Legújabb újság 

 

A Marana Tha újság 2019. július-augusztusi
számának tartalmából

 

Katona István: Szeretni egész szívvel érdemes…

 

Az ember földi élete nem tökéletes. Mindig rászorul arra, hogy tanuljon, fejlődjön. Ez vonatkozik a keresztény életre is. Lehet növekedni az imádságban, Isten iránti szeretetben, megbocsátásban, szolgálatban. A tanulás akarása akkor indul el bennünk, amikor felismerjük, hogy valamit nem tudunk, ami szükséges lenne. Ez érvényes a lelki életre is. Amikor hosszú ideig lehangoltak vagyunk, félelem, keserűség van bennünk, akkor felismerjük, hogy valamit rendbe kell tenni. Vagy imaéletünk vagy szeretetünk hiányos, üres lett. Itt azonban nem elég a ténymegállapítás. Mert ami beteg, azt gyógyítani kell, mert különben rosszabb lesz. Gyógyítani kell a szeretet sérüléseit, el kell utasítani a félelem gondolatait. Jézus közel van hozzánk, velünk van, szeretetével átöleli életünket.

 

1. Közel van a szeretet

 

Mózes azt írja: „Közel van hozzád az Ige, ajkadon és szívedben van” (MTörv 30,14). Ezt el lehet mondani a szeretetről is. Teréz anyának van egy kedves gondolata, mely szerint minden nap ki kell fejezni a szeretetünket egy vigasztaló szóval, egy mosollyal, segítségnyújtással, hogy szebbé tegyük a világot. – Nem kell diploma ahhoz, hogy szeressünk, nem kell messze földre menni érte. Mert itt van, elérhető közelségben. Csak engedni kell, hogy szívünket átjárja a másik iránti jóság és máris megvalósul. Ez a mi hatalmunkban van. Megkaptuk ehhez a szabadságot Jézustól. Ezért kell kérnünk minden nap a Szentlélek segítségét, hogy győzze le bennünk a szeretet akadályait. A szeretet Lelkének az a vágya, hogy rajtunk keresztül kiáradjon jósága az egész világra.

 

2. Jézus a forrás

 

Pál apostol azt tanítja, hogy Jézus az „élet forrása”, aki „vére ontásával békét szerzett… Benne lakik a teljes tökéletesség.” Ezek a mondatok mind a szeretetre utalnak. Jézus a kereszthalála által legyőzte a bűnt, ami a szeretet ellensége. Mivel Ő minden élet forrása, ezért a szeretet forrása is. Ha valaki úgy érzi, hogy már nem tud szeretni, kérjen Jézustól szeretetet. Bizalommal és hittel menjen hozzá, Ő senkit sem utasít el. Imádkozzon ezért rendszeresen, egyszerű szavakkal: „Jézus, add, hogy egész szívvel tudjak szeretni.” – „Jézusom, add, hogy szívem a te szent szívedhez hasonló legyen.” Egy idő után meg fogja tapasztalni, hogy másképpen viszonyul a körülötte élő emberekhez.

 

Jézus nem tagadta meg szeretetét azoktól sem, akik keresztre feszítették: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” – Hű maradt a szeretethez mindig és minden körülmények között. Volt, hogy éhezett, máskor elfáradt, előfordult, hogy a farizeusok felbosszantották oktalan kérdéseikkel, máskor meg akarták kövezni, végül megostorozták és keresztre feszítették. Ő mindezek ellenére szeretett és feláldozta életét érettünk. Jézus azt akarja, hogy mi is kövessük Őt ezen az úton.

 

3. Első helyre tenni, ami a legfontosabb

 

Ha végigolvassuk az evangéliumot, azt látjuk, hogy Jézus élete állandó szolgálat volt. Minden alkalmat megragadott, hogy szeretetét kinyilvánítsa. Ha beteg embert látott, meggyógyította, máskor megszabadított valakit az ördögtől. Ha látott egy gyász-menetet, a halottat feltámasztotta. Ennek következtében csupa öröm vette körül. A meggyógyult emberekben túlcsordult a hála. – A felebaráti szeretet gyakorlásának nagy akadálya, ha a feladatokat, programokat felebarátaink elé helyezzük. A felebarát szüksége váratlanul jelentkezik. Így volt ez Jézusnál is. Ment az utcán tanítványaival és egy vak koldus utána kiabált: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, magához hívta a vakot és meggyógyította. – Ha első helyre tesszük a szeretetet, akkor mindig meg tudunk állni feladataink közben és időt adunk annak, aki segítséget kér tőlünk.

 

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

 

J. Philippe: Belső ima

 

Határozzuk el, hogy naponta egy meghatározott időt a belső imának szentelünk. Ezután felmerül a kérdés: hogyan fogjak hozzá? Mit kell tenni, hogy jól használjam fel ezt az időt?

 

A válasz nem könnyű, mivel a lelkek különbözők, mint az arcok is. Minden hívőnek magának kell felfedeznie a Szentlélek indíttatására és az Ő szabadságában, hogy Isten milyen úton akarja vezetni. Azt is tudni kell, hogy a belső ima fejlődésen, különböző szakaszokon megy keresztül. Ami érvényes a lelki élet egy bizonyos korszakában, nem érvényes máskor. Végül pedig nehéz leírni azt, amit a belső imában élünk át, hiszen a tudatunkkal sokszor nem fogjuk fel világosan, hogy mi történik velünk. Bensőséges, misztikus valóságról van szó, amit az emberi nyelv nem képes teljesen behatárolni.

 

Amikor a kérdés nem merül fel

 

A kérdés nem vetődik fel, amikor a belső imának szabad folyása van, szerető kapcsolatot élünk át Istennel, és nem kell megkérdeznünk, hogy mivel töltsük az időt. Ha két ember igazán szereti egymást, általában nem jelent nagy problémát, hogy mit csináljanak. Sokszor az is elég a boldogságukhoz, hogy együtt vannak, nem csinálnak semmit! Isten iránti szeretetünk azonban sajnos elég gyenge és nem vagyunk ilyen könnyű helyzetben.

 

A „magától áradó” belső imát kegyelemként kapjuk, s nekünk csak be kell fogadnunk. A lelki élet különböző fokozatainál jelenhet meg, s természete is különféle lehet. Ez jellemző a frissen megtért emberre, aki lelkendezik, hogy felfedezte Istent, telve van örömmel, buzgósággal. Köszönje meg az Úrnak, de maradjon alázatos, és véletlenül se gondolja magát szentnek azért, mert tele van lelkesedéssel, ne ítélje meg embertársát, aki nem olyan buzgó, mint ő! A megtérés utáni első idők kegyelme nem szabadított meg hibáinktól és tökéletlenségeinktől, csak elfedi azokat.

 

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

 

Seres Béla SVD: Jézus imádkozik a Szentlélekért

 

„Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat” (Jn 14,23)

 

Jézust szeretnünk kell, mert Ő Isten és a főparancs mondja, hogy Istent mindenek fölött és teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes elmével és minden erővel kell szeretni. Ez az életünk célja és lényege. Ha szeretetem nincs, semmi se használ. De a szeretetnek gyakorlása és jele az Úr parancsainak megtartása. Ezt Isten kegyelme nélkül nem tudjuk megtenni. Szent Ágoston sokat küzdött életében a pelagiánus eretnekség ellen, amely azt vallotta, hogy Isten kegyelme nélkül is meg tudjuk tenni parancsait. Eredeti bűn nincs, így nincs rosszra hajló természetünk sem. Szent Ágoston bebizonyította, hogy a parancsok megtartásához is kell Isten kegyelme.

 

Az újkorban letagadják a természetfölötti életet. Csak a természetes élet van. Aztán sokan letagadják magát az Istent is, így hát parancsai sincsenek. A bűnöknek és a rosszra hajló természetnek tág kapukat nyitottak.

 

Az Atya és a Fiú ajándékait elsősorban a Szentlélek által adja. De adja a kegyelem lelkét magát is, a Szentlelket. Már láttuk Szent Lukács 2. fejezetében: „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak… A mennyei Atyátok a Szentlelket adja azoknak, akik kérik.” Nem is kell mondanunk, hogy a leghathatósabban és a legtöbbször a mi isteni Közbenjárónk, az Úr Jézus kérte az Atyától a Szentlelket, az Ő adományát. Mivel a Szentlélek valóságos Isten, ezért végtelen Adománynak mondhatjuk. Jézus sokat imádkozott élete folyamán. A rövidre fogott evangéliumok is többször említik, hogy egész éjjeleket átimádkozott. Miértünk imádkozott és kérte az Atyától a Szentlelket. De ezt ígérte a jövőre nézve is. „Én pedig kérni fogom az Atyát és más vigasztalót ad nektek, az igazság Lelkét, aki mindörökre veletek marad.”

 

(Az írás folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

 

Katona István: A családfán keresztül működő gonosz lelkek

 

1. Mit jelent a családfa és annak gyógyítása, szabadítása?

 

A családfa minden vérszerinti ősünket jelenti, de általában az előző hét generáció tagjaiért imádkozunk. Tágabb értelemben mindazokat magába foglalja, akik rokonságunkhoz tartoztak/tartoznak.

 

Gyógyítani azt kell, aki beteg. Szabadítani azt kell, aki megvan kötözve. A betegség nemcsak testi, hanem lelki, érzelmi is lehet. A két világháború, a hadifogolytáborok, a népirtások mérhetetlen fizikai és lelki sérüléseket okoztak őseinknek. Mivel Isten örök jelenben él, és mivel Ő betölti az egész univerzumot, lehetőségünk van arra, hogy meggyógyítsuk őseink sebeit és ezáltal leállítsuk azt a folyamatot, amely károsan befolyásolja életünket. Ugyanez áll a szabadításra is. A gonosz lélek a sérüléseken és a súlyos bűnökön keresztül lép be valakinek az életébe. Ha őseinket megkötözte a gonosz, előfordulhat, hogy ez továbbadódik generációkon keresztül, például öngyilkossági hajlam, alkoholizmus, rendetlen szexualitás, harag, stb. formájában. Jézus megváltása által van lehetőségünk arra, hogy őseinket (ezáltal magunkat is) megszabadítsuk a gonosz kötelékeitől. Ez egy nagy áldás, amit általánosan gyakorolnia kellene minden kereszténynek.

 

2. Ki vagyok és mit örököltem, honnan jöttem?

 

A jelenkorban nagyon elterjedt a materialista gondolkodás. Ezért nehezen tudjuk elgondolni, hogy az ember élete nem olyan zárt, mint egy darab kő. A család történetének eseményei (akár évszázadokra visszamenőleg) hatással vannak életünkre a jelenben. Isten kegyelméből a rossz hatásokat képesek vagyunk gyógyítani. Mark Wolynn leírja könyvében (Örökölt családminták), hogy egy napon észrevette, hogy gyengül a látása. Mikor elment az orvoshoz, ő azt mondta, nem tud segíteni, mert olyan fokú a szembetegsége, hogy nemsokára meg fog vakulni. Mark elutazott Indiába, hogy valami ázsiai gyógymódot találjon. Megtanult meditálni, minden stresszes gondolattól megszabadult. Végül találkozott egy szent emberrel, aki azt mondta neki: „Menj haza és békülj ki a szüleiddel.” Ez megdöbbentette Markot. Hazament, hónapokon keresztül látogatta szüleit, tisztázódott minden félreértés és őszintén megszerették egymást. Ezután jött a meglepetés: Mark szeme teljesen meggyógyult. Elvégzett egy újabb egyetemet, előadásokat tart, könyveket ír, kedvelt előadó lett világszerte. Sok ember megtalálta nála a gyógyulást a transzgenerációs traumák gyógyítása által.

 

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

 

Sára nővér: Békét találtam a Kármelben (Tanúságtétel)

 

1981-ben születtem Budapesten, egy katolikus családban. Kiskoromtól fogva rendszeresen jártam templomba, ahol hála Istennek olyan papunk volt, aki megszerettette velem a szentmisét és a hittanórákat.

 

Elsőáldozó még nála lehettem, de miután áthelyezték őt egy másik plébániára, az általa vezetett gyerek csoport lassan megszűnt, így nekem a plébánián a korosztályomban már nem volt társaságom. A többiek vagy jóval idősebbek, vagy fiatalabbak voltak. Nem sokkal később, 11 éves koromban, egy nyaralásunk alkalmával beleestem egy négytáblás üvegajtóba, ami össze-vissza kaszabolta az egyik karomat. Az üveg két ideget is elvágott, rohammentővel vittek be az ügyeletre, majdnem elvéreztem. Az ügyeletes orvos (akinek aznap talán a 43. esete lehettem) rosszul látta el a sérülésem, s ezért egy hónap múlva Budapesten megoperáltak. 7 órás műtét volt, idegátültetés a lábamból, majd pedig két évig jártam mindennap a Traumatológiai Intézetbe a fájdalmas utókezelésekre. Sokat szenvedtem, s ekkor rendült meg először és igazán mélyen a gyerekkoromban kialakult reményem és hitem. Nem értettem, hogy ha Isten jó és valóban szeret, akkor miért engedte, hogy mindez megtörténjen velem. Folyton azt kérdezgettem, hogy „Miért pont én?”

 

Azután 14 éves koromban diagnosztizáltak nálam egy súlyos bélbetegséget, amitől nagyon lefogytam, s innentől kezdve állandó, erős fájdalmaim voltak. Rengeteg gyógyszert kaptam, amelyeknek persze megvolt a mellékhatásuk is. Ekkor kezdtem el teljes erőmből lázadni Isten, minden és mindenki ellen. Nem voltam hajlandó elfogadni a betegségem, nem szedtem rendesen az előírt gyógyszereket, cigarettáztam, 16-17 évesen hétvégénként bulizni jártam és ittam, s mindezeknek persze újra és újra kórház lett a vége. Közben – hogy megfeleljek a szüleim elvárásainak – bérmálkoztam, de azután hátat fordítottam az Egyháznak. Egyre többször mulasztottam el a vasárnapi szentmiséket, és – habár időnként felszakadt a lelkemből Isten felé egy-egy segélykiáltás – már nem igazán tudtam hinni és imádkozni sem. Kb. 20 éves koromra jutottam el odáig, hogy elegem lett ebből a parttalan vergődésből, és elhatároztam, hogy csak azért is meggyógyulok. A szüleim sok helyre elcipeltek különböző természetgyógyászokhoz, de mivel nem tudtak rajtam érdemlegesen segíteni, eldöntöttem, hogy én magam indulok útnak. Először egy jóga csoportba kezdtem el járni, majd különböző meditációs központokban kötöttem ki.

 

(A tanúságtétel folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

 

Mary Usha nővér: Ima az egyház és a család megújulásáért

 

Drága Mennyei Atyánk!

 

Dicsőítünk és magasztalunk Téged szeretetedért és irgalmadért, amit kiárasztottál ránk, és a kinyilatkoztatás lelkéért, mely működik bennünk, hogy feltárjon minden rejtett bűnt – a sajátunkat és az előző nemzedékekét.

 

Most Jézus Krisztus nevében hatalmat gyakorolunk a családon belül működő minden gonosz lélek felett, minden generációs kötelék felett, minden öröklött fogyatékosság felett, genetikai vagy vér szerinti fogyatékosság felett, minden gonosz hajlam felett, melyeket a családfánkon keresztül-, vagy azon a lelki családon keresztül örökölhettünk, amelyhez tartozunk. Köztük az egyházon belüli hibák felett is, melyek szintén hatással lehettek személyesen ránk.

 

A hit által, melyet Te adsz nekünk, Atyám, ellene mondunk minden bűnnek és minden gonosz erőnek, mely a bűnbe vezet. Fiad, Jézus Krisztus szent nevében parancsolunk minden gonosz léleknek, minden köteléknek és minden megnyilvánulásuknak, hogy távozzanak az életünkből. Jézus ugyanezen hatalmával lerázzuk a gonosz erejének bilincseit magunkról és családunkról, és összetörjük azt, amit egyébként a leszármazottaink örökölhetnének.

 

Könyörögve kérünk, segíts nekünk megvalósítani a Te tökéletes akaratodat, és töltsd teli a szívünket és elménket a Te dicsőítéseddel, miközben elfogadjuk gyöngéd irgalmadat. Köszönjük, Urunk, a teljes gyógyulást és szabadítást, Jézus drága nevében. Ámen.”

 

Könyörüljön rajtunk a Mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket és vezessen el az örök életre!

 

Úr Jézus, kérjük a Te szent Véred oltalmát mindannyiunkra és ennek a helynek még a legkisebb zugára is.

 

Úr Jézus, szentséges Véreddel mosd tisztára gondolkodásunkat, annak minden szétszórtságával, testünket annak minden betegségével és sebével együtt, amelyek megbénítanak minket. Urunk Jézus Krisztus mindent átadunk Neked.

 

(Most gondolj azokra, akiknek meg kell bocsátanod. Bocsáss meg és fogadd el a megbocsátást! Mindent moss tisztára Jézus drága szent Vérében!)

 

Urunk, élő Istenünk, mennyei Atyánk, Úr Jézus, Megváltónk, Szentlélek Úristen, Urunk és Éltetőnk, aki megszentelsz minket, dicsőítünk Téged, magasztalunk Téged, imádunk Téged, mindenkor dicsőség legyen Nevednek. A Te Fiad, Jézus drága, szent Vére legyen rajtunk hetedíziglen. Moss meg minket, tisztíts meg minket, újíts meg minket, hogy az Atya gyermekei legyünk. Tisztuljon meg a szívünk, gondolkodásunk és testünk a Te irgalmad és könyörületességed által. Ámen.

 

(Az ima folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

 

E.G.W.: Prófétai üzenet a végső időkről (II/1. rész)

 

Ahogy a mai világot figyeljük, úgy tűnik, itt állunk minden idők legnagyobb válságának küszöbén. Isten ítéletei gyors egymásutánban követik egymást – tűz és vér, földindulás háborúval és vérontással. Minket nem érhetnek meglepetés gyanánt ezen nagy és döntő események, mivel az evangélium mindezeket leírta (Mt 24,1-44).

 

A válság fokozatosan lopakodik be közénk. A Nap süt az égen, szokásos körforgása szerint jár, és az ég még mindig hirdeti Isten dicsőségét. Az emberek „esznek és isznak, ültetnek és építenek, házasodnak és férjhez mennek”. A kereskedők adnak és vesznek. Az emberek könyökölnek, a legmagasabb helyekért versengenek. A gyönyörök szerelmesei még tolonganak a színházakba, a szórakozóhelyekre és a szerencsetanyákra. Csak az számít, hogy minél magasabbra hágjanak az izgalmak, miközben a próbaidő a lejártához közelít, és minden egyes ember ügye csakhamar véglegesen eldől. A Sátán látja, hogy rövid az ideje. Valamennyi eszközét munkába állította az emberek megtévesztése, elhitetése, megkötözése és varázslata alatt tartása érdekében, míg próbaidejük egyszer csak lejár, és a kegyelem ajtaja örökre bezárul.

 

A törvényszegés csaknem betöltötte a mértéket. Zűrzavar uralja a világot, és hamarosan nagy félelem köszönt be. A vég nagyon közel van. Nekünk, akik ismerjük az igazságot, fel kell készülnünk arra, ami nemsokára, mint valami elsöprő erejű meglepetés, tör a világra.

 

(Az üzenet folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

 

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/5. rész)

 

Az ima szükséges keresztény életünkhöz

 

Mi az, amit a „szükséges” szó jelent? Mikor mondom valamire, hogy szükséges? Akkor, amikor az a dolog betölti valamely életigényemet. Az életet fenn kell tartani, az életet élni kell, és ennek megvannak a maga nélkülözhetetlen feltételei. Ami ezeket nekem biztosítja, az szükséges. A növény elpusztul, ha elzárom a napfénytől, a levegőtől, a víztől. Mert ezek élet szükségletei. Megértem, hogy a növény nem élhet, ha ezektől meg van fosztva. Élete abból a kémiai folyamatból áll, melyet a napsugár indít el. Az állat elpusztul táplálék hiányában. Megértem, hogy elpusztul, mert életének lényeges feltétele, hogy a táplálék anyagából újraépítse szöveteit. Létéhez tehát szükséges a táplálék. Ezeknek az anyagi szükségleteknek az értelmét kell átvinni a lelkiekre, ha világosan akarunk látni. Mert egész gondolkodásunk arra van berendezve, hogy ezeken az anyagi szimbólumokon át váljanak világossá előtte a szellemi valóságok. Az emberi léleknek is kell levegő, kell táplálék, mert életének lényeges feltétele, hogy benne átalakulások, növekedések, fejlődések menjenek végbe, melyek nélkül erőtlenné válik és elsorvad.

 

A lélek levegője az ima. Amikor imádságos lelkületben vagyok, akkor körülveszem magam olyan levegővel, melyből életet lélegzik a lelkem. Ha ezzel a lelkülettel közeledem Istenhez és szentjeihez, akkor ezt a levegőt napfénnyel sugároztatom át, és belőle életerőt merítek. Ha ezzel a lelkülettel áldozni megyek, s ezt olyan jól teszem, amennyire csak gyarlóságom megengedi, akkor valóságos lelki növekedést nyerek, hiszen maga az Úr költözik belém. Átszellemülök ebben a közelségben. Ez a közelség ellenáll anyagiasságomnak, eltölt engem, mint ahogy a növényt a nap tölti energiájával, s ez a töltés éltet engem, lelkibbé tesz, mint voltam, átjár és megújít, mint táplálék.

 

(Az írás folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)

 

A Marana Tha újság 2019. május-júniusi
számának tartalmából

 

Katona István: »Újra kell születned!« (Jn 3,7)

A Szentlélek szerepét, működését mindaddig nem értjük meg, amíg meg nem tapasztaljuk az újjászületést. A Szentlélekben van meg az az erő, amely képes átformálni az ember természetét.

1. Szükséges

A Nikodémussal való találkozásnál meglep bennünket Jézus határozottsága: „Ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten Országát” (Jn 3,3) Újra kell születned! Ez úgy hangzik, mintha egy veszélyes helyzetben valaki parancsot adna: „erre menj, akkor meg fogsz menekülni!” Akit fenyeget az éhhalál, annak feltétlenül ennivalót kell találnia. Aki hirtelen rosszul lesz, annak orvost kell keresnie. Ha valakinek kigyullad a háza, azonnal ki kell rohannia a szabad levegőre, hogy a füsttől meg ne fulladjon. – Mindez azt jelenti, hogy ez a földi élet fenyegetett lét. Veszélyeket hordoz. A rossznak, a romlásnak, az összeomlásnak a fenyegetését. Erre a léthelyzetre ajánlja Jézus az újjászületést. Van, amikor egy omladozó házat nem érdemes foltozgatni. Újat kell építeni, amelyben biztonságban lehet élni. Amikor az ember újjászületik a Lélekben, akkor biztonságban érzi magát Isten szeretetében. Új örömöket, új lendületet, új bizalmat tapasztal a szívében. A Szentlélek kibontakoztatja a mélyben rejlő szépséget és ­értékeket.

Életünk középső szakaszában fel kell ismernünk, hogy nem tesz jobbá a pénz vagy a diploma. Belülről nem változtat meg. A hazugságot legfeljebb új köntösbe bújtatjuk – „pozíciónkat meg kell védeni”. Erőszakosságunkat jónak mondjuk, elveink, emberi méltóságunk megtartása érdekében. Hogy ezek miatt másoknak fájdalmat okozunk, észre se vesszük. Senki nem tud segíteni ezekben a problémákban, csak a Szentlélek. Ő adja a világosságot, hogy mikor mit kell tenni (Jn 16,12). Ő adja az ismeretet Jézus akaratáról (Jn 14,26). Ő adja a szeretetet, amelyre minden embernek szüksége van (Róm 5,5).

2. A születés

Amikor megszületünk erre a világra, sok újdonságot látunk magunk körül, fokozatosan jutnak el hozzánk az ismeretek. Így vagyunk a Szentlélekben való újjászületéssel is. Mit ismerünk meg először a születésünk után? Anyánk szeretetét, gondoskodó jóságát. Mit ismerünk meg a Szentlélekben való újjászületés után? Mennyei Atyánk gondoskodó szeretetét, megismerjük mennyei hivatásunkat, hogy eljuthatunk abba az országba, amelyben örök boldogság vár ránk. Megismerjük az Egyházat, amely segíti lelki életünk kibontakozását, megismerjük a Szűzanyát, mennyei édesanyánkat, aki állandóan közbenjár értünk. Ezeknek az ismereteknek az a céljuk, hogy életté váljanak bennünk! Így válik örömmé a hit. Ez bátorságot ad a mindennapi küzdelemben. S ami a legfontosabb: reményt kapunk a Lélektől, hogy minden veszteségünk ellenére győzelmet aratunk, minden szenvedésünknek értelme van. Ezért van olyan nagy jelentősége a Lélekben való újjászületésnek.

3. Hogyan történik az újjászületés?

Jézus azt mondja titokzatosan Nikodémusnak: „A szél ott fúj, ahol akar! Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy” (Jn 3,8). Ezzel jelezte, hogy az újjászületés Isten kegyelméből történik. Aki bűnbánatot tart és kéri a Szentlelket, ahhoz eljön. Isten örömmel küldi nekünk a Lelkét, mert vágyakozik az ember szívére és mert tudja, milyen nagy szükségünk van rá. Miért van rá szükségünk? Mert a bűnök megsebezték a szívünket! Mert a gonosz megkötözte érzékszerveinket. A Szentlélek meg akarja gyógyítani fájó emlékeinket, szomorúságainkat, félelmeinket. Hogy miért? Mert ezek mind akadályok, amelyek nem engedik, hogy szabadon megvalósítsuk Isten rólunk alkotott tervét. Ezért gyakran kérjük: Jöjj, Szentlélek, gyógyíts meg, szabadíts meg, vezess engem! Ámen.

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

Merlin Carothers: Hinni tanulni

Hogyan tudunk Istennek örömöt szerezni? Ha keményebben dolgozunk? Ha többet imádkozunk? Ha adakozóbbak vagyunk? Vagy szentebb életet élünk?

Ezek rossz válaszok. Isten bajnokai (szentjei) az „Istennek legjobban tetszésére lenni” lista elejére a Benne való hitet tették!

Nézzük, milyen haszonnal jár, ha tetszésére vagyunk Istennek! Ha így teszünk, sokkal valószínűbb, hogy válaszol a másokért és a magunkért mondott imáinkra.

Mit szeretnél, ha mit tenne érted Isten?

Isten Noétól azt kérte, hogy építsen egy bárkát, és ennek teljesítése csaknem száz évet vett igénybe. De nem is ez volt a legnagyobb kihívás Noé számára. Hinnie kellett abban, hogy Isten tudja, mit tesz; még akkor is, ha semmi bizonyíték nem utalt arra, hogy valaha is szükség lesz egy ilyen bárkára!

Próbáld meg elképzelni, milyen lenne, ha egy százéves férfi vagy egy kilencvenéves asszony lennél, és Isten arra kéme, hidd el, hogy gyermeked fog születni. Ez történt Ábrahámmal és Sárával. Gondold el, mit éreztél volna, ha arra kér, hogy ezt a gyermeket áldozd fel égőáldozatnak!

El akarnád mondani, hittel eltelve, több mint egymillió embernek – mint Mózes tette –, hogy segítesz nekik száraz lábbal átkelni a Vörös-tengeren, mialatt az ellenség gyilkos szándékkal üldözi őket?

Szent Pál évekig láncra volt verve egy tömlöcben, mégsem kételkedett soha Isten tökéletes jóságában. Te kételkedtél volna?

A Magyar Köztársaság polgáraiként Isten nem kívánja tőlünk, hogy tűzön keljünk át – de azért a Benne való bizalmat igenis kéri. Talán segítségünkre lehet ebben az Ószövetség hőseire való emlékezés. Amikor helyzetük reménytelensége ellenére Istenben bíztak, ez tetszett Istennek. Bárhol és bármikor élünk, bőséges áldásban részesülünk, de az Úr egyfolytában arra hív, hogy elhiggyük: Ő gondot visel ránk – akármi is történik velünk.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

N. N.: A Lélek érintése (Tanúságtétel)

Második alkalommal vettem rész a Szentlélek-szemináriumon. Biztosan tudtam, hogy jó és gyümölcsöző lesz az életemben. Most konkrét kérdésekkel és kíváncsisággal érkeztem.

Az előadások és kiscsoportos beszélgetések sok mindenre választ adtak. Még a Szentlélek hívás előtt olyan élményben volt részem, hogy a beszélgetés során új dolgokat mondtam a többieknek, ami még nekem is újdonság és tanítás volt.

Az életgyónást nem sikerült elvégeznem a Szentlélek hívás előtt, de azért ott ültem egy széken az Oltáriszentség előtt és hárman imádkoztak felettem.

Mondtak sok mindent, amit figyeltem és próbáltam megjegyezni, és vártam a Lélek érintésére, de nem jött. Ekkor visszaemlékeztem Zoli szavaira, hogy bocsássak meg mindenkinek, s ezt megtettem. A felettem imádkozó azt mondta, hogy engedjem el magam és ne szégyelljem az érzéseimet kimutatni, meg fogom látni Jézus arcát. A kinyitott kezeimet még jobban széttárta a térdemen. Én fölemeltem az arcom és a csukott szemeimen keresztül egy fényességes jelenséget tapasztaltam meg, ami teljesen magával ragadott.

Első szavaim azok voltak, hogy szeretlek és bocsáss meg! Könnyezve dicsőítettem őt szerény szavaimmal egy ideig. Majd elmúlt ez a megérintettség és lehajtottam a fejem. Kezem-lábam elkezdett finoman remegni. Utólag úgy fogalmaztam meg, hogy túltöltöttél Uram. A felettem imádkozók otthagytak ültő helyemben és még sokáig maradtam így beszélgetve az Úrral.

(A tanúságtétel folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

dr. Dienes Valéria: Az ima (V/4. rész)

Az ima öröme

Az öröm tiszta szó. Válasszuk el az élvezettől. Öröm az a lelkiállapot, melyben magasabb rendű igényeink jutnak teljesedéshez. Tehát nem puszta jólét és kellemesség. Ezek a vonások az élvezetben is megvannak, s az élvezet lehet szennyes és bűnös. Az ember értékskálájától függ, hogy miben gyönyörködik. Van, aki emésztőszerveitől és nemi szerveitől várja boldogságát, mások kívánságuk kielégülésétől, hatalmi vágyaik teljesedésétől, mások tudományos vagy művészi törekvéseik sikerétől, és vannak, akik lelkük Isten felé közeledő munkájától várják a boldogságot.

Minél magasabb rendű az értékskála, annál alkalmasabb örömök ébresztésére. Az öröm jellegzetes vonása, hogy kíséri az alkotást, mindannyiszor föllép, amikor erőink teremtéshez járultak, amikor a még nem volt, a most kezdődő lét szolgálatába állottak. Az anya örül gyermekének, a művész mesterművének. Ennek a teremtő örömnek példáját az Úr adta meg, amikor a lét szakaszain végigpillantva gyönyörködött: „Látta Isten, hogy jó.” Az ember teremtő munkái között a legnagyobb örömmel jár saját lelkének folytonos újjáteremtése a morális vonalon. Ezzel tölti be legmagasabb rendeltetését, s amit eközben érez, az a tiszta teljesedés az öröm.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

B. G.: A Lélek gyümölcse: a hűség

A hiteles keresztény életnek megvan a saját elsőbbségi rendje az életünkben: az első helyen van Isten, a második helyen az emberek, a harmadik helyen mi. Helyénvaló tehát, hogy amikor a Szentlélek gyümölcsének harmadik csoportjáról beszélünk, akkor figyelmünket a belső emberre összpontosítsuk. A Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy rajtunk keresztül is működhessen. Az ő bennünk „léte” sokkal fontosabb, mint a „cselekvése”. Amikor azonban azok vagyunk belül, amiknek lennünk kell, akkor kezdünk gyümölcsöt teremni, egyre többet, aztán meg sokat. Ez a végső cél lebegett Pál apostol lelki szeme előtt, mikor ezt írta: „Hiszen Isten maga műveli bennetek jóakarata szerint a szándékot meg a végrehajtást is” (Fil 2,13). Azt is mondja: „Bízom abban, hogy aki megkezdte bennetek a jót, be is fejezi Krisztus Jézus napjáig” (Fil 1,6).

A lelki gyümölcs harmadik csoportja olyan valami, ami a bensőnkben megy végbe. Ez hűségből, szelídségből és önuralomból áll.

A hűség itt nem a keresztény által gyakorolt hit, hanem inkább az a hűség vagy megbízhatóság, ami a Szentlélek által terem egy neki átadott életben.

Ugyanez a szó fordul elő a Tit 2,10-ben, ahol a King James-féle fordításban „megbízhatóság” szerepel. Ez a jellemvonás nagy dicséretben részesül a Szentírásban. A kis dolgokban való hűség az egyik legbiztosabb jellempróba, amint Urunk ezt a talentumokról mondott példázatában jelzi: „mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád” (Mt 25,21). A jó erkölcs nem annyira mennyiség, inkább minőség kérdése. A jó az jó, a rossz az meg rossz a kicsi dolgokban éppúgy, mint a nagyokban.

Péter éles határt von azok között, akik hűségesen járnak Istennel és akik megint belemerültek a világ dolgaiba. Azt írja: „Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, mint hogy annak megismerése után eltérjenek a nekik adott szent törvénytől. Találóan áll rájuk a közmondás: »Visszatér az eb ahhoz, amit kihányt«, meg ez: »A megfürdött sertés pocsolyában hempereg.«” (2Pt 2,21-22)

(Az írás folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

Nemes Ödön S.J.: A mélyebb imaélet feltételei  (II/2. rész)

Az alábbi tanácsok közül melyeket tartod jónak és alkalmasnak arra, hogy általuk elmélyítsd ima­életedet?

A négy alapvető emberi szükségletnek bizonyos fokig teljesülnie kell:

a)  tapasztalom, hogy szeretnek,

b)  tapasztalom, hogy értékes ember vagyok,

c)  néhány emberrel mélyebb emberi kapcsolatban élek,

d)  tapasztalom, hogy képes vagyok szabad döntésekre. Akiknél ezek az alapvető szükségletek nagymértékben betöltetlenek, azoknak nehéz elindulniuk az igazi imaélethez vezető úton.

Az igazi ima elsajátításához fontos az érzelmi világ bizonyos fokú fejlettsége. Aki állandóan elnyomja érzéseit önmaga és mások előtt, Isten előtt is ezt teszi és nagyon nehéz neki Istennel kapcsolatba kerülnie. Csak értelemmel és akarattal nem lehet személyes kapcsolatot kiépíteni.

Az érzelmi világ kifejlesztéséhez segítséget jelent:

a)  testi érzékelés kifinomítása,

b)  a természet szemlélése,

c)  az érzések írásban való kifejezése (például levélírás Jézusnak),

d)  érzelmi síkon való dialógus egy jó baráttal, házastárssal.

Fontos, hogy a vezetett is és a vezető is ismerje a vezetett imaéletének történetét. A legtöbb ember imádkozott már életében, tehát nem jó azt mondani, hogy most kezdjünk el imádkozni. Már meglévő alapokra kell építeni és ha szükséges, az eddigiekben bizonyos javításokat eszközölni

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

Elkészült a Passió folytatása Feltámadás címmel

Jim Caviezel, aki a Passió című filmben Jézus ábrázolásával megdöbbentette a világot, most megerősítette, hogy Mel Gibson rendezővel elkészítették a folytatást Feltámadás (The Resurrection) címmel, és azt jósolja, hogy „ez a történelem legnagyobb filmje lesz”.

Mel Gibson szerint a feltámadás nagy téma. „Ezt úgy igyekszünk bemutatni, hogy ösztönző és felvilágosító film legyen, és ha lehetséges, anélkül vessen új fényt, hogy valami furcsa dolog jönne ki belőle” – fogalmazott.

Január elején Chicagóban Caviezel bátorságra buzdította a katolikus fiatalokat:

„Szeretném, hogy legyen bennetek bátorság belépni ebbe a pogány világba, hogy félelem nélkül meg tudjátok vallani hiteteket a nyilvánosság előtt. A világnak szüksége van olyan harcosokra, mint Szent Pál és Szent Lukács, akik a nevüket, jó hírüket tették kockára, hogy átadják a világnak a hitet, a Jézus iránti szeretetüket.”

(Az írás folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

Leo Tanner: A fejtől a szívig

Talán tudod már régóta, hogy Isten gyermeke vagy. Fejedben ez éppen olyan információ, mint a többi, amiket csak úgy egyszerűen tudomásul vettél. Így azonban nem sok minden fog megváltozni. Bizony, gyakran igen sok erőre és fáradtságra van szükségünk ahhoz, hogy ez valódi hitté váljon bennünk.

De ha szívünkben Pünkösd lesz, mindez megváltozik. A Szentlélek érkezésekor a szív boldogító tapasztalatává válik ez a tudás, szívtudássá. Hatására Isten gyermekeinek érezzük magunkat.

„Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy ISTEN FIAI VAGYUNK.” (Róm 8,16)

Már nem kell magunkat megerőltetnünk, belülről érezzük, hogy kik vagyunk. Hatalmas boldogság! Ezzel sok minden megváltozik. Istent többé már nem érezzük fenyegetőnek, hanem olyasvalakinek, aki – mint édes szüleink – életünk boldogságának gondját viseli. Isten Atyaként boldog, ha mi is azok vagyunk. Ezen kívül még több is történik: óriási védett tér nyílik meg számunkra.

Az egész világegyetem az Atya kezében van, már nem kell tőle félnünk! Soha, még halálunkban sem eshetünk ki a tenyeréből.

(Az írás folytatása az újság 15. oldalán olvasható.)

M. H.: A Szentlélek személyes jellemvonásai

Ahogy minden személynek megvannak a személyes jellemvonásai, úgy a Szentléleknek is.

Az Ő személyiségének egyik jellemvonása, hogy jelenlétében öröm van. Tudtad, hogy az Úr jelenlétében eksztázisba tudsz kerülni? Semmi máshoz nem hasonlítható örömöt élhetsz át. Ha már valaha is eltalált téged a Szentlélek ereje, akkor tudod, hogy nincs a világon olyan dolog, ami ennél jobban fel tudna frissíteni. Ez teljesen igei, mert a Biblia beszél arról az örömről, amit a Szentlélek ad: „teljes öröm van nálad” (Zsolt 16,11).

A Szentlélek személy, ezért meg is tudod Őt szomorítani. Amikor nem hallgatsz Rá, akkor megszomorodik. Ő az Igazság Lelke, ezért mindig megpróbál a helyes irányba vezetni. Amikor a saját utadon akarsz járni és azt mondod Neki, hogy „hagyj békén”, akkor megakadályozod abban, hogy betöltse elhívását az életedben.

Hányszor fordult már elő, hogy bajba kerültél és a Szentlélek megpróbált előtte megállítani, de te nem figyeltél Rá? Azt gondoltad: „Isten biztosan haragszik rám.” Isten nem haragszik rád, Jézus sem haragszik rád, hanem szívükön viselik a sorsodat. A Szentlélek viszont szomorkodik miattad, amikor nem veszed észre vagy figyelmen kívül hagyod a vezetését.

A János 3-ban Isten egy csodálatos képet ad a Szentlélekről Nikodémus történetében, aki éjszaka kereste fel Jézust és megkérdezte, hogyan születhet újjá. A beszélgetés során Jézus a Szentlelket a szélhez hasonlította: „A szél ott fúj, ahol akar” (Jn 3,8). A szelet érezzük, de nem látjuk. Hasonlóképpen a Szentlelket is érezhetjük, de nem látjuk.

(Az írás folytatása az újság 16. oldalától olvasható.)