Legújabb újság 

A Marana Tha újság 2020. január-februári
számának tartalmából

Katona István: Új esztendőben új szívekkel…

Az egyházi ének felszólít bennünket, hogy az új esztendőben új szívekkel dicsérjük Jézust. Mikor lesz új a szívünk? Amikor új lesz az életünk! Ha lesz bátorságunk kilépni az önzés börtönéből és felfedezzük Isten világának szépségét. Amikor felismerjük, hogy az Úr nincs távol, hanem közel van. Szeret minket… mert mi az Ő gyermekei vagyunk. Ez örömöt fakaszt a szívünkben s az örömből születik meg a dicséret. Ezért írja a 98. zsoltár: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett… ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek.” Annyi szomorú esemény történik a világban, ezért meg kell tanulni az égre nézni. Csak onnét jöhet vigasztalás és öröm!

1. Új emberré válni

Isten elküldte Szent Fiát, hogy Isten gyermekei lehessünk – írja Pál apostol. Az istengyermekség új embert jelent. Az új ember lehetőség és feladat. Ahogy a házasság egy szerelmi vallomással kezdődik, így van a hitben is. A házasság egy életen át tartó küzdelem, amelyben minden nap bizonyítják a házasfelek az első szeretetvallomás igazságát. Elfogadtuk az istengyermekség ajándékát, de az elkötelezett keresztény élettel bizonyítanunk kell, hogy méltók vagyunk rá. Ne féljetek kimondani, hogy új életet kezdek! Az újrakezdés méltóságot ad. Felszínre hozza emberi létünk mélységeit. Azt a titkot, hogy új lehetőségek, új szépségek, új értékek vannak bennünk. Igaz embernek lenni azt jelenti, hogy kézbe vesszük sorsunkat, és ami benne rossz volt, azt elutasítjuk és a jót megvalósítjuk. Nem szabad hallgatni a kísértőre, aki azt sugallja, hogy nem fog sikerülni. Ha igazán akarod, sikerülni fog, kezedben van a győzelem. Csak így érdemes embernek lenni, harcolni és győzni. Előhozni a szebbet, a jobbat, az értéket. Ezt kell ma kérni Istentől, hogy adjon reményt, bátorságot az újrakezdéshez.

2. Új élet a Szentlélekből

Az új élet, ami bennünk kibontakozik, a Szentlélektől van. Aki bizalommal kéri, megkaphatja. A Szentlélek vágyakozik arra, hogy mindenkinek megadja az új életet. Mert ez a küldetése. Jézus nem filozófiát hozott az emberiségnek, nem is gazdasági reformokat, hanem új embert. Lehetőséget adott keresztáldozata által, hogy vízből és Szentlélekből újjászülessünk. Ezt az új embert elküldte a világ forgatagába, hogy alakítsa át az életet. A modern világ bármilyen nagy eredményeket is ért el, de egyet nem tudott: új embert formálni. A jobb világot csak jobb emberek által lehet megteremteni. Sajnos a mai kultúra nem tudta létrehozni a jobb embert, képtelen volt rá. Aki teljes szívvel befogadja Jézust, abból árad a Lélek. A Lélek-áradás mélyebb szeretetet, belső fejlődést, új értékrendet fog eredményezni. Ennek kell nekifeszülni. Mert ne felejtsük el, ha a gyűlölet elborítja a földet, nem azért van, mert minden ember gonosz, hanem azért, mert aki szeretetre küldetett, az nem akar elégni a szeretetben. Visszafojtja a Szentlélek ajándékait. Ha a házasságok ezrei felbomlanak, az nem azért van, mert nem jó házasságban élni, hanem azért, mert nem akarják a szeretet áldozatát vállalni. Nem szolgálni akarják egymás boldogságát, hanem uralkodni a másikon. Új világot csak új emberek által lehet megteremteni.

3. Példaképünk a Szűzanya

Újév napján az Egyház felidézi újra a betlehemi éjszaka eseményét. A pásztorok az angyalok szavára elindultak megnézni a Messiást. Megtalálták Máriát, karjában az isteni gyermeket és Józsefet. Ez a kép belevésődött emlékezetükbe. Ez jelzi ugyanakkor Isten nagylelkűségét. A Római Birodalom minden kegyetlensége, durvasága, gonoszsága ellenére az Atya a legnagyobb szeretetről tett tanúságot, amikor elküldte Szent Fiát megváltásunkra. Nem büntetni akart, hanem szívünket meghódítani szeretetével. Mária megértette ezt a végtelen jóságot. Bűntelensége nyitottá tette arra, hogy együtt gondolkodjon Istennel a világ megváltásának szándékában. Életét teljesen átadta az Úrnak, minden gondolata az Ő akaratának megismerése és teljesítése volt. Ha új emberré akarunk válni, csak rá kell nézni és kérni az ő közbenjárását. Ezzel kívánok minden kedves olvasónknak kegyelemteljes új esztendőt!

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

Seres Béla SVD: A napkeleti bölcsek

Szent Máté így ír a napkeleti bölcsekről: „Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről és érdeklődtek: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,1-12)

A bölcsek keleten régi időktől fogva figyelték a csillagokat. Ezt használta föl az isteni gondviselés arra, hogy a napkeleti bölcseket Jézushoz vezesse. De a Szentlélek jövendölése is közrejátszott. A Mózes 4,22-24-ben az szerepel, hogy a moabiták királya, Bálák, félt a határa mellett pusztai vándorlásban elvonuló izraelitáktól. Bileám pogány prófétát unszolta, hogy átkozza meg e népet, hogy neki ne árthassanak. De az már kétszer is átok helyett – Istentől sugallva – áldást mondott. Mikor harmadszor is meg kellett volna átkozni az izraelitákat, Isten lelke, vagyis a Szentlélek leszállt rá és megáldotta őket átok helyett. Végül Isten nevében mondta: „Látom Őt, de nincs még itt: Nézem Őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből.”

Ez az isteni jövendölés megmaradt a pogányok között, hiszen a Szentlélek a pogányok figyelmét irányította a jövendő Messiásra, a világ Megváltójára, aki Izraelből származik. Így hát a Szentlélek jövendölése és a csillag vezette őket a nagy királyhoz. Hát újszülött királyt csakis királyi palotában lehet keresni, így mentek Heródeshez. Heródes idumeai származású volt. Ézsau leszármazottai a zsidókkal testvérnép, de sokszor voltak ellentétben. Heródes mód fölött féltette a trónját, mert sokszor kellett a rómaiakat pénzelnie, hogy uralmon maradjon. Trónféltés miatt három fiát és legkedvesebb feleségét végeztette ki. Elképzelhetjük mennyire megijedt, hogy új király született. „Ennek hallatára Heródes király megriadt és vele egész Jeruzsálem.” Jeruzsálem lakói érthető okokból ijedtek meg, mert háborútól, gyilkolástól féltek – ismerve a zsarnokot.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

William MacDonald: Ima Újévkor

Az újévi elhatározások jók, csak éppen könnyen összetörnek. Az újévi imádságok még jobbak, mert felszállnak Isten trónusához és mozgásba hozzák a kegyelem csatornáit. Ha ma egy új esztendő kezdeténél állunk, gondolkodjunk el a következő imádság felett.

„Úr Jézus, ma ismét egészen Neked szentelem magam. Azt akarom, hogy ebben az évben is vedd kezedbe az életemet és használd fel a Te dicsőségedre! Vedd egész valómat, hadd adjam neked mindenem! Kérlek, óvj meg a bűntől és mindattól, ami szégyent hoz nevedre! Add, hogy engedjek Igéd tanításának. Szeretnék benne előrehaladni. Ne engedd, hogy a »régi nótát fújjam«.

Legyen ezévi jeligém: »Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem« (Jn 3,29). Legyen minden dicsőség a Tiéd! Segíts, hogy ne magamnak kívánjam azt!

Taníts meg arra, hogy minden döntésemet imádság után tegyem. Aggódom, nehogy a magam értelmére támaszkodjam. „Tudom Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit” (Jer 10,23).

Szeretnék meghalni a világnak, sőt a barátok és ismerősök dicséretének vagy korholásának is. Adj nekem osztatlan, tiszta vágyat arra, hogy azt tegyem, ami Neked kedves!

Óvj meg attól, hogy másokat kritizáljak és rosszat mondjak róluk. Segíts abban, hogy szavaim embertársaim épülésére és hasznára váljanak.

Vezess el a bajban levő lelkekhez!…”

(Az ima folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

Ez vezetett az abortuszokat végző orvos megtéréséhez

STOJAN ADASEVIC egy abortuszt végző orvos Szerbiából, aki több, mint húsz éven keresztül végzett beavatkozásokat. Mára azonban ő lett a meg nem született magzatok legnagyobb védelmezője az országban. Az abortuszban meghalt gyermekekről szóló visszatérő rémálmok s Aquinói Szent Tamás megjelenése vezettek a doktor döntéséhez, amit tíz éve hozott meg.

A férfi huszonhat éven keresztül dolgozott abortuszt is végző orvosként. Hozzávetőlegesen negyvennyolc ezer (!) beavatkozást végzett el. Volt olyan időszak, amikor napi huszonöt-harmincat. Szerbiában a többség úgy gondolkodott az abortuszról és úgy tanították, hogy az nem más, mint egy „szövetfolt eltávolítása”.

Mivel Adasevic számára is így tanították, ezért ő is így gondolkodott egészen addig, amíg az 1980-as években az ultrahang vizsgálatoknak köszönhetően már kép is készült az anyaméhben lévő magzatokról.

„Nekünk mindig is úgy oktatták, hogy az élet az első ’felsírással’ kezdődik” – mondta Adasevic. „Amikor a baba a születés után az első alkalommal felsír, az az a pillanat, amikortól elválik az anya testétől és önálló emberként kezelhető. Az ezt megelőző függőségi viszony megszüntetése az anya testében nem számít gyilkosságnak.”

Adasevicben azonban önkéntelenül is egyre több kérdés merült fel a hivatásának ezen részével kapcsolatban, mellyel egyidőben különös, visszatérő álmok gyötörték. Álmában egy nagy mezőt látott, ami tele volt játszó gyermekekkel és mosolygó fiatalokkal. Néhányuk 4 évesnek vagy még fiatalabbnak tűnt, míg voltak idősebbek is köztük, körülbelül 24 év körüliek. Mindnyájan féltek Adasevictől. Minden egyes alkalommal, amikor megpróbált közeledni hozzájuk, elfutottak, mesélte Adasevic.

Szintén az álomban volt egy férfi, Aquinói Szent Tamás, fekete-fehér öltözékben, aki mindig csak bámult rá és soha nem mondott semmit. Egy éjszaka álmában megkérdezte a fekete-fehér ruhás férfit, hogy kik ezek a gyermekek és fiatalok körülöttük. A férfi egyenesen Adasevic szemébe nézett és közölte vele: „Ők azok, akiket megöltél az abortuszok során.” Az orvost sokkolta a válasz.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

Pat Barrett: Isten már megkezdett valamit Magyarországon!

PAT BARRETT a 2019-es „Ez az a nap” rendezvény meghívott előadója volt. Amerikából érkezett a magyarországi keresztények legnagyobb zenei rendezvényére június elsején. Az énekessel készült interjúból kiderül, hogy Magyarországnak különleges feladata lehet a régióban és a világban egyaránt. Mint mondta, a magyarok Istent dicsérő dalaira szüksége van az amerikaiaknak. A beszélgetés a dicsőítésvezető Arénában adott koncertje után készült.

– Úgy fogalmaztál az imént, hogy amikor megérkeztél Magyarországra, olyan érzésed volt, mintha beleléptél volna egy folyóba. Mire gondoltál konkrétan?

– Hatalmas élmény itt lenni, még soha életemben nem jártam Magyarországon. Amikor megérkeztem, egy olyan érzés lett úrrá rajtam, hogy itt valami mozog, folyik. És én nem az a „Látomásom van!”-srác vagyok, nem vagyok próféta, egyáltalán nem. Korábban találkoztam már László Viktorral, és hallottam, milyen folyamatban vagytok benne, és merre felé tartotok. És tényleg, amikor kiléptem a repülőgépből, azt éreztem, hogy „itt az idő” kármit is jelentsen ez. Olyan érzés volt, mint amikor egy gyümölcs megérésére való várakozás után végre eljön a pillanat, hogy leszakítsad azt, és belekóstolj. Úgy éreztem, beleléptem és részévé váltam valami csodálatosnak, ami már régóta „történik” nálatok.

– Ezt nem szoktad más helyeken is érezni?

– Tudod, a zenészek néha úgy gondolkodnak, „ó, most utazom egy kicsit, elénekelek pár dalt, kiöntöm a szívemet, ahogy csak tudom, és remélem, hogy Isten tesz valamit”. Nálatok azt tapasztaltam, hogy egy olyan helyre lépek, ahol Isten már megkezdett valamit. És most nem is csak Magyarországról beszélek. Itt sokkal többről van szó, mint a magyarokról. Beleléptem egy folyóba, ami már régóta folyik. Ez az érzés izgalommal tölt el.

(Az interjú folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

Junclausen: A misztika kalandornője: Jeanne Marie Guyon (III/1. rész)

Az 1668-as év közepe táján történt, hogy egy szigorú szemlélődő irányzat ferences szerzetese, Archange Enguerrand atya lelki tanácsot adott Guyon (ejtsd: Gijon) Johanna Máriának (1648-1717), akinek nehézségei voltak az imában: „Azért fordul elő a nehézség, mert kívül keresi azt, ami Önben van. Szokjon hozzá, hogy Istent a saját szívében keresse, meg fogja ott találni.” Johanna Mária ekkor még a huszadik életévét sem töltötte be, és abban az évben már megszülte második gyermekét.

Önéletrajzában a következőképpen ír ennek a tanácsnak a hatásáról:

„Ezek a szavak nyílvesszőként hatoltak be a szívembe. Abban a pillanatban egy nagyon mély sebet éreztem, ami kedvességgel és szeretettel volt kitöltve. Ez egy nagyon kellemes és szeretetteljes seb volt, amiből én egész életemen át nem vágytam kigyógyulni. Olyan szavak hatoltak be a szívembe, amelyeket már sok éve kerestem, és annál erősebb volt a hatásuk, ahogy megláttam és felismertem, mit jelentettek, és amit még nem élveztem, mert még nem ismertem fel.

Ó, én Istenem és Uram, Te az én szívemben vagy, és semmi mást nem kérsz tőlem, csak azt, hogy egyszerűen a bensőmbe térjek, hogy a te jelenlétedet megtalálhassam. Ó, végtelen Jóság, oly közel voltál, én pedig össze-vissza bolyongtam, hogy téged keresselek, de nem találtalak meg! Életem csupa ínség és nyomorúság volt, pedig az én boldogságom bennem magamban volt. »Ó, te régi és új Szépség, miért olyan későn ismertelek fel? Ott kerestelek, ahol nem vagy, és ahol vagy, ott nem kerestelek.« Ez azért volt, mert az Írás szavait nem értettem, ahol azt mondod: »Isten országa (Királysága) nem itt vagy ott van, Isten országa (Királysága) bennetek van.« (Lk 17,21)…”

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

Halász Piusz: Újévi töprengések

Mit hoz számomra az Új év? Szinte minden ember erre gondol most az új év első napjaiban, mi fog velem történni ebben az esztendőben? Mit hozhat az új év?

Van, akinek házasságot – van, akinek válást…

Van, akinek gyógyulást – van, akinek betegséget…

Van, akinek sikeres előrehaladást – van, akinek elbukást, munkanélküliséget…

Van, akinek gazdagságot – van, akinek szegénységet…

Van, akinek szabadulást – van, akinek börtönt…

Van, akinek életet – van, akinek halált…

A hívő ember kilép ezeknek a lehetőségeknek a bénító szorításából és ki meri mondani: ez az év az Istennel való mélyebb barátságot hozza el nekem. Mert hiszem, hogy gyógyulásban és betegségben, sikerben vagy sikertelenségben, életben vagy halálban – mindenben Isten jön felém. Aki ebben a szemléletben él, annak a szívébe mély békesség és öröm költözik. Le tudja győzni a jövőtől való félelmet!

(Az írás folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

Turán Ildikó: Az Úr kegyelméből mindig visszatértem! (Tanúságtétel)

TURÁN ILDIKÓ vagyok, tanítónő, gyógypedagógus a végzettségem. 28 éves voltam, amikor egyedül maradtam a kislányommal. A férjem meghalt. Teljesen megváltozott az életem, minden átértékelődött vagy háttérbe szorult, ami addig fontos volt. Egy egészen új életet tapasztaltam meg, amely tele volt az Úr vigasztalásával és erejével.

Nagyon sok segítséget kaptam az Úrtól ahhoz, hogy lábra tudtam állni és a gyerekemet fel tudtam nevelni. Nagyon érdekesen vezetett, mert bár tanítónő voltam, de mivel a férjem kisiparos volt, özvegyi jogon az ő tevékenységét kellett folytatnom. Emiatt a tanításból kikerültem, de az Úr olyan gyönyörűen rendezte az életemet, hogy pont akkor indult egy hitoktató tanfolyam. Miután elvégeztem, az atya felajánlotta, hogy menjek a siketekhez hittant tanítani. Mondtam, Uram erre én képtelen lennék! Mégis elvállaltam, és ott tapasztaltam meg az Úr erejét, mivel ki tudtam bontakozni a siketek segítségével. Az arcomról mindent leolvastak. Segítségükkel meg tudtam nyílni feléjük, csodálatos életet tapasztaltam meg velük.

Később, mivel apósom már egyre idősebb lett, nem tudtunk tovább együtt dolgozni a vállalkozásban, ezért rábeszélt, hogy térjek vissza a tanításhoz. Így kerültem az egyik gyermekotthon iskolájába, ahol most már lassan 26 éve tanítok. Tulajdonképpen nem hittem az első napokban, hogy én itt megállom a helyem, mint ahogy a siketeknél sem hittem ezt eleinte. Az Úr azért csodálatosan vezetett, mert bíztam az Ő erejében. Az első napjaim úgy teltek, hogy csak azt vártam, ki tudjak jönni az órákról. Sok a túlkoros gyerek, aki sehová sem kell, akiket magatartási gondok, bajok miatt minden iskolából eltanácsoltak. Bűncselekményes gyerekek, sokszor a prostitúció áldozatai is. Kiszolgáltatottak és áldozatok, viszont ezekre a terheltségekre sokszor az a válaszuk, hogy sértővé, támadóvá válnak, gyűlölik az embereket, elegük van mindenből, mindenkit hibáztatnak, lázadnak. Ezért nagyon nehéz megőrizni őket az iskolarendszerben.

(A tanúságtétel folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)