrásból nyeri létét, értelmét.

Hozzá, Jézushoz, a teljes látás megadására képes Fényforráshoz kiáltott a jerikói vak, és kiáltottak ezrek és milliók az évszázadok során, és tör fel a kérés ma is ösztönösen vagy tudatosan számtalan ember lelkéből: „Uram, hogy lássak, hogy lássunk!”

Hogy mindenkor, mindenben és mindenkiben Téged lássunk! Vegyünk észre a virágok pompájában, az áttetszően tiszta víz fénytükrében, a hóval borított hegyek csodálatos vonulatában, de a tenger vizét felkorbácsoló szélviharban, a hömpölygő, pusztító árban is.

 

N. N.: A szív megtisztítása

Jézus így szól:

„Gyermekem, nyisd meg szívedet jelenlétem előtt!

Mielőtt imában nekem akarod adni a szívedet, emlékeidből és érzéseidből vess el minden rosszindulatot, haragot és neheztelést. Szeretném, ha mindenkinek megbocsátanál, aki megbántott! Az én szeretetemet nem tudod magadba fogadni, ha valaki iránt haragot érzel.

Tudnod kell, hogy az én szívem nem langyosan szeret, hanem olyan, mint az »emésztő tűz«. Ha belépsz ebbe a tűzbe, neked is lángolnod kell.

Ismerem fájdalmas emlékeidet, ismerem csalódásaidat és megaláztatásaidat. Láttam rejtett könnyeidet, amelyeket az okozott, hogy nem kaptad meg azt a szeretetet, amit nagyon vártál.

Én is átéltem hasonlókat, ezért megértelek, hogy bizonyos emberek felé neheztelést és haragot érzel. Mégis azt mondom neked: bocsáss meg nekik, ahogy én is megbocsátottam az ellenem vétőknek. Kövess engem a megbocsátás útján!...”

 

N. N.: Pünkösdi Lélek-áradás (Tanúságtétel)

Közösségünk Pünkösd ünnepén összegyűlt a Szentlélek-váró imádságra. Az előkészületi idő alatt húsz csoportban, tíz állomás különböző témája alapján éltük meg a Szentlélekkel való mélyebb találkozást. A plébános atya tíz pontban foglalta össze tanácsait. A mi csoportunk témája a Szentlélek Istennek tett mindennapi önfelajánlás volt.

Szombat este késve érkeztem a találkozóra, mert nagyon fáradt voltam. Útközben a kerékpáron próbáltam megfogalmazni a könyörgést, amit a csoporttalálkozón elhangzottak alapján kellett volna elmondanom. Bűntudatom mellé társult a félelem, hogy lekésem a saját állomásunkat. Ebben a feszült és bizonytalan lelki állapotban úgy éreztem, teljesen felesleges ott lennem. Úgyis csak a saját kudarcomat erősítené a többiek beszámolója. „Szerencsére” nem kellett elmondanom a könyörgést. Megpróbáltam „élni a jelent”, megnyugodni. Imádkoztam, hogy sikerüljön átadni magamat és megnyitni szívemet a többieknek, Istennek és a szeretetnek.

 

K. I.: A Szentlélek megszabadít (Jn 14,25-31; Róm 8,12)

Jézus Krisztus arca a Szentlélekben ragyog fel előttünk. Ez az újszövetségi Szentírás tanítása:

• A Szentlélekben ismerhetjük fel Jézust úgy, mint személyes életünk szabadítóját.
• A Szentlélek által lesz vonzó számunkra az Evangélium tanítása.
• A Szentlélek adja meg azt a lelki erőt, hogy napról napra legyőzzük gyengeségeinket és hasonlóbbak legyünk Jézushoz.

Ezt valósították meg az első keresztények. Elnyerték a Szentlelket Pünkösdkor és Jézus engedelmes tanítványai lettek. Mindig figyeltek a Lélek vezetésére és készek voltak arra is, ami első pillanatban lehetetlennek tűnt előttük.

Az apostolok, akiket tanulatlan halászoknak tekintettek a farizeusok, az emberiség tanítómesterei és egy új világ megteremtői lettek. Voltak náluk sokkal okosabbak, gazdagabbak, hatalommal rendelkezők, de őket elsöpörte a történelem – a nevüket sem ismerjük. A tizenkét apostol neve pedig ott él a keresztények szívében.

Ma is egy új korszak küszöbén állunk. Életbevágóan fontos, hogy tisztán lássuk az utat. Életbevágóan fontos, hogy mi, mai keresztények olyan odaadással figyeljünk a Szentlélekre, mint az első keresztények. Ha a Lélek tanítványai vagyunk, akkor mi is egy új kor tanítómesterei leszünk. Egy reménytelen korban utat mutatunk a biztos remény felé. Utat mutatunk a belső szabadság felé.

A Szentlélekben való élet ajándéka a belső szabadság. Ezt ajándékul kapjuk az Úrtól, de megőrizni úgy lehet, hogy mindennap harcolunk érte. Ameddig megharcoljuk a belső szabadságot, addig jó tanítványai leszünk a Léleknek.

 

A Marana Tha újság 2022. május-júniusi
számának tartalmából

Katona István: Új erőt kapunk a Szentlélektől

Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. Az ünneplés mértéke annál nagyobb, minél jobban ismerjük, hogy ki az, akit ünneplünk. Egy haszontalan, értéktelen eseményt nevetséges dolog lenne ünnepelni. De egy nagyobb, sőt végtelen értéket baj lenne, ha nem ünnepelnénk. A Szentírás és a liturgia himnuszai úgy beszélnek a Szentlélekről, mint „drága vendégről”, világosságról, igazság forrásáról, éltető napfényről, vigasztalóról, vezetőről, örömről, szeretetről, frissítő szélről és gyógyító erőről. Ezek a szép jelzők abból a megtapasztalásból fakadnak, amit a Szentlélek a keresztény emberek szívében létrehozott. Ezen a ponton már felébred a szívünk, már nem tekintjük felesleges időtöltésnek a Szentlélek ünneplését. Mert maga az ünnep is már részesedés. Részesedés a fényből, az erőből, a gyógyulásból, az örömből, a szeretetből, a tudásból, amiket a Szentlélek nekünk ajándékoz. Amikor Őt várjuk, a legnagyobbat várjuk. Amikor vele kapcsolatba kerülünk, azzal kerülünk kapcsolatba, aki a legnagyobb változást hozta a világ történetében és képes a változást életünkben is megteremteni. Megváltoztatni, a rosszat jóra fordítani, a sötétséget világosságra váltani, a félelem helyébe bátorságot adni. Ezért ünnepeljük hát és kérjük a Lelket, töltse be a mi szívünket is úgy, mint az első tanítványok szívét betöltötte. Hogyan tudjuk ezt elnyerni?

1. Hittel várakozni

Ki ne szeretné ezt a zúgó szelet megtapasztalni? Az Apostolok Cselekedetei leírja, hogy a tanítványok együtt várakoztak a Szentlélekre kitartó imádságban. – Türelmetlen korban élünk, már a kicsi gyermek is erről panaszkodik. Mindent átjár a feszültség. Mindent azonnal meg akarunk kapni, ha nem, akkor elönt az indulat, a harag, szidalommal illetjük az egész világot. Amikor egy dugóban hosszan állunk az autónkkal, elfog a dühös indulat. Ilyen szívvel nem állhatunk oda Isten elé! Jézus nem mondta meg apostolainak a Szentlélek eljövetelének napját. A várakozás áldozatra és bizalomra indította őket. Tudták, hogy az élő Istennel szemben nem lehetnek lázadók és vádaskodók. – Nekünk is először ezt kell elérnünk! A türelem mellett megtanulni az alázatot és a bizalmat. Az élő Isten előtt állunk és a legnagyobb ajándékot kérjük. A kitartó várakozásnak mindig meglesz a gyümölcse! A szerető Isten felülmúlja várakozásunkat.

2. Szolgálatra készen állni!

Pál apostol leírja a korintusi levélben, hogy mi a célja a Szentlélek eljövetelének. Mivel Krisztus teste, közössége vagyunk, ezért mindannyian egymás szolgálatára lettünk rendelve. Valamiképpen a mi egyéni sorsunk, döntéseink, cselekedeteink érintik mások, sőt az egész világ sorsát. Nem élhetünk szigetként vagy magányos farkasként – a krisztusi testhez tartozunk. Életünknek örök kifutása van. Valamikor el kell számolnunk szolgálatunkról. Ezért jön el a Szentlélek, hogy segítsen nekünk az egész Krisztus testet, Egyházat, az egész világ közösségét hatékonyan szolgálni. Nekünk csak igent kell mondanunk! Ahogy a kertész megnyitja a csapot és a víz elárasztja a kertet, nyomában mindenütt élet fakad, virágba borul a föld, amely előtte teljesen terméketlennek látszott. Így akarja a Szentlélek a mi szívünk sivatagát elárasztani életet teremtő erejével és örömével.

3. Egyházhoz tartozni

Az Evangéliumban a feltámadt Jézus apostolaira bízza a Szentlélek bűnbocsátó kegyelmét. Kétezer év alatt mérhetetlen ajándékot kaptunk a bűnbánat szentségében; az apostoloktól kezdve napjainkig millió ember találta meg az új életet. A II. Vatikáni Zsinat bölcsen megfogalmazta, hogy az Egyházban a szolgálatok együttműködéséről van szó. A szolgálat pedig feltételezi az egymásra figyelést, a szeretetet és a tiszteletet. Nem könnyű kedvenc elképzeléseinkről lemondani a közös cél érdekében. De ha erre nem vagyunk képesek (mert nem akarjuk), akkor tovább szakad a már eddig is szétszakadt kereszténység. Pünkösd az egység lelke, az Egyház iránti szeretet és tisztelet lelke. A Lélek új szívet akar nekünk adni. Aki befogadja a Szentlelket, megtapasztalja az egység örömét. Egységet Istennel és az ember-testvérekkel.

 

Dr. Mihályfi Ákos: Az égő csipkebokor

JETRO egyszerű pásztorát, Mózest, ki nem is sejti, minő hivatást jelölt ki számára a Gondviselés, egy alkalommal különös, csodás látvány ejtette ámulatba. Nyáját legeltetve messziről különös fényű tüzet látott: egy csipkebokor égett vakító, kápráztató lánggal, melyhez a pásztortüzek lángját nem is lehetett hasonlítani.

A pásztor közelebb megy, a bokor mindig jobban s vakítóbban lángol, de úgy látszik, hogy a nagy tűz dacára a csipkebokor épségben marad. Ég a bokor, lombja mégis zöld s ép marad; mindig jobban ég, de a bokor régi üdeségében zöldell. „Minő csodás dolog lehet ez?” – kérdi magában az egyszerű pásztor. „Odamegyek és megnézem, miért nem ég el a csipkebokor?”

Megindul a pásztor, hogy közelebbről szemügyre vegye ezt a még sohasem tapasztalt csodás tüneményt, de íme, alig tesz egy-két lépést, új csodás esemény bilincseli le figyelmét. Hangot hall az égő csipkebokorból; hangot, mely átjárja szívét-lelkét, melyhez hasonlót nem hallott soha. „Ne közelíts e helyhez; vesd le lábaidról saruidat, mert szent a hely, ahol állsz.” – Majd kinyilvánítja ez a csodás hang, hogy a csipkebokorból a Mindenható Isten szól ­hozzá.

Mózes a földre borul, még arcát is eltakarja, még tekinteni sem mer a csipkebokor felé s így hallgatja Isten szavát, ki ezen alkalommal az egyszerű pásztort a zsidó nép vezérévé teszi s megbízza, hogy népét a hatalmas fáraó uralma alól szabadítsa fel (2Mózes 3. fej.).

A szentatyák a boldogságos Szűz egyik legkedvesebb, legszebb előképét látják eme csodás csipkebokorban. Több mint húsz szentatya, a szír Efrém s a görög nisszai Szent Gergelytől kezdve egész Szent Bernátig, szebbnél-szebb szavakkal ecsetelik az égő csipkebokor s a boldogságos Szűz között létező hasonlatosságot.

 

II. János Pál: A Lélek és a Menyasszony mondja:„Jöjj el!”

Az isteni élet lehelete, a Szentlélek a legegyszerűbb és legszokottabb formában, az imádságban fejezi ki magát és abban vehető észre. Szép és üdvös arra gondolni, hogy bárhol is imádkoznak a világon, a Szentlélek, a jámborság éltető lehelete jelen van. Szép és üdvös annak felismerése, hogy miként a múltban, az imádság a jelenben és a jövőben az egész világra kiterjed, úgy a Szentlélek is mindenhol jelen van és tevékenykedik. Ő leheli az imádkozó ember szívébe az áhítatot a különböző szituációk és körülmények mérhetetlen sokféleségében, melyek a vallásos életet részben segítik, részben hátráltatják. Az ember szívéből gyakran tör fel az imádság a Szentlélek segítségével, a tilalmak, az üldözések, sőt a nyilvános élet vallástalan vagy ateista megnyilvánulásai ellenére is. Az imádság mindig azoknak a hangja marad, kik látszólag meg sem tudnak szólalni – és ebből hangzik fel mindig az „a hangos kiáltás”, melyet a Zsidó levél Jézus szájába ad.

Az imádság az emberi szív legmélyének megnyilvánulása, az a mélység, mely Istentől származik, és amelyet csak Isten tud kitölteni, pontosan a Szentlélekkel. Lukácsnál olvassuk: „Ha tehát ti, bár gonoszok vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

A Szentlélek az az ajándék, aki az imádsággal együtt jön az ember szívébe. Elsősorban és min­denekfelett olyan ajándéknak mutatkozik, aki „gyöngeségünkben segítségünkre siet”. Ez az a nagyszerű gondolat, amelyet Szent Pál a Római levélben fogalmazott meg:

„...mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk, a Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.”

 

Farkas Ferenc: Kiárasztom Lelkemet minden emberre (Joel 3,1)

Már nem emlékszem, honnan jött az a gondolat, hogy a Felmagasztalt Kereszt Közösségét és az Úr felé való elköteleződésünket az Egyház oltalma alá helyezzük. Egy pap barátunk javaslatára Marosi Izidor püspök atyához fordultunk, hogy vajon jó úton járunk-e?

Hihetetlen élmény volt, hogy ez az idős főpap milyen atyai szeretettel volt irányunkban, amikor Péterrel kettesben felkerestük őt és bemutattuk neki közösségünket! Püspök atya kérdezgetett, érdeklődött és buzdított minket, hogy jó, amit csinálunk. A végén felajánlotta, hogy máskor is megkereshetjük őt.

Legközelebb néhány hónap múlva nagy örvendezéssel fogadott bennünket: „Gyertek-gyertek, most jövünk a Szentatyától. A magyar püspökökkel voltunk ad limina látogatáson II. János Pál pápánál. Hát olyan volt, mintha Jézussal találkoztunk volna! Négyszemközt is beszélhettünk vele, és az ebédnél nem volt személyzet sem, csak ő meg mi, magyarok. Képzeljétek, ő szolgált fel nekünk, pedig gyengélkedett, mert meg volt fázva, mégis ragaszkodott hozzá! Úgy éreztük, hogy Jézussal ültünk egy asztalnál. Gyertek, megmutatom a fényképeket!”

Az asztalra kiterítette a szentatyás képeket Izidor püspök, aki szinte gyermeki örömmel osztotta meg velünk élményeit.

Megilletődve nézegettük a képeket a pápával való találkozás meghitt pillanatairól. Nem sejtettem, hogy három év múlva én is részese leszek egy csodálatos találkozásnak a Szentatyával.

– Ha már ilyen kedves hozzánk a püspök atya – álltunk elő jövetelünk okával –, szeretnénk megkérdezni, hogy megbérmálná-e közösségünkből azokat, akik még nem részesültek ebben a szentségben? Több, mint egy tucatnyian vannak. Közösségi ünnepet szeretnénk, hiszen ezek a fiatalok itt tértek meg közöttünk, és most együtt kérik a Szentlélek ajándékát.

 

M. M.: Megszabadulhatunk a kínoktól

Kicsoda fog engem megszabadítani ebből a bűnnek és halálnak martalékává vált testből?” Millió ember veti fel még ma is ezt a kérdést.

Két pszichiátert is izgalomba hozott, méghozzá egy olyan házaspárt, akik Chicagóban tanácsadó irodát tartottak fenn.

Egy alkalommal közösen tanácskoztak egyik nőbetegükről, mert mindketten segíteni szerettek volna rajta. Dr. Lena Sadler megkérte a férjét, dr. W. Sadlert, hogy legyen segítségére.

A beteg egy művelt és jól nevelt hölgy volt.

Állapota annyira súlyosbodott, hogy már semmire sem reagált. Kezelői úgy határoztak, hogy a gyógykezelést csak akkor folytatják, ha majd valamilyen lelki felindulás vesz erőt rajta, s ha majd eloszlanak fantasztikus képzetei. Ez azonban egy évnél is tovább húzódhat. Az ezután történteket dr. W. Sadler a következőképpen adta elő:

Képzeljék el meglepetésemet, mikor ez a beteg nő néhány nappal később megjelent a rendelőmben s közölte, hogy rendeződtek az ügyei.

Elmondta, hogy megfogadta nemrég adott tanácsunkat, jóllehet akkor semmi jel sem mutatta ez irányú szándékát, illetve, hogy ezt a megoldást választja. Elrendezte egyéni, családi életét, baráti kapcsolatait, pontot tett kusza dolgainak a végére és beismerte hibáit, mulasztásait.

Megkérdeztem tőle, hogyan tudta mindezt véghez vinni s mit csinált, hogy az egyik hétről a másikra kicserélte önmagát?

Mosolyogva válaszolt: „Az ön kedves felesége megtanított imádkozni.”

Rövid úton szakított bűnös életmódjával. Embertársai előtt beismerte vétkeit, kudarcait, ráadásul megtakarította a pszichiáter-tanácsadás költségeit. Jézusnak egyik ígérete alapján gyógyult meg:

„Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, mint a világ adja. Ne rendüljön meg a ti szívetek, és ne féljen.”

 

ki: A Szentlélek lángoszlop a világ pusztaságában (II/1. rész)

Az egyiptomi kivonuláskor lángoszlop vezette a zsidó népet a pusztában. A Szentlélek pünkösdi kiáradása után a Szentlélek vezeti az Egyházat a történelem viharos útján. Ez a lángoszlop bátorságot adott: ne aggódjanak, ne féljenek semmitől, mert Isten velük van. Nem hagyott el minket az Úr, törődik velünk, szeret bennünket és győzelemre akarja vinni küzdelmeinket és fáradozásainkat.

1. A Szentlélek

Isten lelkéről olvashatunk az Ószövetségben, amikor azt írja a Szentírás, hogy Isten lelke lebegett a vizek fölött a Teremtéskor. Ez azt jelenti, hogy minden formának, minden szépségnek, minden harmóniának, minden alkotásnak a Szentlélek a forrása. Olvashatunk a Szentírásban Pünkösdről, amikor a Szentlélek lángnyelvek alakjában betöltötte az apostolok szívét, és attól kezdve az Egyház megszületett és elindult meghódítani a Római Birodalmat és az egész világot.

Fel kell ismerni ezeket a lángoszlopokat, és akkor mi is részesülhetünk az Úr ajándékaiban és megerősödünk hitünkben. Szükségünk van erre a megerősítésre! Azt írja a Szentírás, hogy Jézus az utolsó vacsorán az apostoloknak ezt mondta: „Még sok mondanivalóm volna számotokra, de nem mondom, mert még nem tudjátok elviselni. De amikor majd eljön az Igazság Lelke, ő elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16,12).

Miért nem tudták elviselni az apostolok az utolsó vacsorán azokat a próféciákat vagy szavakat, amelyeket Jézus mondani akart nekik? Azért, mert még nem voltak elég erősek, nem voltak szabadok, nem voltak imádságos lelkűek.

Nem voltak erősek. Ha Jézus elmondta volna Péternek, hogy Te 30 év múlva a kereszten fogod befejezni az életedet úgy, mint én, vagy elmondta volna, hogy Te, Tamás apostol, Ázsiában fogsz vértanúságot szenvedni – ha mindegyik apostolnak elmondta volna, hogy milyen gyötrelmek, milyen támadások, megkövezések, börtön és milyen szomorú helyzetek várnak rájuk, talán megijedtek és hazafutottak volna. Nem voltak még erősek. Nagy volt bennük az önféltés, az önmaguk bebiztosításának vágya. Nem voltak szabadok még önmaguktól.

 

ki: Isten Országa a végidő fényében (II/2. rész)

9. Az örök boldogság felülmúlja minden elképzelésünket

Ez a mi abszolút jövőnk. Azért mondjuk abszolútnak, mert azt a tökéletességet, ami ott van, a földön még nem tapasztaljuk meg, mert itt csak relatív tökéletességet látunk. Nem a legtisztább szeretettel találkozunk, nem a legnagyobb boldogsággal találkozunk, hanem ezeknek csak a részleteit, egy kis cseppjét tapasztaljuk meg. Életünk beteljesedik Isten Országában. A végtelen igazságban, jóságban, szépségben, szeretetben fogunk részesülni.

De mindennek kisebb részleteit már megtapasztalhatjuk itt, a földön is. Az örökkévalóság, ahogy a filozófus Boétiusz fogalmazta, a határtalan életnek tökéletes birtoklása. Ez felülmúlja minden emberi elképzelésünket. Ez a szemlélet a keresztény ember életét a remény oldaláról világítja meg. Ez nemcsak puszta várakozás vagy puszta óhaj, hanem Isten ígérete. Állandóan működik bennünk és rajtunk Isten szeretete (2Kor 5,6).

Krisztus feltámadása igazolta, hogy az örök életet biztosítani akarja az Úr. Krisztus élete, tanítása megmutatta, hogy beteljesülhet az embernek az abszolút jövő iránti vágya. Efelé halad az egész történelem. A történelem nemcsak az emberi harcoknak, emberi küzdelmeknek az egymásutánja, hanem Isten vezetése a sok nehézségen, harcon keresztül a végső beteljesülés felé. A remény nem jelent teljes bizonyosságot, mert érezzük, hogy el is veszíthetjük az Úr barátságát. De törekszünk arra, hogy kérjük Isten szeretetét és kegyelmét, hogy megmaradjon bennünk mindig a remény, és megtapasztaljuk az Ő irgalmát és jóságát.

 

CS. S. M.: A kegyelem

Egy kicsi gyermek átélte Húsvétkor a Szentlélek kegyelmét. A feltámadás öröme már elővételezte azt a kegyelmet, ami Pünkösdkor lett teljessé.

Gyerekkoromból őrzök egy húsvéti emléket, amit aztán később évekig elfelejtettem. Az ember megpróbál élni, előre nézni, tervezni, a valóság könyörtelen kívánságaira és kihívásaira válaszolni, s nemtörődömségből eltemeti a múlt gyöngyszemeit. Hagyja, hogy rájuk rakódjon a salak, a mindennapok hordaléka.

De aztán egyszer mégis váratlanul felragyognak!

Kaposváron történt, a Szent Imre templomban. Édesanyám elvitt a Feltámadási szertartásra. Ötéves voltam, apró kislány. A térdeplőn ültem. Ha látni akartam valamit, felálltam rá. Nem volt másutt hely.

Nem ülhettem Édesanyám ölébe, mert beteg a szíve, mindentől félteni kellett, minden erőfeszítéstől. Ha az ölébe ülök, megnyomom a szívét.

Már ötévesen tudtam, hogy mit szabad és mit nem, mert ezt hallottam nap mint nap. Tudtam, hogy óvni kell, csak úgy maradhat köztünk, különben felrepül a csillagok közé Jézushoz. Ahogy a kis Virág tette, a nővére tizenegy éves korában.

Ültem a hát a térdeplőn, háttal az oltárnak. Csak Édesanyám arcát láthattam. Különös fénnyel ragyogott a mosolya. De furcsa volt látni, miként folyik le a könnye két oldalt az arcán. Le sem törölte.

 

Attila: Megállítottak a lejtőn (Tanúságtétel)

Nagyon-nagyon távol jártam az Úrtól, de Ő még akkor sem fordított nekem hátat, amikor én a legmélyebbre csúsztam, amikor a bűn teljesen behálózta az életemet, a gondolataimat, az érzelmeimet, amikor én Őt nap mint nap szembe köptem és meggyaláztam.

Keresztény hitem csupán külsőségekben nyilvánult meg: eljártam a vasárnapi misére, ahol sokszor még alkoholgőzös volt a leheletem az előző esti buli miatt; elmentem különböző közösségi, lelki programokra, de általában csak azért, hogy ezzel örömet szerezzek Anyának, és kárpótoljam őt azért a sok szenvedésért és sírásért, amit a kicsapongásaimmal okoztam neki. Voltam nyári táborokban, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoztam, számtalanszor elmentem az ifjúsági találkozóra Medjugorjéba. Kívülről szemlélve egészen korrekt keresztény fiatalnak tűnhettem, de belülről mégis haldokoltam.

Utólag látom csak, hogy ezek a lelki programok, nyári táborok – még ha sokszor csak hamis és kétszínű indíttatásból vettem is részt rajtuk – mennyire fontos találkozási pontok voltak Istennel! Apró fény és szeretet dózisok, amelyeket befecskendezett nekem az Úr, hogy ne felejtkezzek el Róla teljesen, hogy a sötétség ne boríthassa be a lelkemet egészen. Anya is folyamatosan imádkozott értem, sokszor könnyek között kérlelve az Urat, hogy mentsen meg engem.

Sok-sok évi céltalan tévelygés és bűnös barangolás után a Végtelenül Irgalmas Atya úgy döntött, hogy három évvel ezelőtt Medjugorjéban megálljt parancsol öngyilkos akcióimnak. Megérintett az Ő hatalmas szeretetével, és elindított a megtérés útján.

A barátnőmnek, akit egy évvel korábban egy nyári gyerektáborban ismertem meg, szintén elképesztően fontos szerepe volt abban, hogy képessé váltam nyitni a Jóisten felé: a részeges, kicsapongó és felelőtlen ember felszíne alatt a jót is meglátta és megszeretett. Elfogadott engem, áldozatokat vállalt értem, olyan szeretetet adott nekem, amelyet előtte sosem tapasztaltam meg az életemben más lányoknál. Ez a szeretet megváltoztatta, megnyitotta a szívemet az Úr felé, új távlatokat tárt fel a lelkemben, amely így képessé vált Isten felé fordulni, kilépve az önzés rabságából. Irgalmas és elfogadó szeretete ízelítőt adott nekem az Atya tökéletes szeretetéből!

A Marana Tha újság 2022. március-áprilisi
számának tartalmából

 

Katona István: Ne féljetek! Jézus feltámadt!

Jeruzsálem utcáin végigfutott a hír: Jézus feltámadt! Ne féljetek! Ez a hír az Egyház egész történelmét végigjárta. Ne félj, ha sötétség vesz körül, mert Jézus itt van! Ne félj, ha rád szakadnak a bajok, mert Jézus veled van! Ne félj, ha beteg lettél, Jézus meggyógyít! Ne félj, ha szegénység fenyeget, Jézus itt van, Ő a végtelen gazdagság! Ez a Húsvét üzenete!

1. Aki hisz Jézusban, újjászületik!

Mit mondott Péter apostol Kornéliusz házában? Aki hisz Jézusban, elnyeri bűneinek bocsánatát! Kik voltak Jézus sírja előtt? A templomőrség katonái! Láttak valamit? Igen, a föltámadás fényét! Ezért rohantak el hanyatt-homlok a városba. De hittek is? Nem hittek. Életük olyan maradt, amilyen volt: ettek-ittak, kockáztak, erőszakoskodtak és boldogtalanok maradtak. De mi történt az apostolokkal? Miután találkoztak a feltámadt Jézussal, hittek és örültek neki. Ez az öröm olyan erős volt, hogy végigjárták Kis-Ázsia és Itália városait és mindenütt elújságolták a nagy hírt: Jézus feltámadt! Mindenki előtt ez a két lehetőség van: ha hiszel Jézusban, megváltozik az életed! Ha nem hiszel, marad minden a régiben, nem tudsz újjászületni. Péter apostol bátran kiállt a föltámadt Jézus mellett a zsidók és a pogányok előtt. Őt nem zavarta, hogy a hallgatóság más véleményen van. Bátran elmondta, hogy találkozott a feltámadt Jézussal. Sőt, meghívta az embereket erre a találkozásra! A pogány Kornéliusz százados és egész rokonsága szívébe fogadta Jézust. Péter olyan tűzzel beszélt, hogy nem tudtak ellenállni neki. Tedd most a szívedre a kezedet, beszéltél-e már valakinek Jézusról olyan tűzzel, hogy az nem tudott ellenállni?! Beszéltél-e már valakinek arról, hogy Jézus ma is itt van és minden jó szándékú embert vár, hogy békét és örömet adjon neki?

2. Keressétek azt, ami odafönn van!

Pál apostol arra figyelmeztet, hogy figyelmünket az ég (Isten) felé fordítsuk. Ez nagyon lényeges gondolat, mert a legtöbb ember a föld (világ) felé figyel, abba veti minden reményét. A föld kincseit akarja birtokolni, mert azt reméli, akkor boldog lesz. Pál ezért figyelmeztet bennünket, hogy életünk titka nem a földön van, hanem az égben, Istenben! Ez a reményünk alapja. Mit jelent az, hogy Isten a reményünk alapja? A föltámadt Jézus bebizonyította, hogy az a föld nem börtön, amibe az ember be van zárva. Jézus bebizonyította, hogy az ÉG NYITVA VAN! Ott várnak ránk! Ott öröm és boldog élet van. Ezért a föld inkább olyan, mint egy repülőtér. Ha eljön az idő, akkor beszállunk és repülünk a mi örök otthonunkba. – A kisgyereknek, ha rosszat tesz, a legnagyobb büntetése az, hogy bezárják egy sötét kamrába. Mi nem vagyunk bezárva! Jézus megnyitott minden zárat! A sötétséget megszüntette, világosságot hozott.

3. A feltámadt Jézus közösséget teremt

A feltámadás első hírvivői az asszonyok voltak, akik kenetet vittek Jézus sírjához. Amikor tudomást szereztek a feltámadásról, siettek az apostolokhoz. Majd Péter és János futottak a sírhoz és vissza a többiekhez. Vitték a feltámadás örömhírét! Az egész történet egy testvéri közösséget feltételez, amely együtt növekszik a hitben és a szeretetben. Senki nem akarta megtartani magának a titkot, hanem sietett másnak is örömet okozni. – Ilyennek kellene lennie az Egyház közösségének is! Olyan emberek összetartozásának, akik Jézust várják és egymásnak segítenek a mindennapi élet feladataiban. Az Evangélium olyan, mint a pezsgő forrás, amely az élet örömét szolgálja! A feltámadt Jézusnak ez az üzenete: Ne féljetek! Minden nap várjatok rám! Szeretlek benneteket! Higgyétek, hogy veletek vagyok és boldoggá akarlak tenni titeket!

 

K.I.: Ebben az évben mondj ellene a gonosznak (II/2. rész)

9. A kimondott szónak ereje van

A szavainkban erő van. Amit hangosan kimondunk, amit megígérünk, az visszahat ránk úgy, mint valami kötelező erő. Ezért fontos a házasságkötés az egyház előtt, amikor tanúk előtt és az egyház képviselője előtt a házasulandók kimondják, hogy hűségesek lesznek egymáshoz egy életen keresztül. Isten kegyelme mellett ennek megtartó ereje van. Ugyanígy, ha kimondunk valamit Jézus nevében hangosan, vagy valamit elutasítunk, akkor ennek vissza­ható ereje van. Ez tartja bennünk az erőt, hogy ne hágjuk át ígéretünket.

Az ószövetségi Szentírásban több helyen találunk erre példát. Amikor Mózes kihirdette a Sínai-hegynél a Tízparancsolatot, azt mondta a népnek: elétek tártam Isten parancsait, és válasszatok, mit akartok: életet vagy halált. Döntsétek el, mit akartok! Fenséges jelenet lehetett ez! Mintegy 500.000 ember kimondta, hogy ők az életet akarják, és Isten parancsait mindenképpen meg akarják tartani. Mózes ezután hintette meg őket az áldozati állat vérével, és így lett az ígéretből szövetségkötés. Így indult el a zsidó nép, hogy nemzetté formálódjon és megtalálja az Ígéret Földjét.

A régi korban a kimondott szót tisztelet vette körül. Erősebb volt, mint manapság egy szerződés három pecséttel, meg ügyvéddel együtt, mert a tanúk előtt kimondott szónak hatalma volt. Ugyanígy, ha mi kimondunk valamit, hogy ezt meg akarjuk tenni, vagy ellene mondunk a rossznak Jézus nevében, akkor ennek hatalma van. Ezt a hatalmat a keresztségben kaptuk meg, ez azt is jelenti, hogy Jézus velünk együtt akar győzni a gonosz fölött. Jézus nevében kérhetjük az Ő hatalmát. Vagy Jézus Szent Lelkének erejével, az Ő hatalmával cselekszünk. Amikor Jézus nevében parancsolunk a démonoknak, akkor engedelmeskedniük kell. Vissza kell vonulniuk. Ez a hatalom Jézus ajándéka, s ennek tudatában kell lennünk ahhoz, hogy el tudjuk utasítani a rosszat.

 

Lőrinc testvér: A lelki élethez szükséges gyakorlatok

1. A lelki életben a legszentebb, legáltalánosabb és legszükségesebb gyakorlat Isten jelenléte: jól érezni magunkat vele, és hozzászokni isteni társaságához, alázattal megszólítani és szeretettel beszélgetni vele mindenkor, minden pillanatban, szabály és mérték nélkül, de főként kísértések, fájdalmak, szárazság, kedvetlenség, sőt hűtlenségek és bűnök idején.
2. Folyamatosan azon kell lennünk, hogy minden cselekedetünk, különbség nélkül, Istenhez forduló kis beszélgetés legyen, de mesterkéltség nélkül, csak amint a szív tisztaságából és egyszerűségéből fakad.
3. Minden dolgunkat kellő mértékkel végezzük, ne hévvel vagy kapkodva, ami a zavart szellemet jellemzi. Szelíden, nyugodtan és szeretettel kell dolgozni Istennel együtt, kérni, hogy fogadja szívesen munkánkat, és ezen szüntelen Isten iránti figyelemmel eltiporjuk majd a démon fejét és kiütjük kezéből fegyvereit.

 

Barsi Balázs: Az isteni természet részesei lettünk

„Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus, most sok Antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók. Mert ha közénk tartoztak volna, megmaradtak volna velünk. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá válnia annak, hogy nem mindenki közülünk való. Titeket azonban fölkent a Szent, és ezt mindannyian tudjátok. Nem azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hisz ismeritek és (tudjátok), hogy az igazságból semmiféle hazugság nem származik.” (1Jn 2,18)

Az Isten szeretetét visszautasító ember életében minden óra utolsó óra, mert a testi halál felé sodródik, amely mögött az örök kárhozat rémületes örvénye vár rá.

Azok életében, akik eladták lelküket, hitüket a pillanatnyi gyönyöröknek, már most láthatjuk a végső ítélet elővételezését: Látszólag boldog, sikeres életük mélyén a legteljesebb értelmetlenség szakadékai tátonganak. A hitről már nem lehet szólni hozzájuk, mert nem értik, ha viszont arról próbálunk meg beszélgetni velük, ami őket érdekli, mindjárt feltárul kiüresedett, sivár, halott életük. Szavaik távoliak, mosolyuk erőltetett, arcuk élettelen, s a halál jeges hidegét árasztják maguk körül. Valóban: elérkezett az utolsó órájuk – még nem a végső evidencia rémületével, de igenis a végső értelmetlenség kimondhatatlan keserűségével.

 

Anneke Hoekendijk, Frans Horsthuis: Jézus, a királyok királya

Amikor Pilátus a kihallgatáson bíróként Jézust királyi ambícióiról kérdezte, Ő így felelt: „Királyságom nem e világból való.” – „Tehát király vagy te?” – „Igen, király vagyok.” (Jn 18,36-37)

Ugyanilyen nyugodtan és biztonsággal felelt Kaifásnak is. Ez ugyanis megkérdezte tőle: „Könyörgöm, mondd meg nekem, valóban te vagy Krisztus, az Isten Fia!” Erre Jézus így felelt: „Igen. Te mondtad…” (vö. Mt 26,64), majd (feltámadása után) teljes meggyőződéssel jelentette ki: „Nékem adatott minden hatalom a mennyben és a földön” (Mt 28,18). Igen, valóban adatott. Jézus a valódi király Isten kegyelméből. Ő maga nem törekedett erre, hanem az Atya adta neki ezt a hatalmat. Ahogy Józsefet az egyiptomi fáraó háza urává és egész birtoka intézőjévé tette, így mondja Isten is: „Én neveztem ki királyomat” (vö. Zsolt 2,6).

Jézus „megalázta önmagát a kereszthalálig, ezért Isten felmagasztalta őt, hogy mindenki felismerje: Jézus Krisztus az Úr az Isten, az Atya dicsőségére” (vö. Fil 2,11).

Dániel „látott valakit, aki olyan volt, mint az Emberfia, és aki minden hatalmat megkapott Istentől” (vö. Dán 7,13-14). Ez Jézusban teljesedett be, aki feltámadása után „Isten jobbján foglalt helyet” (Mk 16,19), „hogy közbenjárjon értünk” (Róm 8,34), és akit István is látott, amint „Isten mellett áll” (vö. ApCsel 7,55), készen arra, hogy fogadja övéit.

Itt a földön az egyeduralom majdnem mindig kicsúszik az ember kezéből, és azzal fenyeget, hogy kemény diktatúrává fajul. Még egyes keresztények is túlságosan emberi módon gondolkodnak: mintha Jézusnak földi megaláztatása után az örök királyságban – a szerepek felcserélődése után – be kellene pótolnia mindazt, amit elszalasztott: mintha majd el kellene taposnia ellenségeit, hogy győztes uralkodóként mutassa meg igazi arcát. De Jézusnak nincs efféle kisebbrendűségi komplexusa, mintha nem tudná elfelejteni, hogy a világ félreállította őt.

 

Berczeli Endre: Találkoztam Istennel (Tanúságtétel)

Úgy nőttem fel, mint a legtöbb magyar fiatal a nyolcvanas években. Családunkban Istenről nemigen esett szó. Ez alól egyik nagymamám volt csak kivétel, aki révén 11 évesen, nyári szünet alatt egy egészen rövid felkészítés után, titokban első áldozó lettem. Ám amikor ez kitudódott, szüleim teljesen eltiltottak a templomtól.

E tiltás és iskolai környezetem hatására ateistává ugyan nem váltam, de gyakorlatilag közömbös lett számomra, hogy Isten létezik-e vagy sem. Ha néha eszembe jutott ez a gondolat, igyekeztem magamtól elhessegetni. Középiskolás koromban aztán nem is maradt Istennek helye az életemben, ugyanis egyre jobban magával ragadott egy zenei irányzat. 17 éves koromra életem középpontjává vált a rock and roll. Nem túlzok, amikor ezt állítom, ugyanis barátaimmal az iskolában szinte csak erről beszélgettünk. Szabad időmben szinte kizárólag rock-lemezeket és kazettákat hallgattam. Teljesen elhanyagoltam a tanulást. Egy ördögi erő ragadott magával. Barátaimmal egy zenekart alakítottunk és én már világsikerről ábrándoztam. Érettségi után úgy láttam jónak, hogy a siker érdekében nyugatra költözöm. Így egy gitáros barátommal, eladott szaxofonjaim árából egy nap – szüleim tudta nélkül – Finnországba repültem.

 

ki: Isten Országa a végidő fényében (II/1. rész)

1. Bevezetés

A végidőt a teológia eszkatológiának mondja. Az eszkatológia az emberiség életének végső eseményeit foglalja össze, vagyis a Mennyország, tisztítótűz, pokol, végítélet, halál és Isten Országának megdicsőülésével foglalkozik. A Biblia nem csak arról ír, hogy összeomlik a világ, hanem beteljesedik. A Biblia inkább beteljesedésnek mondja, nemcsak a történelmi események végének. Ugyanakkor azt is írja a Biblia, hogy minden efelé irányul. A végidő egy új időnek a kezdete, amelyben minden esemény az isteni gondviselés szerint alakul. Ez nem olyan pont, ami után minden megszűnik, hanem olyan pont, ami után most kezdődik az igazi élet, a beteljesedés és Isten országának a megnyilvánulása. „Új ég és új Föld” (Jel 21,1).

2. Elmúlik minden gonoszság

De ami ártalmas, ami gonosz, ami bűnös, ami az ördög munkája, az mind elmúlik. Megszűnik minden káosz, minden zűrzavar, ami az embert fájdalommal tölti el. Megszűnik minden csalódás, minden betegség, megszűnik a halál és beteljesül az élet Isten dicsőségében. Ezt a kiteljesedést Isten országának a létrejötteként fogalmazza meg a Biblia. Nem e világból való ez az ország. Nem lehet világi eszközökkel megvalósítani ezt a beteljesülést, mert ez Isten ajándéka.

Csodálatosan szépen fogalmazza meg a Jelenések Könyve: „Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, a tenger megszűnt. Ezután láttam, hogy az új város Jeruzsálem leszállott a Mennyből. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. A trón felöl harsány hangot hallottam: Nézd az Isten hajléka az emberek között. Ő velünk fog lakni, azok pedig az Ő népe lesznek. Maga Isten lesz velük. Letöröl a szemükről minden könnyet, halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt az elmúlt.” (Jel 21,1-6) Ezzel a csodálatos megfogalmazással adja nekünk a Szentírás azt a szemléletet, hogy így nézzük az egész világot és annak beteljesülését. Ne álljunk meg a pusztulásnál!

 

Dawson McAllister: Mi az igazi szerelem?

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor 13,4-8)

Ez az idézet az igazi szeretet jellemzőit tartalmazza, amelyek mind megtalálhatók Jézusban, és minden olyan kapcsolatban is, amelyet igazi szeretet hat át. Gyakran azért nem találunk igazi szerelmet a kapcsolatainkban, mert elsősorban nem ezeket a tulajdonságokat keressük. Inkább a külső, a népszerűség vagy a gazdagság a fontos. Isten viszont nem ezeket a dolgokat tartja fontosnak. Nekünk is így kell gondolkodnunk.

„De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7)

A szeretet igazából nem érzés, hanem odaszánás és tett. Nem csupán az érzéseinken alapul. Bár kétségtelen, hogy az igazi szeretet érzésekkel is jár, az érzések még nem feltétlenül jeleznek igazi szeretetet. Az igazi odaszánás mindig tettekben nyilvánul meg – azaz igazi szeretetben.

 

A jó házasságért való küzdelem három módja

Az emberek fogadásokat kötöttek a házasságunkra. Senki sem gondolta, hogy van esélyünk hosszútávon együtt maradni. Fiatalok voltunk, nem nyugodtunk még le és alig ismertük egymást. De minket nem érdekelt, hogy mások mit gondolnak. Csillogó tekintetünk volt és szerelmesek voltunk.

A valóság gyorsan utolért minket, és rájöttünk, hogy nem tudjuk mit és hogyan csináljunk, hogyan folytassuk együtt. Rájöttünk, hogy a házasság nem olyan, mint a randevúink. Miután évekig figyelmen kívül hagytuk azt a távolságot, amely belopózott a kapcsolatunkba és közénk állt, nagyon elcsüggedtünk. Kerestük a módját, hogyan töltsük be az űrt, de végül egyre nyomorultabbul éreztük magunkat.

Mert ez történik, amikor megpróbálod betölteni életed óriási hiányait és tátongó réseit Istenen kívüli, Tőle független dolgokkal.

Végül rájöttünk, hogy lelkileg millió mérföldre vagyunk egymástól, és fennállt a valós veszélye annak, hogy összeomlik a kapcsolatunk. A házasságunk törékeny volt, és gyorsan meg kellett kezdenünk a helyreállítását. Istené minden dicsőség, hogy végig vezetett bennünket ezen az úton. Sokszor azonban nekünk kellett megtennünk bizonyos lépéseket, amelyek összetartottak bennünket. És most a házasságunk nagyon erős. Legszívesebben világgá kürtölném: Isten mindent megvált és újjá tesz! Még a reménytelennek tűnő kapcsolatokat is.

 

Horváth Zs. Mária: Az Oltáriszentség csodája (Tanúságtétel)

Szeretnék tanúságot tenni arról, ami egész életemen át kegyelmeket adott érdemtelenül! Amikor egyik ismerősömnek mondtam, hogy mi történt velem, azt mondta, hogy: „a hitetlen Tamásoknak kell a csoda!” EZEK SZERINT NEKEM szükségem van ilyen kegyelmekre, mert nem elég a hitem.

Először akkor, amikor a 90-es években, egy karizmatikus találkozón, a szentségimádás alatt hatalmas kegyelem áradása volt, kaptam egy próféciát, ami elindított a megtérés útján.

A következő „csoda” rá kb. tíz évre történt Szegeden. Porciunkula búcsú volt, az utolsók között mentem ki áldozni, az áldoztató atya – amikor sorra kerültem volna – hangosan felsóhajtott, és láttam a kezében azt a kis ostyát, amiből szivárgott A SZENT VÉR (kb. 2 cm-es csíkban).

 

M. Imre atya: A körülöttünk lévő világ és a körülöttünk élő emberek Isten üzenetei

„Minden ezen a föld színén az emberért van teremtve és azért, hogy segítse annak a célnak az elérésében, amelyre teremtve lett.” (Loyolai Szent Ignác)

1. Minden teremtmény Isten üzenete

Isten üzen általuk önmagáról

A csillagos égből, az atom titkából, az élet csodálatos működéséből megismerem az Isten értelmét, bölcsességét, nagyságát, hatalmát.

A történelemből megismerem Isten szabadságát, gazdagságát, bátorságát. Meri vállalni azt a kockázatot, hogy az embernek szabadságot ad, amellyel az ember visszaélhet és látszólag keresztezheti Isten tervét. Megcsodálom Isten bölcsességét, amellyel a rosszat is jóra tudja fordítani, és hatalmát: mert szabadsága ellenére sem tudja az ember keresztülhúzni Isten tervét.

Isten üzen általuk – énrólam

Életkörülményeimből és a napi eseményekből olvasom ki, hogy mit akar Isten énvelem.

Egy munkát – például – nagy kedvem volna elvállalni. De erre a munkára mást vesznek fel. Isten tehát azt üzente, hogy Ő nem akarja, hogy ezt a munkát elvállaljam. Hibámon kívül lekéstem a vonatról: Isten üzente, hogy azt az utazást nem akarja.

A körülményekből tehát Isten üzeneteit kell kiolvasnom. És nemcsak „leintéseit”, hanem ösztönzéseit is: van egy jó alkalom lelkigyakorlatra vagy apostoli munkára: maga ez az alkalom az ösztönzés, Isten azt akarja, hogy menjek, tegyem.

 

A Marana Tha újság 2022. január-februári
számának tartalmából

 

 

 

Katona István: A hit kincse  

Az új év első és legfontosabb döntése: HIT Istenben!  

Arról a hitről van szó, amelyben az ember teljesen rábízza magát a Teremtő Atyára. Arról a hitről van szó, amely biztos abban, hogy Isten közel van hozzá, szereti őt és mellé áll a várható küzdelemben. Arról a hitről, amely az embert felszabadítja a terhek alól, és a lelki örömöket megízlelteti vele. Arról a hitről, amely Jézus szavai szerint hegyeket mozgat, s amely által a lehetetlen is lehetségessé válik.  

Sok mindent meg lehet bocsátani egy kereszténynek – írja egy prédikátor –, de azt, hogy nincs benne belső tűz, azt nem lehet megbocsátani. Jézus azért küldte a Szentlelket, hogy a hitünk tüzes legyen. Nem „könnyű vélemény”, hanem bátorság és erő. A hitnek égnie kell és világítania!  

1. Hittel várakozni  

Az egyiptomi fogságban a zsidó nép várta Isten szabadítását. Éjfélkor égő mécsessel, útra készen állt a nép, hogy az adott jelre elinduljon Mózes után. Hitt abban, hogy Isten cselekedni fog. Még ott vannak körülöttük a rabszolgaság jelei, munkaeszközök – de bennük már ott ég a hit tüze, amely elindítja őket az Ígéret Földje felé. 

Hasonló a mi életünk is. Benne élünk ebben a világban, az idő-tér-anyag rabszolgaságában, a félelmek, betegségek sötétségében és szól hozzánk az Úr: Én vagyok a te Szabadítód! Készülj fel, légy bátor elindulni arra a „földre”, amit Én mutatok neked. Ez a föld: Isten Országa. Ezen a földön már nem lesz betegség és félelem, hanem béke és öröm a Szentlélekben. Semmi nem választhat el az Úrtól, Vele lehetsz és hallod az Ő hangját. Ne légy tovább rabszolga! Többre vagy hivatva. Emeld fel a fejedet és nézz a Teremtődre, aki mindennél jobban szeret téged! 

2. Történelmet formáló hit 

Pál apostol egyik levelében (Zsid 11) felsorolja azokat az embereket, akik ki mertek lépni a szolgaságból és elindultak a hit útján. Országokat alapítottak, legyőzték az ellenséges erőket, vadállatokkal küzdöttek, csatákat nyertek. A hit embert formál és világot alakít. Fontos a tanulás és a tudomány, de az embert igaz emberré csak Isten tudja formálni. Csak a hit képes arra, hogy a jellemet felépítse, bátorítson, célokat állítson az ember elé. 

Ahol nincs hit, ott szétesik az ember egyénisége, szétesik a család és szétesik a nemzet. Ezeket a realitásokat fájdalmasan tapasztaljuk napjainkban. Összetört életek, szétesett családok, elszegényedett nép. Ezek mögött ott rejlik a lélek betegsége, és a hit meg a szeretet hiánya. Isten azonban képes a halottakat is feltámasztani, képes mindent újjáteremteni! 

3. Világot formáló hit 

Jézus azt mondta a Lukács 12,35-ben: „Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben… álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok.” (40) – Eljön az idő, amikor ez a világ összeomlik. Bármennyire is szilárdnak tűnik és erősnek, mégis elpusztul. A Jelenések könyve (21,1) „új égről és új földről” beszél. Milyen lesz az új föld? Szeretnénk részletesen megismerni. A Szentírás annyit ír róla, hogy csak hit által lehet belépni erre a földre, Isten dicsőségében ragyog (11), Isten szeretete sugárzik mindenfelé, nem lesz ott betegség és nem lesz halál. Mindenkit betölt a végtelen boldogság, mindenki szeretni fogja a másik embert. Szeretnénk, ha mindez már most elkezdődne, hiszen életünket megnyomorítják a félelmek, szükségletek, fájdalmak. Isten az időt nem mondta meg, de biztosan eljön.  

 

K.I.: Ebben az évben mondj ellene a gonosznak (1. rész)  

1. Éva története 

A rossznak való ellentmondás egy olyan döntés, amely szabadságunkból ered és megerősít a jó elhatározásban. Éva 16 éves lány, aki olyan családi körülmények közt élt, amely nagyon megsebezte a lelkét. Az édesapja elvált a családtól, az édesanyja pedig alkoholista lett. Ebben a környezetben megtapasztalta az elutasítást. Mindezek tetejébe megtapasztalta az elhanyagoltságot, a félelmeket, az aggodalmakat, s ez olyan reakciót váltott ki belőle, hogy mindenkivel veszekedett, mindenkit elutasított. Senki nem tudott vele kijönni. Nem voltak barátai, nem tudott az iskolai osztályközösségbe beilleszkedni. Mindig azt tapasztalta, hogy senki nem tudja őt elfogadni, és ő sem fogad el senkit. Megtörtént az, hogy egy lelkigyakorlaton átadta a szívét Jézusnak, de ugyanakkor ezek a belső kötelékek nem szakadtak el, fogva tartották.  

2. A gyógyulás összefügg a szabadulással  

Ha nincs szabadulás, akkor nem tudjuk megélni keresztény életünket, továbbra is rossz szokásaink rabságában élünk. Bár imacsoportjában Éva szívét betöltötte Jézus, elfogadta őt – de másnap már megint visszaesett régi rossz szokásaiba. Másfél év után már annyira ellenszenves lett mindenki számára, hogy az botrányossá vált. Ahol az imacsoportja összejött, ott az utcáról káromkodásokat kiabált be az ablakon, s nagyon durván viselkedett. Végül meghívták egy komoly beszélgetésre, ahol azt mondták, nézzen szembe azzal, ami a szívében van: az aggodalmakkal, félelmekkel, feszültségekkel. Nézzen szembe azzal, akar-e ezektől megszabadulni. Nagy nehezen annyit vállalt, hogy ellene mondott a visszautasítás lelkének. Ez már olyan döntés volt, hogy el akarta határolni magát a visszautasítástól. Folytatta a további ellene mondást.  

Ellene mondott az elutasításnak, ellene mondott a félelemnek, Jézus nevében ellene mondott a magányosság érzésének, s amikor ezt a hármat kimondta, akkor úgy érezte, nagy változás indult el benne. Javultak emberi kapcsolatai. Nem volt szembeszegülő, sőt el tudta hinni azt is, hogy Isten szereti őt. Mert a szülői mintából azt szűrte le, ha szülei nem szeretik, akkor Isten sem szereti őt. Ezért nem tudott igazán imádkozni sem. Nem tudott Istennel kapcsolatot teremteni.  

 

Jézusra van szükségünk 

A birkózó legenda Terry Gene Bollea, ismertebb nevén Hulk Hogan úgy véli, hogy Isten a COVID-19-et használja arra, hogy elvegye tőlünk mindazt, amit helyette imádunk. 

Míg az országok nagy része leállt és vár, lakosságát otthon maradásra szólította fel, míg sokakat karanténba helyezett, Hogan egy erőteljes üzenetet írt bálványaink kapcsán, amelyek korábban igazi vírusként fertőzték meg az életünket. 

„Három rövid hónap alatt – az Egyiptomot ért csapásokhoz hasonlóan – Isten mindent elvett tőlünk, amelyet Helyette imádunk!” – írta áprilisban megosztott üzenetében, amelyben egy olyan képet is posztolt, ahol a falnak támaszkodva imádkozik.

A nyugdíjas profi birkózó ezután felsorolta az összes hamis istenséget, amelyek előtt az emberiség meghajolt és behódolt, az egyetlen igaz Úr, a Királyok Királya, Jézus Krisztus helyett. 

 

Szathmáry Katalin: Hogyan lettem építészből ápolónő? (Tanúságtétel)  

A Lélek világosságában felismertem, hogy az Atya a legfőbb jó és Jézus a szeretet.  

Röviden a múltamról: mérnökként dolgoztam egy tervező intézetben. Szerettek, megbecsültek és én is nagyon szerettem a munkámat. Azt hiszem, akik ismertek, sikeresnek, irigylésre méltónak találtak, mert mindenem megvolt. A mai értelmiségi emancipált nő szabados életét éltem: látszólag kiegyensúlyozott, belsőleg viszont zavaros, önmagam számára agyonmagyarázott, céltalan… csak önző énemet szolgáltam. Címszavakban így alakultak az utóbbi évek:  

–   Egyszerre felgyorsult az életem, mert rátaláltam Istenre, aki szeret!

–   És megdöbbentett, hogy szól hozzám az Ige! 

–   És megismerhettem Jézust, Isten Fiát, aki emberré lett, hogy megtanítson Isten szeretetére. Az ember gyarló szeretete keresztre feszítette Őt. Isten segítsége nélkül az ember képes megölni a legnagyobb szeretetet is! 

–   És Ő megbocsátott és kilehelte lelkét értem, értünk. 

–   És harmadnapra feltámadott! 

–   És elküldte nekünk a Szentlelket, hogy megélhessük a szeretetet és merjük megtenni az Atya akaratát! 

–   És megérintett az Úr: „Légy egyszerű, mint a háborítatlan tenger!” 

–   És adott lelkivezetőt és közösséget is, hiszen az ember csak így élheti meg ezt az örömöt. 

–   És kaptunk még egy vezetőt: Szent Ferenc atyát. 

–   És a Szűzanya egy belső üzenetben így szólt hozzám: „Az idősek nem véletlenül vannak körülötted.”  

–   És imaközösséggé alakított minket.  

Jézus szemével látni 

Jézus Jeruzsálemben járt. Valószínűleg éppen a templomszentelés ünnepe volt. A város tele volt közelről és távolról idesereglett vándorokkal. Papok és léviták, farizeusok és szadduceusok, rabbik és törvénytudók, az egyszerű és a kíváncsi emberek is ott tolongtak Dávid városának szűk utcáin. 

Annyi látnivaló volt ott: a templom, a palota, a falak, a város nagy kapui és más turisztikai látványosságok! Annyi mindent lehetett ott hallani: az utcai prédikátorok a törvényt magyarázták, a farizeusok a zsidó örökségekről vitatkoztak, a zelóták suttogva terjesztgették gondolataikat, hogy miért kell a rómaiaktól megszabadulniuk! Annyi mindent lehetett tenni: istentiszteletre menni a templomba, kívánni valamit a város történelmi emlékoszlopai előtt, vagy csak üldögélni egy fa árnyékában és lesni, ahogy halad a tömeg! 

Ezen ünnep alatt is annyi mindent kínált Jeruzsálem az odalátogató ezreknek. De Jézus nem egy egyszerű látogató volt. Az Ő szemét, fülét, szívét és gondolatait nem kötötte le a város varázslatos csillogása. „Amikor Jézus továbbment, látott egy születése óta vak embert.” Ezzel az egyszerű mondattal az Evangélium különválasztja Jézust a tömegtől. 

 

Basilea Schlink: Gyógyulás az aggodalmaskodásból 

Az aggodalmaskodás olyan probléma, amellyel a legtöbb ember küzd. Nyugtalankodunk, ha a jövőre gondolunk. Nézzünk egy példát: ha egy édesapa megbetegszik, és még nem biztosította be gyermekei jövőjét, rátelepszik a gond. Mi történik majd a gyermekekkel, ha a betegség rosszabbra fordul? Ki fogja gondjukat viselni? Vagy háború fenyeget. Vagy inflációs idők jöhetnek. Ekkor elkezd aggódni, lesz-e vajon biztos jövedelmünk, vagy elveszítjük a megélhetésünket?! Vagy elkezdünk gyermekeink felől aggódni, hogyan fognak felnövekedni, különösen, ha olyan dolgokat kezdenek tenni, melyeket nem helyeslünk. Vagy a házasság ügyében nyugtalankodunk. Legyen az fizikai vagy lelki természetű dolog, nyilvános vagy személyes ügy, úgy tűnik, minél több változatosság van a modern ember életében, annál több dolog miatt aggodalmaskodik.

Mivel a mi és családunk jóléte soha sincs biztonságban a jövőt illetően, sosem vagyunk biztonságban a nyugtalanság támadásaitól sem. Általában sajnáljuk magunkat, mivel azt gondoljuk, hogy annyi dolog miatt kell aggodalmaskodnunk, és ezek feszültséget okoznak bennünk. 

Jézus viszont egészen mást mond az aggodalmaskodásról. Jézus azt mondta, hogy a pogányok aggodalmaskodnak. A nyugtalanság nem keresztény lelkű létből fakad (Mt 6,32). Ezért ez bűn. Miért? Az aggodalmaskodás azt jelenti, hogy szívünk nem Isten országába gyökerezett bele, és nem keressük ezt mindenek felett; nem Isten áll az életünk középpontjában. Nem keressük Isten Országát, mivel nem az tölt be bennünket. Ehelyett azok a dolgok töltenek be, melyek fontosabbak számunkra: biztos megélhetés, jó egészség, hírnév, magunk és családunk jóléte. Ezek állandó jelenségek az életünkben. Ezek állnak gondolataink középpontjában. 

Glynda Lomax: Az utolsó idők üzenetei – Gondold át a választásaidat! 

Gyermekeim, ti ma el vagytok foglalva a világ gondjaival, ahelyett, hogy szemetek rajtam és szent igémen lenne. Nem gondoltok arra, hogy az egész világ meg fog változni. Ne pazarold az időt olyan dolgokra, amelyek nem hozzám tartoznak! Hamarosan jön egy vihar, ami mindent megváltoztat, és semmi sem marad úgy, ahogy eddig ismerted. A változás időszakában vagy, és ezek a változások nem lesznek jók. Már nem lehet megváltoztatni azt, ami jön, csak készüljetek fel rá, és adjátok át magatokat az imának. Azoknak, akik igazán hisznek bennem és az én utaimon járnak, üzenem, hogy valóban nagyon rövid az idő itt a földön. Mások tovább maradnak, hogy én gazdagíthassam őket, mielőtt hazahívom magamhoz. Készüljetek fel most, mert a felkészülés ideje már majdnem elmúlt. Ha elmúlik, erre már nem jut idő. 

Mit tennétek ma, ha tudnátok, hogy már csak hetek, hónapok vannak hátra a földön, gyermekeim? Szavaid és tetteid kedvesebbek lennének azokhoz, akiket ismersz? Te hogyan töltenéd az időt? Megengednétek magatoknak, hogy ennyire eltereljétek a figyelmeteket rólam? Tudod, hogy az ellenség el akarja terelni a figyelmedet. Megérted, miért dolgozik olyan intenzíven, hogy ezt a dolgot elérje? Ez azért van, mert rövid az ideje – nagyon rövid. A tiéd még annál is rövidebb. Szeretnél még itt maradni és lelkileg növekedni? 

 

P. Dr. Aczél László Zsongor OSPPE: Az Istenbe merült élet olyan, mint a magzati lét 

Imádkozzuk a 154. számú éneket:  

Jézusomnak Szívén megnyugodni jó,  

Elmerülni Benned, csendes, tiszta tó. 

Földi bútól, bajtól, Szíved enyhülést ad. 

Tenálad lelkünk megpihen, ki sírva sírt: vigad. 

Az Istennél való megpihenés imájánál már próbáltuk tanulmányozni az Isten világába való elmélyedés imáját (224. számú imaóra). Azután az aktív elmélyedés mellett a passzív belemerülés imájával is foglalkoztunk (225-227. számú imaóra).  

Ez a két imamód egyrészt jelzi az ember tevékenységét, hogy mi szeretnénk elmélyedni Isten végtelen Szeretet-óceánjában; másrészt Isten tevékenységére utal: Isten engedi, hogy mi belemerüljünk az Ő Szívének a Szeretet-tengerébe.  

Mind a két imamód még csak az Isten világába való átmenet imája.  

Vajon milyen lehet a megérkezés imája, amikor az ember bele is merül Istenbe?  

 

A Marana Tha újság 2021. november-decemberi
számának tartalmából

 

 

Katona István: Isten ránk mosolyog

Mécs Lászlónak van egy kedves verse: A gyermek játszani akar. A vasúti fülkében egy édesanya ül kisgyermekével. A gyermek rámosolyog a kalauzra, de az végzi egyhangú munkáját, nem tükrözte vissza a gyermek mosolyát. Később rámosolygott a gyermek egy szerelmespárra. De ők annyira el voltak foglalva egymással, hogy észre sem vették, van-e valaki más is a fülkében. Majd rámosolygott az édesanyjára, de az fáradtan meredt a levegőbe, gondjai voltak. Ő sem tükrözte vissza gyermeke mosolyát. Végül volt valaki, aki azt mondta: én visszamosolygok a virágra, gyermekre, visszamosolygok az Istenre. A Karácsony Isten mosolya ránk. Szeretetében eljött hozzánk, hogy életünket megszabadítsa a gonosztól és meggyógyítsa sebeinket. Ezt jelenti az Ő mosolya

1. Vándorúton vagyunk

A karácsonyi szentírási olvasmányban van egy kép, amely az útról szól. Egyik oldalon ott vannak a kereskedők, munkások, építkezők – a másik oldalon van egy nép, amely elfogyasztja a bárányvacsorát és útra készen várja a jelet az indulásra. Azóta is ez a kétféle ember él a földön. Az egyik belesüllyed a hétköznapok feladataiba, a másik figyeli Isten jelzéseit és minden nap megtesz egy lépést az örök haza felé. Akiben nincs hit, annak élete olyan, mint az állóvíz. Aki hisz, annak élete olyan, mint a folyó, állandóan úton van a tenger felé. Ott, ahol a Duna folyó ered, van egy szobor, amely kelet felé mutat. Mintha azt mondaná: indulj kis forrás, győzd le az akadályokat, útközben légy áldása az embereknek, ne legyen nyugtod, míg el nem éred a tengert. A hívő ember is ezt teszi. Benne él ebben a világban, dolgozik, de nem merül el benne, mert tudja, hogy van egy ország, amely az ő örök hazája. Van egy Atya, aki mindig szeretettel várja. Ez a gondolat mindig erőt ad neki. Ha el is fárad, mindig új erőre kap, mert az örök cél látása lelkesíti.

2. A hit vezet

Ábrahám jól érezte magát családja és rokonsága körében. De egyszer Isten szólt hozzá: „Menj ki atyáid földjéről és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked.” Ábrahám hitt az Úr szavának és elindult háza­népével együtt a bizonytalan jövő felé. Soha többé nem fordult vissza. Vándor lett, azt a hazát kereste, amelyet az Úr készített számára. Ezért örök jelképe a hívő embernek. A római katonák, amikor nem harcoltak, utakat építettek az egész birodalom határáig. Bizonyos távolságban köveket helyeztek el az út szélén és három betűt véstek bele: PPC. „Pro Patria Consumo.” A hazáért áldozom életemet. Jó lenne, ha a mi életünkben is lennének ilyen kövek, melyek figyelmeztetnek: Az örök hazáért áldozom életemet (PPEC).

3. Várakozás

Jézus ahhoz a portáshoz (vagy intézőhöz) hasonlítja a keresztény ember magatartását, akire gazdája rábízta házát, mielőtt külföldre utazott. Múlik az idő és a portás úgy kezd viselkedni, mintha ő lenne a ház gazdája. Ez a helyzet a mai időkre is érvényes. Berendezkedünk ebben a világban, mintha ez lenne a végső otthonunk. Úgy kezdünk élni, mintha Isten nem is létezne. Úgy használjuk a világ javait, mintha nem lenne végső elszámolás, úgy tekintünk önmagunkra, mintha mi lennénk a világ urai. Pedig Isten megbízottjai vagyunk. Tőle kaptuk javainkat, munkánkat, családot, feladatokat, melyekről egyszer el kell számolnunk. A hívő ember számára az a legnagyobb veszély, amikor elveszíti Istennel való személyes kapcsolatát. Amikor nem tudja, kihez tartozik, ki az ő Ura. Hisz, de nem él hite szerint. Nem tagadja meg Jézust, de már nem akar szolgálni Neki. Minden nap imádkozza, hogy jöjjön el a Te Országod, de nem tesz érte semmit. Világhírű emberek látogatásakor szokásban van egy kis fát elültetni a Balaton parton vagy más emlékhelyen. Ez szépen kifejezi azt a gondolatot, hogy az évek múlásával, ahogyan a fa növekszik, úgy növekedjen a barátság is. – Így kell fejlődnie a Jézussal való barátságunknak is. Azt kívánom, hogy a mostani Karácsony ezt indítsa el bennünk!

P. Gabriele di S. M. Maddalena OCD: Jézus születésének ünnepe

Karácsony közeledtével a liturgia arra hív bennünket, hogy örvendjünk a küszöbön álló nagy üdvözítő eseménynek, és a még hátralevő időt használjuk fel a megtérésre. Az első két olvasmány beszél az örömről. „Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből, Jeruzsálem leánya!” (Szofóniás 3,14) Az öröm indítéka nem csupán Jeruzsálem helyreállítása, hanem inkább az a messiási jövendölés, amelyben a próféta előre sejteti Isten jelenlétét népe körében: „Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: »Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!«” (16-17)

Az az örvendetes nap Jézus betlehemi születésének napja lesz. Akkor az Üdvözítő a legkézzelfoghatóbb módon lesz jelen a világban, ember lesz az emberek között, hogy hatalmas Üdvözítője legyen mindenkinek. Ha várakozásában Jeruzsálem ujjongott „e nap” miatt, az Egyház mérhetetlenül nagyobb örömmel ünnepli meg ezt minden esztendőben. Az akkor tett ígéret és ébresztett remény most valóra vált. Mindez azonban nem zárja ki a további reményt, hiszen az ember állandóan halad az Úr felé, aki, miután egyszer testben eljött közénk, az idők végén még egyszer visszatér dicsőségben.

 

Farkas Ferenc: „Mária, eldalolom, miért szeretlek én”

Nem tudom megállni most már, hogy ne szóljak a számomra legfontosabb személyről, akitől a legtöbbet kaptam Krisztus-követésem útján, főleg a nehéz időkben, a sötétség idején. Aki újra meg újra segített reményre találnom, aki újra és újra visszavezetett engem és enyéimet a Szentháromság Istenhez. A legtisztább és legalázatosabb szolgálóról akarok beszélni: Szűz Máriáról.

Mária, te mindig közel voltál hozzám, gyöngéden és kitartóan kísértél, én pedig jó ideig észre sem vettelek, vagy legalábbis nem tulajdonítottam neked jelentőséget. Ma már mennyire szeretem ünnepeidet, azokat a napokat, amik rólad szólnak, bár te sosem akartál a középpontban lenni.

Nagyon kedves számomra az a mozdulat, amikor a nícea-konstantinápolyi hitvallásban fejet hajtunk, a karácsonyi időben pedig letérdelünk a szentmisén, midőn megvalljuk hitünket Jézus Krisztus megtestesülésének szent titkában. Szeretem, mert kifejezi, hogy e felfoghatatlan titok előtt csak meghajolni, letérdelni lehet, ahogy tették ezt az első Karácsony éjszakáján a pásztorok, majd később a napkeleti bölcsek. Valóban mérhetetlen és felfoghatatlan titka Isten szeretetének, hogy Egyszülött Fiában teljes mértékig azonosult velünk. Magzatként, felsíró újszülöttként, kiszolgáltatott gyermekként jött közénk. Igen, ez Isten végtelen emberszeretetének hatalmas misztériuma!

 

A szentmise értéke

1. Minden szentmisét magaddal viszel az Ítéletre és ezek lesznek a közbejáróid.
2. Minden szentmisével – buzgóságod szerint – többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi és tisztítótűzben váró büntetésedet.
3. Amikor jelen vagy a szentmisén, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent emberségének.
4. A szentmise sok mulasztásodat, hanyagságodat pótolja.
5. A szentmise letörli bocsánatos bűneidet, amelyeket soha sem gyóntál meg.
6. A Sátán gyengébb lesz veled szemben.
7. A szentmise-hallgatással a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek. Enyhíted büntetésüket vagy megszabadítod őket attól!
8. Egyetlen szentmise, melyet életedben hallgattál, többet használ neked, mint számos, melyet halálod után mutatnak be érted mások.
9. Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.
10. Minden szentmise új dicsőséget szerez neked az égben. Minden szentmise-hallgatással megrövidíted a tisztítótűz szenvedéseit, melyek különben rád várnának.
11. A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is.
12. A szentmisén a szent angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.
13. A szentmiséről Isten áldását viszed haza minden ügyedre (anyagiakra is).
14. Halálod óráján az lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy minden vasárnap szentmisét hallgattál.

 

Gergő és Judit: Egy házaspár tanúságtétele a Szentlélekről

Feleségemmel és két gyermekünkkel érkeztünk a váci Szentlélek-szemináriumra a Piarista templomba, a soroksári Fatimai Szűzanya templomból. Ezt a helyszínt nem mi választottuk, sőt magát a szemináriumot sem terveztük, de mivel tudomást szereztünk róla, eldöntöttük, hogy részt veszünk rajta mindketten, sőt mind a négyen. Említést érdemel röviden Vácra kerülésünk története is, bár az előzmények kicsit messzebbre nyúlnak vissza. Jómagam egy játszótereket tervező és kivitelező cégnél dolgozom, és csiszolás, festés közben gyakran hallgatok különböző oktató anyagot vagy rózsafüzér imát az internetről. Egyik alkalommal, a videók folyamatos lejátszása közben valami teljesen más hanganyag indult el. Ahogy belehallgattam, érdekessé vált számomra a témája, ez ugyanis egy dokumentumfilm volt, amely a Normafán megépítendő Világ Királynője Engesztelő Kápolna történetéről szólt. Ekkor hallottam először Natália nővérről is, és a rajta keresztül kapott üzenetekről. Valamiért nagyon megfogott mindez, és munka közben azon gondolkodtam, vajon mit tehetnék én a kápolna felépüléséért? Egy erős késztetést éreztem, hogy elmenjek erre a helyre. Szóltam is a főnökömnek, hogy el kellene mennem. Ő pedig nem is kérdezte miért, csak elengedett.

Mikor felértem a jelenleg is ott álló Szent Anna Kápolnához, elmondtam egy rövid imát, és kértem a Szűzanyát és az Úr Jézust, mutassák meg, tehetek-e én is valamit az ügy előmozdításáért. Megláttam egy táblán a kápolna rövid történetét, illetve megtudtam, hogy az engesztelő közösség minden első szombaton itt imádkozza a rózsafüzért és szentmisét ajánlanak fel a kápolna megépüléséért.

 

Magyar Lóránt: „Kövess engem és meglátod a csodákat!” (Tanúságtétel)

Szeretettel köszöntelek Benneteket!

Magyar Lóránt vagyok, a NATO bombázással, a Balkáni-háborúkkal, az embargókkal sújtott Szerbiából, a Vajdaságból származom, és sok mindent megéltünk ott az üldöztetésben. Egyetemista voltam, amikor az első bombák lehullottak Újvidék városában és majdnem minden egyes napon potyogtak. Hosszú utat jártam be, sok-sok keresgélés, különböző szakaszok váltogatták egymást életemben. Talán az első a fájdalom szakasza volt, a sötétségé, az összetörtségé. Egy összetört szemüveggel tudnám ezt leginkább szemléltetni, amelynek egyik fele hiányzik, a másik repedezett, nem lehet rajta jól látni. Ilyen összetörtnek éltem meg az életemet, a lelkemet az elutasítottságok, a sebzettségek miatt, amiket gyerekkorból hozok magammal. Nagyon sok fájdalmat, szenvedést, kínlódást és tehetetlenséget okoztak – ez igen nehéz időszak volt.

Elkezdtem keresgélni, hogy megoldást találjak erre, elindultam különböző utakon – volt ebben pszichológiai önfejlesztés, jóga, meditáció. Elmélyültem ezekben, de mindig volt egy hiányérzetem, hogy ez nem megoldás, ez nem válasz, csak felületes probléma kezelés. Valami több kell! Jött a következő szakasz, amikor megérintett a Szentlélek egy Szentlélek-szemináriumon, amikor egy másik szemüveget kaptam. Ez a másik szemüveg, a 3D-s, megtanított mélységben látni, megtanított a felszín mögé látni, megtanított a lényeget látni. És a lényeg nem egy elv, nem egy eszme, hanem egy személy. Ez egy mély találkozás volt a feltámadt, élő Jézussal, akinek meghallottam a szavait, hogy „aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”, hogy „aki hallgatja tanításomat, megismeri az igazságot, és szabaddá teszi az igazság.”

 

N.N.: Imádság megbocsátásért

Jézus azt kívánja tőlünk, hogy mindenkinek megbocsássunk, akik fájdalmat okoztak nekünk és imádkozzunk értük (közéjük sorolva a megholtakat is). Hogy meg tudjunk bocsátani, Isten segítségére van szükségünk, ezért kérjük Őt:

Atyám, segíts nekem megbocsátani! Atyám, segíts nekem teljes szívből megbocsátani mindazoknak, akik fájdalmat okoztak nekem!

Atyám, a Te nevedben és a Te erőddel megbocsátok mindazoknak, akik fájdalmat okoztak nekem!

Atyám, segíts megbocsátani mindazoknak, akiknek én okoztam fájdalmat!

Atyám, légy irgalmas és kegyelmes, bocsásd meg bűneimet! Adj nekem bűnbánatot és megtérést! Szabadítsd meg engem minden gonosz erőtől, gondolattól és megkötözöttségtől!

Jézus, adj nekem igazi bűnbánatot és megtérést! A Te Véredben mosd tisztára lelkemet! Add meg nekem szent áldásodat!

Jézus, add meg nekik is azt a kegyelmet, hogy elfogadjanak Téged, mint Szabadítójukat és Megváltójukat!

Jézus, töltsd be őket is Szentlélekkel! Jézus, világosítsd meg és vezesd őket!

A megholtaknak adj örök nyugodalmat!

 

Fra Stefano Albanesi ferences atya: Megnyílt a szívem az Úr felé

Papi elhívásom nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem olyasvalami volt, amit életem során újra és újra felfedeztem magamban. Az Úr már kicsi koromban szívembe helyezte azokat a gondolatokat, amelyek által a megszentelt élet iránti vágy kibontakozott bennem.

Szép életem volt, csodálatos gyerekkorom, sok barátom, jó családban nőttem fel. Kicsi koromban atletizáltam, fociztam, sokat sportoltam. Gyakran imádkoztam egyedül a szobámban. Gitároztam a plébániai szentmisén, de emellett szükségét éreztem annak, hogy egyszerűen csak átéljem a szentmisét, ezért szombatonként és vasárnaponként a katedrálisba is elmentem szentmisére. 13 éves koromban felébredt szívemben a vágy, hogy elköltözzek otthonról, mert meg akartam tapasztalni azok szenvedését, akiknek nincsenek szüleik. 14 éves voltam, amikor egy focicsapat tagja lettem. Reggelente, iskola előtt mindig bementem a templomba imádkozni.

 

csj: Az Oltáriszentség szeretetének története az elmúlt kétezer évben

Az idei Eucharisztikus Kongresszusra való készületünk egyik formája, hogy plébániánkon a csütörtöki lelkigyakorlatok során Ferdinand Holböck: „A legszentebb Oltáriszentség és a szentek” (Marana Tha kiadó) című könyvét elmélkedjük át. A könyv szerzője nyolcvanöt szent életét, tanítását és a legszentebb Oltáriszentséggel való kapcsolatát tárja elénk. Azon szentekét, akiket egészen különösen bensőséges viszony fűzött a szent Eucharisztiához. Akár úgy, hogy egészen nyomatékosan és világosan beszéltek róla és az ügyében buzgólkodtak, vagy úgy, hogy a Szent Eucharisztiát különösen tisztelték, imádását és vételét különösen szorgalmazták és nélküle nem tudtak élni.

A szentek életében különösképpen tükröződik az a titok, hogy az Anyaszentegyházban milyen nagy jelentőségű az Eucharisztia tisztelete.

„Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem!” – Erősödjünk meg a hitben, hogy Jézus Krisztus valóságos teste és valóságos vére rejtőzik a kenyér és a bor színe alatt. A Szent Eucharisztiában Jézus Krisztus valóban jelen van Húsával és Vérével, Testével és Lelkével, Istenségével és emberségével, így adva mindannyiunknak erőt, vigasztalást, békét, örömet és kegyelmet. Hitünk erősödésében és mélyülésében segítsenek minket és járjanak közben érettünk a szentek.

 

Katona István: Eljött Jézus, a Szabadító

Jézus ezt mondta föllépésének kezdetén: „Térjetek meg, mert elközelgett Isten országa.” Jézus központi gondolata volt, hogy Isten Országát – amely görögül Bazileá-t, azaz királyságot jelent – fölépítse. Ez a királyság nem politikai, hanem lelki. Ez a mi szívünkben kezdődik el. Jézus akkor lehet király bennünk, ha mi elfogadjuk az Ő királyi vezetését, akaratát, parancsait. Ha nem fogadjuk el, akkor nem tud megvédeni, és akkor nem Ő lesz a királyunk. Ha teret adunk a gyűlöletnek, akkor nem Jézus a királyunk, hanem az ördög. Ezzel tisztában kell lennünk, hogy pontosan megismerjük, ki irányít bennünket, milyen gondolkodás, milyen szemléletmód van bennünk az emberekkel kapcsolatban.

Ha törekszünk arra, hogy a megértés, a szeretet, a jó irányítson, akkor biztos, hogy Jézus irányít bennünket.

Jézus első cselekedete Márk evangéliumában az volt, hogy a gonosz lélektől megszállt férfit megszabadította (Mk 1,23). Jézus nem tétovázott azonnal szabadítani, amikor látta, hogy egy gonosz lélek bitorolja a férfi testét és lelkét. Nem mondta azt: „Lehet, hogy az ördögűzés miatt az emberek félreértenek, hátha megfélemlítem őket, hátha nem fognak engem követni ezután.” Hanem egyszerűen azt mondta: „Ha itt van a gonosz, akkor azt ki kell űzni az ember szívéből.” Mégpedig haladéktalanul, mert föl akarja építeni királyságát az emberek szívében. Jézusnak ez a határozott magatartása megmutatja nekünk, hogy azonnal és bátran kell föllépni a gonosz ellen.

 

Johannes Riede: Megbocsátást ajándékozni

Először mélyen meg kell rendülnünk és saját magunkban átélnünk, mit jelent az, ha egy másik emberrel szemben vétkesek lettünk. Meg kell tapasztalnunk a teljes kilátástalanságot, ami abból adódik, hogy az ember már nem változtathat a dolgon. Ha valakinek meg vannak kötözve a kezei, ha minden kétségbeesett kísérlet ellenére sem tud semmit rendbe hozni, ha már semmiféle jóvátétel nem tűnik lehetségesnek, akkor sejtjük meg, mit jelent a megbocsátás. Mennyi ígéretes lehetőség rejtőzik ebben az emberi gesztusban. És egyedül az embernek van rá lehetősége, hogy ezt ajándékozza. És mi egész életünkön keresztül rá vagyunk utalva mások nagylelkűségére, akik készek nekünk megbocsátani.

Az a dolog, amit a „megbocsátás” szó jelent, valóban alapvető cselekedet az emberek közti viszonyban. Ott kellene legfőképpen alkalmazni, ahol ezt valami egyoldalú vétek veszélyezteti. Ezt nem lehet egyszerűen követelni. Ahol ezt megadják, ott meg nem érdemelt kegyelem mutatkozik, amely új kezdetet akar lehetővé tenni és ajándékozni. A megbocsátás szó eredeti jelentésében nem mást jelent, mint „továbbajándékozást”. És ha jobban megnézzük, mit jelent a továbbajándékozás, akkor azt mondhatjuk: egy darabja az egyéni szeretetnek.

 

A Marana Tha újság 2021. szeptember-októberi
számának tartalmából

 

Katona István: Amennyit Jézusnak adunk, százannyit kapunk vissza! 

Az Evangélium tanúsága szerint az apostolok baráti közösségben éltek Jézussal. Azt gondolták, ez mindig így fog maradni. Jézusnak ezért el kellett fordítani figyelmüket az emberi jó érzéstől, kényelemszeretettől. Ezért azt mondta nekik, hogy eljön egyszer a szenvedés ideje és ő elhagyja a világot. Ezután beszélt az örök együttlétről, amelynek soha nem lesz vége. Jézus elvárta tőlük, hogy azonosuljanak az Ő jövő-szemléletével. Ez nagyon nehéz volt számukra, különösen, amikor látták Jézust meghalni a kereszten. De három nap után látták a feltámadt Jézust – és akkor mindent megértettek. Jézus ezen az úton akar vezetni bennünket is. Meg akar szabadítani minket rövidlátó szemléletünktől és tekintetünket az örök értékek felé akarja fordítani. Ez azt is jelenti, hogy lépjünk túl az emberi lehetőségeken és Isten hatalmában gondolkodjunk! Előfordulhat, hogy váratlanul minden összeomlik. Az ember elérkezik a nulla-pontra, ahol már nincs semmi lehetősége. Amikor ezt felismerjük és megmaradunk a hitben, akkor Isten megnyitja előttünk az Ő határtalan erőforrásait és mindent újjáteremt. Vándorok vagyunk itt a földön, különböző próbatételeken megyünk keresztül. Ezeken át készít fel Isten a bizalomra, hogy merjük magunkat átadni az Ő szeretetének! 

1. Bölcs szívet kérni 

A Szentírás megtanít minket arra, hogy milyen fontos a helyes gondolkodás. Ezért írja a Bölcsesség könyve: „Könyörögtem az okosságért, és betöltött a bölcsesség lelke” (Bölcs 7,7). Az emberi élet alapja, hogy helyesen viszonyuljunk önmagunkhoz, az emberekhez, a világhoz és Istenhez. Ha valaki itt még nem csinált rendet, akkor áldozatául esik a zűrzavarnak. Cselekedetei hol jók, hol rosszak lesznek. Kis dolgoknak nagy jelentőséget tulajdonít, az igazán nagy értékekre nem figyel. Beleveti magát az élvezetek hajszolásába, a lelke pedig kiüresedik. Olyan célok után fut, amelyek nem tudják felemelni a lelkét, hanem inkább lehúzzák. Ezért kell bölcsességet kérni Istentől, hogy helyes módon éljünk. 

2. Isten szava szétválasztja a jót és a rosszat

Pál apostol „kétélű kardnak” nevezi Jézus szavát, mely megítéli a gondolatainkat és érzéseinket. Ha hisszük, hogy az Evangélium ma is érvényes, akkor az felemeli életünket. Ha Jézus szavait a XXI. században is érvényesnek tekintjük, akkor megtanuljuk az engedelmességet és értékes életet élhetünk. A nem hívő ember szépirodalmi műnek tekinti a Szentírást és nem engedi, hogy szívébe hatoljon Isten szava. A hívő ember pedig Isten szavának tekinti a Bibliát, amely az Ő szeretetéből fakad, hogy megmentsen minket az örök haláltól. Ezért fontos, hogy minden nap vegyük kézbe ezt a szent könyvet és tanuljunk belőle helyes életszemléletet.

3. Jézus gazdagságot ígér

Az Evangéliumban van egy kedves jelenet, amelyben Péter apostol megkérdezi Jézust: „Uram, mi elhagytunk mindent, mi lesz a jutalmunk?” (Mt 19,27) Jézus meglepő választ ad: „Mindazok, akik elhagyják értem mindenüket, amijük van, százannyit kapnak és az örök életet.” (Mt 19,29) Péter apostol bizonyára elképedt ezen a nagylelkűségen. Százszorosát adja vissza annak, amit neki adunk? Miről van itt szó? Mit jelent az elhagyás? Nyilván nem azt akarja Jézus, hogy hajléktalanok legyünk! Az elhagyás azt jelenti: szabadság! A szabadság a szív megtisztítását foglalja magába. Aki rabja pénznek, autónak, italnak, ételnek, annak minden gondolata ezek körül forog. Jézus azt akarja, hogy Ő legyen szívünk középpontjában, mert csak akkor tud átalakítani és fölemelni bennünket. Előfordulhat, hogy valami rabbá tett bennünket. Ettől fizikailag is el kell szakadni. Jézus néha „megoperálja” szívünket, hogy megszabadítson az üres dolgok daganatától. – Ha felismerjük a hit által Jézus tervét életünkre vonatkozóan, akkor szívesen odaadunk Neki mindent és százannyit kapunk.

 

Uram, taníts engem hinni a csodákban… 

…különösen az Eucharisztia csodájában, és nagy dolgokat várni Tőled és nagy dolgokat tenni Érted

„Odakuporodom a tabernákulum lábához, mint egy kutya a gazdája lábához.” (Vianney Szent János) 

Szent Péter Jézusra mutatott, mint a csodák és minden áldás forrására: Az ő neve, s a tőle származó hit adta meg ennek az embernek a teljes gyógyu­lást mindnyájatok szeme láttára (vö. ApCsel 3,16). Jézus, minden gyógyulás és kegyelem forrása, jelen van az Eucharisztiában. Nem feladatként vagy kötelességből imádkozunk, nem is száraz és hideg szívvel, hanem olyan szívvel, amely szomjas arra, hogy Isten jelenlétében és dicsőítésében lehessen. Az imádság Isten szomjának a találkozása a miénkkel. Isten szomjazik arra, hogy szomjazzunk utána. Ferenc pápa mondta az imádságról: „Amit én előnyben részesítek, az az esti szentségimádás, akkor is, ha szétszórt vagyok és más dolgokra gondolok vagy elalszom ima közben. Este hét és nyolc óra között egy egész órát a Legszentebb Szentség előtt töltök imádságban.” 

Urunk, működjön bennünk a te Lelked, hogy tudjunk tanúskodni rólad, és elhintsük a megújulás és a felfrissülés magvait, amik tartós változáshoz és átalakuláshoz vezetnek! 

 

Új litánia a Szentlélekhez 

Uram, irgalmazz nekünk! 

Krisztus, kegyelmezz nekünk!

Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket!

Mindenható örök Isten, irgalmazz nekünk

Jézus, az élő Isten Fia, világ megváltója

ments meg, Uram, minket! 

Atya és Fiú Lelke, örök szeretet, 

szentelj meg minket! 

Szentháromság egy Isten, hallgass meg minket! 

Szentlélek Isten, az Atyával és Fiúval egy, 

jöjj el közénk!

 

Négy megmagyarázhatatlan Eucharisztikus csoda 

Habár sok eucharisztikus csoda a középkorhoz köthető, a múlt században is többször került sor az Oltáriszentséggel kapcsolatos csodás eseményekre, sőt néhányat az elmúlt húsz évben is megerősítettek. A kenyér és a bor színében ugyan változatlan marad, de Isten erejével átlényegül Krisztus szent testévé és vérévé. Ez a hittétel a Szentírásban és a szenthagyományban gyökerezik, és lényegét tekintve változatlan maradt az apostoli idők óta. 

A következő négy csodára az elmúlt két évtizedben került sor: 

1. Legnica, Lengyelország 

Ahogyan arról korábban mi is beszámoltunk, 2013-ban, a Legnica-i egyházmegye érseke, Zbigniew Kiernikowski bejelentette: 

2013 december 25-én, áldoztatás közben egy szentostya a földre esett. Miután felvették, egy vízzel teli edénybe helyezték. Nemsokára a szentostyán vörös foltok jelentek meg. Legnica előző érseke, Stefan Cichy egy bizottságot hozott létre, hogy megvizsgálják a jelenséget. 2014 februárjában eltávolították az ostya egy vörös darabkáját és a korporáléra helyezték. A bizottság azért rendelte el a minták vételét, hogy a kutatási intézmények elvégezhessék a vizsgálatokat. 

 

N. N.: Válaszod Isten szeretetére 

Vajon közelebbről ismertem meg Istent az elmúlt év, évek imádságai alatt? Kinyilatkoztatta magát nekem az imádságomban? Mit mondott el magáról? Vajon jobban szeretem azóta? Jobban követem? Miben nyilvánul meg a szeretetem? Érzem-e, hogy valamit ezek után nekem is tennem kellene, jobbnak lennem? Hogyan kell jobbnak lenni? Hogy nem követek el (annyi) bűnt? De ha teljesen mentes tudnék is maradni a bűntől, még az is csak a nulla pont. A bűn negatívum, a hiánya még nem pozitív. Erények? Ez az egész csak erkölcsi kérdés a számomra? Ez minden, amit Istennel kapcsolatban kötelességemnek látok? Mit ismertem föl, mire hív Isten? Az örök életre? Csak arra? Csak a halál után? Vagy érzek valami hívást már most a Vele való szeretetkapcsolatra? Egyáltalán el tudom képzelni, hogy az ember itt a Földön kapcsolatba tud lépni Istennel? 

Istent el tudom fogadni teremtőmnek, gondviselőnek. De olyan alázatosnak nem, hogy hozzám leereszkedjék, egyenrangúként közeledjék hozzám, szeretetkapcsolatba lépjen velem? De mit is tehetnék ennek érdekében én? Ez nem csak kegyelem? Ezt nem csak Ő csinálhatja? Nem csak Ő lehet a kezdeményező? 

El tudlak-e fogadni Téged, Uram, Teremtőm, Gond­viselőm, Megváltóm, alázatos Istennek? Nemcsak uralkodónak, hatalmasnak, mindentudónak, mindenhatónak? Valóban hiszem, hogy szerető, irgalmas Isten vagy? Hogy a szeretetemre vágyó Isten vagy? 

 

S. H.: A szentmise csodája (Tanúságtétel) 

Hosszú idő után elmentem a szentmisére, majd a következő nap is, meg az azután következőn is. Minden alkalommal, amikor visszatértem, „fölfedeztem” valami még többet az Írásból, ami aztán a szemem előtt meg is valósult. Egyetlen másik könyv sem állt előttem olyan világosan ebben a sötét kápolnában, mint János apostol Jelenések könyve, az apokalipszis, amely lefesti az Angyalok és a Szentek istentiszteletét a Mennyben. Ahogyan a Bibliában, úgy láttam itt, a kápolnában is, ünnepi díszbe öltözött papokat, egy oltárt, egy sokaságot, amely ezt énekelte: „Szent, szent, szent…” Láttam a tömjénfüstöt. Hallottam az angyalok és a szentek könyörgéseit. Velük énekeltem az alleluját, mivel az istentisztelet egyre jobban magával ragadott. Még mindig az utolsó padban ültem a Bibliámmal, és nem tudtam, mire figyeljek jobban: az apokalipszis történéseire vagy az oltárra. Egyre inkább úgy tűnt számomra, egy és ugyanazt az eseményt látom.

Fokozott buzgósággal mélyedtem bele az ősegyház tanulmányozásába. Közben észrevettem, hogy az első püspökök és egyházatyák ugyanazt a fölfedezést tették, mint én, minden reggel. A Jelenések könyvét kulcsnak tekintették a liturgia megértéséhez, és fordítva… Valami elképesztő dolog történt velem, mint tudóssal és mint hívővel. A Bibliának pont ez a könyve, amely a legrejtélyesebbnek látszott – a Jelenések könyve – segített hozzá hitem egyik lényeges alapjának mélyebb megértéséhez: a Szövetség Isten szent családi köteléke, és az a történés – a mise – tulajdonképpen megpecsételte Isten Szövetségét az emberrel: „Ez Véremnek kelyhe, az új és örök szövetségé.”

 

K. O. Schmidt: A gyógyulás akadályai

1. A negatív gondolkodásmód – és az érzelem világában megcsontosodott szokások. Bosszúság, érzékenység, személyesség, bűnös szórakozások, élvezetvágy, a kábítószerek használata, a szervezet gyenge pontjaival szembeni bizalmatlanság, (pesszimizmus), önszuggesztió.

2. Állandó harcban, feszültségben való élet a nem tetsző körülményekkel, gyűlöletes dolgokkal, körülményekkel. Ez az állapot csak erősíti a rossz közérzetet. Aki csak azt akarja igazságnak, ami neki jól jön és amit ő tart igaznak – az önmagát szigeteli el attól, ami segítene és gyógyítana.

3. A stressz. A nem tetsző dolgok nyomása alatt kialakulhat egy belső feszültség, ami végül, mint a túlfűtött kazán felrobbanhat, szívinfarktushoz vagy agyvérzéshez vezethet.

4. Az önzés a gyökere az említett akadályoknak. Aki mindig csak magára gondol, a maga igazságát keresi, a maga hasznát lesi hálátlanul és agresszív módon, az sohasem jut el az összhanghoz, a belső békességhez. 

5. Dekoncentráció. A felületes szétszórtság, a semmit jelentő dolgok hajszolása, pl. pletyka, TV, társadalmi élet felszínes fecsegései, stb. Így nincs lehetőség a meditációra, a szellem művelésére, a bibliai törvények megismerésére.

 

Einstein levele Lieserl leányához

Einstein egyszer egy levelében, melyet lányának címzett, megfogalmazta mi is valóban az Univerzum ereje: „A szeretet, ami mindent felülmúl” – tudhatjuk meg az írásból.

Lieserl Einsteinhez!

Amikor a relativitás elméletét indítványoztam, nagyon kevesen értettek csak meg, amit pedig most felfedek az emberiség előtt, ugyancsak a világ félreértéseibe és előítéleteibe fog ütközni.

Kérlek, addig őrizd meg ezeket a leveleket, ameddig csak szükséges, évekig, évtizedekig, ameddig a társadalom eléggé fejlett nem lesz ahhoz, hogy el tudja fogadni azt, amit alább kifejtek. Létezik egy rendkívüli erő, amelyre – legalábbis máig – a tudomány nem talált formális magyarázatot. Ez az az erő, amely mindent magába foglal és irányít, ami az Univerzum minden egyes jelensége mögött áll, és amit még nem azonosítottunk. Ez az Univerzális erő a szeretet. Amikor a tudósok az Univerzum egyesítő elméletét megfogalmazták, megfeledkeztek a legerősebb láthatatlan erőről 

 

Tadeusz Dajczer: Istenre való ráhagyatkozás 

Istenben való támaszkeresésed, mint az iránta való bizalom nem lehet tökéletesen tiszta, ha nem veszi fel az Istenre való ráhagyatkozás formáját. Mert lehetséges, hogy magad bízol Istenben arra számítva, hogy Ő majd megvalósítja a te akaratodat. 

Istenem, bízom benned, legyen meg az én akaratom – hiszen ez folyton önmagunk keresése. Istenben való támaszkeresésünknek ráhagyatkozássá kell válnia. – Uram, legyen úgy, ahogyan Te akarod, hiszen Te szeretsz engem és Te tudod a legjobban, mi az, amire szükségem van, és mire van szükségük azoknak, akiket szeretek, akikért imádkozom. A belső életben és az Isten felé vezető utunkon bizalmunknak az Úrra való tökéletes ráhagyatkozássá kell válnia.

1887. Karácsonyán a Gyermek Jézusról nevezett kis Szent Teréz nővére, Céline, karácsonyi ajándékként örömteli meglepetést akart szerezni a húgának. Kis papírhajót készített, majd vízre bocsátotta azt. A kis hajóban az alvó kis Jézus feküdt. A hajócska ezt a nevet viselte: „Ráhagyatkozás” (A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz önéletrajza, I. 214, folio 68.). Ez volt Teréz és Céline imádságának jelszava. Voltak vizek, az élet hullámai, melyeken Istennek kellett őket vezetnie, nekik pedig rá kellett hagyatkozniuk az Ő szeretetére. 

 

B. Gy.: Szabadulás – Élménybeszámoló a böjtös, szabadító lelkigyakorlatról (Tanúságtétel)

Különleges egy lelkigyakorlat volt ez! Csendes, ­szolid, mélyreható! Az Emmausz Közösség Lelki­gyakorlatos Házában, július közepén. Nem voltunk sokan, talán ha 15-20-an lehettünk, javarészt hatvanasok. A cél: három napos böjt, kenyéren és vízen, hogy letisztultabban és mélyebben tudjunk szembenézni önmagunkkal, tudjunk hatékonyabban imádkozni szabadulásért, gyógyulásért.

A három napos kenyér-víz böjt számomra „vagány”, kemény dolognak tűnt. Nem is mertem korábban belevágni. (Noha a közösség az előző években is tartott hasonló lelkigyakorlatokat, én alkalmatlannak éreztem magam arra, hogy ilyenen részt vegyek. Most azonban a vezető, Szabóki Kati elmagyarázta a számomra, hogy lehet vinni ún. „vésztartalékot” is magunkkal, így, ha valaki végképp nem bírná az „éhezést”, az a magával hozott tartalékból a szobájában fogyaszthat. Próbáltam elhinni neki, amit mondott: eddig még mindenki kibírta!

Sok nehézség adódott ebben az évben az életemben, rá is értem, így elhatároztam, hogy megpróbálom. Belül is úgy éreztem, hogy talán az Úr is erre hív. Különben is: mit veszíthettem? A testvérek már jól ismertek, nem kellett megjátszanom azt, ami nem vagyok, nagyon már nem égethettem le magam. Belevágtam. 

 

A Marana Tha újság 2021. július-augusztusi
számának tartalmából

 

 

 

 

 

Katona István: „Vívd meg a hit jó harcát” (1Tim 6,12)

 

A keresztény hit akkor válik éretté, amikor irányítja az ember cselekedeteit és vágyait. Ezért képes gyökerében megváltoztatni az embert. A bűnös Magdolnából szent Magdolnát, az élvezeteknek élő Ágostonból életét föláldozó apostolt formált. A hitnek akkor szabadul fel ez az ereje, ha már nem szokásból, nem a szülőktől kapott hagyományból, hanem meggyőződésből, az Istennel való személyes kapcsolatból él. Aki tudja, miért hisz, az vállalja hite következményeit. Annak életén meglátszik, hogy erő van benne.

 

Az érett hit kiárad az élet minden területére. Értéksorrendet ad, világosságot teremt ott, ahol sötétség van, el tudja helyezni a szenvedést Istennel való kapcsolatában, indítást ad a rossz elleni harcra. Az ember elhagyja a haszonlesésből fakadó cselekedeteket, és tetteit Isten szolgálatának magaslatára helyezi. – Akinek ilyen hite van, az a legnagyobb kincset birtokolja. Ez azonban nem hullik az ember ölébe, hanem küzdelmet és mindennapi áldozatot igényel

 

 

 

1. Legyőzi a félelmet!

 

Illés próféta harcolt a hit tisztaságáért. A liberális gondolkodású királyné ezért üldözőbe vette őt. Ebben a lelki sötétségben a próféta egyedül érezte magát. Hitének erejével azonban legyőzte félelmét. Isten hívta őt és engedelmeskedett neki.

 

Életünkben előfordulnak néha olyan problémák, melyeknek súlya alatt egyedül érezzük magunkat. Itt mutatkozik meg, hogy milyen erős a hitünk. Hisszük-e, hogy Isten velünk van? Hisszük-e, hogy szeretetében nem hagy minket elveszni? Ha hisszük, akkor a sötétségben világosság támad. Ha nem hisszük, akkor ránk nehezedik a sötétség. Milyen a belső hozzáállásunk? Ezen múlik minden! Baj esetén nem idegeskedni kell, hanem imádkozni, csendet parancsolni háborgó lelkünknek és Istenhez fordulni. Ez megnyugtat! Sőt megerősödik a hitünk.

 

 

 

2. A Szentlélek megszomorítása

 

Pál apostol azt írja az efezusi levélben: „Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét!” (4,30) Mivel szomorítjuk meg? Indulatossággal, veszekedéssel, haragtartással, keserűséggel – írja az apostol. Sok ember, amikor ezt tapasztalja, nem tesz semmit. Ha szólnak neki, azt válaszolja: „Ilyen a természetem, nem tehetek róla!” Ezzel felszabadítja magát a felelősség alól és tönkre teszi családja életét indulatos, veszekedő magatartásával. Ezért figyelmeztet az apostol: „Éljetek szeretetben Krisztus példája szerint” (5,2). Hogyan tud az ember Krisztus példája szerint élni? Úgy, hogy személyes kapcsolatba lép Jézussal és engedi, hogy Ő rendezze el benne az indulatokat, keserű gondolatokat. Krisztus szelídsége és jósága behatol az ember szívébe és átalakít. A rosszból jóvá formál. A sötétségbe világosságot hoz.

 

 

 

3. Jézus az élet kenyere

 

Hová vezet az élő hit? Isten közelébe! Jézus „az élet kenyerének” mondta magát. Ez azt jelenti, hogy aki hisz benne, szoros közösségbe kerül vele. Nem egy elméletnek lesz a részese, hanem Isten életének. Ezért mondja az Úr a Jelenések könyvében: „Az ajtó előtt állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem” (3,20). A hitben az örök, személyes együttlétre hív bennünket Isten. Ez az együttlét egy határtalan boldogsággal van egybekapcsolva – Isten gazdagsága és öröme szüntelenül áramlik bele a szívünkbe. Ez a folyamat már most elkezdődhet. Ha nemcsak szokások által, hanem belső odaadással hiszünk, akkor ez megtörténik bennünk. Isten várja, hogy igazán neki adjuk a szívünket. Erre mondja Jézus, hogy az igazi hit a halált is le tudja győzni. Mert a halál csak azt tudja legyőzni, aki nem hisz, mert annak nincs isteni élete. Aki hisz, azt nem tudja a világ legyőzni, mert benne él Istenben és Isten is őbenne. Ezért fontos megőrizni a hitet minden veszélytől, mert ez ad életet.

 

 

 

 

Dr. Molnár Gyula: Mária-jelenések az utóbbi századokban – 5. rész: Akita (Japán) II.

 

Második üzenet (1973. augusztus 3.)

 

 

 

„Leányom, novíciám, szereted az Urat? Ha szereted, figyelj arra, amit el kell mondanom neked.

 

Ez nagyon fontos dolog. Add át az elöljáródnak.

 

A világon sok ember elszomorítja az Urat.

 

Olyan lelkekre vágyom, akik vigasztalják Őt, tompítják a Mennyei Atya haragját. Fiammal együtt olyan lelkeket szeretnék, akik szenvedésükkel és szegénységükkel engesztelnek a bűnösökért és hálátlanokért.

 

Annak érdekében, hogy a világ megtudja, mennyire haragszik, a Mennyei Atya nagy büntetéssel készül lecsapni az egész emberiségre. Fiammal már annyiszor közbenjártam, hogy csillapítsam az Atya haragját. Megakadályoztam az elkövetkező csapásokat azzal, hogy felajánlottam Neki a Fiú szenvedéseit a kereszten, az Ő drága vérét és a szeretett lelkeket, akik vigasztalják Őt, akik az áldozati lelkek csoportját alkotják. Az ima, a bűnbánat és a bátor áldozat enyhítheti az Atya haragját. Ezt kívánom a ti közösségetektől is, hogy szeresse a szegénységet, váljon szentté, és imádkozzon engesztelésül a sok ember hálátlanságáért és gaztetteiért.

 

Mondd az Eucharisztia szolgálóinak imádságát figyelve annak jelentésére; ültesd gyakorlatba; ajánlj fel engesztelést (akármit is küld Isten) a bűnökért. Mindenki törekedjen saját képessége és helyzete szerint felajánlani magát teljesen az Úrnak.

 

Még egy világi intézményben is szükség van az imára. Azok a lelkek, akik szeretnének imádkozni, már elindultak az egybegyűlés felé. Anélkül, hogy túl sok figyelmet fordítanál a formára, légy kitartó és buzgó az imában, hogy vigasztald a Mestert.”

 

 

 

 

Katona István: Mit jelent kereszténynek lenni?

 

Csupán Imádkozni? Templomba járni? Szeretetben élni?

 

Mit jelent kereszténynek lenni? Jézust követni, a tíz parancs szerint élni, áldozatot hozni?

 

Jézus ezért halt meg a kereszten? Ezért küldte el a Szentlelket? Vagy talán van valami fantasztikus nagy dolog, amit még fel kell fedeznie a hívő embernek???

 

Mit jelent kereszténynek lenni? Valami különleges, csodálatos életet Istennel? Az első századok atyái útról beszéltek. Van a megtisztulás útja, a megvilágosodás útja és az egyesülés útja.

 

A megtisztulás egyértelmű: aki Jézust követni akarja, az szakadjon el a bűntől. Nem lehet kettős életet élni. Ez harcot jelent önzésünkkel, a bennünk levő rossz vágyakkal.

 

A megvilágosodás, amely a Szentlélek fényét jelenti, behatol szívünk mélyére és ebben a fényben meglátjuk Krisztus csodálatos szépségét, hatalmát, nagyságát és az Őt követő élet nagyszerűségét.

 

Az egyesülés azonban a legnagyobb titok. Egyesülni Istennel, akit nem látunk, de hisszük, hogy itt van bennünk és körülöttünk. Egyesülni az Ő akaratával, vágyaival, mindenki felé megnyilvánuló szeretetével…

 

 

 

 

Cseh Anikó: A megbocsátásról

 

Miért? Kinek? Mikor? Hogyan? Mit? Ha megbocsátok, el kell felejtenem a sérelmet? Mi az, ami nem megbocsátás? Mi a következménye, ha nem bocsátok meg? Megbocsátás = a kapcsolat helyreállítása!

 

„És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” (Mt 6,12)

 

Mit jelent megbocsátani?

 

A Bibliában a „megbocsátásnak” fordított görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy valaki „elenged” valamit, mondjuk egy adósságot. Jézus ezt mondta, amikor a követőit imádkozni tanította: „bocsásd meg nekünk bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik [aki az adósunk]” (Lk 11,4).

 

Az irgalmatlan rabszolgáról szóló szemléltetésében is ahhoz hasonlította a megbocsátást, hogy valaki elenged egy adósságot (Mt 18,23-35). Amikor megbocsátunk valakinek, nem neheztelünk többé rá és nem akarunk elégtételt venni az elszenvedett sérelemért vagy veszteségért.

 

 

 

 

Tóth Károly: Keresztúton Isten kegyelméből (Tanúságtétel)

 

„Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy a tavasz színeiben tegyetek tanúságot a hitetekről. Legyen ez a remény és a bátorság hite. Gyermekeim, semmilyen helyzetben ne rendüljön meg a hitetek, még ebben a megpróbáltatással teli időben sem. A feltámadt Krisztussal bátran menjetek a menny felé, amely a célotok. A szentség ezen útján kísérlek benneteket és mindnyájatokat Szeplőtelen Szívembe helyezlek.” (Szűz Mária üzenete, Medjugorje, 2021. április 25.)

 

Csodák ma is történnek

 

Húsvét előtt néhány héttel, egy késő este, covid vírussal fertőzötten, lázasan, köhögések közepette ültem a nappaliban, kicsit kapkodva a levegő után. A tévében a Mel Gibson-féle Passiót néztem, éppen azt a jelenetet, mikor Jézus a Getszemáni kertben vért verítékezve imádkozik az Atyához. „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te” (Mt 26,39). És akkor a megváltás történetében a fényes Holdat felhők takarták el, bennem pedig egyre világosabban megfogalmazódott egy mondat: „Most te következel!”

 

Mi tagadás, megijedtem. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, mondván, hogy az csupán képzelgés, de szívem, lelkem mélyén megértettem, hogy megpróbáltatásokkal teli keresztútra indulok. Akkor még nem tudtam, hogy Isten kegyelméből.

 

„Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod” (Mt 26,42).

 

A napok lassan teltek, a levegő gyorsan fogyott. Megjött a mentő, indulni kellett, otthon hagyva feleségemet, Krisztát, aki akkor néhány napja veszítette el Édesapját ebben a betegségben, otthon hagyva aggódó, mondhatom, hogy kétségbeesett gyermekeimet.

 

 

 

 

Mgr. de Segur: Első szentáldozás: hirtelen gyógyulás – Az Oltáriszentség csodája

 

Mgr. de Segur ezt írja: Személyesen ismertem azt a Denise nevű szerencsétlenül járt kislányt, akit a Legméltóságosabb Oltáriszentség gyógyított meg.

 

A kis Denise az iskolai tornaórán olyan szerencsétlenül esett le a tornaszerről, hogy feje és egyéb testrésze is életveszélyesen megsérült. Az orvosok mindent elkövettek, de mindhiába. Állapota napról-napra romlott. A lesújtott szülők kétségbeesve hallották az orvosi véleményt: szegény gyermekük menthetetlen.

 

Denise pedig repesve várt az első szentáldozás pillanatára. Amikor pedig elközelgett a fehér-vasárnap, szívbemarkolóan kérte szüleit, engedjék meg, hogy a plébániatemplomban osztálytársaival együtt ő is jelen lehessen és szívébe zárhassa az isteni Üdvözítőt. „Kérlek titeket, vigyetek el a templomba s hagyjátok, hogy megáldozhassam! Meglátjátok, újra egészséges leszek!” – így könyörgött a gyermek, aki egyetlen mozdulatot sem volt képes tenni.

 

Az orvos és az apa féltették, nehogy szállítás közben fej- és hátgerinc-sérülésébe belehaljon. Édesanyja ellenben azon volt, hogy gyermeke utolsó kívánságát teljesíteni kell. Végül megegyeztek, a hordágyon fekvő gyereket kocsin viszik a templomba. A hordágyon fekvő fehér ruhás kislány olyan volt, mint egy angyal.

 

 

 

 

Miért Luz de Maria de Bonilla?

 

Luz de Maria de Bonilla katolikus misztikus, stigmatizált, feleség, anya, harmadik rendi és Costa Rica-i próféta, jelenleg Argentínában lakik. Nagyon vallásos családban nőtt fel, nagy odaadás volt benne az Eucharisztia iránt. Már gyermekkorában mennyei látogatásokat tapasztalt őrangyala és az áldott Szűz Mária által, akit társainak és bizalmasainak tartott.

 

1990-ben csodálatos gyógyulást kapott egy betegségből, amely egybeesett a Boldogságos Szűzanya látogatásával és egy új, nyilvánosabb felhívással misztikus tapasztalatainak megosztására. Nem sokkal később a családja – férje és nyolc gyermeke, hozzá közeli emberek, akik imádkozni kezdtek – jelenlétében mély eksztázisba esik.

 

Miután évek óta átadja magát Isten akaratának, Luz de María elkezdi szenvedni a kereszt fájdalmát, amelyet testében és lelkében hordoz.

 

Ez először nagypénteken fordult elő vele: „Urunk megkérdezte tőlem, szeretnék-e részt venni az ő szenvedéseiben. Válaszként igennel válaszoltam, majd egynapi folyamatos ima után, azon az estén, Krisztus megjelent nekem a kereszten, és megosztotta velem a sebeit. Meghatározhatatlan fájdalmat éreztem, bár tudtam, hogy ez a fájdalom fog jönni. Krisztus nagy fájdalmat érzett a kereszten, de Ő továbbra is szenved az emberiségért.”

 

 

 

 

M. M.: Aki imádkozik, nem fél

 

„Drága gyermekek! Ma is veletek vagyok, hogy elmondjam nektek: gyermekeim, aki imádkozik, az nem fél a jövőtől és nem veszíti el a reményt Arra vagytok kiválasztva, hogy az örömöt és a békét hordozzátok, mert az enyéim vagytok. Én a Béke Királynőjeként jöttem ide, mert az ördög békétlenséget és háborút akar. A jövőtől való félelemmel akarja betölteni a szíveteket, de a jövő Istené. Ezért legyetek alázatosak és imádkozzatok, és adjatok át mindent a Magasságbeli kezébe, aki teremtett benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.” (A Szűzanya üzenete 2021. március 25-én Marija Pavlovic által)

 

Aki imádkozik, nem fél

 

Múlt havi üzenetében a Szűzanya imára és böjtre hívott bennünket, és ebben az üzenetében is újra ismétli, ahogyan azt az elmúlt években tette. Szavaiban Jézus szavai visszhangzanak: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek” (Mt 7,7). Isten tudja, mire van szükségünk, de nem fogja megadni azt, amit nem kérünk. Azt szeretné, hogy szívünkből a bizalom és az önátadás imája fakadjon.

 

 

A Marana Tha újság 2021. május-júniusi
számának tartalmából

 

 

 

Katona István: A Szentlélek újjáteremti a szívünket

 

A mi Urunk azért küldte el a Szentlelket, hogy vigasztaljon (Jn 15,26), erősítsen, elvezessen az igazságra (Jn 16,13). Ez azt jelenti, hogy nincs senki közelebb hozzánk, mint a Szentlélek. De mégse tudunk úgy beszélni vele, mint Jézussal. Nem tudunk leülni vele a Tibériás tó partján, hogy beszélgessünk a halászatról. A Szentlélek váratlanul jön, mint a szél, ahogy Jézus mondta Nikodémusnak. Nem mutatja meg magát, hogy itt vagyok, de ha kérjük, új szívet ad. Nem mutatja meg az utat, de a szívünk mélyén ad egy csendes indítást: „erre menj” és célba érünk általa. Amikor sötétség vesz körül, világosságot ad. Ő a szeretet tüze, amelyben el akarunk égni. De Ő a béke is, amit annyira szeretnénk elérni, de mindig elröppen, mint egy madár. Jézus azt is mondta róla, hogy Ő erőt ad (ApCsel 1,8) a tanúságtételhez, erőt ad a hűséghez, erőt ad a szeretetben való kitartáshoz. Ezért nagy szükségünk van rá. Hívni kell és várni, vágyakozni kell utána, hogy megnyíljon a szívünk és befogadjuk Őt!

 

1. Megváltoztat

 

Az Apostolok Cselekedeteinek könyve azt írja, hogy a Szentlélek eljövetele megváltoztatta az apostolokat. Annyira mások lettek, mintha a szívük teljesen kicserélődött volna. Aki félt, az bátor lett; aki irigy volt, az jószívű lett; aki hatalmat keresett, most szolgálni akart és meghalni Jézusért. Mindez néhány perc alatt. Ilyen változást nem lehet elérni pszichológiai ráhatással. Ez csak azzal magyarázható, hogy Pünkösd reggelén valóban kiáradt a Szentlélek az apostolokra. – A Szentlélek működése nem zárult le az első században! Mi is kérhetünk belső békét ebben a békétlen világban. Kérhetünk világosságot a sötétségben, kérhetjük, hogy múljon el a szívünkből minden félelem és minden aggodalom, mert az Úr velünk van! Velünk van és győzelmet ad. A világtörténelem irányítása Jézus kezében van. Amikor eljön az idő, belép a történelem folyamatába és a jókat megjutalmazza, a bűnösöket megbünteti (Mt 25,31).

 

2. Megújítja az Egyházat

 

Pál apostol azt írja: a „Szentlélekben egy testté lettünk.” De arról is ír, hogy a Szentlélek rendeli el az egyes tagok szolgálatát az „egész Egyház javára”. Az Egyház az Atya és a Fiú dicsőségét szolgálja. De ez csak a Szentlélek által lehetséges. Amilyen különbség van a halott és az élő ember között, olyan különbség van a pusztán emberi szervezéssel létrejött egyházi közösség és a Szentlélek tüzével átjárt közösség között. Ezt nehezen értjük meg, mert szeretünk szervezni, szabályokat felállítani, irányítani. De a Szentlélekkel más a helyzet: a Léleknek utat kell készíteni, várni kell, vágyakozni kell utána, ki kell könyörögni, ahogy az első Pünkösdkor történt a kilenc napi imádság folyamán.

 

3. A Lelket be kell fogadni

 

Jézus azt mondta az apostoloknak: „Vegyétek a Szentlelket.” Keresztény küldetésünket csak a Szentlélek által tudjuk gyakorolni. Jézus azt mondta az apostoloknak, ne hagyják el Jeruzsálemet, amíg el nem nyerik a Szentlelket. Ennek a parancsnak a mi életünkre nézve is fontos következménye van. Egyrészt az, hogy nem vállalhatunk feladatot az Egyházban a Szentlélek nélkül, legyen az akár templomtakarítás vagy oltárszolgálat – másrészt meg azt is jelenti, hogy meg kell tanulnunk az együttműködést a Szentlélekkel. Mit jelent ez? Meg kell tanulni csendet teremteni a szívünkben, meg kell tanulni engedelmeskedni olyan kérdésekben, amelyek nem tetszenek önző természetünknek. És meg kell tanulni a hűséget hangulataink változásai között. Ezért kérjük: jöjj el, Szentlélek, áraszd el az egész világot!

 

 

 

 

K. I.: A Szentlélek új emberré akar formálni

 

Emlékezzünk rá, hogy Isten a teremtés után azt mondta az embernek: „Hajtsátok uralmatok alá a földet.” És ezután következett a bűnbeesés. Azáltal van hasonlóságunk Istenhez, hogy értelmünk és szabad akaratunk van, hogy szeretőképesek vagyunk, és amiről talán ritkábban hallottunk, hogy képesek vagyunk uralkodni.

 

Amikor azt mondta Isten, hogy „hajtsátok uralmatok alá a földet”, ezzel nagy terve volt. Mégpedig az, hogy az ember az egész teremtést abba a célba állítsa bele, amire Isten teremtette, vagyis a dicsőítésnek, az Isten felé közeledésnek a végső teljességébe. „Uralkodni” annyit jelent bibliai értelemben, mint mindennek megadni az Isten-központúságát és mindezt a szeretetben való vezetéssel megvalósítani. Teljesen más értelme van itt az uralomnak, mint az emberi történelemben, ahol nagyon sokszor zsarnoksággal és kegyetlenséggel párosul. Itt nem zsarnokságról van szó, hanem Isten felé való vezetésről, hogy az egész mindenséget vigyük oda Istenhez, hogy minden dicsőítse az Ő nevét. És ezt szeretetben tegyük.

 

Ezek után közbejött a bűnbeesés. A bűnbeesett ember nemhogy a világot nem tudta uralma alá hajtani, hanem saját magát sem. Itt kezdődött a megtörése ennek a parancsnak; az ember érezte a vágyat, hogy uralomra hivatott, de mindig rossz úton bontakozott ki ennek az uralomra hívásnak a megvalósítása. A megváltás helyreállította ezt a lehetőséget, hogy mi Krisztusban uralkodni tudunk a földön. Vagyis ez annyit is jelent, hogy uralkodni tudunk testünkön, uralkodni tudunk a Sátánon, uralkodni tudunk a szellemi és testi gyengeségeken. Természetesen nem mi, hanem Isten ereje bennünk.

 

Azáltal, hogy mi a Lélekben megújulunk és Krisztus él bennünk, az Isten-képűség újra megvalósul bennünk. Isten uralma élő lesz a számunkra.

 

 

 

 

Dr. Molnár Gyula: Mária-jelenések az utóbbi századokban – 4. rész: Akita (Japán) I.

 

Az akitai Miasszonyunk egy Szűz Mária-jelenés, amelyet a katolikus egyház elismert.

 

Akita a Japán-tenger északi partvidékén fekszik, Honsú szigetén Japánban.

 

1975. január 4. és 1981. szeptember 15. között összesen százegyszer könnyezett a szobor. A Niigatai egyházmegye püspöke négy alkalommal látta ezt, és egyszer megízlelte a folyadékot, melyet sósnak talált.

 

• A Szűz Mária szobor jobb keze vérzett;
• a szobor izzadt, mely kellemes illatot árasztott;
• könny folyt a szobor szemeiből;
• természetfeletti okok miatt.

 

1975. januárjában laboratóriumba viszik a könnyeket és a vért. Szagiszaka, az Akitai Egyetem orvos karának törvényszéki professzora tudományosan megvizsgálta a szobor könnyeit, és arra a megállapításra jutott, hogy valóban emberi könnyekről van szó. A vérről is bebizonyosodott, hogy emberi vér jött a szoborból.

 

Egy koreai asszony agydaganatból való hirtelen meggyógyulása is akkor következett be amikor koreai papok az ő felgyógyulásáért imádkoztak az akitai Miasszonyunkhoz. A püspök maga utazott el Szöulba, hogy találkozzon a felépült beteggel. Szaszagawa asszony a teljes siketségből 1982. május 30-án gyó­gyul ki az Oltáriszentség imádása közben. Joseph Ratzinger bíboros a jelenséget megbízhatónak tekintette és 1988 júniusában hitelt érdemlőnek találta.

 

 

 

 

Marie-Benoîte ANGOT: A Megkeresztelve és az Eucharisztiából forrásozva

 

„Megkeresztelve, igen, de egyúttal az Eucharisztiából forrásozva is.”

 

Hol máshol találhatnánk erőt és támaszt, ha nem az Eucharisztiában rejtőző Jézusban? Az imádó lelkek hivatása abban rejlik, hogy minden nap jobban felfedezzék, mit sem ér emberi segítségben bízni, hisz mindig fennáll a veszélye a csalódásnak. Ezért megpróbáltatásaink és szenvedéseink által Jézus az Eucharisztiában annyira közeli és elérhető élő személyének egyre tisztább és odaadóbb szeretetére hív meg minket.

 

Megkeresztelve, igen, de az Eucharisztiából forrásozva is, hogy amennyire csak lehetséges, olyanok legyünk, mint Jézus és vele legyünk, hogy képére és hasonlatosságára formálódjunk egészen addig, amíg sikerül magunkat vele azonosítani! Ha már Jézus, az Atya egyszülött Fia Eucharisztiává lett, akkor nekünk, akik kegyelemből Isten gyermeke lettünk, egyre inkább a Szentségi Jézushoz kell hasonlóvá válnunk földi életünk folyamán.

 

Meg kell próbálni az Eucharisztia imádásán keresztül a Szentségi Jézustól engedni formálni magunkat. Így mindennap egy parányival jobban hasonlítunk majd hozzá, és az Atya szeretett gyermekeivé válunk.

 

A szerető imádás lelkületében eggyé válunk Jézussal, elveszítjük magunkat benne, ahogy az Evangélium mondja: „Aki elveszíti életét, megnyeri azt.” Minél inkább elveszünk Jézusban nemcsak neki, hanem benne adva át magunkat, annál inkább fogunk az Eucharisztiából forrásozóvá válni. Amikor aztán eljön hazatérésünk napja, az Atya erről fog felismerni minket Királyságában. Ez lesz a mi menyasszonyi ruhánk. Menyasszonyi ruhánk magunkra öltése – más kifejezéssel – az Eucharisztiából forrásozás.

 

 

 

 

P. Dr. Aczél László Zsongor: Hogyan erősít meg bennünket Isten a Szentlélek által?

 

Imádkozzuk a 99. számú éneket:

 

1. Ó, alkotó Lélek jövel, és szívünk,
  lelkünk töltsed el.

 

Te alkotád a szíveket, hozd nékik
  bő kegyelmedet.

 

3. Te hét ajándok kútfeje,
  Atyánk kegyelmes jobb keze,

 

Az Úr erős ígérete, sugalmas ajkak ihlete.

 

5. Űzd messze tőlünk ellenünk,
  szent békességed add nekünk,

 

Te járj, vezér, utunk előtt,
  veszélytől védjen szent erőd.

 

Legutóbb arról elmélkedtünk, hogy a Szentlélek az értelmünket kegyelme fényével megvilágosítja. A Szentléleknek azonban nemcsak az a tevékenysége, hogy értelmünket megvilágosítsa, vagyis hogy meglássuk, mi a jó, hanem az is, hogy az akaratunkat megerősítse, vagyis hogy erőt kapjunk tőle, és meg is tudjuk valósítani a jót.

 

A szemlélődő ima Isten nagy tetteinek a szemlélése, tehát figyeljünk Isten cselekvéseire.

 

 

 

 

Michael P. Orsi: Dr. Richard Gallagher professzor új könyvében tanúsítja a démoni világ valóságát

 

(A cikk szerzője, Michael P. Orsi, a New Jersey-i Camden egyházmegye papja, jelenleg egyházi vezetőként szolgál a floridai Szent Ágnes plébánián. Házigazdája az „Action for Life” nevű, életbarát témákkal foglalkozó kábeltelevíziós sorozatnak, írásai számos publikációban és online folyóiratban jelentek meg.)

 

Gyakran megfigyelhető, hogy az ördög legjobb trükkje az, ha elhiteti velünk, hogy nem is létezik.

 

Ennek az egyik legnyilvánvalóbb jele, amikor az emberek megpróbálják újraértelmezni a Szentírás azon részeit, ahol Jézus szembeszáll a démonokkal.

 

„A bibliai időkben az emberek nem értették a betegségeket” – fogják mondani az emberek. – „Ezek valójában nem démonok voltak, csak olyan állapotok tünetei, mint az epilepszia vagy a mentális betegségek. De mivel azok, akik lejegyezték az eseményeket, nem rendelkeztek a modern tudomány vonatkoztatási rendszerével, csak démoni behatásként tudták értelmezni a történéseket.”

 

A Szentírás pusztán orvosi szempontból történő értelmezésével azonban az a gond, hogy figyelmen kívül hagyja az élet lelki dimenzióját.  A természetfeletti gonosz valóság. Az egyház Szent Mihályhoz intézett hagyományos imádsága a Sátánról és csatlósairól beszél, akik körüljárnak a világban a lelkek megrontására. És ez világosan jellemzi a fenyegetést, amellyel szembesülünk.

 

Ahogy van egy mennyei birodalom, amelyet az angyalok és szentek laknak, ugyanígy létezik a Sátán és démonai birodalma is. Ők utálják Istent és utálják a teremtését. Vagyis utálnak minket, akiket tönkre akarnak tenni és eltorzítani bennünk Isten képét és hasonlatosságát. Ezt vagy közvetlen támadással, vagy közvetett befolyásolással teszik.

 

 

 

 

Áron: Bizalom Istenben (Tanúságtétel)

 

Keresztény családba születtem, amely pont a lelkes megtérés korszakát élte. Nekem teljesen természetes volt, ahogy a szüleim ezt átadták, hogy minden este imádkozunk, olvassuk a Bibliát, van egy hit, ami gyerekként a testvéreimmel – két öcsémmel és két húgommal – a nehézségeken átsegít, a nehéz pillanataimban tudok valahova fordulni és ez segít. Ez nagyon sokáig működött az életemben, de eljött egy olyan pillanat, amikor egészen más dolgok kezdtek el érdekelni, és az egész hit, amit akkor éltem, kezdett kisiklani a kezeim közül. Ugyanakkor adva volt a biztos családi fészek, ahol működött a hitélet, ez a keresztény élet, amit a szüleim nekem nagyon jól átadtak. De valahol én nem éltem, tehát egy bizonyos ponton túl én nem választottam ezt teljes szívemmel. Úgyhogy eljöttek az első nehézségek, az első kétségek. Amikor iskolába mentem, teljesen más valósággal találkoztam. Ott azt láttam, az a fontos, hogy ki hogyan öltözködik, ki milyen zenét hallgat, ki kinek a haverja, meg ki kit ismer és hogy is mondjam, emlékszem, hogy ez nagy törést okozott bennem. Emiatt nem tudtam hova tenni magam. Iskola után hazamentem, és megint láttam, hogy az egész család együtt imádkozik. Ez a két világ olyannyira különbözött egymástól, hogy ezt nagy traumaként éltem meg.

 

Nem tudtam igazából, hogy merre menjek, melyik az igazság, hova szeretnék tartozni. Igen, azt éreztem magamban, hogy nagyon szeretnék tartozni valahova, de hogy igazából hova, ezt nem tudtam. Nagyon sok gátlás is keletkezett bennem akkoriban pont ezek miatt a dolgok miatt. Nehezen barátkoztam srácokkal, többször iskolát kellett váltanom, elég sokszor probléma is volt velem, miközben azt hittem, hogy mindenki mással van probléma, nem velem. Igen, akkor szépen lassan kezdtem eltávolodni attól, amire a családom nevelt, izgalmasabbnak tűnt a srácokkal lógni.

 

 

A Marana Tha újság 2021. március-áprilisi
számának tartalmából

 

Katona István: A feltámadás döntő eseménye!

Az első keresztények úgy tapasztalták meg Jézus feltámadását, mint életük döntő eseményét. Az ilyen eseménynek általában az a következménye, hogy alapvető változásokat hoz. Megváltozik a világlátás, megváltozik az ember értékrendje, megváltozik a cél. – Ami kétezer évvel ezelőtt történt a római birodalom egy kis tartományában, az új kezdetet jelentett a világban. Három évtized múlva konfrontálódott a római birodalom Jézus feltámadásával. Vele vagy ellene. A városok piacterein összegyűltek az emberek és vitatkoztak arról, kinek van igaza. A császár féltette az uralmát, ezért kíméletlen üldözésbe kezdett. Keresztények milliói áldozták életüket Jézusért. Minél erősebb lett az üldözés, annál többen lettek keresztények. A vértanúk vére sokszoros termést hozott. Ez a hősi korszak idővel átadta helyét egy békésebb időszaknak. A császár felszabadító rendelete (313) elindította a berendezkedés, a birtokszerzés vágyát. Természetesen szentek mindig voltak és vannak közöttünk, akik mindent feláldoznak Krisztusért.

1. Mi lehet az enyém?

Az Apostolok Cselekedeteiben azt olvassuk, hogy Jézus feltámadása után olyan nagy volt a lelkesedés az első jeruzsálemi közösségben, hogy készek voltak minden vagyonukról lemondani a szegények javára. Olyanok voltak, mint egy nagy család. Hiszen csak a szerető családban van meg az a gondolat, hogy senki sem tekinti kizárólagosnak a család javait. A pogány lelkület szerint az a cél, hogy minél gyorsabban meggazdagodjunk, a megszerzett vagyonból másokat kizárjunk. Ennek következménye az irigység, a féltékenység, a versengés, a gyűlölet, az erőszak, a félelem, a stressz, a szívbetegség, stb. A keresztény gondolkodás szerint az anyagi javainkat azért kaptuk, hogy másokkal megosszuk. Ezzel másoknak örömöt, biztonságot adjunk. Ennek következménye viszont a jóság, az öröm, a testvériség és a lelki béke. A feltámadt Jézus megkérdezi tőled, hogy az Ő kedvéért kész vagy-e megosztani másokkal javaidat? Nem kis dologról van szó. Isten Országáról! Ha a feltámadt élet a legfontosabb a számodra, akkor ez a kincs többet ér minden másnál.

2. Győzelem a világon

János apostol azt írja, hogy „a keresztény hit győzelem a világon.” Ezzel mintegy rámutat arra, hogy a hitben Isten ereje működik. Aki elsőbbséget ad a léleknek, az lelki emberré válik. A lelki ember képes csodákat véghezvinni. Libanonban történt, hogy egy mohamedán anyának gyermeke született. Olyan sok testi problémája volt, hogy az orvosok lemondtak róla. Az édesapa nagyon szerette volna, ha a kisfiú meggyógyul. Egy keresztény barátja azt mondta neki: „Nemrég voltam Charbel atya sírjánál és hoztam olajat, ami a koporsójában volt. Adok belőle, kend meg a kisfiad testét, vedd ki az inkubátorból.” Az apa megköszönte, elment a kórházba és az orvosi tiltás ellenére, felnyitotta az inkubátort és megkente kisfiát a szent olajjal. Másnap telefonált az orvos, hogy vigye haza a kisfiút, mert meggyógyult. Az apának határtalan volt az öröme! A pogány ember ezt nem hiszi, mert csak a fizikai erőben bízik. Ezért hatalomra törekszik, fegyvereket készít, hogy megvédje javait.

3. Új létforma

A Jézus feltámadása utáni találkozások megrendítő erővel hatottak az apostolokra. Tamás apostol az emberiség történetében először megtapintja Jézus feltámadt testét. Ez a test nem ugyanaz, mint Lázáré, mert Lázár idősebb korában újra meghalt. Jézus feltámadt teste Isten dicsőséges országából jött. Ez nemcsak romolhatatlan volt, hanem legyőzhetetlen is. Ez ellen már nem tudtak tenni semmit a főpapok vagy a római katonák. Jézus – ha Őt követjük – nekünk is ilyen csodálatos testet akar adni földi életünk után. Azt kérdezed, miért volt fontos Jézus megjelenése? Mert ez kellett az apostolok hitének az újjászületéséhez. Ettől a pillanattól már senki sem tudta megállítani őket. Tűzön-vízen keresztül hirdették az egész világon, hogy Jézus feltámadt, találkoztam vele… itt van közöttünk…

Dr. Molnár Gyula: Mária-jelenések az utóbbi századokban – 3. rész: Tre Fontane

Kijövök a barlangból, kétségbe esetten érintem a gyerekeket. Mintha szobrok lettek volna. Változatlanul meg sem tudom mozdítani őket. Égnek emeltem a szemeimet, kiáltok: Uram! Szabadíts meg minket! Hirtelen két kezet látok magam előtt. Két hófehér kezet. Közelednek a szemeimhez. Mintha valami kötést vettek volna le a szememről. Először nem látok semmit. Majd szürke, ködszerű fátyol áll előttem és ebből a sötét ködszerűségből fehér fény kezd megjelenni, majd nagyobbodni és egyszerre az egész barlang fényességbe borul. Nem láttam egyebet, mint fényességet. Eltűnik a barlang, eltűnnek a fák, nem látom a gyerekeket, eltűnnek a gyerekek, nem látok mást, csak ezt a csodálatos nagy fényességet.

„Ebben a nagy fényességben, zöld fátyollal fején, egészen a földig fehér öltözékben, rózsaszín övvel körülvéve megjelenik a Szűzanya. Egy könyvvel kezében. A kis könyv: a Biblia. Mutatja a lábam mellett a fekete öltönyt és rajta az összetört keresztet. Beszél hozzám a fekete ruha és az összetört kereszt jelentőségéről. Jönnek majd egyházüldözések és ennek következtében nagyon sokan kényszerülnek majd levetni az egyházi ruhát. Az összetört feszület a lakásomban összetört családi feszületet szimbolizálta.

Nem mondhatom el az egész üzenetet. Amit elmondhatok, azt el is mondom. A Szűzanya akarja, hogy legyünk egyek a hitben és a szeretetben. A Szűzanya akarja, legyünk készek arra, hogy megvalljuk hitünket minden félelem nélkül. Ez lesz a világ feletti győzelem.

Különösen három dogmánkat támadják meg:

1. Jézus Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben.

2. A Legszentebb Szűz Istenanyaságát.

3. A pápa csalatkozhatatlanságát (hit és erkölcs dolgában, a püspökökkel egyetértésben).

Cseh Anikó: Hogyan támad fel Jézus a szívemben?

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Nemrég ünnepeltük a Megváltó születését és most készülünk a Nagyböjtre, majd a Megváltó keresztáldozatára és ünnepeljük Feltámadását.

Kereszt nélkül nincs Feltámadás! Szenvedés nélkül nincs Örök élet! Nézzük meg Jézus útját.

A Szentírásban olvashatjuk, hogy a Feltámadást megelőzi a nagyböjt és a nagyhét. Ha ezt az utat végig járjuk Krisztussal, átélhetjük a Csodát, Krisztus feltámadását a szívünkben.

Nagyböjt kezdete 2021. február 17. szerda.

A nagyböjti készület a szeretetről szól. A szeretet ünnepe a nagypéntek, amikor Jézus az életét áldozta értünk. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) – olvashatjuk János apostol soraiban.

A legnagyobb szeretet ünnepe a nagypéntek. Jézus szeretetből szenvedett értünk, meghalt a kereszten szeretetből.

Jézus tudatosan készült Nagypéntek éjjelére. Tudta, mi fog Rá várni, mi is tanúi vagyunk ennek, tanításai által. A nagyböjt egy ajándék számunkra, nem csupán a böjtről szól, nem is kizárólag az önmegtagadások ideje. A nagyböjt a legnagyobb szeretet befogadására való készület ideje.

Cecília: Utam a házasságig (Tanúságtétel)

Hol volt, hol nem volt…

2018 őszén elhatároztam, hogy részt veszek a budapesti Emmánuel közösség szervezésében az Élet a Lélekben szemináriumon. Ekkor már két éve éltem Pesten.

Pályafutásomat az egyetem befejezése után Magyarország fővárosában egy angol Montessori óvodában kezdtem, majd egy magyar-szlovák óvodában dolgoztam.

A mozgalmas fővárosi élet forgataga eléggé magába szippantott, rengeteg programra, előadásra jártam. Valahol tápláltam a reményt a szívemben, hogy talán épp itt fog rám találni a „Nagy Ő“. Bizonyára nem véletlenül vezetett Isten ebbe a nagyvárosba, reméltem hát, hogy ez lesz a szándéka. Azonban e két év leforgása alatt az összes reményt keltő kapcsolat, randevúzás végül csalódásba torkollott.

Bensőmben viszont az ismerkedések előrehalad­tával mindig felvillant egy piros lámpa. Kezdtem engedni a gondolatnak, amely egyben meg is rémisztett: „Mi van, ha Isten mégsem a házas életre hív?!“ Hiszen oly sok ígéretesnek tűnő kapcsolati próbálkozásom kiábrándulással végződött…

P. James Manjackal MSFS: Az ördög és az Eucharisztia

A szentmisén átváltoztatáskor és a szentségimádás alatt gyakran látom, ahogy a gonosz lélek által kínzott és megszállott emberek rikácsolnak, kiabálnak, táncolnak és járkálnak, a többieket zavarják. Egyszer, amikor Zágrábban (Horvátország) egy 15.000 fős tömeg jelenlétében tartottunk a stadionban szentségimádást, több mint egy tucat gonosz lélektől kínzott és megszállott ember zavarta meg a programot.

Így kiáltottak: „Te, Jézus, menj innen! Jézus, ne zavarj minket, hagyj minket békén, Jézus, menj el ebből a teremből”, stb. Az önkénteseknek jutott osztályrészül az az emberfeletti feladat, hogy a sportcsarnokból kitessékeljék őket. Később felkerestem őket a pszichiátrián a provinciálisommal együtt, akit a papneveldéből kértem. A megszállt emberek kötéllel voltak megkötve, néhányukat pedig szobába zártak. Elkezdtek szidni minket, leköptek, megpróbáltak megrúgni és megtámadni.

Zágrábban az ördög James Bondnak hívott. Voltak démonok, akik így szóltak: „James Bond, azért jöttél Jézussal Indiából, hogy kiűzz minket? Nem fog sikerülni, nem fogunk kimenni.” Némelyek így gúnyoltak: „James, nem szégyelled magad, hogy a provinciálisoddal jössz, de még ketten együtt se tudtok kiűzni?” Az ördög a provinciálisomat is felismerte. Sok imádságra és böjtre volt szükség, hogy ki tudjuk űzni őket.

Amikor az Oltáriszentség jelenlétében imádkozunk olyan emberek szabadulásáért, akik erre rászorulnak, az ördög mindig nagyon hevesen reagál.

Thomas Merton: Krisztus képe bennünk…

Mindannyian a magunk módján töredékes képet formálunk Krisztusról. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját elgondolásunk szerint alakítsuk ki Krisztus-képünket, kivetítve Rá saját törekvéseinket, vágyainkat és eszményeinket. Azt találjuk meg Benne, amit mi keresünk. Számunkra nemcsak Isten testesül meg benne, hanem mindaz, amiért társadalmunk vagy környezetünk él.

Igaz ugyan, hogy a tökéletességre törekvő ember követi és az Ő életét alakítja ki a magáéban, de ehhez nem elég csak a képzeletünkben élő Krisztust követnünk.

Nemcsak azért olvassuk az evangéliumokat, hogy képet vagy fogalmat kapjunk Krisztusról, hanem azért, hogy behatoljunk a kinyilatkoztatás szavaiba és így a hitben élő kapcsolatot létesítsünk Krisztussal, a lelkünkben lakó Istennel.

Pusztán a saját erőfeszítéseinkkel nem tudjuk Krisztust megalkotni magunkban. Nem elég tanulmányoznunk az evangéliumokat, s aztán valóra váltanunk elgondolásainkat. Törekednünk kell ugyan erre; de mindig a kegyelem irányítása alatt, egészen alávetve magunkat Isten kegyelmének.

Ha Krisztus életének utánzásában saját elgondolásainkra, ítéleteinkre és erőlködésünkre bízzuk magunkat, akkor legföljebb valami jámbor fantáziakép keletkezik bennünk, amely olyan merev, mesterkélt és holt, hogy mindenkit elijeszt körülöttünk.

Szólítsd fel az embereket – szólt Jézus…

„…és mondd meg nekik:

Ha nem bánjátok meg a bűneiteket és nem imádkoztok őszintén, a jelenlegi baj tovább fog tartani, mint gondoljátok. Forduljatok Hozzám, a ti Istenetekhez és tartsatok bűnbánatot! Az őszinte és szívből jövő ima eljut Hozzám, Istenetekhez. A böjt elűzi a démonokat. Mindenfajta áldozatot elfogadok. Űzzétek el a fásultság lelkületét és tagadjátok meg gonosz útjaitokat, és kössetek békét Velem, Istenetekkel! Hadd halljam: »Uram, könyörülj rajtam, bűnösön!« (lásd Jézus-ima – ford. megj.) És Én könyörületes leszek veletek szemben. És áldások özönét fogom rátok árasztani. Jöjjetek, ne féljetek! Hallgatlak…” (Vassula Ryden)

Isten meg fog hallgatni minket, ha megbánjuk bűneinket és megváltoztatjuk a Vele szemben tanúsított langyosságunkat. Könyörületesen meg fogja adni nekünk a békét. Folyamatosan imádkozni fogunk a világért. Kérjük, hogy mutassa meg nekünk és ragyogtassa ránk az Ő Arcát. Esedezzünk, hogy fogadja kegyesen könyörgésünket…

Kerekes Gabriella: Isten mindig többet ad! (Tanúságtétel)

Gabriella vagyok. Szüleim nem neveltek vallásosan sem engem, sem a nővéremet. Természetes szokás volt azonban abban a városban, ahol születtem, hogy minden gyermeket még kiskorában meg kell keresztelni és kell, hogy elsőáldozó legyen. Ezt szokásként az én szüleim is megtették, így a nővéremet és engem is megkereszteltek és elsőáldozók is lettünk.

Nővérem tizenegy évvel idősebb nálam. Ő szinte egyik napról a másikra megtért, a család nem tudta mire vélni, mi történhetett vele. Másként kezdett viselkedni, másfelé irányult az érdeklődése. Üldöztük őt, hogy miért teszi ezt, mire jó ez? Amikor szapultuk, mindig hallgatott és csak mosolygott. Nem értettük. Előtte a zenei ízlése olyan volt, hogy fekete zenéket hallgatott, a beszéde is ehhez igazodott. Aztán azt vettük észre, hogy egyik napról a másikra megszelídült és látszott rajta, hogy próbál minket szeretni annak ellenére, hogy nagyon bántjuk őt. Férjhez ment és három gyermeke lett. Férje is megtért ember volt, így már eszerint nevelték a gyermekeiket is. Ismét ámulattal néztük, hogyan nőnek fel hitben a gyerekek, de még mindig nem rakódott össze a fejünkben, hogy ez talán azért van, mert hisznek ­valakiben.

Az én megtérésem is a nővéremhez kapcsolódik. Egyik nyáron, amikor elment a közössége lelkigyakorlatára, megkért, hogy kísérjem el, és vigyázzak a gyermekeire. Mondanom sem kell, hogy a nővéremmel nem volt jó a viszonyom, pont abból kifolyólag, hogy az én érdeklődésem merőben más volt, mint az övé, és hogy őt egész konkrétan szent fazéknak tartottam. Így is hívtuk őt egymást között a családban. Vele nem kell sokat törődni, merthogy ő úgyis csak az illúzióit kergeti. Vissza is utasítottam a kérését azzal, hogy én igazából megvetem azokat az embereket, akik ott lesznek vele, ezért nem akarok közéjük menni. Végül édesanyám is kérte, menjek el vele, mert a nővéremnek nagyon sok dolga lesz külön a három gyerekkel is. Így kerültem a táborba.

 

A Marana Tha újság 2021. január-februári
számának tartalmából

 

 

Katona István: Isten gyermekévé fogadott…

 

A gyermek felismeri születése után, hogy szülei gondoskodnak róla. Nemcsak etetik, ruházzák, hanem elviszik az óvodába, haza hozzák, tanítják. A gyermek úgy érzi: a „szüleimé vagyok.” – Kamaszkorban rájön, hogy ő egy másik személyiség, független akar lenni. A maga ura akar lenni. Amikor szerelmes lesz, rájön, hogy minden gondolata, vágya a kedveséé. Felismeri, hogy a „kedvesemé vagyok”. Később elkezd dolgozni, reggeltől késő estig. Nincs egy perce se, hogy mással foglalkozzon. Rájön, hogy a „főnökömé vagyok”. Később, felnőttkorának felén rájön: „csak úgy lehetek a magamé, hogy Istené vagyok.” Ő az egyetlen, aki egységben tartja személyemet és a világ sokféle viszonylatában őrködik önazonosságom felett.

 

1. A megváltás nagy ajándéka

 

Nemcsak a teremtés miatt lettünk Istené, hanem a megváltás által is. Az ember sorsa Isten nélkül egy szakadék felé rohanó vonat (Weöres Sándor). Jézus megállította ezt a rohanó vonatot kereszthalála által. Új életet adott nekünk. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy minden pillanatban Tőle kapom az életemet. Ő a végtelen élet. Pál apostol írja: minden benne, általa és érte van. Isten az, aki fényével megvilágít minden életet. Ha nem lenne ez az életadó fény, az egész föld, minden ember egy pillanat alatt megszűnne létezni. Mi következik ebből? Ha Jézus megváltott, ha minden percemet Istentől kapom, akkor nem élhetek Isten nélkül! Az új évben az a legjobb döntés, hogy elfogadom Jézus vezetését az életemben. Őt akarom követni minden cselekedetemben.

 

2. Krisztushoz tartozni

 

Pál apostol. arról is felvilágosít, hogy Krisztus tagjai vagyunk. Nem úgy, ahogy egy sportoló az egyesületének a tagja. Isten bennünk lakik és általunk cselekszik. A keresztények nem különálló egyének, hanem valamennyien tagjai Krisztus titokzatos testének. Az emberi test tagjai bár különböznek egymástól, mégis egy célt szolgálnak. Összehangolt működésük van. Pontosan így működnek Krisztus tagjai. Minden embernek van valami meghatározott szerepe Krisztus testében. Minden keresztény emberben ugyanaz a Szentlélek működik. Ha az egyik tag szenved, szenved vele a másik is. Az egyik öröme az egésznek öröme. Bennünk épül – és mi is építjük – az a titokzatos test, amelynek feje Jézus Krisztus. Ő az, aki az egész testet összetartja. Bennünk és általunk működik az Ő megváltó működése!

 

3. A Szentlélek lakik bennünk…

 

Pál apostol megkérdezi: Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek? Testünk akkor élő, ha lélek lakik bennünk. Lelkem jelen van egész testemben és élteti azt. Ez áll Krisztus titokzatos testére is. A Szentlélek lakik és működik benne.

 

Amikor a régi ingaóra megáll, hiába megyek oda, hogy meglendítsem, újra megáll. Nincs felhúzva, ami a mozgást biztosítaná. Ilyen az ember a Szentlélek nélkül. Ha az emberben nincs belső erő, olyan, mint a lejárt ingaóra: megáll! Ha azonban beköltözik a Szentlélek és belülről mozgatja, akkor élet és erő árad belőle. A Szentlélek bennünk lakik, de nem független tőlünk. Működni akar bennünk, de ehhez várja a mi akaratunk odaadását. Január van, egy új év áll előttünk. A természet pihen, alszanak a fák, hiányzik a madárdal. De eljön majd a május és újraéled minden. Színpompás virágok nyílnak, minden kibontakozik. Ezt teszi velünk is a Szentlélek. Ebben az új évben új erőket ad, új örömöket ad, új kibontakozáshoz segít. Ezért kell rábízni magunkat az Ő vezetésére. És így lesz áldott, boldog új esztendőnk, amit szívből kívánok minden kedves olvasónknak!

 

 

Dr. Molnár Gyula: Mária-jelenések az utóbbi századokban – 2. rész: Turzovka és Tre Fontane

 

1958 Turzovka (Szlovákia)

 

Turzovka a mai Szlovákia talán leglátogatottabb zarándokhelye és egyben a kegyhelyeket világszerte jellemző baráti találkozója a buzgó szlovák, magyar, lengyel, morva és német zarándokoknak.

 

Trianonig Thurzófalva volt a neve, a 48-as szabadságharc idején Klapka tábornok és légiói átmeneti szálláshelye volt. Nemcsak Beczkó, Pozsony, hanem Thurzófalva is őrzi Mednyánszky László, nagy magyar festőművész emlékét. Nepomuki Szent Jánosról nevezett plébániatemplomában a magyar rózsafüzér imádságok és Mária-énekek, zsolozsmák emlékélményeit őrzik a nagy multú megszentelt falak.

 

Földrajzilag a Jablonkai hegység déli lejtőjénél, a Vág folyóba ömlő Kysuca folyócska mellett fekszik a 3000 lélekszámú Turzovka. A franciák a Kárpátok Lourdes-jának nevezik. A látnok Lassuta Máté családos, egyszerű ember, erdőkerülő. P. Johannes Schmid passionista szerzetes „Turzovka” c. könyvében dolgozza fel a szlovák Mária-jelenést, mely a durva csehszlovák kommunizmus legkeményebb egyházüldöző éveiben erősítette az ország hívőinek máriás hitét. 1958. június 1-én, Szentháromság vasárnapján jelenik meg először az erdőkerülőnek természetfeletti fényben a lourdesi képre emlékeztetően Mária, amikor hivatalos ellenőrző útján a friss erdei virággal feldíszített szentkép előtt szokásosan térden állva imádkozik.

 

A jelenés ideje alatt a fára helyezett szentkép eltűnik és helyén kigöngyölődik egy világtérkép. Az erdőkerülő 7 változatban látja az emberiség jövőjét: a vizek kék, a bűn sárga és a hitből élő világ zöld színében. A legutolsó változatban uralkodóvá lesz a sárga, a bűnbe és szennybe merülő földi életünk apokaliptikus színe, és parányira zsugorodik a vallásos hitben engesztelők zöldje. – A Szűzanya tanítja meg az erdőkerülőt a rózsafüzér imádkozás gyermeki művészetére. Vezeklést kér a Szűzanya „a világkatasztrófa előtti másodpercekben.” Lassuta közlése szerint, Mária előre jelzi, ha nem tér meg a világ és nem tart bűnbánatot, az emberiség kétharmada elpusztul. A megtérés elutasításának tragédiájáról Turzovka erdőkerülő látnokának próféciája talán a legmegrendítőbb és legmegdöbbentőbb.

 

 

Dr. Pungur József: Új esztendőben új útra térni!

 

Most, amikor az újév napjával elindulunk az új esztendőbe, Isten arra kér, hogy életünket változtassuk meg. Arra int, hogy a te életed másfajta élet legyen. Járj egy más úton, a keskeny úton – Krisztusnak az útján. Ez az Isten útja, amely hazafelé vezet, amely a célhoz vezet: Istenhez.

 

Milyen lehet ez a más út?

 

–   Eddig kételkedtem, de most teljes szívvel hinni akarok.

 

–   Eddig félelemmel teljes volt a szívem, mert a jövő sötétnek látszott, most az Isten kezébe helyezem magamat, hogy életre-halálra cselekedjen úgy velem, ahogy akar.

 

–   Eddig tele volt a szívem aggódással, most bizalommal;

 

–   Eddig féltem mindentől, most nem félek semmitől, mert Ő jár velem, és Ő fogja az én kezemet.

 

–   Eddig önző voltam, és a világot csak a magam szempontjából néztem, az embereket manipuláltam a magam akarata szerint, most más leszek, szeretnék szolgálni és segíteni azoknak, akik körülöttem vannak.

 

 

Sebastien Desarmaux: Normális, ha valaki mindig ugyanazokat a bűnöket gyónja meg?

 

Néha, amikor a gyónásra gondolunk, elbátortalanodunk, mert azt gondoljuk, hogy már megvallottuk régebben ugyanezeket a bűnöket. Ha azonban ez így is lenne, mindig részesülhetünk ebben a szentségben.

 

Nicolas Buttet atya egy nap panaszt tett kollégájánál amiatt, hogy: „Mindig ugyanazokat a bűnöket követem el.” A pap humorosan válaszolt: „Remélem, nem akarsz újakat elkövetni!” Ez már önmagában kegyelem, amikor a helyzetünket nem súlyosbítjuk új bűnös magatartással. Mi értelme van azonban megvallani, ha mindig ugyanazokat a bűnöket követjük el?

 

„Pedagógiai” szentség

 

A bűnvallomás nem jogi aktus, ez a rendbehozás módja a Jóistennel és önmagunkkal. A megbékélés szentsége kitüntetett alkalom arra, hogy megtapasztaljuk az Atya irántunk való irgalmát. Ez a kegyelem csatornája; az isteni életről valójában a lélek sebein keresztül jutnak el hozzánk, amelyeket Isten megbocsátására mutatunk be.

 

Ez a szentség „pedagógiai” is – ahogy XVI. Benedek pápa mondta: „Ez lehetővé teszi számunkra, hogy Isten szívének bensőségesebb megismerésébe kezdjünk: az Irgalmasság Atyja nem fárad el a megbocsátástól.”

 

 

Molnár Gyula: A Mária-korszak ránk-köszöntése

 

A dicsőséges Mária-korszak ránk-köszöntésének eseményeit, előre kiszámítható, adott földi paraméterek segítségével prognosztizálni nem lehet, a természetfeletti világ paraméterei még az angyalok számára is ismeretlenek. A tartalmukban apokaliptikus jelenések összefüggésükben sem nyújtanak ebben a tekintetben dátumszerű támpontot (La Salette, Fatima, Garabandal, San Damiano, Turzovka, Medjugorje, Nadzsu stb.).

 

A szív teológiájának új iskolája és főiskolai katedrája – különösen a mögöttünk álló 200 évben! – minden Mária-jelenés. Joggal merül fel a kérdés, hogy ebből a fénnyel írt mennyei világból mit ismer és mit fogad el az emberiség? Minden fényben érkező Mária-jelenés misztikájának alapja az Istenember édesanyja és a megváltott teremtmény között folyó párbeszéd. Nem monológ, hanem dialógus, de előfordult néma jelenés is pl. Knockban, a híres írországi Mária szentélyben. A mennyei fény, maga a Világosság hitelesít, oktat, tanít, figyelmeztet – a minden kegyelmet közvetítő társmegváltó által kiválasztott misztikusokon keresztül a gőggel, az Isten elleni lázadással, a hitetlenséggel beárnyékolt mindennapi életünkben.

 

 

Cseh Anikó: Hogyan tudok értelmet adni az életemnek? (II/2. rész)

 

Az értelem a kapcsolatokban bontakozik ki. A kapcsolatok által válik teljessé.

 

Szentháromság kapcsolatát szemlélve elénk tárul a kapcsolati minta. Függőség kapcsolat, értelem és kapcsolat összefonódását fedezhetjük fel:

 

• Milyen kapcsolatom van az emberekkel, a teremtett világgal, Istennel, önmagammal?
• Milyen a kapcsolatom mindazzal, ami körül­vesz?
• Hálás vagyok-e azokért, amik körülvesznek, például a szék, amin ülök, hány ember dolgozott ezen a széken, hogy én itt ülhessek rajta?
• Vagy az étel, amit nap mint nap eszek? Elgondolkodom-e azon, hogyan került az asztalomra?
• Mielőtt használok dolgokat, előtte milyen változásokon ment keresztül? Például a víz, amit iszom…
• És mindazokért a dolgokért, amiket nap mint nap használok, adtam-e hálát?
• Amikkel szüntelen kapcsolatban vagyok és gyönyörködhetem bennük, gondolok-e arra, hogy mind-mind Isten kegyelmi ajándékai?
• Gondoltam-e magamra úgy, hogy Isten kegyelmi ajándéka vagyok? Vagy folyton elégedetlen vagyok: „Uram, bocsáss meg, nem olyannak teremtettél, amilyennek elképzeltem magam!” Ezzel a gondolattal azt állítom Isten előtt, hogy nem jól alkottál engem, nekem nem tetszik ez az ajándék. Ezzel visszautasítom a kegyelmet és Isten Végtelen szeretetét magam zárom ki az életemből, az értelmemből.

 

 

Aczél László Zsongor: Jézus önmagát ajándékozó szeretete

 

Istennek az önmagát ajándékozó szeretetét a teremtésben, a megváltásban és a megszentelésben érzékelhetjük: Ő a kezdeményező a világ teremtésében, hiszen a világmindenség előbb kezdődött, mint a mi létezésünk. Megváltásunk is már kétezer éve történt. A megszentelődés, Isten szeretetének a világba való beáradása is már az első Pünkösd óta tart. Próbáljuk most imádságos csendben átélni a kezdeményező Istennek ezt a kitárulkozását, felénk fordulását, hozzánk lehajlását!

 

a) Isten először a teremtésben ajándékozza magát nekünk. A teremtett világ szépségei, a tavaszi zsongás különösképpen segítenek ehhez: a napsugarak áradása, az éltető eső hullása, a csillagos ég, a nagy hegyek vagy a nagy folyamok. Minden, minden Istenről beszél, Isten felénk fordulásáról, az önmagát ajándékozó szeretetéről. Mózes első könyvéből, a Genezisből tudjuk, hogy a teremtés ­hajnalán Isten Szent Lelke ott lebegett az ősvizek felett. A káoszból, a „tohuva-bohu”-ból, a nagy rendetlenségből Isten szeretete, Szent Lelke alkotta meg a kozmoszt (vö. Ter 1,1-2). Ez a görög szó a szépséget jelzi. A kozmetika szó is ugyanebből a gyökből ered.

 

 

Rodrigo Houdin – Aleteia Paraguay: A szeretet és a megbocsátás története

 

1999 márciusában Paraguayban egy kéthónapos kislányt találtak a kukában. A szomorú hír, amely akkoriban nagy szenzációt keltett a médiában, végül a szeretet és a megbocsátás történetévé vált.

 

Belén María del Mar Caballero, paraguayi lány életének egy fájdalmas epizódját reménnyel és önmaga legyőzésével teli történetté tudta alakítani.

 

Miután egy hulladéklerakóban hagyták, megtalálták, s felnőtt, úgy döntött, megkeresi vér szerinti szüleit, hogy megölelje őket és megbocsásson nekik.

 

Október 31-én a most 21 éves Belén María del Mar meghozta élete egyik legnehezebb döntését: találkozni akart vér szerinti családjával. Ehhez el kellett mennie Cateurába, arra a helyre, ahol a szülei éltek és ahol a szemétlerakóban otthagyták.

 

A lány megismerte vérszerinti szüleit és testvéreit, félretéve a múltat. Azt mondta: „Úgy éreztem, mintha megszabadultam volna egy nagyon nehéz hátizsáktól. Arra gondoltam, ki vagyok én, hogy ne bocsássak meg, mivel én is bűnös vagyok?”

 

 

Cseh Anikó: Milyen ingereknek adom át érzékeimet?

 

Lehet-e a sötétben látni? Ha érzékszerveinket odaadjuk a test kívánságainak, akkor értelmünk homályos vagy sötét lesz. Amikor fénybe kerül az ember, egyre tisztábban lát és egyre alázatosabbá válik. A fényben ismerjük meg magunkat, a fényben látjuk meg igazi önmagunkat. A fény felé kell haladnunk. Ha valami gondunk van, belülről kell megújulnunk, egyénileg.

 

Fontos szerepe van a lelki életben a meggyőződésből fakadó hitnek, melyet János apostol evangéliumából magunkévá tehetünk.

 

A szőlőtő és a szőlővessző

 

Én vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen (Jn 15,1-17).

 

Ha ez a kapcsolat nem működik, akkor jön a kiégés és annak jelei meg is fognak mutatkozni. A gyertya elégését a láng vibrálása, rezgése jelzi. Az ember kiégésének jele is ez a nyugtalan vibrálás. Ellenszere a szüntelen ima: minden reggel, minden este. Isten nélkül „Zero” (semmi) – Istennel „Hero” (hős).

 

 

John Henry Newman bíboros: Támadásra indul-e ma Krisztus ellensége?

 

Támadásra indul-e Krisztusnak és Egyházának ellensége az Istentől való eltávolodás következtében? Nincs-e okunk félni, hogy éppen napjainkban van fokozatosan készülőben, terjedőben és előretörőben valami ilyen aposztázia?

 

Nem törekednek-e csaknem mindenhol a világon, különösen éppen napjainkban, szinte szakadatlanul itt és ott, ezen vagy azon a helyen jobban vagy kevésbé feltűnően… éppen a legcivilizáltabb és leghatalmasabb országokban – nem törekednek-e arra, hogy a vallást eltöröljék a kultúrából?

 

Nem hirdetik-e egyre jobban, hogy a nemzetnek, mint olyannak, semmi köze sincs a valláshoz, hogy az mindenkinek pusztán saját lelkiismereti ügye? Ez pedig azt jelenti, hogy hagyjuk kiveszni az igazságot a világból anélkül, hogy törekednénk megőrizni a mi időnkben és továbbadni az utánunk következőnek.

 

Nem törekednek-e erőteljesen és egyformán az összes országokban arra, hogy megfosszák hatalmától és kiforgassák helyzetéből Krisztus Egyházát? Nem igyekeznek-e lázasan és állandó tevékenységgel a közügyekben a vallás eltüntetésére?

 

 

A Marana Tha újság 2020. november-decemberi
számának tartalmából

 

Katona István: Jézus eljött, hogy újjászülessünk a szeretetben

Az önzetlen szeretet hihetetlen, elképzelhetetlen erő. Éppen csak megmozdul benned és ­máris megváltozik körülötted a levegő. A változás elsősorban benned kezdődik. Letörli arcodról a keserű vonást, elsimítja szemed alól a ráncokat. Belop a szemedbe valami különös csillogást, amitől ragyogni fog az arcod is… új embert épít belőled. Igazi békét ad és igazi örömöt. Úgy szeretni senki sem tud, mint akiben felébredt az igazi szeretet. Karácsony célja ez! Hogy megtanítsa az embert tisztán és igazán szeretni.

1. Megjelent Istenünk emberszeretete

Pál apostol tanít bennünket arra, hogy ismerjük fel a megtestesülés csodálatos üzenetét. Értünk jött el Jézus, vállalta sorsunkat és értünk halt meg. Még egyik korban sem beszéltek annyit a humanizmusról, mint a jelen korban, de egyik korban sem volt annyi embertelenség, mint manapság. Gondoljunk csak a két világháború borzalmaira. – Jézus példát ad az igazi emberiességre, hogy ne csak beszéljünk az emberségről, hanem cselekedjünk is. Ne csak szemléljük a mai ember szenvedését, hanem tegyünk is meg mindent, hogy ki tudjon lépni a bajból. Amikor a csillagokra nézünk, megcsodáljuk Isten hatalmát. De igazán az érinti meg szívünket, amikor karácsonykor ott állunk a betlehemi jászolnál és megdöbbenünk Isten alázatán és jóságán. Az értünk hozott áldozata rávilágít mérhetetlen szeretetére.

2. Újjászületünk a Szentlélekben

Pál apostol arra tanít, hogy Jézus azért született meg itt a földön, hogy mi, emberek újjászülessünk a szeretetben. Mikor Michelangelo megalkotta Mózes szobrát, a római nép összehasonlította azzal az emberrel, aki a modellje volt. Azt mondták, milyen szépet alkotott a művész ebből az emberből. Michelangelo azt válaszolta: Isten az igazi művész, mert Ő ajándékozta nekem az alkotás képességét. Belőlem, bűnös emberből, új embert alkotott.

Újjászületésünk forrása Isten kegyelme. A Szentlélek erőt ad, hogy egészen átadjuk szívünket Jézusnak. A Szentlélek ereje árad belénk és megtörténik a csoda: az önzés helyébe a szeretet lép, a kevélység helyébe az alázat, a harag helyébe a megbocsátás. Angelus Szilezius azt írta: „Ha a szíved üres jászol tudna lenni, Isten nem tétovázna benned újra születni.”

3. Reményt kaptunk az örök életre

Karácsonynak ez a harmadik üzenete: Remélni a végsőkig! Mert a mi reményünk alapja: Isten! Mi volt a betlehemi barlang-istállóban? Hideg, szegénység, jászol… de mégis ebből a barlangból indult el világhódító útjára a kereszténység… itt született meg Isten Országa! Az Egyház lényege nem azonos a struktúrákkal és jogszabályokkal – hanem a benne élő Krisztussal. Ő általa van bennünk a hit ereje, a lélek békéje, a szív szeretete. Vagyis bennünk van az örök élet reménye.

Egy pszichológus azt írta, hogy a mai keresztényekben kevesebb az öröm, mint a régebbi századok keresztényeiben. Pedig azok szegényebbek voltak és sokféle nehézséggel küzdöttek. – Valóban sok emberben kevés az öröm. De miért? Hiszen oly sokféle szórakozási lehetőséget kínál fel a világ… De ez nem elég. Mert az öröm a szív békéjéből fakad. A megtalált Isten első ajándéka az öröm. A megtérő fiatalok mind erről tettek tanúságot akár nálunk, akár Erdélyben… hogy amikor szívükbe fogadták Jézust, mérhetetlen örömet éreztek. Talán évek óta most először tudtak szívből nevetni. S ez az öröm megmarad bennük egész életükben. Jézus eljött, hogy újjászülessünk a szeretetben és az örömben.

 

Dr. Molnár Gyula: Mária-jelenések az utóbbi századokban – 1. rész: La Salette

Az utolsó két évszázad Mária-jelenéseinek áttekintésében a profetikus előrejelzésű, ún. apokaliptikus tartalmú jelenések az 1846-os La Salette, az 1917-es Fatima, az 1958-as Turzovka, az 1961-es Garabandal, az olasz San Damiano, az 1973-as Akita és az 1985-ös dél koreai Nadzsu.

La Salette a francia Alpok 2000 méteres magasságában fekszik, a Corps-i esperesi kerülethez tartozik. 1846. szeptember 19-én az egyszeri, soha nem ismétlődő Mária-jelenés idején még csak turisták közelítették meg ezt a festőien szép alpesi helyet. 1851-ben Philibert de Bruillard, a Grenoble-i egyházmegye püspöke 81 esztendős, s korát meghazudtolóan lóháton megy fel a jelenés Szent Szüze templomának alapkőletételi ünnepségére.

A 2000-ben boldoggá avatott IX. Piusz pápa megválasztásának legelső évében, a Vatikánban már megismeri La Salette „szép Asszonyának” jelenését, és 1854 július 18-án megkapja az illetékes francia püspöktől a Szentszékhez küldött „titkokat”.

1946. szeptember 19-én, a jelenés százesztendős ünnepségén jelen volt XXIII. János pápa, természetesen 1946-ban, mint Giovanni Roncalli ­párisi nuncius.

La Salette a Gondviselés intézkedéseivel szoros kapcsolatban álló máriás kinyilatkoztatás. A XIX. század 50-es éveiben Franciaországot, majd Európát mozgatja meg és hívja fel a megtérésre. – Maximin Giroud (ejtsd: Mákszimen Zsírú) 11 éves tehénpásztornak és Mélanie Calvat (ejtsd; Mélání Kálvá) 15 éves liba- és tehénpásztornak, e két gyermek-látnoknak az volt a mennyei feladata, hogy a Szentatyán keresztül tájékoztassák az emberiséget az Istenanya nagyon komolyhangú üzenetéről.

 

Jeanne-Marie Guyon: Az imádság egyszerű útja

A hit és a szeretet imája

Ez a hit és a szeretet imája, amelyet a hit és a szeretet által végzünk bensőnkben. A hitnek ez az imája egyszerű, tiszta és egyetemes. Ebben az imában nem érzékelünk, sem megkülönböztetni nem vagyunk képesek bármit is. Minden végtelen és mérték nélküli. Nem megszakítható, nem megzavarható vagy megszüntethető.

Lehetetlen megszakítani vagy megzavarni a szív tökéletes Isten felé fordulását, mert a szív nem fárad bele, hogy szeressen.

Folytonos vagy szüntelen imát nem végezhetünk szájjal – szavakkal – vagy gondolatokkal, de elméleti megfontolások, valamint az elme következtetései által sem, mivel ez akaratunk folytonos egyesülése Isten akaratával.

 

P. Dr. Aczél László Zsongor OSPPE: Szívünk mélyén imádkozni…

Vágyódjunk megélni a belül való imát! Ezt a belső imát azért szeretnénk jobban megismerni, hogy még jobban tudjuk gyakorolni is. Kicsi gyermekkorunktól fogva elsősorban a megtanult szövegimákat próbáltuk elmondani imádság gyanánt, amikor a mi Atyánkhoz irányítottuk kéréseinket, vagy a Szűzanyát kértük: Asszonyunk, Szűz Mária, imádkozzál érettünk! Ezek az imádságok mintegy „kijöttek” belőlünk, és a mennyország felé irányultak.

A mostani imagyakorlatunkban inkább a befelé irányulást tanulgatjuk; belül, vagyis a lelkünkben szeretnénk találkozni az Úrral! Most az elcsendesedésünkben gondolatainkat és vágyainkat ne kifelé, hanem befelé próbáljuk irányítani! Legbelül akarjunk találkozni az Úrral!

Igaz, hogy imánkkal akármerre is fordulunk, Istent bárhol megtalálhatjuk, mivel Ő mindenütt jelen van. Az Egyház a szentmisében arra buzdít: Emeljük fel szívünket!, vagyis lélekben emelkedjünk fel Istenhez. De mi most inkább a belül való imádkozást, a belső imádságot szeretnénk megízlelni. Lelkünk legmélyén keressük Őt! Irányuljunk ahhoz, aki a szívünk trónján ül.

 

Dajczer után K.I.: Az Eucharisztia és az utolsó idők (II/2. rész)

8. A szentmise a mennyország előszobája

A hit által megláthatjuk az oltár körül a mennyországot az angyalokkal Krisztus dicsőséges fényében. Ha figyelmesen veszünk részt a szentmisén, akkor megkérdezhetjük magunktól, hogy készen állunk-e arra, hogy Jézus most eljöjjön értünk? Ne keltsen félelmet bennem Krisztus második eljövetele, hanem örömteli hálaadást, hogy Őbenne beteljesül az életem. Nem akarja megzavarni a világomat, hanem inkább szabaddá tenni minden függőségtől. Mert Isten dicsőségében el kell égnie mindennek, ami evilági és helyet kell adnia Isten örök dicsőségének. Az egész evilági élet át kell, hogy alakuljon „új éggé és új földdé”, ahogy a Jelenések könyve végén van (Jel 21,1). Hiszen Jézus eljövetele azt jelenti, hogy megteremti az új eget és az új földet és azt is jelenti, új emberséget ad.

Ez az új föld egészen más lesz, mint az a föld, amelyet most látok és amelyhez tíz körömmel ragaszkodom. Ha várjuk dicsőséges eljöveteledet, ez döntésre is hív bennünket, merjünk dönteni Jézus mellett! Merjünk dönteni a szabadság mellett! Azt is jelenti, hogy már most közelebb akarok lenni az Ő országához, mint ehhez a világhoz, mert az új föld és az új ég lesz az én jövőm, az én életem értelme. Az Eucharisztiában Isten magához akar ölelni engem, be akar vonni felfoghatatlan dicsőségébe.

 

Cseh Anikó: Hogyan tudok értelmet adni az életemnek? (II/1. rész)

A következő elmélkedések, melyek nemcsak elmélkedések, hanem isteni élmények, mély isteni megtapasztalások lettek számomra. Mindezek egy lelkigyakorlat során születtek meg a lelkemben. Ezt a lelkigyakorlatot Madassery Benvin Sebastian verbita szerzetes tartotta.

A lelkigyakorlat alatt az elmélkedések egy kérdés­sorra épültek, amikből néhányat most szeretnék megosztani. Úgy gondolom itt az idő, hogy megtisztítsuk szívünket, mert közelít advent. Ezért lényeges az Istennel való kapcsolatunkat is megújítani: aki nem ismeri még Istent, de vágyakozik szívében arra, hogy találkozhasson Istennel a kegyelem erejével. Ne csupán egy találkozás, hanem Isten-tapasztalás lehessen, melyből meggyőződés, hit születhessen. A kérdések segítségével mélyre evezhetünk, megismerhetjük legmélyebb vágyakozásainkat, felismerhetjük az Élethez való viszonyulásunkat.

Hová, kihez is tartozunk tulajdonképpen?

Van-e értelme magának az életnek?

Erre a kérdésre sokan azt válaszolhatnánk egy szóval, hogy igen vagy nem.

Ez így a helyes válasz lenne. Vagy Igen vagy Nem. De, hogy mélyebbre evezzünk, bontsuk ki ­válaszunkat.

 

Marilyn Hickey: Az eljövendő dicsőség szimbólumai (III/3. rész)

A Szentlélek cselekedetei

Van olyan, hogy egyszerűen csak együtt akarsz lenni Jézussal? Amikor az Apostolok Cselekedeteinek könyvét olvassuk, akkor azt a könyvet olvassuk, amelyben Jézus „együtt van” a hívőkkel a Szentlélek személyén keresztül, és ez a normális állapot. Mondhatnánk azt is, hogy a hívőknek így kellene működniük. Így indult útjára az Egyház.

És azt is tudjuk, hogy nem vereséggel fogja befejezni ezt az utat. A Biblia szerint, ahogy Jézus van, úgy vagyunk mi is. Jézus maga mondta, hogy „aki hisz bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem” (Jn 14:12).

A Szentlélek megeleveníti az Egyházat, hogy meglátszódjon, kik vagyunk igazából Krisztusban – és hogy ki Krisztus bennünk. Minél jobban megértjük ezt, annál inkább tudunk működni a természetfölötti ­szinten.

Az Apostolok cselekedeteinek könyve arról szól, hogy a hívők felismerik, kik ők Krisztusban és hogyan működhetnek a természetfölötti szinten a Szentlélek által. A mi időnkben a hívőknek ez a normális „működési módja”, vagyis azoknak a dolgoknak, amelyek az Apostolok cselekedeteiben vannak feljegyezve ma is meg kellene történniük a mi életünkben, mivel bennünk is ugyanaz a Szentlélek lakik.

 

Nagy Jóska: Karácsonyi elmélkedés

Megfigyeltem, hogy Jézus születése körül két tábort, kétféle embert láthatunk meg. Az egyik táborban alázatos, tisztelettudó, többnyire egyszerű emberek vannak, mint például: Mária, József, a pásztorok, a napkeleti bölcsek.

A másik táborban csupa dölyfös, fölényeskedő, helyzetét vagy hatalmát fitogtató ember van, mint például Augusztus császár, Heródes király, a betlehemi gazdag polgárok, akik egy ilyen hajléktalan várandós asszonyt, mint Mária volt a szemükben, nem fogadnak be az ő hajlékukba, a gyermekgyilkosságot végrehajtó parancsnokok és katonák és ehhez hasonlók. 

Ez a két tábor ütközött akkor is egymással és ütközik ma is egymással a Jézus kérdés kapcsán.

Ma is megfigyelhető ez a két tábor, sőt magunkban is tapasztalunk bizonyos elemeket ezekből a magatartásokból.

 

Dr. Francis MacNutt: A gyógyulás négy típusa (III/3. rész)

Amiért Jézus eljött

Pontosan ez az, amiért Jézus eljött, hogy megszabadítson ezeken a szinteken annak érdekében, hogy teljesen emberiek legyünk. Szent Iréneusz mondta: „Isten azt akarja, hogy teljesen emberiek legyünk” és bizonyos értelemben teljesen isteniek. Nem úgy, hogy mi vagyunk az Isten, de bizonyos értelemben osztozunk Isten istenségében.

Ez az, amit meg szeretnék osztani veletek erről. Vannak kérdéseitek ezzel kapcsolatban?

Kérdések és válaszok

Az egyik kérdés így hangzott: „Honnan tudtad, hogy három gonosz szellem volt és mi volt a nevük?”

Most, mivel mintegy öt éve történt, egészen pontosan elfelejtettem. Az egyik a gyengeség szelleme volt, de elfelejtettem, mi volt a többi. Talán a boszorkányerő szelleme, de nem vagyok biztos benne.

Honnan tudjuk, hogy ezek mik?

A legjobb út a szellemek elbírálásának adománya. Van néhány ember a csoportunkban, Istennek hála, akiknek megvan ez az adomány. Ez annyit jelent, hogy meg tudják mondani, jelen van-e a szellem vagy a probléma csak emberi szintű.

 

 

A Marana Tha újság 2020. szeptember-októberi
számának tartalmából

Katona István: Szép szeretet anyja

A szeptemberi és októberi hónapban sokat foglalkozunk a Szűzanyával. Megemlékezünk a születésnapjáról és a névnapjáról, és októberben a rózsafüzért helyezzük imaéletünk középpontjába. Mária világra szülte Jézust, a szeretet királyát. Mivel a szíve ártatlan volt, ő tudott a legteljesebben szeretni. Egész lelkével, minden erejével szerette Istent és az embereket. Alig tudjuk elképzelni a mai szeretetlen világban, hogy ez mit jelent. Szép ez a szeretet, mert ahol megjelenik Mária, ott megváltozik a légkör. Eltűnik a reménytelenség, eltűnik a szomorúság és mindent betölt a béke s a bizalom a mennyei Atyában. Ezért jó nekünk mindig Mária közelében lenni. Anyai szeretetével átöleli az egész világot. Ezért jelenik meg sok helyen a világban, hogy bátorítson, hívjon szent Fiához, vigasztaljon és erősítsen meg bennünket a szeretetben.

1. Isten kiválasztotta Máriát

A kiválasztásról sokan emberileg gondolkodnak. Azt hiszik, hogy a kiválasztás által Isten kivételez valakivel, többet kap, mint a másik, ezért büszke lehet és lenézheti társait. Mi emberek sokszor így éljük meg, amikor valakit kiválasztunk, Isten azonban a világból akar kiválasztani minket. Hogy ne a sötétségben ­éljünk, hanem világosságban. Éppen ezért minden keresztény kiválasztott. Minden keresztény részesülhet Isten barátságából. Minden keresztény meghívást kapott Isten Országába. Ez nagyszerű lehetőség!

2. Mária elfogadta a kiválasztását

Ha megfigyeljük a Szűzanya életét, azt látjuk, hogy egész életében önzetlen volt. Ez a kiválasztás következménye. Az isteni kegyelem legyőzi az önzés falait és kivezet bennünket belső várkastélyunkból. Ez néha félelmetes tud lenni. Az ember nem élhet önző módon. A földbe rejtett gabonaszemnek el kell pusztulnia, ha sokszoros termést akar hozni. Egy asszonynak meghalt a férje. Nagyon szerette. Leírhatatlan volt a fájdalma. Mindenkitől elzárkózott és vigasztalhatatlan volt. Egy barátnője felhívta telefonon és megkérte, jöjjön el a beteglátogató csoportba, mert szükség van rá. Elment. Amikor látta a kórházi ágyon a betegeket, akik sokkal nagyobb fájdalmat hordoznak, mint ami neki volt, amikor látta, hogy örömöt tud nekik okozni, akkor megvigasztalódott. Már várta a napot, hogy másokon segíthessen. Nemsokára béke és boldogság költözött a szívébe. Megtapasztalta a kiválasztás örömét. Ezután már nem magával foglalkozott, hanem másokért élt. A szép szeretet beköltözött a szívébe!

3. Mária hűséges volt

A kiválasztás akkor tud hatékony lenni, ha párosul a hűséggel. Mária élete nem volt virágos út. Üldözések, meg nem értés, menekülés, aggodalmak, fájdalom tövises útján járt. Mindezek között egy percig se gondolta, hogy elhagyja a megkezdett utat. Mi sajnos nem ­vagyunk tisztában hűtlenségünk következményeivel. Pályát módosítunk, elválunk, barátságot kötünk, majd elhagyjuk barátunkat, templomba járunk, majd új vallást keresünk – elfelejtjük azt, hogy van egy mennyei Atyánk, aki eltervezte életünket. Van egy Megváltónk, aki életét adta azért, hogy a lelkünk szabad legyen a bűntől és megszentelt életet éljünk. Minél többször változtatjuk életutunkat, annál inkább elveszítjük a reményünket és az erőnket. S ha ez elveszik, akkor beleesünk az egyhangú közömbösségbe, életunalomba, ­depresszióba. De ennek nem kell így lennie! Jézus minden kegyelmet megad, hogy keresztény kiválasztottságunk örömében éljünk! Honnan fakadt Mária hűsége? Jézusra nézett és új erőt kapott. Arra gondolt, itt van nekem a világ Megváltója, mennyei Atya rám bízta, nem lehetek gyenge, nem lehetek hűtlen a feladathoz. Mindennapi gondoskodásommal meg kell dicsőítenem Isten nevét! Ez az út számunkra is járható! Jézus velünk van, feladatunk van, Isten Országát kell felépítenünk a világban!

Emmanuel Maillard nővér: A szentek tanítása

Pietrelcinai Szent Pio

A szentéletű kapucinus testvér folyamatosan rózsafüzért imádkozott, hatékony fegyverként szorongatva az imaeszközt; azt a fegyvert, amellyel a Szűzanya ígérete szerint „mindent elnyerhet”.

Pio atya azt mondta:

„Imádkozzátok a rózsafüzért, imádkozzátok mindig, amennyit csak tudjátok.” „A rózsafüzér a kedvenc imádságom. Csodálatos ima! Csodálatosan egyszerű és mély.” Így nevezte Pio atya a rózsafüzért. Ez a szerzetes megismerte a rózsafüzér erejét, miután állandóan imádkozta. Egyébként, ha valaki megkérdezte tőle, miért imádkozik ennyit minden nap, azt felelte: „Ha a Szűzanya mindig erősen ajánlotta, akárhol jelent is meg, nem gondolod, hogy jó oka volt rá?”

Egy másik alkalommal arról számolt be, hogy az ablakából azt látta, az udvar tele van ellenségekkel (démonokkal), akik azt kiabálják: „Halált rá! Halált rá!” Segítséget kért a Szűzanyától, aki erre a kezébe adta a rózsafüzért, hogy használja úgy, mint egy fegyvert. Odalépett az ablakhoz a rózsafüzérrel a kezében, és erre az összes ellenség holtan esett össze.

Pio atya mindig felkelt hajnali egykor, hogy felkészüljön a Szentmise bemutatására. Ezalatt elimádkozta a zsolozsmát és számtalan rózsafüzért. Négy előtt tíz perccel fejezte be a készülést a Szűzanyával, és írott tanúságtételéből tudjuk, hogy Isten Anyja határtalan anyai gyengédségével személyesen kísérte az oltárhoz.

F.M.: Újságunk főszerkesztője 80 éves

Születésnapi riport Katona István atyával

– Atya, mi volt a legszebb élménye papi élete folyamán?

– Természetesen a pappá szentelés! De utána rögtön következett a Szentlélek kiáradása. Budapesten és Pécsett imádkoztak értem, s amikor eljött a Lélek, különleges örömöt éreztem ­éveken keresztül. Úgy éreztem, most értettem meg igazán a papi hivatás lényegét.

– Mit jelent a Szentlélek működése az ember szívében?

– Úgy látom, a magyar egyházban még nincs kidolgozva igazán a Szentlélek teológiája. A francia Yves Congar professzor írt egy 500 oldalas könyvet a Szentlélekről. A német Heribert Mühlen több mint hat könyvet írt a Szentlélek működéséről, s a Szentháromságban betöltött szerepéről. Nálunk Magyarországon igazi teológiai átfogó mű nem jelent meg a Szentlélekről.

De hogy válaszoljak a kérdésre, a Szentlélek által születik meg bennünk Jézus. Ahogy a Szűzanya a Szentlélektől fogant, úgy a hívő ember is kegyelmi értelemben a Szentlélek által fogadja be Jézust. Ahogy Pál írja: „A Szentlélek templomai vagyunk.” (1Kor 6,19) – A második csodálatos ajándék, hogy a Szentlélek által részesülünk az isteni természetben. A Gal 5,22-ben olvassuk a Lélek gyümölcseiről: „szeretet, öröm, jóság, szelídség, tisztaság, türelem.” Ezek végtelen fokban megvannak Istenben, és mi ezekből részesedhetünk. – A Szentlélek megszenteli gondolatainkat és vágyainkat. Általa nem a hatalom és az élvezetek megszerzésére gondolunk, hanem a mennyei dolgokra s a jóra. – A Szentlélek adja meg az Isten megismerésének ajándékát. Általa döbbenünk rá, hogy Ő a mi Atyánk, a szó legmélyebb értelmében. Általa ismerjük fel, hogy mindent általa kaptunk.

Dajczer után K.I.: Az Eucharisztia és az utolsó idők (II/1. rész)

Bevezetés

Amikor Jézus a gerázaiak vidékére ért, talált ott egy ördögtől megszállott embert, aki életveszélyesen fenyegette az ott lakókat. El tudjuk képzelni, hogy valaki megy az utcán és szembejön az ördögtől megszállt ember, aki elkezd kiabálni és veszélyesen fenyegeti a járókelőket? El tudjuk képzelni, milyen félelmetes jelenség lehetett? Amikor ide-oda bolyongott temetőkben vagy hegyoldalakon, az emberek messze elkerülték, nehogy találkozzanak vele. És ebben a helyzetben Jézus odament hozzá és megszabadította az ördögtől.

1. Jézus szabadít isteni hatalmával

Ebben a szabadításban megnyilvánult Jézus isteni hatalma és szeretete. Amikor a gerázaiak látták, hogy a megszállott ott ül gyógyultan Jézus mellett, nagyon elcsodálkoztak. Beszélget vele és úgy viselkedik, mint a többi normális ember, ezen elámultak. De ez a tény mégsem érintette meg annyira a szívüket, hogy fölismerjék Isten látogatásának nagyságát. Azt kérték, hogy: „Menj el tőlünk!”

Az ördögök azt kérték Jézustól, hogy mehessenek a disznókba. Jézus megengedte, hogy az emberek lássák a gonosz pusztító hatalmát. Megengedte, hogy a disznókba menjenek és azok meg, ahogy megszállták őket az ördögök, berohantak a tóba és megfulladtak. A pásztorok megdöbbentek és rohantak a gazdákhoz elmondani, hogy mi történt. Ahelyett, hogy befogadták volna Isten különleges látogatásának kegyelmét, elkezdték sajnálni a disznókat. Lehet, hogy a szemük előtt megjelent, milyen jó kolbász lehetett volna ezekből a disznókból, meg milyen finom szalonna, meg disznósajt és most mindez elveszett.

Gamon Ewa nővér: Az Istennel való élet: igazi, boldogsággal teli kaland

Szeretném elmesélni nektek, hogyan formálta ­Isten az életemet:

Egy nagyobb faluban nőttem fel Lengyelországban. Öt testvérem van, én vagyok a negyedik a sorban. Vallá­sos családból származom, minden vasárnap misére mentünk, bár nem mindig együtt. Nálunk nem volt szokásban a „családi mise”, választhattunk, melyik misére megyünk. Gyermekkoromban egy gyerekközösséghez tartoztam. Átlagos élet, semmi különös. Mindig arról álmodtam, hogy majd lesz férjem, sok gyerekem és kertes házban fogunk lakni. Soha nem gondoltam arra, hogy szerzetes legyek, az mindig a nővérem akart lenni. Ő hétköznap is járt misére és minden rendezvényre, amit a plébánia szervezett. Én, mint a jó keresztények, csak vasárnap és néha-néha hétköznap jártam. A családunkban volt egyszer egy beszélgetés a szerzetesi életről, és akkor Édesanyám azt mondta, ha valaki szerzetes akar lenni, akkor hivatást kell kapnia Istentől. Én még nem tudtam, mi az, hogy hivatás, azt hittem, levélben jön, nagyon megijedtem és imádkoztam, hogy én ne kapjak ilyen levelet.

Középiskolás koromban elkezdtem házibulikba, szórakozóhelyekre járni. Sok barátom volt és valóban tetszett nekem az az élet. Nagyon jó tanuló voltam, karrier lehetősége is állt előttem. Elég szerencsés voltam és eszembe sem jutott másmilyen élet, csak a családi.

Marilyn Hickey: Az eljövendő dicsőség szimbólumai (III/2. rész)

A Bírák könyvében azt látjuk, hogy a Szentlélek rászállt Gedeonra, hogy segítsen neki (Bírák 6,34). Az Úr angyala megjelent Gedeonnak és bejelentette: „Az Úr veled, erős férfiú!” (Bírák 6,12)

Gedeon döbbenten motyogta: „Kivel, velem? De hát én nem is vagyok elég okos! A családom szegény, és halmozottan hátrányos helyzetűek vagyunk. Én nem hiszem, hogy rám gondolsz!”

Az Úr angyala azonban tudta, hogy Gedeonra rá fog szállni Isten Szentlelke és át fogja formálni őt.

S valóban, miután a Szentlélek rászállt, Gedeon megszabadította a zsidó népet az ellenség kezéből – összesen háromszáz emberrel, miközben a midianiták hetvenkétezer fős seregével álltak szemben! Nagy uralkodója lett Izraelnek, mert a Szentlélek rászállt, átalakította, és csodákat cselekedett általa.

Az eljövendő dolgok képei

A Biblia olyan, mint egy képeskönyv, és az Ószövetség „képeket” ad az eljövendő dolgokról. A Bibliában végig azt látjuk, hogy Isten kijelenti azt a Személyt, akinek az az elhívása, hogy segítsen nekünk. Az Ószövetségben számos olyan, a Szentlélekre vonatkozó utalás van, amely az eljövendő valóságot szimbolizálja. Ezékiel könyvében a próféta száraz csontokat látott, amelyekre Isten rálehelt Szentlelkének „szelével”: „A négy szelek felől jöjj elő lélek és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy megelevenedjenek!” (Ezékiel 37,9)

Ida: Anyád méhétől fogva kiválasztottalak (Tanúságtétel)

Nagyon sok belső zavarral érkeztem a lelkigyakorlatra; a munka és a családi viszályok foglalkoztattak. A testvéreimmel való gyermekkori veszekedések és a most, felnőtt korban feltörő irigység gyakran vetette fel bennem a gondolatot, minek is születtem én meg harmadik gyerekként?

Sáregresen a kápolnában már az első felcsendülő dallam választ adott a kételyeimre:

„Anyád méhétől fogva kiválasztottalak, az enyém vagy, az enyém vagy, az enyém vagy” – mondja az Úr –, éreztem, hogy hazaér­keztem!

Lassan-lassan oldódtam fel, kértem az Urat adjon több hitet és bizalmat, hogy egészen Rá tudjam bízni magam, mindig bízzak a Gondviselésben, ne akarjam a magam elképzelései alapján irányítani az életemet, hanem helyezzem Isten tenyerébe.

Dr. Francis MacNutt: A gyógyulás négy típusa (III/2. rész)

Ima és gyógyszer

Számomra az egyik nagyon érdekes dolog, hogy az orvosi terület kezdi megtapasztalni és kezd bennünket tanácsokkal ellátni arra vonatkozóan, hogyan függnek össze ezek a dolgok. Az elmúlt húsz évben több orvos is kidolgozott elméleteket, miért leszünk szívbetegek. Mint tudjátok, a szívbetegség az első helyen áll a halálos betegségek között az országban (USA). 6-700.000 ember hal meg minden évben szív- és érrendszeri problémák miatt. A rák a második halálok, közel mintegy 400.000-rel. De az orvosok bámulatos elméletekkel állnak elő.

Azt hiszem az első, amit valaha is olvastam az A típusú viselkedésről és a szívről szólt, két kardiológus írta. Elküldték az irodájukban lévő bútort, hogy újrakárpitozzák és a bútor-specialisták voltak azok, akik erre az eredményre vezették őket. Azt mondták: „A bútorotok nagyon különös. Az eleje teljesen le van kopva, ahol a kar pihen. A háta teljesen új. Milyen emberek ülnek ezekben a székekben?”

A kardiológusok elkezdték vizsgálni a betegeiket, és azt találták, rendben voltak, őszintén.

Kitalálták az A és a B típusú viselkedést. A B típusúba azok az emberek tartoznak, akik hátradőlnek, mint a latin-amerikaiak, akik nem nagyon aggódnak az idő miatt, vagy hogy odaérnek-e valahová időre – olyanok, akik nem aggodalmaskodnak a különböző dolgok miatt.

 

A Marana Tha újság 2020. július-augusztusi
számának tartalmából

 

 

Katona István: Isten utáni vágy 

Minden emberben van egy titkos vágy a teljesség után. Sokan nem tudják, hogy ez a teljesség maga az Isten. Ez a vágy katedrálisokat emel és országokat épít. Ez a vágy néha kiszakítja az embert családja köréből és idegen országokba vezeti. Ez a vágy a kősziklából vizet fakaszt és kettészeli a tengert. Ez a vágy bátorrá tesz, erősíti az akaratot és újjáéleszti az embert. Ez a vágy akkor nyilvánul meg a maga teljességében, amikor életünk végén belezuhanunk Isten szeretetének láng-tengerébe és akkor csak sírni tudunk a meghatottságtól. Mindez ott rejtőzik a Szentírás szavai mögött. Ezért fontos minden nap kézbe venni Isten igéjét. 

1. Szomjazzuk az Istent 

Ha Isten után úgy vágyakozunk, mint a szomjas vándor a víz után, akkor elnyerjük az Ő gazdagságát. A próféta felkínálja: „Igyatok ingyen, nem kell érte semmit se fizetni” (Iz 55,1). – Élt a régebbi időkben egy francia tábornok, aki ateista volt. Elhatározta, hogy egyetlen lányát úgy neveli, hogy ne legyen semmi kapcsolata a vallással. A keresztet, képeket, minden vallási tárgyat eltüntetett a házból, hogy gyermekét semmi se emlékeztesse Istenre. Nevelésében is következetes volt, mindent a természet erőiből magyarázott. Eltelt húsz év, amikor egyszer fáradtan hazaért és megkérdezte lányát: „Választottál-e már valakit életed társául?” – A lány bátran így szólt: „Igen, atyám, választottam, úgy hívják, hogy Jézus Krisztus. Neki adtam az életemet. Már három év óta szeretem Őt. Tudtodon kívül ismertem meg, és már nem mondok le róla!” Az apa megrendült. Nem volt felkészülve erre a válaszra. Látta a lánya szemében az örömöt, a tiszta hitet és a bizonyosságot. Érezte, hogy itt nagyobb erők vannak, mint amilyenekkel ő meg tud birkózni. – Íme, a titkos vágy feltört egy fiatal lány életében. Ez a lehetőség előttünk is itt van! Ha teljesen befogadjuk Jézust, az öröm és erő betölti az életünket. Ez a Szentlélek ajándéka! 

2. A hitben eggyé válunk Jézussal 

Pál apostol azt írja egyik levelében: „Sem halál, sem élet, sem egyéb erő el nem szakíthat minket Isten szeretetétől” (Róm 8,35). Mikor következik be ez az állapot? Amikor eggyé válunk Vele. A hit igazi megtapasztalásához nem elég, ha néha imádkozunk és templomba járunk. Isten többet akar! Eggyé akar válni az emberrel, mint a fa a földdel – amikor belé ereszti gyökereit; vagy mint a vér a testtel, amikor minden részét átjárja és élteti. Az egység lényege az akarat egysége. Ez mutatja meg, hogy már Istené vagyunk. Amikor már nem lázadozunk, nem teszünk fel kérdéseket, mert mindent elfogadunk. Sőt, mindenért hálát adunk. Amikor nem kritizáljuk Őt, mert felfedeztük, hogy akár eső zuhog, vihar tombol vagy ragyogó napsütés vesz körül – minden Isten szeretetéből van. Ha már elértük ezt a pontot, akkor mi is mondhatjuk Pál apostollal: sem élet, sem halál, semmi el nem szakíthat minket Isten szeretetétől. 

3. Jézus táplálni akar 

Egy alkalommal azt írja az Evangélium: Jézus ötezer férfit és ötezer asszonyt táplált a pusztában. Miért tette ezt? Azért, hogy felfedezzük: Isten mindig ilyen. Mindig táplálni akar! Mert Ő maga a végtelen élet. Ez az élet pedig ki akar áradni mindenkire. Ezt bizonyítja, hogy a kereszten életét áldozta értünk. Ezt bizonyítja az Eucharisztia, amivel táplálni akarja életünket. Ezek mind az isteni szeretet ajándékai. – A hitetlen ember azzal indokolja hitetlenségét, hogy ha elfogadná Istent, akkor sok mindent meg kellene változtatnia az életében. Azt gondolja, hogy az Úr elvenné örömeit, szórakozásait, és valami szürke, egyhangú életet kellene élnie. Pedig Isten egy szebb életet akar adni! Tiszta örömöket, tiszta szeretetet és lelki boldogságot. Mindez megkívánja a hit bátorságát. Mondj igent Isten hívására és boldog leszel! 

Emmanuel Maillard nővér: A böjt győzelemre segít a gonosz ellen 

A zsidókeresztény hagyomány azt tanítja, hogy a böjt nagyon hatásos eszköz a sátán ellen. A böjt ezért lesz egyre fontosabbá ma, amikor folyamatosan a gonosz erői ellen harcolunk. A Szűzanya mondta Medjugorjéban: „Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy imádságban éljétek meg hivatásotokat. Ma, mint eddig még soha, a sátán a gyűlölet és a békétlenség ragályos szelével szeretné az embert és lelkét megfojtani… A gyűlölet és a háború napról napra növekszik…” (2015. január 25.) 

A szemünk előtt zajlik a pusztítás, amelyet a sátán a családokban, a gyermekek és különösen a fiatalok körében végez. A halál kultúrája gyökeret eresztett a nyugati országokban. Medjugorjéban sok az olyan zarándok, akik kétségbeestek, mert gyermekeik drogoznak, züllenek vagy olyan úton járnak, amely a halál felé viszi őket. Ezek a szülők arra kérik a látnokokat, hogy imádkozzanak gyermekeikért, hogy azok felhagyjanak a drogokkal, a prostitúcióval, és ne a gonosztól jövő zülléssel próbálják elnyomni lelkük ürességét. „Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok a szándékaimra. Újítsátok meg a böjtöt és az imát, mert a sátán ravasz és sok szívet bűnre és kárhozatra csábít…” (2012. október 25.) 

Emlékeztetni szoktam őket arra, hogy a háború, ami a családokban és a fiatalok szívében tombol, s amiről a Szűzanya is beszél, ugyanaz a háború, ami lehet, hogy az ő gyermekük életét is éppen tönkreteszi. „Drága gyermekeim, egyedül imádsággal és böjttel lehet a háborúkat megállítani.” A jelenések kezdetén a Szűzanya nem katonai hadviselésről, hanem a családokban zajló háborúkról beszélt. A Béke Király­nője azt mondja: „Amikor egy háború elkezdődik, az azért van, mert a háború már ott van a szívetekben. De ha békét teremtetek szívetekben, a világban zajló háború is azonnal véget ér.” (Magánüzenet Vickának az Öbölháború idején, 1991.) 

Francois: Imák Jézushoz 

„JÉZUS, TE ÉDES, Te jó, Szent Szívedet kérem, ha Szereteted és végtelen Irgalmad átérzem, erősítse szívemet; könyörgök hát, ne hagyd soha, hogy a démon megzavarjon. Önmagamat teljesen adni – erre vágyom, hogy szolgáljalak szeretettel és örömmel, ahogy Te kívánod. Kérlek, adj erőt: el ne bátortalanodjak és örömmel dolgozzak. Tekintetem emelem Rád, végtelen Szeretet, csak Terád! Ámen.” 

* * *

„Ó ÉN JÉZUSOM, úgy, de úgy szeretsz Te minket, nézd gyöngeségem és szeretetem: gyöngeségemből gyógyíts meg, ahogy szereteteddel eltöltesz, hogy teljes szívvel dicsőítselek. Minden Szereteted add nekem át, hogy éljek és lélegezzek Benned, és a bűneimért bocsáss meg: Neked soha nem akarok már fájdalmat okozni. De kérheted-e a szívemtől, amit kérni kívánsz? Jó szándékkal, ahogy tudok, mindent Neked fogok adni, de csak akkor, ha segítesz. Ámen.” 

E.G.W.: Az élő vízből másoknak 

„De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4,14)

A megváltás terve ajándékkal kezdődik és végződik, ezért azt tovább kell adni. Ugyanaz az áldozatkész lelkület, mely üdvösségünket megszerezte, tovább él azok szívében, akik részesülnek a mennyei ajándékból. 

Péter apostol ezt mondja: „Legyetek vendégszeretők egymás iránt, zokszó nélkül. Szolgáljatok egymásnak azzal a kegyelmi ajándékkal, amit ki-ki nyert, mint Isten sokféle kegyelmének hű közvetítői." (1Pt 4,10) 

Jézus pedig így szólt tanítványaihoz, amikor kiküldte őket: „Ingyen vettétek, ingyen is adjátok" (Mt 10,8). 

Aki teljes összhangban él Krisztussal, abban nem lehet semmi önzés vagy magába fordulás. 

N.N.: Jézus szavai a szeretetről 

Bevezető 

„Mivel szeretlek és egy örökkévalóság óta várok rád, hogy neked adhassam a földön szeretetemet, amely vezet és átváltoztat olyanná, amilyennek az örökkévalóságban kell lenned – szükségem van akaratod kinyilvánítására. Tizenkétszer foglak megkérdezni:

Akarod az Én akaratomat tenni – szeretetből?

1. „Mivel szeretlek, meg kell nyitnom a szívedet. A szeretetből fakadó válasznak szíved akaratából kell jönnie. Nem az értelem teszi a hitet elevenné és méllyé, hanem a szeretet. Azért szeretetedet próbára kell tennem, megítélnem, megtisztítanom. Ezért megbíztam angyalomat, hogy kopogtasson a szíveden: Hajlandó vagy Irántam való szeretetből a Krisztus-követés nehéz útján járni a földön? Akarod az Én akaratomat tenni – szeretetből?”

A legjobb „terápia”: 101 idézet a gyógyuláshoz 

Újságunk előző számában olvashattak kedves olvasóink Dr. Lilien B. Yeomans orvos szokatlan, de szenzációsan eredményes terápiájáról, amelyben a szokásos, fizikai síkon alkalmazott orvosi kezelés helyett egy újszerű, természetfeletti módszert alkalmaz. Az általa javasolt hitmegvallás kibővíthető 101 rövid szentírási idézettel, melyeket Isten mondott, illetve ígért az embernek. A gyógyuláshoz kapcsolódó ajánlott bibliai idézeteket itt közöljük. 

Mit mondott Isten?

Honnan tudjuk, Isten akarata-e számunkra a gyógyu­lás vagy sem? Nincs jelentősége annak, mások mit mondanak erről. Csak az a lényeges, mit mondott Ő a gyógyulásról? 

Emlékezz arra, hogy Isten nem személyválogató (ApCsel 10,34.), és Ő soha nem változik (Mal 3,6.). Tehát, amit Ő tegnap mondott népének, ma ugyanazt mondja neked is. Isten Igéje azt jelenti, hogy Isten általa beszél hozzánk.

 

Ezek az állítások közvetlenül a Bibliából lettek kivéve, apró változtatással vagy változtatás nélkül. Az Igék és mondatok szerkezete helyenként megváltozott, hogy személy szerint rád vonatkozzanak és néhány esetben összegezzék a gondolatokat. Többet ezen állítások közül a következő kifejezések vezetnek be: „Ha az én parancsolataimban jártok…”, „Ha hisztek…”, „Ha engedelmeskedtek…”, stb..

Marilyn Hickey: Az eljövendő dicsőség szimbólumai (III/1. rész)

Isten már az Ószövetségben bepillantást ad nekünk az eljövendő Vigasztalóról és Segítőről. A Szentlélek jelenléte az egész Ószövetségen keresztül végigkövethető egészen a pünkösd dicsőséges napjáig, amikor is kitöltetett a hívőkre és betöltötte őket Isten jelenlétével.

Több helyen is látni fogjuk, ahogy mozgott az embereken vagy rájuk szállt – de csak bizonyos alkalmakkor. Nem lakott bennük. Erről azért fontos megemlékezni, hogy értékelni tudjuk azt, hogy most a Szentlélek kenete és ereje bennünk lakik.

Dávid király példája jól mutatja a Szentlélek jelenlétét az ember életében. Miután vétkezett és házasságtörést követett el, azt kérte Istentől: „Ne vess el engem a te arcod elől, és a te Szentlelked ne vedd el tőlem" (Zsolt 51,13). Dávid azt mondta, nem tudna meglenni anélkül, hogy Isten jelenléte meg ne nyugodjon rajta úgy, mint azelőtt, mielőtt a bűnét elkövette volna.

A szívünkben lévő kovász

„Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkel.” (Lk 13,20-21)

Ez a példázat az evangélium mélyreható, és magába olvasztó erejét ábrázolja. Ez azért szükséges, hogy az egyházat isteni hasonlatosságra alakítsa át azáltal, hogy egyenként munkálkodik a tagok szívében. Ahogy a kovász megkeleszti a tésztát, úgy dolgozik a Szentlélek az emberi szívben. Úgy, hogy annak minden képességét és erejét felhasználja. Összhangba hozza Krisztussal a lelket, a testet és a szellemet.

A példázatban az asszony a lisztbe tette a kovászt. Ez azért volt szükséges, hogy egy igényt kielégítsen. Ezáltal Isten azt akarta megtanítani nekünk, hogy az ember önerejéből nem tudja elérni az üdvösséghez szükséges dolgokat. Pusztán az akarata által nem tudja megváltoztatni önmagát, ezt a munkát az isteni kegyelem (kovász) végzi el. Átalakító és újjátevő hatalma által változást hoz létre az emberi szívben. Új gondolatok, új érzések, új célok ébrednek benne. Az ember nem kap új képességeket, de a meglévő képességei megszentelődnek.

Dr. Francis MacNutt: A gyógyulás négy típusa (III/1. rész) 

A gyógyulás négy típusa 

I.  Első típus: FIZIKAI GYÓGYULÁS 

II. Második típus: BELSŐ GYÓGYULÁS vagy érzelmi gyógyulás – „Emlékek gyógyulása” 

A. Mindannyiunknak szüksége van belső gyógyulásra valamilyen szinten 

B. Hogy azok lehessünk, akiknek Jézus akar minket, szükségünk van belső gyógyulásra 

III.  Harmadik típus: LELKI GYÓGYULÁS, irány az üdvösség – a legmélyebb szinten való gyógyulás az akarat vagy a tudat területén 

A. Kegyelemre, nemcsak törvényre van szükségünk

B. A szenvedély egy példa

C. Ez a legjelentősebb gyógyulásfajta

IV.  Negyedik típus: SZABADÍTÁS – a fizikai gyógyulásnak ördögi komponense is lehet

V.   Mind a négy típusú gyógyulásnak vannak közös részei és mindegyik hat a másikra

A. Annak érdekében, hogy a teljes személy meggyógyuljon, mind a négy típust alkalmazni kell

B. Jézus azért jött, hogy mindezeken a szinteken megszabadítson bennünket.

Hangsúlyos pontok

Jézus azért jött, hogy életünk minden területén megszabadítson, hogy minden szinten meggyógyítson minket. Ez a Bevezetés a Gyógyulásba című előadást követő lecke még erőteljesebben foglalkozik a gyógyulás négy típusával, bibliai alapokat ajánlva a különböző típusokhoz, és érvelést ajánlva arra vonatkozóan, miért van szükségük az embereknek a különböző szinteken való gyógyulásra.

Bevezetés

A gyógyulás négy fajtájáról szeretnék most beszélni. Ismétlem, nem sokat láttam erről írásban, de az egyik leghasznosabb dolog, amit ismerek a gyógyítási szolgálatában – azt tudni, hogy négy fajta létezik. 

 

A Marana Tha újság 2020. május-júniusi
számának tartalmából

 

Katona István: A Szentlélek megújítja az Egyházat

Pünkösd ünnepén megemlékezünk arról a csodálatos napról, amelyen beteljesült a tanítványok várakozása: Isten Lelke leszállt rájuk. Ezzel elindult az Egyház világhódító útjára. A szentképeken az egyházat hajóval ábrázolták, amelynek vitorláit duzzasztotta a Szentlélek szele – így tudott a történelem viharos tengerén előrehaladni. A Szentlélek nélkül egyhelyben vesztegel az Egyház hajója – a Szentlélek nélkül verejtékes küzdelem Krisztus követése. – De a Szentlélek által minden megváltozik… a szentmise találkozás lesz az élő Istennel, a Szentlélek által megelevenedik a Szentírás üzenete… a Szentlélek által örömmé válik az imádság. Ezért kell nekünk szívünk mélyéből kérni: Jöjj, Szentlélek, szabadítsd meg szívünket a sötét, reménytelen gondolatoktól! Jöjj el, Szentlélek, hogy általad megújítsuk az Egyházat és a világot!

1. Kiárad a Lélek minden emberre 

Joel próféta 400 évvel Jézus előtt hirdette, hogy amikor eljön a Messiás és elküldi a Szentlelket, még a gyermekek is meg fogják tapasztalni a Lélek kiáradását. A közelmúltban egy fiatalember beszámolt arról, hogy a lelki sebek miatt a szíve megkeményedett és önző lett. Úgy érezte, senki sem érti meg, ezért magába zárkózott. Nem voltak barátai, csak végezte mindennapi fela­datait. A szentmisén azonban mindig békét és örömöt tapasztalt. Érezte, hogy a Szentlélek olyan vágyat indít el benne, hogy forduljon Jézus felé és fogadja be az Ő szeretetét. Ezután megpróbált barátságos lenni a környezete felé. Mindenki meglepődött az átalakuláson. Hónapok teltek el, amíg a Szentlélek elvezette a teljes megtéréshez. Nem is álmodta, hogy ez lehetséges. A lelke meggyógyult, eltűnt a reménytelenség, állandó lett benne a vidámság és a barátságos magatartás. – Pontosan úgy, ahogy az apostolokkal is történt. Pünkösd előtt nagyravágyók, veszekedők voltak – Pünkösd után mindent elengedtek, ami fogva tartotta őket és elindultak meghódítani a világot Krisztusnak.

2. Az imádság Lelke

Pál apostol a Szentlélek egyik legfontosabb ajándékáról ír: az imádságról. Őszintén megvallja, hogy nem tudunk helyesen imádkozni, de a Szentlélek megtanít rá. Mit jelent ez? Kérő imát mindenki tud mondani. „Uram, adjál nekem egy szép lakást, autót, sikereket a munkámban”, stb. De vajon ez az az imádság, amire a Lélek meg akar tanítani? Imádkoztál-e már Isten jóságában és szépségében gyönyörködve? Imádkoztál-e már úgy, hogy nem nézted az órát, mert belefelejtkeztél Isten jelenlétébe? Imádkoztál-e már úgy, hogy tele voltál hálával és dicséretekkel? A Szentlélek erre akar rávezetni. Mit kell ezért tenni? A Lélek által adott imádság forrása az iránta érzett mély szeretet, amelyben már semmi mást nem akarok, csak az Ő akaratát és dicsőségét. Ehhez viszont az szükséges, hogy megnyissuk szívünket Isten szeretete előtt. Mert az a végtelen szeretet, amely Ő maga, mindent meg akar adni, ami boldoggá tesz minket. Ha ezt felismerjük, akkor már spontán fakad belőlünk a viszontszeretet.

3. A belső forrás titka

Jézus a szomjúsághoz hasonlítja azt a vágyat, hogy elnyerjük a Szentlelket. Ahogy a nyári melegben semmi más nem érdekel csak a víz, úgy kell szomjazni a Szentlelket. Aki így várja, annak betölti szívét a Szentlélek és elárasztja örömmel. Így képesek leszünk arra, hogy Jézus életét éljük a mai világban. Jézus mindenkinek a szívét meg akarja gyógyítani, hogy képes legyen a szeretetre. El akarja venni a fájó emlékeket, félelmeinket, szomorúságainkat, fájdalmainkat, hogy boldogok legyünk. De azért is, hogy a Szentlélek működni tudjon bennünk. A koronavírus okozta aggodalom megtanított arra, hogy életünk mennyire törékeny. Rájöttünk, hogy mindent elveszíthetünk. Felismertük, hogy kell valami, ami szilárd, ami el nem veszíthető. Ez pedig az Istenbe vetett hit. A Szentlélek ezt akarja megadni nekünk!

Seres Béla SVD: A Szentlélek tanúságot tesz Jézusról

„Mikor eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, Ô tanúságot tesz rólam. Ti is tegyetek tanúságot rólam, mert kezdettôl velem vagytok.” (Jn 15,26).

Az Úr Jézus sok mindent elárul e pár szóban az isteni személyekről. Egyértelműen azt mondja: Én küldöm a Szentlelket az Atyától. A Fiú öröktől fogva az Atyától születik és az isteni természetet az Atyától kapja. Az isteni természettől azt is kapja, hogy Tőle is származik a Szentlélek. Így küldi az Atyától Ő a Szentlelket. Együtt küldik. A Szentlélek az Atyától származik elsősorban, mert az Atyától születik a Fiú is. De ez nem zárja ki azt, hogy a Szentlélek a Fiútól is származik. Az előző bizonyítja, mert a Fiú küldi a Szentlelket az Atyától. Ezt értették félre a keleti egyházban, hogy a Szentlélek az Atyától származik. Elmellőzték az előző mondatot. A Fiú küldi az Atyától, tehát a Fiútól is származik, mert különben nem küldhetné.

„A vigasztaló tanúságot tesz rólam.”

A Szentlélek nemcsak tanítja az apostolokat és az Egyházat. Az Apostolok ugyanis nemcsak az Egyházat képviselik, hanem a Szentlélek általuk tanúságot is tesz Jézusról a világban. Az apostolok a Szentlélek eljöveteléig hallgattak, pedig megvolt már Jézus tanítása, megvolt Jézus fölhatalmazása, küldése. Mikor a Szentlélek rájuk szállt Pünkösdkor, nem féltek senkitől, a Szentlélek bátorságot adott a vértanúsághoz. Kimentek a tömeg közé és igen nagy lelkesedéssel, fölvilágosultsággal hirdették az Úr Jézust. Oly lelkesen, tüzesen szóltak Jézusról, hogy némelyek részegeknek tartották őket. 

Érdekes, hogy az Énekek énekében a Szentlélek a Szeretetet jellemzi. Csak egy helyet hozok: a mennyasszony, vagyis az Egyház (vagy Szűz Mária, vagy a hívő) mondja Jézusról, az isteni Vőlegényről: „Bevitt engem a boros házba s a cégére fölöttem: szeretet.” Ezt a szeretetet, mint Szent Pált már többször idéztem, Isten a szívünkbe árasztja a Szentlélek által, akit nekünk adott.

A szenteltvíz titokzatos ereje

Katolikus templom bejáratánál szenteltvízbe mártott ujjal vetünk keresztet. Mi történik, amikor ujjunk ezzel a titokzatos anyaggal érintkezik? Miféle erő rejlik benne?

 „Egy alkalommal egy kápolnában voltam, amikor egyszerre csak megjelent [az ördög] a bal oldalamon, utálatos alakban… Azt mondta nekem rettenetes hangon, hogy kimenekültem ugyan a karmai közül, de ő tudni fogja a módját, hogy újra hatalmába kerítsen. Nagyon megijedtem, s keresztet vetettem oly sűrűn, ahogy csak tudtam; erre eltűnt ugyan, de azonnal megint visszajött. Ez kétszer is megismétlődött; úgyhogy nem tudtam, mit tegyek. Szerencsére volt ott szenteltvíz: abból hintettem feléje, s akkor nem jött többé vissza.”

Mindez nem valami egyszerű lélek képzelődése: az esetet a lelki élet egyik legnagyobb mestere, Avilai Szent Teréz egyháztanító írta le Önéletrajza 31. fejezetében.

Szentté-avatási perében az egyik nővér tanúként nyilatkozta Terézről: „Semmiért a világon nem engedte volna, hogy valaha is útnak induljunk szenteltvíz nélkül… szenteltvízzel telt üvegcséket vittünk, s azokat az övünkhöz erősítettük. Megkívánta, hogy az ő övére is tegyünk mindig egyet, s ilyenkor azt szokta mondani: »Nem is tudják, hogy mennyire könnyebben érzi magát az ember lelke, ha szenteltvíz van a keze ügyében. Nagy szerencse az, hogy ily könnyen hinthetjük magunkra Krisztus Urunk vérét.«” (Szeghy Ernő OCD, az Önéletrajz fordítójának megjegyzése, Budapest 1928, p. 327.).

A legjobb „terápia”: Istennél semmi sem lehetetlen!

Rendkívül érdekes és egyúttal figyelemreméltó Dr. Lilien B. Yeomans orvos szokatlan, de szenzációsan eredményes terápiája. A szokásos, fizikai síkon alkalmazott orvosi kezelés helyett egy újszerű, természetfeletti módszert alkalmazott a doktor. Az általa javallt igei hit-megvallást ki lehet bővíteni 101 rövid idézettel, amelyet Isten mondott, illetve ígért az embernek. [A gyógyuláshoz kapcsolódó bibliai idézeteket újságunk következő számában közöljük.]

A legjobb „terápia” az, ha Jézus Krisztus elfogadásával az ember elnyeri az üdvösséget, majd a bibliai idézeteket magára vonatkoztatva számtalanszor megvallja, azaz hittel és hangosan elimádkozza. Mindezek mellett még rendszeresen hallgat gyógyu­lásról szóló bibliai tanításokat is.

Istennél nincs lehetetlen (Mk 10,27), mert – az Úr kegyelméből – halálos betegségből is felépültek már sokan. A századfordulón (az 1900-as évek elején) Dr. Lilien B. Yeomans egy „hit otthont” hozott létre. Ott az orvostudomány számára menthetetleneket gyógykezelt negyven évig oly módon, hogy hirdette nekik az Evangéliumot. Az Evangélium görög szó jelentése: örömhír.

K.I.: A Szentlélek engedelmességre nevel bennünket

Jézus példája

Az Atya ugyanolyan engedelmességet vár el az embertől, mint amilyen engedelmességet Jézus tanúsított Őiránta. Az ember nem győzedelmeskedhet a sátán kísértésein, ha erejét nem egyesíti az isteni erővel. Jézus engedelmes volt ifjúkorában. Lemondott isteni dicsőségéről és bizonyos mértékben az emberek vezetésétől (Máriától és Józseftől) függött. Aki szavával teremtett mindent, mesterséget tanult és keze munkája után élt. A Filippi 2,7-8-ban azt írja Pál apostol: „Olyan volt, mint egy ember, megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig.” Arra törekedett, hogy mindenben engedelmeskedjen mennyei Atyjának.

Engedelmeskedett keresztségével, engedelmeskedett a pusztai kísértésnél is. Úgy határozott, hogy inkább éhezik a pusztában és teljesíti Isten akaratát, minthogy Atyja akarata ellenére tegyen.

Engedelmeskedett az Atyának a népszerűség csábítása ellen, lásd: „Megindultak feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék” (Jn 6,15).

Engedelmes maradt az Atyának, amikor tanítványai zúgolódtak: „Tanítványai közül többen megjegyezték, kemény beszéd ez… Jézus tudta, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt” (Jn 6,60).

Engedelmes maradt az Atyának szenvedésének fölismerése és tanítványai rossz tanácsa idején: „Fölhívta tanítványai figyelmét, hogy Jeruzsálembe kell mennie… ahol megölik, de harmadnapon föltámad… Péter szemrehányást tett neki: ilyesmi nem történhet veled.” (Mt 16,21)

Angie Fenimore: Jézus kereszthalála életet ad (II/2. rész)

Láthattam, hogy a többiek közül senki nem volt tudatában Isten jelenlétének. A mellettem kuporgó férfi csak annyit láthatott, hogy nagyon nézek valamit, de nyilvánvaló volt, hogy nem láthatott semmit a határon túl. A többiek is folytatták az öntudatlan gagyogást.

Aztán Isten szólt hozzám. Szavai gyötrelmesek voltak:

„Tényleg ez az, amit akarsz? Nem tudod, hogy ez a legrosszabb, amit tehetsz?”

Érezhettem haragját és frusztrációját, egyrészt azért mert bedobtam a törülközőt, másrészt mert elvágtam magam tőle és a vezetésétől.

Csapdában éreztem magam. Nem láttam semmi más lehetőséget, csak a halált, mielőtt még több sérülést okozok. Így hát azt feleltem:

„De olyan kemény az életem.”

A kommunikáció olyan gyors volt, hogy szinte még be sem fejeztem a gondolatot, már meg is jött rá a válasz.

„Gondolod, hogy nehéz volt? Össze sem hasonlítható azzal, ami rád vár, ha elveted az életedet.”

Amikor azt Atya szól, minden szava teljes, robban, mint a tűzijáték, apró fénygömbök, amelyek milliárd információ bitre bomlanak szét, és megtöltenek élő igazsággal és tiszta megértéssel.

„Az élet nehéz. Így van kitalálva. Nem ugorhatsz át részeket. Mi mindent megtettünk. Meg kell dolgoznod azért, amit meg akarsz kapni.”.

Dejtei üzenetek

„Szeretett Gyermekeim! Amikor térdelni fogtok az Eucharisztiában jelenlévő Fiam előtt, kérjétek Őt, hogy az élet vizét adja nektek inni! Akkor imádkozzatok: „Szentlélek, jöjj és segíts nekünk szeretni Máriát! Egyesíts engem vele, hogy egészen Jézushoz tartozzak, és úgy szeressem Őt, ahogy Mária szereti!” Szeretteim: higgyétek el, hogy a Szentlélek mindig eljön, amikor látja a vágyat, hogy Menyasszonya szeretve legyen. Belemerítelek Jézus és az én Szívem Szentlélekben egyesült szeretetébe.” (Dejte, 2019. január 15., Martin által)

„Szeretett Gyermekeim! Anyai szeretetem vágyakozik az után, hogy még jobban szeressétek a Szentlelket. Engedjétek meg neki, hogy beragyogja a lelketeket, hogy állandóan örvendezzen Istenben és csak az után vágyakozzon, ami Isten és szent, és elutasítson mindent, ami világi és bűnös. Imádkozom és kérem, hogy Isten Lelke ajándékozzon meg titeket erővel és bátorsággal megjavítani bűnös eleséseiteket és tévedéseiteket, hogy Isten gyermekeiként éljetek, és Isten dicsőségére cselekedjetek. Imádkozzatok: „Szentlélek, segíts nekünk mindent Máriával, Máriában és Máriáért tenni, hogy közülünk minden lélek örvendezzen Istenben, és adj nekünk erőt ellenállni minden léleknek, ami le akar minket igázni! Ámen.” Belemerítelek titeket Jézus és az én szívem szeretetébe.” (2019. február 15., Martin által)

Ildikó: Gyógyulás a szentmisén (Tanúságtétel)

Évek óta hűséges olvasója vagyok a MARANA THA újságnak, lelkiekben gazdagít, örömet, békét kapok olvasásakor és a tanítások is mélyen megérintenek. Szeretnék tanúságot tenni arról az életemet megváltoztató eseményről, ami velem történt a szentmise alatt.

Az orvosi vizsgálat csontritkulást állapított meg nálam. Gyógytornát, gyógyfürdőt, fizikoterápiát, gyógyszereket kaptam, ennek ellenére fájdalmaim egyre fokozódtak, mozgásom romlott. Főleg fekvő helyzetből tudtam nehezen felkelni, percekig tartott, míg fel tudtam ülni, majd felállni. Jobb lábam fájt leginkább. Már kiegyenesedni sem tudtam, jobbra dőlve, kissé előre hajolva lépegettem egyre lassabban és egyre nehezebben. Biztos voltam benne, hogy hamarosan tolókocsiba kerülök.

Templo­munkban Szentlélek-szeminárium indult novemberben. Jelentkeztem férjemmel együtt, ő leginkább értem tette, hogy ott legyen, aki elkísér, majd hazahoz, mert a templom több kilométerre volt a lakásunktól. Az esti szentmise után voltak az előadások és nagyon boldoggá tett engem a testvérekkel együtt töltött idő és a tanítások.

N.N.: „S akkor elragadott az Úr Lelke” (Egy papnövendék tanúságtétele)

Keresztény családban nevelkedtem. Hitem úgy nőtt, mint az erdei és mezei növények, csak úgy a belső ösztöntől hajtva – emlékezetem szerint – minden iskolázottság nélkül, leszámítva az elsőáldozási és bérmálási oktatást.

Mire főiskolára jutottam, egyre nagyobb lett bennem a nyugtalanság. Mindig is kereszténynek éreztem magamat, növekvő problémáim ellenére. Vezető kellett volna, vezető, tréner, aki segíthetett volna az igazságra eljutnom. Az ösztönök problémáival magamra maradtam, mert ha szégyenemen néha túl is tettem magamat és fölfedtem kavargó belsőm, biztos kezet, egyértelmű választ és Krisztus megszabadító erejét senki sem hozta el. Az önfegyelem meg a türelem pedig kevésnek bizonyult. Feladataimat nem tudtam eléggé kézben tartani. De a fiatalság nagy erő, s a körülmények kényszere nagy úr, s ennél fogva azért mentek a dolgok.

Másodév utáni nyáron, mikor már jártam egy főiskolás hittanra, egy jó ember által nagyon közel kerülhettem Jézus hívó hangjának megtapasztalásához, meghallásához. De a lelki élet útjai ekkor még rejtve maradtak előttem. Inkább a teológia felé orientálódtam, mert jótevőm ezt tudta nyújtani. Egyre nyilvánvalóbban éreztem magamon, hogy Jézus szolgájának kell lennem, mert így néz rám az Úr. Csodálatos volt tapasztalni, hogy erre vagyok kijelölve, lefoglalva.

P. Junclausen: A misztika kalandornője: Jeanne Marie Guyon (III/3. rész)

Ebből a szövegből kiderül, hogy La Combe atya nemcsak vezető, hanem egyidejűleg vezetett is volt. 1683. február 2-ról 3-ra virradó éjjel kapott egy álmot, amelyben saját magát az apokaliptikus asszony személyében látja (Jelenések 12), és abban saját lelki anyaságának szimbólumát. Ez megerősíti küldetésében, hogy a világban élő keresztényeket, köztük szerzeteseket is, a belső imára és ezáltal Istennek való teljes odaadásra vezessen.

Valószínűleg már ebben az időben megjelenik első kézirata a „Rövid és nagyon könnyű út”, vagy pedig valamivel később Torinóban, ahová 1683. októberében egy nemesi származású, kedves barátnő meghívására elutazik. La Combe atya elutazik vele, akiért Verceil püspöke különleges feladatokért imádkozott. Útjának további állomásai: Grenoble, Marseille, Nizza, Genua, Verceil, Torinó, ismét Grenoble és végül 1686. július 21-én megérkezik Pá­rizsba.

Időközben Genf püspöke megakadályozta, hogy visszatérhessen Gexbe. Amikor (1684. júliusától decemberéig) első ízben tartózkodik Grenoble-ban, adja nyomdába a „Rövid és nagyon könnyű út” című könyvét, első művét. Ez 1685 márciusa közepe táján jelenik meg. Egyébként ebben az időben írta meg a Szentíráshoz fűzött misztikus kommentárjai nagy részét.

 

A Marana Tha újság 2020. március-áprilisi
számának tartalmából

 

Katona István: A kereszt a győzelem jele

Az első keresztények kelet felé fordulva imádkoztak. Hitték, hogy amint a Nap reggel felkel, így fog eljönni Jézus az idők végén: fényben és legyőzhetetlen hatalommal. Eljön, hogy magával vigye követőit az Atya házába. Az első keresztények számára a kereszt a remény szimbóluma volt. Krisztus meghalt, de húsvét hajnalán feltámadt. Krisztus ma is él, és bármikor visszajöhet. Ez a dinamikus hit az első keresztények életét felemelte. – Mi megszoktuk az utóbbi évszázadokban, hogy a keresztben a fájdalmas halált lássuk. Az már egy előrelépés, hogy felfedeztük mögötte Isten határtalan szeretetét. De ez még kevés. Nekünk is fel kellene ismernünk, hogy a kereszt a győzelem jele. Mert Jézus már nincs rajta a kereszten! Ő feltámadt és bármikor visszajöhet.

1. Újra együtt

Péter apostol a tapasztalás bizonyosságával hirdeti a pogányoknak: „Mi vele (Jézussal) együtt ettünk és ittunk (a föltámadása után)” (ApCsel 10,41). Nemcsak láttuk Őt, nemcsak hallottuk szavait, hanem étkeztünk Vele. Aki hallotta ezeket a szavakat, annak már nem maradt kételkedés a szívében. Péter tanúságtételén keresztül meggyőződött róla, hogy itt valóságos eseményről van szó. Péter apostol is átment a hitetlenség sötétségén. Azért volt nagy az öröme, amikor saját szemével látta a feltámadt Jézust. Emlékezett még Pilátus udvarára, amikor háromszor megtagadta mesterét. Utána jött a félelem, mi lesz velem? Engem is elfognak majd és halálra ítélnek? Három nap után vége lett a sötétségnek, vége a félelemnek, mert Jézus itt van. Amit ő átélt, az minden keresztény lelki útja is lehet. Van egy életszakasz, amikor minden homályos lesz. Tagadás, félelem, Istentől való elfordulás költözik az ember szívébe. Az egész vallásos élet idegenné válik. Mi következik ezután? Majd egyszer váratlanul Jézus átölel (ahogy Ady Endre is átélte ezt) és minden világossá válik. Akkor a mi szívünk is megtelik örömmel és békével.

2. Az ég felé törekedni

Pál apostol elmondja nekünk, hogy őrizhetjük meg a Jézussal való együttlétünket. „Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre” (Kol 3,2). Ez a törekvés mindig határozottságot és céltudatot igényel. Aki meg akarja szerezni a diplomát, az törekszik tanulni, dolgozni, mással nem is akar foglalkozni. Vagy nézzük az utazást, aki Pécsre akar menni, az nem száll fel a Miskolcra induló vonatra. Ugyanígy kell az Isten felé is törekedni. Nem bizonytalanul, nem is határozatlanul, hanem bátran és határozottan. A föltámadt Jézus garantálja, hogy van értelme minden törekvésnek, ami Felé irányul. Ha mindent megteszünk, amit tudunk, Ő valóban bevezet minket Atyja Országába. Nem kis dolog az, amiért küzdünk. A mennyei dicsőség felülmúl minden földi sikert, karriert. S ez a boldogság örökké fog tartani.

3. Növekedni a hitben

János apostol röviden így foglalja össze megtapasztalását. Odaért a sírhoz, benézett, „látta az összehajtogatott lepleket – és hitt! – Mindez úgy kezdődött, hogy Magdolna hajnalban kiment a sírhoz és a bejára­tot záró követ elhengerítve találta. Vissza­sietett a tanítványokhoz és hívta őket, nézzék meg a sírt, mert nincs ott Jézus teste. Az őrök is futottak, de nem örömmel, hanem félelemmel, mert jelenteniük kellett, hogy nagy fényességet láttak, Jézus föltámadt. A gonoszság elmenekül húsvét hajnalán – a jóság közel megy és belép a sírkamrába. A hit áttörte a félelmet és szikla-erős lett. Az apostolok, akik ott álltak az üres sír előtt, most váltak világhódítókká. Mert őket most már nem lehetett megfélemlíteni. Üldözhették, megostorozhatták, megverhették őket, de ezeket mind elviselték, mert látták a feltámadt Jézust. Az egész világ sötétsége rájuk támadhatott, ez nem ártott már nekik, mert a föltámadás fényében éltek. A mai zűrzavaros világban nekünk is ezt kell tennünk!

Seres Béla SVD: Az utolsó vacsora

„A HÚSVÉT ÜNNEPE előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1). Szent János apostol, kit szeretett az Úr, így jellemzi nagyon találóan az Úr Jézus szent Szívét az utolsó vacsora alkalmából. Halála előtt különösen érezte, hogy szerette övéit, hisz értünk áldozza föl önként életét. Mindvégig szerette őket, helyesebben szeretett minket mindnyájunkat. Jól tudjuk, hogy Jézus minden emberért halt meg, hogy az örök kárhozattól megmentsen és az örök boldogságba bevigyen. Ezt az Ő életének önkéntes föláldozását végtelen szeretetből tette.

Jézus tudta, hogy az Atyához megy, hogy meghal. Az emberek haláluk előtt testamentumot, végrendeletet szoktak készíteni. Jézus is készített számunkra testamentumot. Csak Isten tud ilyet kigondolni végtelen szeretetében. Annyira szeret, hogy nem tud elhagyni. A kenyér és a bor színe alatt szent testét és szent vérét hagyta itt és a szentmisében megismétli a legfönségesebb keresztáldozatot vérontás nélkül. Jézus értünk szeretetből vállalta ezt a mérhetetlen megalázkodást, hogy Ő, a végtelen Isten, szinte egy ponttá zsugorodik össze a kenyér és bor igénytelen színe alatt. Ezen színek alatt Ő valósággal jelen van istenségével és emberségével.

Oly szépen fejezi ki sok szép szentségi ének, hadd idézzek egyet a magyar énekeinkből: „Üdvözlégy, édes Jézusunk! Erős hittel itt megvallunk. E szentségben mi imádunk, Istenünknek magasztalunk. – Te vagy világ megváltója, Mennyországnak megnyitója. Éhes lelkünk táplálója, bús szívünknek orvoslója. Elménk ezen csodálkozik, Értelmünk is ­álmélkodik, Hogy tested itt elrejtezik, Kenyér-színbe öltözködik. Te adtad ezt, hisszük, tudjuk, Szentírásban olvashatjuk. Azért kétség nélkül valljuk, Ámbár szemmel nem láthatjuk.”

Az Úr Jézus jól tudja, hogy mennyi szeretetlenség, tiszteletlenség, megvetés, sőt tán még gyűlölet is éri Őt az Oltáriszentségben évszázadokon át. Mégis itt marad köztünk.

Uram, Jézus, miért maradsz itt? Mert mindvégig szeret minket! Az utolsó napig szeret minket és itt marad és bemutatja a legszentebb áldozatot és egyesül velünk.

„Apám, én autót szerettem volna, nem Bibliát!”

Egy fiú felkészült az érettségire. Hónapokig csodálta a gyönyörű piros sportautót egy kereskedő bemutatótermében, és tudván, apja is megengedheti magának, azt mondta neki, hogy ezt szeretné kérni, ha leteszi a vizsgáit.

A sikeres érettségi vizsgák után a fiatalember várta, hogy az apja megvásárolja az autót. Végül reggel az apja behívta őt dolgozószobájába, és elmondta neki, milyen büszke, hogy ilyen okos fia van, mennyire szereti őt és átadott egy szépen becsomagolt dobozt.

A fiatalember kíváncsian, bár kissé csalódottan nyitotta ki a dobozt, amiben egy szép, bőrkötéses Bibliát talált, amelyen aranyozott dombornyomással állt a neve. Dühösen, felemelt hangon szólt apjához és azt mondta: „Rengeteg pénzed van, és nekem csak egy Bibliát tudsz adni?” – ezzel kirohant, otthagyta apját és a Bibliát is az asztalon.

Sok év telt el, a fiatalember nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy szép otthona és csodálatos családja, de egyszer csak eszébe jutott, hogy apja már nagyon öreg. Úgy gondolta, talán el kellene mennie hozzá, hiszen érettségi óta nem látta őt.

Mielőtt azonban hazaindulhatott volna, kapott egy táviratot, melyben az állt, édesapja elhunyt, minden vagyonát őrá hagyta, ezért szükséges, hogy azonnal hazatérjen, mert intézkednie kell az örökség ügyében.

P. James Swanson: Jézus megszabadít a tisztító tűztől

„Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. »Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.« Jézus megnyugtatta: »Feltámad testvéred.« »Tudom, hogy feltámad – mondta Márta –, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.« Jézus így folytatta: »Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?« »Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.«” (Jn 11,17-27)

URAM, SEGÍTS, hogy komolyan vegyem a tisztítótűz súlyos valóságát és azok helyzetét, akik ott vannak!

1. Isten még könnyezik is azokért, akik meghaltak. Gondoljunk azokra a szeretteinkre, akik elmentek, éppen úgy, ahogy Mária és Márta emlékezik Lázár testvérükre ebben az evangéliumi szakaszban. Jó és szent dolog szomorúnak lenni, amikor egy szerettünk meghal. Néhányan úgy gondolják, hogy a hit gyengeségét jelenti, ha szomorú az ember, amikor elveszít valakit. De Jézus nem veti Mária és Márta szemére, hogy miért szomorúak; sőt, inkább vigasztalni próbálja őket. Később, amikor a sírhoz ér, Ő maga is sír Lázár miatt (lásd Jn 11,35). Micsoda szörnyű dolog a halál: Jézus sír Lázárért, annak ellenére, hogy tudja: néhány pillanat múlva föl fogja támasztani őt a halálból. Mi nem is tudjuk felmérni a halál valódi tragédiáját – Isten maga is sír egy halott barátjáért, mindvégig tudva azt, hogy hatalma van a halál fölött.

Angie Fenimore: Jézus kereszthalála életet ad (II/1. rész)

ANGIE FENIMORE feleség és anya, gyerekkorában nemi erőszak áldozata volt, és ennek emlékétől nem tudott szabadulni. Kétségbeesett lelki állapotában 1991. január 8-án öngyilkosságot követett el, remélve, hogy ily módon megszabadul a szenvedéstől és a kínzó üresség érzésétől. De a klinikai halál nem juttatta őt a fénybe, ahogy sok halálközeli tapasztalat esetében láttuk. Helyette a sötétség birodalmában találta magát. A pokol, amelyet megtapasztalt, személyes volt. Sokkal borzalmasabb, mint a népies tüzes kénköves elképzelés. Az ő pokla rettenetes víziók világa volt, és egy nagyon mély magány. Csodálatos módon az orvosok visszahozták az életbe. Azóta hisz benne, hogy egy szent akarat tárgya és Isten igaz gyermeke.

Angie naplója, mikor visszatért az életbe:

»Úton voltam egy másik szférába. Zúgást hallottam, miközben lelkem elvált a testemtől. Egyre hangosodott, amint a halál vibrációja egyre mélyebbre húzott. Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy egy nagy képernyőszerűség van előttem. Egy háromdimenziós élet-moziba csöppentem, amely időrendben játszotta le az életemet. Minden nézőpontból megtapasztalhattam és megérthettem az életemet. Pontosan tudtam minden velem kapcsolatba kerülő személyről, hogy miként érzett. Különösen alaposan, életszerű részletekkel mutatták meg, hogy valójában milyen volt a gyerekkorom. A képek gyorsan peregtek, de mégis könnyen tudtam követni. Mindegyik egy egész emléket vagy életem egy darabját idézte meg. Szóval erre gondolnak az emberek, amikor azt mondják, hogy az életük lepergett a szemük előtt.

Minél jobban közeledtem a film végéhez, annál gyorsabban peregtek a képek. Hihetetlen volt! Igen rövid idő alatt megtapasztaltam 27 évet, a születésemtől egészen addig a pillanatig, amikor ott találtam magam a heverőn haldokolva, és távoztam a meleg alagútba. Akkor életem gyorsan mozgó képei keresztülrohantak rajtam és a film hirtelen megállt.

Junclausen: A misztika kalandornője: Jeanne Marie Guyon (III/2. rész)

Édesapja 1672. június 1-én meghal, négy nappal később pedig Marie-Anna nevű leánya. Ez év július 22-én Genevieve Granger bencés nővér lelki vezetése alá kerül, aki már évek óta (1668) barátnője volt. Misztikus kapcsolatba kerül a gyermek Jézussal, akinek a tisztelete az ő belső útját alapvetően meghatározta. 1674-ben megszületik negyedik gyermeke. A következő évben egy a belső lelki vizsgálódásnak és misztikus érlelődésnek az időszaka kezdődött el, ami egészen hét esztendőn keresztül tartott. 1676. március 21-én megszülte ötödik és egyben utolsó gyermekét. Ugyanennek az évnek július 21-én, három hetes súlyos betegség után meghalt a férje.

A huszonnyolc éves özvegynek legfontosabb célja életének teljes újraformálása volt. (Nagy példaképe, Chantal Szent Franciska huszonkilenc évesen megözvegyült, miután négy gyermeket szült. Harminckét évesen találkozik Szalézi Szent Ferenccel, akit lelki vezetőjéül választ.) Jeanne-Marie Guyon 1679-ben ismét találkozik La Combe atyával, aki Bertots 1681-ben bekövetkezett halála után – Jeanne-Marie ekkor harminchárom éves – lelki vezetője lesz. Időközben 1680. július 22-én egy mélyreható megtapasztalásban részesül, amiről ő maga a következőképpen számol be:

„Úgy tűnt, lelkem olyanná vált, mint az új Jeruzsálem, amiről János jelenéseiben azt olvashatjuk, hogy sem gyász, sem fájdalom, sem jajgatás nem lesz többé benne (21,4). Olyan szenvtelenséget éreztem magamban, hogy számomra minden teljesen egyforma volt. Isten akaratával és tetszésével való egyesülés olyan nagy volt, hogy bennem semmi vágy vagy vonzalom bármi más után nem volt. Lelkemben elfoglalta a helyet egy másik akarat (nem az enyém), egy teljesen isteni akarat, amelyik lelkemnek olyan természetes volt, annyira sajátjának érezte, hogy végtelenül szabadnak érezte magát ebben az akaratban. Jobban, mint amikor valaha saját akaratában volt. Ó, egyesülés az egységben, amit Jézus az emberek számára Istentől kiimádkozott (Jn 17,23), milyen erős vagy te egy olyan lélekben, amelyik ilyen módon Istenben elveszíti magát! A lélek Istenben elrejtve marad ennek a Jézus Krisztussal való isteni egységnek a beteljesülése után. Ó boldog megfeledkezés önmagunkról! Igen, annál boldogabb, mert ez nem csupán egy átmeneti állapot, mint az elragadtatás, amelyik inkább csak egy feloldódás, mint önmagunk elveszítése, mert a lélek rögtön utána ismét megtalálja önmagát, hanem egy maradandó és tartós önmagunk elveszítése egy végtelen tengerben.”

Várdainé Kiss Krisztina: Jézus megtalálta az elveszett bárányt (Tanúságtétel)

Gyermekkoromban teljesen ateista nevelést kaptam. Ez azt jelentette, hogy még egy műemlék jellegű templomot sem nézhettem meg soha belülről, mert édesapám rendőr volt és párttag, és minden egyes ilyen cselekedettel az állásával játszott volna. Ő mindig ezt mondta nekünk. 12 éves voltam, amikor Pécsről kiköltöztünk egy faluba, Szilvásra, ahol minden vasárnap elmentek a gyerekek hittanra. Ezek az alkalmak mindig olyanok voltak, hogy én valahogy magamra maradtam. S akkor egyszer bementem velük együtt a templomba a hittan­órára.

Megkérdezte a pap, hogy el tudom-e mondani a tízparancsolatot, én meg visszakérdeztem, hogy „az mi?” Erre kaptam egy nagy pofont. Persze negatív érzések keltek bennem egyből a hit meg minden templommal kapcsolatos dolog iránt. Viszont aznap este apámnak a pap elmondta, hogy én olyan rossz vagyok, hogy még a tízparancsolatot sem tudom, hogy ilyen buta gyereket nem látott még soha. Apám utána otthon a rendőrségi szíjával jól elvert, amiért be mertem menni a templomba, mert az ő állásával játszom. Akkor megfogadtam, hogy leszek én még felnőtt és akkor meg fogok keresztelkedni, hiába mond nekem akármit, ez így lesz.

Amikor 18 évesen nagykorú lettem, január volt, középiskolásként érettségi előtt álltam, de mivel apám már nem szólhatott bele, hogy mit csinálok, elmentem a plébánoshoz, majd megkeresztelkedtem, első áldozó lettem és meg is bérmálkoztam. Az életmódom nem változott meg, de ezt az alapot már megkaptam, és megkaptam a szentségeket, amik kísérték utána az életemet annak ellenére, hogy én ezt nem is tudtam.

Majdnem 19 évesen, az érettségi után férjhez mentem. Született két gyerekem. A házasságunk úgy kezdődött, hogy akkor még szocialista rendszer volt és nem engedték meg a férjemnek – ő akkor katona volt, az első férjem –, hogy templomban esküdjünk, pedig nekem minden vágyam az volt. Ezért is volt az bennem, hogy amikor 18 évesen kiharcoltam, hogy meg lettem keresztelve, akkor ezt is ki fogom harcolni, hogy fehér ruhában templomban esküdjek. Hát ez nem sikerült, és én rosszul éltem meg ezeket a dolgokat. Már az első gyerek után elkezdett romlani a házasságunk, de bevállaltam még egy második gyereket is, hogy hátha az rendbe hozza a dolgokat. Nem így történt.

Paul de Jaegher, S.J.: Megszentelő kegyelem és meghitt, benső barátság isteni Személyekkel

Az utóbbi években a megszentelő kegyelemről és Istennek a lélekben való jelenlétéről szóló csodálatos tanítás újból napfényre került a feledés homályából. Különösen ott, ahol az egészséges misztikának vágya és íze él a szívekben, megértették, hogy e tanításnak vissza kell adni azt az előkelő helyet, melyet a nemzetek Apostola jelölt ki számára. Figyelemreméltó tanulmányok jelennek meg róla és a vallási folyóiratok is szívesen foglalkoznak vele. Jeles művek igyekeznek népszerűsíteni. Ezen örvendetes jelenség mellett is be kell azonban vallanunk, hogy a gyakorlatban még kevés történt.

A kegyelemről szóló tanítást túlságosan elvontnak tartják, amit nagyon nehéz felfoghatóvá tenni. Hány lelki pásztor és lelki vezető kimerített már minden tanítási anyagot anélkül, hogy bele mert volna fogni a megszentelő kegyelem fejtegetésébe. Hány pap és szerzetes van, aki ezekről az igazságokról csupán teológiai tanulmányai folyamán hallott beszélni – szárazon, elvont módon. Élettelen, holt tudás számukra, melyet nem éltek át, nem váltottak valósággá.

Érthetetlen dolog. A hitnek egyik alaptételét mellőzik. A hívők nagy többségének nincs tudomásuk arról, ami voltaképpen a keresztény hitélet alapja. Csak azt fogják föl a hitéletben, ami benne külsőleges, anyagi és szinte tapintható valóság, de a lelke, a benső titokzatos lényege rejtve van előttük. A keresztségben a megszentelő kegyelem által nyert isteni örökbefogadás, a titokzatos részesedés az isteni természetben, a Krisztusba való beoltódás (incorporatio), a hívők misztikus papi hivatása, főleg Isten valóságos jelenléte a lélekben – mind megannyi nemesi előjog, amelyre méltán büszkék lehetnének, s amelyről még csak tudomásuk sincs. Istent hordják magukban és nem is sejtik. Ennek a kiváló szentpáli tanításnak a maga csodálatos egésze teljesen ismeretlen. Mennyire sajnálatos, hogy az isteni szeretet nagy ajándékát olyan kevésre értékelik, vagy nem is tudnak róla!

 

 

A Marana Tha újság 2020. január-februári
számának tartalmából

Katona István: Új esztendőben új szívekkel… 

Az egyházi ének felszólít bennünket, hogy az új esztendőben új szívekkel dicsérjük Jézust. Mikor lesz új a szívünk? Amikor új lesz az életünk! Ha lesz bátorságunk kilépni az önzés börtönéből és felfedezzük Isten világának szépségét. Amikor felismerjük, hogy az Úr nincs távol, hanem közel van. Szeret minket… mert mi az Ő gyermekei vagyunk. Ez örömöt fakaszt a szívünkben s az örömből születik meg a dicséret. Ezért írja a 98. zsoltár: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett… ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek.” Annyi szomorú esemény történik a világban, ezért meg kell tanulni az égre nézni. Csak onnét jöhet vigasztalás és öröm! 

1. Új emberré válni 

Isten elküldte Szent Fiát, hogy Isten gyermekei lehessünk – írja Pál apostol. Az istengyermekség új embert jelent. Az új ember lehetőség és feladat. Ahogy a házasság egy szerelmi vallomással kezdődik, így van a hitben is. A házasság egy életen át tartó küzdelem, amelyben minden nap bizonyítják a házasfelek az első szeretetvallomás igazságát. Elfogadtuk az istengyermekség ajándékát, de az elkötelezett keresztény élettel bizonyítanunk kell, hogy méltók vagyunk rá. Ne féljetek kimondani, hogy új életet kezdek! Az újrakezdés méltóságot ad. Felszínre hozza emberi létünk mélységeit. Azt a titkot, hogy új lehetőségek, új szépségek, új értékek vannak bennünk. Igaz embernek lenni azt jelenti, hogy kézbe vesszük sorsunkat, és ami benne rossz volt, azt elutasítjuk és a jót megvalósítjuk. Nem szabad hallgatni a kísértőre, aki azt sugallja, hogy nem fog sikerülni. Ha igazán akarod, sikerülni fog, kezedben van a győzelem. Csak így érdemes embernek lenni, harcolni és győzni. Előhozni a szebbet, a jobbat, az értéket. Ezt kell ma kérni Istentől, hogy adjon reményt, bátorságot az újrakezdéshez.

2. Új élet a Szentlélekből 

Az új élet, ami bennünk kibontakozik, a Szentlélektől van. Aki bizalommal kéri, megkaphatja. A Szentlélek vágyakozik arra, hogy mindenkinek megadja az új életet. Mert ez a küldetése. Jézus nem filozófiát hozott az emberiségnek, nem is gazdasági reformokat, hanem új embert. Lehetőséget adott keresztáldozata által, hogy vízből és Szentlélekből újjászülessünk. Ezt az új embert elküldte a világ forgatagába, hogy alakítsa át az életet. A modern világ bármilyen nagy eredményeket is ért el, de egyet nem tudott: új embert formálni. A jobb világot csak jobb emberek által lehet megteremteni. Sajnos a mai kultúra nem tudta létrehozni a jobb embert, képtelen volt rá. Aki teljes szívvel befogadja Jézust, abból árad a Lélek. A Lélek-áradás mélyebb szeretetet, belső fejlődést, új értékrendet fog eredményezni. Ennek kell nekifeszülni. Mert ne felejtsük el, ha a gyűlölet elborítja a földet, nem azért van, mert minden ember gonosz, hanem azért, mert aki szeretetre küldetett, az nem akar elégni a szeretetben. Visszafojtja a Szentlélek ajándékait. Ha a házasságok ezrei felbomlanak, az nem azért van, mert nem jó házasságban élni, hanem azért, mert nem akarják a szeretet áldozatát vállalni. Nem szolgálni akarják egymás boldogságát, hanem uralkodni a másikon. Új világot csak új emberek által lehet megteremteni. 

3. Példaképünk a Szűzanya 

Újév napján az Egyház felidézi újra a betlehemi éjszaka eseményét. A pásztorok az angyalok szavára elindultak megnézni a Messiást. Megtalálták Máriát, karjában az isteni gyermeket és Józsefet. Ez a kép belevésődött emlékezetükbe. Ez jelzi ugyanakkor Isten nagylelkűségét. A Római Birodalom minden kegyetlensége, durvasága, gonoszsága ellenére az Atya a legnagyobb szeretetről tett tanúságot, amikor elküldte Szent Fiát megváltásunkra. Nem büntetni akart, hanem szívünket meghódítani szeretetével. Mária megértette ezt a végtelen jóságot. Bűntelensége nyitottá tette arra, hogy együtt gondolkodjon Istennel a világ megváltásának szándékában. Életét teljesen átadta az Úrnak, minden gondolata az Ő akaratának megismerése és teljesítése volt. Ha új emberré akarunk válni, csak rá kell nézni és kérni az ő közbenjárását. Ezzel kívánok minden kedves olvasónknak kegyelemteljes új esztendőt! 

Seres Béla SVD: A napkeleti bölcsek

Szent Máté így ír a napkeleti bölcsekről: „Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről és érdeklődtek: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,1-12) 

A bölcsek keleten régi időktől fogva figyelték a csillagokat. Ezt használta föl az isteni gondviselés arra, hogy a napkeleti bölcseket Jézushoz vezesse. De a Szentlélek jövendölése is közrejátszott. A Mózes 4,22-24-ben az szerepel, hogy a moabiták királya, Bálák, félt a határa mellett pusztai vándorlásban elvonuló izraelitáktól. Bileám pogány prófétát unszolta, hogy átkozza meg e népet, hogy neki ne árthassanak. De az már kétszer is átok helyett – Istentől sugallva – áldást mondott. Mikor harmadszor is meg kellett volna átkozni az izraelitákat, Isten lelke, vagyis a Szentlélek leszállt rá és megáldotta őket átok helyett. Végül Isten nevében mondta: „Látom Őt, de nincs még itt: Nézem Őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből.”

Ez az isteni jövendölés megmaradt a pogányok között, hiszen a Szentlélek a pogányok figyelmét irányította a jövendő Messiásra, a világ Megváltójára, aki Izraelből származik. Így hát a Szentlélek jövendölése és a csillag vezette őket a nagy királyhoz. Hát újszülött királyt csakis királyi palotában lehet keresni, így mentek Heródeshez. Heródes idumeai származású volt. Ézsau leszármazottai a zsidókkal testvérnép, de sokszor voltak ellentétben. Heródes mód fölött féltette a trónját, mert sokszor kellett a rómaiakat pénzelnie, hogy uralmon maradjon. Trónféltés miatt három fiát és legkedvesebb feleségét végeztette ki. Elképzelhetjük mennyire megijedt, hogy új király született. „Ennek hallatára Heródes király megriadt és vele egész Jeruzsálem.” Jeruzsálem lakói érthető okokból ijedtek meg, mert háborútól, gyilkolástól féltek – ismerve a zsarnokot. 

William MacDonald: Ima Újévkor 

Az újévi elhatározások jók, csak éppen könnyen összetörnek. Az újévi imádságok még jobbak, mert felszállnak Isten trónusához és mozgásba hozzák a kegyelem csatornáit. Ha ma egy új esztendő kezdeténél állunk, gondolkodjunk el a következő imádság felett.

„Úr Jézus, ma ismét egészen Neked szentelem magam. Azt akarom, hogy ebben az évben is vedd kezedbe az életemet és használd fel a Te dicsőségedre! Vedd egész valómat, hadd adjam neked mindenem! Kérlek, óvj meg a bűntől és mindattól, ami szégyent hoz nevedre! Add, hogy engedjek Igéd tanításának. Szeretnék benne előrehaladni. Ne engedd, hogy a »régi nótát fújjam«. 

Legyen ezévi jeligém: »Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem« (Jn 3,29). Legyen minden dicsőség a Tiéd! Segíts, hogy ne magamnak kívánjam azt!

Taníts meg arra, hogy minden döntésemet imádság után tegyem. Aggódom, nehogy a magam értelmére támaszkodjam. „Tudom Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit” (Jer 10,23). 

Szeretnék meghalni a világnak, sőt a barátok és ismerősök dicséretének vagy korholásának is. Adj nekem osztatlan, tiszta vágyat arra, hogy azt tegyem, ami Neked kedves! 

Óvj meg attól, hogy másokat kritizáljak és rosszat mondjak róluk. Segíts abban, hogy szavaim embertársaim épülésére és hasznára váljanak.

Vezess el a bajban levő lelkekhez!…” 

Ez vezetett az abortuszokat végző orvos megtéréséhez

STOJAN ADASEVIC egy abortuszt végző orvos Szerbiából, aki több, mint húsz éven keresztül végzett beavatkozásokat. Mára azonban ő lett a meg nem született magzatok legnagyobb védelmezője az országban. Az abortuszban meghalt gyermekekről szóló visszatérő rémálmok s Aquinói Szent Tamás megjelenése vezettek a doktor döntéséhez, amit tíz éve hozott meg.

A férfi huszonhat éven keresztül dolgozott abortuszt is végző orvosként. Hozzávetőlegesen negyvennyolc ezer (!) beavatkozást végzett el. Volt olyan időszak, amikor napi huszonöt-harmincat. Szerbiában a többség úgy gondolkodott az abortuszról és úgy tanították, hogy az nem más, mint egy „szövetfolt eltávolítása” 

Mivel Adasevic számára is így tanították, ezért ő is így gondolkodott egészen addig, amíg az 1980-as években az ultrahang vizsgálatoknak köszönhetően már kép is készült az anyaméhben lévő magzatokról. 

„Nekünk mindig is úgy oktatták, hogy az élet az első ’felsírással’ kezdődik” – mondta Adasevic. „Amikor a baba a születés után az első alkalommal felsír, az az a pillanat, amikortól elválik az anya testétől és önálló emberként kezelhető. Az ezt megelőző függőségi viszony megszüntetése az anya testében nem számít gyilkosságnak.” 

Adasevicben azonban önkéntelenül is egyre több kérdés merült fel a hivatásának ezen részével kapcsolatban, mellyel egyidőben különös, visszatérő álmok gyötörték. Álmában egy nagy mezőt látott, ami tele volt játszó gyermekekkel és mosolygó fiatalokkal. Néhányuk 4 évesnek vagy még fiatalabbnak tűnt, míg voltak idősebbek is köztük, körülbelül 24 év körüliek. Mindnyájan féltek Adasevictől. Minden egyes alkalommal, amikor megpróbált közeledni hozzájuk, elfutottak, mesélte Adasevic.

Szintén az álomban volt egy férfi, Aquinói Szent Tamás, fekete-fehér öltözékben, aki mindig csak bámult rá és soha nem mondott semmit. Egy éjszaka álmában megkérdezte a fekete-fehér ruhás férfit, hogy kik ezek a gyermekek és fiatalok körülöttük. A férfi egyenesen Adasevic szemébe nézett és közölte vele: „Ők azok, akiket megöltél az abortuszok során.” Az orvost sokkolta a válasz. 

Pat Barrett: Isten már megkezdett valamit Magyarországon!

PAT BARRETT a 2019-es „Ez az a nap” rendezvény meghívott előadója volt. Amerikából érkezett a magyarországi keresztények legnagyobb zenei rendezvényére június elsején. Az énekessel készült interjúból kiderül, hogy Magyarországnak különleges feladata lehet a régióban és a világban egyaránt. Mint mondta, a magyarok Istent dicsérő dalaira szüksége van az amerikaiaknak. A beszélgetés a dicsőítésvezető Arénában adott koncertje után készült. 

– Úgy fogalmaztál az imént, hogy amikor megérkeztél Magyarországra, olyan érzésed volt, mintha beleléptél volna egy folyóba. Mire gondoltál konkrétan?

– Hatalmas élmény itt lenni, még soha életemben nem jártam Magyarországon. Amikor megérkeztem, egy olyan érzés lett úrrá rajtam, hogy itt valami mozog, folyik. És én nem az a „Látomásom van!”-srác vagyok, nem vagyok próféta, egyáltalán nem. Korábban találkoztam már László Viktorral, és hallottam, milyen folyamatban vagytok benne, és merre felé tartotok. És tényleg, amikor kiléptem a repülőgépből, azt éreztem, hogy „itt az idő” kármit is jelentsen ez. Olyan érzés volt, mint amikor egy gyümölcs megérésére való várakozás után végre eljön a pillanat, hogy leszakítsad azt, és belekóstolj. Úgy éreztem, beleléptem és részévé váltam valami csodálatosnak, ami már régóta „történik” nálatok.

– Ezt nem szoktad más helyeken is érezni?

– Tudod, a zenészek néha úgy gondolkodnak, „ó, most utazom egy kicsit, elénekelek pár dalt, kiöntöm a szívemet, ahogy csak tudom, és remélem, hogy Isten tesz valamit”. Nálatok azt tapasztaltam, hogy egy olyan helyre lépek, ahol Isten már megkezdett valamit. És most nem is csak Magyarországról beszélek. Itt sokkal többről van szó, mint a magyarokról. Beleléptem egy folyóba, ami már régóta folyik. Ez az érzés izgalommal tölt el. 

Junclausen: A misztika kalandornője: Jeanne Marie Guyon (III/1. rész)

Az 1668-as év közepe táján történt, hogy egy szigorú szemlélődő irányzat ferences szerzetese, Archange Enguerrand atya lelki tanácsot adott Guyon (ejtsd: Gijon) Johanna Máriának (1648-1717), akinek nehézségei voltak az imában: „Azért fordul elő a nehézség, mert kívül keresi azt, ami Önben van. Szokjon hozzá, hogy Istent a saját szívében keresse, meg fogja ott találni.” Johanna Mária ekkor még a huszadik életévét sem töltötte be, és abban az évben már megszülte második gyermekét. 

Önéletrajzában a következőképpen ír ennek a tanácsnak a hatásáról:

„Ezek a szavak nyílvesszőként hatoltak be a szívembe. Abban a pillanatban egy nagyon mély sebet éreztem, ami kedvességgel és szeretettel volt kitöltve. Ez egy nagyon kellemes és szeretetteljes seb volt, amiből én egész életemen át nem vágytam kigyógyulni. Olyan szavak hatoltak be a szívembe, amelyeket már sok éve kerestem, és annál erősebb volt a hatásuk, ahogy megláttam és felismertem, mit jelentettek, és amit még nem élveztem, mert még nem ismertem fel.

Ó, én Istenem és Uram, Te az én szívemben vagy, és semmi mást nem kérsz tőlem, csak azt, hogy egyszerűen a bensőmbe térjek, hogy a te jelenlétedet megtalálhassam. Ó, végtelen Jóság, oly közel voltál, én pedig össze-vissza bolyongtam, hogy téged keresselek, de nem találtalak meg! Életem csupa ínség és nyomorúság volt, pedig az én boldogságom bennem magamban volt. »Ó, te régi és új Szépség, miért olyan későn ismertelek fel? Ott kerestelek, ahol nem vagy, és ahol vagy, ott nem kerestelek.« Ez azért volt, mert az Írás szavait nem értettem, ahol azt mondod: »Isten országa (Királysága) nem itt vagy ott van, Isten országa (Királysága) bennetek van.« (Lk 17,21)… 

Halász Piusz: Újévi töprengések

Mit hoz számomra az Új év? Szinte minden ember erre gondol most az új év első napjaiban, mi fog velem történni ebben az esztendőben? Mit hozhat az új év?

Van, akinek házasságot – van, akinek válást… 

Van, akinek gyógyulást – van, akinek betegséget… 

Van, akinek sikeres előrehaladást – van, akinek elbukást, munkanélküliséget… 

Van, akinek gazdagságot – van, akinek szegénységet…

Van, akinek szabadulást – van, akinek börtönt…

Van, akinek életet – van, akinek halált…

A hívő ember kilép ezeknek a lehetőségeknek a bénító szorításából és ki meri mondani: ez az év az Istennel való mélyebb barátságot hozza el nekem. Mert hiszem, hogy gyógyulásban és betegségben, sikerben vagy sikertelenségben, életben vagy halálban – mindenben Isten jön felém. Aki ebben a szemléletben él, annak a szívébe mély békesség és öröm költözik. Le tudja győzni a jövőtől való félelmet. 

Turán Ildikó: Az Úr kegyelméből mindig visszatértem! (Tanúságtétel) 

TURÁN ILDIKÓ vagyok, tanítónő, gyógypedagógus a végzettségem. 28 éves voltam, amikor egyedül maradtam a kislányommal. A férjem meghalt. Teljesen megváltozott az életem, minden átértékelődött vagy háttérbe szorult, ami addig fontos volt. Egy egészen új életet tapasztaltam meg, amely tele volt az Úr vigasztalásával és erejével.

Nagyon sok segítséget kaptam az Úrtól ahhoz, hogy lábra tudtam állni és a gyerekemet fel tudtam nevelni. Nagyon érdekesen vezetett, mert bár tanítónő voltam, de mivel a férjem kisiparos volt, özvegyi jogon az ő tevékenységét kellett folytatnom. Emiatt a tanításból kikerültem, de az Úr olyan gyönyörűen rendezte az életemet, hogy pont akkor indult egy hitoktató tanfolyam. Miután elvégeztem, az atya felajánlotta, hogy menjek a siketekhez hittant tanítani. Mondtam, Uram erre én képtelen lennék! Mégis elvállaltam, és ott tapasztaltam meg az Úr erejét, mivel ki tudtam bontakozni a siketek segítségével. Az arcomról mindent leolvastak. Segítségükkel meg tudtam nyílni feléjük, csodálatos életet tapasztaltam meg velük. 

Később, mivel apósom már egyre idősebb lett, nem tudtunk tovább együtt dolgozni a vállalkozásban, ezért rábeszélt, hogy térjek vissza a tanításhoz. Így kerültem az egyik gyermekotthon iskolájába, ahol most már lassan 26 éve tanítok. Tulajdonképpen nem hittem az első napokban, hogy én itt megállom a helyem, mint ahogy a siketeknél sem hittem ezt eleinte. Az Úr azért csodálatosan vezetett, mert bíztam az Ő erejében. Az első napjaim úgy teltek, hogy csak azt vártam, ki tudjak jönni az órákról. Sok a túlkoros gyerek, aki sehová sem kell, akiket magatartási gondok, bajok miatt minden iskolából eltanácsoltak. Bűncselekményes gyerekek, sokszor a prostitúció áldozatai is. Kiszolgáltatottak és áldozatok, viszont ezekre a terheltségekre sokszor az a válaszuk, hogy sértővé, támadóvá válnak, gyűlölik az embereket, elegük van mindenből, mindenkit hibáztatnak, lázadnak. Ezért nagyon nehéz megőrizni őket az iskolarendszerben. 

 

A Marana Tha újság 2019. november-decemberi számának tartalmából

 

Katona István: Isten szeretet-üzenete 

A Karácsony olyan, mint egy üzenet: SMS Istentől! Ez az üzenet minden embernek szól! A tartalma rövid: gondolok rád – szeretlek! Mindent megteszek azért, hogy boldog legyél. Bízzál bennem, én szabaddá teszlek téged. Engedd meg, hogy elmenjek hozzád személyesen és veled legyek! – A szentmise valójában a mi válaszunk Isten üzenetére. Az oltáriszentségben hozzánk jön és akkor személyesen elmondhatjuk neki: Köszönöm, Uram, hogy szeretsz, köszönöm, hogy már a világ teremtése előtt gondoltál rám. Szeretnék a Te utadon járni! Így a szentmise életünk részévé válik. Nem életidegen szertartás, hanem személyes beszélgetés azzal, aki életét áldozta értem. Sőt, minden szentmise egy lépés a beteljesülés felé, amikor együtt leszünk Atyánk országában, amikor színről-színre látjuk azt, aki mindennél jobban szeret minket. A karácsony ezt a nagy pillanatot elővételezi. 

1. Örvendjetek! 

Izajás próféta örömre buzdít bennünket. A próféta azt is megmondja, hogy miért. „Mert az Úr eljött, hogy megmentse népét.” Az üzenet minden sorában a segíteni akaró Isten képe rajzolódik elénk. Valóban, annyira nagy a baj, hogy isteni segítségre szorulunk? Az emberi gőg az első pillanatban visszautasítja ezt a gondolatot. A mai ember büszkén azt mondja: „Meg tudok állni a magam lábán, nincs szükségem Isten segítségére!” Ugyanakkor nem veszi figyelembe azt, hogy itt szellemi dolgokról van szó. A mennyei királyságról, Jézus befogadásáról, az örök életről. Igaz ugyan, hogy a mai ember tud felhőkarcolókat és űrhajót építeni, de nem tudja az ördög kísértését legyőzni. A bűn vágya elragadja őt és Isten nélkül sötétségbe zuhan. A lelke mélyén nem tudja felépíteni Isten Országát, mert annak terve Istennél van. Ő pedig annak adja oda, aki hisz benne és szereti őt. A karácsony azt hirdeti, hogy Isten eljött közénk, hogy kinyilvánítsa szeretetét és megajándékozzon az istengyermekség örömével. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e ezt a nagy ajándékot. 

2. A hit által 

Pál apostol azt írja, hogy a karácsony a hit ünnepe. Mert hit nélkül csupán fenyőfa-ünnep lenne vagy Mikulás-ünnep, mint Amerika némely városában. Pál azt írja, hogy az a gyermek, aki a jászolban nyugszik ott Betlehemben, a „mindenség örököse, akiben felragyog a teremtett világ szépsége, az Atya képmása, aki fönntartja a mindenséget.” Milyen hatalmas mondatok! Sejtjük, hogy akinek a szívében ez a hit él, az részese lehet Isten erejének. Mert a hit lelki/szellemi kapcsolat a mindenség Urával. Az űrhajó nem tudja elhagyni a földet, ha nincs benne üzemanyag. A gravitáció visszahúzza, tehetetlenné válik. – Ilyen az ember élete is. Kell egy erőforrás, amelyből lehet meríteni. Ezt adja meg a hit. Amikor most karácsonykor szemléljük a betlehemi gyermeket, imádságos szívvel valljuk meg hitünket: „Hiszem, hogy Te Isten vagy, a mindenség Királya!” 

3. Szívünkbe fogadjuk 

Nem elég állni a jászol mellett, hanem közelebb kell menni hozzá. Nem elég szemlélni Isten szeretetének csodáját, hanem be is kell fogadni a szívünkbe. Ezért írja János apostol ezeket a meglepő szavakat, „akik befogadják őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” Befogadni azt jelenti, hogy ma döntök mellette! Ma elkezdem szeretni Őt! Ma elhatározom, hogy az Ő parancsai szerint fogok élni! – Ez a döntés a feltétele annak, hogy Ő megkezdje gyógyító és szabadító munkáját bennünk. Mert vannak bőven sebeink. A mindennapi életben szeretetlen megjegyzéseket, durva bántásokat, erőszakos támadásokat kapunk, félelmeket, betegségeket tapasztalunk… Hova mennénk, hogy ezektől megszabaduljunk? Az orvosok nem tudnak minden bajt meggyógyítani, a pszichiáterek képtelen új szívet adni. De a mi szerető Istenünk meghallgat minket és meggyógyít. Így ünnepeljük a kis Jézus születését! 

 

A Marana Tha újság 2019. szeptember-októberi
számának tartalmából

 

Katona István: Az Úr adja az életet 

Szent Bernát azt írja egyik könyvében: Az Úr adta neked az életet, hiszen a semmiből alkotott téged. De nemcsak életet adott, hanem megajándékoz mindazzal, ami biztosítja létedet. Képességet adott, hogy ismereteket szerezz, alkoss, terveket készíts, formáld a világot. Végül képessé tett arra is, hogy életed végén beléphess az örök boldogságba. Ha a szíved igazán átérezné mindezt, akkor reggeltől estig azon gondolkodnál, hogyan szerezz örömöt mennyei Atyádnak. Hogyan viszonozd mindazt a jót, amit Tőle kaptál? 

1. Váltsd életre Isten parancsait 

Már Mózes könyvében olvashatunk arról, hogy nem elég meghallani Isten parancsait, hanem teljesíteni is kell azokat. Egy férfi tanúságot tett arról, hogy évtizedeken keresztül távol élt Istentől. Vallásosan nevelték, de az iskola elvégzése után belevetette magát a világ nyújtotta élvezetekbe. Először a vasárnapi szentmise maradt el életéből, később az imádság is. Az Úr azonban nem felejtette el, hanem váratlanul segített rajta, amikor bajba került. Elveszítette állását és nem talált munkát. Tartozásait nem tudta fizetni, kezdett kétségbe esni. Úgy érezte, vége mindennek. Testvérei se tudtak rajta segíteni. Elmondta problémáját egy atyának, aki azt mondta neki: „Bízzál Istenben, ne hagyd el magad. Ő szeret téged és segíteni fog rajtad.” Ez a mondat megragadt az emlékezetében és több alkalommal is felidézte magában. Elkezdett szívből imádkozni, templomba járni és minden megváltozott. Váratlanul talált egy jó munkahelyet, ki tudta fizetni tartozását, elmúlt minden szomorúsága. A megtalált hit boldoggá tette őt. Ezért fontos, hogy ne csak hallgassuk Isten szavát, hanem meg is valósítsuk életünkben. Jézus életünk forrása akar lenni. Szőlőtőnek mondta magát, aki minden pillanatban táplál minket, ha hozzákapcsolódunk, mint szőlővesszők. Aki benne bízik, mindig tud újrakezdeni. 

2. Minden jó Istentől jön 

Jakab apostol azt írja levelében, hogy „minden jó adomány Istentől jön.” A média gyakran beszámol róla, mennyi erőszakos cselekmény történik a világban. Egy alkalommal a riporter megkérdezte a gyilkost, érzett-e lelkifurdalást, amikor szörnyű tettét elkövette. A gyilkos mélyen hallgatott – ami azt jelentette, hogy nem volt lelkifurdalása.  – De megkérdezhetnénk, hogy legyen lelkifurdalása, ha nem hisz a lélekben? Hogyan higgyen, ha senki nem tanította meg a hitre, ha senki nem nevelte az élet tiszteletére? Ha senki nem nevelte az Istenbe vetett bizalomra. – Ha élő hitünk van, akkor tudjuk, hogy van lelkünk és ezt a lelket minden nap ápolni kell imádsággal és szeretettel. Ez azt is jelenti, hogy küzdeni kell hibáink és rossz szokásaink ellen. Ha hiszünk, akkor felelősséget érzünk a magunk és mások életéért. Ezért fontos, hogy a családban rendszeres legyen a Szentírás olvasása. Ezért fontos az is, hogy az édesapák beszélgessenek Istenről gyermekeikkel. Ezzel az életüket mentik meg. 

3. A szív mélysége 

Egy alkalommal Jézus elmondta apostolainak, mi van az ember szíve mélyén (Mt 15,19-20). A szívből ered minden rossz gondolat… káromlás… hamisság… házasságtörés. Jézus nem akart elkeseríteni bennünket, csak figyelmeztetni akart arra, hogy vigyázzunk a szívünkre. Mert a sok rossz nem fog feltörni belőlünk, ha Jézusnak adjuk a szívünket. Jézus nélkül az ember erkölcsi élete reménytelen. Jézus pontosan azért jött, hogy megszabadítson bennünket a bűntől. Azért jött, hogy ne a gonosz uralkodjon fölöttünk, hanem a szeretet és Isten. Az ember szívében sokféle erő, vágy, érzelem, sérelem, harag kavarog, amelyek a rossz hatására rossz irányba fejlődnek. De ha Jézusnak adjuk a szívünket, akkor a jó fog érvényesülni bennünk. Ezért nevezte magát Jézus Úrnak, igazságnak és életnek. 

 

K. I.: A Szűzanya szerepe Isten Országának építésében (II/1. rész) 

1. Bevezetés 

A Szűzanya részvétele Isten országának építésében visszanyúlik egészen a Teremtés Könyvének az elejéig. Miután az ördög rávette Ádámot és Évát, hogy föllázadjanak Isten akarata ellen, Isten háborút indított a gonosz ellen. Így szólt: „ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, s te a sarka után leselkedel.” (Ter 3,15) 

Amikor Jézus megkezdi nyilvános működését, édesanyjára „asszonyként” utal. A Szentírásban sehol nem találunk olyat, hogy Jézus anyának hívja édesanyját, mindig asszonyt mond. Asszony – Éva – által az ördög becsapta az emberiséget és hatalmába kerítette.

Szintén egy „asszony” – a Szűzanya – által le lett győzve a sátán. Krisztus megváltása által hatalmat kaptunk a gonosz fölött. Krisztus kegyelméből valóban lábával tiporja a Szent Szűz a gonoszt. Elég csak megfigyelnünk a Kánai menyegzőt, hogy milyen harmonikus a kapcsolat Mária és Jézus között. A Szűzanya szól Jézusnak, hogy elfogyott a boruk a fiataloknak. Nagyon nagy szégyen lett volna a vendégsereg előtt, ha ez kiderül. Jézus finoman azt mondja: „Asszony, ez nem a mi dolgunk.” Ezzel mintegy jelezte, hogy Ő tudatában van mindennek, és amikor eljön az idő, akkor cselekedni fog. De itt az asszony megszólítás utal a Bibliára, hogy az asszony részt vesz a lelki küzdelemben, részt vesz a megváltás folyamatában.

 

Árki Tünde: Ki nekem Mária? 

Anyácska!

Első számú női példakép!

Számomra Ő maga a csend, a békesség, a szeretet, az egyszerűség, az alázat, az engedelmesség a Mennyei Atyának, szolgálat.

Mária megtanít az Örömhír befogadására, majd annak megosztására.

Anyácskám megtanít örömmel hordozni a nehézségeket is.

Imádkozni tanít… hittel, hűségesen, kitartóan, könnyek között, szívből. 

Párbeszédre tanít az Atyával, Jézussal és a Szentlélekkel.

Mindig Szent Fiára mutat! 

Mit kaptam tőle, mint feleség? 

PÉLDÁT!

Melyik lány az, aki nem szeretne az édesanyjára hasonlítani? (jó esetben)

Szeretnék olyan felesége lenni a férjemnek, mint Mária volt Józsefnek. Az Ő házasságuk… nézzük csak Mária milyen irányt is mutat nekünk? Hol a helye a „ma” asszonyainak, a feleségeknek? Mi is a dolgunk valójában? Ki az Úr a házban? A férj? A feleség? Vagy az Úr Isten?

 

Claret Szent Antal

Claret Antal a spanyol egyház legnagyobb alakja volt a 19. században. A napóleoni idők viharai közepette született 1807. december 23-án Barcelona közelében, Sallentban.

Egész kicsi korától nagy buzgósággal imádkozott a papi hivatás kegyelméért: „Teljesen kilátástalan dolog számomra, de Istenem, te mindenható vagy!” Azért látszott valószínűtlennek a papsága, mert testvérével együtt apja szövőműhelyében kellett segítenie. Amikor tizenhét éves lett, apja Barcelonába küldte, hogy tovább tökéletesítse magát a takács szakmában. Antalnak pedig olyan jó gyakorlati érzéke volt és olyan szövési módokat és mintákat talált ki, hogy huszonegy éves korában rábízták egy nagy szövőüzem technikai irányítását. Ő azonban hamarosan lemondott a csábító megbízásról, mert egészen Istennek akarta szentelni az életét.

A katalóniai Vich püspöke 1835-ben szentelte pappá. Mivel akkoriban Spanyolországban igen sok volt a pap, Antal elindult Rómába, hogy felajánlja szolgálatait a missziókat irányító Propaganda Fidei vezetőinek. A római jezsuitáknál lelkigyakorlatot tartott, és felvételét kérte a rendbe. Meg is kezdte a novíciátust, de lábában olyan reumatikus fájdalmak jelentkeztek, hogy néhány hónap múlva elbocsátották a rendből. A jezsuita generális, Roothan páter tanácsára visszatért Spanyolországba. Nem kapott plébániai beosztást, hanem missziós prédikátorként, „mint az esőfelhő, amelyet csak a Szentlélek fuvallata irányít, vitte Isten igéjének harmatát és esőjét a szomjazó lelkekhez”. Mindig gyalog járt, pénzt vagy ajándékot soha el nem fogadott el, csak ennivalót adhattak neki.

 

Kereszty Zoltán: Isten végtelenül szeret minket 

Isten a Szeretet, akinek lényege az önajándékozás. Minél jobban megismerem Istent, és engedem, hogy önmagát nekem adva, lelkemben lakást véve szeressen, annál jobban telítődöm szeretettel. Annál bőségesebben tudom tovább ajándékozni másoknak; azaz minél jobban megtelek Istennel, annál jobban tudok szeretni. Ahhoz azonban, hogy egyre jobban telítődni tudjak Istennel, helyesen és minél tökéletesebben meg kell ismernem magamat is. Mert csak megfelelő önismerettel tudom a legjobb feltételeket és módszereket biztosítani a Szeretet beáramlásához és működéséhez. Hasonló okokból a lélektan segítségével jól meg kell ismernem embertársaimat is, hogy a Szeretet továbbadásakor mindig a legalkalmasabb és leghatékonyabb módot tudjam kiválasztani. Különösen fontos ez legszűkebb környezetemben; a családban, lelki közösségekben, munkahelyen, de mindenekelőtt házastársi kapcsolatomban, és gyermekeim nevelésében. Az emberi kapcsolatok természetes szabályai után meg kell ismerkednünk az emberi kapcsolatok kegyelmi szintjével is, hogy sikeresebb munkatársai legyünk Jézusnak és a Léleknek a teljes, tökéletes és szent emberi személyiségek kialakításában. Isten ajándékul adta személyiségem értékeit, más emberek személyiségét és végül önmagát is. Ezért a végső érzelem a hála legyen bennem azért, hogy Isten ennyire szereti az egész világot és benne minden egyes embert, köztük engem is személyes szeretettel ölel magához. 

 

Katona István: Mit jelent hinni? 

Ezt az állítást: hiszek, csak Isten létezésével kapcsolatban mondjuk, vagy pedig hiszünk az embereknek is? Lehetetlen a világon mindenről meggyőződnünk, hitelt kell adnunk a megbízható emberek szavának is. Milyen jó érzés, ha ismerőseink hisznek nekünk! S milyen rossz, ha alaptalanul kételkednek ­szavainkban… Megbízhatóságom mértéke igazmondásom, őszinteségem, becsületességem.

A Jézus tanítását továbbadó apostolok mögött nem állt mindig rendkívüli tudás, sem gazdagság. Egyeneslelkűségük, ön­zet­lenségük, Jézus ügyéért minden kockázatot vállaló elkötelezettségük miatt hiszünk szavaiknak.

Hiszek Isten üzenetében, a Szentírás hozzám intézett szavaiban 

a) Mert a Szentírás az élet könyve! Ebben a könyvben a láthatatlan, végtelenül hatalmas Isten kinyilatkoztatja Önmagát. Elmondja legszebb terveit az emberről, a világról és a jövőről. Nincs nagyobb kincse az emberiségnek, mint a Biblia! Bárhol kinyitod – a szerető Isten szól hozzád. Elmondja neked, hogy ez a világ – minden problémája, háborúi, társadalmi ütközései ellenére – jó, Ő általa jó. Mert ennek a világnak a történelme tulajdonképpen üdvtörténet! Mindent azért ad vagy enged meg Isten, hogy az ember elhagyja a rosszat, Istenhez térjen és ezáltal üdvössége legyen.

 

E.G.W.: Prófétai üzenet a végső időkről (II/2. rész)

A világ, akár egy pestiskórház

Az emberek vakságukban csodálatos fejlődésükkel és felvilágosultságukkal büszkélkednek, ámde a mennyei angyalok azt látják, hogy a Föld telve van romlottsággal és erőszakkal. Világunk légköre a bűn miatt olyanná vált, mint egy pestiskórház levegője.

A bűnözés járványa

Egy „bűnözési járvány” kellős közepén élünk, amely előtt a gondolkodó, istenfélő emberek mindenütt döbbenten állnak meg. Az eluralkodó gonoszság meghaladja azt a mértéket, amit az emberi szív még képes lenne elviselni. Naponta a politikai viszály, megvesztegetés és fondorlat újabb megnyilatkozásairól kapunk hírt. Minden nap meghozza a maga szívfájdító feljegyzéseit az erőszakról, a törvénytelenségekről, a szenvedés iránti közönyösségről, az emberi élet kegyetlen és pokoli pusztításáról. Minden újabb nap az elmezavarok, a gyilkosságok és öngyilkosságok számának növekedéséről tanúskodik. Ki kételkedik vajon abban, hogy sátáni erők munkálkodnak az emberek között, amik növekvő szorgalommal vonják el és rontják meg az elmét, fertőzik meg és pusztítják el a testet?

 

Avilai Teréz: Belső várkastély

Szólni szeretnék lelkünk szépségéről és nagy méltóságáról. Könnyebb megértetés céljából egy hasonlattal élnék. Hangsúlyoznám, mily hasznos ez utóbbit jól felfogni s tudni, hogy mily kegyelmeket kaphatunk Istentől s hogy a belső várkastély kapuja az imádság.

Mialatt ma azért imádkoztam, hogy az Úr kegyeskedjék helyettem beszélni – nekem ugyanis semmi sem jutott eszembe és nem tudtam, miképpen teljesítsem a megbízást – egy szerencsés ötletem támadt. Mindjárt le is írom, mert azt hiszem, nagyon jó alapul szolgál majd a továbbiakhoz.

Képzeljük a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna, egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás, mint ahogy az égben is sok van. S valóban, leányaim, ha jól megfontoljuk a dolgot, mi egyéb az igaznak lelke, mint valami paradicsomkert, amelyben az Úr, saját szavai szerint, gyönyörűségét találja. De ha ez így van, vajon milyennek kell lennie annak a lakásnak, amelyben oly hatalmas, oly bölcs, oly előkelő s minden kincsekben dúslakodó király találja az ő gyönyörűségét?

 

Cseh Anikó: Szeretet-szolgálat Isten jelenlétében

Aquinói Tamás olyan aktusnak írja le az imát, amelyben az ember egy óhaját fejezi ki. Az ima az emberi remény hangja. Az ima célja nem lehet Isten akaratának megváltoztatása, hanem hogy segítsen azt megérteni. Az imának világossá kell tennie az ember számára, hogy a konkrét szükségben úgy kell Istenhez fordulnia, mint a saját atyjához. Az imádkozó „megnyílik Istennek, szinte hódolattal alárendeli magát Neki. Az ima a hit és az Isten iránti szeretet kifejeződése, olyan aktus, amelynek nincs szüksége érvelésre. Az ima Istenhez közelít minket, bizalmas viszonyt alakít ki Istennel. E nagy bölcselő imáiban saját lelkének nekifeszülését fejezi ki annak irányában, aki megismerésének és szeretetének végső célja: egy a célunk: Istennek adni az életünket, az emberek szolgálatára.”

Ki lehet égni az állandó munkától, hajtástól, ezért nélkülözhetetlen, hogy a lelket is táplálni tudjuk. Meg kell tudni állni, elcsendesedni, Jézus jelenlétébe helyezkedni, s megtanulni tevékenységben, munka közben is Jézust szemlélni. Bemosakodni szolgálat előtt, és kimosakodni szolgálat után.

Ez azt jelenti, hogy Jézus jelenlétébe helyezem magam és Neki adom a napom, a szolgálatom. S a szolgálat végén szintén Neki adom, leteszem elé, amit végeztem és átadom. Nem viszem haza a nap terhét, Neki adom, Ő tudja, mit kezdjen vele, imáimban Rá bízom.

 

A Marana Tha újság 2019. július-augusztusi
számának tartalmából

 

 

 

Katona István: Szeretni egész szívvel érdemes… 

Az ember földi élete nem tökéletes. Mindig rászorul arra, hogy tanuljon, fejlődjön. Ez vonatkozik a keresztény életre is. Lehet növekedni az imádságban, Isten iránti szeretetben, megbocsátásban, szolgálatban. A tanulás akarása akkor indul el bennünk, amikor felismerjük, hogy valamit nem tudunk, ami szükséges lenne. Ez érvényes a lelki életre is. Amikor hosszú ideig lehangoltak vagyunk, félelem, keserűség van bennünk, akkor felismerjük, hogy valamit rendbe kell tenni. Vagy imaéletünk vagy szeretetünk hiányos, üres lett. Itt azonban nem elég a ténymegállapítás. Mert ami beteg, azt gyógyítani kell, mert különben rosszabb lesz. Gyógyítani kell a szeretet sérüléseit, el kell utasítani a félelem gondolatait. Jézus közel van hozzánk, velünk van, szeretetével átöleli életünket.

1. Közel van a szeretet

Mózes azt írja: „Közel van hozzád az Ige, ajkadon és szívedben van” (MTörv 30,14). Ezt el lehet mondani a szeretetről is. Teréz anyának van egy kedves gondolata, mely szerint minden nap ki kell fejezni a szeretetünket egy vigasztaló szóval, egy mosollyal, segítségnyújtással, hogy szebbé tegyük a világot. – Nem kell diploma ahhoz, hogy szeressünk, nem kell messze földre menni érte. Mert itt van, elérhető közelségben. Csak engedni kell, hogy szívünket átjárja a másik iránti jóság és máris megvalósul. Ez a mi hatalmunkban van. Megkaptuk ehhez a szabadságot Jézustól. Ezért kell kérnünk minden nap a Szentlélek segítségét, hogy győzze le bennünk a szeretet akadályait. A szeretet Lelkének az a vágya, hogy rajtunk keresztül kiáradjon jósága az egész világra.

2. Jézus a forrás

Pál apostol azt tanítja, hogy Jézus az „élet forrása”, aki „vére ontásával békét szerzett… Benne lakik a teljes tökéletesség.” Ezek a mondatok mind a szeretetre utalnak. Jézus a kereszthalála által legyőzte a bűnt, ami a szeretet ellensége. Mivel Ő minden élet forrása, ezért a szeretet forrása is. Ha valaki úgy érzi, hogy már nem tud szeretni, kérjen Jézustól szeretetet. Bizalommal és hittel menjen hozzá, Ő senkit sem utasít el. Imádkozzon ezért rendszeresen, egyszerű szavakkal: „Jézus, add, hogy egész szívvel tudjak szeretni.” – „Jézusom, add, hogy szívem a te szent szívedhez hasonló legyen.” Egy idő után meg fogja tapasztalni, hogy másképpen viszonyul a körülötte élő emberekhez.

Jézus nem tagadta meg szeretetét azoktól sem, akik keresztre feszítették: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” – Hű maradt a szeretethez mindig és minden körülmények között. Volt, hogy éhezett, máskor elfáradt, előfordult, hogy a farizeusok felbosszantották oktalan kérdéseikkel, máskor meg akarták kövezni, végül megostorozták és keresztre feszítették. Ő mindezek ellenére szeretett és feláldozta életét érettünk. Jézus azt akarja, hogy mi is kövessük Őt ezen az úton. 

3. Első helyre tenni, ami a legfontosabb

Ha végigolvassuk az evangéliumot, azt látjuk, hogy Jézus élete állandó szolgálat volt. Minden alkalmat megragadott, hogy szeretetét kinyilvánítsa. Ha beteg embert látott, meggyógyította, máskor megszabadított valakit az ördögtől. Ha látott egy gyász-menetet, a halottat feltámasztotta. Ennek következtében csupa öröm vette körül. A meggyógyult emberekben túlcsordult a hála. – A felebaráti szeretet gyakorlásának nagy akadálya, ha a feladatokat, programokat felebarátaink elé helyezzük. A felebarát szüksége váratlanul jelentkezik. Így volt ez Jézusnál is. Ment az utcán tanítványaival és egy vak koldus utána kiabált: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, magához hívta a vakot és meggyógyította. – Ha első helyre tesszük a szeretetet, akkor mindig meg tudunk állni feladataink közben és időt adunk annak, aki segítséget kér tőlünk.  

  

J. Philippe: Belső ima 

Határozzuk el, hogy naponta egy meghatározott időt a belső imának szentelünk. Ezután felmerül a kérdés: hogyan fogjak hozzá? Mit kell tenni, hogy jól használjam fel ezt az időt? 

A válasz nem könnyű, mivel a lelkek különbözők, mint az arcok is. Minden hívőnek magának kell felfedeznie a Szentlélek indíttatására és az Ő szabadságában, hogy Isten milyen úton akarja vezetni. Azt is tudni kell, hogy a belső ima fejlődésen, különböző szakaszokon megy keresztül. Ami érvényes a lelki élet egy bizonyos korszakában, nem érvényes máskor. Végül pedig nehéz leírni azt, amit a belső imában élünk át, hiszen a tudatunkkal sokszor nem fogjuk fel világosan, hogy mi történik velünk. Bensőséges, misztikus valóságról van szó, amit az emberi nyelv nem képes teljesen behatárolni.

Amikor a kérdés nem merül fel

A kérdés nem vetődik fel, amikor a belső imának szabad folyása van, szerető kapcsolatot élünk át Istennel, és nem kell megkérdeznünk, hogy mivel töltsük az időt. Ha két ember igazán szereti egymást, általában nem jelent nagy problémát, hogy mit csináljanak. Sokszor az is elég a boldogságukhoz, hogy együtt vannak, nem csinálnak semmit! Isten iránti szeretetünk azonban sajnos elég gyenge és nem vagyunk ilyen könnyű helyzetben.

A „magától áradó” belső imát kegyelemként kapjuk, s nekünk csak be kell fogadnunk. A lelki élet különböző fokozatainál jelenhet meg, s természete is különféle lehet. Ez jellemző a frissen megtért emberre, aki lelkendezik, hogy felfedezte Istent, telve van örömmel, buzgósággal. Köszönje meg az Úrnak, de maradjon alázatos, és véletlenül se gondolja magát szentnek azért, mert tele van lelkesedéssel, ne ítélje meg embertársát, aki nem olyan buzgó, mint ő! A megtérés utáni első idők kegyelme nem szabadított meg hibáinktól és tökéletlenségeinktől, csak elfedi azokat.

  

Seres Béla SVD: Jézus imádkozik a Szentlélekért

„Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat” (Jn 14,23) 

Jézust szeretnünk kell, mert Ő Isten és a főparancs mondja, hogy Istent mindenek fölött és teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes elmével és minden erővel kell szeretni. Ez az életünk célja és lényege. Ha szeretetem nincs, semmi se használ. De a szeretetnek gyakorlása és jele az Úr parancsainak megtartása. Ezt Isten kegyelme nélkül nem tudjuk megtenni. Szent Ágoston sokat küzdött életében a pelagiánus eretnekség ellen, amely azt vallotta, hogy Isten kegyelme nélkül is meg tudjuk tenni parancsait. Eredeti bűn nincs, így nincs rosszra hajló természetünk sem. Szent Ágoston bebizonyította, hogy a parancsok megtartásához is kell Isten kegyelme. 

Az újkorban letagadják a természetfölötti életet. Csak a természetes élet van. Aztán sokan letagadják magát az Istent is, így hát parancsai sincsenek. A bűnöknek és a rosszra hajló természetnek tág kapukat nyitottak. 

Az Atya és a Fiú ajándékait elsősorban a Szentlélek által adja. De adja a kegyelem lelkét magát is, a Szentlelket. Már láttuk Szent Lukács 2. fejezetében: „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak… A mennyei Atyátok a Szentlelket adja azoknak, akik kérik.” Nem is kell mondanunk, hogy a leghathatósabban és a legtöbbször a mi isteni Közbenjárónk, az Úr Jézus kérte az Atyától a Szentlelket, az Ő adományát. Mivel a Szentlélek valóságos Isten, ezért végtelen Adománynak mondhatjuk. Jézus sokat imádkozott élete folyamán. A rövidre fogott evangéliumok is többször említik, hogy egész éjjeleket átimádkozott. Miértünk imádkozott és kérte az Atyától a Szentlelket. De ezt ígérte a jövőre nézve is. „Én pedig kérni fogom az Atyát és más vigasztalót ad nektek, az igazság Lelkét, aki mindörökre veletek marad.” 

  

Katona István: A családfán keresztül működő gonosz lelkek 

1. Mit jelent a családfa és annak gyógyítása, szabadítása? 

A családfa minden vérszerinti ősünket jelenti, de általában az előző hét generáció tagjaiért imádkozunk. Tágabb értelemben mindazokat magába foglalja, akik rokonságunkhoz tartoztak/tartoznak.

Gyógyítani azt kell, aki beteg. Szabadítani azt kell, aki megvan kötözve. A betegség nemcsak testi, hanem lelki, érzelmi is lehet. A két világháború, a hadifogolytáborok, a népirtások mérhetetlen fizikai és lelki sérüléseket okoztak őseinknek. Mivel Isten örök jelenben él, és mivel Ő betölti az egész univerzumot, lehetőségünk van arra, hogy meggyógyítsuk őseink sebeit és ezáltal leállítsuk azt a folyamatot, amely károsan befolyásolja életünket. Ugyanez áll a szabadításra is. A gonosz lélek a sérüléseken és a súlyos bűnökön keresztül lép be valakinek az életébe. Ha őseinket megkötözte a gonosz, előfordulhat, hogy ez továbbadódik generációkon keresztül, például öngyilkossági hajlam, alkoholizmus, rendetlen szexualitás, harag, stb. formájában. Jézus megváltása által van lehetőségünk arra, hogy őseinket (ezáltal magunkat is) megszabadítsuk a gonosz kötelékeitől. Ez egy nagy áldás, amit általánosan gyakorolnia kellene minden kereszténynek.

2. Ki vagyok és mit örököltem, honnan jöttem?

A jelenkorban nagyon elterjedt a materialista gondolkodás. Ezért nehezen tudjuk elgondolni, hogy az ember élete nem olyan zárt, mint egy darab kő. A család történetének eseményei (akár évszázadokra visszamenőleg) hatással vannak életünkre a jelenben. Isten kegyelméből a rossz hatásokat képesek vagyunk gyógyítani. Mark Wolynn leírja könyvében (Örökölt családminták), hogy egy napon észrevette, hogy gyengül a látása. Mikor elment az orvoshoz, ő azt mondta, nem tud segíteni, mert olyan fokú a szembetegsége, hogy nemsokára meg fog vakulni. Mark elutazott Indiába, hogy valami ázsiai gyógymódot találjon. Megtanult meditálni, minden stresszes gondolattól megszabadult. Végül találkozott egy szent emberrel, aki azt mondta neki: „Menj haza és békülj ki a szüleiddel.” Ez megdöbbentette Markot. Hazament, hónapokon keresztül látogatta szüleit, tisztázódott minden félreértés és őszintén megszerették egymást. Ezután jött a meglepetés: Mark szeme teljesen meggyógyult. Elvégzett egy újabb egyetemet, előadásokat tart, könyveket ír, kedvelt előadó lett világszerte. Sok ember megtalálta nála a gyógyulást a transzgenerációs traumák gyógyítása által.

Sára nővér: Békét találtam a Kármelben (Tanúságtétel) 

1981-ben születtem Budapesten, egy katolikus családban. Kiskoromtól fogva rendszeresen jártam templomba, ahol hála Istennek olyan papunk volt, aki megszerettette velem a szentmisét és a hittanórákat.

Elsőáldozó még nála lehettem, de miután áthelyezték őt egy másik plébániára, az általa vezetett gyerek csoport lassan megszűnt, így nekem a plébánián a korosztályomban már nem volt társaságom. A többiek vagy jóval idősebbek, vagy fiatalabbak voltak. Nem sokkal később, 11 éves koromban, egy nyaralásunk alkalmával beleestem egy négytáblás üvegajtóba, ami össze-vissza kaszabolta az egyik karomat. Az üveg két ideget is elvágott, rohammentővel vittek be az ügyeletre, majdnem elvéreztem. Az ügyeletes orvos (akinek aznap talán a 43. esete lehettem) rosszul látta el a sérülésem, s ezért egy hónap múlva Budapesten megoperáltak. 7 órás műtét volt, idegátültetés a lábamból, majd pedig két évig jártam mindennap a Traumatológiai Intézetbe a fájdalmas utókezelésekre. Sokat szenvedtem, s ekkor rendült meg először és igazán mélyen a gyerekkoromban kialakult reményem és hitem. Nem értettem, hogy ha Isten jó és valóban szeret, akkor miért engedte, hogy mindez megtörténjen velem. Folyton azt kérdezgettem, hogy „Miért pont én?” 

Azután 14 éves koromban diagnosztizáltak nálam egy súlyos bélbetegséget, amitől nagyon lefogytam, s innentől kezdve állandó, erős fájdalmaim voltak. Rengeteg gyógyszert kaptam, amelyeknek persze megvolt a mellékhatásuk is. Ekkor kezdtem el teljes erőmből lázadni Isten, minden és mindenki ellen. Nem voltam hajlandó elfogadni a betegségem, nem szedtem rendesen az előírt gyógyszereket, cigarettáztam, 16-17 évesen hétvégénként bulizni jártam és ittam, s mindezeknek persze újra és újra kórház lett a vége. Közben – hogy megfeleljek a szüleim elvárásainak – bérmálkoztam, de azután hátat fordítottam az Egyháznak. Egyre többször mulasztottam el a vasárnapi szentmiséket, és – habár időnként felszakadt a lelkemből Isten felé egy-egy segélykiáltás – már nem igazán tudtam hinni és imádkozni sem. Kb. 20 éves koromra jutottam el odáig, hogy elegem lett ebből a parttalan vergődésből, és elhatároztam, hogy csak azért is meggyógyulok. A szüleim sok helyre elcipeltek különböző természetgyógyászokhoz, de mivel nem tudtak rajtam érdemlegesen segíteni, eldöntöttem, hogy én magam indulok útnak. Először egy jóga csoportba kezdtem el járni, majd különböző meditációs központokban kötöttem ki. 

 

Mary Usha nővér: Ima az egyház és a család megújulásáért 

Drága Mennyei Atyánk!

Dicsőítünk és magasztalunk Téged szeretetedért és irgalmadért, amit kiárasztottál ránk, és a kinyilatkoztatás lelkéért, mely működik bennünk, hogy feltárjon minden rejtett bűnt – a sajátunkat és az előző nemzedékekét.

Most Jézus Krisztus nevében hatalmat gyakorolunk a családon belül működő minden gonosz lélek felett, minden generációs kötelék felett, minden öröklött fogyatékosság felett, genetikai vagy vér szerinti fogyatékosság felett, minden gonosz hajlam felett, melyeket a családfánkon keresztül-, vagy azon a lelki családon keresztül örökölhettünk, amelyhez tartozunk. Köztük az egyházon belüli hibák felett is, melyek szintén hatással lehettek személyesen ránk.

A hit által, melyet Te adsz nekünk, Atyám, ellene mondunk minden bűnnek és minden gonosz erőnek, mely a bűnbe vezet. Fiad, Jézus Krisztus szent nevében parancsolunk minden gonosz léleknek, minden köteléknek és minden megnyilvánulásuknak, hogy távozzanak az életünkből. Jézus ugyanezen hatalmával lerázzuk a gonosz erejének bilincseit magunkról és családunkról, és összetörjük azt, amit egyébként a leszármazottaink örökölhetnének.

Könyörögve kérünk, segíts nekünk megvalósítani a Te tökéletes akaratodat, és töltsd teli a szívünket és elménket a Te dicsőítéseddel, miközben elfogadjuk gyöngéd irgalmadat. Köszönjük, Urunk, a teljes gyógyulást és szabadítást, Jézus drága nevében. Ámen.”

Könyörüljön rajtunk a Mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket és vezessen el az örök életre! 

Úr Jézus, kérjük a Te szent Véred oltalmát mindannyiunkra és ennek a helynek még a legkisebb zugára is. 

Úr Jézus, szentséges Véreddel mosd tisztára gondolkodásunkat, annak minden szétszórtságával, testünket annak minden betegségével és sebével együtt, amelyek megbénítanak minket. Urunk Jézus Krisztus mindent átadunk Neked.

(Most gondolj azokra, akiknek meg kell bocsátanod. Bocsáss meg és fogadd el a megbocsátást! Mindent moss tisztára Jézus drága szent Vérében!)

Urunk, élő Istenünk, mennyei Atyánk, Úr Jézus, Megváltónk, Szentlélek Úristen, Urunk és Éltetőnk, aki megszentelsz minket, dicsőítünk Téged, magasztalunk Téged, imádunk Téged, mindenkor dicsőség legyen Nevednek. A Te Fiad, Jézus drága, szent Vére legyen rajtunk hetedíziglen. Moss meg minket, tisztíts meg minket, újíts meg minket, hogy az Atya gyermekei legyünk. Tisztuljon meg a szívünk, gondolkodásunk és testünk a Te irgalmad és könyörületességed által. Ámen.

  

E.G.W.: Prófétai üzenet a végső időkről (II/1. rész) 

Ahogy a mai világot figyeljük, úgy tűnik, itt állunk minden idők legnagyobb válságának küszöbén. Isten ítéletei gyors egymásutánban követik egymást – tűz és vér, földindulás háborúval és vérontással. Minket nem érhetnek meglepetés gyanánt ezen nagy és döntő események, mivel az evangélium mindezeket leírta (Mt 24,1-44). 

A válság fokozatosan lopakodik be közénk. A Nap süt az égen, szokásos körforgása szerint jár, és az ég még mindig hirdeti Isten dicsőségét. Az emberek „esznek és isznak, ültetnek és építenek, házasodnak és férjhez mennek”. A kereskedők adnak és vesznek. Az emberek könyökölnek, a legmagasabb helyekért versengenek. A gyönyörök szerelmesei még tolonganak a színházakba, a szórakozóhelyekre és a szerencsetanyákra. Csak az számít, hogy minél magasabbra hágjanak az izgalmak, miközben a próbaidő a lejártához közelít, és minden egyes ember ügye csakhamar véglegesen eldől. A Sátán látja, hogy rövid az ideje. Valamennyi eszközét munkába állította az emberek megtévesztése, elhitetése, megkötözése és varázslata alatt tartása érdekében, míg próbaidejük egyszer csak lejár, és a kegyelem ajtaja örökre bezárul. 

A törvényszegés csaknem betöltötte a mértéket. Zűrzavar uralja a világot, és hamarosan nagy félelem köszönt be. A vég nagyon közel van. Nekünk, akik ismerjük az igazságot, fel kell készülnünk arra, ami nemsokára, mint valami elsöprő erejű meglepetés, tör a világra. 

  

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/5. rész) 

Az ima szükséges keresztény életünkhöz 

Mi az, amit a „szükséges” szó jelent? Mikor mondom valamire, hogy szükséges? Akkor, amikor az a dolog betölti valamely életigényemet. Az életet fenn kell tartani, az életet élni kell, és ennek megvannak a maga nélkülözhetetlen feltételei. Ami ezeket nekem biztosítja, az szükséges. A növény elpusztul, ha elzárom a napfénytől, a levegőtől, a víztől. Mert ezek élet szükségletei. Megértem, hogy a növény nem élhet, ha ezektől meg van fosztva. Élete abból a kémiai folyamatból áll, melyet a napsugár indít el. Az állat elpusztul táplálék hiányában. Megértem, hogy elpusztul, mert életének lényeges feltétele, hogy a táplálék anyagából újraépítse szöveteit. Létéhez tehát szükséges a táplálék. Ezeknek az anyagi szükségleteknek az értelmét kell átvinni a lelkiekre, ha világosan akarunk látni. Mert egész gondolkodásunk arra van berendezve, hogy ezeken az anyagi szimbólumokon át váljanak világossá előtte a szellemi valóságok. Az emberi léleknek is kell levegő, kell táplálék, mert életének lényeges feltétele, hogy benne átalakulások, növekedések, fejlődések menjenek végbe, melyek nélkül erőtlenné válik és elsorvad. 

A lélek levegője az ima. Amikor imádságos lelkületben vagyok, akkor körülveszem magam olyan levegővel, melyből életet lélegzik a lelkem. Ha ezzel a lelkülettel közeledem Istenhez és szentjeihez, akkor ezt a levegőt napfénnyel sugároztatom át, és belőle életerőt merítek. Ha ezzel a lelkülettel áldozni megyek, s ezt olyan jól teszem, amennyire csak gyarlóságom megengedi, akkor valóságos lelki növekedést nyerek, hiszen maga az Úr költözik belém. Átszellemülök ebben a közelségben. Ez a közelség ellenáll anyagiasságomnak, eltölt engem, mint ahogy a növényt a nap tölti energiájával, s ez a töltés éltet engem, lelkibbé tesz, mint voltam, átjár és megújít, mint táplálék.

 

A Marana Tha újság 2019. május-júniusi
számának tartalmából

 

 

 

Katona István: »Újra kell születned!« (Jn 3,7) 

A Szentlélek szerepét, működését mindaddig nem értjük meg, amíg meg nem tapasztaljuk az újjászületést. A Szentlélekben van meg az az erő, amely képes átformálni az ember természetét. 

1. Szükséges 

A Nikodémussal való találkozásnál meglep bennünket Jézus határozottsága: „Ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten Országát” (Jn 3,3) Újra kell születned! Ez úgy hangzik, mintha egy veszélyes helyzetben valaki parancsot adna: „erre menj, akkor meg fogsz menekülni!” Akit fenyeget az éhhalál, annak feltétlenül ennivalót kell találnia. Aki hirtelen rosszul lesz, annak orvost kell keresnie. Ha valakinek kigyullad a háza, azonnal ki kell rohannia a szabad levegőre, hogy a füsttől meg ne fulladjon. – Mindez azt jelenti, hogy ez a földi élet fenyegetett lét. Veszélyeket hordoz. A rossznak, a romlásnak, az összeomlásnak a fenyegetését. Erre a léthelyzetre ajánlja Jézus az újjászületést. Van, amikor egy omladozó házat nem érdemes foltozgatni. Újat kell építeni, amelyben biztonságban lehet élni. Amikor az ember újjászületik a Lélekben, akkor biztonságban érzi magát Isten szeretetében. Új örömöket, új lendületet, új bizalmat tapasztal a szívében. A Szentlélek kibontakoztatja a mélyben rejlő szépséget és ­értékeket. 

Életünk középső szakaszában fel kell ismernünk, hogy nem tesz jobbá a pénz vagy a diploma. Belülről nem változtat meg. A hazugságot legfeljebb új köntösbe bújtatjuk – „pozíciónkat meg kell védeni”. Erőszakosságunkat jónak mondjuk, elveink, emberi méltóságunk megtartása érdekében. Hogy ezek miatt másoknak fájdalmat okozunk, észre se vesszük. Senki nem tud segíteni ezekben a problémákban, csak a Szentlélek. Ő adja a világosságot, hogy mikor mit kell tenni (Jn 16,12). Ő adja az ismeretet Jézus akaratáról (Jn 14,26). Ő adja a szeretetet, amelyre minden embernek szüksége van (Róm 5,5)

2. A születés 

Amikor megszületünk erre a világra, sok újdonságot látunk magunk körül, fokozatosan jutnak el hozzánk az ismeretek. Így vagyunk a Szentlélekben való újjászületéssel is. Mit ismerünk meg először a születésünk után? Anyánk szeretetét, gondoskodó jóságát. Mit ismerünk meg a Szentlélekben való újjászületés után? Mennyei Atyánk gondoskodó szeretetét, megismerjük mennyei hivatásunkat, hogy eljuthatunk abba az országba, amelyben örök boldogság vár ránk. Megismerjük az Egyházat, amely segíti lelki életünk kibontakozását, megismerjük a Szűzanyát, mennyei édesanyánkat, aki állandóan közbenjár értünk. Ezeknek az ismereteknek az a céljuk, hogy életté váljanak bennünk! Így válik örömmé a hit. Ez bátorságot ad a mindennapi küzdelemben. S ami a legfontosabb: reményt kapunk a Lélektől, hogy minden veszteségünk ellenére győzelmet aratunk, minden szenvedésünknek értelme van. Ezért van olyan nagy jelentősége a Lélekben való újjászületésnek. 

3. Hogyan történik az újjászületés? 

Jézus azt mondja titokzatosan Nikodémusnak: „A szél ott fúj, ahol akar! Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy” (Jn 3,8). Ezzel jelezte, hogy az újjászületés Isten kegyelméből történik. Aki bűnbánatot tart és kéri a Szentlelket, ahhoz eljön. Isten örömmel küldi nekünk a Lelkét, mert vágyakozik az ember szívére és mert tudja, milyen nagy szükségünk van rá. Miért van rá szükségünk? Mert a bűnök megsebezték a szívünket! Mert a gonosz megkötözte érzékszerveinket. A Szentlélek meg akarja gyógyítani fájó emlékeinket, szomorúságainkat, félelmeinket. Hogy miért? Mert ezek mind akadályok, amelyek nem engedik, hogy szabadon megvalósítsuk Isten rólunk alkotott tervét. Ezért gyakran kérjük: Jöjj, Szentlélek, gyógyíts meg, szabadíts meg, vezess engem! Ámen. 

 

Merlin Carothers: Hinni tanulni 

Hogyan tudunk Istennek örömöt szerezni? Ha keményebben dolgozunk? Ha többet imádkozunk? Ha adakozóbbak vagyunk? Vagy szentebb életet élünk? 

Ezek rossz válaszok. Isten bajnokai (szentjei) az „Istennek legjobban tetszésére lenni” lista elejére a Benne való hitet tették!

Nézzük, milyen haszonnal jár, ha tetszésére vagyunk Istennek! Ha így teszünk, sokkal valószínűbb, hogy válaszol a másokért és a magunkért mondott imáinkra.

Mit szeretnél, ha mit tenne érted Isten?

Isten Noétól azt kérte, hogy építsen egy bárkát, és ennek teljesítése csaknem száz évet vett igénybe. De nem is ez volt a legnagyobb kihívás Noé számára. Hinnie kellett abban, hogy Isten tudja, mit tesz; még akkor is, ha semmi bizonyíték nem utalt arra, hogy valaha is szükség lesz egy ilyen bárkára! 

Próbáld meg elképzelni, milyen lenne, ha egy százéves férfi vagy egy kilencvenéves asszony lennél, és Isten arra kéme, hidd el, hogy gyermeked fog születni. Ez történt Ábrahámmal és Sárával. Gondold el, mit éreztél volna, ha arra kér, hogy ezt a gyermeket áldozd fel égőáldozatnak! 

El akarnád mondani, hittel eltelve, több mint egymillió embernek – mint Mózes tette –, hogy segítesz nekik száraz lábbal átkelni a Vörös-tengeren, mialatt az ellenség gyilkos szándékkal üldözi őket? 

Szent Pál évekig láncra volt verve egy tömlöcben, mégsem kételkedett soha Isten tökéletes jóságában. Te kételkedtél volna? 

A Magyar Köztársaság polgáraiként Isten nem kívánja tőlünk, hogy tűzön keljünk át – de azért a Benne való bizalmat igenis kéri. Talán segítségünkre lehet ebben az Ószövetség hőseire való emlékezés. Amikor helyzetük reménytelensége ellenére Istenben bíztak, ez tetszett Istennek. Bárhol és bármikor élünk, bőséges áldásban részesülünk, de az Úr egyfolytában arra hív, hogy elhiggyük: Ő gondot visel ránk – akármi is történik velünk. 

 

N. N.: A Lélek érintése (Tanúságtétel) 

Második alkalommal vettem rész a Szentlélek-szemináriumon. Biztosan tudtam, hogy jó és gyümölcsöző lesz az életemben. Most konkrét kérdésekkel és kíváncsisággal érkeztem. 

Az előadások és kiscsoportos beszélgetések sok mindenre választ adtak. Még a Szentlélek hívás előtt olyan élményben volt részem, hogy a beszélgetés során új dolgokat mondtam a többieknek, ami még nekem is újdonság és tanítás volt.A

Az életgyónást nem sikerült elvégeznem a Szentlélek hívás előtt, de azért ott ültem egy széken az Oltáriszentség előtt és hárman imádkoztak felettem. 

Mondtak sok mindent, amit figyeltem és próbáltam megjegyezni, és vártam a Lélek érintésére, de nem jött. Ekkor visszaemlékeztem Zoli szavaira, hogy bocsássak meg mindenkinek, s ezt megtettem. A felettem imádkozó azt mondta, hogy engedjem el magam és ne szégyelljem az érzéseimet kimutatni, meg fogom látni Jézus arcát. A kinyitott kezeimet még jobban széttárta a térdemen. Én fölemeltem az arcom és a csukott szemeimen keresztül egy fényességes jelenséget tapasztaltam meg, ami teljesen magával ragadott. 

Első szavaim azok voltak, hogy szeretlek és bocsáss meg! Könnyezve dicsőítettem őt szerény szavaimmal egy ideig. Majd elmúlt ez a megérintettség és lehajtottam a fejem. Kezem-lábam elkezdett finoman remegni. Utólag úgy fogalmaztam meg, hogy túltöltöttél Uram. A felettem imádkozók otthagytak ültő helyemben és még sokáig maradtam így beszélgetve az Úrral. 

 

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/4. rész) 

Az ima öröme 

Az öröm tiszta szó. Válasszuk el az élvezettől. Öröm az a lelkiállapot, melyben magasabb rendű igényeink jutnak teljesedéshez. Tehát nem puszta jólét és kellemesség. Ezek a vonások az élvezetben is megvannak, s az élvezet lehet szennyes és bűnös. Az ember értékskálájától függ, hogy miben gyönyörködik. Van, aki emésztőszerveitől és nemi szerveitől várja boldogságát, mások kívánságuk kielégülésétől, hatalmi vágyaik teljesedésétől, mások tudományos vagy művészi törekvéseik sikerétől, és vannak, akik lelkük Isten felé közeledő munkájától várják a boldogságot. 

Minél magasabb rendű az értékskála, annál alkalmasabb örömök ébresztésére. Az öröm jellegzetes vonása, hogy kíséri az alkotást, mindannyiszor föllép, amikor erőink teremtéshez járultak, amikor a még nem volt, a most kezdődő lét szolgálatába állottak. Az anya örül gyermekének, a művész mesterművének. Ennek a teremtő örömnek példáját az Úr adta meg, amikor a lét szakaszain végigpillantva gyönyörködött: „Látta Isten, hogy jó.” Az ember teremtő munkái között a legnagyobb örömmel jár saját lelkének folytonos újjáteremtése a morális vonalon. Ezzel tölti be legmagasabb rendeltetését, s amit eközben érez, az a tiszta teljesedés az öröm. 

 

B. G.: A Lélek gyümölcse: a hűség 

A hiteles keresztény életnek megvan a saját elsőbbségi rendje az életünkben: az első helyen van Isten, a második helyen az emberek, a harmadik helyen mi. Helyénvaló tehát, hogy amikor a Szentlélek gyümölcsének harmadik csoportjáról beszélünk, akkor figyelmünket a belső emberre összpontosítsuk. A Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy rajtunk keresztül is működhessen. Az ő bennünk „léte” sokkal fontosabb, mint a „cselekvése”. Amikor azonban azok vagyunk belül, amiknek lennünk kell, akkor kezdünk gyümölcsöt teremni, egyre többet, aztán meg sokat. Ez a végső cél lebegett Pál apostol lelki szeme előtt, mikor ezt írta: „Hiszen Isten maga műveli bennetek jóakarata szerint a szándékot meg a végrehajtást is” (Fil 2,13). Azt is mondja: „Bízom abban, hogy aki megkezdte bennetek a jót, be is fejezi Krisztus Jézus napjáig” (Fil 1,6). 

A lelki gyümölcs harmadik csoportja olyan valami, ami a bensőnkben megy végbe. Ez hűségből, szelídségből és önuralomból áll. 

A hűség itt nem a keresztény által gyakorolt hit, hanem inkább az a hűség vagy megbízhatóság, ami a Szentlélek által terem egy neki átadott életben. 

Ugyanez a szó fordul elő a Tit 2,10-ben, ahol a King James-féle fordításban „megbízhatóság” szerepel. Ez a jellemvonás nagy dicséretben részesül a Szentírásban. A kis dolgokban való hűség az egyik legbiztosabb jellempróba, amint Urunk ezt a talentumokról mondott példázatában jelzi: „mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád” (Mt 25,21). A jó erkölcs nem annyira mennyiség, inkább minőség kérdése. A jó az jó, a rossz az meg rossz a kicsi dolgokban éppúgy, mint a nagyokban. 

Péter éles határt von azok között, akik hűségesen járnak Istennel és akik megint belemerültek a világ dolgaiba. Azt írja: „Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, mint hogy annak megismerése után eltérjenek a nekik adott szent törvénytől. Találóan áll rájuk a közmondás: »Visszatér az eb ahhoz, amit kihányt«, meg ez: »A megfürdött sertés pocsolyában hempereg.«” (2Pt 2,21-22) 

 

Nemes Ödön S.J.: A mélyebb imaélet feltételei  (II/2. rész) 

Az alábbi tanácsok közül melyeket tartod jónak és alkalmasnak arra, hogy általuk elmélyítsd ima­életedet? 

A négy alapvető emberi szükségletnek bizonyos fokig teljesülnie kell: 

a)  tapasztalom, hogy szeretnek, 

b)  tapasztalom, hogy értékes ember vagyok, 

c)  néhány emberrel mélyebb emberi kapcsolatban élek, 

d)  tapasztalom, hogy képes vagyok szabad döntésekre. Akiknél ezek az alapvető szükségletek nagymértékben betöltetlenek, azoknak nehéz elindulniuk az igazi imaélethez vezető úton. 

Az igazi ima elsajátításához fontos az érzelmi világ bizonyos fokú fejlettsége. Aki állandóan elnyomja érzéseit önmaga és mások előtt, Isten előtt is ezt teszi és nagyon nehéz neki Istennel kapcsolatba kerülnie. Csak értelemmel és akarattal nem lehet személyes kapcsolatot kiépíteni. 

Az érzelmi világ kifejlesztéséhez segítséget jelent: 

a)  testi érzékelés kifinomítása, 

b)  a természet szemlélése, 

c)  az érzések írásban való kifejezése (például levélírás Jézusnak), 

d)  érzelmi síkon való dialógus egy jó baráttal, házastárssal. 

Fontos, hogy a vezetett is és a vezető is ismerje a vezetett imaéletének történetét. A legtöbb ember imádkozott már életében, tehát nem jó azt mondani, hogy most kezdjünk el imádkozni. Már meglévő alapokra kell építeni és ha szükséges, az eddigiekben bizonyos javításokat eszközölni 

 

Elkészült a Passió folytatása Feltámadás címmel 

Jim Caviezel, aki a Passió című filmben Jézus ábrázolásával megdöbbentette a világot, most megerősítette, hogy Mel Gibson rendezővel elkészítették a folytatást Feltámadás (The Resurrection) címmel, és azt jósolja, hogy „ez a történelem legnagyobb filmje lesz”. 

Mel Gibson szerint a feltámadás nagy téma. „Ezt úgy igyekszünk bemutatni, hogy ösztönző és felvilágosító film legyen, és ha lehetséges, anélkül vessen új fényt, hogy valami furcsa dolog jönne ki belőle” – fogalmazott. 

Január elején Chicagóban Caviezel bátorságra buzdította a katolikus fiatalokat: 

„Szeretném, hogy legyen bennetek bátorság belépni ebbe a pogány világba, hogy félelem nélkül meg tudjátok vallani hiteteket a nyilvánosság előtt. A világnak szüksége van olyan harcosokra, mint Szent Pál és Szent Lukács, akik a nevüket, jó hírüket tették kockára, hogy átadják a világnak a hitet, a Jézus iránti szeretetüket.” 

 

Leo Tanner: A fejtől a szívig 

Talán tudod már régóta, hogy Isten gyermeke vagy. Fejedben ez éppen olyan információ, mint a többi, amiket csak úgy egyszerűen tudomásul vettél. Így azonban nem sok minden fog megváltozni. Bizony, gyakran igen sok erőre és fáradtságra van szükségünk ahhoz, hogy ez valódi hitté váljon bennünk. 

De ha szívünkben Pünkösd lesz, mindez megváltozik. A Szentlélek érkezésekor a szív boldogító tapasztalatává válik ez a tudás, szívtudássá. Hatására Isten gyermekeinek érezzük magunkat. 

„Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy ISTEN FIAI VAGYUNK.” (Róm 8,16) 

Már nem kell magunkat megerőltetnünk, belülről érezzük, hogy kik vagyunk. Hatalmas boldogság! Ezzel sok minden megváltozik. Istent többé már nem érezzük fenyegetőnek, hanem olyasvalakinek, aki – mint édes szüleink – életünk boldogságának gondját viseli. Isten Atyaként boldog, ha mi is azok vagyunk. Ezen kívül még több is történik: óriási védett tér nyílik meg számunkra. 

Az egész világegyetem az Atya kezében van, már nem kell tőle félnünk! Soha, még halálunkban sem eshetünk ki a tenyeréből. 

 

M. H.: A Szentlélek személyes jellemvonásai 

Ahogy minden személynek megvannak a személyes jellemvonásai, úgy a Szentléleknek is. 

Az Ő személyiségének egyik jellemvonása, hogy jelenlétében öröm van. Tudtad, hogy az Úr jelenlétében eksztázisba tudsz kerülni? Semmi máshoz nem hasonlítható örömöt élhetsz át. Ha már valaha is eltalált téged a Szentlélek ereje, akkor tudod, hogy nincs a világon olyan dolog, ami ennél jobban fel tudna frissíteni. Ez teljesen igei, mert a Biblia beszél arról az örömről, amit a Szentlélek ad: „teljes öröm van nálad” (Zsolt 16,11). 

A Szentlélek személy, ezért meg is tudod Őt szomorítani. Amikor nem hallgatsz Rá, akkor megszomorodik. Ő az Igazság Lelke, ezért mindig megpróbál a helyes irányba vezetni. Amikor a saját utadon akarsz járni és azt mondod Neki, hogy „hagyj békén”, akkor megakadályozod abban, hogy betöltse elhívását az életedben. 

Hányszor fordult már elő, hogy bajba kerültél és a Szentlélek megpróbált előtte megállítani, de te nem figyeltél Rá? Azt gondoltad: „Isten biztosan haragszik rám.” Isten nem haragszik rád, Jézus sem haragszik rád, hanem szívükön viselik a sorsodat. A Szentlélek viszont szomorkodik miattad, amikor nem veszed észre vagy figyelmen kívül hagyod a vezetését.

A János 3-ban Isten egy csodálatos képet ad a Szentlélekről Nikodémus történetében, aki éjszaka kereste fel Jézust és megkérdezte, hogyan születhet újjá. A beszélgetés során Jézus a Szentlelket a szélhez hasonlította: „A szél ott fúj, ahol akar” (Jn 3,8). A szelet érezzük, de nem látjuk. Hasonlóképpen a Szentlelket is érezhetjük, de nem látjuk. 

  

A Marana Tha újság 2019. március-áprilisi
számának tartalmából

 

Katona István: A feltámadt Jézus találkozni akar veled… 

Az embernek szüksége van arra, hogy meglássa Istent. Aki megkapja ezt a látást, annak megfordul az élete. Új élet születik meg a szívében. Ez a látás a szívünkben jön létre. Aki megtapasztalja, úgy érzi, mintha egy villám hasított volna belé. Nem tud már úgy élni, mint előtte. Mindenét felkínálja Istennek: vágyait, akaratát, jövőjét. Legszívesebben szeretne meghalni érte, mint a vértanúk. 

De Isten nem ezt akarja, hanem a szolgálatot. Elküldi őt testvéreihez, hogy tegyen tanúságot arról, ami történt vele. Ébressze föl bennük is a vágyat az Isten látása iránt. Ismerjék fel, hogy ne csak a szemükkel lássanak, hanem a szívükkel is, mert az a legfontosabb. 

1. Mi homályosítja el a látásunkat? 

Érdekes megfigyelni azt a történetet (Lk 24,13-32), amikor a föltámadott Jézus találkozik két tanítványával az emmauszi úton. Órákon át beszélgettek vele és nem ismerték fel. Vajon mi homályosította el a látásukat? A szomorúság! 

A tanítványok részletesen elmondták Jézus keresztre feszítését és halálát. Meglepő, hogy Jézus türelmesen végighallgatta őket. A jelenet egyértelműen bizonyítja, hogy a szomorúság és reménytelenség elhomályosítja látásunkat és nem ismerjük fel Istent. Van, aki annyira megszokta a szomorú érzést, hogy állandóan abban él. Elfelejt mosolyogni, nevetni. Ez járja át gondolkodását, életszemléletét, lassan kialakul benne a teljes közömbösség. Sőt a szomorúság elveszi az imádság erejét is, mert bizalmatlanná válik Isten iránt.

A gonosz lélek sokkal könnyebben meg tudja kísérteni a szomorú embert, mint a vidámat. Ezért harcolni kell a szomorúság ellen. Ha baj ér bennünket, akkor rögtön Jézus kezébe kell tenni. Hinni kell abban, hogy Jézus a legreménytelenebb helyzetet is jóra tudja fordítani. Hiszen kereszthalálát is jóra fordította: megváltott bennünket az örök haláltól.

2. Isten jó, benne soha nem lehet csalódni 

Az emmauszi tanítványok jelenete megdöbbentő fordulatot vett. A tanítványokból kirobban a vádaskodás: „Mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt.” Mit érezhetett Jézus, amikor ezt hallotta és érzékelte az indulatot. Dühösek voltak a tanítványok, mert hagyta magát keresztre feszíteni. Az elhomályosult látásnak ez a másik következménye, nem látja meg Isten tervét. Ezért nem ismeri fel az összefüggéseket. Nem figyel a Biblia tanítására, bezárul saját fájdalmába és nem tud gyógyulni. Felülbírálja Isten gondviselő szeretetét. Telnek az évek, lassan elveszíti a hit világosságát. 

Figyeljük meg Jézus magatartását. Nem azt mondja, hogy hagyd abba a vádaskodást, hanem azt, hogy ennek így kellett történnie. A próféták pontosan megírták. Jézus a prófétákon keresztül vezette a tanítványok gondolatait egészen a felismerésig. Nekünk is ezt mondja Jézus. Vádaskodás helyett fogadd el életed nehéz helyzeteit és fel fogod ismerni Isten tervét. Ameddig lázadás van benned, addig nem tudsz változni. Ha Istennek adod, akkor lehetővé teszed az Ő működését. 

A múlt század előtt élt egy híres francia festő, aki 45 évesen megvakult. Éveken keresztül tele volt lázadással, keserűséggel Isten ellen. Mikor elfogadta vakságát, béke töltötte el. Megírta életrajzát, ami tele volt hálával Isten iránt, mert a vakság által ismerte fel a lelki élet örömeit és békéjét. 

3. Hinni mások tanúságtételében 

A tanítványok azért sem láttak, mert kételkedtek azok szavaiban, akik látták az üres sírt. De amikor a fogadóban asztalhoz ültek – s Jézus kinyilvánította jelenlétét az Oltáriszentség által, akkor minden megvilágosodott bennük. Minden megértettek, és most már a szívükkel is láttak, nemcsak a szemükkel. Ezt kell nekünk is kérni, hogy mindig a hit világosságában éljünk. 

W. B.: A kereszt: Isten válasza az ember gyűlöletére

A Kálvárián nem csak az lett nyilvánvaló, hogy az emberek mennyire gyűlölik Istent, hanem a kereszt megcáfolhatatlan bizonyítéka annak is, hogy Isten milyen felfoghatatlanul szereti az embereket. Ha ez egyszer emberi módon szólhatok Istenről, akkor azt mondom, hogy Istennek mindenekelőtt két fő tulajdonsága van: egyik az abszolút szentsége és igazságossága. Nem tűrheti, nem nézheti el a bűnt. Mint egy megvesztegethetetlen államügyész, kénytelen megkövetelni minden bűn igazságos megbüntetését.

Isten másik fő tulajdonsága: abszolút szeretete. Azt kívánja, hogy minden ember hozzá forduljon, hogy megajándékozhassa őket kegyelmével, békességével és örömével. 

Igazságossága megkövetelte, hogy ítéljen el minden embert, mert mindnyájan vétkesek, szeretete pedig módot keresett arra, hogy minden embert megmentsen. 

Lehet-e közös nevezőre hozni Isten igazságosságát és Isten szeretetét? 

Hogyan talál Isten alapot arra, hogy az istentelen, lázadó embernek felkínálja a kegyelmét anélkül, hogy Igazságossága sérelmet szenvedne?

Ha szeretnéd megismerni Isten megváltó tervének magvát, legyen világos előtted: Isten számára egyetlen igazságos lehetőség adódott arra, hogy a bűnös embernek megbocsáthasson: egy ártatlan embernek kellett valamennyi vétkes ember bűnéért bűnhődnie. Ezt nevezi a Biblia helyettes elégtételnek.

Nemes Ödön S.J.: A mélyebb imaélet feltételei  (II/1. rész) 

1. Az igazi imaélet elsajátításához sok segítséget jelent egy imádkozó közösséggel való kap­csolat.
2. Az imában elmélyülni vágyónak ajánlani kell, hogy olvassa azokat a szentírási részeket, ahol az imáról van szó.
3. Bevezetésképpen jó lenne olvasni azok életrajzát, akik jól tudtak imádkozni.
4. Ahhoz, hogy imádkozni tudjon valaki, meg kell teremteni mindennapi életében az arra szükséges időt, nyugalmat, fizikai és pszichológiai „teret”, ahol valóban imádkozni lehet.
5. Az első lépés az, hogy az imádkozó tudjon szíve mélyéből hálát adni Istennek.
6. Ki kell menni a természetbe és elimádkozni egy-két zsoltárt, hogy megtapasztalja, mit jelent Istent dicsőíteni. (Főleg a teremtésről szóló zsoltárokat)
7. Világosnak kell lennie, hogy van-e Isten-tapasztalata.
8. Fontos a tapasztalat, hogy az igazi emberi életet nem lehet saját erőből megélni! Szükség van természetfeletti erő segítségére.
9. Először ki kell fejleszteni az érzések és érzelmek világát. Enélkül nem lehet személyes kapcsolatokat kiépíteni sem Istennel, sem emberekkel. 

Magdolna: Imádság Magyarországért március 15-én 

Áldd meg, Uram, Magyarországot!

Áldd meg, Uram, a te magyar néped!

Oldozd fel és szabadítsd meg 

ellened elkövetett bűneitől,

mások ellen elkövetett bűneitől,

önmaga ellen elkövetett bűneitől

az erkölcs terén, szociális téren,

gazdasági téren elkövetett bűneitől,

a természet ellen, az élet ellen,

az egész emberiség ellen elkövetett bűneitől,

múltja, jelene és jövője ellen elkövetett számtalan bűneitől!

Szabadíts meg minket, Uram,

a gyűlölködéstől, a széthúzástól,

a rövidlátástól, a gyengeségtől, 

a kitartás hiányától!

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/3. rész)

Az imádság megértése és átélése a legnagyobb és legnehezebb lelki folyamat.

Mi az imádság? Mindnyájan imádkozunk naponta, mindnyájan átélünk valamit az ima értelméből. Azt kérdezem azonban, vajon van-e egy is köztünk a világon, aki tudja egészen pontosan, mi az ima? Úgy gondolom, hogy a legjobb imádkozók is azt felelnék: „nem tudom”.

Mégis mi az, amit tudunk róla? Annyit tudunk, hogy amikor imádsághoz fogunk, akkor keresünk egy felfelé kapcsolódást és indítást olyan értékek felé, amelyek nincsenek meg bennünk. Amikor imádkozni akarok, akkor kötődni akarok valami magasabb rendűhöz mint, aki én vagyok. Mit keresek? Ennivalót, a lelkem eledelét és italát. Próbálok kapcsolódni a tisztán szellemi, az isteni lét felé. Mert hogy az szellemi, amit most keresünk. Sóhajthatunk a szentek lelkéhez, akik Isten Országában ott vannak az Úr mellett, vagy kérhetjük Szűz Máriát is. De ezek csak lépcsők, ezeken át megyünk a szellemiség csúcspontja felé.

Mi az oka, hogy nem találunk oda? Tapasztaljuk, hogy földi ügyeink ránehezednek Isten felé vivő lendületünkre. Testi igényeink, a fáradtság, éhség, betegség, szellemi elfoglaltságaink, gondjaink, az emberi kapcsolatok behálózzák az ima egységes lendületét, zavarnak, és nem tudjuk ezt a szellemi vonzást háborítatlanul követni. Miért? Mert nemcsak lélek vagyok, testem is van. Testbe öltözve jár itt a lélek, és szükségünk van a testre, mert ez cselekvésünk eszköze. 

Héjj Éva: Az ima és a szeretet ereje  (Tanúságtétel) 

Az egy évvel ezelőtti Nagyböjt örökre emlékezetes marad számomra, de szűkebb és tágabb környezetem számára is – mindazok számára, akik végigkísértek egyéni „kis kálváriámon”…

Február elején ugyanis teljesen váratlanul kerültem műtőasztalra egy alattomosan kialakult vakbélgyulladás miatt. Valójában egy otthoni baleset kapcsán kerültem először a sürgősségire, ahol – már ez is csoda – semmit sem találtak, de azzal engedtek el, ha három napon belül valami gyanúsat észlelek, akkor irány a kórház… Két napos nagyon rossz közérzet után – a kihívott ügyeletes orvos beutalójával megerősítve – ismét kórházba kerültem. 

A baleset nem adott magyarázatot minden tünetre, ezért hosszú órákon át rengeteg vizsgálatot végeztek, hogy kiderítsék, mi lehet a háttérben. Végül az Úr küldött egy orvost (akiért nem győztünk/győzünk hálát adni), aki hasi CT-re küldött, ami végre kimutatta a vakbélgyulladást. (Mi ezt a családban utólag úgy magyarázzuk, hogy az Úr azért engedte meg a balesetet, hogy végre orvosi kézbe kerüljek, és segített megtalálni a valódi okot is…) 

Azonnali műtét után múltak a napok rengeteg antibiotikummal, de az állapotom nemhogy nem javult, inkább rosszabbodott. Nem részletezem; egy hónapon belül egy kisebb, és két többórás, életmentő műtét, hashártyagyulladás (perforált vakbél következménye), komplikációk, vérátömlesztés, infúziók hosszú napokon keresztül… Azért is hálát adok, hogy „véletlenül”, minden alkalommal ugyanaz az orvos volt ügyeletes, ami biztonságot adott.

Úgy éreztem magam, mint egy örvényben, ami egyre mélyebbre húz. Kibe is kapaszkodhatna az ember ilyen helyzetben, mint az Úrba és az Ő Igéibe! „Erőm és pajzsom az Úr…” (Zsolt 28,7)

H. N.: Hogyan ismerhetjük meg Isten akaratát?

Minden keresztény számára tulajdonképpen teljesen magától értetődő, hogy Urának akaratát tudakolja. Ha ezt nem teszi és nincs belső bizonyossága, akkor elveszettnek érzi magát. Ezért igencsak valóságos szükséglete, hogy élete egybehangzó legyen az Úr akaratával, mielőtt bármire is elhatározza magát. – Eddig az elmélet.

Sajnos a gyakorlat sokszor másképp fest. És mégis végtelenül fontos, hogy semmi olyat ne tegyünk, ami nem egybehangzó „mennyei parancsnokunk” akaratával.

Két igevers világítja meg ezt:

„Hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2) 

„Ezért tehát… szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére.” (Kol 1,9-11) 

N. N.: Az apa méltósága és felelőssége  – A férj helyes meghatározása

Az apa bibliai képét szeretném elétek tárni. Bár a leggyakoribb manapság, az „elfoglalt apa”, aki dolgozik, és nem ér rá foglalkozni a gyerekeivel. De Isten szándéka az, hogy vegye a bátorságot összetartani a családot, és aktívan nevelni a gyermekeit.

Ne felejtsük el, hogy a család isteni intézmény. Isten szándéka az, hogy a családi kör, az apa, az anya és a gyermekek szilárdan álljanak a keresztény hitben, hogy helyt tudjanak állni a világban. A család boldogságának a megteremtése nem csupán az anyán nyugszik. Az apának is fontos szerepe van. Az apa erős, komoly, odaszentelt szeretetével, az egység legerősebb kötelékével összetartja a család tagjait, az anyát és a gyermekeket. A férj a ház összetartó köteléke. 

A család feje 

A család feje a férj, az apa. A feleség szeretetet, megértést vár tőle és segítséget a gyermeknevelésben. Ez így helyes is. Neki sem mindegy, mi lesz gyermekei sorsa. A gyermekek támogatást és irányítást várnak apjuktól; ezért szükséges, hogy az apának helyes fogalmai legyenek az életről, valamint azokról a hatásokról és kapcsolatokról, amelyek családja javát szolgálják. Mindenek fölött hassa át az Isten iránti szeretet és istenfélelem; és kövesse az Ige tanítását, hogy gyermekeit a helyes úton tudja vezetni! Az apa tegyen meg mindent, ami rajta áll, családja boldogsága érdekében! Ha bármilyen gondja vagy munkahelyi problémája van is, ne engedje, hogy az árnyékot vessen a családi életére. 

Papi feladatot lát el 

Az apa férfias magatartásában szemlélteti a szigorúbb erényeket: a hűséget, a becsületességet, a tisztességet, a türelmet, a bátorságot, a szorgalmat és a gyakorlatiasságot. Az apa egyúttal a család papja, aki Isten oltárára helyezi mindennapi áldozatát. Feleségét és gyermekeit is arra buzdítja, hogy egyesüljenek ebben az áldozathozatalban és vegyenek részt Isten dicsőítésében.

C. H. M.: Isten – ember – örökkévalóság

1. Isten minden dolgok teremtője 

Akár a csillagokat, akár az atomokat, akár magát az életet nézzük, világunk sokkal nagyszerűbb, mint amit mi emberek valaha is kigondolhattunk, vagy alkothattunk volna. Olyan tervszerűen van felépítve, oly bölcsen megtervezve, hogy szükségszerűen egy nagy, gondolkodó Szellemi létezőnek, Istennek kell mögötte állnia. Ezen kívül csak egyetlen lehetőség képzelhető még el: hogy mindezt a véletlennek tulajdonítjuk. Csakhogy egyre nehezebben képzelhető el ez az utóbbi gondolat, sőt a matematikusok kimutatták, hogy teljességgel elképzelhetetlen. Mivel ez utóbbi feltételezés és magyarázat soha nem a „semmivel” kezdi, hanem mindig feltételezi, hogy már előzőleg is volt valami, amire nincs magyarázat. 

Az ember évezredes kérdéseire, hogy honnét keletkezett minden és honnét keletkezett maga az élet, csakis egyetlen meggyőző válasz van: „Kezdetben teremtette Isten…” (1Móz 1,1). 

2. Hát a Bibliát nem emberek írták? 

A Bibliát emberek írták, csakhogy ezeket az embereket Isten Szentlelke ihlette és vezérelte. Ez két dologból is kiderül: 

A Biblia legrégebben keletkezett könyvei háromezer évesek. Sok kijelentés van bennük az életről, a természetről, a világmindenségről. Természetesen felmerül a kérdés, hogy amit állítanak, az még ma is helytálló-e. Gondos vizsgálódás során arra az eredményre jutottak, hogy a Biblia semmi olyat nem ír, ami ellentétes lenne azzal, amit a mai természettudomány állít. A tudomány hatalmas fejlődését és a Biblia korát tekintve ez egyszerűen szenzációs felfedezés. Hol találunk ehhez hasonló jelenséget az egész ókori irodalomban? Továbbá: a Biblia tele van olyan próféciákkal, amelyek nagy része már beteljesedett. Csak a zsidók Palesztinába való visszatérésére kell gondolnunk, amit a Szentírás már 2500 évvel ezelőtt megjövendölt. 

A Marana Tha újság 2019. január-februári
számának tartalmából

 

 

Katona István: Az Úr áldása erőt ad az új évre!

Amikor Isten megteremtette a világot, egy szépséges kertbe helyezte az embert, hogy gond nélkül, boldogan éljen. De a bűn miatt el kellett hagynia a paradicsomot. Azóta is vágyakozik minden ember az elveszett paradicsom után. Szeretne gondok nélkül élni, zavartalan boldogságban. Mindent megpróbál, hogy ezt valahogy elérje. De gyakran rossz helyen keresi, ami csalódást okoz. Az Új év új lehetőségeket rejt. Ez a lehetőség a szerető kapcsolatban rejlik. Szeretni Istent – és szeretni az embereket. az időnek csak annyiban van értelme, amennyiben növekszik bennünk a szerető kapcsolat. Kaptunk egy új évet, hogy megtanuljunk szeretni. Ezt a célt nem szabad alárendelni semmiféle programnak, munkának, elfoglaltságnak – mert ez a legfontosabb. Ezért kell év elején előre nézni, s végiggondolni, mire akarom felhasználni az előttem álló 365 napot? Ha a szeretetben való növekedésre, ha Istennel való mélyebb kapcsolatra – akkor jól választottam. Ehhez kérjük az áldást!

1. Kérni az Úr áldását

Mit jelent áldást kérni? Beengedni Isten kegyelmét az életünkbe. De ennél még többet is jelent! Kifejezni azt a hitet, hogy mindaz, amim van, mindannak, amit csinálok, csak úgy van értelme, ha Isten akarata szerint használom. Azt is jelenti, hogy az Ő védelmében élhetek ebben a világban! Azt is jelenti, hogy új szemlélettel nézek az életemre és a dolgaimra. Mindent Istentől kaptam, és mindent az Ő dicsőségére kell használnom. A bűn ott kezdődik, ha az életemet vagy a dolgaimat elszakítom Istentől. Ezzel a célt is eltévesztem, mert nem a Teremtő felé, hanem az én önző akaratom felé segítem. Legyen az akár házasság, gyermeknevelés, munka vagy bármilyen érték – mindent tönkreteszek, ha elszakítom Istentől. Megzavarom azt a rendet, ami a teremtést összetartja és kibontakoztatja. Ezért annyira fontos kérni év elején az Úr áldását, hogy adjon erőt ahhoz, hogy a teremtést visszavezessem eredeti céljához és rendeltetéséhez!

2. Isten gyermekei vagyunk

Pál apostol tudatosítja bennünk, hogy kihez tartozunk. Isten gyermekei vagyunk! Ez meghatározza az utat, amit járnunk kell, ha szabadon elfogadjuk ezt. Carrettó azt írja, az anyagi dolgokból élek, de lelki/szellemi élet utáni vágyakozom. A születés pillanatában elindul és növekedni kezd a földi élet. – A második születés akkor lesz, amikor belépek a mennyei életbe. A két születés között van egy küzdelmes, fáradságos élet-út. Tele harcokkal, sebekkel, csalódásokkal és örömökkel. Ezen a nehéz úton nincs más segítségünk, mint az Úr. Ő átlátja az egész utat, Ő hűséges és mindig szeret. Ő tud megvédeni minden rossztól, ha rábízzuk életünket. Ő az, aki akkor is hűségesen szeret, amikor megbántjuk. Gondoskodása gyengéd s közeli. Ezért a legnagyobb ajándék, hogy a végtelenül hatalmas, végtelenül szerető Isten gyermeke lehetek. Az új évben ezt a feladatot tűzöm magam elé, hogy mindig megőrizzem ezt a kapcsolatot, amely földi és örök életet ad nekem.

3. Jézus az üdvösség forrása

Az evangéliumban olvashatjuk, hogy Jézus születése után a nyolcadik napon nevet adtak a gyermeknek. Jézus neve azt jelenti, hogy Isten szabadít, gyógyít. Tőle várjuk életünk boldogulását, gyógyulását, tőle várjuk az Egyház megújulását. Sőt, tőle várjuk a világ békéjének megvalósulását! – Amikor az apostolok Jézus nevében gyógyították a betegeket és szabadították az ördögtől megszállottakat – hitték, hogy Jézus isteni hatalma meg fog nyilvánulni. Azóta is, a 2000 év alatt ez a hatalom számtalan csodában, rendkívüli eseményben megnyilvánult. Minden kereszténynek megvan a lehetősége, hogy részesüljön Isten hatalmában és gyógyítsa a világ sebeit. Csak Jézus nevét kell kimondani hittel és szeretettel – s elmúlik a szomorúság, a betegség, az ördögi támadás. Ez a név – mint világító fáklya a sötétben – vezetőnk és erőforrásunk lehet.

Ennek a névnek a hatalmával kívánok minden kedves olvasónknak áldott új esztendőt és sok boldogságot.

 

Neal Lozano: »Abba«: mennyei édesapa (III/3. rész)

Isten felénk jön

Az Ószövetség története során azt tapasztalják meg a választott nép fiai, hogy Isten soha nem hagyja őket sorsukra. Istennek az emberi kapcsolatokért történő fáradozása a történelem során különösen az Izrael népével való törődésben jut kifejezésre.

Ennek a népnek a legnagyobb megtapasztalása az egyiptomi szolgaságból történt szabadulás. Isten összegyűjti az Ő népét, elvezeti őket a szabadságba és olyan hazát ad nekik, ahol békében élhetnek. A szabadságba vezető út azonban bizalommal és bizalmatlansággal volt kikövezve. Alig múltak el az első nehézségek, a nép zúgolódni kezd, és kétségbe vonja Isten jelenlétét. A nép kivezetése a rabszolgaságból a szabadságba egy bizalom-bizalmatlanság váltófürdőhöz hasonlít. Isten azonban megtartja ígéretét, és újra meg újra megmutatja jóságát a népnek.

Isten nem csak ennek a népnek az ínségét látja, hanem közülünk is minden egyes emberét. Ezt annyira a szívére veszi, hogy Ő maga új módon lesz „aktív”. Elküldi fiát ebbe a zavart, sebesült világba.

„Isten szeretete azáltal lett nyilvánvalóvá, hogy Isten az Ő egyetlen fiát küldte a világba, hogy mi általa éljünk” (1Jn 4,9).

Hogy Őáltala éljünk. Hogyan? Nézzük meg még egyszer az előző fejezetben található képet Sieger Ködertől: Jézus a világ minden szakadékába le akar szállni, hogy gyógyítson, hogy összekössön, hogy életet adjon. Minden szakadékba bele akar lépni, életet és szeretetet akar vinni a:

– köztünk és az Isten között tátongó szakadékba,

– saját szívünkben lévő szakadékba,

– az emberek között húzódó szakadékba,

– az ember és a teremtés közti szakadékba.

 

W. Nee: Hitben járunk vagy szemlélésben?

Pál apostol tanít bennünket a hit szerinti életről: „Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem s önmagát adta értem” (Gal 2,20). Vagy a Korintusi levélben így ír: „Mert hitben élünk, nem a szemlélésben” (2Kor 5,7).

Újra és újra meg kell vizsgálnunk, mit jelent a hitből való élet, hiszen a hit az Istennel való kapcsolat alapja: „Mivel egyszer már hitre jutottam, megszerettem és megismertem Isten értem és nekem adott ajándékát, Jézus Krisztust, mostantól bízni és hinni fogok Benne, akárhová helyez, és akármennyit kell testileg vagy lelkileg szenvednem.” A keresztény élet az első lépéstől az utolsóig a hit útja. A hit az igaz élet alapelve: kizárólag általa jutunk új, felülről jövő élet birtokába és általa tudunk az új életben járni.

Vizsgáljuk meg őszintén magunkat, hogy az ige szerinti igaz ember módjára járunk-kelünk-e a világban, vagy pedig – akár rejtett módon is – önnön érzéseink, kívánságaink, benyomásaink tengerén hányódunk? A hitből való élet ugyanis szöges ellentéte az érzelmekből fakadó életnek.

 

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/2. rész)

Az ima tartalma

Az ima tartalmát meghatározza az a természetfölötti valóság, melyet szolgálva körülvesz az a szent hely, melyet az imádkozó ember felkeres, az a szent körülmény, történés, emlék, fizikai jelenlét, szöveg, művészi alkotás, szertartás, amelynek részéül szegődött.

Honnan veszem mindezt? Egyházunk, ez a titokzatos anya, ez a lélekgondozó természetfölötti erőrendszer és ajándékforrás, ez lát el engem pazarló bőségben mindazzal a jóval, amiből lelkembe imakésztetések indulnak, imaformák áradnak, s melyek istenkapcsolatomat bőséges lelki magtárrá teszik. Megihleti lelkemet, és szóra bírja a benne várakozó istenkereső erőket. Elém állít megdöbbentő és ujjongásra késztető valóságokat, munkára bírja értelmemet, és szétárad lelki valóságomban. Itt születik az én imám, az egyetlen tartalom, amit csak én adhatok válaszul az Úrnak, s amiért egyetlen személyes mivoltommal ide vagyok téve a Földre.

Imáink legnagyobb forrása a liturgia, a mindenek fölötti ima nem más, mint a szentmise ténye, az utolsó vacsora történése. A pap egész szentmise alatt imádkozik. Aki átéli a mondottakat, az teljesedésbe viszi a miseima tartalmi célját, a lélek tudatos belépését a természetfölöttibe, az tudja, hogy valami hatalmas történik itt, valami megfoghatatlan, létünk felett való. A liturgia szövegének követésében kibontakozik előttünk a szentmise fönséges lélektana.

Megyek az Úrhoz. Ahhoz, akit szeretek, s aki engem szeret. Mi lenne más a lelkemben, mint öröm? Bemegyek ahhoz, ki megvidámítja ifjúságomat. De örvendező arcom megsápad, ha magamra nézek: én lelkem, miért háborgatsz engem? Aki Isten elé megy, az bűnbánattal kezdje. A lélek csalhatatlanul érzi, hogy bűnös, orvoslása vallomással kezdődik. A mennyei szent közösség elé áll bűneivel: gyónom a mindenható Istennek… Mindenki lássa és mindenki könyörögjön értem. A szentek országának minden segítsége sem elég bűnbánatának. Azután pedig felhangzik lelkében a választott szentnek alakító példájával átitatott „szent-lecke”, hogy napról napra más mennyei testvérünk erényei formálják elmélkedési anyagukkal lelkünket a mise elkövetkezendő nagy tényének fogadására. Az új morális törekvésekkel átitatott lélek mély alázattal érzi méltatlanságát az Úr Jézus tanítására, akinek evangéliumát készül ajkára venni.

 

Cseh Anikó: A Karácsony mennyiben a szeretet ünnepe és mennyiben nem az? (II/2. rész)

Hogyan látják többen a karácsonyt ma?

Az ünnepek közeledtével volt alkalmam többször is megfigyelni az utcán rohanó embereket. Legtöbben kisebb-nagyobb csomagokkal a kezükben, vagy már a fenyőfával, vagy épp csak néhány fenyőággal róják az utakat. Arcukon az öröm vagy épp a békesség helyett leginkább csak a tanakodás, a gondterheltség látszik. Ez késztetett arra, hogy elgondolkodjak azon, hogy mit is kellene jelentenie, vagy mit is jelentett régen a Karácsony az emberek számára, és mivé alakult át az utóbbi években.

A Karácsony a szeretet ünnepe, vagy legalábbis annak kellene lennie. A régi időkben ezeken a napokon összegyűlt a család és az ünnepi asztalt körülülve hallgatták az öregek – már sokszor elmesélt és gyakran a mesélő hangulata szerint változó – anekdotáit, az asszonyok varrogattak, a gyerekek játszottak, rohangáltak a felnőttek között, a férfiak meséltek, megvitatták az élet nagy kérdéseit.

Nyugalom és béke honolt a házakban, még a történelmileg nehezebb időszakokban is. Úgy tűnhetett, hogy erre a néhány napra szinte megállt az idő, és a szeretet vette át a szerepet a családok életében. Kiléptek a hétköznapi rutinból. A gyerekek a házi készítésű szaloncukrokat majszolták és a családtagok által varrt vagy faragott játékokkal játszottak, meséket hallgattak, sőt gyakran az egész család közösen játszott valamilyen társasjátékot. És ami a legfontosabb, hogy ez bizony független volt a családok anyagi helyzetétől. Legfeljebb csak a terített asztalon megtalálható ételek típusában vagy mennyiségében volt különbség.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a világ évről-évre folyamatosan változik, és nem lehet a régi dolgokhoz foggal-körömmel ragaszkodni. De talán nem kellene megfeledkeznünk arról a nagyon fontos dologról, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe. Mert mivé is vált mára ez az ünnep? Sokak számára azt jelenti, hogy végre van néhány munkaszüneti nap, amikor nem kell rohanni, de előtte azonban az amúgy is mozgalmas hétköznapok még jelentős és gyakran igen megterhelő feladatokkal egészülnek ki. Meg kell tervezni és el kell készíteni az ünnepi menüt, ki kell találni, hogy ki milyen ajándékot kapjon és még az ilyenkor esedékes téli nagytakarítás is a feladatok hosszú sorát szaporítja. Mindezt természetesen a szokásos feladataink, a mindennapi munkánk mellett.

 

Molnár Mihály: Személyes vallomás megtérésemről és a hit erejéről (II/2. rész)

Az Emmausz közösségben annyi szeretetet kaptam, hogy ezzel teljes lett az életem. Ebben a Közösségben barátokra leltem, olyan barátokra, akikre számíthatok bármikor. Akiktől szeretetet, bizalmat kapok. István atya a lelki vezetőm lett és ma ott tartok, hogy saját imacsoportom van. Az imacsoportban újabb barátokra leltem és a hitéletem is megváltozott, mert imával kezdem a napot. Napközben is sokszor fohászkodom. Hálát adok az Úrnak a munkámért, hálát adok az életemért, a javaimért. Hálát adok a családomért. Este lelkiismeret vizsgálat és hálaadás az Úrnak a napért, s az ajándékokért, amiket kaptam. El nem tudom mondani, hogy mekkora fordulatot vett az életem, ma gazdagabb és boldogabb ember vagyok, mint valaha voltam bármikor. Az én gazdagságom itt van belül a szívemben, amit az Úrtól kaptam!

Igen! Annyi kegyelmet, annyi ajándékot kaptam az Úrtól! Ezek abban nyilvánulnak meg, hogy azóta zarándokolni járok, gyakorta megyek Medjugorjéba.

– Most, ezzel a hittel, életszemlélettel, hogyan tekintesz azokra az emberekre, akik magukban bíznak, másban hisznek, mások az értékek az ő számukra és akár látszólag jól is érzik magukat? Látod bennük az akkori magadat?

Miután nyugdíjas lettem, a hit továbbra is nagyon fontos számomra. Vállaltam egy személyi sofőri munkát a nyugdíj mellett. Egy volt vezérigazgató sofőrje lettem. Be kellett ülnöm egy drága autóba és az ő kérése alapján, ide-oda elvinni őt alkalmasint. Ez az ember rettenetesen gazdag volt. Ez az ember alkoholista volt. Hetvenes éveinek a második felében boldogtalan. Rettenetesen szenved attól, hogy még mindig harácsol és még mindig többet és még többet akar. De ez sem lehet véletlen, hogy pont őnála lettem gépkocsivezető, ennél a gazdag embernél, hogy szembesüljek azzal, hogy milyenné válhattam volna, ha azt az életet élem tovább, ami akkor vízióként, vagy célként lebegett előttem. Az egész családja, az életvitelük negatív példa számomra, hogy így nem! Ezt nem szabad! Mondhatom, ma boldogabb ember vagyok, mint bármikor voltam. Nincs bennem stressz, nincs bennem görcs, van jövőképem, vannak céljaim. És elindultam azon a keskeny úton, amit az Úr kijelölt számomra és erről nem akarok letérni, mert ez tényleg boldoggá tesz!

 

Vassula Rydén: A végső idők

A „végső idők” kifejezés nem jelenti azt, hogy a világ megáll vagy véget ér. Ez csak a történelem egy bizonyos korszakának a végére utaló kifejezés. Most éppen a végső időkben élünk, egy szellemi küzdelem kellős közepében, amely a szemnek láthatatlan, azonban körülöttünk és leginkább a lelkünkben mindenhol érezhető. Ebben a jó és rossz közti harcban döntenünk kell az egyik vagy a másik mellett. A csata rajtunk múlik. Egyedül nekünk van lehetőségünk választani, miként döntünk, hogy mit képviselünk, a jót vagy a rosszat. A küzdelem végkimenetelét a mi döntéseink határozzák majd meg.

A végső idők szellemi harca olyan heves, hogy Istennek feltétlen és kimondhatatlan módon közbe kell avatkoznia az Ő Szentlelke által. Ez egy olyan időszak, amely alatt Isten kegyelme és irgalma bőségesen kiárad, mint még soha a történelem során, mindenkit bűnbánatra szólít, mielőtt túl késő lenne. A Szentlélek ugyanakkor áldást osztogat az emberiségnek, még a legkisebbeknek is, nemcsak a megújulás miatt, hanem azért is, hogy megismertesse velünk Isten akaratát.

Számos jelet kaptunk, amelyek megmutatták nekünk, hogy azokban az időkben élünk, amikor a Szentírás elmondása szerint az Antikrisztus ereje teljében van, és arra törekszik, hogy örökre uralja a világot.

Íme néhány sor, amit Krisztus 1992. április 19-én mondott nekem: „Istenségemet a világ értéktelen utánzatra: a halandó emberre cserélte. Elhagyta az Isteni Igazságot egy Hazugság kedvéért. De hallottátok, hogy az Idők végén a Sátán munkához lát. Mindenféle csoda, hamis jelek, jelenségek sokasága és sokféle gonoszság lesz, ami megtévesztheti azokat, akik a pusztulás felé tartanak, mivel nem akarták elfogadni az Igazság Szeretetét, ami meg tudta volna menteni őket…(…) A Lázadó [Antikrisztus] hatalma olyan, hogy félelem nélkül, nyíltan megjelenik mindenki előtt. Ez az, amiről Ezekiel próféta beszél, ő az, aki fölfuvalkodott gőgjében, aki azt állítja magáról, hogy Isten. Ő az, aki majmolja az Igazságot, aki egyenlővé teszi magát Velem és azt mondja, hogy az Én Trónomon ül. Egyházamnak valóban Ellensége a Lázadó, az Antikrisztus, az, aki tagadja a Szentháromságot. Nem olvastátok: ’Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya.”

 

Brazíliai imacsoport: Jézus szeretné megváltoztatni a szívedet

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt 25,31–46)

* * *

Akkor már készek lennétek életeteket megváltoztatni, az egyszerűség és szeretet útját járni.

Fordulóponthoz érkeztetek és lelki álmokba menekültök a földi valóság elől. Így a lélek nem lel otthonra többé, behatol a kábulat sötétségébe és eltéved benne.

SOKAN ELVESZNEK, mert nem ismerik a lelki szeretetet, csak a földi életet élvezik és átadják magukat a testi élvezeteknek.

Sokan elvesznek, mert csak a pénznek hódolnak, és az élvezeteknek adóznak.

Sokan elvesznek, mert csak a gazdagságot hajszolják és nincs idejük a szeretetre.

Sokan elvesznek, mert kíváncsian futnak a világ csábításai után, és már nem őrzik magukban a csendet.

Sokan elvesznek, mert tisztátalanságot követnek el a szeretettel, és csak a testi örömöknek élnek.

 

A Marana Tha újság 2018. november-decemberi
számának tartalmából

 

Katona István: Csodálatos titok: Jézus bennünk él! 

Csodálatos titkot hordozott a Szűzanya kilenc hónapon keresztül. Dolgozott, járt-kelt, főzött, mosott, takarított – s a szíve alatt ott növekedett Isten Fia, a Megváltó. Eljött a várva várt pillanat, amikor megszülte és karjaiba fogadta gyermekét. Most karácsonykor ünnepeljük az Ő születését. 

Jézus születése hatalmas bizonyosság a világ bizonytalanságában. Ez igazolja Isten szeretetét, az ember iránti együttérzését, a gondviselés hatalmas távlatait. Mert ahogy Isten belépett az emberi történelembe, úgy akar belépni minden egyes ember szívébe. A megtért emberek milliói számoltak be arról, hogy megváltozott az életük. Nem értik hogyan, de egyszer csak világosság gyúlt a szívükben és boldogan a hit útjára léptek. A régi eltűnt és valami egészen új valósult meg. Ez a hétköznapok karácsonya, amikor „váratlanul átölel az Isten.” 

1. Az alázat ruhájában jött 

Sokan úgy gondolták, hogy a Messiás királyi ragyogásban fog jönni. De neki nem kellett a világi ragyogás, inkább a szegény ember köntösét vette fel. Azért tette, hogy minden szegénynek legyen bizalma hozzá menni. Nem az angyali seregek hatalmával jött, hanem teljes védtelenségben, csak az isteni szó erejében. Az ókori népek hosszú évszázadokon keresztül próbálták elképzelni, hogy milyen az Isten. Hol túlságosan szelleminek gondolták, akit lehetetlen megismerni. Máskor túlságosan anyaginak képzelték, aki az égitestekben, hegyekben, tengerben rejtőzik el, ezért imádni kell a természetben. Jézus mind a kettőt túlhaladta. Megtartotta isteni szellemiségét, de amikor belépett a világba, magára öltötte az emberi testet. Nem maradt foglya az anyagnak, mert amikor betelt az idő, fölemelkedett az Atya dicsőségébe. Jézus eljövetele nemcsak Istent hozta közel, hanem az Ő fényében az ember önmagát is megismerte. Benne élünk az anyagi világban, de egyszer eljön az idő és beléphetünk Isten szellemi világába, az örök dicsőségbe. Benne fogunk élni örökre Istenben. 

2. Miért jött el Jézus? 

Jézus azért jött el, hogy megváltson bennünket. Mi által vált meg? Isteni életének odaadása által, végső soron a szeretet által. Ezért írja Pál: „Megjelent jóságos és emberszerető Üdvözítőnk” (Tit 3,4). Nem a hatalom, nem a fegyverek által győzött, hanem a szeretet által. A szeretet az, amit nem lehet lemérni, mégis lehetetlen nélküle élni. Megcsodáljuk az egyiptomi piramisokat, rácsodálkozunk a görögök bölcsességére, a rómaiak államszervezetére, de ez mind semmi. Az igazán csodálatos az, hogy az ember képes szeretni, képes arra, hogy legyőzze önzését, rosszindulatát, erőszakos támadásait – és egyszer megtörténik a csoda, szeretni kezd akár vére ontásáig, élete árán is. Hogyan lesz erre képes? Erre csak egy a magyarázat: benne lakik az Isten. Jézus eljött, hogy az embert megszabadítsa a gonoszságtól, és az megnyissa szívét az örök szeretet előtt! Mert Isten a forrása minden igazi szeretetnek. Ő az, aki mérték nélkül ad bárkinek, aki hozzá fordul és kéri tőle a szeretet ajándékát. 

3. Azért jött Jézus, hogy gazdaggá tegyen 

Karácsony éjjelén ott, Betlehemben, a pásztorok elindultak az angyalok biztatására a Messiást meglátogatni. Egyszerű emberek voltak, talán írástudatlanok, de a szívük nyitott volt a természetfölöttire. Ez a legfontosabb. Kitüntetésnek érezték a meghívást, örömmel mentek. A szegény emberek lemaradtak a nagy emberek érkezéséről. Nem voltak a meghívottak listáján. Meg kellett elégedniük a szürke hétköznapokkal, életük puszta fönntartásával. Az ünneplés, a nagy találkozás, a kitüntetés, a megtiszteltetés mindig a gazdagoknak jutott. – De most valami titokzatos hatalom mindezt megfordította. Megdöbbentek az angyal szavára: „Nagy örömet hirdetek nektek: ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr” (Lk 2,10–12). Felismerték, hogy a Messiás hozzájuk jött. Azokhoz, akik tudják, hogy ők milyen szegények. Jézus eljött, hogy gazdaggá tegyen minket. A mi feladatunk az, hogy Hozzá ­siessünk, és engedjük gazdaggá tenni életünket. Ez a karácsony üzenete számunkra! 

Neal Lozano: »Abba«: mennyei édesapa (III/2. rész) 

Megnyílni Jézus Krisztusnak 

Ebben a fejezetben sokat olvastunk Istenről, és sokat elmélkedtünk tulajdonságairól. Mindezen elméletek nem visznek azonban sokkal tovább bennünket Isten jelenlétének megtapasztalásában. Tudjuk ugyan, hogy Isten Jézus Krisztusban mindig velünk van, de a megtapasztalást, hogy Ő valóban itt van, mindennapjainkban csak kevéssé tudjuk megvalósítani. 

Ezért megkérlek Téged, hogy a következő napokban egy kicsit talán szokatlan módon bocsátkozz bele Jézus jelenlétébe, mintegy „ízleld meg” az Ő jelenlétét. 

Egy egész konkrét javaslatot teszünk arra, hogy Isten jelenlétét a mindennapokban jobban felfedezzed: Élj a következő napokban tudatosan Jézus jelenlétében, azaz abban a tudatban, hogy Ő melletted áll és kísér Téged az életed során. Ezért azt javasoljuk: Kezdjél beszélgetni Vele. 

Kérdezd meg például: 

• „Jézus, Te hogy reagálnál ebben a helyzetben?”
• „Hogy cselekednél most?” 

Aztán figyelj a belső benyomásaidra, és cselekedj aszerint. Ehhez még egy észrevétel. Természetesen nem biztos, hogy Jézus hangja az, amit Te a lelked mélyén érzékelsz, de erre nagy az esélyed. El tudom képzelni, hogy ez az elhatározás némileg meglephet. Csak akkor fogunk tudatosan Isten jelenlétével kapcsolatosan olyan tapasztalatot szerezni, mint az „Én vagyok itt”, ha tudatosan megpróbáljuk érzékelni Isten jelenlétét. 

Két példával tehetjük érthetővé: Egyik hallgatónk komolyan vette, hogy Jézust tudatosan mindenhová magával viszi. Például autóvezetésnél. 

Így meséli: Leültettem Őt magam mellé az első ülésre. Annak tudatában vezettem, hogy Jézus mellettem van, és egy idő múlva észrevettem, hogy a vezetési stílusom megváltozott. 

Egy feleség meséli: Kész voltam a főzéssel, és vártam a férjemet. Késett. 5-10-20 percet. Egyre mérgesebb lettem. Aztán Jézushoz fordultam: ’Jézus, hogyan fogadnád a férjemet, aki 20 percet késik? Mit mondanál neki?’ 

Ami ezután eszembe jutott, lényegesen más volt, mint az előző dühös gondolataim, így segítséget kaptam ehhez a szituációhoz. 

Megkérlek Téged, hogy hasonló módon képzeld magad mellé Jézust, és beszélj Vele! Mert így tud érvényesülni: „Jézus az, aki mindig veled van.” 

Zsóka János: A Mennyország valósága 

Egy parasztember kisfiával a szokásos évi vásárra igyekezett a közeli faluba. Útjuk egy kőhídon vezetett át. A híd a megáradt folyó miatt már omladozott.

– Apám, gondolod, hogy megtart bennünket ez a híd? – kérdezte a kisfiú ijedten.

– Majd fogom a kezed, fiam! – válaszolta apja.

A kisfiú édesapja kezébe helyezte a kezét. Óvatosan haladt apja mellett, míg át nem értek a túlsó oldalra. Leszállt már az este, mire hazaindultak.

– És a folyó, apám? Hogyan kelünk át azon a veszélyes hídon? Én félek – szólt útközben a kisfiú. Apja erős, izmos karjára vette a gyermeket, és így szólt:

– A karjaimban biztonságban leszel. 

Míg a parasztember értékes csomagjával haladt előre, kisfia mély álomba merült. Másnap reggel a kisfiú épen és egészségesen ébredt kis ágyikójában. Szobája ablakán beszűrődött a reggeli napfény. A kisfiú még csak azt sem vette észre, hogy a hatalmas áradat felett apjával átjutott a hídon. 

Ilyen a halál is. 

Képzeljétek el… amint kiköttök egy folyó partján, ami nem más, mint a Mennyország… amint megragadtok egy kezet, ami nem más, mint Isten keze… amint valami egészen új levegőt szívtok magatokba, ami nem más, mint az ég levegője. Képzeljetek el… egy egészen felüdítő érzést, ami nem más, mint a halhatatlanság. Képzeljétek el… amint egy fergeteges viharból valami ismeretlen nyugalomba értek… amint felébredtek, és ez az ébredés nem más: hazaérkeztetek! 

Egy olyan történetet osztottam meg veletek, amelyet olvasva mindig új remény éled fel a szívemben, ha a mindennapok zűrzavara belepi az életemet. Ilyenkor döbbenek rá arra, hogy minden másodpercben közeledek ahhoz a pillanathoz, amikor végre hazaérkezem ebbe a földöntúli országba.

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/1. rész) 

Az ima célja

Jól imádkozni az Istenhez méltó tisztelettel nehéz feladat. Valójában csak az Úr Jézus és Szűz Mária tudtak egészen jól imádkozni. De abból a mélységből, melyből mi imádkozunk az Úrhoz, addig a magaslatig, melyen az Úr Jézus társalgott Atyjával és Szűz Mária beszélt gyermekével – még sok fokozat van. Sok lépcsőt kell megjárnunk. Lépjünk tehát a szent lépcsőre, induljunk, emelkedjünk, járjunk az imádkozás iskolájába.

Tudjuk, hogy az ima értelmének lényege nem annyira az, amit benne mondunk – hanem az a lelkület, amellyel mondjuk. Az ima sajátos lelkület, és értelme az, hogy felfelé törekszem, magasba lendülök Isten felé vagy a szentek felé, nálamnál különb szellemiségek felé, akik Istennel odaát egyesültek. Elhatározzuk, hogy napról napra megpróbáljuk ezt a lelkületet magunkra ölteni. Sikerül ez a vállalkozásunk? Egyetlen feltétellel: ha ezt a lelkületet elkérjük a jó Istentől. Még azt sem tudjuk kimondani saját erőnkből, hogy Jézus! Mert az imához az Úr kell, az Ő szent segítsége.

Most tehát egy lépéssel tovább akarunk jutni, és az ima célját akarjuk ilyen módon tartalommal átitatni. Gyakran hisszük, hogy az imánk célja elkérni valamit Istentől. Odamegyünk Szent Antalhoz, Kis Szent Terézhez – akik már Isten ölében élnek –, és elmondjuk: Tedd meg ezt nekem, nekem nincs ez vagy az, add meg nekem, igazítsd el életem, bajokkal küzdök, védelmezz engem! – Így beszélünk néha a templomokban és érezzük, hogy imádkoztunk. Az imádság elsősorban kérés. És nem kell szégyenkeznünk ezeken a kis imákon, melyekben úgy gondolunk Istenre és a szentekre, mint egy nagy protekciós hálózat intéző hatalmaira, akiket ügyes-bajos dolgainkkal felkerestünk, egymás után kérjük őket, mert jók, mert szeretnek és segítenek. Emberi kicsinységünkben szabadkozunk, mert szegények és gyarlók vagyunk.

Állunk a végtelen mindenségben, ideértve a földgolyót, mindenféle fizikai és nem fizikai hatások kereszttüzében, rajtunk át- meg átható erők hálózatában. Honnan jöttek, merre mennek – nem tudom. Érzelmi hullámok, gondolati áramlatok futnak rajtunk. Honnan jöttek, mit akarnak tőlem? Ki rendezi mindezt körém? Merné azt elgondolni valaki, hogy ő maga legyen életének magányos kormányosa? A végtelenbe helyezett véges kis ember vállalhatná élete igazítását? – Nem. Van Valaki, aki formálja az életet és ura a végtelennek. Mihelyt ezt felismerem, szegény emberi létem kitágul abban, hogy segítséget kérek. (Add meg ezt, tedd meg ezt.) Ez a szegény, kérő ember már imádkozó ember. És van kérésének olyan szent és tiszta formája, olyan nemes és az Istenségtől átitatott formája, hogy az bizonyára nagyon tetszik az Úrnak.

Cseh Anikó: A Karácsony mennyiben a szeretet ünnepe és mennyiben nem az? (II/1. rész) 

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt. 

Nekünk már nincs hozzá erőnk.

Mi vásárolunk és rohanunk,

kis csomagokat készítünk,

karácsonyfákat díszítünk 

és énekeljük: ,,csendes éj"

De a titok,

Isten Fiának titka 

hogy emberré lett értünk 

gyakran csak dekoráció. (Paul Róth

A napokban elgondolkodtam, hogyan élem meg Krisztus szeretetét, és az idei karácsonytól mit is várok. Egy lelki leltározással készültem fel az adventi időszakban. Végiggondoltam, hogy sokszor hibáztam, mulasztottam, de már egy ideje másképp gondolkodom, s igyekszem e vers szerint élni. Nem mindig az idősebbek mennek el előbb a földi életből… (A második vers szorosan idekapcsolódik. 

Most szeres 

Ne akkor szeress, mikor már nem leszek,

mikor hideg föld temeti testemet 

Addig ölelj, míg itt vagyok,

míg szememben ragyogni látod a csillagot 

Vigyázz rám, kérlek, most, amíg élek 

nem vágyom sokra, csak lelkedet kérem 

Ölelj át szorosan, amíg lehet 

hadd érezzem végre azt, hogy szeretsz 

(Jobbné Nyilas Ildikó 

Nekünk, Krisztus-követőknek, komolyan kell vennünk a szeretet parancsát. Így gondolom. Persze egészséges keretek között. A második vers a meghitt szeretet tapasztalatát tükrözi számomra. Gyakran megrendülve tapasztalom, hogy mindannyiunknak szüksége van a szeretetre, szükségünk van az érintésre, egy kézfogásra, egy ölelésre, s merni kell szeretni és ezt kimutatni. Éhesek az emberek a szeretetre.

Szenteste átelmélkedtem a Szent család helyzetét, ahogy szállást kerestek, előtte József és Mária vívódásait, majd Jézus születését. Mit jelent számomra a karácsony? Olyan alázattal elfogadni Jézust, amilyen alázattal tér be hozzánk. Csendben, nem harsonaszóval, nem feltűnést keltve. Ahogy Mária szülte Szent Fiát, szerény környezetben, hittel, bizalommal fogadta be a Szeretetet, olyan hittel, bizalommal kell nekem is befogadni Isten akaratát, s továbbadni, ahol szükség van rá. Mária tudta, mivel jár ez. Simeon, karjában tartva Jézust, továbbadta próféciáját. Nekem, akinek már részletesebben megadatott a kinyilatkoztatás az Ige által, nagyobb háttér-ismerettel rendelkezhetek, mint akkor ők, ezzel az ismerettel és a megadatott szabad akarattal dönthetek, befogadom vagy visszautasítom ezt a nagy szeretetet. A karácsony számomra az elköteleződés megerősítése. Felkészítés, hogy Máriával és Józseffel együtt újra vállaljam Krisztus útját. Többünknek, akik egyedülállók vagyunk, nem egyszerű a Karácsony, mint más ünnep sem. De Jézussal egészen más. Nem vagyunk egyedül, mert a Lélek velünk van. Ehhez a hozzáálláshoz csak Jézussal, Jézust szemlélve lehet eljutni. Belső harcon át, megharcolva az önsajnálattal. A magam sebeit, elhagyatottságát, magányosságát letéve, Jézusra tekintve átadni azt, ami igazán nem is lényeges, az önsajnálatot, az aggodalmaskodást s minden mást, mert Ő a fontos, a karácsony Róla szól. Az örök Szeretet megszületett a Földre, s mi, akik részesedtünk belőle, ha továbbadjuk őt, újra- és újraszületik. Azt gondolom, így lesz a karácsony a szeretet ünnepe. Számomra ezt hozta a karácsony: Jézus megszületett bennem. Erre vágytam, önmagamról megfeledkezni és Jézusra tekinteni 

Molnár Mihály: Személyes vallomás megtérésemről és a hit erejéről (II/1. rész 

Molnár Mihály vagyok, egy keresztény karizmatikus közösség tagja és szeretnék tanúságot tenni az életemről, illetve arról, hogyan tértem vissza egy negyvenéves eltévelyedett múlt után az Úrhoz, és ez nekem milyen örömöt és milyen boldogságot okozott.

Négygyermekes családban nőttem föl, ahol az imádkozás és a fohász reggel is, este is és napközben is napirenden volt. A napi imaélet, a keresztény élet gyermekkoromban a templomban kezdődött, iskola előtt. Ministrálni jártam nyolcadik osztály végéig, tizennégy éves koromig. Majd a nyolcadik osztály elvégzése után, egy kecskeméti piarista atya jóvoltából a Piarista Gimnáziumba kerültem, ahol végül is csak két évet jártam, de ez nem volt meghatározó a későbbi életemre 

Egy vidéki faluban nevelkedtem, ott nőttem fel, Budapesttől nyolcvan kilométerre. Miután az iskolából elkerültem, majdnem felnőtten, kellett valamit kezdeni magammal. Édesapám révén Budapestre feljöttem dolgozni, ahol a nagyvárosi élet, a forgatag, a kommunista időszak nekem, fiatalként akkor szimpatikus volt. Ez az életvitel eltartott negyven évig. 1974-ben megnősültem. Egy olyan hölgyet vettem feleségül, aki nem volt elkötelezett a keresztény értékek mellett, de mint imént említettem, én jómagam sem. A katolikus házasságunk is csak azért született meg, mert édesanyám és a családom nem fogadta volna el, hogyha nem kötünk templomban házasságot. Ilyen módon nem volt egy olyan követendő példa a születendő, majd a felnövekvő gyermekemnek, amit keresztényként tovább tudtam volna adni. Ez most e pillanatban is kereszthordozásként van jelen az életemben, mert ő már ugyan két gyermeket nevelő édesanya, de az Úrtól messze van. Hát majd sokat imádkozom, hogy ő is térjen vissza.

Elmúlt ez a negyven év Isten nélkül, imádság nélkül! Hatvan éves voltam, amikor elvesztettem a munkahelyemet egy súlyos hitellel a nyakamban, munka nélkül, egzisztencia nélkül, kilátások nélkül, hit nélkül, imádság nélkül, Jézus nélkül. Nem volt kapaszkodóm. Depresszióba estem. Lefogytam húsz kilót, néhány hónap alatt elfogyott a kis tartalékom is. Olyan helyzetbe kerültem, hogyha nem tudom fizetni a hitelemet, akkor a bank elveszi a lakásomat. Most már így utólag látom, hogy ez sem volt véletlen, hogy az én drága húgom, aki jelesül megtartotta a hitét és az alatt a negyven év alatt is, míg én nem voltam hitben és keresztény életvitelben, támogatott és segített engem. Viszont ennek az volt az ára, hogy el kellett volna járnom templomba, el kellett volna mennem zarándokolni és keresztény programokon részt venni és én nagyon nem akartam. Nem akartam sem imádkozni, sem templomba járni, semmit sem akartam, csak nyalogattam a sebeimet és sajnáltam saját magam, és fájlaltam, hogy ez a dolog idáig fajult.

N.N.: Amit egyetlen találmányi hivatal sem jegyzett be...

Vannak olyan rendkívül zseniális szerkezetek és elgondolások, amelyeken újra meg újra el kell ámulnunk. De ezeket hiába is keressük a találmányi hivatalokban. Szeretném most néhány ilyen találmányra felhívni a figyelmet.

Tudjuk-e, hogy a tarka harkály 25 km/órás sebességgel kopogtatja csőrével a fa kérgét anélkül, hogy agyrázkódást kapna? Szervezetébe Valaki feltalálta [beleültette] a rázkódásmentes agyat, amely még csak meg sem fájdul.

Tudod-e, hogy vannak olyan madarak, amelyek képesek előre, hátra, jobbra, balra, felfelé és lefelé mozogni, sőt képesek egyszerűen megállni a levegőben? A kolibrinél ezt a megállni képességet a levegőben Valaki [Isten] feltalálta. Szárnyai csapásainak száma elérheti másodpercenként a 80-at, és így a használatos váltakozó áram frekvenciáját 60%-kal felülmúlja. A kolibrik percenként 250-szer vesznek lélegzetet, és ez idő alatt szívük több mint ezerszer ver.

 

Tudod-e, hogy a szamárpingvin testének olyan kicsi a fajlagos lég-, illetve folyadék ellenállása (a keresztmetszetre vonatkoztatva: az áramlás tanban (cw)-vel jelezzük a fajlagos ellenállás értékét), hogy ez felülmúlja a legáramvonalasabb technikai szerkezetet is, beleértve a tengeralattjárókat, a versenyautókat vagy a léghajókat is? Ennek a pingvinnek oly kedvezően formálták [teremtették] a testét, hogy elegánsabb és gyorsabb úszómanővereihez is csak minimális energiára van szüksége. 

Pál Edit: Isten legyen mindig az első helyen! (Tanúságtétel) 

Pál Edit a nevem. Édesanyáméktól kaptam először vallásos nevelést, de ez csak gyermekkorom végéig tartott. Ahogy sok mai fiatal, én is elkallódtam a világban. Tetszett a nyüzsgés és a fényűzés. Azt hiszem, bármit jobban szerettem, minthogy Isten közelségében legyek. Eszembe jutott néha, hogy imádkozni kellene, de inkább csak olyankor, amikor bajban voltam. Akkor úgy, ahogy annak idején édesanyám tanított, elmondtam egy „Most segíts meg Máriát”, de ennél mélyebbre azért nem mentem. 

Aztán férjhez mentem. A jó Isten megajándékozott egy kislánnyal és a munkahelyemen is minden rendben volt. Egy ideig úgy gondoltam, hogy teljesen sínen van az életem. Tényleg mindenem megvan: szerető férjem, aranyos lányom, jó fizetésem – anyagi gondjaim sem voltak. Aztán a munkahelyemen egy olyan emberrel hozott össze az élet, akivel nem igazán tudtunk megférni egymás társaságában, mert mind a ketten önteltek voltunk és a saját akaratunk mellett kardoskodtunk. A különbség csak annyi volt, hogy beosztottként nekem mindenképp engednem kellett volna, amit nem tettem meg. Aztán idegileg kimerültem olyannyira, hogy egy alkalommal, amikor édesanyám nálam volt, megkérdeztem, hogy tudnék én is eljutni abba a közösségbe – Élet a Lélekben -, ahova ő járt, mert láttam rajta, hogy teljesen más viszonyban van Istennel, mint gyerekkoromban. Azt felelte, hogy nem kell semmi különöset tenni, egyszerűen csak menjek oda.

Amikor végül felkerestem a közösséget és elmondtam a közösségvezetőnek, hogy miért jöttem, akkor imádkozott értem, és abban a pillanatban éreztem, hogy valami megváltozik bennem. Beiratkoztam az első szemináriumra, s ott rengeteg kegyelmet kaptam. Alábbhagyott az önteltségem, és nem akartam, hogy mindig nekem legyen igazam, és a jó Isten olyannyira elkezdett munkálkodni bennem, hogy elkezdték észrevenni rajtam. Elsősorban a családom, majd a kollégáim. Az alázat lelkét is sikerült annyira befogadnom, hogy képes lettem odaállni a felettesem elé és bocsánatot kérni.

A munkahelyemre is sikerült bevinnem Jézust azok számára, akiknek szükségük volt rá, vagy az Úr odavezetett hozzájuk. Istennek hála, voltak, akik befogadták és úgy, ahogy nekem, nekik is teljesen megváltozott az életük. Aztán a férjem megbetegedett és meghalt. Ezt hittel tudtam elfogadni, mert tudtam, hogy ez most nem azért történt, hogy nekem rosszabb legyen az életem. Akkor értettem meg ezt igazán, amikor halála után elővettem a Szentírást és elolvastam az aznapi igét, és abban üzent nekem az Úr, hogy mindaz, aki hisz, már ott van nála. Ezt tényleg el tudtam fogadni és bíztam benne, mert egy évvel a halála előtt a férjem annyira mély kapcsolatba került a jó Istennel, hogy láttam rajta, nem fél a haláltól. Persze miután elvesztettem, megváltozott minden az életemben, hiszen a lányom is olyan hirtelen felnőtt, akkor lett tizennyolc éves, és a legjobb barátnőm, akivel nagyon mély baráti viszonyban voltam, külföldre ment – s akkor hirtelen magamra maradtam. Kínzó szeretethiányt éreztem és tényleg senki nem volt körülöttem, akihez fordulni tudtam volna, csak a jó Isten 

 

A Marana Tha újság 2018. szeptember-októberi
számának tartalmából

 

Katona István: A Szentlélek elvezet a békéhez

Aki a lelki békét keresi – írja Szent Ignác –, mindaddig nem találhatja meg, amíg a nyugtalanság gyökerét el nem távolítja szívéből. Ez a gyökér nem határolható körül mindig. Mert ha valaki tele van aggodalommal, lehet, hogy ez egy bizalmatlanságból fakad. A bizalmatlanság pedig abból, hogy nem találkozott még (senkiben) az elrejtő szeretettel. Talán szülei is ridegek voltak és nem törődtek vele. Erre a gyökérre céloz Szent Ignác, hogyha megtaláltuk, akkor engesztelődjünk ki mindenkivel, aki valaha is nem szeretett, és vessük magunkat a szerető Isten karjaiba. Aki megtalálta lelki békéjét, az tudja ugyan, hogy milyen csalódások érték, de azok már nincsenek hatással az életére. Fölfedezte, hogy van egy nagyobb érték, amelynek fényében elhalványodik, láthatatlanná válik a csalódás. A nagyobb érték tudata erőket szabadít fel bennünk. Tehát a lelki béke megszerzéséhez éles szem kell és határozott akarat. Leleplezni nyugtalanságunk igazi okát és határozottan elfogadni Isten szeretetét. A Szentírás erre tanít bennünket.

1. Isten oltalma

A Bölcsesség könyve (2,17) arról ír, hogy a gonosz emberek el akarják tiporni az igaz embert. Ez a gonoszság misztériuma. Minden közösségben, függetlenül az intelligenciától, amikor az emberek fölismerik, hogy van valaki, aki jobb náluknál, rátámadnak. De a szent író azt is mondja, hogy az igaz ember oltalomban részesül. Ez az oltalom nem olyan, mint egy vár, amelybe visszavonulhatunk és bezárkózhatunk. Ez az oltalom egy személyes kapcsolat az Istennel. Mühlen professzor azt írja, hogy az egészséges emberi léthez szükségünk van egy szerető személy közelségére. Mivel ezt az emberek között nem találhatjuk meg mindig, ezért Isten közelsége, vagyis a hívő élet az ember létszükséglete. Ahol nincs meg ez a személyes kapcsolat, vagyis nincs meg ez a személy, akinek szeretetében mindig megbízhat az ember, ott torzulás, lázadás, keserűség lép fel előbb-utóbb. Ezért szólít fel a Bölcsesség könyve, hogy törődjek komolyabban az Úrral, mert valóban ettől függ az életem.

2. Jótékonyság a kapcsolatokban

Jakab apostol kifejezetten rá is mutat arra, hogy mi az oka szívünk nyugtalanságának. „Ahol irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik.” (Jak 3,16) Valóban elszomorító, hogy az emberek milyen semmiségek miatt irigykednek egymásra. Halálos ellenséggé válnak, mert valamiből nekik kevesebb, másnak több van. Aki azonban igazán hisz, az befelé néz, és felfedezi lelkében, hogy Isten szeretetének kincse messze felülmúl minden más földi értéket. És ebben a gazdagságban mindig lehet növekedni, ha még jobban hozzáfordulunk, őt imádjuk és dicsőítjük. Ezért ajánlja az apostol, hogy aki befogadja az Istentől származó bölcsességet, az képes a szerénységre, engedékenységre, irgalomra és jótékonyságra. Tehát már gyökerében szünteti meg az irigységet és a versengést, mert eltölti szívét Isten szeretete.

3. Befogadni a gyermeket

Az Úr Jézus leleplezi az apostolok szívében a békétlenséget és rámutat, hogy az uralomvágy mélyen felforgatja és megzavarja az ember szívét. Rámutat a gyermekre: fogadjátok be (Mk 9,36). A befogadás képe azt jelenti, hogy a ti felnőtt, gőgös, uralkodásra hajló szívetek nyíljon meg a gyermek bizalmára ­Atyja, Isten iránt. Ez a megoldása a békétlenség problémájának! Ne gondoljatok a holnapra, ne féljetek a veszedelmektől, ne rettegjetek a sikertelenségtől vagy a csalódástól, betegségtől, mert ez mind a „felnőtt” ember okoskodó, biztonságot hajszoló magatartása. – Fogadjátok be a gyermeket – fogadjátok be az Isten iránti teljes bizalmat, fogadjátok be az egyszerűséget, fogadjátok be a békét és a lelki ­örömöt, fogadjátok be a szeretet ajándékát! Így tanít Jézus a helyes életre.

Neal Lozano: »Abba«: mennyei édesapa (III/1. rész)

Amikor Jézus Istennel beszélt, egy olyan szót használt, amellyel addig még soha, egyetlen ember sem merte Istent megszólítani. Jézus a bizalom ősi szavával imádkozott, annak az első két szónak az egyikével, amit minden gyermek először tanul meg kimondani, mikor tudatára ébred az apa és anya szerető jelenlétének: „Abba” – édesapa, apuka.

Az Újszövetségben 140-szer van szó az Atyáról, az égi Apáról. Jézus maga tanította tanítványait imádkozni: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” Ő szólít fel minket arra, hogy Istent mint legfenségesebb és legjobb Apát csodáljuk, tiszteljük és szeressük.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” – így imádkozunk. A „mennyekben” szó nem valami helymeghatározás, hanem azt fejezi ki, hogy: más, nem földi, hanem szellemi. Ez a mi Atyánk, aki az egész teremtést összetartja, törődik velünk, minden egyes élőlényről szeretetteljesen gondoskodik, és teszi ezt a „mennyből”, azaz az Ő teljességéből és végtelen szeretetéből. Ő, a nagy Isten hozzánk, emberekhez fordul, közel akar lenni hozzánk, vagyis velünk akar lenni.

Aki feltétel nélkül szeret

Isten, ahogy a Názáreti Jézus hirdette nekünk, a feltétel nélkül szerető jó Isten, aki valamennyi teremtményének az életét és kibontakozását akarja. János első levelében ezt a megtapasztalást így foglalja össze: „Isten a szeretet. Isten szeretete azáltal vált számunkra nyilvánvalóvá, hogy Isten az egyetlen fiát küldte a világra, hogy általa éljünk.” (1Jn 4,8-9)

„Isten szeretet.” A szeretet Isten lényege. Azaz: Isten nem tud mást, mint szeretni. Isten soha nem adja fel, hogy minket őszintén szeressen és jót akarjon tenni nekünk. Ezt nem könnyű megérteni napjainkban, mikor a „szeretet” szót már elkoptatták. Aki valóban szeret, egészen átadja magát, és csak egy nagy célja van: az, hogy a másik élete kiteljesedhessen. Sokan közülünk maguk is tapasztalták a gyermekek nevelésénél, hogy a szeretet nem foglalja magában valamennyi kívánság igenlését, hanem néha egy világos NEM fejezi ki az igaz szeretetet.

Amikor arról beszélünk, hogy: Isten a szeretet, ez talán a Nap képével magyarázható a legjobban. A Nap lényege, hogy ragyogjon. Nem tudja abbahagyni a ragyogást. Mi emberek lehetünk vidámak, szomorúak, engedelmesek vagy szófogadatlanok, a Nap ugyanúgy ragyog tovább. Hasonlóan van ez Istennel is: Ő teljes létében szeretet. Még akkor is szeret bennünket, ha mi emberek nem törődünk Vele – ami nem jelentheti azt, hogy Ő valamennyi tettünket és cselekedetünket helyeselné is. Ennek ellenére szeret minket, mert nem adja fel azt a reményt, hogy életünket hozzásegítse a kiteljesedéshez.

Svéd Szent Brigitta: A Szentlélek 7 jele a lélekben

Svéd Szent Brigitta (Finsta vára, Uppsala mellett, Svédország, 1303. – Róma, 1373. július 23.): rendalapító, misztikus. 7 éves korától kapta a misztikus kegyelmeket és látomásokat. Brigittát 1391. október 7-én avatták szentté. II. János Pál pápa 1999. október 1-jén Európa társvédőszentjévé nyilvánította Szent Benedekkel, Szent Cirillel és Szent Metóddal, Sienai Szent Katalinnal és Edith Steinnel együtt.

* * *

Egyedül a Szentlélek sugallatai iránti érzékenység vezet el az életszentséghez és az üdvösségbe. A következő mondatokat Svéd Szent Brigittának, Európa védőszentjének mondta Miasszonyunk, hogy segítsen megkülönböztetni a Szentlélek indíttatásait, Aki mindig békét, tisztaságot és engedelmességet hagy maga után a lélekben.

Emmanuel Maillard nővér: Jézus velünk van!

Federico négy éves, hat daganattal

Milánó, 2004. november

Sabinát felemésztette a fájdalom és a rettegés. Azt se tudta, mit tegyen. Kisfiát, Federicót agydaganat támadta meg! A sugár- és kemoterápiák kimerítő sorozata semmit sem használt, és a hat daganatból hármat műteni sem lehet: a sebészkéssel nem közelíthetők meg úgy, hogy maradandó sérülések ne keletkezzenek. Olaszország legjobb onkológiai osztályán, Milánóban, az orvosok nagyon kockázatosnak ítélték a kérdést. Emberi szemmel nézve nem sok remény maradt. A gyermek csak négy éves volt, és szemlátomást napról napra rosszabbodott az állapota. De szenvedései közepette sem adta fel a küzdelmet. Két fájdalmas roham között tiszta tekintettel mondta anyjának:

– Meglátod, mama, vége lesz!

Sabina pedig kénytelen volt a mosdóba menekülni, arra az egyetlen helyre, ahol szabadon engedhette könnyeit, zokogását és reménytelenségét.

Sabina nem volt istenhívő. Vagyis már nem hitt Istenben, és egyre távolodott az Egyháztól. A Gospa erre azt mondaná: „Még nem ismeri Isten szeretetét.” Barátnője azonban, szintén Sabina, aki egy nagyon lelkes imacsoport tagja volt, a szívére vette Federico ügyét, és kitartó imaharcba kezdett. Az imacsoport tagjai egymást váltva kilenc napon át szentségimádást végeztek a gyermekért, erősen kérve Jézust, hogy gyógyítsa meg, és nyugtassa meg édesanyja szívét, amelyet már egyébként is nagyon megsebzett nemrég lezajlott válása a férjétől.

A kilenced végéhez érve a gyermek betegsége még mindig könyörtelenül haladt előre. Lehet, hogy az Úr terve nem a gyógyulás, hanem valami más? Sabina barátnője nem adta fel a küzdelmet. Megvolt a terve. Antonello atya, olasz misszionárius (aki Brazíliában élt), éppen Milánóban járt, és „gyógyító misét” hirdetett a Szent Antal templomban. Elhívta Sabinát a kicsivel együtt. Sabina felsóhajtott: templomba menni? Mégis elfogadta a meghívást, bár teste-lelke tiltakozott ellene. Nem áltatta magát: nem a hit, nem is a remény késztette arra, hogy elmenjen, hanem a reménytelenség. Végül is nem volt mit veszítenie. Ha nem is biztos, hogy használ, ártani sem fog…

Teréz anya – Margaret Hebblethwaite: Jézus szavai hozzád

Minden porcikádat ismerem – mindent tudok rólad. Fejed hajszálait is számon tartom. Semmi nincs az életedben, ami ne lenne fontos nekem. Követtelek az évek során, és mindig szerettelek – még akkor is, amikor elkóboroltál.

Tudok minden egyes problémádról. Ismerem szükségedet és gondjaidat… És igen, ismerem minden bűnödet is. De elmondom újra, hogy szeretlek – nem amiatt, amit tettél vagy nem tettél – önmagadért szeretlek: azért a szépségért és méltóságért, amellyel Atyám megajándékozott, amikor saját képmására alkotott meg téged.

Szabó Pál Tivadar: Magyar bűnbánat

Bocsáss meg nekünk, Urunk!

Hajdani szépségükben meggyalázott, megcsonkított, lemoshatatlan festékkel összefröcskölt szobrainkért, műemlékeinkért – bocsáss meg nekünk, Urunk!

Keresztül-kasul firkált házfalainkért, piszkos lépcsőházainkért, megrongált liftjeinkért, a teleszemetelt utcákért – bocsáss meg nekünk, Urunk!

A széthasogatott ülésű, ronccsá lett, takarítatlan vonat-, villamos-, és metrókocsijainkért – bocsáss meg nekünk, Urunk!

Az utcán lépten-nyomon látható, pornográfiát és erőszakot terjesztő könyvekért, folyóiratokért, képeslapokért – bocsáss meg nekünk, Urunk!

A segítségért könyörgő utcai koldusok mellett közömbös, elfordított fejjel elmenőkért – bocsáss meg nekünk, Urunk!

Azért, hogy a trágár beszéd szinte mindennapi szóhasználatunk részévé vált, utcán, intézményekben, családban egyaránt – bocsáss meg nekünk, Urunk!

Hogy mindebbe egyre jobban beletörődünk, s már szinte észre sem vesszük, könyörülő Istenünk – bocsáss meg nekünk, Urunk!

A felületes ügyintézőkért, a közömbösökért, a lelkiismeretlenekért, a munkájukért felelősséget nem vállaló mesteremberekért. A rendőrökért és katonákért, akik elfelejtik, hogy nem elnyomásra, hanem mások szolgálatára, védelmére kapták megbízásukat – bocsáss meg nekünk, Urunk!

Emiliano Tardif – José H. Prado Flores: A test betegsége és a fizikai gyógyulás

Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy nem akarunk különösképpen elmélyülni ebben a témakörben, mivel ez a könyv az Úr „gyógyításának” élő tanúságtevő dokumentuma akar lenni. Ezenkívül számos cikket, jó könyvet írtak már a karizmatikus megújulásnak erről az izgalmas témájáról. Kizárólag annyit akarunk elérni, hogy tanúskodjunk amellett, hogy az Evangélium igaz, még a XX. században is, és ehhez hozzáfűzünk bizonyos megfigyeléseket, amelyeket fontosnak látunk.

Isten megváltó működése két formában nyilvánul meg: a cselekedetek és a szavak által. Szent Lukács csodálatosan foglalja egységbe Jézus tevékenységét, amikor a következőképpen szól: „Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva.” (ApCsel 1,1)

A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta ugyanannak az éremnek a két oldalát, amikor azt erősítette meg számunkra, hogy: „A kinyilatkoztatás eseményekben és hozzájuk bensőleg kapcsolódó szavakban bontakozik ki: Istennek az üdvösség történetében művelt cselekedetei kinyilvánítják és megerősítik a tanítást és a szavakkal kifejezett valóságokat. A szavak viszont a tetteket hirdetik, és a bennük rejlő misztériumot világítják meg.” (Dei Verbum 2)

Végezetül azt a következtetést vonja le, hogy: „Istenről és az ember üdvösségéről így kinyilatkoztatott igazság Krisztusban ragyog föl. Ő az egész kinyilatkoztatás közvetítője.”

Azt is megerősíti, hogy fontos a lelki és fizikai gyógyulás. Mások arra gondolnak, hogy az egyes gyógyulások véletlenek... és hogy a gyógyítás karizmája nem lényeges, mert felette ott kell állnia a szeretetnek. Én a magam részéről azt hiszem, hogy ez a „lényeges – lényegtelen” különbségtétel nem szerepel az Újszövetségben. Ahelyett, hogy ilyen megkülönböztetéseket tennénk, fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Isten meg akarja-e gyógyítani gyermekeit?”

Julián ofm atya: Egy ember nagy lakomát rendezett (II/2. rész)

Nem! Az kell, hogy becsapjon a ménkű! Hogy családi botrányok legyenek, hogy betegség legyen, hogy munkanélküliség legyen, hogy nyomorult legyek, hogy végre eltaláljak a templomba! Vagy a házastársam válni akar és akkor megtalálom a gyóntatószéket, meg a templomot, addig nem! Megint mondom, hogy akinek nem inge, ne vegye magára! De az Evangélium erről szól. Mert a tehetősek nem értek rá, a szegény, a nyomorult, akit senki nem akar házastársul, mert vak, az meg elment a meghívásra. És ha meggyógyult volna a szeme, akkor meg lehet, hogy nem ment volna! Mert kinyílt volna a szeme egyéb másra, lekötötte volna bálványként és akkor nem kell az Isten. Milyen jó, hogy az ember keresztet hordozhat! Itt az újabb tanítás, mert a kereszt nem engedi, hogy elszakadjak az Istentől. Milyen jó, hogy sokszor nem gyógyulok meg, hanem betegségben végigélem az életemet, mert ez segít abban, hogy ne mondjam azt, hogy nincs szükségem Istenre, hanem állandóan belekapaszkodjak és örvendezzek, hogy Vele lehetek a betegségemben. Milyen jó, hogy Jézus azt mondja, hogy naponta vedd föl a keresztedet és kövess engem és nem azt, hogy egyedül kóricálj a kereszteddel, hanem Én megyek – mondja Jézus – és kövess engem! Én veled vagyok! Örömet adok a kereszted ellenére.

Damian Stayne: A lelki adományok

„Törekedjetek a szeretetre! Keressétek buzgón a lelki adományokat” (1Kor 14,1)

„Az igaz tanítványok Tőle kapják a kegyelmet, hogy az Ő nevében csodákat tegyenek mások javára, ki-ki a tőle kapott ajándék szerint. Mivel egyesek valóban ördögöket űznek, így azok, akik ezáltal megtisztulnak a gonosz lelkektől, gyakran hitre jutnak Krisztusban és maguk is csatlakoznak az Egyházhoz. Mások előre tudják az eljövendő dolgokat; képeket látnak és prófétálnak. Megint mások a kezüket betegekre teszik, s azok meggyógyulnak. Sőt, halottak is támadtak már fel, és hosszú évekig közöttünk maradtak.” (Szent Iréneusz)

* * *

A fenti idézet Lyoni Szent Iréneusztól (i. sz. 130–202) származik, aki az akkor jellemző egyházi életet írja le. Nem olyan dolgokra utal, amelyeket a nagybetűs szentek visznek véghez, hanem inkább az egyszerű keresztények, akik Szentlélekkel eltelve hitték és megélték Krisztus ígéreteit.

El tudunk képzelni egy olyan plébániaközösséget, ahol rendszeresen át lehet élni a Szentlélek ilyen csodálatos megnyilvánulásait? A korai egyház így imádkozott: „Most tehát Urunk, tekints fenyegetőzésükre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bizalommal hirdessék igédet. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyu­lások, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus által” (ApCsel 4,29-30). Ma el mernénk mondani ugyanezt az imát az Egyházban a természetfeletti jelenségek és csodák számának növekedéséért?

Szent XXIII. János pápa ugyanakkor éppen nagyobb csodákért könyörgő imára kérte az egész Egyházat a II. Vatikáni Zsinatra készülve: „Újítsd meg csodáidat napjainkban, mintegy új pünkösd által!” XXIII. János pápa imája Istenhez intézett kiáltás volt, mely a pápa szándéka szerint visszhangra talál a hívek szívében, hogy visszaálljon az Egyházban az, aminek örökké megszokottnak kell lennie.

Azokat az adományokat, amelyeket Szent Iréneusz fentebb felsorolt, „karizmáknak” nevezzük. Ma sok gyakorló keresztény ismeri a szót, ugyanakkor nincs tisztában a valódi értelmével és azzal, amit a Biblia és az Egyház mond róla.

Mi tehát a karizma? „Görögül, ahogyan az Újszövetség íródott, a kharisz szó kegyelmet jelent. Tehát a karizma olyan ajándék, melyet Isten kegyelméből kapunk, a kharíszmata jelentése pedig ’ajándékok’ (többes számban).” Pál apostol ötféle módon használja e szót.

 

A Marana Tha újság 2018. július-augusztusi
számának tartalmából

 

 

 

Katona István: Isten a szívedet kéri tőled… 

Az emberi életben a választások utat jelentenek. Minden útnak valahol vége van. Az egyik fölfelé vezet, egy csodálatos világ felé. A másik lefelé vezet, szakadék felé, ami halállal fenyeget. Hogyan lehet megtalálni a helyes utat? Hiszen az ember látása homályos, nem ismeri a jövőt. Csak egy napra, talán egy hétre, hónapra lát előre. Ki segít nekünk ebben a nagyon fontos választásban? 

Nemrég fölkeresett egy fiatalember, hogy életgyónást szeretne végezni. Elhatározását Pál apostol levelével indokolta: „Amit az ember vet, azt le is aratja. Aki testébe vet, testéből is arat majd romlást. Aki pedig lelkébe vet, lelkéből arat örök életet” (Gal 6,8). 

Isten nem büntet, az ember maga alakítja sorsát. Isten megadja a segítséget, hogy helyesen döntsünk, de szabadságunkat nem veszi el. Tetteink közre­működnek abban, hogy milyen lesz a halál utáni életünk. 

1. Hallgass az Úrra 

A pusztában vándorló népnek Mózes a lelkére kötötte: „Hallgass az Úr parancsaira és élni fogsz” (MTörv 4,1). Miért adta Isten az embernek a parancsokat? Azért, hogy élni tudjon! Azért, mert vágyakozott az ember szívére. A parancsok akkor nehezek, ha valaki az önzés mellett dönt. Ha úgy érzi, korlátozzák vágyait, amelyek nem az Istentől kapott küldetés beteljesítésére irányulnak. 

Ha az ember kultúrát akar építeni, akkor szabályokra lesz szüksége, hogy a másik emberrel és a közösséggel együtt tudjon működni. Ha lelki kultúrát akar építeni, természetfölötti célt követni, akkor is be kell tartani azokat a szabályokat, amelyeket Isten állított eléje. Ki kell lépni a világ lázadó, liberális gondolkodásából, amely szembeszáll minden értékkel és szabállyal. A keresztény ember nem a lázadás útján akar naggyá lenni, hanem azzal, hogy a szívét Istennek adja. Az érett ember ott kezdődik, ahol képes az odaadásra. Isten azt akarja elérni bennünk, hogy kiteljesedett, szabad emberek legyünk. 

2. Hitben cselekedni 

Jakab apostol azt írja: „Legyetek megvalósítói az igének, ne csak hallgatói” (Jak 1,22). Sok keresztény ember látszólag tökéletes életet él. Imádkozik, templomba jár – de szeretetlen, veszekedő, fölényes, másokat megszóló. Isten látja az ember szívét. Látja, hogy nem változott meg a szívében. Szívét megtartotta önmagának, nem cselekszik a hite szerint. Ez pedig magányossá teszi, sőt nemsokára boldogtalanná is. – Az elmúlt hónapokban több helyen is kitört tűzhányó. Egy ilyen eseményt megfilmesítenek. Az izzó láva elől fejvesztve menekültek az emberek. A nagy zűrzavarban csak a plébánosnak volt helyén az esze és a szíve. Éppen szabadult a börtönből három rablógyilkos. A plébános meghívta őket, hogy segítsenek kimenteni az égő kórházból a beteg gyermekeket. Mind a három elvállalta a kockázatos feladatot. Éppen jókor érkeztek, a forró láva már a kórház közelében volt. A gyerekek megmenekültek, de a három rabló és a plébános meghalt. Életüket áldozták a gyerekekért. 

3. Jézusban van az igazság 

Az evangéliumban van egy érdekes jelenet, amikor Jézus vizsgáztatja apostolait. Megkérdezi, el akartok-e menni? Péter a többiek nevében megvallja: „Mi hisszük, hogy te vagy Isten Fia, nálad vannak az örök élet igéi” (Jn 6,68). 

Az apostolok felismerték, hogy életük legnagyobb ajándéka, hogy Jézushoz tartozhatnak. Mivel ő az abszolút igazság, nála van a jövő kulcsa. Nem mehetnek vissza halászni, mert felismerték az „elrejtett kincset”. Felismerték, hogy Jézuson kívül nincs igaz élet. Jöhetnek ugyan nehézségek, jöhetnek problémák, de az egyetlen igazságot nem lehet elhagyni, mert akkor értelmetlen lesz minden. – Nekünk is ezt kell felfedezni, hogy a mai világ sokféle életformát kínál nekünk, csillogó karriert, de tudnunk kell, hogy csak Jézusnál van az igazság. Csak Jézuson keresztül lehet elnyerni az örök életet. Ezért olyan fontos, hogy szívünkben mindig hűségesek maradjunk Hozzá! 

 

Neal Lozano és Matthew Lozano: Hazafelé 

Az Atya Jézust ajándékozta nekünk; Jézus megszabadít a bűn hatalmából, Isten fiaivá és leányaivá tesz bennünket, és megígéri, hogy megismerjük majd az Atyát. Jézus elszakította rabszolgaságunk láncait, és föllebbentette a fátylat, amely eddig eltakarta előlünk az Atya arcát. 

Az ígéret

„Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.”  (Jn 20,17) 

„Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” (Jn 1,18) 

Döbbenetes, milyen sok ember van, aki hosszú éveken át tiszta szívből szereti és szolgálja Jézust, de egyáltalán nem ismeri az Atya szeretetét. Egy férfi, aki nemrégen ismerte meg igazán az Atyát, elmondta, hogy mindig úgy gondolta, hogy az Atya valami „főrendőr az égben.” Mások azt mesélték, hogy úgy gondoltak az Atyára, mint egy szigorú bíróra, aki csak azt figyeli, hogy mikor követnek el valami hibát. „Néha bűntudatot érzek, mintha Ő elítélne minden kis dologért.” „Néha úgy érzem, be kell bizonyítanom neki, hogy jó vagyok.” Egy apáca ismerősöm a Szeretet Misszionáriusai rendből ezt mondta: „Az eszemmel mindig tudtam, hogy Isten szeret, de azt soha nem gondoltam volna, hogy kedvel is, és hogy tetszem neki.” 

Vannak bátrak, akik meg merik kérdezni, amit a kis Micah: „Apu, ugye, szeretsz?” Vagyis hogy Miért tűnik az Atya olyan távolinak időnként? Miért rejtőzik el az Isten? Vagy csak annyit kérdeznek, hogy: Milyen az Atya Isten? Megismerhetem-e Őt most, vagy várnom kell, míg meghalok? 

Én magam is föltettem ezeket a kérdéseket. Évekig nem is tudtam, hogy nyugtalan gondolataimat a szabadság iránti vágy fűtötte, amit csak az találhat meg, aki megismeri Istent, igazi Atyját. Csak az Atyában, akit a Fiú nyilatkoztat ki, tudhatjuk meg, hogy kik vagyunk. Nem is sejtettem, hogy valójában mindig is az otthonomat kerestem. 

 

Peter Turkson bíboros: A Szentlélek adományai 

Szolgálatom két epizódja miatt is fel kell hívnom a figyelmet Damian Stayne könyvére, és ajánlom mind a papság, mind a laikus hívek számára. 

Amikor frissen felszentelt püspökként (1994) részt vettem az új evangelizációról szóló első afrikai zsinaton, már akkor feltűnt, hogy mennyire szüksége van mind a világegyháznak, mind pedig az afrikai egyháznak arra, hogy átismételje a jelek és csodák szerepét és helyét az evangelizációs misszió területén. Az evangelizáció egyszerre jelenti Jézus misszióját és annak folytatását az Egyházban a Szentlélek ereje által. Jézus missziója az Isten Igéjének hirdetésében és a jelek (csodák) szolgálatában nyilvánult meg, és a két szolgálat elválaszthatatlansága nem múlt el Péterrel, mivel Péter számára akkor Jézust „Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – mint ti is tudjátok – őáltala művelt köztetek” (ApCsel 2,22). 

Amikor Jézus a küldetését átruházta a tanítványaira, megígérte nekik a Szentlélek ajándékát, akin keresztül Jézus továbbra is köztük maradt, megerősítve szolgálatukat jelekkel és csodákkal (ApCsel 4,29-30). Tehát, amikor Péter meggyógyította a bénát, aki a templom kapujában koldult, és a tömeg azon csodálkozott, hogy hogyan tette, Péter ezt mondta: „a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára” (ApCsel 3,16). Az apostoli kor Egyháza nemcsak megtartotta Urának és Mesterének küldetését, hogy „hirdessétek az evangéliumot az egész világon” (vö. Mt 28,19; Mk 16,15), hanem az igehirdetés és a jelek szolgálata által végbe is vitte, akárcsak Ura és Mestere. 

 

Alan Paton: Senki sem gyenge annyira, hogy ne tudna Isten eszköze lenni 

Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van… Ha majd kivezeted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutatok be áldozatot Istennek.” 

Mózes ezt mondta Istennek: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” 

Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítlek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” (Exodus 3. és 4.) 

Egyetlen keresztény sem gondolja vagy mondja, hogy nem alkalmas arra, hogy Isten eszköze legyen, mert tulajdonképpen ez keresztény voltunk lényege. Sok dolog vonatkozásában lehetünk alázatosak, de soha ne térjünk el attól, hogy Isten felhasználjon. 

Keresztelő János így szólt a néphez a Jordán folyónál: „Én vízzel keresztelek, de utánam jön, aki nagyobb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” 

Amikor maga Jézus jött el hozzá, hogy megkeresztelkedjen és János megpróbálta lebeszélni: „Te jössz el hozzám? Inkább neked kellene engem megkeresztelned” – Jézus így válaszolt: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Így János megkeresztelte azt, akinek a saruszíját sem volt méltó megoldani. 

Az evangélium teli van bátorítással, némelyik egészen meghökkentő. 

Ti vagytok a föld sója! 

Ti vagytok a világ világossága! 

A hajatok szálai is meg vannak számlálva! 

Ezek a szavak izgalmasak a hallgatónak. Lehet minden sötét, de ők a világ világossága. Mint személyek, új értékítélettel találkoznak. 

Ima a betegekért 

Betegek Anyja, Szűz Mária, 

virrassz a földkerekség minden betegének ágya mellett! 

Azok mellett, akik ebben az órában vesztik el öntudatukat, 

akik haláltusájukat vívják, 

akiknek nincs semmi reményük a gyógyulásra,

akiket senki se ápol, 

akik járni szeretnének, de ágyhoz vannak kötve, 

akiknek pihenniük kellene, de a szükség munkára kényszeríti őket, 

akik nyugtalanul hánykolódnak fekhelyükön, 

nem tudnak aludni, 

az éjszakát nyitott szemmel töltik, 

akiket betegségük mellett családjuk szegénységének gondja is kínoz, 

akiknek végleg le kell mondaniuk jövőbeli terveikről, 

akik nem hisznek az örök életben, 

akik nem tudják, hogy Krisztus szereti őket. 

Mária Regina nővér: Felajánlottam életemet a Szűzanyának (Tanúságtétel) 

Román Enikő Mária Regina ferences nővér vagyok. Gyerekkoromra visszatekintve, vallásos családban nevelkedtem, nagymamám a Szűzanyának ajánlott engem, ami meghatározta kicsit egész életemet. 

Nagyon szerettem táncolni, ezért a szüleim balett iskolába írattak, 5 évet jártam oda. Nyolcadikos voltam (50-en voltunk egy osztályban), ahonnan 25-en kiestek és én is közéjük tartoztam. Ez volt életemben az első törés, amikor úgy éreztem nincs tovább. Ez nagyon nehéz volt, mert nem tudtam az utat. 

14 és 17 éves korom között újra meg kellett, hogy térjek, meg kellett tapasztalnom, hogy Isten van, létezik, és eltervezett számomra egy utat. Ez kicsit a vergődés időszaka volt. 

17 évesen tapasztaltam meg a belső meghívást a szerzetesi életre. Isten megérintette a szívemet a Szentlélek által, hogy Istennek átadott életet kell élnem. Ez a meghívás annyira erőteljes volt, hogy próbáltam keresni a helyem az egyházban, ami 5 évig tartott. Végül igent mondtam Istennek: szerzetesnő leszek. 

Második otthonom Kolozsváron a Ferences templom lett. Két családom lett, jelenleg ferences nővér vagyok. A közösségünk anyaháza Pécsett van, itt Árkoson 10 éve vagyunk jelen. 15 évig voltam Magyarországon, szakképzett nővér lettem, 10 évig dolgoztam kórházban, több helyen is gyerekkórházban, pszichiátrián. 

17 évesen kezdtem igazán Istenhívő lenni, az Atya, Fiú, Szentlélek jelen voltak az életemben, most is így van és nagyon mély a kapcsolatom a Szűzanyával. 

1990-ben Medjugorjéban az első ottlétem sok ajándékot hozott az életembe. Szlavko atya felhívta figyelmünket arra, hogy akik ott vagyunk, a Szűzanyának szánjuk oda az életünket. Örökfogadalomkor a Mária Regina nevet kaptam, ez közel hoz a Szűz Anyához. 

Az örökfogadalom, amikor gyűrűt húznak az ujjunkra, nagyon fontos az életünkben, mert ilyenkor döntjük el, hogy Istennek ajánljuk teljesen az életünket. Ez 1996-ban volt, a hármas fogadalom által: szegénység, tisztaság, engedelmesség. 

Julián ofm atya: Egy ember nagy lakomát rendezett (II/1. rész) 

„Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: ’Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában.’ Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: ’Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: ’Jöjjetek! Minden készen van.’ De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: ’Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!’” (Lk 14,15-24) 

Nézzük, hogy folyik a lakomáról szóló példabeszéd? Valaki ezt mondja a vendégek közül, hogy boldogok, akik meghívottak az Isten országába, aki odaülhet pontosabban. Ez a fölkiáltás úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy hát az a boldog, aki odaül és odaülhet. Mintha azt mondaná, hogy milyen boldogtalanok és milyen szerencsétlenek azok, akik nem ülhetnek oda az Isten országába a menyegzőre. És valóban igaz ez, azonban ebben a fölkiáltásban ott van a kizártság lehetősége, vagyis hogy az boldog, aki odaülhet és milyen szerencsétlen, aki nem. Jézus ezt úgy érezte, hogy felhívás, fölkérés, egy átvitt értelemben mondom; a táncra, vagyis, hogy erre válaszolni kell, hogy szó sincs arról, hogy bárki is ki lenne zárva! A boldogtalanságuk oka, saját maguk ostobasága, aki nem ül oda Isten országában a terített asztalhoz. Jézus más tanítása alapján, „vessétek ki a külső sötétségbe”, saját maga oka annak, hogy a kárhozatba ment! Mindenki hivatalos! Nincs kizáró, másokat félre tévő meghívás! Hogy azok milyen szerencsések és milyen jó, minthogy ezt, hogy boldog lenni, ez a szó, ezt így is lehetne mondani, hogy szerencsés, kiválasztott. Jézus arra válaszol, hogy nincs ilyen, hanem olyan van, hogy mindenki hivatalos. Ezért mondja a példabeszédet. 

Nincs olyan, hogy valaki ki van zárva, önmagát zárja ki! Ugye a példabeszédben a meghívottak elutasítják a meghívást: az egyik földet vett, nem ér rá. A másik öt iga marhát vett nem ér rá. A harmadik pedig nősült és nem ér rá. Vagyis miről van szó? Az első kettő egyértelműen a mammon foglya; vettem, tulajdonom van, ez engem megfog. Állatot vettem – Opelt vettem, kocsit! (Lefordítom a mai világra!) Ki kell próbálnom. Sajnos nem érek rá, ez leköt engem! És a másik, ami itt el van rejtve benne, hogy az Isten országáról van szó, és ez sokféle módon jelenik meg már ebben a világban is. A végső kicsengés pedig az, hogy Isten országa, azaz a Mennyek országa, vagy a pokol! Ez a végső kicsengés, de ennek sok megnyilvánulása van ebben a világban is. 

Érdekességek a Szent Benedek-medálról 

A Szent Benedek-medált nagy erővel ruházzák fel; különösképp a gyógyulást és a megkötözöttségekből való szabadulást keresők folyamodnak hozzá. 

A Szent Benedek-medál ereje kizárólag Jézus Krisztusnak tulajdonítható, vagy Szent Benedek közbenjárásának, az egyházi áldásnak, a kérő személy hitének – semmi esetre sem a medál szépségének, vagy a rávésett ima szavainak. Nem babonaságból használják, hanem hitből – hasonlatosan az evangéliumi asszonyhoz, aki hitt benne, ha csupán megérinti Jézus ruhája szegélyét, meggyógyul (Mt 9,20); vagy hasonlóan azokhoz, akik hittek benne, ha Pál kendőit és kötényeit a betegekre helyezik, azok meggyógyulnak betegségeikből, és a gonosz lelkek elhagyják őket (ApCsel 19,12). 

A Szent Benedek-medál mindkét oldalán ábrázolásokat és különös betűket láthatunk. Az előoldal a szentet ábrázolja, amint jobb kezében a keresztet tartja, bal kezében nyitott könyv van: a Szentírás által ihletett Regula (szerzetesi szabályzat). Az ő jobbján egy serleg (méregpohár) látható, amelyből egy vipera kúszik ki, miután keresztet vetett rá. A balján egy holló készül elrepülni a mérgezett kenyérrel. 

K.I.: Jézus tizenkét jó tanácsa 

Két élet-út van. Egy széles: Isten nélküli! S egy keskeny: Istennel. A Máté 7,14-ben Jézus azt tanítja, hogy a keskeny úton kevesen járnak. Miért? Mert nehéz. Azért nehéz, mert kitartás, hűség kell hozzá. Azért nehéz, mert meg kell harcolni az önzésünkkel, az emberek csábításával és az ördöggel. De aki kitart a keskeny úton, kincset talál: az örök élet boldogságát az Atya házában. Jézus 12 jó tanácsot adott nekünk, hogy elérjük örök otthonunkat. Ezek a jó tanácsok segítenek bennünket, hogy végigjárjuk a keresztény élet útját! Szabad akaratunk van. Nem szabad elfelejtenünk: minden döntésünknek következménye lesz! Isten Igéje felelősségre int! Felelősek vagyunk önmagunk, felebarátaink és a világ iránt. 

Az Újszövetség központi parancsa a szeretet! 

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 7,14) 

Az Ószövetségi tíz parancs felkészítette a zsidó népet az Úrral való szövetségre, s a Messiás jövetelére. 

Az Újszövetség 12 jó tanácsa elősegíti, hogy a keresztény ember határozza el magát Jézus radikális követésére és komolyan vegye Isten Országát. Jézusnak határozott elvárásai voltak azok felé, akik követői (tanítványai) akartak lenni. Ezek a követelmények a Jézussal való bensőséges kapcsolat és a Szentlélek által valósíthatók meg. 

* * * 

1. „Aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,33) 

Ennek a mondatnak az a lényege, hogy a keresztény embernek semmihez sem szabad önző módon ragaszkodnia, ami gyengíti benne az Isten- és a felebaráti szeretet megvalósítását. Nem engedhetjük, hogy bármi is függőségben tartson bennünket. Se dolgok, se emberek, se szenvedélyek! A függőségek megkötöznek! 

Jézus a lélek teljes szabadságára akar elvezetni minket, mert csak az az ember tudja Őt követni, aki szabad. Vagyonunkat, magunkat, képességeinket, vágyainkat, mindent, amink van, Isten rendelkezésére kell bízni, illetve az Ő terve szerint kell használni. Nem a birtoklásban, karrierben kell keresnünk életünk beteljesülését, hanem Istenben akarunk állandóan növekedni. Hiszen minden elmúlik, csak az marad meg, ami bennünk lelki/szellemi érték, legfőképpen a szeretet. „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti?” (Lk 9,25) 

 

A Marana Tha újság 2018. május-júniusi
számának tartalmából

 

 

Katona István: A Szentlélek újjáteremti életünket…

Amikor Jézus befejezte azt a munkát, amivel az Atya megbízta, elküldte nekünk a Szentlelket. Azért küldte el, hogy Ő legyen az Egyház állandó megszentelője. Általa nyílik szabad utunk az Atyához, általa tapasztaljuk meg az új életet. Pünkösdkor az Egyház születéséről beszélhetünk. A Szentlélek átvette azok vezetését, akik Jézus eltávozása után árvának és tehetetlennek érezték magukat. A Szentlélek betöltötte szívüket örömmel és erővel. Ez történik évszázadok óta az Egyházban. Pünkösd nemcsak egy egyszeri történés, hanem állandó folyamat. Újra és újra kiárad a Lélek Jézus tanítványaira. Elvezeti őket a „teljes igazságra” (Jn 16,13), ellátja őket karizmatikus adományokkal, erőben részesíti őket (ApCsel 1,8) és felkészíti a Jézussal való találkozásra.

1. Be akarja tölteni a szívünket

Az Apostolok Cselekedetei azt írja, hogy a tanítványok előtt „tüzes nyelvek lobbantak fel, és leereszkedtek mindegyikükre” (ApCsel 2,3). Kell az ember szívébe a tűz. Nem elég a tudás, nem elég a jó pozíció, nem elég a magas fizetés – szükséges, hogy az ember lelke lángra kapjon. Tele vagyunk a földi vágyak, indulatok, szorongások, félelmek sötét gondolataival. Üresnek és céltalannak érezzük az életünket. Ezért olyan fontos, hogy eljöjjön hozzánk a Szentlélek. A Lélek rámutat az igazságra, örömre, békére, a szeretet szépségére. Ha hívjuk, eljön, ha kérjük, segít, ha befogadjuk, győzni fog bennünk és velünk! Lelki emberré válunk és a hit szemével nézzük majd az életünket és a világot.

Testünk millió és millió sejtből áll. A sejtek szerveket alkotnak és egységes terv szerint működnek. De hol kezdődik az ember? Ott, ahol és amikor ebben a sejttömegben megjelenik a lélek. S ott, ahol ebben az emberi lélekben megjelenik az Isten. Ha ez nem történik meg, akkor nagy a veszélye annak, hogy állattá válik az ember. De ha Isten lakik benne, akkor megtanul hinni, szeretni, szolgálni, áldozatot hozni, s boldogságot adni. Hogyan jön ez létre? Imádság, szentmise, hívő közösség, bibliaolvasás által – ezekben árad a Szentlélek. Ezekből kapjuk a tüzet, amely elégeti a világ haszontalan dolgait és új életet teremt bennünk.

2. A Lélek tanít és segít

Pál apostol azt írja: „a Lélek adományait azért kapja (az ember), hogy használjon vele” (1Kor 12,7). A Szentlélek által ismerjük fel tevékenységünk célját. Ha nem él bennünk a célszerűség, akkor rabszolgamunkává válik az élet és a szolgálat. De ha minden tevékenységünket imádságos lélekkel kezdjük, akkor megérezzük a Szentlélek indításait, s megkapjuk az Úr áldását szolgálatunkra. Meg kell szabadulnunk az idegességtől, a türelmetlenségtől, a szorongásoktól – mert ezek elnyomják bennünk az életet. A megoldás a Szentlélekben van: Ő szabadít meg bennünket a fölösleges terhektől és megtanít a belső békére.

3. A Lélek tanúságot tesz

Az Evangéliumban azt olvassuk, hogy amikor eljön a Szentlélek, „tanúságot tesz” Jézusról (Ján 15,26). Mi lehet ez a tanúság? Tanúság lehet az Ő isteni valója, amikor felragyog előttünk – mint az apostolok előtt a tábor-hegyi jelenéskor – Jézus dicsősége. Ez olyan erővel hat ránk, hogy tétovázás nélkül átadjuk neki életünket. Nem leszünk bizalmatlanok, nem leszünk aggodalmaskodók, hanem örülünk, hogy Ő meghívott és elfogadott bennünket. – Ez elrendezi az életünket. Mert ha felismerjük, hogy Ő a mi Királyunk, akkor alárendeljük Neki, az Ő akaratának magunkat. Alárendeljük neki családi életünket, gyermekeink nevelését. Minden szülőnek elsőrendű feladata kell, hogy legyen hitre nevelni a gyermekét. Ha ezt nem tesszük, akkor a mai liberális világnak hatalma van elszakítani gyermekeinket Istentől és a lelküket és egész életüket tönkre tenni.

Jöjj, Szentlélek, újítsd meg családjainkat és lelkünket!

Cseh Anikó: A mi emmauszi utunk (II/2. rész)

„Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet, s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.”

Nézzük tovább, Jézus szavait:

Jézus megjelenik az apostoloknak

„Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: »Békesség nektek!« Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: »Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.« Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: »Van itt valami ennivalótok?« Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.”

Nekem milyen ennivalóm van, amit tovább tudok adni, ami táplálhat mást. Milyen karizmákat kaptam Tőle? Felismerem, adottságaimat? Felismerem, mire lehet szüksége a másiknak tőlem?

Mindannyian kaptunk „ennivalót” amivel táplálhatunk másokat. Szeretetet, mosolyt, segítőkészséget, hangot az énekléshez, adottságot a neveléshez, türelmet, empátiát a meghallgatáshoz. Felismerem ezeket? Tovább adom? Milyen ennivalóm van? Táplálok vagy mérgezek vele? A szeretettel meg is fojthatom a másikat, ha elveszem a szabadságát. A mosoly lehet gúnymosoly is, a nevelés lehet romboló is, a hallgatás is lehet káros, az empátiát ki is ölhetem magamból. Hogyan mire használom adottságaimat?

Péter Olga: Isten szeretetét adjuk gyermekeinknek

Péter Olga vagyok, 1952-ben születtem Lövétén, szüleimnek harmadik gyermekeként. Elsőáldozóként, tíz éves koromban nagy boldogság volt a szívemben. S még az esküvőmön éreztem olyan boldogságot, ami Isten nagy kegyelme. Aztán elkerültem a szülői háztól, férjhez mentem.

Férjem Péter Ferenc, aki négy év udvarlás után kérte meg a kezemet. Férjem Brassóba került tanulni, és nagynéném javaslatára én is követtem őt. Később kiderült, hogy jól tettem. Ott albérletben laktunk. Gyermekáldás nem jött, aminek örültünk, mert a bérbeadók azt mondták, ha gyerekünk lesz, akkor nem maradhatunk tovább az albérletben. Mikor a férjem végzett az iskolával, elkerültünk Sepsiszentgyörgyre és majdnem 30 éves lettem, amikor – mivel csak nem jött a gyermekáldás – komolyabban elkezdtünk orvoshoz járni éveken keresztül.

Úgy érzem, ez volt az első nagy megpróbáltatás az életemben, amikor nem Istenhez fordultunk, hanem kapkodtunk mindenhez, fűhöz-fához: eljutottunk Pestre, a Genetikai Intézetbe, majd Pécsre, a lombikbébi programra, ott megcsinálták az első beavatkozást és vissza kellett térnünk. De sajnos nem jött a gyermekáldás, és én már 40 éves lettem. Azt mondtam a férjemnek, nem vállalom a lombikbébi programot tovább. Utólag bebizonyosodott, jól tettem, hogy nem vállaltam, mert a Katolikus Egyház nem tartja helyesnek. Akkor egy nap, amikor hazamentem a munkából, láttam, hogy a férjem nagyon szomorú, és megkérdeztem, miért. Nem mondta meg, de éreztem, hogy a gyermekek hiánya miatt.

Aztán meghallottam Ilyefalván a Diakónia központban, hogy indul egy gyemekfalu, ahol örökbe lehet fogadni gyermekeket. Négy gyereket vállalhatunk, s lakást is biztosítanak, meg fizetést. Mondtam Ferinek, úgy érzem, ez nekünk szól, hogy utolérjük barátainkat a gyermekáldásban. Eljöttünk Szentgyörgyről, először két gyereket, két kislányt fogadtunk be a családba – s a szívünkbe is. Majd egy évvel később egy fiút, Istvánt, és egy újabb év múlva Andrást. De közben nehezedtek a dolgok, s egyszer csak nagyon nehéz lett. Szüleim is azt tanácsolták, hogy több gyereket ne fogadjunk, vegyük örökbe a két lányt és menjünk vissza Szentgyörgyre. Én úgy éreztem, hogy ez nem helyes. Épp Lövétén, a szülőfalumban voltam Kisboldogasszony ünnepen, amikor a két testvérnek az édesanyja elhozta Andráskát hozzánk, s én úgy voltam vele, hogy ez tényleg a Szűzanya akarata.

Bilkei Ferenc: Mit veszítettek a protestánsok az elszakadással? (II/2. rész)

A protestánsoknál nincs meg a Biblia szerinti házasság

A házasság a katolikusoknál szentség és felbonthatatlan. Szent Máté evangéliuma szerint (19,4-9): „A férj és feleség egy testté lesznek.” – „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza.” – „A válást csak Mózes engedte, az Isten azonban nem így akarta.” S amint Szent Pál írja a korintusiaknak (1Kor 7,10): „A házastársak nem válhatnak el, vagy ha elválnak, maradjanak új házasságkötés nélkül.”

Luther ezzel szemben azt mondta, hogy a házasság kötél az ember nyakán és olyan adásvételi ügylet, mintha az ember ruhát, vagy lovat vesz. Ha megunja, túlad rajta. Sőt Luther hesseni Fülöpnek a kétnejűséget is megengedte. Miért? Azért, mert az kedvezett Luther tanai terjedésének. Azonban Krisztus sehol nem beszélt így és Luther tanítása homlokegyenest ellenkezik a Biblia tanításával – noha a protestánsok folyton a Bibliára hivatkoznak.

„Csak az ateisták hisznek a véletlenben” – lenyűgöző interjú Jim Caviezellel (II/2. rész)

Jim Caviezel – aki a Passió című filmben Jézust alakította – mélyen hívő színész. A következő interjút egy lengyel oldalnak adta Varsóban, Lengyelországban, 2017. április 30-án.

A Szűzanyának való odaadás

Jim Caviezel: Ez a hitem lényege. A kapcsolatomat Krisztussal neki köszönhetem. Az ő közreműködésével lett emberré és jött el hozzánk. Egy evangélikus barátom egyszer megkérdezte, hogy miért nem fordulok egyenesen Jézushoz, és azt gondolom, hogy ez egy jó kérdés. Akkor nem tudtam neki válaszolni. Azonban miután sokat foglalkoztam II. János Pál pápával, a választ is megtaláltam.

Ezért is kötődik úgy Lengyelország Krisztushoz, mint semelyik másik ország. Önök jelentik a köteléket kelet és nyugat között. A gonosz ezt ki nem állhatja, habár Jézus Krisztus és a Szűzanya már legyőzték őt. II. János Pálnak hatalmas szerepe volt a kommunizmus legyőzésében. Hogy volt erre képes? Szeretettel.

Szénégető István atya: Várjuk a Szentlelket!

Úgy várjuk, mint az életet, mint hosszú szomorú évek után az örömöt, mint betegség után a gyógyulást, mint börtönévek után a szabadulást, mint nyomasztó félelem után a szeretetet. Mert a Lélek valóban öröm, élet, szeretet és szabadság Istenben.

A készületben benne van a figyelem, a sorrend újragondolása. Mi a legfontosabb, mi az első az életemben? Fontos-e az Isten? Fontos-e a lélek? Mit ér a világ, mit ér a test, ha nincs fölszabadulás, ha nincs beteljesülés Istenben?

Várjuk a Szentlelket, a Szeretet Lelkét!

PÜNKÖSDI ELŐKÉSZÜLET

Szentlélek kilenced

(Pünkösd előtt 10 nappal – áldozócsütörtökön – kezdődik)

XXIII. János pápa Szentlélekhívó imája: „Újítsd meg csodáidat napjainkban, mintegy új Pünkösd által! Add meg Egyházadnak, hogy egy szívvel és kitartó imával, Máriával, Jézus anyjával együtt, Péter vezetését követve, előmozdíthassa Isteni Üdvözítőnk uralkodását, az igazság és igazságosság országát, a szeretet és béke uralmát! Ámen.”

1. nap: Belső fegyelmezettség

Üljünk le… csendesedjünk el. Teremtsünk csendet a földies, csapongó, gyötrődő gondolataink között… Összeszedetten, alázattal és bizalommal járuljunk Istenhez. Vágyódjunk az Ő tiszta Lelke után. Ahol van belső fegyelem, ott az élet kivirágzik, minden fejlődésnek indul. A mohóság, a kapzsiság, a mértéktelenség, a halmozás mindig rombol, és bálványimádóvá tesz. A bálvány eltávolít Istentől, nem hallod a Szentlélek hangját, mert a világ vonzása nagyobb erővel hat rád. Menekülj a bálványoktól, és térj vissza az Igaz Isten imádatához!

Hangosan vagy csak a szívünk csendjében mondjuk ki a hívó szót: Jöjj el, Szentlélek! Költözz a szívembe! Vigasztalj… irányíts…

Kérdezzük meg magunktól: mi az, ami eltávolít a Lélektől? Zavarja valami a békémet? Imádkozz tisztánlátásért és erőért, hogy a Lélek szándékait megvalósíthassad. Imádkozd el a Szentlélek-litániát!

Mindennap: Jöjj el, Szentlélek, tölts be minket! És gyullaszd fel bennünk szereteted tüzét! Küldd el Szentlelkedet és minden átalakul! És megújítod a Föld színét.

Könyörögjünk! Istenünk, aki híveid szívét a Szentlélek világossága által tanítottad, add, hogy a Szentlélek által mi is megismerjük, ami helyes, és az Ő vigasztalását mindig érezzük! Égesd, Uram, a Szentlélek tüzével szívünket, hogy tiszta szívvel kedvedben járjunk, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Gloria Polo tanúságtétele (IV/4. rész)

Máriaremete, 2017. augusztus 26.

„Tüzet tűzzel oltunk – a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével!” mottóval rendezték meg a IV. Szeretetláng Fesztivált a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom szervezésében a Máriaremetei Kegytemplomban 2017. augusztus 26-án, ahol Gloria Polo is tanúságot tett mindarról, amit átélt, amikor villámcsapás érte és a klinika halál állapotában megtapasztalta, meglátta a túlvilágot, majd Isten kegyelméből visszatért az életbe és csodálatos módon felépült.

* * *

Én nagyon szegény családban nőttem fel, és volt, hogy éheztem is, de ezek a barátnőim nagyon gazdagok voltak, sok pénzük volt. És ezek a barátnőim egyszer ajándékoztak nekem egy magnót egy kazettával, ami rockzenét tartalmazott. Éjjel-nappal ezt a kazettát hallgattam. Elbűvölt a zene. Elkezdtem táncolni, mintha kígyó testem lenne, egzotikus mozdulatokat tanultam. Teljesen eluralkodott rajtam a zene szeretete. A zenében azonban üzenetek vannak. Ezek a zenék, amiket akkor hallgattam, azt üzenték, hogy gyűlöljem Istent, gyűlöljem az egyházat, gyűlöljem a papokat, és én ezt tettem. Nem volt időm többé imádkozni, nem imádkoztam. Gyűlöltem a papokat, undorítónak találtam például a szentmisét, nem is mentem oda többé, gyűlölni kezdtem. A démon nem engedte, hogy részt vegyek a szentmisén, vagy hogyha megpróbáltam elmenni, akkor teljesen betöltötte a testemet, és újabb bálványimádásba estem. A pénz imádata vált az életem központjává. Teljes valómmal a pénznek szenteltem magam, mindenek fölött pénzt akartam. A pénz önmagában véve még nem rossz, de az a rossz, ha valaki a pénzt teszi az ő istenévé. És én a pénz és a fogyasztói társadalom rabszolgájává váltam, és a pénzt egyáltalán nem arra használtam, hogy embertársaimnak segítsek, hanem minden pénzt csak magamnak akartam.

Egy másik bálványimádásom tárgya a saját testem volt. Olyan zenéket hallgattam, amelyek arra tanítottak engem, hogy öltözzek lengén és mutogassam másoknak a testemet. A saját testemet az én kárhozatomra használtam. A szinkretizmus bűnébe estem. Összekevertem a szent és az ördögtől való dolgokat, és ebből egy bűnös egyveleget alkottam magamnak. Elkezdtem mindenféle szerencsehozó tárgyakat gyűjteni, mindenféle amulettet aggattam magamra és ezzel jártam-keltem.

 

A Marana Tha újság 2018. március-áprilisi számának tartalmából

 

Katona István: Jézus feltámadása új életet ad 

A nagyböjti önmegtagadások után felragyog előttünk a feltámadás hajnala. Megbántuk bűneinket, együtt éreztünk Jézus Urunkkal a keresztúton, így felkészültünk a feltámadás örömére. Pontosan úgy, ahogy az első időkben. Az apostolok átélték a kereszt alatt reményeik teljes összeomlását. Azt hitték, mindennek vége lett. De húsvét hajnalán minden újjászületett! Előttük állt Jézus isteni hatalmával, legyőzhetetlen erőben. Megszületett bennük a remény. Felismerték, hogy attól a naptól Jézus mindig velük lesz. Bátorságot ad és örömöt, védelmezni és vezetni fogja őket. Egy pillanat alatt eltűnt szívükből a félelem, telve lettek erővel, bizalommal és tervekkel. – Jézus feltámadása nekünk is ezt akarja adni. Bármilyen életállapotban legyünk, szükségünk van arra az új életre, amit Jézus kínál fel nekünk. Nagyon sokan vannak ma olyanok, akiknek a szíve összetört. Mindent megpróbálnak a gyógyítás érdekében, de nem mennek Jézushoz. Ahogy a próféta írja: olyanok, mint azok, akik nem a tiszta forrásvizet isszák, hanem a ciszternák piszkos vizét, amit nem tudja szomjukat kielégíteni. Aki befogadja Jézust a szívébe, az meggyógyul és ma is föltámad. 

1. Tiszta szívet kér 

Péter apostol azt hirdette, hogy Jézusnak van hatalma eltörölni a bűnt a szívünkből. Az új élet befogadásához az kell, hogy elengedjük a rosszat. Két urat nem lehet szolgálni – mondta Jézus. Aki a jó mellett dönt, annak el kell utasítani a rosszat. Az első tanítványok örömét az okozta, hogy egészen átadták szívüket Jézusnak. Az ember annyit csalódott már önmagában, hogy megfogyatkozott benne a remény. Nem meri remélni, hogy az élete megváltozhat. Nem meri remélni, hogy a feltámadt Jézus az ő életüket is képes feltámasztani. Emberi eszközöket keresnek, barátságokat hajszolnak, világi örömök után futnak – de ezek nem tudnak feltámadást adni, csak Jézus. 

2. Megvalósítani az Igét 

János apostol azt írja egyik levelében: „Aki megtartja Jézus tanítását, abban tökéletes az Isten szeretete.” Van három szó, ami segít a Szentírás olvasásában: értelmezni, alkalmazni, megvalósítani. Ha Jézus tanításának üzenetét befogadjuk és alkalmazzuk életünkre, akkor már csak a megvalósítás van hátra. Az első keresztények ezt nagyon komolyan vették. Mindenben segítették egymást, olyan tűzzel imádkoztak, hogy megrendült a föld (ApCsel 4,31), és készek voltak szenvedni Jézusért. – A hit sohasem szabad, hogy elzárt ismeret legyen, mert azt bele kell vinni az élet sűrűjébe. Ha igazán Jézus útján akarunk járni, akkor a szavait minden nap magunk elé kell állítani! Fölismerni, hogy Isten igéjének teremtő ereje van, valóban életet tud teremteni bennünk. A Szentlélek megvilágítja szívünket és az Ige erőt sugároz és bátorságot ad. 

3. Építeni Isten Országát 

Az emmauszi tanítványok szomorúsága elmúlt a Jézussal való találkozás után. Örömmel megvallották, hogy lángolt a szívük, amikor beszélt hozzájuk. Felismerték Jézust a kenyértörésben. Ezt az örömhírt el kellett mondani barátaiknak. Ezért visszasiettek Jeruzsálembe, ahol az apostolok a megtapasztalás bizonyosságával fogadták őket: feltámadt az Úr, beszéltünk vele. Ez az Egyház igazi képe. Akik összegyűlnek Jézus körül és örvendeznek a föltámadásnak – ez az Egyház. Ez valósul meg minden szentmisében. Hiszen az Eucharisztiában a föltámadt Jézus jelenik meg közöttünk. Merjük-e ezt hittel fogadni? Hálát adunk-e minden szentmisén, megköszönve, hogy Jézus visszajött, hogy elküldte nekünk a Szentlelket, hogy az Egyház legyőzhetetlen, mert Ő, az Isten Fia kézben tartja azt. Ezért kell elhagyni az állandó vásárlási vágyat, birtoklási vágyat, hogy miénk legyen az, amit nem lehet elveszíteni, és amiért egyedül érdemes élni. Ezzel a gondolattal kívánok áldott feltámadási ünnepet! 

Cseh Anikó: A mi emmauszi utunk (II/1. rész) 

Az emmauszi tanítványok elveszítették a reményt… 

A tanítványok még gyászban vannak, a gyász idejét élik. A be nem teljesedett elképzeléseiket siratják. Hogyan kezelik a gyászt? 

Még nem tapasztalták meg a feltámadás örömét. Még talán nem is haltak meg önmaguknak. A szívükben még nem él a hit, a remény. Még akadályozza a látásukat a fájdalom, a sebzettség, a csalódottság. 

„Ketten közülük még aznap elindultak egy Emma­usz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.” 

Csalódottságukban visszafordulnak Emmausz felé. A régi életüket akarják élni. 

Amikor csalódom, mit teszek? Hátat fordítok reményem tárgyának? Feladom a küzdelmet? Hátat fordítok annak, akiben csalódtam? Ha nem érem el a remélt eredményt, feladom? Megfordul a fejemben, milyen jó a pogányoknak, azt csinálnak, amit akarnak, nincs erkölcsi törvény, nincs szenvedés, ha sérelem éri őket, bosszút állhatnak, nem kell a bántásra szeretettel reagálni, akár még vissza is üthetnek. Volt már olyan érzés bennem, hogy: milyen jó lenne Uram, ha semmi közöm se lenne Hozzád? Szabad lehetnék. Élhetnék normális életet, élvezhetném a világ örömeit. Mi a normális élet? Mit teszek, amikor csalódom? Hagyok csapot, papot és visszatérek a régi, megszokott, bevált életformámhoz? 

„Az eseményekről beszélgettek.” Miről beszélgetek másokkal? Fájdalmaimat, csalódottságaimat elmondom másoknak? Építő az én beszélgetésem? Vagy csak panaszkodás hagyja el a számat? Panasz, hogy milyen nehéz a sorsom, milyen sebeket kaptam. Buzdítok másokat is arra, hogy negatív dolgokról beszélgessünk? Hogy a másik személy is panaszkodjon? Mert olyan jó az önsajnálat és olyan jó, ha sajnáljuk egymást, vagy sajnáljuk magunkat és sajnálnak mások. Elgondolkodtam azon, mi a különbség a sajnálat és a szeretet között? Milyen az én beszédem? 

Neil Vélez: Dél-Amerika apostola (II/2. rész) 

Van, aki Isten útján jár, de Isten nélkül. Mert lehet, hogy csak puszta ismerete van, de nem éli át. Ezt én ezen a napon felismertem. És ahogy emlékszem, megerőltettem magam, mert akkor már nem tudtam mozogni, de most le tudtam szállni az ágyról. Letérdeltem és sírni kezdtem. Sírva mondtam az Úrnak: „Ez igaz, nem ismerlek Téged, de ma meg akarlak ismerni!” Meghaltam azért, amiben hittem. Néha olyan önteltek vagyunk, hogy nincs hely bennünk Isten számára. Néha meg kell halnunk, mint Keresztelő Szent Jánosnak, amikor mondják, hogy menj Jézus Krisztushoz, és ő így válaszol: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Mint amikor az Úr azt mondja Nikodémusnak: meg kell újra születni. 

Én akkor meghaltam mindannak, amiben addig hittem, minden ismeretemnek, amit addig szereztem. Néha olyan önteltek vagyunk, hogy nem vagyunk képesek Istent elfogadni. Ki kellett ürítenem mindent, hogy Istent be tudjam fogadni. 

Amikor ezeket mondtam Istennek, nagyon erős fejfájást kezdtem érezni a fejemben. Úgy éreztem, mintha szétrobbanna a fejem. Nem tudtam elviselni a fájdalmat és elkezdtem kiabálni, mint egy őrült, mert úgy éreztem, hogy szétrobban a fejem. Annyira üvöltöttem, hogy az orvosok bejöttek, hogy lássák, mi történik. Én tovább üvöltöttem, megpróbáltak tartani, hogy lássák, mi történik. Amikor a fájdalom elmúlt és abbahagytam a sírást, akkor kinyitottam a szemem és újra láttam. Mondtam az orvosnak, hogy látlak, mire gyorsan elkezdték a vizsgálatokat. A magyarázat arra, hogy visszakaptam a látásomat az volt, hogy a tumor, ami megakadályozta, hogy lássak, elmúlt az agyhártyagyulladással együtt. Emiatt a javulás miatt tudtam újra látni. De amikor megjöttek az orvosok és elmagyarázták, hogy mi történt, elmesélték, hogy soha nem volt ehhez hasonló esetük korábban. Előfordulhat, hogy jobbulás következik be, de nem akarják, hogy illúziókba ringassam magam, mert valójában nagyon beteg vagyok. Még a szívátültetés sem segíthet, továbbra is a halál kapujában állok. Azt mondták, hogy ne ringassam magam illúziókba, mert továbbra is súlyos beteg vagyok és haldoklom. 

Bill Peckman atya: Egy lelkivezető beszélgetése vezetettjével 

Én a te lelkipásztorod vagyok… 

Nem azért vagyok, hogy a haverod legyek, hanem hogy a pásztorod. 

Nem azért vagyok, hogy a melletted lévő bárszéken üljek, hanem hogy közted és a sátán között álljak. 

Nem azért vagyok, hogy kegyes közhelyekkel árasszalak el, hanem hogy megnyugvást és igazságot kínáljak számodra. 

Nem azért vagyok, hogy hallgassak és minden hibád fölött szemet hunyjak, hanem hogy szeretettel kijavítsalak és irányt mutassak. 

Nem azért vagyok, hogy „hétköznapi ember” legyek, hanem vezető és pásztor. 

Nem azért vagyok, hogy megmondjam, légy kedves, hanem azért, hogy arra biztassalak, légy szent. 

Nem azért vagyok, hogy alacsonyra tegyem a lécet, hogy kedvelj engem, hanem azért, hogy magasra tegyem a lécet és segítsek neked elérni a célt. 

Nem azért vagyok, hogy menő, laza, vagy divatos legyek, ahogy a világ diktálja, hanem hogy állhatatos, felelősségteljes és erős legyek a világgal szemben. 

Nem azért vagyok, hogy szórakoztassalak, hanem hogy az örökkévalóság felé utat mutassak. 

Nem én vagyok a Messiás… A Messiás felé vezetlek. 

Bilkei Ferenc: Mit veszítettek a protestánsok az elszakadással? (II/1. rész) 

A protestánsok nem látják a kereszténység belső szépségeit 

Krisztus Isten volt s az ő szép vallásába belehozta a túlvilág kegyelmi értékeit. Mennél vallásosabb egy katolikus ember, annál közelebb érzi magát Istenhez, annál inkább érzi a mennyország közelségét. A szentségek isteni erőt árasztanak a lélekbe, a Boldogságos Szűz és a szentek élete Krisztus életét mintázza, s mennél mélyebb valakinek a hite, annál közelebb él ezeknek a fölséges ideáloknak a világához. 

A protestantizmus emberek eszközévé tette a vallást. Felsőbb, irányító tekintély nincs, s mivel elv volt elszakadni a katolicizmustól, igyekeztek a katolikus felfogástól eltérő magyarázatra. Elfogultságukban, haragjukban babonának, bálványimádásnak nevezték a katolikus vallás belső szépségeit. 

A protestánsok elvesztették a bűnbánat szentségét (gyónás) 

A gyónás olyan módon, ahogyan a katolikusok szolgáltatják ki, a protestánsok véleménye szerint elfogadhatatlan. Pedig a gyóntatás lényegében ma is olyan, amilyen a legelső időben volt: Krisztus Urunk feltámadása után megjelent apostolainak. A tanítványok kitörő örömmel fogadták a halál fölött diadalmaskodó Urat és azt várták, hogy bosszút fog állni ellenségein, a zsidókon. 

Krisztus azonban nem bosszúra, hanem egy fölséges jótéteményre gondolt, arra, amit minden ember óhajt: azt, hogy a bűnös ember megszabaduljon bűneitől. Ezt mondta az apostoloknak: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.” Ebből következik, hogy a híveknek kötelességévé tette, hogy a bűnöket bevallják a gyóntatónak. A gyóntatónak pedig, hogy ítéletet mondjon a gyónó lelki állapota felett. Ha a bűnös nem vallja be bűneit, a gyóntatónak nincs módja megítélni, hogy ki érdemes arra, hogy bűnei megbocsátást nyerjenek. 

„Csak az ateisták hisznek a véletlenben” – lenyűgöző interjú Jim Caviezellel (II/1. rész) 

Jim Caviezel – aki a Passió című filmben Jézust alakította – mélyen hívő színész. A következő interjút egy lengyel oldalnak adta Varsóban, Lengyelországban, 2017. április 30-án. 

Narrátora lettél egy Karol Wojtyla életéről szóló dokumentumfilmnek; A kontinens felszabadítása: II. János Pál és a kommunizmus bukása címmel. Lengyelországi látogatásod alatt oda is elutaztál, ahol Karol Wojtyla élt és dolgozott. Mit jelent neked a volt lengyel pápa? 

Jim Caviezel: Lengyelországban tett látogatásom során értettem meg, hogy az egész világ problémái voltak a vállán. Ehhez pedig van egy személyes hozzáfűznivalóm is. Jézus szerepének eljátszása miatt sok gúnyolódással és kritikával kellett szembenéznem, melyeket valahogy el kellett viselnem. II. János Pál segítsége azonban sok erőt adott. A példáját látva a következőt kérdeztem magamtól: „Miért törődsz a téged kritizálókkal?” 

Fiatal koromban sokat olvastam a nácizmusról és a lengyel területeken elkövetett népirtásról. Ismereteim csak a könyvekre korlátozódtak, de lengyelországi tartózkodásom alatt ráeszméltem, hogy Wojtylának mennyit kellett szenvednie a nácizmusnak való közvetlen kiszolgáltatottsága miatt. Jártam Auschwitzban, ahol Maximilian Kolbe atya a saját életét adta azért, hogy egy fogolytársa élhessen. Ezek is rámutattak többek közt arra, mennyit szenvedett ez a nép. Aztán a náci megszállást követte a kommunizmus, tehát II. János Pál a két legszörnyűbb rezsim alatt élte élete egy részét. Amerikaiként különösebb félelem nélkül tekintettem a hidegháborúra, mivel nem éltem soha elnyomás alatt. II. János Pálnak kettő ilyet is meg kellett tapasztalnia, mint ahogy Lengyelországnak is. Ő azonban reprezentálja az országotokat is. 

Henri Boulad SJ: Lelki energiakrízis 

Kedves Barátaim! 

Az energiakrízis vészjelzésétől hangos a világ. „Kitartanak-e az energiahordozók, míg az atom- és napenergia áttörést hoz, és pótolja a fekete aranyat és fedezze a szükségleteket?” Jelenleg az olaj irányítja az egész világpolitikát. Az „energiakrízis” fogalma számtalan sajtótermékben az aggodalom kifejezése lett. Harcot indítottak a felelőtlen pazarlás ellen. Az ember fenyegeti az embert. De a világ nem ismeri fel, hogy egyidejűleg egy másik fajta energiakrízisbe is esett. Létezik egy másik fajta energia is, amelynek pazarlása még félelmetesebb, mert mélyebben ható, mint a fogyatkozó olaj. A lelki energia krízise ez. Most azt fogják mondani: „Milyen tág fogalom! Mit értsünk ezen? Kimutatható az ilyen energia? Az olaj-energiát mindnyájan ismerjük, az áramot, gázt, benzint naponta használjuk, de mi az a lelki energia? Hol mutatkozik? Létezik ilyesmi egyáltalán?” 

Barátaim! A lelki energia az a valami, ami bennünket emberré tesz. Azért vagyunk emberek, mert szívünk mélyén ott ég bennünk a szellem lángja. Ha kialudna, le kellene mondani ember-nevünkről a teremtett világban. Ez a láng izzik a gyermek szemében, ez van ott egy szent kisugárzásában. Mi magunk is érezzük ezt a fényt, mely ott világít bennünk azokban a napokban, mikor tiszta a szívünk. Él, világít és nagyon szép! A Hegyi beszéd is mondja: „Tested világa a szem; ha tehát a szemed tiszta, egész tested világos lesz.” (Mt 6,22) 

Tested lámpa, és a benne izzó fényt a szemed tükrözi. A szellem adja a lángot. Minél gyengébb lesz a láng, annál gyengébb az egész ember; elnyomorodik, bensőleg összeesik. Mindnyájunknak volt már része effajta tapasztalatban. Vannak napok, amikor lélekben izzunk, szikrázunk és megvilágítjuk környezetünket; más napokon meg tudatosul bennünk az Isten és emberek előtti gyengeségünk, a világgal szembeni elégtelenségünk. A tükörbe nézve elijeszt bennünket saját zavaros tekintetünk. Világszerte érvényes, a korra jellemző tapasztalat ez: a szellem krízise bennünk. Korunk nem egy sötét jelenségének ez a magyarázata. 

Ferenc: Szabadulásom története (Tanúságtétel) 

Szeretném megosztani veletek szabadulásom történetét, ami Jézus irgalmasságáról és szabadító erejéről szól. A történet egészen kiskoromban kezdődött. Gyerekként nagyon félős voltam, izgultam szinte minden apró megmérettetés előtt. Sokszor több volt ez, mint lámpaláz, inkább már erősebb félelem és szorongás. Általános iskolában többször felkértek, hogy mondjak verset évnyitón vagy évzárón, de mindig a torkomban dobogott a szívem. Alig tudtam elmondani, amit megtanultam. A farsangi fellépéseken, ha szerepelni kellett, szinte remegtem. 

Később, amikor elkezdtem zenélni, akkor sem volt jobb a helyzet. A vizsgákon annyira féltem és izgultam, hogy sokszor elrontottam, sokat hibáztam. Nagyon kellemetlen szituáció volt. Azt gondoltam felnőttként majd javulni fog a helyzet, de bizonyos esetekben romlott. Ha a vasárnapi szentmisén olvasnom kellett a közösség előtt, annyira dobogott a szívem, hogy alig tudtam odafigyelni, mit olvasok. A félelem és a szorongás az életem más területein is megmutatkozott. Van jogosítványom, de csak ritkán vezetek. Ha mégis vezetnem kellett, abban nem volt köszönet. Nagyon erős szorongás vett erőt rajtam. Ugyanez volt egy egyszerű üzemorvosi vizsgálatnál, illetve más szituációkban is. Egyszóval, életem nagy részét a félelem és a szorongás határozta meg. Nem lehetett egy szituációhoz kötni, életem több területét a félelem irányította. A szorongásnak kellemetlen testi tünetei is voltak, nem részletezném. 

Gloria Polo tanúságtétele (3. rész) 

Máriaremete, 2017. augusztus 26. 

„Tüzet tűzzel oltunk – a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével!” mottóval rendezték meg a IV. Szeretetláng Fesztivált a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom szervezésében a Máriaremetei Kegytemplomban 2017. augusztus 26-án, ahol Gloria Polo is tanúságot tett mindarról, amit átélt, amikor villámcsapás érte és a klinika halál állapotában megtapasztalta, meglátta a túlvilágot, majd Isten kegyelméből visszatért az életbe és csodálatos módon felépült.

* * *

A mi bűneinkért szenved az egész teremtett világ, szenvednek nemcsak a körülöttünk élők, hanem a világ legtávolabbi sarkában élő teremtmények is. Isten megbocsát a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek, de le kell tölteniük a büntetést. Ezek az emberek nem imádkoztak az egyházért, nem imádkoztak a pápáért, sőt, nyelvükkel szidták, bántalmazták a papokat és az egyházat. Nem segítettek az egyháznak az evangelizáció terjesztésében. Nem adtak ételt az éhezőknek, a szegényeknek és nem látogatták a betegeket. Ez a viselkedés nagyon nagy súllyal nehezedik és nagyon nagy fájdalmat okoz a purgatóriumban szenvedő léleknek. Rájuk nehezedik a jó, amit nem tettek meg, és a rossz, amit megtettek, és ezek miatt, tehát az elmulasztott jócselekedetek és a megtett rossz dolgok miatt szenvedniük kell.

A purgatóriumban szenvedő lelkek abban a pillanatban nem szenvednek, nem éreznek fájdalmat, amikor a pap felmutatja az Oltáriszentségi Jézust. De amikor a pap a kezét leteszi, akkor a szenvedésük újrakezdődik. Néri Szent Fülöp is tudta ezt, és Néri Szent Fülöp is látta a purgatóriumban szenvedő lelkeket, ezért sokszor és hosszú ideig mutatta fel a szentostyát, hogy a purgatóriumban lévő lelkek addig se szenvedjenek. Amikor az egyház megnevezi, megszólítja a purgatóriumban szenvedő lelkeket, Krisztus keze, amely nem más, mint a pap keze, kezébe veszi a purgatóriumban szenvedő összes lelket és elmeríti őket az üdvösség kelyhében. Amikor kiveszik őket, egy kicsit kevésbé nehezedik rájuk a fájdalom ruhája. 

Ha igazán intelligensek lennénk, minden nap járnánk szentmisére. Nem félelemből kell szentmisére járni, hanem szeretetből. És minden nap szakítanánk egy kis időt arra, hogy imádjuk az Oltáriszentségi Jézust. Ebben az imában csökkentjük majd a purgatóriumban ránk váró szenvedéseket is. 

De én tovább haladtam lefelé ebben az állapotomban, amikor kívül voltam a testemen, és egy nagy mocsárhoz érkeztem. Ebben a mocsárban láttam a saját édesapámat is, egészen a nyakáig elmerülve. Az apám azt kiabálta: „A házasságtörés, a házasságtörés!” Ha beszélhettem az apámmal, az Isten akarata volt. Nem lennék jó lánya a szüleimnek, ha nem beszélnék most nektek a szüleimről. Az Isten rendelte úgy, hogy beszéljek a saját szüleimről, és az ő életükről. Nagyon nagy fájdalmat okozott nekem, hogy láttam a saját apámat, akit égetett az őt körülvevő mocsár. Az én falumban, ahol születtem, már egész kiskortól kezdve arra nevelik a fiúgyerekeket, hogy legyenek minél kicsapongóbbak, vadabbak, és amikor 13 évesek lesznek, akkor menjenek el és ízleljék meg a szexuális örömöket is, igyanak a barátaikkal. Ez jelenti számukra, hogy „macsónak” lenni, férfiasnak lenni. Az apám a maga módján szerette az édesanyámat, az ő feleségét, és áldásnak tartotta a házasságukat, de úgy gondolta, neki férfiúi joga az is, hogy más nőket is szeressen. Halálunk után azonban lehullik rólunk az álarc, és számot kell adni az Istennek az életünkről, és szembesülnünk kell bűneink következményével 

 

A Marana Tha újság 2018. január-februári
számának tartalmából

Katona István: Új év – új élet

Urunk, Jézus, új életet kínál fel mindenkinek, aki hozzá megy. Ez az új élet annyira szép, annyira teljes, hogy aki elnyeri, semmiképpen nem cserélné fel a régivel. Pedig ennek az életnek is vannak nehézségei. Van, amikor elhalványul az Úr jelenléte vagy elhalványulnak a célok, mégis ha kiálljuk a próbatételeket, akkor még szebbé válik az élet. Amikor Jézus találkozott Simonnal, azt mondta neki: te szikla (Kéfás – Péter) leszel, akire rá fogom építeni Egyházamat. A huszonéves halászfiú valószínűleg nem sokat értett ebből. De annyit biztosan felfogott, hogy az Úrnak terve van velem, számít rám, együtt dolgozhatok vele. – Jézus látta szemében az örömöt, de látta Péter jövőjét is, amint hirdeti az evangéliumot Jeruzsálemben majd Rómában, és látta őt vértanúként meghalni. De erről most nem beszél, csupán arról, hogy teljesen adja át a szívét az új feladatnak.

1. Az Úr hív

Az ószövetségi Szentírásban van egy kedves jelenet, amikor a gyermek Sámuel megtanulja felismerni az Úr hangját. Először Éli paphoz fordul az éjszaka közepén és jelenti, itt vagyok, miért hívtál. Éli azt válaszolta: nem én voltam, hanem az Úr; ha még egyszer hallod, mondd: „Itt vagyok, Uram, hallja a te szolgád!” – Ebben a mondatban benne van a teremtmény minden alázata és engedelmessége. Ha minden keresztény felismerné, hogy ki az Úr és ki az ember, akkor igent mondana az Ő hívásának. Mert ez a hívás ma is elhangzik. Minden alkalommal, amikor rossz útra tér az ember, elhangzik az Úr hívása. A lelkiismereten keresztül szólít, hogy mondj le a haragról, légy hű a szeretethez, ne vedd el a másét, őrizd meg a békét. Aki meghallja és meg is teszi, amit mond neki az Úr, az mindig jól jár. Aki elutasítja, abban növekszik a bűn okozta sötétség, s egyre nehezebben tud szeretni, mert a lázadás megkötözi a szívét.

2. A Szentlélek temploma

Pál apostol azt írja a korintusi levélben (1Kor 6,19), hogy a testünk a „Szentlélek temploma… nem vagytok a magatokéi.” Ebbe a gondolatba nehezen akarunk beleegyezni. Mert mi azt szeretnénk, ha a testünk a mi tulajdonunk lenne, amivel azt teszünk, amit akarunk. Ha akarjuk, tönkre tehetjük alkohollal, drogozással, cigarettával, mértéktelen élvezethajszolással. De ez nem helyes! Pál apostol azt írja, hogy ez lopás, mert a testünket, illetve az életünket az Úr Krisztus megvásárolta szent vérével a kereszten. Ezért nekünk azt kell tenni, amit Ő parancsol. Ha az Ő terve az, hogy testünk legyen a Szentlélek temploma, abban úgy kell élnünk, hogy ez megvalósuljon. Úgy kell imádkoznunk, úgy kell szeretnünk, úgy kell másokat szolgálnunk, ahogy Jézus tette. Mert csak így válik testünk a Szentlélek templomává. Pál apostol még azt is hozzáteszi: „Dicsőítsétek és hordozzátok Istent a testetekben.” – Csodálatosan szép ez a cél. Sokan azt mondják, nem tudják, miért éljenek, nem találják meg a céljukat. Miért? Mert a célt kizárólag a földi javak között keresik és nem a természetfeletti életben. Jézus mindenkit meghív erre az új életre. El kell indulni bátran, és hinni, hogy ez megvalósítható.

3. Jézusra építkezni

Jézus sziklának nevezi Simont, és Máté evangéliumban van még egy hitbeli vallomás (Mt 16,18): „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.” Ebből az következik, hogy Simon azáltal lehet kőszikla, ha az egyetlen sziklára – az Úr Jézus Krisztusra – és az ő istenfiúságára épül. Péter tudta, hogy indulatos természete és sokféle hibája miatt nem lehet szikla. De azt is tudta, hogyha Jézusra épít, ha neki adja az életét, akkor minden megváltozhat. Ami eddig lehetetlen volt, az most lehetségessé válik. – A mai kor tele van bizonytalansággal, szorongással, rendezetlenséggel – ezért ma különösen szükséges Jézusra építeni. Az Új Év akkor lesz boldog, ha mindig Jézusra építkezünk.

Cseh Anikó: Ne félj, ha valaki szeret téged! (II/2. rész)

„Ne félj attól, hogy valaki szeret téged, gondolj csak bele, ez nem a vég, hanem a kezdete valaminek… talán egy jobb élet kezdete is lehet.” (With Angel)

A szeretet nem érzelem, hanem akarati döntés. (Természetesen érzelem is lehet benne, de nem feltétele.) Sokan azt gondolják, a szeretetet érezni kell. Az érzelmek olyanok, mint a felhők, jönnek, mennek, majd elbújnak, s ha süt a nap vagy egyáltalán nem lehet látni őket. Ha borús az idő, akkor csúnya feketék. Ilyen az érzelem is: végletek között váltakozik. Az igazi szeretet azonban nem szélsőséges hangulathoz van kötve. Hanem a sérülések és veszteségek ellenére is meghozható olyan akarati döntés, amely a maga vállalásait fogalmazza meg elsősorban, nem pedig a másikra irányuló elvárásait.

Az érzelmi sérülés olyan maradandó lehet, ami személyiség-zavarral is párosulhat, deviáns (abnormális) viselkedési formákat idézhet elő. Amikor sérült az ősbizalom, akkor újra meg kell tanulni bízni, hinni Isten gyógyító szeretetében, az emberekben és magunkban is. Meg kell tanulni szeretni az embereket és magunkat egyaránt. Csak úgy kaphatunk esélyt az Életre, ha képesek vagyunk erősíteni akaratunkat és elhinni, hogy Isten megengedte nekünk, hogy sebződjünk, mert sebzettségünkben lehetünk a legfogékonyabbak arra, hogy az Ő gyógyító, irgalmas szeretetét befogadjuk. Ehhez tudnunk kell megbocsátani, s Isten megbocsátó szeretetét kell kérni.

A megbocsátáshoz fontos, hogy megtanuljuk uralni hangulati ingadozásunkat. Akik valamikor érzelmileg sérültek, azoknak be kell vallaniuk maguknak: igen, sérültem, de megbocsátok, mert gyógyulni akarok. A megbocsátáshoz elsősorban Isten szeretetét kell befogadnom egy hívő közösségben, amely az Isten iránti kapcsolatomban is segíti a gyógyulásomat. Az egészséges Isten-kapcsolathoz elengedhetetlenül fontos, hogy egy hívő keresztény közösséghez tartozzam, amely akár a családi háttérként is szolgál, mert nagyon sok ember számára a keresztény közösség jelenti a családot is.

Neil Vélez: Dél-Amerika apostola (II/1. rész)

Közösségünk imájával fogom kezdeni, ami így szól:

„Elismerjük Uram, hogy Nélküled semmire sem vagyunk képesek, de azt is tudjuk, hogy ha Te velünk vagy, akkor mindenre képesek vagyunk. Ezért megalázkodunk jelenléted előtt és kérjük, hogy növeld hitünket. Uram, vezéreld ezt a műsort, hogy mindenkire áldás szálljon, aki látja és mindenki higgyen benned és befogadjanak az életükbe, mint Urat és Megváltót. Jézus nevében kérem. Ámen.”

New Yorkban születtem és nevelkedtem, Puerto-Ricó-i katolikus családban. Egy közösségnek a második generációjához tartozom, amit Jézus Misszionáriusainak neveznek. A szüleim voltak az alapítók, a nagybátyámmal hozták létre a közösséget.

Igen. Miközben szüleim vitték előre a közösséget, közben mi megszülettünk. Mindenhova vittek minket, és ha álmosak lettünk, akkor letettek nekünk egy plédet a földre, miközben ők tanítottak.

Négyen vagyunk testvérek, két fiú és két lány, de az unokatestvéreim is tagjai ennek a második generációjú közösségnek.

Jelen vagyunk Londonban és hamarosan Olaszországban és Spanyolországban fogunk közösséget alapítani.

Hálát adok a családomért! Mindig mondom a szülőknek, hogy tanítsuk a hitet már gyerekkortól kezdve, mert azok a magok, amelyek megmaradnak, később kivirágoznak. Édesanyám kicsi koromban mindig magával vitt, ők soha nem mentek egyedül a templomba, mindig magukkal vittek minket. Felkeltették bennünk a vágyat, együtt imádkoztunk, vacsoráztunk, mentünk aludni. Mindig ki volt alakítva egyfajta „lelki környezet” a házban és mindez a későbbiekben gyümölcsöt hozott bennünk. Én ebbe születtem bele.

Betegen születtem. Édesanyámnak azt mondták az orvosok, hogy veszélybe sodorja az életét azzal, hogy világra hoz engem. Bele is halhat a szülésbe és jobban teszi, ha elvetet, hogy megmentse a saját életét. Édesanyán száz százalékban katolikus, az abortusz szóba sem jöhetett nála. Még akkor sem, hogy az orvostudomány bizonygatta, az abortuszt végre lehet hajtani. Ő úgy döntött, hogy kockára teszi az életét és megadja annak lehetőségét, hogy megszülessek és olyannak születtem, ahogy azt az orvosok is megmondták. Egészségügyi problémákkal jöttem a világra.

Bilkei Ferenc: Őszintén a reformációról (III/3. rész)

Anglia (folytatás)

VIII. Henrik halála után Cranmer, a mindenható miniszter folytatta az ország protestáns hitre való áttérítését. 1555-ben azonban a katolikus Mária uralkodása idején Anglia 3 évre újra katolikus lett. Hűséget esküdtek a pápának és a királyné körülbelül 200 embert kivégeztetett, mert azok a katolikus vallás kiirtásán dolgoztak. Köztük volt Cranmer, VIII. Henrik rossz szelleme is.

Erzsébet királyné alatt azonban újra protestánsokká lettek az angolok. A pápa ugyanis nem ismerte el őt törvényes gyermeknek, mivel VIII. Henrik és Boleyn Anna házasságából származott. Ezért Erzsébet kegyetlenül folytatta atyja művét, a katolikusok üldözését. A kémek állandóan kutattak a katolikusok után. Az inkvizíció szakadatlanul működött, aki katolikusnak bizonyult, azt börtönbe hurcolták, földönfutóvá tették vagy kivégezték.

A gyűlölet rettenetes volt. Ismeretes Knox Jánosnak, Kálvin tanítványának ez a mondása: „Inkább 10.000 ellenséget lássak hazám ellen felvonulni, mint egyetlen misét.” A pápai követ 1561-ben ezt jelentette Rómába: „Csaknem minden kolostor romokban hever, az oltárok szétrombolva, Krisztus és a szentek képei összetörve, egyházi szertartások sehol.”

Ennek a gyűlöletnek esett áldozatul Stuart Mária skót királyné, akit Erzsébet angol királyné, az ő testvére 19 éven át börtönben tartott s végül 1587. február 8-án lefejeztetett. Halála előtt ezeket mondta: „Kettőt nem vehetnek el tőlem: királyi származásomat és katolikus hitemhez való hűségemet.

Kiss Péter: A Katolikus Karizmatikus Megújulás XXVI. Országos Találkozója

2017. november 11-én rendezték meg a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás 26. Országos Találkozóját Budapesten, az újpesti Jégpalotában. Az Észak-Amerikából érkezett előadók, Ann Shields nővér, Graham Keep és Peter Herbeck tanításai után Snell György esztergom-budapesti segédpüspök által vezetett szentmise zárta a napot.

Amikor megkapom a karszalagot, egy nővér éppen az egyik sárga mellényes rendező lány fejére tett kézzel imádkozik a lépcsőn. A csarnok földszintjén minden ülőhely foglalt, és sokan állnak is, a lelátók körülbelül kétharmadán ülnek. Lent anyukák sétálnak karjukban gyerekkel, máshol három-négy évesek játszanak földre terített szivacson, pokrócon, vagy futkosnak ide-oda, manővereznek a sorok között ovis motorral.

A színpadon egy kanadai pap, Graham Keep beszél a misszióról és ennek kapcsán a kanadai és a magyar viszonyok hasonlóságáról. Ott is magas a magukat katolikusnak vallók, ám templomba nem járók aránya: a 450 ezres egyházmegye lakosságának mintegy nyolcvanöt százaléka ilyen. – Feladatunk, hogy kapcsolatba kerüljünk velük, mondja, hogy – mint Jézus példabeszédében szerepel – kimenjünk az utcára, és meghívjuk őket a lakomára. A plébániák megújulása is csak a Szentlélek által lehetséges.

II. János Pál azt mondta: az Egyház intézményes és karizmatikus egyszerre, XVI. Benedek azt, hogy Szentlélek nélkül Egyház sincsen. Jézus teljes küldetése az, hogy a Szentlélekben kereszteljen meg bennünket. Próbáljunk Máriára hasonlítani, aki engedelmes volt, de kérdezni is mert, és jelen lehetett Jézus életének minden fontos állomásánál. A feltámadásánál is, majd a mennybemenetel után a Szentlélek kiáradásakor. A tanítványok akkor kitárták az ajtókat, és elvitték Jézus jelenlétét a világba. Az Úr valami újat akar ma itt tenni. Mindent újjá akar teremteni. Engedjük, hogy megtegye.

Gloria Polo tanúságtétele (III/2. rész)

Máriaremete, 2017. augusztus 26.

„Tüzet tűzzel oltunk – a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével!” mottóval rendezték meg a IV. Szeretetláng Fesztivált a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom szervezésében a Máriaremetei Kegytemplomban 2017. augusztus 26-án, ahol Gloria Polo is tanúságot tett mindarról, amit átélt, amikor villámcsapás érte és a klinika halál állapotában megtapasztalta, meglátta a túlvilágot, majd Isten kegyelméből visszatért az életbe és csodálatos módon felépült.

* * *

Láttam a saját testemet az egyetem betegszobájában, láttam saját magamat ott feküdni. Az orvosok küzdöttek azért, hogy a szívmegállásból visszahozzanak az életbe. Aztán visszatértem a saját testembe. Ez a visszatérés nagyon fájdalmas volt, az egész testemet égési sérülések borították. Egész életemben a szép test elérésén dolgoztam, tornáztam, aerobikoztam, hol anorexiás, hol bulimiás voltam, étkezési-, táplálkozási zavaraim voltak. Mindent megpróbáltam azért, hogy szép testem legyen. Rengeteg pénzt költöttem a testemre, de abban a pillanatban az egész testem csak egy torzó volt. A villámcsapás a karomon keresztül hatolt be a testembe és megrongálta a karomon a húst, a mellemről leégette a húst, a bordáim kilátszottak, az egész hasam, belső szerveim elégtek. A lábaim is teljesen elégtek, leégett róluk a hús, és szénfeketék lettek, hiszen a villám a jobb lábamon keresztül távozott belőlem. Az orvosok számára az okozta a legnagyobb gondot, hogy a belső szerveim is megégtek. Fogamzásgátlókat is használtam, spirál volt felhelyezve a méhembe azért, hogy ne foganjak gyermeket, és ezen a spirálon keresztül a villám szétégette a méhemet is. Ezt az orvosok által adott írásból szó szerint idéztem, tehát a spirálon keresztül égett bele a villám a méhembe. Az orvosok szerint teljesen szétégtem és tönkrement a méhem. A vesém, a tüdőm, a szívem – mind az égési sérülések áldozata lett. Az unokaöcsém meghalt, őt nem tudták az orvosok újjáéleszteni.

Engem kórházba szállítottak, Bogotába, a Claver Szent Péter Klinikára. Ebben a kórházban az orvosok operációkat hajtottak végre rajtam. A vesém továbbra sem működött és a keringésem is újra összeomlott. Ismét megpróbáltak újraéleszteni, de én mély kómába estem. Az orvosok a családommal is közölték, hogy haldoklom, nincs mit tenni. A testvérem, a nővérem, aki orvosnő, azt mondta: „Élesszék újra a testvéremet, és Isten döntsön a sorsáról, mert önök, orvosok, nem istenek.”

Imalánccal vették körül Lengyelországot

Hazájuk és a keresztény Európa fennmaradásáért imádkoztak

Rózsafüzér Királynője napján közel egymillió emberből álló imalánc vette körül Lengyelországot. A hívek több mint 3500 kilométer hosszan, az országhatár közelében kijelölt mintegy 4 ezer helyen, 320 templomban, valamint hajókon, hegycsúcsokon és repülőtereken is rózsafüzért imádkoztak.

A Rózsafüzér a határon elnevezésű akciót egy világi hívekből álló csoport kezdeményezte, a lengyel egyház pedig, megnyitva templomait, szentmisére hívta a résztvevőket. A szervezők a fatimai jelenések 100. évfordulójához, valamint Rózsafüzér Királynőjének emléknapjához kötötték kezdeményezésüket.

A katolikusok a belföldön fekvő községekből buszokkal és vonatokkal indultak az országhatárra, ahol a délelőtti szentmisék után délután 2 órakor egyszerre kezdtek el rózsafüzért imádkozni.

A kijelölt határmenti templomokon kívül a résztvevők a határokhoz közeli városok főterein, határátkelő pályaudvarokon, a határfolyók és a Balti-tenger partján, hajókon, több hegycsúcson, valamint tíz lengyelországi repülőtéren működő kápolnában is imádkoztak. A Tátrában és a Beszkidekben a szomszédos Szlovákia és Csehország lakosai is csatlakoztak hozzájuk, a lengyel-német határ közelében fekvő Siekierki községbe Berlinből és Hamburgból is érkeztek imádkozók.

Gyüre József: A konkoly a szívben van vagy a világban?

A mennyek országában a jó mag az ország fiai, a konkoly a gonosz fiai

A mennyek országában a konkoly is jelen van. Bennünk és köztünk. De honnan van a konkoly – kérdezik a szolgák? Honnan és miért van bűn a világban, az életünkben? – kérdezhetjük mi is.

Emlékezünk, a Teremtés könyvében le van írva az ember bűnbeesése. Ez volt az első bűn? Nem! Az első bűn a szellemi világban történt, amikor a legfényesebb angyal – Lucifer –, aki az Úrhoz legközelebb állt, fellázadt Isten ellen, aki elé tárta üdvözítő tervét. Mi is volt ez a terv?

Bukása után az embert – akit Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett – Isten nem ítéli el, nem öli meg, hanem alkalmat ad a megbánásra, a bűnbánatra, a bocsánatkérésre, hogy megtérjen. Ha kell saját Fia halála által!

Emlékszünk Ádám és Éva bűnbe esésére, amikor ettek a jó és rossz tudás fájáról. Megszakadt az Istennel, az Atyával való kapcsolatuk, és észrevették, hogy mezítelenek. Hogyhogy? Addig nem láttak vagy ruhátlanok voltak? Nem, addig is volt ruhájuk, ami ragyogott, mert az Istennel, az Úrral éltek. Látták és ragyogtak, mint Ő, mint amikor Mózes negyven napig volt az Úrral, és a zsidók nem tudtak ránézni, mert ragyogott az arca. Az első emberpár is így ragyoghatott és ezt a ragyogó ruhát veszítették el, cseréltek fel szégyenükben fügefa-levélre.

Emlékezünk Ádám válaszára mit felelt az Úrnak a „mit tettél” kérdésre: „Az asszony adott nekem, akit mellém adtál!” Nem azt mondja, bocsáss meg Uram, de olyan csábító volt a gyümölcs. Nincs bocsánat kérés, nincs bűnbánat, csak vádaskodás, vádolja Évát és vádolja Istent: „Hiszen Te adtad mellém, ha Ő nincs, nem vétkezem.” És az Úr nem öli meg őket, nem átkozza meg őket, hanem bőr ruhát készít nekik és elküldi Őket a paradicsomból, hogy nehogy egyenek az Élet fájáról. Az Úr irgalmas!

P. Hans Buob SAC: Kommentár Dr. Gloria Polo előadásához

Ég és föld között vannak dolgok, amiket teológiailag még nem értettünk meg. Olyan dolgok, amelyek ugyan nem ellenkeznek a Szentírással vagy az Egyház tanításával, ám számunkra még szokatlanok. Dr. Gloria Polo asszony beszámolója megerősített engem néhány olyan dologban, amit lelkipásztori munkám során tapasztaltam. Aki olvassa vagy hallja beszámolóját, annak tisztában kell lennie vele, hogy ő nem egyszerűen csak arról mesél, amit tanult, hanem amit megtapasztalt ebben az állapotban, az úgynevezett „klinikai halál” idején.

A lélek szellemi világban megélt tapasztalatait mindig nehéz megmagyarázni. Dr. Polo asszony élményeit számunkra megszokott képekben, fogalmakban próbálja előadni. Abban látok némi veszélyt, hogy néhányan esetleg szó szerint veszik ezeket a képeket, és ezáltal egyedi, különös elképzeléseket alkothatnak magukban. Itt éppen ugyanaz a helyzet, mint a Szentírás képei esetén, vagy mint amikor szentek foglalják szavakba lelki élményeiket: ilyenkor szavaik sohasem fedik azt, amit valójában mondani szeretnének. Ezért ennél a beszámolónál is a képek mögé kell nézni, ki kell találni, hogy nagyjából mi lehet a szavak értelme. A képek segítenek abban, hogy egy elképzelést alkossunk magunkban, de természetesen nem korlátoznak bennünket. Tisztában kell lennünk mindezzel, amikor hallgatjuk vagy olvassuk a beszámolót.

Katona István: Jézus megszületik bennünk…

Karácsony ünnepe kitágítja látásunkat és rácsodálkozunk Istenre és az Ő végtelen szeretetére. Ahogy a gyermekkorból kilépünk, felfedezzük önmagunk ajándékozásának örömét.

„Minél szorosabb kapcsolatot teremt az ember a végtelennel, minél inkább átadja magát Isten szeretetének, annál emberibbé válik. Ez a végtelen szomjúság vonzza a lélekbe Isten titkának jelenlétét. Isten elfogadja határtalan szegénységünket, hogy jelenvalóvá tegye önmagát bennünk. Ebben rejlik az ember megistenülése” – írja Leonardo Boff.

Jézus az az ember, akit Isten – örök tervei szerint – mindig akart. Ezért énekelnek az ég angyalai, ezért ragyognak a csillagok milliárdjai, ezért sietnek az emberek a betlehemi jászolhoz… Beteljesült mindaz, ami után a világmindenség vágyakozott… megtestesült az Isten!

1. Krisztus az igaz ember

Krisztusban megjelent az igaz ember, aki mindenben hasonló lett hozzánk (a bűnt kivéve). Benne lüktet a végtelen utáni vágyakozásunk a boldog találkozásra, amely teljesen betölt bennünket. Mint egy tükörben, meglátjuk benne gyöngeségeinket és mérhetetlen szegénységünket. Szemében a mi könnyeink csillognak a világ fájdalmas szenvedései miatt. Mosolyában felvillannak apró örömeink és vigasztalásaink. Kicsinységünket áthatja istenségével, és halandó életünket felemeli a halhatatlanságba.

2. A legmélyebb titok

Karácsony nemcsak az élet végső értelmére, Isten önátadásának titkára s emberré válására derít fényt, hanem egyben örömünk forrása is, mivel a világ reménytelen éjszakájában megszületik a legnagyobb remény, s minden titokra fény derül. Karácsony ünnepe egy kulcs, amellyel megnyitjuk létezésünk legmélyebb titkait. Ősidők óta elhangzott a kérdés, miért a szenvedés, miért a fájdalom, miért a megaláztatás? Isten nem szavakkal válaszol ezekre a kérdésekre, hanem cselekedettel. Együtt akar szenvedni teremtményeivel. Nem válaszol arra, hogy miért a fájdalom, Ő maga lesz a fájdalmak férfia. Nem válaszol arra, hogy miért a megaláztatás, Ő magát alázza meg egészen a keresztig. Többé már soha nem leszünk egyedül a fájdalomban, mert ott lesz mellettünk Isten Fia. Többé már soha nem lesz értelmetlen az élet, mert minden csalódás, minden veszteség mellett ott áll előttünk a végtelen ajándék: Jézus Krisztus, aki szeretetével örökre eljegyzett bennünket magának.

3. Az örök remény

Egy szociológus azt írta nemrég, hogy az európai keresztény ember elfelejtett örülni. Elveszett az öröm, mert sok emberben elveszett a remény. Válságok, támadások, megélhetési gondok, háborús hírek jönnek a médiából, s ezek behatolnak az emberek gondolkodásába. Karácsony ezt hirdeti: remélj a végsőkig, soha ne add fel, mert a remény alapja az Isten.

Mit látunk a megváltó születése körül? Egy hideg barlangistállót, jászlat, szegény embereket. Mégis ebből a barlangistállóból indult el az Isten Országa. Ezekből a szegényes körülményekből indult el az Egyház, hogy meghódítsa a világot.

Spanyolországban az utóbbi tíz évben 88 kolostort zártak be, mert meghaltak a szerzetesek és újabb hivatások nem születtek. Angliában 450 templomot zártak be vagy alakítottak át mecsetté, mert a keresztények elfogytak, inkább a világot választották, mint Istent. Mégsem veszítjük el a reményt, mert az Egyház lényege az élő Jézus Krisztus. Jézus pedig soha nem lesz válságban, hanem mindig ragyogó fényben áll elénk, mint húsvét hajnalán. Aki benne remél, az le tudja győzni a látszatokat, az nem a külső dolgokat nézi, hanem a lényeget. Ezért biztat Pál apostol: „Urunk Jézus Krisztus Istene… adja meg nektek a bölcsesség lelkét… világosítsa meg lelki szemeteket, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag a szentek örökség és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma fölöttünk” (Ef 1,18-19).

Katona István: Keressétek az Urat…

Nyilvános működése során Urunkat – Jézust – nagy tömeg követte. Sokszor étlen-szomjan kitartottak mellette napokon keresztül. Mi motiválta őket erre az áldozatra? Az igazság keresése? Vágy az Isten után? A Messiás országának keresése? Talán mindegyik. Az igazság az, hogy ez a keresés hozzátartozik a keresztény élethez. Csak az tud lelkileg növekedni, aki keres… aki vágyakozik a növekedés után. Aki közömbös, vagy aki gőgjében azt gondolja, nincs szüksége Istenre – az soha nem fog növekedni. A mai világ sajnos erre buzdít. A média ehhez nyújt példákat: légy gazdag, légy erős, légy tehetséges, légy te a legszebb – akkor nem lesz szükséged senkire. De ez nem így van! Minden pillanatban szükségünk van Istenre – mert Ő az élet forrása! Ha keressük Őt, kinyilatkoztatja magát nekünk. A 42. zsoltár gyönyörűen megfogalmazza ezt a gondolatot: „Mint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik a lelkem tehozzád, Istenem” (Zsolt 42,1). Mi szükséges ahhoz, hogy ne csak keressük, hanem meg is találjuk az Urat?

1. Elhagyni a bűnöket

Ezekiel próféta írja: „Aki magába száll, az már elhagyta gonoszságát” (Ez 18,28) Aki igazán vágyakozik Isten után, az el akarja hagyni gonoszságát. Akiben megvan az akarat, hogy elszakadjon a bűntől, annak mindig megadja Isten az erőt, hogy ez valóban meg is történjen. A Bibliában a „magába szállás” mindig valami döntő fordulatot jelent a bűnös ember életében. Így történt a tékozló fiú esetében is. Mikor elszegényedett és éhezett, akkor „magába szállt” (Lk 15,17), megbánta bűnét és elindult, hogy bocsánatot kérjen az atyjától. Ez nemcsak egy emberi elhatározás volt, hanem itt már az isteni kegyelem is megérintette a fiú szívét. Ennek erejében megváltozott a gondolkodása. Nem mondta többé, hogy nincs szükségem apám segítségére, nem mondta, hogy meg tudok állni a saját lábamon – hanem arra gondolt, milyen jó életem volt az atyai házban. Ezt kell nekünk is felébreszteni a szívünkben. Vágyakozni az atyai ház békéjére és Isten szeretetére. A kegyelem által lehet ma is tiszta életet élni. A világ minden kísértése ellenére ma is lehet halálos bűn nélkül élni. Természetünk gyarlóságait, mint a türelmetlenséget, idegességet, akaratosságot az imádság fegyverével le tudjuk győzni.

2. Rendezett kapcsolatok

Az Isten iránti szeretetünkkel szorosan összefügg az emberekkel való kapcsolatunk. Pál apostol azt írja egyik levelében: „Legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak” (Ef 4,32). Aki önmagát akarja érvényesíteni, annak lelkéből hiányoznak ezek a szép tulajdonságok. Nincs benne igazi együttérzés, hanem inkább versengés, mert mindig mások fölé akar kerülni. Jézus arra adott példát, hogy keressük mások javát. Hiszen azért halt meg a kereszten, hogy nekünk életünk legyen. Ha az ő példáját követjük, életet adunk másoknak – legyen szó akár a családunkról vagy az Egyházról. A szentek kivétel nélkül ezen az úton jártak. Ezt nem veszteségként élték meg, hanem gazdagságként. Örömmel adták életüket az embereknek, Krisztus kedvéért.

3. A keresés alázata

Jézus egy alkalommal a gőgös farizeusok előtt kijelentette: „A vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában” (Mt 21,31). A farizeusok arról voltak híresek, hogy betű szerint minden parancsot teljesítettek. Azt gondolták, hogy ezzel biztosan elnyerhetik az üdvösséget. Azt gondolták, hogy Isten köteles megadni nekik az örök boldogságot. Jézus kiábrándította őket ebből az illúzióból. – A vámosok és utcanők mindennap találkoztak az emberi tekintetek megvetésével. Úgy érezték, ők már nem méltók a szeretetre, nem méltók a tiszteletre – hiszen bűnösök. De ha valaki eléjük áll és azt mondja: Isten szeret téged, vár téged, meg akar bocsátani neked – akkor bűnbánó szívvel és örömmel sietnének az Úr elé. Amikor Jézus Simon farizeus házában volt, pontosan ez történt (Lk 7,38). A bűnös asszony – talán Magdolna – a bűnbánat könnyeit hullatta és illatos olajjal kente meg Jézus lábát. Megkapta a megbocsátás ajándékát. Ha alázat van bennünk, felismerjük bűneinket és Jézus bocsánatával beléphetünk Isten országába.

 

Katona István: Ki nekem Jézus?

Krisztus elfogadása elsősorban nem értelmi belátás kérdése, hanem az egész ember válasza az Ő hívására. Nem érvek és belátások kellenek, hanem először megtisztulás – írja Koncz Lajos professzor. De nem elég a megtisztulás se, mert szükséges az előítéletektől való megszabadulás: az a hit, hogy Isten jó és az ember boldogságát akarja. Szükséges a szabadulás az anyagi (földi) gondolkodástól. Ekkor tud az ember radikálisan megnyílni Isten – mint a lét forrása – előtt.

Isten el akar vezetni bennünket önmagához, mert úgy lettünk megalkotva, hogy máshol nem tud megnyugodni a lelkünk. Ahogy a világot kiemelte a káoszból a teremtéskor, úgy akarja szívünket is kiemelni a káoszból, a sötétségből, a céltalanságból, a zűrzavarból. Közölni akarja velünk világosságát, örömét, bölcsességét. Amennyiben az ember megnyílik ez előtt az isteni ajándék előtt, annyiban találja meg életének értelmét és szépségét. Ezért olyan fontos megtalálni az élet kulcsát.

1. Az élet kulcsa

Izajás próféta azt írja a messiásról: „Amit bezár, azt senki nem nyitja ki – amit kinyit, azt senki nem zárja be.” (Iz 22,22) Krisztus az életünk egyetlen kulcsa! Sokan megpróbálták már kinyitni életük ajtaját más kulccsal, de mindig kudarcot vallottak. A legszebb törekvésekkel is csak egy darabig jutottak előre. – Krisztus az emberi élet egyetlen kulcsa. Ő meg tudja nyitni előttünk önmagunk titkát. Azt, hogy életünk nem puszta vegetáció, hanem örök gazdagodás, a végtelenben való növekedés, szellemi kibontakozás. Ő megnyitja előttünk a világ titkát. Azt a világot, amely Isten kezéből született és Isten Országa épül benne. Ha nem így nézzük, akkor az élet egy taposómalom, a legszebb munka is egy idő után kínos vergődéssé válik. – Ő megnyitja előttünk a természetfeletti világ titkát. – Azt, hogy Isten nem távoli, megismerhetetlen személy, hanem Atya, aki közel van, szeret, együttérez velünk, segíteni akar a beteljesülés felé vezető úton. Ugyanakkor végtelenül irgalmas, megbocsátó.

2. A bölcsesség forrása

Pál apostol azt kérdezi egyik levelében: „Ki foghatja fel az Úr gondolatait? Ki adott neki tanácsot? Hiszen a világon minden Istentől van!” (Róm 11,34-36) – Minden ember szeretne okos lenni. Ezért végzi el iskoláit, ezért szerez diplomát kemény, éveken át tartó tanulással. De a tudás még nem bölcsesség. A tudás akkor válik bölcsességgé, amikor az örök cél szerint használja fel az ember az ismereteit. A világi bölcsesség mindent az önzésre épít. Aszerint gondolkodik, hogy miből mennyi haszna lesz. Csak azzal akar foglalkozni, amiből többszörös haszna lesz. Vajon a haszonszerzés már bölcsesség? Egyáltalán nem! Legfeljebb egy fokkal jobb a tékozlásnál. Mit jelent akkor az igazi bölcsesség? Az örök boldogság szerint élni… a végső cél szerint élni… Krisztus gondolatai szerint élni. Ha ezt elérjük, akkor megszabadulunk a csalódásoktól. A bajok nem győznek le bennünket, mert minden a lelki javunkat szolgálja.

3. A hit mint életforrás

Nagy esemény volt az apostolok életében, amikor Péter megvallja hitét: „Te vagy az élő Isten fia.” (Mt 16,16) A teremtő Istenben való hit a zsidó vallás alapja volt, és minden imádságnak, áldozatnak a forrása. Péter most ebben az értelemben mondta Jézusnak: „Te vagy Isten Fia.” Ez az állítás felülmúlta Péter gondolkodását. Csak úgy mondhatta ki, hogy a Szentlélek megvilágosította. Ez a vallomás azt is jelentette, hogy minden hatalom a tiéd; azt is jelentette, hogy te vagy az életem, jövőm, minden vagyonom Ura. – Ez a jelenet bennünket is megszólít. Vajon Te Istennek vallod-e Jézust? Elfogadod-e életed felett az Ő uralmát? Kész vagy-e alárendelni neki gondolkodásodat, terveidet, képességeidet? – Mert ha Istennek vallod Jézust, akkor ennek következményei vannak! Ez a hit a szívedet kéri, hogy add oda Istennek. – Péter és a többi apostol elhagyta otthonát, foglalkozását, anyagi javait és mindent felajánlott Jézusnak. Így tudtak világhódító apostolok lenni, így tudtak kiemelkedni a sötétségből, a belső céltalanságból és Isten  Országának, a világegyháznak építői lenni

 

Katona István: Jézus feltámadt, örökre velünk marad 

A keresztények legnagyobb ünnepe a húsvét, Jézus feltámadása! Az ünnep jelentőségét azzal a néhány szóval lehet leginkább kifejezni, amit az apostoloknak mondott: „Én vagyok, ne féljetek!” Ez a kijelentés összecseng azzal, amit az Úr Mózesnek mondott: „Én vagyok, aki vagyok!” (Kiv 3,14). Ez a rövid mondat nemcsak a létezést fejezi ki, hanem a szeretetet, s a bátorítást: Veletek vagyok, értetek vagyok, velem győzni fogtok minden gonosz felett! Jézus találkozott tanítványaival a sírnál, az utolsó vacsora termében, a tó-parton. Ezekből a találkozásokból árad az isteni jelenlét öröme! A tanítványok szerették volna világgá kiáltani: újra velünk van az Úr, nem hagyott el bennünket, most már minden sikerülni fog, a gonoszt végleg legyőzte a jó! 

1. Mit jelent a világban Jézus jelenléte? 

Minden kereszténynek az a feladata, hogy Jézus jelenlétét a szívébe fogadja és továbbadja. Pontosan úgy, ahogy a tanítványok tették annak idején – ott Jeruzsálemben! Figyeld meg a gyermeket, milyen önfeledten játszik a szobában. Teljes benne a béke, mert szülei jelenléte és szeretete ott van mellette. Figyeld meg a keresztény házaspárokat, amint este odamennek a kereszt alá és együtt elmondják a „Miatyánkot” és megköszönik az áldásokat, amelyeket kaptak az Úrtól. Mennyi béke és öröm van bennük, mert Isten gondviselő szeretete átöleli őket. 

Egyszer a tévében intézeti fiatalok életét mutatták be. Megdöbbentő volt a gyűlölet, ami eltöltötte őket szüleik és a világ felé. Mindegyiknek volt egy története, ami az elutasításról, bántalmazásról, erőszakról szólt. Senki sem szerette őket tiszta, önzetlen szeretettel. Emiatt nem jutottak el a hithez sem, nem ismerték meg Istent. – Ebből is láthatjuk, hogy a szerető Isten jelenlétét nekünk kell közvetíteni szeretetünkkel, nekünk kell begyógyítani a sebeket, amelyek a szeretet hiánya miatt alakultak ki. Jézus jelen van közöttünk, de ezt a jelenlétet nekünk kell érzékelhetővé tenni szerető magatartásunkkal. 

2. Krisztus itt van 

Sokan elfelejtik, hogy Krisztus valóságos Isten, aki minden pillanatban, mindenütt jelen van. Erre jó példa Tamás esete. Tamás nem volt ott az apostolokkal, mikor Jézus meglátogatta őket. Amikor örömmel elújságolták neki a Jézussal való találkozásukat, ő keményen elutasította ezt és azt mondta: mindaddig nem hiszem, amíg a sebeket nem érintem. Egy hét múlva Jézus újra eljött és azzal kezdte: gyere Tamás, érintsd meg a sebeket! Ez a találkozás Jézus isteni jelenlétére hívja fel a figyelmünket. Mindig, mindenütt velünk van. Templomban, utcán, hivatalban, családi otthonunkban. Ezzel a jelenléttel nem félelmet akar ébreszteni bennünk, hanem örömet, hálát és lendületet az imádsághoz. Bármikor szólhatunk hozzá, megköszönhetjük irgalmát, vezetését. A modern keresztény lelkiség erre épül: mindig Isten jelenlétében és szeretetében éljünk. 

3. Jézus küldetést ad 

Jézus egyszer azt mondta: ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is benneteket! Hogyan küldte Jézust az Atya? Tökéletes szeretetben és a vele való közösségben. Aki egyszer megtapasztalta az isteni szeretettel való találkozást, az szeretné mindenkinek elmondani örömét. Mijo Barada evangelizátornak, aki Medjugorjéban élményszerűen találkozott az Úrral, teljesen átalakult az élete. Kételkedéssel ment oda és bizonyossággal tért haza. Annyira kiáradt benne a Szentlélek öröme, hogy hat órán keresztül beszélt Isten szeretetéről a szüleinek és barátainak. Elkezdődött benne a hit kalandja, mert életének minden lépését Jézussal akarta megtenni. 

Küldetésünk van! Olyan világban élünk, amely eltávolodott Istentől. Ugyanakkor szenved a hitetlenség sötétségében. Nem találja a kivezető utat abból a zsákutcából, amelyet saját maga választott. Az emberek egy része azért nem akarja elfogadni a hitet, mert nem akar engedelmeskedni az erkölcsi parancsoknak. Arra nem gondolnak, hogy ez hova vezet. Erkölcsi szabályok nélkül az ember romlottá válik. A romlottság pedig előbb-utóbb boldogtalansághoz vezet. Hiába van sok pénze, jelentős karrierje, ha boldogtalan, akkor céltalanná válik az élete! A jó hír az, hogy Jézus föltámadt, minden ember megtalálhatja nála az új életet és a boldogságot.

 

Katona István: Újévi elhatározás: Istent megismerni és megszeretni

Az év első napjaiban a keresztény ember Jézusra néz. Ő a Megváltó és ő az, aki beteljesíti életünket. Tőle várjuk ebben az évben, hogy vezessen minket. Ő „a világ világossága” (Jn 8,12) Egy misszionárius elment egy öreg bennszülötthöz, aki még nem volt megkeresztelve. Az idős ember halálán volt. Azt kérdezte az atyától, van-e élet a halál után. A misszionárius beszélt neki Jézusról, hogy milyen nagyon szerette az embereket és az életét is feláldozta értük. Mikor távozni készült, az öreg visszatartotta: „Mondd még egyszer a nevét!” – „Jézus” – válaszolta az atya. – „Ó, Jézus” – imádkozott az öreg –, „bárcsak előbb ismertelek volna, jobban szeretnélek most.” – Ez az egyszerű lélek megérezte, hogy a hit együtt jár a szeretettel. De ahhoz, hogy szeressük Őt, először meg kell ismernünk. – Ez az újév új lehetőséget ad, hogy jobban megismerjük Istent.

1. Jézust megismerni

Jézus egy alkalommal felujjongott a Szentlélekben és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, hogy kinyilatkoztattad titkaidat a kicsinyeknek, mert így tetszett neked!” (vö. Mt 11,25-26) Vannak titkok, művészi alkotások, amelyeket csak az alázat által lehet felismerni. A gőgös ember előtt Isten nem mutatja meg titkát. – A farizeusok mindig kritizálták Jézust. Saját szemükkel látták csodáit, hallották csodálatos tanítását – ennek ellenére a szívük távol maradt tőle. Az apostolok és a nép szívében alázat volt. Amit láttak és hallottak Jézusnál, az növelte hitüket és szeretetüket. – Milyen jó lenne, ha az év első napjaiban alázatot kérnénk, hogy ebben az évben növekedjük Jézus ismeretében és szeretetében.

2. Jézust követni

Jézus azt mondta apostolainak: „Jöjjetek utánam!” Ezek az egyszerű halászok felismerték Jézusban az értéket. Kitüntetésnek vették a meghívást, örültek, hogy a Messiás munkatársai lehetnek. Ez célt adott nekik és örömöt. – A hitetlen ember képtelen Jézus követője lenni, mert nem látja benne az értéket. Életének célját nem tudja másban megfogalmazni, mint a földi élet gyarapításában. A birtoklás és az önző szempontok az első helyen állnak nála. M. Barada elmondta tanúságtételében, hogy a hitnek három lépcsője van. Az első, hogy mindenért adjunk hálát Istennek. A második, hogy fogadjuk el azt, ami van. Életünket, körülményeinket, környezetünket. A harmadik: dicsőítsük Istent azért a tervért, hogy mindent a javunkra fordít. – Ez a hívő ember helyes magatartása. Milyen szép lenne, ha így kezdenénk ezt az évet! Elhatározzuk, hogy hálát adunk – elfogadjuk életünket – és dicsőítjük az Urat azért, amit tenni fog velünk ebben az évben.

3. Jézushoz vezetni másokat

Jézus azzal bízta meg tanítványait, hogy tegyenek róla tanúságot. Hirdessék az evangéliumot – gyógyítsanak – szabadítsanak. Minden kereszténynek a saját körülményei szerint ez a feladata. Hogy pontosan mit jelent ez, erre tanít meg bennünket a Szentlélek. Az Egyház kialakulása idején nagy szerepe volt a Szentléleknek. Gondoljunk Pál apostolra. Amikor találkozott az efezusiakkal (ApCsel 19,2), első szava az volt, hogy „megkaptátok-e a Szentlelket?” Addig nem is ment be a városba velük, amíg nem tette rá kezét a fejükre, hogy elteljenek a Szentlélekkel. Természetesen volt előtte tanítás is. Mert meg kellett érteniük, hogy a keresztelő Szent János-féle keresztség a bűnbánatra irányult – de ez még nem elég. Ezután kell részesedni a Szentlélek erejében, hogy legyen bátorságuk tanúságot tenni és a Lélek karizmáival építeni az Egyházat.

Olyan korban élünk, amelyben elterjedt a pogányság. Isten nélkül szemlélik a világot, saját életüket és a jövendőt. Ez pedig zsákutcához vezet gazdaságilag, erkölcsileg, politikailag egyaránt. Cél nélkül nem lehet egy úton járni. Erkölcsi értékrend nélkül nem lehet az emberi életet megvalósítani. Nagyon fontos, hogy mi, keresztények, utat mutassunk a környezetünknek. Csak Istenben lehet biztonságos jövő s csak Isten által lehet az ember boldog.

Katona István: Jézus megtanít az élő szeretetre

A karácsonyi énekek, a csillogó fenyőfa ráirányítják a hívő ember figyelmét egy történelmi eseményre. Arra, hogy a mindenható Isten egy meghatározott időben, egy meghatározott városban belépett az emberi történelembe. Milyen lehetett az első karácsony? Egyszerű és misztikus! Angyalok jelennek meg a pásztoroknak, hogy hirdessék „a nagy örömöt”. Mária és József megilletődött érzéssel tartják karjukban a kis Jézust, akiről az angyal megjövendölte: Messiás és Úr lesz örökké. Az ég a földdel eggyé lett. Jézus – születése pillanatában – egységbe rendezi a világot. Pásztorok és három királyok testvérként jelennek meg a betlehemi barlangistállóban. Az egység állandó problémája az embernek. Az első bűn óta a szakadás, a különbségek, az uralkodás szétbontotta azt az egységet, amit a teremtő Atya eltervezett az ember számára.

Jézus eljött, hogy helyreállítsa köztünk a szeretet egységét. A világban csak látszategység van. Szövetségek, érdekközösségek, gazdasági, ideológiai, társadalmi megegyezések csak ideig-óráig tartanak! Utána újra kezdődik a harc és az ellentétek tönkreteszik mindazt, amit előtte felépítettek.

Jézus olyan egységet akar adni, ami örökké tart. Ő azt üzente Keresztelő Szent Jánosnak: „Boldog, aki nem botránkozik meg énbennem” (Lk 7,23). Sokan olyan királyt vártak, aki elkergeti a rómaiakat. Ehelyett egy szegény ember jött, akinek ismerték születési helyét, foglalkozását és mindenkinek a szeretetet hirdette. Mások olyan Messiást vártak, aki elítéli a bűnösöket, és a farizeusok törvényeit valósítja meg. Ehelyett Jézus leült a bűnösök közé és hirdette, hogy ilyeneké a mennyek országa. Szóba állt leprásokkal, pogányokkal, szegény emberekkel, mert ők is az Atya gyermekei! – „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem!” – A betlehemi gyermek védtelensége, gyengesége, egyszerűsége minket is arra késztet, hogy ne botránkozzunk meg Őbenne, mert Ő a mi Istenünk, királyunk és a mi Megváltónk!

1. A hit bátorsága

Ehhez a hithez bátorság kell. Hisszük, hogy az a szalmán didergő gyermek valóságos Isten; hisszük, hogy az a védtelen, pólyába takart csecsemő az egész emberiség Megváltója. Ezzel a hittel legyőzhetjük a világot. Ez a hit az emberi élet alapja. Ahogy egy házat az erős alap tart meg, ugyanúgy az élet viharaiban is csak az erős hit segít. Ha a házasságban viharok támadnak, ha a szenvedélyek felkorbácsolják az ember hétköznapjait; ha a természetünkből romboló erők áradnak, ez a hit segít, hogy megújuljon az életünk. Hogyan? Istennel. A hit által megnyitjuk szívünket Isten újjáteremtő szeretete előtt, lemondunk a haragról és minden megváltozik. Újra lesz bennünk béke és boldogság. Ezért kell vigyázni a hitre, hogy az mindig segítse kapcsolatunkat a szerető Istennel.

2. Reményt ad

Az élő hit nemcsak arra tanít, hogy lelkiismeretesen dolgozzunk, s a szeretetben mindig megmaradjunk, Isten vezetése szerint éljünk, hanem megadja a reményt is. A remény megmutatja nekünk, hogy életünknek van értelme. Akár öröm, akár szenvedés ér, mindenben megtaláljuk az összefüggést és a békét. A remény bátorrá tesz, mivel van mennyei Atyánk. Nem vagyunk árvák, akik ki vannak szolgáltatva a gonoszok támadásainak. A remény örömmel tölt el, mert mindennap tapasztalhatjuk Atyánk jóságát. Ez a jóság a legnagyobbat adta, amikor elküldte Fiát – Jézust – megváltásunkra.

3. Szeretetet ad

A karácsony figyelmeztet bennünket a cselekvő szeretet fontosságára. A világtörténelem legnagyobb eseménye, hogy Isten emberré lett. Azért lett emberré, hogy megszabadítson a gonosz uralmától, megnyissa a mennyország ajtaját és megtanítson az élő szeretetre. Az élő szeretet annyiban különbözik a halott szeretettől, mint az élő ember a halott embertől. Az élő szeretet mindig személyes, mindenét szeretné megosztani a másikkal. A halott szeretet személytelen, hideg, nem kíváncsi a másik ember életére. Az ajándékozásában is csak önmagát keresi. Az élő szeretet mindig szolgáló. Megfeledkezik önmagáról, egészen a másik ember problémájára irányul! – Erre a szeretetre képtelen a világ. Ez a szeretet csak Isten szívében található. Ő mindenkinek ad belőle, aki kér. Ez a szeretet képes arra, hogy boldoggá tegye a világot. Erre van ma a legnagyobb szükség. Karácsony szent ünnepe ezt a küldetést bízza ránk: menj és szeress úgy, mint Jézus!

Katona István: „Vívd meg a hit jó harcát!”

Egyik könyvében azt írja Csoóri Sándor, hogy a mai világnak (illetve a mai embernek) megbetegedett a lelke. Elsősorban azért, mert a boldogságát, fejlődését, szabadságát kizárólagosan az anyagi jóléttől várja. Nem veszi észre, hogy valami hiányzik a számításából, ez pedig a hit bölcsessége, amely mindenben megtanítja a mértéket. Vasadi Péter hasonlóképpen írja: az anyagi javak olyan kapcsolatban vannak a lélekkel, hogyha nincs belőlük semmi – vagy ha túl sok van belőlük, egyformán rombolják az embert. A bőségnek megvan az a veszélye, hogy olyan, mint a lassan ölő méreg: csillogásával, vonzásával eltakarja a lelki értékeket. Ezt a veszélyt csak akkor ismeri fel az ember, amikor már késő. Erre a veszélyre csak a Szentírás hívja fel a figyelmünket. A médiumok inkább a mértéktelenségre, a fogyasztói szemléletre nevelnek.

1. A nemesség kötelez

Ámosz próféta nagyon határozottan föllépett azok ellen, akik semmi mással sem foglalkoztak, csak lakmároztak, bort ittak és lustálkodtak. Eléjük rajzolta a félelmetes jövőt: „nemsokára a száműzöttek élén mennek a fogságba” (Ám 6,7). Miről van itt szó? Arról, hogy a nép vezetői nem törődtek se Istennel, se a szegények felemelésével, se az ország védelmével. Csak a saját önző, élvhajhászó életük volt a fontos. Ezért romlásnak indult az életük és a nép élete. Amikor jött az ellenség, vereséget szenvedtek, tönkrement az ország és ők maguk is a babiloni fogságba kerültek. – Hogyan érvényesül ez manapság? – A fogyasztói szemlélet teljesen átjárta a mai ember gondolkodását. Mindent megszerezni, mindent kiélvezni – ez a jelszó. Ezáltal száműzi az ember önmagát Isten Országából. Bekerül a fogságba: a keserű, örömtelen, céltalan, gyűlölködő életformába. Kik kerülnek bele? Azok, akik nem akarják követni Jézust; azok, akik lustálkodnak, mulatoznak (bulikba járnak állandóan); azok, akik nem akarnak jobbá lenni, és nem akarják a világot se jobbá tenni. Azok, akik nem akarnak harcolni a rossz ellen, s nem akarnak az Igazság szerint élni.

2. Az Úr jön

Pál apostol azt írja kedvenc tanítványának, Timóteusnak: „Törekedjél inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre... Vívd meg a hit jó harcát! ” (1Tim 6,11-12). – Nem tudjuk, mi történt Timóteussal, talán elgyengült, elbizonytalanodott, vagy a félelem eluralkodott rajta? Ezért írta Pál: szedd össze magad és gondolj arra, hogy kinek szolgálsz! A királyok királyának, az egyedül uralkodónak, az eljövendő Krisztusnak. Aki Őt követi, annak nem szabad félni, nem szabad elgyengülni, mert a te harcod az Ő harca; a te győzelmed az Ő győzelme lesz. – Nekünk is szükségünk van ilyen felrázó szavakra, mert bennünket is fenyeget a félelem, az elbizonytalanodás. Kísért bennünket is a világ csillogása, és vágyat érzünk arra, hogy belevessük magunkat az élet mértéktelen élvezetébe, s ne törődjünk semmivel. De a Szentlélek ma is figyelmeztet: állj meg és nézd meg, hová vezet mindez! Nézd meg azt a nagyszerű célt, amit Jézus állított eléd. Tarts ki az Ő evangéliuma mellett és meglátod, százszoros jutalmat kapsz!

3. Az Úr örök életet ad

Az Úrnak az a célja, hogy minden ember eljusson az Ő örök országába. Földi életünk minden küzdelme ebben nyeri el a jutalmát. Ez a mi felelősségünk, hogy el ne tékozoljuk örök kincsünket. – Jézus egyik példabeszédében (Lk 16,19-31) a gazdag Lázár a pokolba kerül, mert soha nem adott semmit annak az éhezőnek, aki a kapuja előtt kéregetett. Lehet, hogy egyébként tisztes polgár volt a gazdag Lázár a városban, akár polgármester is lehetett, nem lopott, nem hazudott, hűséges volt a feleségéhez, DE nem törődött a szeretettel. A jószívűség építi az utat a mennyország felé. Mert tudjuk, hogy az örök boldogság egyedül Isten végtelen irgalmából és szeretetéből lesz a miénk, de a hozzá vezető utat a mi jószívűségünk építi. Ez azt jelenti, hogy minden nap túllépünk önzésünkön, észrevesszük a környezetünkben élők szükségeit, s erőnkhöz mérten segítünk. Ez az út elmélyíti kapcsolatunkat Istennel és az emberekkel.

 

Katona István: Küldetésed van…

Az Apostolok cselekedetei olyan egyházképet rajzol elénk, amely tele van elevenséggel. Ennek hátterében az áll, hogy a Szentlélek kiáradása után az egyház minden tagja aktívvá vált. Ahol megvan az evangéliumra alapozott hit, ott fel se merül a kérdés, hogy ki mennyire apostolkodjon. Mert jelen van a keresztényekben az a meggyőződés, ha Krisztus bennem él, akkor nem lehetek halott, hanem élő – és ezt az életet tovább kell adni. Az első keresztényeknél megvolt a törekvés: mindent megpróbálni Krisztusért, mindent a szolgálatába állítani, mindent fölhasználni a hit és szeretet továbbadására… szívvel és példával, meggyőződéssel és életük hitbuzgóságával, tanítással és cselekvő segítőkészséggel… Erről nem szabad lemondani, ha hiteles keresztény életet akarunk élni!

1. Add tovább az örömöt!

Izajás próféta azt írja (Iz 66,10): „Örvendj Jeruzsálem!” Újszövetségi értelemben Jeruzsálem az egyházat jelképezi. Ez azt jelenti, hogy a próféta felhívása nekünk szól. Mi lehet a tartós öröm alapja? A lélek szabadsága és a hit igazságának felismerése. Ez pedig azt jelenti, hogy az öröm egy út, amelyet végig kell járni. Jó példa erre az emmauszi tanítványok esete: csalódottan, szomorúan mentek Emmausz felé. Jézus rejtett módon csatlakozott hozzájuk és elmondta nekik, hogy a kereszthalál a megváltás eszköze volt. A tanítványok lépésről lépésre szabadultak a szomorúságtól és befogadták a hitet. Miután fölismerték a feltámadt Jézust, határtalan öröm fogta el őket és „lángoló szívvel” siettek vissza Jeruzsálembe, hogy elmondják társaiknak az örömhírt. – Íme az apostolkodás egyik célja: megtanítani az embereket örülni. Sokan úgy gondolják, hogy a felnőtt korhoz inkább a komolyság vagy a szomorúság illik, hiszen annyi baj vesz körül bennünket. Igaz, hogy vannak bajok, de van Megváltónk, akinek átadhatjuk bajainkat. – Szükségünk van az örömre! Sok esetben egyszerű dolgokon múlik az öröm. Egy kis figyelmesség, türelem, udvariasság, a jó dicsérete – és máris örömöt tudunk szerezni családtagjainknak és munkatársainknak. Végső soron magának Jézusnak, mert Ő azonosította magát a rászorulókkal.

2. Újjászületni a Szentlélekben!

Pál apostol azt írja a levelében (Gal 6,15), hogy nem a származás a lényeg, hanem az, hogy valaki újjászületett-e Krisztusban. Íme az apostolkodás másik területe: elősegíteni másokban az újjászületést, ami a megtéréssel megy végbe. Ez egy olyan nagy kincs, ami teljesen megújítja az embert. – Nikodémus, aki hitét gyakorló, templomba járó ember volt, azt hallotta Jézustól, aki nem születik újjá a Szentlélekben, az nem mehet be a mennyek országába. Nikodémus elcsodálkozott, nem tudta elképzelni, mi fog történni a Szentlélek által. – Ugyanúgy érzünk mi is. Ha engedjük, hogy a Szentlélek átformálja szívünket, csak akkor értjük meg ennek jelentőségét. A Szentlélek által képesek leszünk szolgálni az Ő országát, a Szentlélek által halljuk meg szívünkben az Úr hangját… Az egész keresztény élet és annak minden szépsége a Szentlélek által tárul fel előttünk. – Ezt a csodálatos életet valakihez elvinni és növekedését segíteni, ez a legszebb feladat.

3. Békességet teremteni

Jézus azzal küldte el tanítványait, hogy a gyógyítás mellett vigyék el a békét is az embereknek. Ezután hirdessék Isten Országát. Ezzel jelezte, hogy Isten Országát nem lehet akárhogy megépíteni. Ott, ahol napirenden van a harag, gyűlölet, veszekedés, kritizálás – ott nem jöhet létre. Ezért nekünk különösen fontos feladatunk, hogy először a saját szívünkben teremtsünk békét, hogy utána másokat is elvezessünk hozzá. A béke megteremtéséhez gyakran szükséges a szív sebeinek a gyógyítása. Aki sok elutasításban, szeretetlenségben nőtt fel, nem tudja befogadni a békét, mert mindenkiben ellenséget lát. Nem mer hinni abban, hogy őt is lehet szeretni. Itt is érvényes az, hogy Jézust kell először befogadni. Ő mondta búcsúzásakor: „az én békémet adom nektek!” Jézus szeretete a béke forrása, Ő minden embernek, sőt minden nemzetnek a jövője.

 

Katona István: Jöjj Szentlélek, újítsd meg szívünket! 

T. Pelbárt ferences atya írja a Szentlélek jöveteléről: „Vedd észre Isten ajándékát, aki nemcsak kívülről leheli beléd szeretetét, hanem belép a lelkünkbe és önmagába alakítja.” – Ugye nagy dolog lenne, ha Isten elküldené hozzád angyalát – mint Máriához –, hogy segítsen  megvalósítani az Ő akaratát? De csodálatosabb, hogy a Szentlélek által Ő maga jön hozzád, hogy újjáteremtse szívedet és örökre megdicsőítse!. Nem kaphat az ember nagyobb kitüntetést, mint ezt. Nincs nagyobb kiváltság, mint az, hogy a Szentlélek által Jézus bennünk lakjon. Ha igazán fölismernénk ennek nagyságát, egész életünkben szüntelenül hálát adnánk ezért az ajándékért, sőt... Sőt minden erőnkkel vigyáznunk kellene, hogy semmi meg ne rontsa ezt az ajándékot. Mindent meg kellene tennünk, hogy növekedjünk a Lélekben, és az Ő vezetése szerint éljünk. Mit ad nekünk a Szentlélek?

1. Lelki erőt

Jeruzsálemben az emberek mire figyeltek fel az első pünkösd alkalmával? Arra, hogy az apostolok szinte megrészegültek az örömtől. Szerették volna ők is átélni, amit az apostolok a Szentlélektől kaptak. Miután megbánták bűneiket, a Lélek kiáradt rájuk is. Leírhatatlan volt a boldogságuk. – Szomorú, önpusztító világban élünk. A kevés jót, ami itt-ott megcsillan az emberek szívében, lerombolja a sok gyűlölet, elutasítás, szeretetlen magatartás. Sok ember nem tud hova fordulni, mert a hite megfogyatkozott, vagy teljesen elhalt. Nagy szüksége van a mai világnak a Szentlélek adta örömre. De ez csak akkor születik meg benne, ha úgy, mint a jeruzsálemiek, először felismerik, és őszintén megbánják bűneiket. – A Szentlélek nem személyválogató. Mindenkihez szívesen eljön, aki vágyakozik utána. Mindenkinek be akarja tölteni a szívét örömmel és békével. 

2. A szeretetben való szolgálatot 

A Korinthusi levélben Pál apostol a karizmákról ír. Azokról a lelki adományokról, melyek által felépíthetjük az Egyházat, Krisztus misztikus testét. Urunk, Jézus, három éven át gyógyította és szabadította az embereket, miközben hirdette az evangéliumot. Ez az Egyház ősképe. Az a küldetése, hogy az evangélium hirdetése mellett gyógyítsa a betegeket, szabadítsa a gonosztól megszállottakat. Ebben a szemléletben válnak érthetővé a karizmák. Ezeken keresztül lehet segíteni az embereket arra, hogy ráébredjenek Isten jelenlétére és szeretetére. Mert aki Jézus nevének segítségül hívására meggyógyul, az dicsérni fogja Őt egész életében. A Lélek adományait nem azért kapjuk, hogy dicsekedjünk velük, hanem hogy szolgáljuk testvéreink üdvösségét. Az ősegyházban azt látjuk, hogy egyszerű emberek kapták meg a feltűnő karizmákat: halászok, iparosok, földművesek, pásztorok. Erősek voltak a hitben és a Szentlélek iránti bizalomban. Nagy szükség lenne ma is arra, hogy minden katolikus keresztény szolgálja az Egyház megújítását a neki adott karizmákon keresztül. Sok ember elveszítette a hitét és életének célját. Belső félelmek, betegségek terhelik meg a lelküket. Akinek van gyógyító, vigasztaló, prófétai karizmája, merje használni Isten nagyobb dicsőségére. 

3. A Szentlélek új látást ad 

Jézus azt is mondta a Szentlélekről: „eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” Milyen ismeretről van itt szó? Isten ismeretéről, de önmagunk, sőt a világ helyes ismeretéről is! Mert ha nem ismerjük önmagunkat, nem ismerjük azt, hogy mi életünk célja; ha nem ismerjük Isten szeretetét, akkor káoszba süllyed körülöttünk minden. – A Szentlélek által ismerjük fel, hogy Isten jobban szeret, mint a legjobb édesapa, közelebb van hozzánk, mint a legjobb barát. A Szentlélek mutatja meg, hogy mi az Úr akarata életünk számára. – A Szentlélek mutatja meg önmagunk igazi képét: hogy minden gyengeségünk ellenére, Isten szeretett gyermekei vagyunk és meghívottak a végtelen boldogságra. A Lélek mutatja meg, hogy mi a „jó” és Ő ad erőt, hogy azt megtegyük életünk folyamán Isten dicsőségére. 

Katona István: Jézus feltámadása a szeretet győzelme

Isten szeretete felfoghatatlan! Az ember nem tudja elképzelni, mert csupán földi hasonlatokban tud gondolkodni, hogy Urunk, Jézus, szeretetből feláldozta magát a kereszten – ez felfoghatatlan. Hogy feltámadt és visszajött hozzánk, ez is felfoghatatlan. Hogy mindezek után magával akar vinni a mennyországba és részesíteni az Ő végtelen boldogságából, ez is felfoghatatlan. Graham Greene azt írja „Hatalom és dicsőség” című regényében: „ha találkoznál közvetlenül Isten határtalan szeretetével, annyira megrémülnél, hogy inkább elrejtőznél előle.” Miért? Mert meghaladja a felfogóképességedet. Ha reflektorral a szemedbe világítanak, egy pillanatra elveszíted a látásodat. Ilyen az Isten végtelen szeretete. Ez a szeretet az egyik embert végigostorozza egy életen át, egyik betegségből a másikba, az egészség reménye nélkül; a másik embert kiforgatja minden vagyonából, néhány óra alatt elveszíti hosszú évek fáradozásának minden gyümölcsét; ismét egy másiknak hatalmas vagyont ad, amiből sok jót tesz, de az is lehet, hogy végigdőzsöli az életét. Van, akinek leleményes akaratot és értelmet ad, hogy csodálatos dolgokat fedezzen fel az emberiség javára. A másiktól elveszi azt a kevés értelmet is, amit örökölt szüleitől és egész életét ideggyógyintézetben tölti. Van, akit mindentől elszakít, ami biztonságot adott neki – mint Teréz anya esetében –, hogy megajándékozza hatalmas hittel és szeretettel, mely által ezreknek nyújthat segítséget és védelmet. Mi szeretnénk leegyszerűsíteni Isten szeretetének titkát. Azt gondoljuk, ha egészségesek vagyunk és anyagi jólétben élünk, akkor ez lehet Isten szeretetének egyetlen jele. Elfelejtjük, hogy az anyagi jólét lehet, hogy valakit lustasághoz vezet, sőt erkölcsi tartásának elgyengüléséhez, ennek következtében az örök élet elvesztéséhez. Hogyan engedhetné meg Isten – a mi szerető Atyánk –, hogy gyermeke örökre elvesszen? Mivel szereti, éppen ezért nem adhat neki anyagi jólétet.

1. Minden ajándék

Körülményeink változásait csak úgy tudjuk békében elviselni, ha mindent úgy fogadunk, mint Isten ajándékát. Ez első pillanatban lehetetlenségnek, passzivitásnak tűnik. Úgy kell gondolkodnunk, hogy mivel rábíztuk életünket Istenre, Ő csak olyan dolgot enged meg, ami a javunkat szolgálja (Jakab 1,17). Pál apostolt Lisztrában megkövezik (ApCsel 14,19). Ájultan, vérben fekszik. Ellenségei elmennek. A testvérek odamennek hozzá és örömmel állapítják meg, hogy él. Fölsegítik és elindulnak a szomszéd városba. Pál nem megy a bíróságra, hogy feljelentse a támadóit. Nem lázad fel a gondviselés ellen, hanem elfogadja a szenvedést és tovább hirdeti az evangéliumot. A mai világ tele van igazságtalan helyzetekkel. Van, amikor keresni kell jogaink érvényesítésének lehetőségét, de van, amikor tovább kell lépnünk. A Lélek megtanít rá, hogy a szenvedések elviselése Jézus által milyen sok értékes tulajdonságot formál ki a lelkünkben. S ez a fontos, mert ez marad meg az örökkévalóságban.

2. Új ég, új föld

A Jelenések 21,1 „új égről és új földről” beszél, ami Jézus második eljövetele után lesz. Nagyon vigasztaló ez a mondat. Nemcsak azért, mert egyszer elmúlik minden gonoszság, minden fájdalom, minden szomorúság – hanem azért is, mert a „JÓ” véglegesen győzni fog. Az új Földön csak szeretet, jóság, kedvesség, öröm, boldogság lesz, mégpedig örökre! Aki Jézust a szívébe fogadta, meghívott lett ebbe az országba. Ennek már most lehet örülni. A feltámadt Jézus ebből az örökkévalóságból jött vissza. Nem csupán kilépett a sírból, mint Lázár – hanem már az Atyánál volt (Jn 16,18), de eljött, hogy tanúságot tegyen Isten Országáról. Ezért lehet szenvedéseinket a feltámadás fényében elviselni.

3. Jézus megdicsőülése

Az utolsó vacsoránál, amikor az áruló Júdás kiment, Jézus azt mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia” (Jn 13,31). Miért mondta ezt Jézus? Miért adott előre hálát a szenvedésért és a kereszthalálért? Mert előre látta annak gyümölcseit: a megváltást, az emberek millióinak örök boldogságát! Erre hív bennünket is az Úr! Vele együtt hordozva a keresztet, éljük át a feltámadás örömét és dicsőségét.

Katona István: Ragyogni fogtok, mint a Nap…

Az új év első napjai olyanok, mintha egy hosszú út elején lennénk. Előre nézünk, próbáljuk kitalálni, mi fog történni, mi fog változni az életünkben? Eltölti szívünket a várakozás! Ebben a várakozásban terveket is kovácsolunk. Régebben nagy valószínűséggel ki tudtuk számítani a jövőt, fel tudtuk mérni az egyéni és a családi élet lehetőségeit. Ugyanakkor próbáltuk rangsorolni is a tennivalókat fontosságuk szerint. Célokat tűztünk magunk elé, megterveztük, hogy milyen módon valósíthatjuk meg céljainkat. Mindezeket azonban teljesen átformálhatják a váratlan események. Ma olyan világban élünk, amely már többé nem kiszámítható. Olyan események történnek, amelyek keresztülhúzzák legszebb álmainkat. Olyan támadások érhetnek, amelyek földre terítenek… Mit tegyünk? Ebben a tanácstalanságban ismerjük fel a hit fontosságát. Most kezdjük értékelni igazán az isteni gondviselésbe vetett hit jelentőségét.

 1. Ragyognak, mint a Nap!

Dániel próféta azt jövendölte a fogságban szenvedő népnek, hogy „az Istent ismerők ragyogni fognak, mint a Nap!” (12,1) A szenvedő, reménytelenségben élő nép egyáltalán nem érezte ezt a „ragyogást”. A próféta azzal vigasztalta a népet, hogy Isten kezében van a jövő. Ne arra gondolj, amit most érzel, mert akkor erőt vesz rajtad a félelem! Arra gondolj, amiben részesülni fogsz Isten ígérete alapján! Ha ezt teszed, akkor meg fog változni benned valami. Kezded várni ezt az új jövőt. Ebből a várakozásból erőt kapsz és örömben részesülsz. Megtörténik a csoda a szívedben! A jelen szenvedéseket örömmel fogod elviselni, mert a jövőre gondolsz. – Honnan van benned a nyugtalanság? Miért akar az ember mindig máshol lenni, mással foglalkozni, mással élni, valamit birtokolni? Azért, mert lelke mélyén öntudatlanul mindig Istent keresi. Egyedül benne találhatja meg a nyugalmat, ahogy Szent Ágoston írja. Vele akar találkozni. Amíg ezt el nem ismeri, addig állandóan keres, egyre idegesebben, egyre nagyobb félelemmel. Milyen egyszerű lenne Őt befogadni és megtapasztalni a békét!

2. Legnagyobb érték az üdvösség!

Pál apostol azt írja (Zsid 10,19), hogy „Jézus áldozatot mutatott be a bűnökért.” Ha valaki vállalja a halált valakiért, akkor azzal nemcsak a szeretetét fejezi ki, hanem a nagyra becsülését is. Saját életénél fontosabbnak tartja azt, amiért/akiért meghal. Ha Isten Fia meghalt a mi lelkünk üdvösségéért, akkor ezzel azt jelezte, hogy ez a legfontosabb az ember életében. Ha fontos, akkor törődni kell vele, akkor engedni kell, hogy áthassa hétköznapi életünket. Így válunk képessé arra, hogy mi is odaadjuk életünket a szeretetért. Így válnak mindennapi cselekedeteink jelekké. Ahogyan élünk, az már értékítélet. Ha minden vágyunk a szórakozás, a birtoklás – ezzel azt jelezzük, hogy a lelki üdvösség egyáltalán nem érdekel bennünket! Ez pedig nagy baj! Mert ha egyszer elmúlnak a szórakozás napjai és üres szívvel állunk Teremtőnk elé, akkor rájövünk, hogy elrontottuk az életünket! Ne így legyen! Ezért olyan fontos, hogy az új évben első helyre tegyük Isten szeretetét és az Ő akaratát – akkor nem fogunk csalódni az utolsó napon, amely mindenki  számára eljön egyszer.

3. Készen állni!

Az első keresztények várták Jézus második eljövetelét. Azt gondolták, hogy még az ő életükben meg fog ez történni. Minden évre úgy tekintettek, hogy talán majd most fog eljönni az Úr. Ezért is köszöntötték egymást így: MARANA THA (Eljön az Úr!). Azótal eltelt csaknem 2000 év. Ma is gondolhatjuk – mint első keresztény testvéreink –, hogy ebben az évben el fog jönni. Mert időt nem mondott Jézus, csak azt, hogy figyeljük a jeleket. Vannak jelek? Igen: földrengések, áradások, fertőző betegségek, hitehagyás, háború, a szeretet eltűnése (Mt 24). Ezeket komolyan kell venni. Ez azt is jelenti, hogy életünket el kell rendezni. A kicsinyes, lényegtelen dolgokkal nem kell törődni, de az igazán fontosakat előtérbe kell helyezni. Ha harag van a szívedben, bocsáss meg, engesztelődj ki felebarátaiddal! Ha valakivel hideg, elutasító voltál, mondd el neki, hogy szereted, és tegyél érte valami szépet! Ha valakinek tartozol, add meg, ne várakozzon hiába! Ami pedig a legfontosabb: engedd be a szívedbe Jézust, hogy Ő uralkodjon benned egész éven át!

 

Katona István: Karácsony az öröm napja!  

Karácsony ünnepén csupa mosoly, csupa öröm az egész világ. Minden szerető szívű ember valami kedveset ad annak, akit szeret. Az ajándékok a szívek titkát tükrözik. Szeretettel gondolok rád, légy boldog! Csak ennyi lenne a karácsony? Az első karácsony egészen más volt!  

1. Mária  

Mária karácsonya a lélek ujjongásában telt el: „Magasztalja az én lelkem az Urat!” Bizonyára nemcsak egyszer mondta el ezt az imát, amikor Erzsébettel találkozott – hanem egész életében. Amikor gyermekét karjában tartotta, gondozta, járni és beszélni tanította… „Magasztalja az én lelkem az Urat!” Mária egész életének Jézus volt a középpontja. Harminc éven át szolgálta őt otthonában. Minden gondolata az volt, hogyan tudnék örömöt szerezni neki. A keresztfa alatt együtt szenved vele, a mennybemenetel után mindenkinek róla beszél. Mária ma is erre tanít: lehet úgy élni a mai világban, hogy Jézus legyen életünk értelme. Lehet úgy kezdeni egy napot, hogy mindennel neki, Jézusnak, az én Megváltómnak szeretnék örömöt szerezni. – Ha ez átjárná a szívünket, megszabadulnánk az aggodalmaktól, a szomorúságtól, a félelmektől és mindenben megtalálnánk az örömöt. Ez a gondolat megszabadítana a rossz kísértésétől is, mert ha Jézusnak örömöt akarok szerezni, akkor nem tehetek rosszat. Nem lehet bennem harag, nem veszekedhetek, nem mondhatok hazugságot, mert hiszen Ő itt van és lát engem.  

2. József  

József a felelősséget hordozó férfi. Az angyal szavait hittel fogadta: „Mária a Szentlélektől van áldott állapotban… Jézusnak nevezed a fiút… Ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,21) Felismerte, hogy ő egy szent hivatást kapott. Megvédeni és fölnevelni a világ megváltóját. Hatalmas kitüntetés ez! Nagyobb, mint a Nobel-díj. József átérezte és vállalta ezt a feladatot. Heródes üldöző katonái elől elmenekítette Máriát és a kis Jézust Egyiptomba. Visszatérve Názáretbe mindig figyelt a római katonák minden közeledésére, nehogy elragadják a Gyermeket. Amikor eljött az ideje – a kor szokása szerint – megtanította a kis Jézust az imákra, az ünnepi szokásokra, elmondta neki Isten hatalmas tetteit, az Egyiptomból való szabadulást, Mózes történetét… és megtanította a tízparancsolatot. Az ő komoly hite és Istennek való odaadása az egész családi életet megszentelte. József megtanította a gyermeket a munkára is. Elmondta neki, hogy minden munka valójában együttmunkálkodás a Teremtő Atyával. Minden fizikai és szellemi erőfeszítés őt dicséri. Jézus szívébe belevésődtek ezek a szavak, ezért mondta később: „Atyám szüntelenül munkálkodik, én is végzem a munkám.” Ő elvégezte, amit az Atya rábízott, egészen a kereszthalálig.  

3. A Gyermek…  

Amikor a születés éjszakáján jöttek a pásztorok, József eléjük ment, bevezette őket a barlangistállóba és rámutatott a Gyermekre. Íme nézzétek, Ő a ti megváltótok. Örüljetek, ahogy az angyalok örültek, amikor hírül adták… Velünk az Isten. Nem a csillagok végtelen távolságában kell keresni őt, hanem felismerni ebben a gyermekben és átölelni. Ezentúl Isten nem elképzelhetetlen, nem láthatatlan, mert Jézusban emberré lett, láthatóvá, foghatóvá lett. Az Ő szemein keresztül a mindenható Isten tekint rád. Fel tudod fogni ezt a csodát? Át tudod már érezni karácsony üzenetét? Nem a hatalom hidegségében jön az Úr, hanem a gyermek alázatában és szelídségében. Nem elítélni jön, hanem meghívni a vele való boldog családi körbe. Ettől kezdve vallásosnak lenni nem azt jelenti, hogy parancsokat teljesíteni, hanem Isten szeretetét befogadni és engedni, hogy ez a szeretet kormányozza életünket. Azt jelenti, hogy minden problémánkkal a köztünk élő Jézushoz fordulhatunk: kérhetjük Tőle a gyógyulásunkat, szabadulásunkat, életünk jobbra fordulását. Azt jelenti, hogy minden munkánkkal örömöt szerezhetünk neki és építhetjük az Ő országát! – Ennek reményében kívánok minden kedves Olvasónknak kegyelemteljes, boldog karácsonyi ünnepeket!  

Katona István: A Szűzanya elvezet Jézushoz

Isten gazdagon megáldotta az embert azokkal a gyümölcsökkel, melyek életét táplálják. Nyár végén megcsodáljuk a pirosló almákat, a sárguló körtéket, a zamatos szőlőfürtöket – de nem gondolunk arra, hogy kitől kaptuk és arra se, hogy milyen sok munka van mögöttük.

A szeptemberi ünnepek elénk állítják a Szűzanyát, aki a legszebb gyümölcsöt adta az emberiségnek: Jézus Krisztust. – Az is eszünkbe juthat, hogy Jézus azt várja tőlünk, hogy gyümölcsöt hozzon az életünk. Nagy veszélye ma az embernek a szétszóródás, a haszontalan dolgok hajszolása, a kiüresedés, az örök értékek elhanyagolása. Mária segít nekünk, hogy újra a lényeg kerüljön a középpontba!

1. Alázat

A Szűzanya dicsőítette Istent, mert „tekintetbe vette szolgálója alázatát (kicsinységét).” Ebben a mondatban benne rejlik a felismerés, hogy az Úr világot megváltó tervébe felvett egy szegény galileai leánykát. (Mellesleg ez a kis leány Dávid király családjának leszármazottja, tehát hercegnő!) Ez nem az ő érdeme, hanem Isten irgalmának és jóságának a műve. Ebből kiolvashatjuk, hogy az alázat az igazság felismerése. Biztos ismeret arról, hogy ez a világ és az ember a teremtő Isten által lett és tőle függ! Pál azt írja: „Aki beképzeli magának, hogy valaki – holott semmi -, önmagát áltatja.” (Gal 4,3) Ez azt jelenti, hogy aki lenézi az embereket és magát mindenkinél többre tartja, az még nem ismeri a kegyelem egyetemességét. Goethe azt mondta: „Nincs olyan bűn, amire ne lettem volna képes életem folyamán.” – Ez az alázat hangja. Ő már felismerte idős korában, hogy minden jó Istentől jön. Ezért csak Őt illeti a dicsőség. Az élet nem egy vásár, ahol mindent megveszünk, amit kívánunk – hanem inkább Isten egyetemes üdvözítő tervének teljesítése. Ebben a tervben mindenkinek megvan a maga helye és feladata. A Szűzanya nem akar más lenni, mint az Atya szolgálója. Nem akart más dicsőséget, minthogy maradéktalanul teljesítse az Atya akaratát: jó édesanyja legyen Jézusnak és segítse őt a megváltás művének megvalósításában.

2. Szelídség

Az alázat mellett a szelíd engedelmesség volt Mária legmélyebb tulajdonsága. Az ember bűnös természetében robbanó indulatokat hordoz. Úgy érzi, akkor tud igazságot szolgáltatni magának, ha veszekszik, kiabál, tör-zúz maga körül mindent. – Mária arra tanít, hogy a feszültségeknél meg lehet állni, lehet Jézusra figyelni. – Páli Szent Vincével történt, hogy egy anya protekciót kért tőle fia számára egy állásra. Vince tudta, hogy a fiú alkalmatlan erre az állásra és ezt nyíltan meg is mondta. Az anya dühbe gurult és felkapott az asztalról egy üvegpoharat és Vince fejéhez vágta. Vince nem kiabált, hanem letörölte a vért az arcáról és annyit mondott: „Mire nem képes az anyai szeretet.” Az indulat annak a jele, hogy a szív mélyén nincs rend. A szelídség annak a jele, hogy a szív Isten kezébe helyezte magát.

3. Türelem

A Szűzanya élete mutatja, milyen fontos a szeretetből fakadó türelem. Gondolhatunk az Egyiptomba való menekülésre, majd a visszatérésre, újra berendezkedésre Názáretben. Jézus föllépése után a farizeusok áskálódására, a rokonok támadásaira, végül Jézus kereszthordozására és halálára. Sehol nem olvassuk az evangéliumban, hogy Mária kifakadt volna, vagy türelmét veszítve panaszkodott volna. E mögött sok imádság és nagy akaraterő rejlik. Ezzel példát mutat az édesanyáknak, hogy amikor felnőtt gyermekeik vagy férjük rosszul viselkedik, bántó szavakat mond, nem segít – akkor az imádság, a türelem és az Isten gondviselésébe vetett bizalom az egyetlen megoldás. Ahogy az anyagot meg kell munkálni, hogy használati tárgy legyen belőle – így van ez az emberi természettel is. Dolgozni kell rajta, hogy a szenvedélyek, indulatok, feszültségek ne uralkodjanak fölöttünk, hanem Isten kegyelmével győzelmet arassunk. – Mária megtanít bennünket, hogy a legnehezebb körülmények között is lehet alázatban, szelídségben, türelemben élni – ha Jézus van a szívünkben!

Katona István: A végső cél az örök boldogság

Minden ember életének célja van. Isten semmit sem teremtett céltalanul. Akár a dél-amerikai őserdőben éljen valaki, akár egy európai nagyvárosban, természetfeletti hivatást kapott. Mivel az embert lelki/szellemi valója határozza meg, lelki hivatása van. Ha nem ez lenne az igazi, akkor a fejlődés megállna az anyagi feltételek biztosításánál. De azt látjuk, hogy hiába van meg valakinek mindene, mindig többet akar. Több szeretetet, több tudást, több örömöt, több boldogságot. Belső nyugtalanság gyötri, hogy az élete tökéletesebb legyen. Ha ez nem sikerül, akkor szorongást érez, félelmet, bizonytalanságot, ürességet.

Jézus azt mondta: „én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) Az úton-járás fegyelmet igényel. A világ mindent megtesz ma azért, hogy az embereket eltérítse Jézus követésének az útjáról. Bármennyire is szép egy mellékösvény, bármennyire is csillogó egy másik út – ha nem vezet el a célhoz, akkor teljesen értelmetlen, rossz, hamis, sőt pusztító.

1. Isten megerősít az úton

Az Ószövetségben van egy érdekes történet. Amikor a hamis próféták hatására a nép a bálványimádás felé fordult, Illés próféta bizonyságot tesz arról, hogy ez az út értelmetlen, vissza kell térni az igaz Isten imádatához. A hamis próféták kudarcot vallottak és a nép megtért. Jezabel királyné ezért üldözni kezdte Illést. A próféta annyira elkeseredett, hogy éppen az igazságért kell neki szenvednie, hogy így imádkozott: „Uram, vedd el az életemet, elég volt!” – Isten azonban nem vette el az életét, hanem megerősítette és új küldetést adott neki. Ebben az elbeszélésben mi is önmagunkra ismerhetünk. Milyen könnyen kimondjuk mi is: „elég volt!” Akár a csalódások súlya, akár a betegség terhe, akár az öregség szenvedése mondatja ki velünk, Uram, elég! Ilyenkor nem gondolunk arra, hogy mi nem rendelkezhetünk életünk idejével. Mi az életet ajándékba kaptuk. Isten – az Atya – adta nekünk, hogy megvalósítsuk az Ő tervét.

Nem tudhatjuk, hogy mikor, hogyan valósul meg ez a terv… sőt azt sem tudjuk, mikor válunk éretté az örökkévaló élet befogadására. Ismerek egy béna asszonyt, aki már 35 éve fekszik tehetetlenül az ágyban. Életében nincs változás. A legnagyobb ünnep számára az, amikor nyáron a rokonai tolókocsival kiviszik a Margit-szigetre és néhány óráig élvezi a napsugarat és a természet szépségét. – Ő se mondhatja ki, hogy elég volt. Lehet, hogy szenvedésével közbenjár családtagjai megtéréséért.

2. A jó út Istenhez vezet

Pál apostol arra tanít: „távol legyen tőletek minden keserűség, indulatosság, haragtartás.” (Ef 4,31) Ez nem mindig könnyű. Van, aki azzal védekezik: „nekem jogom van a haraghoz, mert…” De ha az ember élete egy út, akkor azt is meg kell vizsgálni, hova vezet a harag vagy a keserűség? Ha Jézus bennünk él, akkor nincs jogunk a haraghoz, hanem csak a megbocsátáshoz. Jézus is legyőzte a keserűséget és haragot, amikor kegyetlenül megostorozták és keresztre feszítették. Ha haragot érzel vagy keserűség támad meg, akkor Jézus azt kéri tőled: „add nekem! én újjáteremtem a szívedet!” Ezt a lépést kell megtennünk mindennapi harcainkban.

3. Az út végső célja: az örök boldogság

Jézus azt mondta tanítványainak, hogy „aki hisz bennem, annak örök élete van.” (Jn 6,47) A hit nem egy puszta ismeretet jelent, hanem Istenben való életet. Jézus hozzámérte minden tettét az Atya akaratához. Mindennapi kenyerének nevezte az Atya akaratát. Jézus a hit által életprogramot adott nekünk. Aki benne akar hinni, annak megmutatja, mit kell cselekednie és hogyan kell élnie. Van, amikor ez nagyon nehéz. Ezt éli át az ember a zarándoklaton, akár az El Caminót járja, akár Csíksomlyót, vagy más zarándokutat – nem elég a kezdeti lelkesedés. A fáradtság és sok más nehézség legyőzése küzdelmet jelent. De megéri! Így vagyunk Jézus útjával. Néha nehéz, de megéri! Az örök boldogság elérése mindennél értékesebb, szebb, örömtelibb cél!

Katona István: Pünkösd után

Korfordulókban az emberek könnyen gondolnak arra, hogy talán elérkeztünk a világ végéhez. Pedig helyesebb úgy fogalmazni, hogy egy új világ előtt állunk. Ennek az új világnak az Egyháza – írja Szennay András – nem tehet mást, mint ugyanolyan odaadással és engedelmességgel figyel a Szentlélek vezetésére, mint tette az első időkben. A Lélek adja meg, hogy az egyházi szervezet nem válik az emberi hatalmaskodás eszközévé, hanem egyre inkább Isten átfogó tervének végrehajtójává. A hit terjesztése a Lélek által nem a világ mintájára szervezett propaganda lesz, hanem meghívás az örömre, a szebb életre. A Szentlélek által a szentmise nem lesz merev formák kényszere, hanem a szív szabad megnyitása Isten felé és a közösség felé. A Lélek által a Szentírás nem lesz többé holt betű, hanem eleven tűz, ami átjárja az embert és föllelkesíti. – Ha ennyi jót művel bennünk a Szentlélek, akkor már csak azt kell tisztázni, hogyan kerülhetünk vele kapcsolatba.

1. Gyermeki bizalom

Az Apostolok Cselekedeteiben (2,4) azt olvassuk, hogy az „apostolok különféle nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Lélek a szót ajkukra adta.” Ezeknek a szavaknak a hátterében gyermeki bizalom és egyszerűség rejlik. Nem vizsgálgatták, hogy egyáltalán lehetséges-e idegen nyelven beszélni tanulás nélkül – de arra se gondoltak, hogy mit szólnak a többiek, nem nézik-e bolondnak őket, hanem kimondták azt, amivel tele volt a szívük.

Te Isten gyermeke vagy, Ő atyai szívvel vágyódik utánad, mindent tőle kaptál, mindent meg akar adni, hogy boldog lehess. Mindenben gondoskodni akar rólad. Húsvét hajnalán az asszonyok siettek Jézus sírjához és azon tanakodtak, ki fogja elhengeríteni a sírt lezáró hatalmas követ. (Mk 16,5) Nem is sejtették, hogy a feltámadt Jézus ott lépked mellettük láthatatlanul és már rég gondoskodott mindenről!

– „Ki fogja elhengeríteni a követ?” – Ugye ismerős ez a mondat a te életedben is? Ó hány ilyen nehéz követ kell a mi életünkben is elhengeríteni, hogy Jézus feltámadt élete átjárja szívünket? Gondolj a reménytelenség kövére, a megélhetési gondok köveire, a megszokott bűnök köveire, az aggodalmak köveire – ezt mind el akarja hengeríteni Jézus, hogy a Lélek által nekünk adhassa a hit felfoghatatlan gazdagságát (Ef 3,8; 3,18).

2. A Szentlélek tüze

Pál apostol írja (1Kor 12,13): „mindnyájunkat ugyanaz a Lélek itatott át.” Az átitatás szót használja, amivel ki akarja fejezni, hogy a Szentlélek eljövetele nem külső esemény, hanem egész bensőnket át akarja járni. – A Sínai hegyen villámlás és mennydörgés kíséretében adta az Úr a parancsait. Parancsainak kötelékével megkötözte a parttalan élet zabolátlanságát. Jézus a megváltásban szívünkbe árasztotta Szentlelkét, hogy az istengyermekség örömében és a Lélek erejével kövessük tanítását. A Szentlélek tüzet gyújtott a szívünkben, erőt adott gyenge akaratunknak. Hatalmas lehetőséget adott az embernek azzal, hogy általa újjászülethet, belsőleg megváltozhat. Ez a megváltozás növekedést ad és örömet. Ez adja az élet legszebb megtapasztalásait.

3. Lélekben való élet

Jézus azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket.” (Jn 20,22) Ez egy nagy lehetőség és ajándék, ugyanakkor küldetés is. Jézus azt akarja, hogy a Lélekben éljünk és a Lélekkel dolgozzunk. A lelki élet kulcsa a kezünkben van. Ha átadod életedet az Úrnak, akkor valami nagyon szép és új dolog kezdődik! Jézus élni kezd benned és a Szentlélek átformálja a szívedet. A Szentlélek munkálkodásából jön létre a lelki élet. Minden imát, minden Ige-olvasást, minden jócselekedetet a Szentlélekben kell végezni. Ő mindezeket egybefűzi és ezeken keresztül átformál. Mert a cél az, hogy hasonlók legyünk Jézushoz (Róm 8,29). Ezért el kell hagynunk a „régi embert” (Kol 3,10) és felöltenünk az újat, aki „állandóan megújul a teljes megismerésig”, vagyis a mennyországban lehetséges színelátásig.

Az első keresztények úgy tapasztalták meg Jézus feltámadását, mint életük döntő eseményét. Az idő folyamata ketté vált számukra. Volt egy „addigi” életük és lett egy „attól kezdve” életük. Jézus feltámadása megváltoztatta gondolkodásukat, világszemléletüket és egymáshoz való viszonyukat. Felismerték, hogy az anyagi világ múlandó, ami helyet ad majd az örökkévalónak. Egymást testvérnek szólították, mert átadták a szívüket az Atya szeretetének. Ami 2000 évvel ezelőtt történt a római birodalom eldugott kis tartományában, az hatással van az egész világra. Néhány évtized múlva a római birodalom legtöbb városában konfrontálódtak az emberek Jézus feltámadásával: Vele vagy Ellene! Aki mellette döntött, az átrendezte az életét. Jézus tanítása lett az alap. Erre lehetett – mint kősziklára – építkezni. Aki ellene döntött, maradt az evilágiság zsákutcájában. A hatalomvágy, kapzsiság és élvezetvágy hullámain sodródott.

Ma is ugyanerről van szó! A föltámadt Jézus minden embernek felteszi a kérdést: Velem vagy Ellenem!? A döntés ma is hatással van a gondolkodásra és az egész életre. Meg kell fontolni, hogyan akarunk dönteni.

1. Keresztény testvériség

Az apostolok cselekedetei (4,32) azt írja, hogy Jézus feltámadásának fényében annyira értéktelenné vált a vagyon, hogy „semmit sem tartottak meg saját tulajdonuknak”. Egy igazi családban él az a szellemiség, hogy minden közössé válik. – A pogány gondolkodás kizárja a másikat a tulajdonból. Mert a cél a gazdagság és hatalom növelése. A megszerzett vagyont minden erővel védik a másik emberrel szemben. Ennek következménye az irigység, a versengés, a gyűlölet, a féltékenység. Ennek ára pedig a szorongás, félelem, feszültség.

A keresztény lelkület abban mutatkozik meg, hogy igyekszik megosztani mindenét a „testvér” szükséglete szerint. Ennek gyümölcse a jóság, az öröm, a szeretet és a béke. A feltámadt Jézus megkérdezi tőlünk: melyiket választod? Ha mellette döntesz, meg kell harcolnod az önzéssel, de ebben a harcban mindig számíthatsz Jézus segítségére.

2. Győzelmes hit

János apostol azt írja, hogy az a hit, amely belegyökereződik a feltámadt Jézusba, „legyőzi a világot” (1Jn 5,4). Milyen győzelemről van itt szó? Az apostolok nagyon világosan látták, hogy a világban a harc a jó és a rossz között folyik. Minden rossz mögött a gonosz lélek (az ördög) működik. Mivel az ördög nem tudta megsemmisíteni Jézus megváltó művét, ezért minden erejével a Jézusban hívő emberek ellen fordult. Minden háború, minden gyűlölet, minden gyilkosság, minden bűn mögött felismerhető az ördög működése. Jézus kivívta a győzelmet kereszthalálával és feltámadásával és ezt a győzelmet nekünk akarja adni. Ezért írja János apostol: „aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, az győzi le a világot” (1Jn 5,5) Mi hiszünk Jézus istenségében, ezért győzelmet aratunk a rossz felett. Le tudjuk győzni az ördög kísértéseit, és békében, szeretetben élhetünk! Ez megkívánja természetesen, hogy minden nap szoros kapcsolatban legyünk Urunkkal és Megváltónkkal!

3. Hit és tapasztalat

Az evangélium beszámol arról, hogy Tamás apostol – az emberi történelemben először – megérinti a föltámadt testet. Jézus visszajött a halálból, ezzel bizonyította istenségét. Az Ő feltámadt teste nem olyan volt, mint Lázáré (Jn 11,44), aki feltámasztása után néhány év múlva véglegesen meghalt. Jézus föltámadt teste az örökkévalóság üzenete: romolhatatlan, legyőzhetetlen, Isten dicsőségében ragyogó. Minden ember részesülhet ebben az ajándékban, ha Jézus közösségéhez tartozik. Amikor Tamás megérintette Jézus testét, minden bizonytalansága összeomlott. Bűnbánó szívvel borult le és azt mondta: „Én Uram, én Istenem!” Ugyanakkor ebben a hitvallásban van egy diadalmas öröm is! Ha ez az ember sorsa, hogy Jézus által beléphet Isten dicsőséges királyságába, akkor csodálatos dolog embernek lenni. Ennek fényében minden szenvedés semmiség, hiszen egyszer elmúlik és jön az örök, legyőzhetetlen élet Istennel. Ezt tanítja nekünk a HÚSVÉT. Áldott ünnepeket kíván…

 

Katona István: Istennek terve van veled!

Újév első napjaiban előrenézünk és feltesszük a nagy kérdést: mit kell tennem ebben az új évben? De helyes ez a kérdés? A hívő embernek úgy kellene feltenni a kérdést: Uram, mi a terved velem? Mit szeretnél megvalósítani általam? Ez nemcsak az alázat jele, hanem a legjobb választás. Mert a végtelenül szerető Atya a legjobbat, a legszebbet akarja megvalósítani általad. Figyeld csak meg Pétert!

Jézus látja, amint a fiatal halász – Simon – közeledik feléje. Látja azt is, hogy három év múlva – a Szentlélektől megerősítve – tanúságot tesz róla a Nagytanács előtt. Látja, amint megszervezi a jeruzsálemi közösséget. Látja, amint eljut Rómába és házról házra járva hirdeti az evangéliumot, bölcs tanácsokat ad. Végül látja azt is, amint vértanúhalálával megdicsőíti az ő nevét. Ebből a prófétai látásból még semmit sem ismer Simon. De megrendül a komoly szavak hallatán: Te mától kezdve Kéfás – azaz Péter – leszel… kőszikla… és én erre a sziklára fogom építeni Egyházamat. Péter nem értette még a szavak jövőbeli jelentését, de azt felismerte, hogy a Mesternek TERVE van vele. Nagy boldogság töltötte el a szívét. „A Mester számít rám, meghívott, hogy vele együtt munkálkodjak.”

Ez a meghívás – más körülményekben – de minden keresztényre érvényes. Te is gondolhatsz arra: „Jézus meghívott, hogy világot megváltó tervének egy részét megvalósítsam! Nem céltalanul élek a világban. Küldetésem van! Elfogadom.” Akarom? Komolyan veszem keresztény küldetésemet? Erről kell döntenem az év első napjaiban!

1. Szólj Uram, figyelek rád!

Sámuel könyvében van egy nagyon érdekes történet: Sámuel meghívása (1Sám 3,3-10). Sámuel még gyermek volt és nem ismerte fel az Úr hangját. Héli pap elmagyarázta neki, hogy ha szól az Úr, válaszoljon úgy: hallja a te szolgád. – Ez az engedelmes szív válasza volt. Benne van az egész lelki élet. Benne van az, hogy: „Uram, rád bízom magam. A tied vagyok, oda megyek, ahová Te akarod.” – Ha minden keresztény ezt a lelkületet őrizné, akkor soha nem lenne szakadás, harag, válás, szeretetlen elutasítás, lázadás. Mert a lelki életben minden probléma ott kezdődik, amikor az ember ellenáll Isten hívásának. Amikor a saját akaratát előbbre helyezi és nem törődik Isten akaratával. Amikor azt mondja: „követlek téged, Jézus, de csak addig, amíg az érdekeimet szolgálod.” Ez a lelki élet csődje. Jézus csak úgy tudja megvalósítani tervét veled, ha teljesen rábízod magad.

2. Kihez tartozol?

Pál apostol azt írja: „testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma… nem vagytok a magatokéi” (1Kor 6,19-20). A mai könyvekben gyakran előfordul az „identitás” kérdése. Ki vagyok én? Hova tartozom? Mi az én önazonosságom? Hogyan lehet ezt megtalálni? – Pál apostol egyszerűen válaszol: Jézus saját vére által – életének odaadása által – megvásárolt benneteket. Kiszabadított az örök halálból, a sátán birodalmából. Ennél fogva csak benne – Krisztusban – lehet megtalálni az identitásodat. A bűn, az ördög, a pokol nem a te identitásod, hanem annak az ellenkezője. Te Krisztushoz tartozol. Ha az ő szeretete szerint élsz, akkor boldog leszel, értelmes lesz az életed. A titok Krisztusban van elrejtve (Kol 3) Ha hozzá tartozol, minden a tiéd lesz!

3. Jézus a kőszikla

Jézus Simont kősziklának nevezte el (Jn 1,42). Péter nagyon jól tudta, hogy hirtelen természete alapján nem lehet kőszikla. Hevessége, hirtelen kimondott szavai sok kellemetlenséget okoztak neki. A következő napok folyamán megértette, hogy ez egy ígéret. Ez azt jelenti, ha ő minden napját Krisztusra építi, akkor mindent megkap tőle, hogy szikla természetű legyen. A feltámadás utáni évek megmutatták, hogy pontosan így történt minden. Lehetett Péterre építeni, mert hűséges volt, meg lehetett bízni a szavaiban, mert megfontolt lett; el lehetett fogadni a vezetését, mert engedte magát vezetni Isten által.

Jézus azt szeretné, hogy Te is szikla-ember légy! A mai világ tele van megbízhatatlan emberekkel, akik nem akarnak hűségesek lenni; akik csak ösztöneiket és önzésüket követik. Jézus azt kéri tőled: te ne tartozzál közéjük! Rád akarja bízni Egyházát és a világot! Szép lenne, ha elvállalnád, odaszánnád életedet Istennek! Ehhez kívánok sok kegyelmet az új esztendőben!

  

Katona István: A Királyok Királya jön hozzánk…

Újra kigyulladnak Karácsony fényei. A liturgiában hallunk üdvösségről, örök királyságról, szeretetről, örömről, békéről… Gondolataink felemelkednek az anyagi lét homályából a végtelenség tiszta ragyogásába. Tudatosodik bennünk, hogy amit ünneplünk, az nem egy kis családi együttlét a karácsonyfa alatt, hanem egy hatalmas esemény, ami az egész világot megmozgatja. Ebben a történésben az államok vezetői, királyok, tábornokok olyanok, mint a hangyák. Nem ők irányítják az emberiség jövőjét, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő az, aki mindenkit hív, hogy vele együtt építse a szeretet országát. Az idő azért szent, mert benne épül Isten Országa. Hogyan épül?

1. Örök királyság

Nagyon érdekes jelenetről olvashatunk a 2. Sámuel 7,3-5-ben. Dávid király hatalma csúcsára érkezett és szeretne templomot építeni az Úr dicsőségére. Nátán próféta biztatja: „Vidd véghez, amit terveztél!” – De az Úr még azon éjjel szólt Nátánhoz, hogy nem lehet, majd Salamon építsen templomot, ugyanakkor megígérte az örök királyságot, amely nemzetek fölötti lesz. Vajon Dávid megsejtette-e a szavak nagy jelentőségét? Megsejtette-e, hogy a Messiás az ő utódaiból fog származni és királyságának nem lesz vége? Valamit megsejtett, ez derül ki gyönyörű imájából, amit ezután mondott. – Személyes életünket úgy érinti ez a jövendölés, hogyha Krisztusnak adjuk életünket, akkor az örökkévalóság épül fel bennünk. Az Úr megkezdi bennünk fölépíteni az ő királyi házát, ami győzelmet arat a halál felett is, mert Isten élete lesz bennünk. Nincs szebb önmegvalósítás a földi életben, mint építeni napról napra az örökkévalóságot szívünkben. Nincs szebb vágy, mint az, hogy Krisztus uralma tökéletesen megvalósuljon bennem. Nincs nagyobb sikere az életnek, mint az, amikor állandóan a Szentlélek vezetése szerint formálódik és egyre nagyobb mértékben ragadja meg bensőnket a végtelen!

2. Isten megerősít

Pál apostol a római levél végén azt írja, hogy „Istennek van hatalma arra, hogy megerősítsen az evangéliumban.” Sokan félnek az evangéliumi élettől. Némelyek meg is fogalmazzák: „lehetetlen megvalósítani a modern világban Jézus tanítását.” Aki ezt mondja, az el se kezdi, meg se próbálja. És ez nagy baj! Igaz, hogy az egyszerű, becsületes élethez is bátorság kell a mai világban. Nem hazudni, nem lopni, nem csalni, nem paráználkodni – ehhez erőfeszítés kell. A tiszta, szent keresztény élethez még nagyobb erő kell. – Ha kell erő, akkor szükséges az erőforrás is. Erre vonatkozik az apostol felhívása, Istenben mindenki megtalálja az erőforrást. Ehhez azonban szükséges a rendszeres ima, amely biztosítja a kapcsolatot az Úrral. Akinek nincs élő kapcsolata az Úrral, annak nem alakul ki a készsége az Ő vezetésére. Ilyenkor az ember magára marad, bekerül az evilági okoskodás csapdájába és zavaros lesz az élete. – Aki azonban nyitott az Úr szavára, az felfedezi, hogy az evangélium szerinti élet szép, örömöt adó és megvalósítható. Felismeri, hogy nemcsak követni lehet a mai világban Jézust, hanem azt is, hogy része lehet az Ő örök királyságának.

3. Isten eljött közénk

Lukács evangélista karácsony misztériumának leírását azzal kezdi, hogy Gábor főangyal hírül adta Máriának Názáretben, hogy Isten kiválasztotta őt Szent Fia édesanyjául. Jézus Krisztus, a Királyok Királya, földi élete megkezdődött Názáretben. Az elképzelhetetlen titok, a legnagyobb csoda, Isten eljött közénk, a mi emberi mértékünk szerint. A Teremtő belépett teremtményeinek a világába. Ez azt is jelenti, hogy be akar lépni a te életedbe is. Jézus eljövetele egy hívás, amely az egész emberiségnek szól: „Jöjj hozzám! Szeretlek! Élj bennem! Nyisd ki szívedet előttem! Csak akkor jövök el hozzád, ha te is akarod! Csak akkor szentelem meg az életedet, ha te is vágyakozol rá!” – Ennek a hívásnak nem szabad ellenállni! A mai világ reklámipara állandó csábítást jelent: vedd meg, birtokolj, egyél, igyál, élj az ösztöneid szerint korlátlanul! – Hová vezet ez? Az ürességbe, a semmibe! – Jézus hívása azonban életre vezet, boldog életre! Karácsony ezt üzeni neked!

Katona István: Egészen Istennek élni

A lelki élet kibontakozása azon múlik, hogy valaki átadta-e a szívét Istennek! A léleknek ez az önmagát átadó megmozdulása – írja Scrivers atya – nem az értelem munkája, hanem a szabad akarat műve. Természetesen hozzájárul az értelem is, de nem ez a forrása az önátadásnak. A forrás a szerető szív lendülete a legjobb Atya felé. Ez pedig a Szentlélektől megvilágosított akaratból születik. De ezt nem elég egyszer megtenni. A napi életfelajánlás által lesz valósággá bennünk. Isten várja tőlünk ezt a szót már a reggeli órában, hogy szabadon rendelkezzen velünk. Várja, hogy elűzzük magunktól az elégedetlenség és lázadás szellemét, és mindent elfogadjunk, amit ő nekünk akar ajándékozni. Ez a lelki békének és a belső harmóniának a forrása. Ez segít abban, hogy elengedjük a félelmeket és megtanuljunk Istennel járni.

1. Legyőzni a lázadást

Előfordulhat, hogy legjobb szándékainkat is félremagyarázzák és bántalmaznak, támadnak. Ez történt Jeremiás prófétával is. Figyelmeztette a népet a bűnbánatra, ezért bántalmazták. A próféta emiatt elszomorodott és szemrehányást tett Istennek. De később bűnbánatot tartott és megújította felajánlását. Sok ember – hitének gyengesége miatt – képes megvádolni Istent, hogy rosszat akar neki. Pedig a „világosság Atyjától csak jó adomány származik” (Jak 1,17).

Honnét származik bennünk a lázadás? Ki az, aki mindig meg akarja bennünk hamisítani Isten képét? Ez az ördög. A sátántól származik az egész világon a lázadás szelleme. Ő az, aki szüntelenül el akarja fordítani az embert a szerető Istentől. – Ezért nagyon fontos figyelni arra, hogy az ember mit tesz a megpróbáltatás idején. Isten igéje arra szólít bennünket, hogy az imádság és életfelajánlás által győzzük le Isten elleni vádaskodásunkat és bízzuk magunkat még inkább az Ő szerető gondviselésére. Ha a sátán látja a bűnbánatot és az alázatot, akkor abbahagyja kísértését és elmenekül.

2. Szabadulás a világ hatalmától

A belső szabadság egyik legszebb ajándéka a lelki életnek. Az első század remetéi nagy bölcsességet szereztek a pusztában. Kivonultak a világból és nem volt semmi, ami visszahúzza őket. Isten és a semmi. Imádság és böjt. Tele voltak örömmel és békével. Pál apostol azt írja: „Ne szabjátok magatokat a világhoz… alakuljatok át gondolkodástok szellemében” (Róm 12,2-3). A világ nemcsak bűnre csábít, hanem szétszórttá tesz, közömbössé Isten dolgaival szemben; a sokféle ragaszkodás állandó függőségbe hajszolja az embert. Szinte elveszíti józan ítélőképességét, nem tudja, mi az igazán fontos. Ez egy állandó zűrzavart teremt belső életében, ami sok esetben betegséghez vezet. Ezért mondja Pál, ha nem szabjátok magatokat a világhoz, akkor „felismeritek mi az Isten akarata, mi kedves előtte” (Róm 12,4). A vágyaktól megkötözött, szétszórt ember nem tudja megismerni Isten akaratát. Ez pedig azt jelenti, hogy nem tud helyesen élni.

3. A helyes út: Jézus követése

Az evangéliumban Jézus meghatározza az egyetlen helyes utat (Lk 9,23-24), az Ő követését. Minden nap felvenni az élethelyzetünkből fakadó keresztet és vinni Jézus után. Ez a „Jézus után” jelenti, hogy szeretetből, szívesen, készséges akarattal, bátran, alázattal. Néha váratlanul jön a „kereszt”. Hirtelen rosszullét, betegség, elbocsátás a munkahelyről, haláleset, nagyobb veszteség… Akiben nincs készség a kereszt hordozására, az ilyenkor összeomlik vagy könnyebb utakat keres. – A helyes hozzáállást elősegíti az élet felajánlása. Az a szív, amely naponta felajánlja magát Istennek, legyőzhetetlenné válik. Az önátadás felkészít a kereszt helyes hordozására. Arra is megtanít, hogy a nagyobb terhet mindig Krisztus viszi. – Egyetlen életünk van, nem szabad elrontani. Ha helyesen éljük, Jézus nyomában járva, örökre együtt lehetünk vele.

Katona István: A Szentlélek megvilágosít és meggyógyít!

Jézus azért jött, hogy elküldje nekünk a Szentlelket (Jn 15,26). Azért jött, hogy elhozza nekünk a bőséges életet (Jn 10,10). Azért jött, hogy lerontsa a sátán uralmát (1Jn 3,8). Azért jött, hogy megnyissa előttünk a mennyország ajtaját (Jn 14,3). Azért jött, hogy megtanítson szeretni (Jn 15,12). Amikor az apostolok találkoztak a Szentlélekkel, átalakultak. Jézus életét kezdték élni. Isten az Ő szeretetében mindig meg akarja újítani életünket. Ez a megújulás néha lassan, máskor robbanásszerűen történik.

1. Isten Lelke az Ószövetségben

Van egy nagyon érdekes történet, amely Dávid kiválasztásáról szól (1Sám 16,1-13). Amikor Sámuel próféta a gyermek Dávid fejére öntötte a szent olajat, azt olvassuk: „Az Úr Lelke ettől fogva Dávidra szállt.” Mit jelent ez a mondat? Bölcsességet? Felelősséget? Bátorságot? Imádságot? Vagy mindezt együtt? Dávid még ott maradt családja körében, de más lelkülettel. – Ezt elmondhatjuk a keresztény emberről is. A keresztségben az egyház megkeni szent olajjal a gyermeket és imádkozik, hogy a Szentlélek lakozzék benne. Mit jelent ez? Isten személyesen hívja az embert, kiválasztja és felkínálja neki a királyi életet. A Szentlélek megkezdi életének megújítását. A Lélek át akarja járni gondolatainkat, akaratunkat, érzelmi életünket. A Szentlélek szerepe az, hogy kiformálja bennünk Krisztust.

2. A Szentlélek világosságot ad

Pál apostol azt írja (Ef 5,8-14), hogy a Szentlélek által kiléphettek a sötétségből és a világosság gyermekei lehettek. A sötétségen nemcsak az Isten nélküli pogány gondolkodást értette, hanem a bűn sötétségét. Azt az életformát, amelyben uralkodik a rombolás, az életellenes magatartás, amely távol áll a jótól és az igazságtól. Azt írja Pál, hogy ebben az életformában minden cselekedet „meddő”. Nincs kapcsolata az embernek az örök élettel, csak az evilág érdekli. Ennélfogva ez az élet céltalan, értelmetlen. Ha pedig céltalan, akkor az értelmes ember nem élheti ezt tovább. Pál azért festi le a pogány élet sötétségét ilyen erős színekkel, hogy annál inkább érezze az ember a Szentlélek fontosságát. Rá akar döbbenteni, hogy csak a Lélek által nyerhetjük el a világosságot. Csak a Szentlélek által élhetünk értelmes életet! Csak a Lélek erejével tudjuk legyőzni a gonosz támadásait és élhetünk új életet. Milyen nagy a mi Istenünk irgalma és milyen nagy a mi kiváltságunk, hogy elnyerhetjük a Szentlelket! Szinte alig talál szavakat Pál apostol, hogy méltóképpen dicsőítse az Urat az új élet ajándékáért. Ő tapasztalatból beszél, hiszen Ananiás kézfeltételével (ApCsel 9,17) kiáradt rá a Szentlélek, elmúlt a sötétség és betöltötte szívét a világosság. Új erőt tapasztalt és azonnal hirdetni kezdte Jézus istenfiúságának nagy örömhírét. Ezt akarja adni nekünk is a Szentlélek! Új erőt a tanúságtételhez és a hit világosságát.

3. A Szentlélek meggyógyít

Az evangéliumok több esetben beszámolnak arról, hogy Jézus meggyógyítja a vakokat. Egyik esetben a beteg fejére teszi a kezét és úgy gyógyít. Más esetben sarat tesz a szemére és azt mondja neki: „mosakodj meg s Siloe tavában” (Jn 9,5). Ezzel jelzi, hogy együttműködést vár tőlünk. Nekünk is tenni kell valamit gyógyulásunk érdekében. Életünket el kell rendezni, megbocsátani, többet imádkozni, szeretetben növekedni. Ez nagyobb figyelmet igényel. Figyelmet Isten jelenlétére, figyelmet a Szentlélek indításaira, mert nagyon leköti figyelmünket a világ. Mindent az anyagi körülmények javulásától várunk. Azt gondoljuk, a boldogság a külső körülmények javulásától függ, és hogyha sok pénzünk lenne, akkor boldogok lennénk. Ez tömény világiasság! Ebből akar a Szentlélek kigyógyítani bennünket. Nem a világ, nem a pénz, nem az élvezet, nem a hatalom, nem a birtoklás boldogít, hanem egyedül csak Isten. Mert egyszer minden elmúlik, csak az marad meg, ami a szívünkben van. Ha Isten lakik a szívünkben, akkor örökre Vele lehetünk boldogságban!

Katona István: Jézus a feltámadás és az élet!

Az emberiség történetében két mondat hangzott el, amely megváltoztatta az emberek szívét. Két mondat, amely félelmetes lehetőséget nyilvánított ki a lelki élet számára. Az egyik így hangzott: vegyetek a tiltott fa gyümölcséből, mert akkor olyanok lesztek, mint az Isten (vö. Ter 3,4-5). A másik így szólt: „vegyétek és egyétek, mert ez az én testem! (Mt 26,26) Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne.” Az elsőt a sátán mondta és lázadásra szított, szakadj el Istentől és a saját erődből légy istenné. Ezzel romba döntötte az ember lelki kultúráját és elindította a gonoszságnak, a pusztításnak és a gyűlöletnek az áradatát. A másodikat Jézus mondta az utolsó vacsorán: ember, fogadj el engem, jöjj hozzám, én megajándékozlak téged önmagammal. Ha akarod, benned fogok élni, és örök életet adok neked!

1. Isten él bennünk!

Az Úr testének és vérének vétele azt eredményezi, hogy azzá változunk át, amit magunkhoz veszünk. A feltámadt Jézus él minden emberben, aki eszi az Ő testét és issza az Ő vérét. Ennek az új lelki életnek a tápláléka az Oltáriszentség, görög szóval: Eucharisztia. A keresztségben csak a lehetőségét kaptuk meg annak, hogy új emberré legyünk. Ez a lehetőség az Eucharisztia erejéből kezd fejlődni, hogy a bűnbánaton, tisztuláson, önmagunk megtagadásán keresztül érlelődjön meg az új ember, aki már egészen Krisztus követője akar lenni. Lehet, hogy kívülről minden a régi: a törékenység, a szenvedés, a próbatételek – de most már minden Krisztusban történik. Bármi ér bennünket: siker vagy sikertelenség, öröm vagy bánat, mindennek meglátjuk a célját Krisztusban. Testének vétele átalakítja halálba hulló testünket és hasonlóvá teszi feltámadt testéhez.

2. Hogyan történik ez?

Nagyon egyszerű! A teljesség mindig arra felé törekszik, amerre hiányt észlel, és kiáradt feléje. Amikor egy tudós találkozik a tudásra szomjazóval, aki kitárja előtte a szívét, vagy a szent életű találkozika bűnössel, aki vágyakozik a tisztaságra – ott mindig történik valami. Az élet átadásra kerül, kiárad. Így történik ez Jézussal is. A szentáldozásban az isteni élet teljességével találkozunk, és ha kitárjuk előtte szívünket, Ő betölti jelenlétével. Így válunk lelki emberré. Amikor Jézust befogadjuk, az átalakulás kegyelmét fogadjuk be, amely által legyőzhetjük önzésünket és önzetlenné válunk! Ha haragos volt a természetünk, Jézus megtanít az Ő szelíd természetének követésére. Ezért mondta: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29).

3. Jézus küldetést ad!

Mit kell tenni a megújult életünkkel? Tovább kell adni! A világ nem kész épület, amelybe csak bele kell költözni. A világ az emberrel való találkozásban átalakul. Ezért írja Pál: „A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja” (Róm 8,19). A világ újjászületését csak az újjászületett ember tudja létrehozni. Az, akinek szívében Isten él, más szemmel nézi a dolgokat, más szándékkal viszonyul hozzájuk: más érzéssel adja tovább értékeit. Az emberi szívben levő jó széppé és derűssé teszi a világot. Így szemlélve az életet látjuk csak igazán kibontakozni az Eucharisztia kozmikus távlatait. Nemcsak egy szentség a többi közül, amely közvetíti Isten kegyelmét az egyénnek, hanem egy kozmikus ajándék, amit azért kaptunk, hogy a teremtett világba belevigyük Krisztus jelenlétét – és ezáltal átváltoztassuk azt! Amikor részt veszünk a nagyheti liturgián, vagy a vasárnapi szentmisén, gondoljunk Jézus világot átalakító tervére. A szent kenyérben ott van Jézus egész élete: szenvedése, halála és feltámadása. A szentáldozással elfogadjuk Jézus meghívását: „Jöjj hozzám!” Ez a meghívás küldetést is jelent: „Menj és változtasd át a világot, szenvedéseddel, életáldozatoddal, imáiddal szórd szét kegyelmeimet! Hatalmat adok neked, hogy szebbé tedd a földet!”

Katona István: Új évben Isten útján járni…

Isten a végtelen szépségét kínálja fel neked. Arra hív, hogy hagyd el az önző élet langyos vizét és merj kimenni az óceánra. O. Chamber írja: „Ha nem akarod elvágni a horgonykötelet, amely a parthoz köt – Isten majd vihart küld, hogy elszakítsa és kiküldjön az Ő nagy terveinek óceánjára.” Valóban Isten a tenger, a hajó az emberi élet. Az élet unalmassá és céltalanná válik a kikötőben. Ki kell menni a tengerre, hogy megismerjük és megszeressük a végtelent. Ha egyhelyben vagyunk, ahhoz nem kellenek közlekedési szabályok. De amikor hajónk kifut a tengerre, akkor már figyelembe kell venni a széljárás, a teherbírás, a sebesség törvényeit. – Jézus életszabályai nem megkötözni akarnak, hanem éppen ellenkezőleg: felszabadítani. Szabaddá tenni a végtelen megismerésére és az élet igazi örömére.

1. Isten útja – biztos út

A próféta azt írja (Sir 15,17): „Az ember előtt ott van az élet és a halál. Azt kapja, amit választ magának.” Az új év kezdetén jó, ha felismerjük felelősségünket. Nem kényszer a helyes úton járni, de minden út vezet valahová. Minden választásnak megvan a következménye. A rossz útnak rossz következménye lesz. – Nem kényszer Isten vezetése szerint élni, de aki mindig a saját feje után megy, számíthat arra, hogy előbb-utóbb szakadékba esik. – Nem kötelező Isten parancsait betartani, de aki nem tartja be, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy elkárhozik. Isten mindenkinek megadta a szabad akaratot. Az történik, amit választ. Isten nem kényszerít senkit, hogy Vele kapcsolatban legyen. De aki megszakítja Vele a kapcsolatot, az számíthat választásának következményeire. Ezek a következmények nem tapasztalhatók azonnal. – A tékozló fiú nagyon jól érezte magát, amikor kilépett az atyai ház kapuján. A zsebében ott lapult az örökség nagy összege. Egy ideig jól érezte magát. A kicsapongó életnek azonban egyszer vége szakadt. Elhagyták a barátai és éhezni kezdett. Eszébe jutott, hogy ez az út nem vezet sehová. Pontosabban a halálba vezet. Ekkor határozta el, hogy visszamegy apjához és bocsánatot kér tőle. – Nagy ajándéka Istennek, amikor erőt ad a visszaforduláshoz. Az ő atyai szíve mindig nyitott a tékozló fiak visszafogadására.

2. Isten felkínálja neked a bölcsességet

Pál apostol kétféle bölcsességről ír a korinthusi levélben (2,6-16). Isten bölcsességéről és a világ bölcsességéről. Isten bölcsessége a gondolat szabadságával ajándékoz meg. Általa felismerhetjük életünk igazi célját és megismerhetjük a hozzá vezető utat. – A világ bölcsessége pedig az ösztönök bölcsessége. Arra irányul, ami érzékeinek kedvez. Nem látja meg az örök célt, mert oktalanságnak tűnik előtte. Nem ismeri a szabadságot, mert érzékei uralma alatt él. – Amikor az ifjú Salamon király lett, Isten választás elé állította, hogy hatalmat, gazdagságot vagy bölcsességet kér (1Kir 3,9). Salamon bölcsességet kért, hogy helyesen tudja kormányozni a népet. Istennek tetszett a választás, ezért megadta neki a hatalmat és a gazdagságot is! – Jézus felkínálja minden követőjének a bölcsesség ajándékát. Aki elfogadja, az megtanulja a helyes élet törvényeit és biztos úton halad célja felé.

3. Jézus mennyországot ígér tanítványainak

Nekünk, keresztényeknek a végső célunk a mennyország. Erre büszkék lehetünk. Ez az év, amit most kezdtünk el, egy szakasz a mennyországhoz vezető úton. Ennek az útnak a megtételéhez Jézus tanácsokat adott. „Aki megtartja a parancsokat… az nagy lesz a mennyek országában.” (Mt 5,19) Jézus parancsai néha nehéznek tűnnek. Ez a nehézség eltűnik, ha valaki meglátja a nagyszerű célt. Aki megpillantja hitben a szemet kápráztató gyönyörűség országát, az képes a legnagyobb áldozatot is meghozni érte. Ilyen az ember! Ezért újév első napjaiban látást kell kérnünk: Uram, add, hogy meglássam országod szépségét! Uram, add, hogy el ne tévesszem az utat, ami Hozzád vezet! Erősítsd meg az akaratomat, hogy végigjárjam az utat, amire meghívtál ebben az évben. Ámen.

 

Katona István: Nagy örömöt hirdetek nektek!

Karácsony ünnepét az öröm légköre hatja át. De ez nem a világ öröme, hanem Isten közelségéből fakadó öröm. Hogyne örülne az ember, amikor Megváltója elérhető közelségbe jött. Mint gyermeket karjába veheti, gyönyörködhet benne. A Megváltó eljövetele az egész természetfeletti világot is közel hozta. Ez a közelség pedig rámutatott az igazi realitásra!

Ember! Van jövőd! Van célod! Van lehetőséged a teljesség elérésére! Ez a teljesség Isten szívéből árad feléd. Ne félj! Elérheted a legnagyobb boldogságot, részesülhetsz a végtelen szépségből és jóságból. Ha benne élsz, nem lesz hiábavaló az életed. Siker és sikertelenség, egészség és betegség… minden együtt dolgozik a győzelemért. Engedd meg, hogy belépjen a szívedbe az Úr! Légy bátor a hitben, hogy Ő valóban érted jött el, és nagyon szeret téged!

1. Isten szép!

Izajás próféta az Úr eljövetelével kapcsolatban alig talál szavakat, hogy méltóképpen érzékeltesse a szépet és a jót, amit az eljövetel eredményez. Beszél a sivatagban nyíló liliomról, a Kármelhegy rózsaligeteiről, a betegek gyógyulásáról, a pusztában fakadó forrásokról. Isten szépségéről nem igen lehet olvasni, mert kevés hozzá az emberi szó. A misztikusok megpróbálták leírni, hogy mit éltek át az elragadtatásban, de aki nem élt át hasonlót, annak számára üres szavak csupán. Mi is a szép? Szép az, ami az embert lebilincseli, „elvarázsolja”, aminek szemlélése közben úgy érzi: ezért érdemes volt élni. Egy ilyen belső megragadottság elsöpri az akarat ellenállását és a teljesség élményével ajándékoz meg. A legközvetlenebb szépség-élmény a természetben található. A turisták milliói keresik fel minden évben azokat a helyeket, ahol találkoznak a szépséggel. Van, aki ebből az élményből táplálkozik egy éven át. – De a látvány után tovább kell menni. Fel kell ismerni, hogy minden szépség rámutat az Istenre. Minden szépség csupán halvány szikrája annak a szépségnek, ami Istenben van. Minden szépség egy ablak, amely bepillantást ad az örök szépségbe, amely vár bennünket halálunk után. Minden szépség Isten-bizonyíték.

2. Isten szent!

A próféták gyakran figyelmeztetnek bennünket arra, hogy az Úr szent. Nehezen lehet meghatározni, hogy mi a szent?! Az, ami az ember szívét fölemeli, ami tiszta, amiben árnyéka sincs a rossznak, ami elragadó, ami vonzó, ami önzetlen. Ha az ember közeledni akar a szenthez, akkor neki is szentül kell élnie. Megtisztítani a szívét minden rossztól, a zúgolódástól, a türelmetlenségtől, a vádaskodástól, a lázadástól, az önzéstől. Jakab apostol a földműves példáját hozza, hogy türelemmel vár (5,7) az elvetett mag termésére. Közben a földet eső veri, vihar tépi, a Nap perzseli, míg egyszer csak a mag kikel és szárba szökken a búza. – Ilyen az életünk is, vihar tépi, eső veri, de hinnünk kell, hogy egyszer kivirágzik és beteljesül. Ha Isten szentségében akarok részesülni, akkor magamba kell nézni és hadat üzenni az indulatos, zúgolódó, vádaskodó magatartásnak. Akarjak törekedni a tisztaszívűségre.

3. Isten jóságos!

A gazdag ifjúval való találkozáskor Jézus azt mondta: „Senki sem jó, csak egyedül Isten.” (Lk 18,19) Jézus jósága állandóan megnyilvánult: betegeket gyógyított, bénákat talpra állított, megszállottakat szabadított, halottakat feltámasztott. Ezek a csodák nemcsak az akkori embereket boldogították, hanem minket is. Isten jósága ma is működik. Itt és most körülvesz téged is ez a jóság! Téged is gyógyítani és szabadítani akar. Fogadd be a hit kegyelmét, hogy Jézus gyógyíthasson. Ő vágyakozik arra, hogy örömöt vigyen bele az életedbe. Úgy járj a világban, hogy Isten szüntelenül veled van. Ne csak a különleges helyzetekben bízd rá magad, amikor már nem segít senki, hanem minden nap. A hit, ha igazi, állandóan növekedni akar. A növekvő hit pedig mindig jobban megtapasztalja Isten csodáit. Karácsony ezt üzeni neked.

Katona István: Az Atya megtanít a helyes életre

Isten jóságos Atya! Mivel szívén viseli sorsunkat, ezért segíteni akar nekünk, hogy mindig a helyes úton járjunk. Amikor földi életünk végén Isten elé állunk, nem mondhatjuk, hogy „nem ismertem akaratodat”. A Szentírás azért szent, mert ebben a könyvben Isten kinyilatkoztatja akaratát. Pontosan megmondja, mit vár el tőlünk. Aki nem hallgat az Ő szavára, annak számolnia kell a következményekkel. Jézus azt mondta: „Mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam” (Jn 15,15). „Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem” (Jn 8,52). Jézus tanítása nemcsak a helyes földi életet mutatja meg, hanem az örök életet is.

1. Helyesen élni

Ámosz próféta egy alkalommal súlyos ítéletet mondott a lakmározó gazdagokról (Ám 6,1-10). Nem a lakmározás volt a baj, hanem az, hogy emiatt csak magukkal törődtek és elhanyagolták a szegény nép sorsának javítását. Nem törődtek a nép vezetésével, hagytál elromlani a népet. A romlott nép pedig nem tud az ellenséggel szembeszállni. A régi rómaiaknak volt egy mondásuk: „Carpediem!” Ragadd meg a mai napnak az élvezetét! Egyél, igyál, lakmározz, paráználkodj – ne törődj semmivel. Minden korban ez volt a pogány gondolkodás alapja. Mennyire hasonlít ez a mai életfelfogáshoz! Minden habzsolni, minden kiélvezni, minden birtokolni – áldozatot nem hozni, szeretettel nem törődni, Isten parancsait elhanyagolni. De hova vezet mindez? A próféta azt mondja, ennek az útnak a vége a pusztulás. Ha pedig valaminek a vége rossz, akkor az már az elején is rossz – és akkor azt el kell vetni.

A megváltás nemcsak azt jelenti, hogy Jézussal legyőzhetjük a bűnt, hanem azt is, hogy Jézussal hatalmat kaptunk a szeretet művének felépítésére. A szeretet ad egy látást, amely által fölismerhetem életem igazi célját. Jézus által megláthatom, hogy életem boldogsága nem az élvezetek korlátlan habzsolásában áll, hanem a jóságban. Abban, hogy a körülöttem élő emberek iránt jószívű legyek és segítőkész. Ez olyan tartalmat ad az életemnek, amely örömöt okoz és gyógyu­lást hoz. A gyógyító kapcsolatok fölemelik a szívet.

2. A hit harca

Pál apostol azt írja egyik levelében tanítványának: „Vívd meg a hit jó harcát!” (1Tim 6,12) Birtokolni – vagy adni? Élvezni az életet – vagy mások életét szebbé tenni? Lakmározni – vagy másokat etetni? Ez nem megy harc nélkül. A belső harc megkívánja, hogy az ember leszámoljon az önzésével. Ez a harc természete. Akik megjárták a háborút, beszámoltak arról, hogy gyakran napokig nem volt ennivalójuk, esőben, hóban meneteltek vagy a lövészárokban hetekig várakoztak a hidegben. Minden fizikai erejüket be kellett vetni, hogy kitartsanak! – Pál apostol valami ilyesmire céloz, amikor azt mondja tanítványának: harcolj, törekedj az igaz lelkületre, szeretetre, szerezd meg az örök életet! – Az örök életet úgy állítja be, mint a végső győzelmet, mint egy szent célt, ahogy a harctéren a katonák is harcoltak a győzelemért. Az örök élet, mint győzelem, a legnagyobb ajándékot jelenti. Isten megjutalmaz bennünket minden fáradozásunkért. De fáradozni szükséges, hogy a jó győzzön bennünk és ne a rossz. A keresztény életet nem lehet elérni a fotelben üldögélve, hanem erőinket összeszedve harcolni kell érte.

3. Isten Igéjét követni!

Az emberi szabad akarat nagy ajándéka Istennek. Szabadon eldönthetjük, hogy mit fogunk csinálni a mai napon, hova menjünk, milyen munkát végezzünk, vagy milyen szórakozást válasszunk. Ugyanakkor azt is eldönthetjük, hogy valakit szeressünk, vagy gyűlöljünk. Eldönthetjük, hogy hiszünk-e Istenben vagy elfordulunk Tőle. Isten kezünkbe adta örök sorsunk eldöntését. Aki hisz és szeret, annak a szívében Isten lakik. Ez már a megkezdett mennyország! Jézus azt mondta: „Aki hisz a Fiúban, az örökké él” (Jn 3,6). Aki nem hisz és nem szeret, az a kárhozat útjára lépett.

Az ítéletet tulajdonképpen nem Isten olvassa az ember fejére, hanem az ember választja meg örök sorsát. Jól példázza ezt a két Lázárról szóló példabeszéd (Lk 16,19). A gazdag Lázár választott egy utat, a bőséges, lakmározó élet útját. A döntésében nem volt szeretet, mert javaiból egy morzsát se adott a szegénynek. Harcoljuk meg a harcot a szeretet életéért, ezt tanítja a Biblia!

Katona István: Uram, szeretem parancsaidat (Zsolt 119,166)

Nézem a csillagos eget… évmilliárdok óta pontos törvények szerint járnak a csillagok. Az állatvilágban a legkisebb hangyától a nagy elefántig az ösztönök korlátai között élnek az állatok. És az ember? Az embernek szabad akarata van. Építhet és rombolhat, életet adhat és életet pusztíthat, békét teremthet és háborúzhat… Hatalmában áll (Jn 1,12) szentté válni, Isten gyermekévé lenni – de hatalmában áll az ördög mellé állni. Mi, hívő emberek követjük az Istentől kapott törvényeket, amelyek életet adnak. Mennél jobban szeretjük Isten törvényeit, annál biztosabb úton járhatunk. Természetünk ellenáll, ezért le kell győzni. Harcolni kell a lefelé húzó erők ellen. Ehhez a harchoz erőt ad a nagyszerű cél: együtt lenni Istennel, belépni az Ő csodálatos országába, szellemi/lelki életünket kibontakoztatni, megtapasztalni a természetfeletti élet örömeit.

1. Isten hatalmas. Érdemes megfontolni: ki adott nekünk törvényeket? A végtelenül hatalmas Isten! A jóságos Atya! Az, aki megszabadított bennünket a gonosztól! Aki az egész univerzumot fenntartja és kormányozza! A hívő ember keresi az alkalmat, hogy Isten parancsai szerint éljen. A hitetlen ember pedig azt mondja gőgjében: nekem nem parancsol senki! Nem érzi az ellentmondást: mindent Istentől kapott, minden Isten kezében van, és Ő mégis azt gondolja, élhet függetlenül Istentől. Két szót nem szeret hallani a mai ember: következmény és felelősség. Mindennek van következménye. Minden bűnnek lesz büntetése. Jézus többször is beszélt a számonkérésről. A gazdag ember kényelmesen elnyújtózik a jó termés láttán, gondolván, hogy lustaságban töltheti hátralévő életét. De az Úr így szól hozzá: „Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet” (Lk 12,20). A sokat idézett rész pedig a Máté 25. fejezetében található. „Egybegyűlnek előtte az összes nemzetek” (25,32). Megkezdődik a szétválasztás. Az ítélet alapja a szeretet parancsának a megtartása. Akik szerettek, bevonulnak Isten országának örömébe, akik nem szerettek, azok az örök tűzre kerülnek, „amely az ördögnek készült”. Nagy a felelősségünk, hogy életünket milyen alapra helyezzük! Mindig csak a mának élvezetét keresni, ez pusztuláshoz vezet. Ez volt a római birodalom bukásának is az alapja. A világ meghódítása után a testi élvezeteket hajszolták. „Carpe diem” – volt a jelszavuk, ragadd meg a mai nap örömeit. – A keresztények viszont Jézusra figyeltek, így lettek a birodalom összeomlása után az új világ megalapítói.

2. Jézus utat mutat. A hívő ember mindenben Isten akaratához igazodik. Az ószövetségi időkben még lehetett hivatkozni arra, hogy nem egészen világos Isten akarata. De az újszövetségben Jézus világosan megmondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Jézussal elérkezett a világosság és a bizonyosság az élet céljáról. A hívő ember minden kérdésére válaszol az evangélium. Jézus biztos utat mutat, amely elvezet örök célunkhoz. Ezért ujjongott fel Pál apostol, amikor azt írta, hogy most már nem a Sínai hegy félelmetes jelenségeit éljük át, amikor Isten szól hozzánk, hanem Jézus szerető közelségét (Zsid 12,23-24). Ha az Úr ennyire jó hozzánk, akkor nem szabad visszautasítani szavát (12,25), hanem hálásnak kell lennünk útmutatásáért (12,28).

3. Jézussal együtt lehetünk. Aki Jézus tanítása szerint él, az bejuthat az ünnepi lakomára. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, hogy a királyok királyával együtt lehetünk. A lakomát azonban sokan visszautasítják (Lk 14,16), mert nem ismerik fel óriási jelentőségét. Vagy mert nincs bennük felelősség a lakoma fontossága iránt. Jézus példabeszédeiben azok, akik visszautasították a meghívást, jelentéktelen dolgokat sorolnak fel: „ökröt vettem, és ki kell próbálni”. Mintha azt mondanák: „új autót vettem és ki kell próbálni.” A király válasza megdöbbentő: „Senki sem ízleli meg lakomámat a hivatalosak közül.” A példabeszéd azzal végződik, hogy behívták az utak mellett járókat, és így a lakomára berendezett terem megtelt a szegény emberekkel. – Amikor Jézus akaratáról, vagy parancsairól beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy Ő az, aki a legjobbat akarja nekünk. Ő az, aki életét áldozta értünk! Ő az, aki mindenkinél jobban szeret bennünket! Ő az, aki minden vigasztalás forrása! Ő az, aki mindig kész arra, hogy megerősítsen, felemeljen, boldoggá tegyen bennünket! Ezért nem lesz nehéz teljesíteni parancsait. 

 Katona István: A Szentlélek új életet hoz

A húsvét utáni idő a Szentlélek várásának az ideje. Szent Szerafim azt írja, hogy nemcsak ezt az 50 napot kellene a Lélek-várással tölteni, hanem egész életünket. Mert a Szentlélek csak akkor tudja szívünket betölteni, ha vágyakozunk utána, ha átjár bennünket az a tudat, hogy ő az élet. Mert azt az új életet, amelyet Jézus megváltása hozott, a Szentlélekben tapasztaljuk meg. Ő ennek a forrása! Ahhoz, hogy „Krisztust megismerjem, szeressem, elfogadjam, mint életem végső értelmét, örömét” – ezt a Szentlélek műveli bennünk. Amikor megtérésekről hallunk vagy olvasunk, amikor valakinek az élete átrendeződik Isten felé, ez mind a Szentlélek műve. Ezt a teremtő, örömöt adó, erősítő, megújító Lelket várjuk, amikor Pünkösdre készülünk.

1. Jézus szabadságot hozott. A szabadság lehet fizikai és lehet lelki, illetve erkölcsi szabadság. A fizikai szabadság az, amikor az ember nincs börtönben, szabadon élheti az életét. Az erkölcsi szabadság azonban bonyolultabb. Az erkölcsi szabadság az, amikor az ember szabadon meg tudja valósítani Isten üdvözítő tervét. Amikor nincs lekötve szenvedélyektől, amikor megszabadul a harag, nagyravágyás, gazdagság utáni vágy minden bilincsétől. Amikor Jézus királyként vonul be az életünkbe, és bármiben engedelmeskedni tudunk neki. Aki ezt eléri, úgy érzi, mintha minden nap ünnep lenne. Nem vesz már erőt rajta mások rosszindulata, önzése, mert végérvényesen döntött a szeretet mellett. Ez a Szentlélek műve bennünk.

2. A Lélek az, aki éltet! Jézus azt mondta apostolainak, hogy a Szentlélek az élet forrása. Amikor az ember bűnben él, a szív halott, a halál uralkodik felette. Nem tud kapcsolatba lépni Istennel. Nem tud üdvösségre vivő cselekedetet végrehajtani. Emiatt sok esetben belső ürességet, nyugtalanságot érez. Szükséges, hogy a Szentlélek megérintse a szívét és merjen kilépni ebből az állapotból. Amikor elhagyja a bűnt, akkor már szabadon meg tudja valósítani Isten akaratát. Tud örülni a jónak, az igaznak, a szépnek. Hogy mit jelent teljességében a Lélekben való élet, hogy mi a célja velünk, erről az apostol azt írja, hogy amikor befogadjuk a Lelket, részesülünk Krisztus papi, prófétai és királyi hatalmából. A pap feladata, hogy áldozatot mutasson be Istennek. A keresztény ember feladata, hogy ezt a világot megszentelje, és Isten dicsőségébe emelje. A bűn azt jelenti, hogy a világhoz „fogyasztói” szemlélettel közeledünk. A magunk számára akarjuk felhasználni, kiélvezni, hasznot húzni belőle. Ebből a zsákutcából kell kiragadni és visszavezetni igazi célja felé. A prófétai hivatás azt jelenti, hogy az ember minden helyzetben felismeri Isten akaratát! Tanúja és közvetítője Isten bölcsességének, Isten szemével nézi a világot és minden esemény mögött az Ő jelenlétét fedezi fel. A világi ember Isten nélkül akarja megismerni a világot, ezt nevezi „objektív” ismeretnek. Ennek következménye az üresség, a lázadások, a romboló ideológiák, stb. Jézus ettől meg akar menteni bennünket. A királyi hatalom, amit Isten adott az embernek, azt jelenti, hogy túl kell lépnünk ennek a világnak a végességén és szentté kell azt tennünk. Az ember a Szentlélektől kapott természetfeletti erővel és képességgel új irányba tereli a dolgokat és eseményeket. Azon dolgozik, hogy megszabadítsa az embereket a bálványok rabszolgaságától és Isten felé vezesse őket.

3. A Lélek Jézushoz vezet. Lukács evangélista feljegyezte, hogy amikor a 72 tanítvány visszatért evangelizációs útjáról, Jézus felujjongott a Szentlélekben és dicsőítette az Atyát. Az evangélium kicsinyei azok, akiknek nincs hatalmuk, nincs gazdagságuk, nincs különösebb tudásuk, ami gőgössé tenné őket. De van bizalmuk Istenben, szeretni akarnak és szolgálni. Ezek a kicsinyek az apostolok, az első tanítványok és mindazok a keresztények, akik az evangélium szerint akarnak élni. Ezeknek ígérte Jézus, hogy a Szentlélek vezetni fogja őket, erőt ad a tanúságtételhez, bölcsességet az élet helyes felfogásához. Nekik mondta Jézus, hogy tanuljanak tőle alázatot, soha ne akarjanak a világ mintájára élni. Legyenek mindig hűségesek kicsinységükhöz. Akit a Lélek vezet, az felismeri, hogy az evangéliumi kicsinységben van az igazi lelki nagyság, mert ez vezet a legbiztosabban az üdvösségre.

 

Katona István: Krisztus új szívet ad! 

Pál apostol azt írja: „Az igaz (ember) a hitből él” (Róm 1,17). A hit gyakorlati következménye az erkölcs. Az erkölcs alapja pedig az Isten által megadott erkölcsi törvények. Nem elég az érzelmi hit, mert Jézus azt mondta: „Uram, Uram…” (Mt 7,21) szavakkal nem lehet bejutni a mennyek országába, hanem csak az Atya akaratának teljesítésével. Mire szolgálnak Krisztus parancsai? Egyedül a lelkünk védelmére! Egyedül az örök boldogság elnyerésére! Elég tehát elhatározni, hogy Krisztus akarata szerint élünk és minden rendben van? Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Az emberben ott feszülnek az indulatok, vonzalmak, ösztönök, önző gondolatok, uralkodási vágyak – és ezek mind szeretnének vezető pozícióba kerülni! Mi lesz ebből? Romhalmaz? Tönkrement élet? Mi lesz az emberből, ha mindig azt teszi, ami éppen az eszébe jut? Mi lesz vele, ha mindig arra megy, amerre a vágyai hajtják? Sötétség? Káosz? Pokol? – Bizonyára ez lenne, ha Isten nem gondolt volna ránk. De Ő az erkölcsi parancsokkal utat adott nekünk, hogy kijussunk a sötétségből a világosságra, a halálból az életre. 

1. Isten utat készít. Izajás próféta pontosan erről ír: „Utat készítek a tengeren át… utat csinálok a pusztában” (Iz 43,16-19). Ha nincs iránytű a tengeren, ha nincs út a sivatagban, az a biztos halált jelenti az utazónak. Ezek a rendkívüli helyzetek mindennapossá válnak, ha valaki elveszíti életének értelmét. Jönnek a bajok, betegségek, munkanélküliség, megélhetési gondok, rokoni támadások – és nincs mibe kapaszkodni. Ilyenkor fenyegeti az embert a depresszió, vagy az öngyilkosság kísértése. A probléma akkor oldódik meg, amikor felfedezi, hogy Isten nem hagyta el. Utat készített neki, hogy kijusson a sivatagból. Elindul Isten felé és felfedezi az erkölcsi parancsok értékét. A baj még nem múlt el egészen, de kicsivé lett. A távolban már látszik a győzelem fénye. Ezt élték át azok a megtérők, akik felismerték Isten szeretetét. Angliában él egy férfi, C. Allan Ames. Teljesen elzüllött, az alkohol és a drog rabságába került. Egy motoros bandához csatlakozott, akik még mélyebbre vitték. Jézus utánament és elárasztotta kegyelmével. Olyan nagy erővel akart Jézus követője lenne, mint amennyire régen a bűn követője volt. Egészen az imának élt. Megkapta a gyógyítás karizmáját, és ma hirdeti az evangéliumot szerte a világon. Tanúságot tesz Jézus irgalmas szeretetéről, és a bénák felkelnek a tolószékből, a betegek meggyógyulnak. Ha éppen nem utazik evangelizációra, akkor könyvet ír Jézusról, hitről és szeretetről. – Megtalálta az utat. 

2. Jézus ismerete csúcs-érték! Pál apostolnak van egy bátor kijelentése: „Jézus fölséges ismeretéhez képest mindent akadálynak tartok” (Fil 3,8). – Mi történt Pál életében? Jézus megjelent neki a damaszkuszi úton, és egész addigi világát felforgatta. Ez az esemény segített neki, hogy mindent átértékeljen. Ez ma is megtörténhet. Ha nem is pontosan így, de hihetjük azt, hogy Jézus közel van hozzánk. Ha várjuk őt, ha jelenlétében élünk, megtapasztaljuk, hogy letörli arcunkról a könnyeket, megvigasztal, bátorságot ad vagy váratlan örömmel látogat meg. – Ehhez az szükséges, hogy ő legyen az első az életünkben. Nem a pénz, nem a birtoklás, nem a világ, hanem Jézus – ahogy Pál apostolnál. Az élet átrendezése egy fontos feladat. Ne várjunk vele a halálig, amikor minden kiesik a kezünkből. Most kell Jézusnak adni a szívünket és nála hagyni, hogy ő kormányozza életünket. Ez a Húsvét üzenete! 

3. Új szívet ad Jézus! János apostol evangéliumának kezdetén van egy mondat, ami nagy lehetőséget rejt számunkra. „Aki hisz, annak hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen” (Jn 1,52). A mi felelősségünk, hogy mennyire élünk ezzel a hatalommal. Az istengyermekség lelki uralmat, királyságot jelent. Ez a királyság nemcsak azt foglalja magába, hogy uralkodunk vágyaink és ösztöneink felett, hanem azt is, hogy az anyagi világ fölé tudunk emelkedni. Megnyílik előttünk a természetfeletti világ szépsége, és részesei lehetünk Krisztus királyságának. Ezt a királyságot Jézus a kereszten hozta létre és a feltámadáskor teljesítette be. Ebből részesedhetünk, ha neki adjuk a szívünket. 

Katona István: Isten hűséges!

Az egész Szentíráson végigvonul Isten hűségének magasztalása. Az üdvösségtörténet során az isteni hűség rendíthetetlen marad szemben az ember állhatatlanságával. Isten hűségének legnagyobb bizonyítéka Jézus Krisztus eljövetele. Nekünk Krisztus hűségét kell utánoznunk halálig tartó állhatatossággal. B. Tyrrell Krisztus-terápiájában a transzcendencia megnyilvánulása a szeretet és a hűség. Mert arra ösztönöz, hogy újra és újra kilépjünk önző magunkba zárkózottságunkból és saját érdekeink hajszolásából! Ugyanakkor azt is írja, hogy a hűség a lelki megvilágosodás jele. Mert aki már felmérte, hogy az élet forrása Isten, az kész arra, hogy minden erejével harcoljon a hozzá való hűségért. Látja már azt is, hogy az ember végső célja és értéke a vele való kapcsolat. Aki nem élte még át a keresztény megvilágosodást, az benne él a függőségek és félelmek hálójában. Ennek következménye pedig a betegség, akár mentális, akár érzelmi vagy fizikai síkon. Ezért fontos, hogy felismerjük a hűség értékét. Hűség a mindennapi imához, a rendszeres szentmiséhez és szentgyónáshoz, a Biblia olvasásához – de a hűség vonatkozik a családra és hazára is, végül az Egyházra. A hűséget nemcsak a különféle bajaink, természetünk hullámzása fenyegeti, hanem a világ nyomása is. Azt lehetne mondani, hogy divat lett a hűtlenség: családhoz, hazához, adott szóhoz, barátsághoz, stb. Egyesek szabadságot, személyiségük kibontakozását, bátorságot vélnek felfedezni a hűtlenségben – ez azonban hamis dolog, ami gyorsan elmúlik és zsákutcába vezet. Nekünk, keresztényeknek szembe kell szállni ezzel a divattal és utánozni Krisztus hűségét, aki egész a keresztig hűséges volt az Atya akaratához.

1. Hűség a hithez. – Izajás próféta Krisztus előtt 700-ban azzal vigasztalta a népet, hogy „Isten eljön, hogy szabadulást hozzon nektek… megnyílik a vakok szeme, és a süketek hallani fognak… öröm és ujjongás jár a nyomában” (Iz 35,4-10). Ehhez a próféciához 700 éven át hűséges volt a nép, mert várta a Megváltót, aki megnyitja a vakok szemét és szabadulást hoz. Ez alatt a 700 év alatt sok szenvedés, fájdalom, vereség és győzelem vonult végig a nép életében, de az mindvégig kitartott a hitben való hűségben. Aki hitte, hogy el fog jönni a Megváltó, az már előre örült és bátorságot érzett a szenvedésben. Aki nem hitte, az megmaradt a szomorúságban és a reménytelenségben. – Pontosan erről van szó ma is. Tyrrell azt írja, hogy sok keresztény úgy tekint Krisztus tanítására, mint Istenről szóló fogalmi ismeretre; a parancsokra pedig, mint olyan morális szabályokra, melyeket be kell tartani, ha el akarjuk nyerni az üdvösséget (36. old.). Ezek a keresztények elmulasztják komolyan venni Krisztust, akinek minden szava és tette gyógyító jelentőséggel rendelkezik. Ha felfedeznék Jézus szavaiban az életadó értelmet és értéket, akkor megindulna bennük a mentális, érzelmi és fizikai gyógyulás. Jézus megváltott minden embert, de ezt be kell fogadni..

2. Hűség a Szentlélekhez. – Pál apostol azt írja (Ef 3,2), hogy „kinyilatkoztatásból ismerte meg Krisztus titkát.” Ez a kinyilatkoztatás azért vált élővé és azért terjedt el az egész világon, mert Pál és a többi apostol hűséges maradt hozzá. Minden üldözés ellenére! Ha nem lettek volna hűségesek, ma nem lenne Egyház! A Szentlélekhez való hűség azt jelenti, hogy kérni kell tőle a belső világosságot és a lelki szabadságot. Nem szabad függő módon kötődni a világhoz és a dolgokhoz. Amikor a Lélek egy új országba küldte az apostolokat, készek voltak azonnal indulni, pénz, nyelvtudás és egyéb biztosítékok nélkül. Ha arra indít bennünket a Szentlélek, hogy vágjuk el függőségeinket, akkor ez kibontakozáshoz vezet. A Lélekben való engedelmesség útján megismerhetjük Krisztus titkát és felfoghatatlan gazdagságát (Ef 3,8).

3. Hűség a Krisztushoz vezető úthoz. – A napkeleti bölcsek hosszú utat tettek meg, amíg eljutottak Betlehembe. De vállalták, mert meg akartak győződni az Ő eljövetelének igazságáról. Az út ma is nehéz. A liberalizmus korában vállalni a tisztaság, a megbocsátás, a szeretet útját nem könnyű. De aki vállalja, az megtalálja Krisztust. Az Ő megtalálása életet jelent, gyógyulást, biztos jövőt, sőt örök boldogságot. Ez az új év életfordulót hozhat számunkra. Új életet, mélyebb hitet Krisztusban.

 

Katona István: Isten megtartja ígéretét!

A második isteni személy megtestesülése jelzi, hogy Isten hűséges. Sok ezer évvel azelőtt megígérte, hogy el fogja küldeni a Megváltót. Jézus eljövetele Isten hűségének bizonyítéka. Az előtte levő idő tele volt megpróbáltatásokkal: háborúk, lázadások, belső harcok, külső támadások, gazdasági nehézségek. Mindezek azonban nem tudták megállítani Isten üdvözítő tervét. Megszületett Jézus, eljött a világ világossága!
Lelki életünk szempontjából alapvető a hűség. Amikor változnak a körülmények, múlnak az évek, belső és külső ellentétek jönnek – fontos kitartani a helyes út mellett. Aki megtartja a hűséget, annak élete olyan, mint a szikla. Rá lehet építeni a családot, egyházat, munkát, sőt a világot. Ez a hűség a mindennapi élet hajszálgyökereiből táplálkozik. Aki hűséges a napi imához, szentmiséhez, szentgyónáshoz, házastársához, egyházához, ígéreteihez – annak az élete gyümölcsöt hoz. Boldog lesz és másokat is boldoggá tud tenni.
Jézus hűséges volt az Atyához, hűséges volt a Szentlélek vezetéséhez, hűséges volt küldetéséhez akár a kereszthalál árán is. Ez utóbbi a legnehezebb az ember számára. A szenvedésben hűségesnek lenni. A csalódások, a bajok, a szenvedések, a környezeti támadások próbára teszik az ember elszántságát. De Jézussal mindezeket le lehet győzni.
1. A hűség örömöt ad!
Izaiás prófétának van egy kedves bátorítása, amelyben felszólít az örömre. „Gyújts örömfényeket Jeruzsálem, mert eljött a te világosságod (a Megváltód)!” (Iz 60,1-8) Az öröm ebben az esetben a hit gyümölcse. Mert aki hiszi, hogy eljön a Szabadító, az természetesen örül. Aki nem hiszi, az továbbra is rabságának szomorúságában él. Miért van olyan kevés öröm a mai világban? Mert kevesen vannak azok, akik teljes szívvel hiszik, hogy Jézus az ő személyes megváltójuk. Ezért szívükbe engedik az aggodalmakat, a jövő félelmeit, a csalódások szomorúságait. Pedig Jézus nekik is felkínálja szabadítását. Minden nap előttünk áll a lehetőség, hogy szabadon válasszunk: Jézust vagy a gondokat! Ha Jézust választjuk és bátran rábízzuk életünket, akkor az öröm felfakad szívünkben.
2. Hűség a Szentlélekben!
Pál apostol írja levelében, hogy a Szentlélek által „megismerte Krisztus titkát!” (Ef 3,3-5) Ez a kinyilatkoztatás először az apostolok számára adatott. Ők mindenkinek továbbadták a megismert igazságot. Hűségesek voltak a Szentlélekhez. Ha nem lett volna hűséges a szívük, akkor ma nem lenne katolikus egyház. De ők a hűséget választották. Nem volt könnyű számukra ez a hűség, hiszen el kellett hagyni szeretett hazájukat, családjukat, szüleiket és barátaikat – és idegen földön kellett hirdetniük az evangéliumot. Bátran vállalták ezt az apostoli sorsot. A Szentlélek lehet, hogy nekünk is ad váratlan feladatokat, és ha engedelmesek vagyunk, akkor egyre jobban felismerjük Krisztus titkát! Azt, hogy Ő a legnagyobb kincs, Ő csodálatos Isten, hogy Ő maga az élet, és rajta kívül nincs más élet!
3. Hűség a helyes úthoz!
Isten mindannyiunkat egy személyes úton vezet! Kentenich atya életéről olvastam, hogy a háború után hatalmas energiával szervezte közösségét. Egymás után hozott létre újabb és újabb egyesületeket, könyveket írt, előadásokat tartott. Elöljárói félreértették modern nevelési elveit és azt kívánták tőle, hogy mindent hagyjon ott és menjen el Amerikába egy ottani plébániára. Ekkor 65 éves volt! Nehéz volt az elszakadás, de engedelmeskedett. Tíz év múlva rehabilitálták, hazahívták és jóváhagyták nevelési elveit. – A mai lázadó világban ez a fajta engedelmesség lehetetlennek tűnik. Mégis Jézussal minden lehetséges. Az alázat, az engedelmesség, a hűség az evangéliumi erények közé tartoznak. Az Úr javára fordította Kentenich atyának ezt a megpróbáltatást, és közössége is még szebb gyümölcsöket hozott ezután. – Jézus eljött közénk és vállalta az emberi élet nehéz útját, egészen a keresztig! Bennünket is hív, hogy vállaljuk mi is a hűség útját, mert ez vezet el az üdvösségre!

 

Katona István: Lépjünk be a hit kapuján…

Október 11-én a Szentatya megnyitja a HIT ÉVÉT. Miért fontos a hitnek egy külön évet szentelni? Talán nem hisznek a keresztények? Vagy rosszul hisznek? Vagy nem élnek a hit szerint? Sokféle kérdést fel lehet tenni, de az biztos, hogyha a Szentlélek a katolikus egyház legfőbb kormányzóját erre indította, akkor ennek oka van. Az emberek más és más szemmel nézik a hitet. Van, aki a hitet úgy tekinti, mint egy világnézetet. Hiszi, hogy az univerzum fölött létezik egy isteni hatalom, amely kezében tartja az eseményeket. – Mások úgy tekintik a hitet, mint egy vallásgyakorlatot. Esténként egy rövid ima, vasárnap elmenni a templomba és kész. Szent Ferenc rájött, hogy ennél sokkal többről van szó. Mert ha csupán világnézet, ha csupán vallásos gyakorlat, ezzel még nem lehet átformálni a világot. Ezért kutatni kezdte az Evangéliumot, hogy megtalálja benne az igazi hitet. Jézus olyan hitről beszélt, amivel ki lehet szakítani az eperfát a földből és a tengerbe küldeni. Olyan hitet hirdetett, amivel le lehet győzni a világot. Miért van az, hogy az egyik ember hite olyan, mint a tűz, amely éget, a másik emberé pedig olyan, mint a nádszál, jobbra-balra ingadozik, az erősebb vihartól pedig megroppan? Ennek titka a Szentlélekben való odaadás. Az apostolok fölismerték, hogy a Jézusban működő hit nemcsak világnézet, nemcsak vallásgyakorlat, hanem élet az Atyával a Szentlélekben. Látták, hogy ez az élet kiárad: a vakok látnak, a süketek hallanak, a leprások megtisztulnak. Ez valami egészen más, mint amit eddig tapasztaltak a farizeusoknál és az írástudóknál! Az ő szavaiknál nem történt semmi. Jézus szavainál új élet született.

1. A hit hiánya romlást okoz. – Az ószövetségi próféták rámutattak arra, hogy ahol a hit elgyengül, ott megindul a romlás. Habakuk próféta fájdalmasan felkiált: „Meddig tart még a rablás? Meddig üldözi még a gonosz az igaz embereket?” (Hab 1,2-3) Az elmúlt évszázadban divat lett az európai országokban az egyházat támadni és a hitetlenséggel dicsekedni. Isten tagadása olyan nagyképű módon lépett fel, mintha ez lenne a világ újjászületésének alapja. Mi lett ebből az újjászületésből? Pontosan az, amit a próféta mondott annak idején: romlás, tönkrement házasságok, növekvő bűnözés, az alkohol és drog terjedése, a gazdasági élet katasztrofális helyzete. – Lassan azonban egyre többen vannak azok, akik felismerik: hit nélkül nincs jövője a népnek, hit nélkül nincs boldog emberi élet, hit nélkül nem lehet az országot felépíteni. Ezért olyan fontos, hogy minden keresztény mélyítse el a hitét ebben az évben.

2. A hitet növelni kell. – A világ állapota csüggedésre indít. Sokan már nem hisznek a jó győzelmében. Talán ilyen volt a helyzet kétezer évvel ezelőtt is. Pál apostol ezért bátorítja szeretett tanítványát: „Isten nem a csüggedés lelkét adta nekünk, hanem az erő Lelkét… ezért őrizd meg a rád bízott kincset.” (2Tim 1,6-8) Pál szavaiban ott rejtőzik a meggyőződés, hogy a megoldás a Szentlélekben van. Isten Lelke, aki a teremtésben is közreműködött, a mi lelkünket, sőt a mai világot is újjá tudja teremteni. Ha kérjük, akkor a Szentlélek megerősíti hitünket. Ha megnyitjuk szívünket előtte, betölti világosságával és erejével. Ahogy az apostolok a Szentlélek erejével győzelmet arattak az omladozó római birodalom fölött – ugyanúgy az egyház ma is győzni fog a Szentlélek erejében az összeomlás előtt álló világ fölött.

3. A hit szolgálatra hív. – Amikor Jézus a hit növekedéséről beszélt (Lk 17,5-10), az eperfa után a szolgálatra tért át. A ház ura várja, hogy szolgája vacsorát hozzon neki. – A hit növekedése nem abból fakad, hogy ismereteket szerzünk (bár az is fontos), hanem hogy szeretet-szolgálatot végzünk. A szolgáló – szeretet – által testesül meg bennünk a hit. A puszta ismerettel még nem lehet elnyerni az üdvösséget. De ha hitünk állandóan megnyilvánul a cselekvő szeretetben, az már az üdvösség felé vezet.

 

Katona István: Élő kapcsolatban Jézussal

A János evangélium egyik legszebb mondata: „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja… hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,21-23) Jézus azt szeretné, ha minden követőjével személyes, élő kapcsolata lenne. A kapcsolat olyan, mint a tűz, ha nem táplálják, kialszik. Az emberi kapcsolatokat mindig veszélyezteti a megszokás és az elszürkülés. Mindenki vágyakozik arra, hogy kapcsolataiban megtapasztalja a gyengédséget, a törődést, az elfogadást és a szeretetet. Ha ezek elmaradnak, a kapcsolat elhidegül. Az ok gyakran nem más, mint kényelmesség, lustaság, az önfegyelem hiánya. Ez nemcsak az emberi kapcsolatokra érvényes, hanem a Jézussal való kapcsolatra is. Itt is személyek közötti találkozásról van szó, ami akkor marad fénylő, ha mindkét részről megmarad a törődés, a gyöngédség és a szeretet. Ha az ember nem hanyagolja el isteni barátját (Jn 15,15), hanem figyel rá, törődik vele. Jézus irántunk való szeretete, gyöngédsége, figyelme állandó – a hiány csak a mi oldalunkon tapasztalható.

1. Elfogadás – Az Apostolok Cselekedeteiben találunk egy drámai jelenetet, amelyben Péter kihallgatásáról van szó. A főpapok számon kérték tőle, hogy mi módon gyógyította meg a bénát, és kinek a nevében tanít. Péter bátran megvallotta, hogy Jézus Krisztus nevében tette, akit a vezetők elvetettek. – Az elvetés, vagy más szóval elutasítás, minden kapcsolat halálát jelenti. Olyan, mintha valaki elvágná a telefonzsinórt. Hiába jönnek a kihívások, nincs jelzés, a készülék néma marad. Ez a némaság, ez a magára maradottság lett volna az ember sorsa, ha Isten nem siet a segítségünkre az Ő irgalmával. Mivel Isten elküldte Jézust, aki meghalt értünk és feltámadt, ezzel lehetővé tette, hogy a kapcsolat helyreálljon. Aki elfogadja a feltámadt Jézust, a megbocsátó, új életet adó Jézust, az változást tapasztal életében. Az elfogadás nem egyszerű cselekedet, hanem folyamatos. Mindennap el kell őt fogadni, legyőzve a lustaságot, a közömbösséget és a gyengeséget. Elfogadni, de nem érdekből, hanem szívből, a szeretet nagylelkűségéből. Törődni vele, figyelni rá, szeretni őt – így válik élővé és tartalmassá a vele való kapcsolat.

2. Látni Jézust – János apostol azt írja egyik levelében: „Látni fogjuk őt (Jézust) úgy, amint van.” (1Jn 3,2) Minden kapcsolat együttjár a mélyebb látással. Akit szeretek, abból többet látok, mint mások. Akit szeretek, annak meglátom a szépségét. Azt a szépséget, ami lebilincsel és amit a világ nem lát. A hívő ember a hit által már most meglátja Jézust. Így történt ez M. Marynovich-al, az ukrán katolikus egyetem rektorával is. Ateista volt, és részt vett egy emberi jogokért harcoló csoport tüntetésén. Börtönbe zárták. Elkeseredett. Egyik nap Isten kegyelmi fényessége egészen beragyogta a szívét. Három napig meg se tudott szólalni az örömtől, hogy Isten van és szereti őt! Azóta hitvalló katolikus lett, aki mindenki előtt tanúságot tesz Jézusról. Ezt a látást mindennap megtapasztalhatjuk a Szentírás által! Isten igéje mindig közelebb visz bennünket Isten szívéhez. Ha befogadjuk az igét, mindennap mélyebb lehet a kapcsolatunk Jézussal.

3. Belső ismeret – A Jézussal való kapcsolatunk nem informatív ismerettel működik, hanem belső ismerettel. Jézus maga mondja, hogy „enyéim ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát” (Jn 10,15). Milyen ismeretről van itt szó? Az Atya ismerete a teljes átadás, a tökéletes belső egység, a határtalan szeretet ismerete. Mennél mélyebb az ismeretünk Jézus iránt, annál nagyobb lesz a vele való egységünk. Ezt a bensőséges egységet láthatjuk a misztikusoknál, Avilai Nagy Szent Teréznél, Keresztes Szent Jánosnál és másoknál. Feltehetjük a kérdést: kell-e nekünk ez az ismeret? Szükséges-e nekünk a mai életben ez az egység? Igennel kell válaszolnunk. Mérhetetlenül nagy szükségünk van rá! Sőt csak erre van szükségünk! Mert ebből olyan erő árad, amely minden nehéz helyzetben győzelmet arat! Olyan öröm fakad belőle, amely minden szomorúságban fölemel és békét ad. Jézus bennünk akar élni, fogadjuk el!

Katona István: A lelki élet forrása a Szentlélek

Keresztes Szent János három szakaszt különböztet meg a lelki életben: a megtisztulást, a megvilágosodást és az egyesülést. A megtisztulásban Isten és a világ ütközik egymással. Az embernek meg kell harcolnia szívében azt, hogy ki legyen az első: Isten vagy a világ?! Péter apostol már több hónapja követte Jézust, mégis megdöbbent, amikor azt hallotta, hogy le kell mondania mindarról, amije van (Lk 14,33). Az ember a földhöz ragadt gondolkodása miatt mindig méricskél, mit kapok azért, amit adok. Péter kicsit nyersen meg is kérdezi Jézustól: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk… mi lesz a jutalmunk?” (Mt 19,27) Jézus alkalmazkodott ehhez az egyszerű gondolkodáshoz, és azt mondta „száz-annyit”. Mondhatott volna többet is, mert a természetfeletti értéke végtelenül felülmúlja a mulandó dolgokat. De ezt csak a Szentlélek világosságában tudjuk felfogni. A Lélek tanít meg bennünket arra, hogy felismerjük a különbséget az anyagi és a szellemi dolgok között. A Lélek adja meg az erőt, hogy a lelki értékeket soha ne adjuk fel az anyagi dolgok miatt. 

1. Szentlélekkel telve. Érdekes megfigyelni a hét diakónus kiválasztását. A Pünkösd utáni hetekben az apostolok munkatársakat kerestek. A kiválasztás mértéke: „jóhírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt” legyen (ApCsel 6,3). Miről lehetett őket felismerni? Arról, hogy szíve vágya volt Jézust szolgálni. Annak örült, ha valamit tehetett Isten dicsőségére. Nem kellett rábeszélni a jóra, hanem csak rámutatni a lehetőségre, és máris cselekedett. Nem engedte magában eluralkodni a lustaságot, önzést, közömbösséget – mert a szívében égett a Szentlélek tüze. Keresztes Szent János ezt a szakaszt megvilágosodásnak mondja. Az ember itt már nem alkudozik Istennel és a bűnnel, nem ingadozik a kettő között, mert döntött Isten mellett. Teljes szívvel szolgálni akarja Jézust. Ez a Szentlélek nagy ajándéka. Aki megkapta a világosságot, annak szívében kiárad az Isten iránti szeretet (Róm 5,5) – írja Szent Pál.

2. Az egyesülés útja. Péter apostolnak van egy erre vonatkozó mondata: „tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívott titeket” (1Pét 2,9). Amikor a fiatalok igaz szerelemből összeházasodnak, akkor megajándékozzák egymást figyelemmel, gondoskodással és szolgálattal. Amikor elmennek dolgozni, az a tudat van bennük, hogy „én a kedvesemhez tartozom.” Munka után milyen jó lesz, ha újra találkozhatok vele. Ez a tudat olyan erős tud lenni, hogyha valamilyen kényszerű ok miatt el kell szakadniuk, ez életben tartja őket. Akik megjárták a gulágot – a szibériai kényszermunkatábort -, azok azt mesélték, hogy a legnagyobb szenvedésben is az adott erőt, hogy otthon várja őket a szerető feleség. Erre hív bennünket Isten. Hogy legyünk egészen az Övé. Hogy úgy járjunk-keljünk a világban, mint akik Hozzá tartoznak.

3. Isten annyira szeret téged, hogy szeretne örökké eggyé válni veled, ami a te boldogságod forrása. Hiszen csak az tehet boldoggá, amiben szeretet van. Ez a szeretet vezette Jézust egész földi életében. „Én mindenkor azt teszem, ami neki (az Atyának) kedves” (Jn 8,30) – mondta tanítványainak, hogy ők is eltanulják ezt a szemléletet. Jézus eljövetelének az egyik célja, hogy belevonjon bennünket az Atyával való kapcsolatába. Ezt műveli bennünk a Szentlélek. Ez olyan nagyszerű élet, amely felülmúl minden mást a világban! A világ sokszor megcsalja, megalázza, elnyomja, kihasználja az embert. Elveszi azt a maradék reményt is, ami megmaradt a gyermekkorból a felnőtt korra. – Ezért van olyan nagy szükségünk a Szentlélekre. Ő újraéleszti bennünk a reményt, megnyitja szívünket a boldogságra, megízlelteti velünk Isten édességét. A százannyi, amit Jézus Péternek és tanítványainak ígért, már most valóra válhat. Már most megtapasztalhatjuk a Szentlélek által Isten közelségét. Ezért imádkozik az Egyház, hogy Pünkösd ünnepe személyes pünkösd legyen és megtaláld boldogságodat Istenben.

Katona István: A feltámadt Jézussal szeretnénk találkozni

A feltámadás ünnepére készülünk. Mint az első tanítványok, szeretnénk mi is tiszta szívvel a feltámadt Jézussal találkozni, és Vele együtt örvendezni. De ez csak akkor valósulhat meg, ha elvetjük bűneinket. Nem tudunk Jézusnak örülni addig, amíg jobban vonz bennünket a harag, a gazdagság, a hatalom és a tisztátalanság. Nem tudjuk a Szentlélek világosságát befogadni, és fölismerni az Urat, amíg elhomályosítja látásunkat a világ. Ezért kell imádságos szívvel végiggondolni életünket, hogy milyen vágyak kormányoznak bennünket. Ha megtisztul a szívünk, akkor felszabadul bennünk az élet, Jézus élete. Ez pedig a boldogság élete. Mert a boldogság ma is – éppen úgy, mint régen – Isten szívéből fakad. Hiába szerezzük meg a világ minden játékát, ha távol vagyunk az Úrtól, a szívünk üres marad. Hiába van számítógépünk, autónk, okos telefonunk, videólejátszónk – ezek nem tesznek boldoggá. Soha nem volt még annyi szomorú, közömbös, haragos, keserű ember a világon, mint ma. Miért?

Miért nincsenek lángolószívű emberek? Miért nincsenek a feltámadt Jézus elé siető lábak? Miért nincsenek ragyogószemű fiatalok? – Hiszen az Isten „tegnap, ma és holnap ugyanaz” (Zsid 13,8). Isten ma is megragadó szépség, szívet betöltő jóság, lendületet adó erő… csupa ragyogás és öröm. Miért nem megyünk Hozzá? – Mert a bűn ott rejtőzik a szívünkben. Talán soha nem volt még a bűn olyan ezerarcú valóság, mint ma. Talán soha nem volt még olyan alattomos, ravasz és agresszív, mint ma. Soha nem voltak még olyan hatalmas szövetségesei és eszközei, mint ma. Éppen ezért, ha meg akarunk maradni a mi Urunk, Jézus mellett, akkor fel kell ismernünk a bűn gonoszságát. Le kell rántani a bűn álarcát és szembe kell nézni vele. Mert az álarc mögött romlás van és halál.

Az első zsoltárban azt olvashatjuk, hogy aki „az Úr törvényében leli a kedvét, az olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét” (Zsolt 1,3). Aki Isten akarata szerint él, annak az élete a legnagyobb veszedelmek között is erős marad és értéket teremtő. Aki pedig a bűn útján jár, annak lehet, hogy az első lépések érdekesnek tűnnek, de utána jön a keserű csalódás. Így történt ez a tékozló fiú esetében is (Lk 15,11-32). Amikor elfogyott a pénze, barátai elhagyták és ott találta magát a disznók vályújánál. Amikor elfordult a bűntől és visszatért otthonába, atyja szerető ölelése várta. Ez az emberi élet legszebb élménye, amikor a megérdemelt büntetés helyett az irgalmas szeretet elfogadásával találkozunk.

Az ószövetségi törvények fontosak voltak a maguk idejében, de azokat át lehetett lépni. Amikor Isten Fia eljött és meghalt értünk a kereszten, ezt már nem lehet kiiktatni a történelemből. Lehet, hogy ma sokan megtagadják Őt, lehet, hogy sokan pogány módon élnek, de mindezek mellett ott vannak azok, akiknek a szeme felragyog, ha Jézus nevét hallják, és készek az életüket is odaadni érte. Milliók és milliók élnek ma a földön, akik felfedezték az Evangélium szépségét és befogadták Jézust a szívükbe. Pontosan úgy, ahogy az első időkben történt: a vámos Zakeust meglátogatta Jézus. Ez a látogatás az isteni irgalom kiáradása volt, mert Zakeus elfordult a bűntől, és vagyonát odaadta a megkárosított embereknek. Jézus irgalmas szeretete által a vakok láttak, a bénák meggyógyultak, a leprások megtisztultak, a halottak feltámadtak, a bűnösök új életre keltek. Ennek az isteni irgalomnak a legnagyobb tette az Eukarisztia és a kereszthalál. Jézus tudta, hogy mennyire gyengék vagyunk, tudta, hogy mennyire kész a hűtlenségre a szívünk. Ezért adta szent testét ételül és szent vérét italul. A szentáldozásban mindennap megtapasztalhatjuk az Úr irgalmát! Azt, hogy szeret minket, azt, hogy botlásainkkal együtt elfogad, hogy velünk van és segít nekünk!

Húsvétra készülünk! Szeretnénk találkozni a feltámadt Jézussal, úgy, mint az apostolok. Fel akarjuk venni a harcot a bűnnel, hogy szabadok legyünk. Szabadok a boldogságra és a szeretetre. A közömbös, értékromboló világban a Szentlélek erejében akarunk élni, és így készülni az „új ég és új föld” (Jel 21,1) elfoglalására, amit Isten készít nekünk.

Katona István: Isten találkozni akar veled!

Beléptünk az új évbe, a titokzatos 2012-be! Több könyv is megjelent a múlt évben erről az évről. Egyik világméretű eseményeket, katasztrófákat, háborút, pénzügyi válságot jövendölt – a másik mindezeket cáfolta. Egyik félelmet ébresztett és aggodalmakat – a másik megnyugtatott és békét adott. Melyik az igazi? Valóban történik majd valami nagy esemény, vagy minden marad a régiben? A feleletet akkor találjuk meg, ha Isten oldalára állunk, ha belépünk a hit világába, és rábízzuk életünket arra, aki kezében tartja az egész világ sorsát. Nála mindig biztonságot találunk, mert Ő végtelenül szeret bennünket, és azon dolgozik, hogy boldogok legyünk. Minden hatalom és minden bölcsesség benne van. Ezért fontos, hogy ebben az évben találkozzunk Vele: igazán, mélyen, egzisztenciálisan…

Mindennapi életünkben is elő­fordulnak olyan találkozások, ame­lyek megváltoztatják sorsunkat. Egy fiatal, aki már évek óta drogozott, elment Medjugorjébe, és megtérve jött haza, édesanyja nagy örömére. – Másvalaki kórházba került kivizsgálásra, és minden nap elővette a rózsafüzért és imádkozott. Betegtársa kérte, hogy tanítsa meg rá. Megtanulta és minden nap elimádkozta. Nagy békessége lett, pedig rettegett a haláltól. Két hét múlva meghalt. A harmadik találkozott az utcán a barátnőjével, aki elvitte a Szentlélek-szemináriumra. Egy hónap se telt el, mintha kicserélték volna – pedig öngyilkossági gondolatok kísértették. Ezekben a találkozásokban felfedezhetjük a kegyelem működését. Isten találkozni akar az emberrel. Aki figyel, aki megnyílik előtte, annak megújul az élete.

1. Jézus a király: Zakariás prófétának van egy jövendölése a Messiás királyról (Zak 9,9): „Közeleg királyod, igaz és győzedelmes… békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig.”– Ebben az Igében a győzelem a rossz fölötti győzelmet jelenti. Bármi történjék ebben az évben, ami fájdalmat okoz vagy félelmet kelt bennünk, gondoljunk arra, hogy Jézus már győzelmet aratott fölötte. Az Ő királysága abszolút hatalmat jelent, a föld minden gonoszsága megsemmisül előtte. Ha ebben hiszünk, akkor megerősödünk. Ha hiszünk, akkor győzelmet aratunk minden rossz fölött.

2. Lélek szerint élni. Ezért mondja Pál apostol, hogy éljünk a Lélek szerint. Mert ha Isten Lelke van bennünk, akkor életet hordozunk, és életet adunk (Róm 8,9). Elisabeth Kübler Ross pszichiáter írja egyik könyvében, hogy minden ember magában hordoz egy Hitlert és egy Gandhit. A kegyetlenséget és a szelídséget; az erőszakot és a jóságot. Az ember szabadon választ, hogy melyik utat kövesse. A keresztény emberben megvan az az erő – a Lélek ereje –, amely legyőzi a bennünk levő kegyetlenséget és erőszakot. Isten Lelke életre kelti bennünk a szelídséget és a jóságot. Ezért olyan fontos, hogy ebben az évben is a Szentlélek vezessen bennünket. A mai világban sokan vannak azok, akik test szerint akarnak élni. Kedvüket lelik abban, hogy ösztöneiknek szabad folyást engedjenek. Kegyetlenség, harag, ellenségesség, alkohol, paráznaság tölti ki az életüket. A legnagyobb baj, hogy nem is akarnak mások lenni, beletörődtek a gonoszságba. Ezt a világot már csak a Szentlélek tudja megmenteni. Olyan mélységekbe zuhant, amelyből csak Jézus tudja kiszabadítani.

3. Jézus megerősít. A Máté evangéliumban van egy kedves megszólítás: „Jöjjetek hozzám, én felüdítelek benneteket” (Mt 11,25). Amikor a fáradt vándor a nagy melegben friss forrást talál, ez nagy öröm a számára. Így akar Jézus is bennünket felfrissíteni. Nem érdemes a világ kiszáradt kútjait keresni szomjúságunk csillapítására, amikor itt van előttünk Jézus. Elküldi nekünk a Szentlelket, ahogy apostolainak is elküldte, hogy megerősítsen és felfrissítsen. Nem kell mást tenni, mint elhagyni a bűnt, elengedni a rossz szokásainkat, és engedni, hogy a Szentlélek újjáteremtse szívünket.

  

Katona István: Az Úr dicsősége beragyogta őket (Lk 2,9)

A teremtéskor Isten fénye beragyogta a világot. Ez a fény az Úr bölcsességéből fakadt. Ez a fény az elrendezés fénye volt. Mindennek megvolt a célja, a csillagoknak adva volt a kijelölt pályája, az ember tudta, hogy miért él. Ebből fakadóan mindent átjárt az öröm és a béke. A feladatok, a napok egymásra épültek és csodálatos harmóniát alkottak. Az ember, a természet és Isten mindenben együttműködtek. Ezt a rendet irigyelte meg a sötétség és támadásba lendült. Első áldozata az ember volt. A bűnbeesés által széttört a harmónia, az ember lelke elsötétült. Fellépett az erőszak, a gyilkosság (Káin), az irigység, a félelem és a hatalomvágy. Az állatok egymásra támadtak, vad viharok alakultak, és az idők folyamán a népek háborút indítottak egymás ellen. A sötétség elterjedt az egész földön. Amikor már úgy látszott, hogy végleges győzelmet arat, eljött a fény, és legyőzhetetlenül felragyogott a betlehemi éjszakában. Először a legkisebbek vették észre: az Úr dicsősége felfénylett előttük! Elindultak és megtalálták a fény forrását: az isteni Gyermeket. Jézus rájuk tekintett és megváltozott az életük. Szegénységük ellenére határtalanul boldogok lettek. Aki befogadja ezt a fényt, az mind boldog lesz. Hogy is mondta az angyal? 

1. „Királyságának nem lesz vége” (Lk 1,34). A megtestesülés olyan, mint egy fényszóró. Bevilágítja a jövőt, és megvilágítja a múltat. Isten öröktől fogva létezik. Még nem volt föld, nem voltak csillagok, csak egyedül Isten. Élt benne egy terv, hogy megteremtse az univerzumot. Megteremtette a földet, madarakat, halakat, sokféle állatot és növényeket, szép virágokat, és végül megteremtette az embert. Öröm és bánat, küzdelmek és győzelmek, összeomlás és újrakezdés egymást váltotta. Évmilliók teltek el, míg végül Isten emberré lett. „Krisztusban, mint főben, összefoglalt mindent, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,9). Ez a mondat óriási igazságot nyilatkoztat ki! Azért lett a világ minden szépsége, hogy Isten megszülessen, hogy Jézusnak méltó lakóhelye legyen. Azért született meg Jézus, hogy az ember isteni életet élhessen. Hogy megismerje és befogadja mindazt a szépséget, jóságot és igazságot, ami Istenben van. És hogy ezáltal boldog legyen. Hogy is mondja János apostol? 

2. „Aki befogadta, annak hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen!” (Jn 1,12) Szabadságunkban áll, hogy Isten fiai legyünk. Ez a legnagyobb lehetőség, amelyben átélhetjük méltóságunkat. Ebben a célban világosodik meg az emberi élet gazdagsága. Ha éjjel az erdőben a zseblámpát felkapcsoljuk, néhány métert látunk magunk előtt. De amikor reggel felkel a Nap, beragyogja az egész tájat. A pszichológia, filozófia és más tudományok olyanok, mint a zseblámpa. Általuk valamit megláthatunk a sötétben. De a nagy összefüggéseket, a végső dolgokat, az élet örök beteljesülését csak a kinyilatkoztatás fényében láthatjuk meg. Isten Igéjéből ismerhetjük meg a legfontosabbat: hogy szeret az Isten, és azért jött el, hogy magával vigyen csodálatos or­szágába. 

3. Isten hívása választ vár! Amikor az angyal elmondta Máriának Isten hívását, ő ezt válaszolta: „Történjék velem a te szavaid szerint” (Lk 1,38). Igent mondott a felfoghatatlan ajándékra. Ezt az ajándékot – Isten hívását – nem mindenki érti meg. Pál apostol azt írja: „Az érzéki ember nem fogja föl, ami Isten Lelkéből ered” (1Kor 2,10). De ki az érzéki ember? Az, aki érzékeivel teljesen belegyökereződik a materiális világba. Ez a mai világ – fogyasztói társadalom – legnagyobb veszedelme. Félretenni mindent, ami hit, vallás, erkölcs, család, lélek, nemzet – és hajszolni mindazt, ami pénz, hatalom, élvezet, karrier, dicsőség. Ez az irány lefelé vezet. Zuhanás a káoszba. 

 

Katona István: A megbocsátás gyógyító ereje!

 

Katona István: „Mint szarvas a forrásvíz után…” (Zsolt 42,4)

Katona István: Gyógyító Szentlélek, jöjj!

Isten legkedvesebb teremtménye az ember. A teremtés után azt szerette volna, hogy mindig bensőséges kapcsolatban legyen vele. Ez a kapcsolat boldoggá és teljessé tette az embert. Már az ébredés első pillanatában kereste az Urat, hogy beszélgessen vele. Arcának látványa örömmel töltötte el. – A bűnbeesés tragédiája azt eredményezte, hogy az ember nem lelte örömét az Istennel való találkozásban. Sőt, félni kezdett tőle, ezért elrejtőzött előle (Ter 3,8). – Pontosan ez az ember helyzete ma is. Miért rejtőznek el sokan az Isten elől? Miért nem tud örvendezni sok ember az Isten jelenlétének? Mert bűnben él! Mert akarata meg van kötözve a bűnnel! – Sokan nem gondolnak arra, hogy ez a földi állapot bepillantást enged a halálon túli életbe. Mert igaz az a megállapítás, hogy földi életünk nem más, mint megkezdett mennyország, vagy megkezdett pokol. Aki bűnben él, és menekül Istentől, a halála után is menekül tőle. Nem képes Istent dicsőíteni és szeretni, mert egész életében szemben állt vele és nem bánta meg bűneit. Az ő számára a szentek társasága és öröme elviselhetetlen lenne – ezért Isten ad nekik egy másik lehetőséget, ahol a hasonlók között lehet. Az önvád, a keserűség, az üresség, az unalom, a reménytelenség, a céltalanság, a gyűlölet – ezek a kárhozat jellemzői. Aki ezekben él itt a földön és nem menekül Jézushoz, ez válik örökkévalóvá számára a halál után.

1. Ezekiel azt írja: „Kihozlak titeket sírjaitokból” (Ez 37,12). A bűn által a halál állapotába kerül a lélek. Ebben az állapotban a sötétség uralkodik. Az ember nem látja életének célját, nem keresi Isten kegyelmének világosságát, azt gondolja, hogy ez az állapot jó. A gonosz lélek rabságban tartja az ilyen szívet. Ellenállást és gyűlöletet csepegtet a szívbe az imádsággal és minden Istennel kapcsolatos dologgal szemben. Isten annyira vágyakozik az ember lelke után, hogy a legnagyobb mélységbe is lehajol, hogy megmentse őt. Jézus a „jó Pásztor, aki életét adja a juhokért” (Jn 10,15).

2. Pál apostol azt írja a római levélben, hogy Jézus „életre kelt benneteket a Lelke által.” A Szentlélek műveli bennünk az életre kelés csodálatos folyamatát. Aki meghalt, az nem tudja magát életre kelteni. Aki a bűn miatt elszakadt Istentől, nem tud a saját erejéből visszatérni. Egy felülről jövő új életre van szüksége. Az új élethez új életforrásra van szükség. Nagy tévedés azt gondolni, hogy elég a bennünk levő természetes jót erősíteni. A mai magyar társadalom (és az egész liberális Európa) ebben a tévedésben él. Sőt, ebbe fog belebukni, ha továbbra is elutasítja a természetfeletti erőforrást. Minden ember mellé nem lehet rendőrt állítani. Ha az ember szívében nincs meg az isteni kegyelem ereje, akkor zuhan lefelé a bűn sötétjébe. – Az új életet egyedül a Szentlélek tudja megadni. A magyar népnek elsősorban a Szentlélekre van szüksége! A Lélek tudja a halott szíveket életre kelteni, a Lélek képes a szív sivatagában virágokat teremteni, hogy minden daloljon és ujjongó örömet sugározzon (Zsolt 108,2; 147,1-2).

3. Jézus húsvét hajnalban világra szóló győzelmet aratott. A korlátlan isteni hatalom és a határtalan szabadság lépett elő a sírból. Nem számítottak már a hatalmaskodó főpapok, nem számítottak a római katonák, itt a legyőzhetetlen isteni élet jelent meg Jézusban. Ez minden embernek reményt ad. Aki Jézushoz kapcsolódik, az részesülhet ebben a győzelemben. Aki Jézusnak adja a szívét, a legnagyobb mélységből is kiléphet. – P. Tillich azt írja. „A keresztény üzenetet a mi korunk számára az ÚJ TEREMTÉS-ben lehetne igazán összefoglalni. Hogy mi Krisztusban új teremtés lettünk. Szenvedélyünkké kellene válni, hogy ezt az új életet minden dimenziójában felkutassuk és átéljük. Jobban kellene, hogy nyugtalanítson bennünket ennek a kérdése, mint bármilyen technikai vagy biológiai felfedezés.” – Ennek fényében a feltámadás nem valamikor történt, hanem most történik. Abban a pillanatban, amikor a szívedet átadod Jézusnak, abban a pillanatban, amikor befogadod a Szentlelket, feltámadtál! Részese vagy az új teremtésnek. Elindult benned az új élet, a legyőzhetetlen jézusi élet. Ez egy akkora ajándék, ami többet ér minden aranynál, ezüstnél, vagy a világ minden kincsénél. – Jézus itt áll az ajtód előtt és kopog (Jel 3,20), s ha szabadon döntesz mellette, neked adja győzelmét és a Szentlélek örömét!

 

Katona István: Öleld át a keresztet!

Nem elég, ha értelmünkkel felismerjük Isten létezését, hanem az is fontos, hogy vágyódjunk a közelében lenni. Nem elég, ha tudunk gondolkodni, hanem az is kell, hogy az ember gondolatait betöltse Isten ismerete, és vágyódjon a jóra és az értékre. A Nagypéntek felelet arra az öntudatlan kérdésre, amely ott szunnyad évezredek óta minden emberben: mit tegyek, hogy megismerjem Isten szeretetét. A Nagypéntek azt feleli: lépj oda a kereszthez és öleld át!

Az ámuló ember alig akarja elhinni, hogy az Isten-ember érte áldozta fel az életét. Aki belenéz a haldokló Jézus szemébe, az megrendül az isteni szeretet izzó tüzétől és megváltozik. Ahogy a kemény római százados is ránézett és megváltozott. Kimondta, amit előtte lehetetlennek tartott: „Ez valóban az Isten Fia volt!” (Mt 27,54)

1. Jézus szabadságot hozott! Az ószövetségi próféták, amikor a Messiás eljöveteléről írnak, győzelemről, a szabadság öröméről szólnak. Miért kell nekünk a kereszt közelébe mennünk? Miért kell keresztet helyezni lakásunkba, vagy az utak mellé? – Hogy betöltse szívünket a szabadulás örömével! Mert Jézus pontosan azt teszi ma is, amiről az ószövetségi próféták írtak: SZABADÍT! Megszabadít a rossz utaktól, és visszavezet az Atyához. Ma is begyógyítja a fájó sebeket, a szívet ma is betölti békével és gazdagsággal. – Jézus közelében ajándékul kapjuk a szabadulást. Mindenki mástól szabadul meg. Van, aki megszabadul az élet félelmeitől; van, aki a bűn okozta keserűségtől szabadul meg; van, aki megszabadul a haragtól, gyűlölettől; van, aki megszabadul a reménytelenségtől, vagy a sátán uralmától. De csak azokat tudja megszabadítani, akik HITTEL hozzá fordulnak. Akik számára a kereszt nem egy fadarab, hanem a személyes Isten szeretetének legnagyobb jele. A győzelem szimbóluma, amely a világ végéig hirdeti, hogy a jóság győzni fog minden gonoszság fölött.

2. Újjáteremt! Pál apostol a kolosszeiekhez írt levelében azt írja, hogy: „Emberi testében kiengesztelt a halál által, hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen színe előtt” (Kol 1,22). Az újjáteremtés, vagy újjászületés nagyobb történés, mint a szabadítás. Mert itt egy konkrét tapasztalati valóság hatol be az ember tudatába. Aki lelkében átéli az új életet, az másként látja a világot. Betör az életébe a szellemi élet dinamizmusa. Olyan lesz a szíve, mint az áradó folyó, vagy lángoló tüzet érez bensőjében, ami sürgeti, hogy szóljon, cselekedjen Isten ügyében. Ha valaki nem így érez, akkor az nem született újjá. Ismerhetjük a mai kor tudományát, filozófiáját, informatikáját, de ez mind kevés. Nekünk újjászületés kell, amit csak Krisztus tud megadni. Nekünk oda kell menni a kereszthez, és kérni az új életet a Lélek által. A húsvétnak ez az üzenete minden ember felé: Krisztus meghalt érted, hogy befogadd a feltámadt életet. Ez a legtöbb, amit az ember a földi élete folyamán el tud érni.

3. Dicsőítsd az Urat! Az utolsó vacsora terméből kihallatszott az apostolok öröméneke húsvét reggelén. Amire nem is mertek gondolni, az most valósággá vált. Jézus előttük áll, ragyogó fiatalságában, mosolyogva, a győzelem örömével. Lenyűgöző lehetett ez az első találkozás! – Ezek az egyszerű halászok megtanítanak bennünket egy nagy bölcsességre. Az Isten megtapasztalását nem lehet magunkba zárni. Ki kell mondani a dicsőítésben, hogy mások szívét is lángra gyújtsa. Amikor dicsőítő imát mondunk, valami megváltozik bennünk. Megnövekszik a hitünk, és behatol a tudatunkba, hogy Isten itt van, mindent megtehet, legyőzhetetlen, és mi az Ő gyermekei vagyunk. Az anyag szürkesége bennünket is szürkévé tesz. De ha valamit meglátunk az Istenből, akkor emberi létünk igazi távlatai tárulnak fel előttünk. A fény behatol a szürkeségbe.

Ez a húsvét üzenete: lépj közelebb a kereszthez, tapasztald meg szeretetét, hogy vele együtt föltámadj a győzelmes életre!

 

Katona István: A hit világosságában élni!

Az újévi elhatározások között szerepelhetne az is, hogy ebben az évben az Úr világosságában akarok élni. Ez azt is jelenti, hogy kerülöm a sötétség minden formáját, akár gondolatban, akár szóban vagy cselekedetben. – Néhány hónapja 30.000 fiatal gyűlt össze Rómában, Chiara (Luce) Badano boldoggá avatására. Két éven át küzdött a csontrákkal, míg végül 18 éves korában az Úr magához szólította. Mikor a torinói érsek meglátogatta a kórházban, azt mondta neki: „Csodálatos fény árad a szemedből.” Chiara így válaszolt: „Megpróbálom szeretni Jézust.” – Ez volt az ő életének fénye: minden körülményben, minden szenvedésben szeretni Jézust.

1. Vágyakozni a világosság után. Az embernek nem a sötétség a természetes közege, hanem a világosság. Vágyódik a fény után. Nem véletlen, hogy a rablás, támadás mindig a sötétség leple alatt megy végbe. Nem véletlen, hogy a lelki sötétség, ami megnyilvánulhat rosszindulatban, hazugságban, gyűlöletben, beteggé teszi az embert. Az ilyen emberek közelében nem érezzük jól magunkat. – Jézust azt mondta: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Az a fény, amely Krisztusból árad, fölszabadít és erőt ad. Leoldja a szorongás láncait, megerősít az élet küzdelmeiben, mert Isten legyőzhetetlen ereje ragyog fel benne. Ezért tudta mondani Chiara az édesanyjának halála előtt: „Mama, légy boldog, mert én is az vagyok!” – Szükségünk van erre a bátorságra, amely Krisztus világosságából árad felénk.

2. Megőrizni a világosságot. Nem elég meglátni Krisztus fényét, hanem be is kell fogadni, és meg is kell őrizni. Hogyan lehet megőrizni? Jézus azt mondja: „Tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek” (Lk 6,27). Pál apostol is ezt ajánlja: „Tegyetek jót egymással” (Ef 4,32). Mi rejtőzik ezek mögött a meglepő mondatok mögött? A sötétség legyőzése! Mert a harag, a békétlenség, a veszekedés, a gyűlölet – sötétség. Ezt a sötétséget kell legyőzni magunkban Krisztus világosságával. Az ember ösztönös természete mindig szeretne visszaütni, a haragra haraggal válaszolni. És ez így megy már évezredek óta. Ezért nem tud az emberiség tovább fejlődni. Ezt a sötét körforgást szeretné Jézus megállítani. Erre hív meg Téged is! Lásd meg a nagyobb értéket: ha legyőzöd a sötétséget, világosságban élheted életed.

3. Jézus nyomában járni. Amikor Jézus találkozott az első tanítványokkal, követésre hívta őket. „Jöjjetek utánam!” Ez a hívás valójában az egész gondolkodásra, életmódra, cselekvésre vonatkozott. Lehet, hogy a tanítványok az első nap még nem voltak ezzel teljesen tisztában. De ahogy telt az idő, egyre jobban felismerték, hogy át kell alakítani a birtokló gondolkodásukat a Jézus-i adásra és szolgálatra. Megfigyelték, hogy Jézus milyen megdöbbentő szelídséggel reagált a legnagyobb indulatra is. Názáretben, mikor a zsinagógában szemrehányást tett az embereknek hitetlenségük miatt, akkor megragadták, hogy letaszítsák egy szakadékba a város szélén. Az apostolok izgatottan figyeltek. Jézus megfordult és a szeretet végtelen szelídségével végignézett az embereken és sértetlenül áthaladt közöttük. Senki sem mert hozzányúlni. A világosság legyőzte a sötétséget. – Néha nehéz megőrizni a nyugalmat, néha kellemetlen helyzetekbe kerül az ember, néha nehéz emberekkel kell együtt dolgozni – de akkor is érvényes, hogy a sötétséget csak a világossággal lehet legyőzni. A veszekedés, a kiabálás, a másik megalázása, a durvaság, nem segít. – Honnét vegyük ehhez az erőt? Jézus honnét vette? A szívében levő végtelen szeretetből. De még volt valami más is. A mennyei Atyával való bensőséges kapcsolatból. Mert amikor éjszakánként kiment a szabadba imádkozni, akkor kiöntötte előtte a szívét. Mindent elmondott Neki. Elmondta a názáretiek lázadását, és elmondta, hogy ez mennyire fájt neki. Hogy pont azok, akik között felnövekedett, az életére törtek. Ezekben a beszélgetésekben az Atya megvigasztalta Őt. Elárasztotta szeretetének fényével, megerősítette őt, hogy a holnapi küzdelmet is vállalni tudja. – Az ima világosságot ad. „Imádkozni annyi, mint Istenben lenni” (Carretto). Ő az, aki megérint a simogató széllel, Ő oltja szomjadat a friss vízzel, Ő csillapítja éhségedet a puha kenyérrel. Vele kapcsolatban lenni állandó világosságot, békét és örömöt jelent. – Ezt akarjuk egész éven át, és ezt kívánjuk minden kedves Olvasónknak!

 

Katona István: "Nem elég fellobogni..."

A feltámadt Jézussal való találkozás hatalmas örömmel töltötte el a tanítványokat. Szívük megtelt bátorsággal: "Újra itt a Mester", újra itt van az, aki gondoskodik rólunk, aki vezet minket, akihez tanácsért fordulhatunk. Jézus azonban szelíden, gyöngéden fölkészítette őket arra, hogy nemsokára eltávozik tőlük, de nem hagyja magukra őket. Elküldi maga helyett a Lelket, aki tanácsot ad, vigasztal, megtanít minden igazságra, vezet és védelmez. Lelkükre kötötte, hogy addig ne távozzanak Jeruzsálemből, amíg a Lélek el nem tölti őket. Mintha azt mondta volna, nem elég, hogy láttátok csodáimat, nem elég, hogy hallottátok tanításomat, nem elég, hogy lelkesedtek, még más is kell. Eszembe jut egyik kedvenc versem, Váci Mihály: "Még nem elég" című verse.

"Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!"

Az első pünkösdkor a tanítványokban fellobbant a tűz, és ez elképesztette a farizeusokat és később a pogányokat. Ez a tűz olyan erőt sugárzott, hogy a főtanács élet-halál urait is félelem töltötte el (ApCsel 4,13). Ez a tűz égett bennük egész életükön át. Ez vezette őket a vértanúságra. Életük árán is hűségesek maradtak Jézushoz!

"Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
Elöl indulni el!"

Hogy mit jelentett az apostoloknak kiszakadni a szigorú, zsidó vallási rendszerből, alig tudjuk elképzelni. Talán akkor érezzük meg, hogy ez mit jelentett, amikor Pál apostol megtért és hirdetni kezdte Damaszkuszban Jézus Messiás voltát, s erre a farizeusok az életére törtek (ApCsel 9,23). Menekülnie kellett előlük, hogy másutt is hirdetni tudja az evangéliumot.
Elpogányosodó világunkban bátorság kell kilépni a tömegvélemény szorító bilincseiből és ragaszkodni az evangélium értékrendjéhez. Bátorság kell az egyetemen azt mondani, hogy én másként gondolkodom az ember származásáról, a lélek halhatatlanságáról, az abortuszról, az erkölcsi értékekről, mint a "hivatalos"-nak, vagy "modern"-nek mondott álláspont. Kilépni, akár egyedül is, és vállalni az igazságot, ehhez férfiasság kell, ehhez jellem kell!

"Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!"

Az apostolok kiegyensúlyozott egyéniségét igazolja az a tény, hogy a Szentlélek tüzét nem zárták be egy kis közösségbe, hanem tanúságot tettek róla mindenhol. Jeruzsálem lakói (ApCsel 2,41) háromezren befogadták a Lélek tüzét. A Lélek az, aki formát tud adni az anyagnak. A Lélek azért jön, hogy átformálja a világot. A vágy, az akarat, a tevékenység szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha ezt a kapcsolatot szétszakítjuk, az egész hamissá válik, sőt képmutatássá. A vágynak az a célja, hogy ösztönözze az akaratot. Az akarat diadala az, amikor legyőzi az ember lustaságát, félelmét, közömbösségét és rávezeti a tevékenységre, a jó megtételére. Ez állandó önnevelést igényel, hogy ne legyenek elvetélt vágyaink, halvaszületett ötleteink. Ha jóra törekvő vágyainkat sikerül cselekvésbe vinni, ez személyiségünk fejlődéséhez vezet. Sok emberrel találkoztam, akik éveken át halogatták szentgyónásukat. Mikor végre a Lélek ösztönzésére megtették, felszabadultak, örömöt sugárzók lettek. Bárcsak minden jószándékot el tudnánk vinni a beteljesüléshez!
A lelkesedést mindig bele kell vinni a cselekvésbe, legyen az ima, betegápolás, gyermekgondozás, tanító, gyógyító vagy bármely munka. Ekkor válik igazzá és értékké, amely gazdagít és gazdaggá tesz.

"Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj
Szeress, szenvedj, remélj!"

Az apostolok a Lélek tüzében azonnal felismerték, hogy miért éljenek! Nem volt már számukra kérdés, hogy hogyan egyeztessék össze a halász-mesterséget az evangelizációval. Akiben nincs tűz, az nem tudja eldönteni, hogy miért éljen. Szomorúság, tétovaság, bizonytalanság őrli az idegeit napról napra. Az egyik legveszélyesebb lelki állapot az üresség, az unalom, a céltalanság. Ez képes elsorvasztani az akaratot és elpusztítani a személyiséget. Ezért olyan fontos, hogy a Szentlélek eljövetele beteljesítsen, új vágyakat adjon, bátor akaratot és lendületes tevékenységet hozzon létre benned.