Legújabb újság 

 

A Marana Tha újság 2019. november-decemberi számának tartalmából

 

Katona István: Isten szeretet-üzenete

A Karácsony olyan, mint egy üzenet: SMS Istentől! Ez az üzenet minden embernek szól! A tartalma rövid: gondolok rád – szeretlek! Mindent megteszek azért, hogy boldog legyél. Bízzál bennem, én szabaddá teszlek téged. Engedd meg, hogy elmenjek hozzád személyesen és veled legyek! – A szentmise valójában a mi válaszunk Isten üzenetére. Az oltáriszentségben hozzánk jön és akkor személyesen elmondhatjuk neki: Köszönöm, Uram, hogy szeretsz, köszönöm, hogy már a világ teremtése előtt gondoltál rám. Szeretnék a Te utadon járni! Így a szentmise életünk részévé válik. Nem életidegen szertartás, hanem személyes beszélgetés azzal, aki életét áldozta értem. Sőt, minden szentmise egy lépés a beteljesülés felé, amikor együtt leszünk Atyánk országában, amikor színről-színre látjuk azt, aki mindennél jobban szeret minket. A karácsony ezt a nagy pillanatot elővételezi.

1. Örvendjetek!

Izajás próféta örömre buzdít bennünket. A próféta azt is megmondja, hogy miért. „Mert az Úr eljött, hogy megmentse népét.” Az üzenet minden sorában a segíteni akaró Isten képe rajzolódik elénk. Valóban, annyira nagy a baj, hogy isteni segítségre szorulunk? Az emberi gőg az első pillanatban visszautasítja ezt a gondolatot. A mai ember büszkén azt mondja: „Meg tudok állni a magam lábán, nincs szükségem Isten segítségére!” Ugyanakkor nem veszi figyelembe azt, hogy itt szellemi dolgokról van szó. A mennyei királyságról, Jézus befogadásáról, az örök életről. Igaz ugyan, hogy a mai ember tud felhőkarcolókat és űrhajót építeni, de nem tudja az ördög kísértését legyőzni. A bűn vágya elragadja őt és Isten nélkül sötétségbe zuhan. A lelke mélyén nem tudja felépíteni Isten Országát, mert annak terve Istennél van. Ő pedig annak adja oda, aki hisz benne és szereti őt. A karácsony azt hirdeti, hogy Isten eljött közénk, hogy kinyilvánítsa szeretetét és megajándékozzon az istengyermekség örömével. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e ezt a nagy ajándékot.

2. A hit által

Pál apostol azt írja, hogy a karácsony a hit ünnepe. Mert hit nélkül csupán fenyőfa-ünnep lenne vagy Mikulás-ünnep, mint Amerika némely városában. Pál azt írja, hogy az a gyermek, aki a jászolban nyugszik ott Betlehemben, a „mindenség örököse, akiben felragyog a teremtett világ szépsége, az Atya képmása, aki fönntartja a mindenséget.” Milyen hatalmas mondatok! Sejtjük, hogy akinek a szívében ez a hit él, az részese lehet Isten erejének. Mert a hit lelki/szellemi kapcsolat a mindenség Urával. Az űrhajó nem tudja elhagyni a földet, ha nincs benne üzemanyag. A gravitáció visszahúzza, tehetetlenné válik. – Ilyen az ember élete is. Kell egy erőforrás, amelyből lehet meríteni. Ezt adja meg a hit. Amikor most karácsonykor szemléljük a betlehemi gyermeket, imádságos szívvel valljuk meg hitünket: „Hiszem, hogy Te Isten vagy, a mindenség Királya!”

3. Szívünkbe fogadjuk

Nem elég állni a jászol mellett, hanem közelebb kell menni hozzá. Nem elég szemlélni Isten szeretetének csodáját, hanem be is kell fogadni a szívünkbe. Ezért írja János apostol ezeket a meglepő szavakat, „akik befogadják őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” Befogadni azt jelenti, hogy ma döntök mellette! Ma elkezdem szeretni Őt! Ma elhatározom, hogy az Ő parancsai szerint fogok élni! – Ez a döntés a feltétele annak, hogy Ő megkezdje gyógyító és szabadító munkáját bennünk. Mert vannak bőven sebeink. A mindennapi életben szeretetlen megjegyzéseket, durva bántásokat, erőszakos támadásokat kapunk, félelmeket, betegségeket tapasztalunk… Hova mennénk, hogy ezektől megszabaduljunk? Az orvosok nem tudnak minden bajt meggyógyítani, a pszichiáterek képtelen új szívet adni. De a mi szerető Istenünk meghallgat minket és meggyógyít. Így ünnepeljük a kis Jézus születését!

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

 

Seres Béla SVD: Jézus születése (III/1. rész)

Miután Szent Erzsébet látogatásából Szűz Mária három hónap múlva visszatért, az angyal pedig biztosította Szent Józsefet, hogy a Szűzanya a Szentlélektől foganta Szent Fiát – József elfogadta a helyzetet. Szent József igaz, szent ember volt, nyugodtan mondhatjuk, hogy a Szentlélekkel telve volt a szíve-lelke, úgyhogy a Szentlélek tisztelőinek példaképe. Ő hitt a Szentlélekben, szerette a Szentlelket, a Szentlélek vezette Őt és sok szeretetet öntött lelkébe Jegyese, az Istenanya iránt.

A Szentlélek kegyelmével őrizte meg Ő is a szűzi tisztaságát a házasságban. Ezért bízta rá a Mennyei Atya két legnagyobb kincsét a földön: Jézust, az Ő Szent Fiát és az Istenanyát. A Szentlélek szeretetétől áthatva nemcsak megnyugodott, hanem még inkább szerette és tisztelte Szűz Máriát, most már nemcsak mint szűzi Jegyesét, hanem mint Istennek az Anyját. A Szentlélek kegyelmétől megvilágosítva a Szűzanya után Ő fogta fel legjobban, hogy milyen nagy méltóság és kiválasztottság, milyen nagy kitüntetés az, hogy Ő lehet az ígért Megváltónak, a megtestesült Isten Fiának a nevelőatyja és táplálója, gondozója.

Így tehát Szűz Máriának nyugodt, boldog adventje volt. Csendesen szemlélődött és szeretetteljes párbeszéde volt isteni magzatával. Sokat imádta Jézusát, kit igazán, teljes szívből szeretett. Sokszor mondogatta a Szentlélek szép szavait, amit Ő a szájába adott: „Az én szerelmesem az enyém és én az övé vagyok.”

Szűz Mária sokszor átelmélkedte a Szentlélek szép jövendöléseit, melyeket a próféták által mondott az eljövendő Messiásról. Hiszen Őt, mint kegyelemteljest, jobban megvilágította a Szentlélek kegyelme, mint a többi szenteket. A boldog ádvent elmúlt, amikor is népszámlálás híre érkezett. Így hát Szent József készülődött, hogy Betlehembe menjen, mert ősei városa volt. Szűz Mária is készülődött az Isteni gyermek fogadására.

Ez a népszámlálás Augusztus császár rendeletére történt. Szíriában Supicius Quirinus volt a helytartó és a népszámlálás szempontjából Palesztina is hozzátartozott. A mi időszámításunk téves a kezdetet illetőleg, mert a tudósok a történelmi adatokból következtetve mondják, hogy a Kr. e. 6. évet lehet venni Jézus születési évének. Az Úr Jézus szegényen akart születni és bizonnyal az isteni gondviselés által ment át Szent József Szűz Máriával Betlehembe, hiszen a Szentlélek Mikeás próféta által előre megjövendölte, hogy a Messiásnak Betlehemben kell születnie, ahogy a főpapok Heródes sürgetésére utána néztek, mikor a bölcsek napkeletről keresték a Messiást.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

 

Neil Velez: Jorge Borgas (New York City)

Soha sem mondom azt, hogy bele kell törődni, és soha nem beszélek pesszimistán. Soha nem fogadom el az emberek negatív körülményeit.

Az egyik nyáron egy Puerto Ricó-i család New York-i otthonában imádkoztam. A meghívottak között volt egy Puerto Ricó-i fiatalasszony, akinek daganat volt a fejében. Miközben imádkoztam érte, az Úr egy kezet mutatott nekem, amelynek ujjai egy V-t formáltak. Egy nevet is adott: Jorge Borgas.

Öten voltak otthon, két fiatal, a beteg nő és a ház tulajdonosai. Az ima előtt megkérdeztem a tulajdonosokat, hogy van-e itt valaki, akit Jorge Borgasnak hívnak, vagy egy ilyen nevű valaki, akiért imádkoznak. Azt mondták, nincs. Folytattuk az imát és Isten ismét ezt a nevet adta. Megkérdeztem a fiatalokat, feltételezvén, hogy egyikük Jorge Borgas. Azt mondták, egyiküket sem hívják így. Nem értettem, mi történik?

(Az írás folytatása az újság 6. oldalán olvasható.)

 

Szent Claret M. Antal: Jézus szól hozzád az Eucharisztiából

Már vártalak… nagyon vártalak. Én állandóan várok rád! RÁD – személyesen, te vagy számomra a legfontosabb!

Jelen vagyok valóságosan és ténylegesen, feltámadt testemben. Látlak téged, ahogy itt vagy most előttem és tudok mindenről, amit a lelkedben hozol elém. Ó, ha tudnád, milyen boldog vagyok, hogy eljöttél Hozzám! Gyengéden és végtelen szeretettel nézlek, senki nem ismer és szeret téged úgy, mint ÉN. Nem a tulajdonságaid miatt szeretlek, vagy mert jó vagy, azért szeretlek mert vagy, elvárások és feltételek nélkül. Nem tudlak nem szeretni. Érted haltam meg és bármikor vállalnám újra a kínhalál gyötrelmét és a megaláztatást. Csak teérted, személyesen, annyira fontos vagy nekem!

El kellett rejtőznöm a kenyér színe alatt, mert most még nem bírnád el, ha színről színre látnál. Majd eljön az is, ó, mennyire boldog leszel, mennyire boldog!!!! Milyen semminek tűnik majd minden szenvedés és lemondás, amit értem viseltél, ha megízleled az én örömömet és meglátod dicsőségemet. Mindent meg fogsz érteni!

Addig is, mivel veled akartam maradni, megalapítottam az Oltáriszentséget, hogy táplálhassalak és találkozhass velem. Így válhattam lelki és testi táplálékká számodra. Élj ezzel a lehetőséggel, hiszen annyi mindent szeretnék ezáltal neked ajándékozni.

Engedj el most minden nyomasztó gondot, problémát, bánatot és félelmet.

(Az írás folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

 

K. I.: A Szűzanya szerepe Isten Országának építésében (II/2. rész)

11. Mária királynő

Mária győzelmes királynősége a kígyó legyőzésének diadalmas jele. Ő volt az, aki Isten kegyelme által legyőzte a kígyót. A XXI. században is azt látjuk, hogy a keresztényeket ötven országban üldözik, a templomokat sok helyen lerombolják, de mindezek fölött ott ragyog ez a mondat: „Szeplőtelen szívem győzni fog!” Ez jelzi, hogy Jézus uralma visszatér és Jézus magával visz bennünket a Mennybe.

A Jelenések Könyve azt írja: „Mivel áldott állapotban volt, fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott” (Jel 12,2). Ez jelzi, hogy Mária az Egyház édesanyja. Mária Isten kegyelméből betekintést kap az Egyház küzdelmeibe, fájdalmaiba és szülési fájdalmakat él át. Fáj neki a hitetlenség, fáj a hit elhanyagolása, fáj az Egyház kigúnyolása és elutasítása. Az ő anyai szíve tele van fájdalommal, látva, micsoda hitetlenség és micsoda gyűlölet van a keresztények ellen. Ahogy Medjugorjéban is megfogalmazódik egy-egy üzenetben, mennyire sajnálja, hogy sok keresztény a bűnökben tévelyeg. Nemcsak az abortusz miatt fáj a szíve, hanem minden gonoszság, gyilkosság miatt is.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

 

Blanka Vlašić háromszoros világbajnok tanúságtétele

A korombeli fiatalok életét nézve sajnos a többség eltávolodik az Egyháztól az elsőáldozást és a bérmálást követően. Én is úgy döntöttem, nincs szükségem Istenre, elég vagyok én önmagamnak. Egy fontos dolog volt az életemben: a sport. Az volt a célom, hogy a világ legjobbja legyek. Perfekcionista vagyok, tehát mindent megtettem azért, hogy elérjem ezt a célt. Egyetlen dolog lebegett a szemem előtt: a siker. Minden mást értéktelennek tekintettem, és semmi egyéb nem szerzett örömet. Nagyon szigorú voltam magamhoz. Keményen küzdöttem, feszegettem és túl is léptem a határaimat, a testem pedig néhány évig tűrte ezt az igénybevételt.

Megvalósítottam a célomat: világbajnok lettem, olimpiai érmet nyertem. Minden idők legjobb magasugrója lettem, mégis úgy éreztem, nem teljes az életem. Minél közelebb értem a kitűzött célhoz, annál távolibbnak láttam, és mindig egyre nagyobb és nagyobb célokat tűztem magam elé. Az elégedettség mindig csak addig a pillanatig tartott, amíg át nem ugrottam a léc fölött, és rögtön ezután egy újabb, még jobb eredmény eléréséért kezdtem küzdeni. Kívülről ez ideális állapotnak látszott. Mindig igyekeztem, mindig le akartam győzni a vetélytársaimat. Mindig egy új álom, egy új kihívás hajtott, de az nem adott békét nekem. Ez ment egy ideig. Látszólag mindenem megvolt, amit csak egy fiatal lány kívánhat: dicsőség, taps, nyilvános elismerés, anyagi jólét, sikeres munka.

Mostani nézőpontomból szemlélve azonban mindez egyáltalán nem volt „minden”. Ha tényleg az lett volna, akkor azután is teljes lett volna az életem, hogy kikerültem a reflektorfényből, és már nem volt, aki tapsoljon nekem. Most sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Még mindig fontos nekem, hogy megvalósítsam az álmaimat. Még mindig sportolok, de már máshogy látom az életemet, másban látom az életem értelmét. Van Valaki, aki miatt nem tudok visszatérni a régi kerékvágásba.

(A tanúságtétel folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

 

L. P. B.: A hitbeli gyengeség egyik oka

Milyen erőteljesek voltak Illés prófétának Akhábhoz intézett szavai: „Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra” (lKir 17,1).

Ha Illésről csak ezt az ószövetségi híradást ismernénk, nyilván azt gondolnánk, hogy ő valami rendkívüli ember volt, egészen más, mint a többiek. Az Újszövetség azonban megmutatja, ki volt Illés, és miért volt benne ekkora erő: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt a földön eső három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.” (Jak 5,17-18)

Egymás mellé téve az igeverseket, felismerjük, milyen helyet foglalt el Illés az Úr előtt, és mi volt figyelemreméltó erejének titka: az Úr előtt állt és buzgón imádkozott.

Valaki ezt mondta: „Az imádság megmozgatja a karját annak, aki a világot kormányozza.”

Az imádság az első, aminek az újjászületett ember szükségét érzi. Hogy Ananiást meggyőzze az Úr arról, hogy Tarzuszi Saul valóban megtért, azt mondja: „nézd, íme, imádkozik…” (ApCsel 9,11)

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

 

N. N.: Beszélgetés egy keresővel...

Nehéz hinni valakiben, amikor megcsal egy barát, amikor bizonytalan a jövő, amikor a szív tele van fájdalommal a kapott sebek miatt. De hinni akkor is nehéz, amikor a barátok megbízhatók. A szív változó, könnyű és fiatal. Mégis hiszünk. Ki a jövőben, önmagában, a tudásban, a szerencsében, szerelemben, ki a pénzben, tehetségben, családban. Minden hit vezet valahová. Hosszabb vagy rövidebb úton elkísér. De az emberben való hitnek nincs jövője, segíteni nem tud, mert önmagunkból teremtjük, s ha nagyobb nálunk a probléma, aminek ütközünk, akkor összetörünk.

Jövője annak van, aki Istenben hisz. Rajta sem a hit segít, hanem az a személy, akiben hisz! Őt kellene megismerned! Mert hinni éppen akkor kell, amikor megcsal egy barát, amikor bizonytalan a jövő, amikor tele van a szív fájdalommal vagy könnyű és fiatal...

Jézus Krisztus segít. Sokat hallottál már róla? Tudod az egész történetet? Hogy meghalt értünk és feltámadt meg a többi? Semmit nem ér a tudásod, ha csak róla tudsz mindent, de személyesen sosem keresed fel. Furcsán hangzik? Akkor talán mégse tudsz róla mindent. Szeretnél továbblépni?

(Az írás folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

 

Medgyessy L. Emmánuel testvér: Készítsük az Úr útját!

„A pusztában kiáltónak ez a szava:
készítsétek elő az Úr útját!
Egyengessétek ösvényeit!
Töltsenek föl minden völgyet,
minden hegyet és halmot hordjanak le,
ami egyenetlen, legyen egyenessé,
ami göröngyös, legyen sima úttá,
s meglátja majd minden ember
 az Isten üdvösségét.”
(Lk 3,4-6)

Nem tudom, nem csal-e az emlékezetem, de úgy gondolom, nem hallottam más magyarázatot, mint azt, hogy „tartsak bűnbánatot, gyakoroljam az erényeket, a szeretetet, hogy mérsékeljem, tüntessem el a túlzásokat az életemből, akkor eljön hozzám az Üdvözítő.”

Lehet, hogy tévedek, de mintha itt valami egészen másról lenne szó. Itt nem rólam van szó, hanem rólunk. Nem az, hogy én és hogy velem mi lesz, hanem arról, hogy ti mind együtt, és azért, hogy minden ember meglássa az Üdvözítőt!

A próféta nem egy embernek beszélt, hanem a népnek, akinek feladata, Istentől kapott rendeltetése éppen az volt, hogy befogadja és átadja az Üdvözítőt a többi népnek.

Túlságosan jelentéktelenek az én bűneim ahhoz, hogy útját állják Isten terveinek. És ahhoz is kevés vagyok, hogy bemutassam az egész világnak az Üdvözítőt. Ahhoz, hogy minden nép meglássa az Üdvözítőt, több kell. Egy egész nép, egész közösség.

(Az írás folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)