Legújabb újság 

 

A Marana Tha újság 2018. január-februári
számának tartalmából

Katona István: Új év – új élet

Urunk, Jézus, új életet kínál fel mindenkinek, aki hozzá megy. Ez az új élet annyira szép, annyira teljes, hogy aki elnyeri, semmiképpen nem cserélné fel a régivel. Pedig ennek az életnek is vannak nehézségei. Van, amikor elhalványul az Úr jelenléte vagy elhalványulnak a célok, mégis ha kiálljuk a próbatételeket, akkor még szebbé válik az élet. Amikor Jézus találkozott Simonnal, azt mondta neki: te szikla (Kéfás – Péter) leszel, akire rá fogom építeni Egyházamat. A huszonéves halászfiú valószínűleg nem sokat értett ebből. De annyit biztosan felfogott, hogy az Úrnak terve van velem, számít rám, együtt dolgozhatok vele. – Jézus látta szemében az örömöt, de látta Péter jövőjét is, amint hirdeti az evangéliumot Jeruzsálemben majd Rómában, és látta őt vértanúként meghalni. De erről most nem beszél, csupán arról, hogy teljesen adja át a szívét az új feladatnak.

1. Az Úr hív

Az ószövetségi Szentírásban van egy kedves jelenet, amikor a gyermek Sámuel megtanulja felismerni az Úr hangját. Először Éli paphoz fordul az éjszaka közepén és jelenti, itt vagyok, miért hívtál. Éli azt válaszolta: nem én voltam, hanem az Úr; ha még egyszer hallod, mondd: „Itt vagyok, Uram, hallja a te szolgád!” – Ebben a mondatban benne van a teremtmény minden alázata és engedelmessége. Ha minden keresztény felismerné, hogy ki az Úr és ki az ember, akkor igent mondana az Ő hívásának. Mert ez a hívás ma is elhangzik. Minden alkalommal, amikor rossz útra tér az ember, elhangzik az Úr hívása. A lelkiismereten keresztül szólít, hogy mondj le a haragról, légy hű a szeretethez, ne vedd el a másét, őrizd meg a békét. Aki meghallja és meg is teszi, amit mond neki az Úr, az mindig jól jár. Aki elutasítja, abban növekszik a bűn okozta sötétség, s egyre nehezebben tud szeretni, mert a lázadás megkötözi a szívét.

2. A Szentlélek temploma

Pál apostol azt írja a korintusi levélben (1Kor 6,19), hogy a testünk a „Szentlélek temploma… nem vagytok a magatokéi.” Ebbe a gondolatba nehezen akarunk beleegyezni. Mert mi azt szeretnénk, ha a testünk a mi tulajdonunk lenne, amivel azt teszünk, amit akarunk. Ha akarjuk, tönkre tehetjük alkohollal, drogozással, cigarettával, mértéktelen élvezethajszolással. De ez nem helyes! Pál apostol azt írja, hogy ez lopás, mert a testünket, illetve az életünket az Úr Krisztus megvásárolta szent vérével a kereszten. Ezért nekünk azt kell tenni, amit Ő parancsol. Ha az Ő terve az, hogy testünk legyen a Szentlélek temploma, abban úgy kell élnünk, hogy ez megvalósuljon. Úgy kell imádkoznunk, úgy kell szeretnünk, úgy kell másokat szolgálnunk, ahogy Jézus tette. Mert csak így válik testünk a Szentlélek templomává. Pál apostol még azt is hozzáteszi: „Dicsőítsétek és hordozzátok Istent a testetekben.” – Csodálatosan szép ez a cél. Sokan azt mondják, nem tudják, miért éljenek, nem találják meg a céljukat. Miért? Mert a célt kizárólag a földi javak között keresik és nem a természetfeletti életben. Jézus mindenkit meghív erre az új életre. El kell indulni bátran, és hinni, hogy ez megvalósítható.

3. Jézusra építkezni

Jézus sziklának nevezi Simont, és Máté evangéliumban van még egy hitbeli vallomás (Mt 16,18): „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.” Ebből az következik, hogy Simon azáltal lehet kőszikla, ha az egyetlen sziklára – az Úr Jézus Krisztusra – és az ő istenfiúságára épül. Péter tudta, hogy indulatos természete és sokféle hibája miatt nem lehet szikla. De azt is tudta, hogyha Jézusra épít, ha neki adja az életét, akkor minden megváltozhat. Ami eddig lehetetlen volt, az most lehetségessé válik. – A mai kor tele van bizonytalansággal, szorongással, rendezetlenséggel – ezért ma különösen szükséges Jézusra építeni. Az Új Év akkor lesz boldog, ha mindig Jézusra építkezünk.

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

Cseh Anikó: Ne félj, ha valaki szeret téged! (II/2. rész)

„Ne félj attól, hogy valaki szeret téged, gondolj csak bele, ez nem a vég, hanem a kezdete valaminek… talán egy jobb élet kezdete is lehet.” (With Angel)

A szeretet nem érzelem, hanem akarati döntés. (Természetesen érzelem is lehet benne, de nem feltétele.) Sokan azt gondolják, a szeretetet érezni kell. Az érzelmek olyanok, mint a felhők, jönnek, mennek, majd elbújnak, s ha süt a nap vagy egyáltalán nem lehet látni őket. Ha borús az idő, akkor csúnya feketék. Ilyen az érzelem is: végletek között váltakozik. Az igazi szeretet azonban nem szélsőséges hangulathoz van kötve. Hanem a sérülések és veszteségek ellenére is meghozható olyan akarati döntés, amely a maga vállalásait fogalmazza meg elsősorban, nem pedig a másikra irányuló elvárásait.

Az érzelmi sérülés olyan maradandó lehet, ami személyiség-zavarral is párosulhat, deviáns (abnormális) viselkedési formákat idézhet elő. Amikor sérült az ősbizalom, akkor újra meg kell tanulni bízni, hinni Isten gyógyító szeretetében, az emberekben és magunkban is. Meg kell tanulni szeretni az embereket és magunkat egyaránt. Csak úgy kaphatunk esélyt az Életre, ha képesek vagyunk erősíteni akaratunkat és elhinni, hogy Isten megengedte nekünk, hogy sebződjünk, mert sebzettségünkben lehetünk a legfogékonyabbak arra, hogy az Ő gyógyító, irgalmas szeretetét befogadjuk. Ehhez tudnunk kell megbocsátani, s Isten megbocsátó szeretetét kell kérni.

A megbocsátáshoz fontos, hogy megtanuljuk uralni hangulati ingadozásunkat. Akik valamikor érzelmileg sérültek, azoknak be kell vallaniuk maguknak: igen, sérültem, de megbocsátok, mert gyógyulni akarok. A megbocsátáshoz elsősorban Isten szeretetét kell befogadnom egy hívő közösségben, amely az Isten iránti kapcsolatomban is segíti a gyógyulásomat. Az egészséges Isten-kapcsolathoz elengedhetetlenül fontos, hogy egy hívő keresztény közösséghez tartozzam, amely akár a családi háttérként is szolgál, mert nagyon sok ember számára a keresztény közösség jelenti a családot is.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

Neil Vélez: Dél-Amerika apostola (II/1. rész)

Közösségünk imájával fogom kezdeni, ami így szól:

„Elismerjük Uram, hogy Nélküled semmire sem vagyunk képesek, de azt is tudjuk, hogy ha Te velünk vagy, akkor mindenre képesek vagyunk. Ezért megalázkodunk jelenléted előtt és kérjük, hogy növeld hitünket. Uram, vezéreld ezt a műsort, hogy mindenkire áldás szálljon, aki látja és mindenki higgyen benned és befogadjanak az életükbe, mint Urat és Megváltót. Jézus nevében kérem. Ámen.”

New Yorkban születtem és nevelkedtem, Puerto-Ricó-i katolikus családban. Egy közösségnek a második generációjához tartozom, amit Jézus Misszionáriusainak neveznek. A szüleim voltak az alapítók, a nagybátyámmal hozták létre a közösséget.

Igen. Miközben szüleim vitték előre a közösséget, közben mi megszülettünk. Mindenhova vittek minket, és ha álmosak lettünk, akkor letettek nekünk egy plédet a földre, miközben ők tanítottak.

Négyen vagyunk testvérek, két fiú és két lány, de az unokatestvéreim is tagjai ennek a második generációjú közösségnek.

Jelen vagyunk Londonban és hamarosan Olaszországban és Spanyolországban fogunk közösséget alapítani.

Hálát adok a családomért! Mindig mondom a szülőknek, hogy tanítsuk a hitet már gyerekkortól kezdve, mert azok a magok, amelyek megmaradnak, később kivirágoznak. Édesanyám kicsi koromban mindig magával vitt, ők soha nem mentek egyedül a templomba, mindig magukkal vittek minket. Felkeltették bennünk a vágyat, együtt imádkoztunk, vacsoráztunk, mentünk aludni. Mindig ki volt alakítva egyfajta „lelki környezet” a házban és mindez a későbbiekben gyümölcsöt hozott bennünk. Én ebbe születtem bele.

Betegen születtem. Édesanyámnak azt mondták az orvosok, hogy veszélybe sodorja az életét azzal, hogy világra hoz engem. Bele is halhat a szülésbe és jobban teszi, ha elvetet, hogy megmentse a saját életét. Édesanyán száz százalékban katolikus, az abortusz szóba sem jöhetett nála. Még akkor sem, hogy az orvostudomány bizonygatta, az abortuszt végre lehet hajtani. Ő úgy döntött, hogy kockára teszi az életét és megadja annak lehetőségét, hogy megszülessek és olyannak születtem, ahogy azt az orvosok is megmondták. Egészségügyi problémákkal jöttem a világra.

(Az írás folytatása az újság 6. oldalától olvasható.)

Bilkei Ferenc: Őszintén a reformációról (III/3. rész)

Anglia (folytatás)

VIII. Henrik halála után Cranmer, a mindenható miniszter folytatta az ország protestáns hitre való áttérítését. 1555-ben azonban a katolikus Mária uralkodása idején Anglia 3 évre újra katolikus lett. Hűséget esküdtek a pápának és a királyné körülbelül 200 embert kivégeztetett, mert azok a katolikus vallás kiirtásán dolgoztak. Köztük volt Cranmer, VIII. Henrik rossz szelleme is.

Erzsébet királyné alatt azonban újra protestánsokká lettek az angolok. A pápa ugyanis nem ismerte el őt törvényes gyermeknek, mivel VIII. Henrik és Boleyn Anna házasságából származott. Ezért Erzsébet kegyetlenül folytatta atyja művét, a katolikusok üldözését. A kémek állandóan kutattak a katolikusok után. Az inkvizíció szakadatlanul működött, aki katolikusnak bizonyult, azt börtönbe hurcolták, földönfutóvá tették vagy kivégezték.

A gyűlölet rettenetes volt. Ismeretes Knox Jánosnak, Kálvin tanítványának ez a mondása: „Inkább 10.000 ellenséget lássak hazám ellen felvonulni, mint egyetlen misét.” A pápai követ 1561-ben ezt jelentette Rómába: „Csaknem minden kolostor romokban hever, az oltárok szétrombolva, Krisztus és a szentek képei összetörve, egyházi szertartások sehol.”

Ennek a gyűlöletnek esett áldozatul Stuart Mária skót királyné, akit Erzsébet angol királyné, az ő testvére 19 éven át börtönben tartott s végül 1587. február 8-án lefejeztetett. Halála előtt ezeket mondta: „Kettőt nem vehetnek el tőlem: királyi származásomat és katolikus hitemhez való hűségemet.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

Kiss Péter: A Katolikus Karizmatikus Megújulás XXVI. Országos Találkozója

2017. november 11-én rendezték meg a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás 26. Országos Találkozóját Budapesten, az újpesti Jégpalotában. Az Észak-Amerikából érkezett előadók, Ann Shields nővér, Graham Keep és Peter Herbeck tanításai után Snell György esztergom-budapesti segédpüspök által vezetett szentmise zárta a napot.

Amikor megkapom a karszalagot, egy nővér éppen az egyik sárga mellényes rendező lány fejére tett kézzel imádkozik a lépcsőn. A csarnok földszintjén minden ülőhely foglalt, és sokan állnak is, a lelátók körülbelül kétharmadán ülnek. Lent anyukák sétálnak karjukban gyerekkel, máshol három-négy évesek játszanak földre terített szivacson, pokrócon, vagy futkosnak ide-oda, manővereznek a sorok között ovis motorral.

A színpadon egy kanadai pap, Graham Keep beszél a misszióról és ennek kapcsán a kanadai és a magyar viszonyok hasonlóságáról. Ott is magas a magukat katolikusnak vallók, ám templomba nem járók aránya: a 450 ezres egyházmegye lakosságának mintegy nyolcvanöt százaléka ilyen. – Feladatunk, hogy kapcsolatba kerüljünk velük, mondja, hogy – mint Jézus példabeszédében szerepel – kimenjünk az utcára, és meghívjuk őket a lakomára. A plébániák megújulása is csak a Szentlélek által lehetséges.

II. János Pál azt mondta: az Egyház intézményes és karizmatikus egyszerre, XVI. Benedek azt, hogy Szentlélek nélkül Egyház sincsen. Jézus teljes küldetése az, hogy a Szentlélekben kereszteljen meg bennünket. Próbáljunk Máriára hasonlítani, aki engedelmes volt, de kérdezni is mert, és jelen lehetett Jézus életének minden fontos állomásánál. A feltámadásánál is, majd a mennybemenetel után a Szentlélek kiáradásakor. A tanítványok akkor kitárták az ajtókat, és elvitték Jézus jelenlétét a világba. Az Úr valami újat akar ma itt tenni. Mindent újjá akar teremteni. Engedjük, hogy megtegye.

(A képes beszámoló folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

Gloria Polo tanúságtétele (III/2. rész)

Máriaremete, 2017. augusztus 26.

„Tüzet tűzzel oltunk – a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével!” mottóval rendezték meg a IV. Szeretetláng Fesztivált a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom szervezésében a Máriaremetei Kegytemplomban 2017. augusztus 26-án, ahol Gloria Polo is tanúságot tett mindarról, amit átélt, amikor villámcsapás érte és a klinika halál állapotában megtapasztalta, meglátta a túlvilágot, majd Isten kegyelméből visszatért az életbe és csodálatos módon felépült.

* * *

Láttam a saját testemet az egyetem betegszobájában, láttam saját magamat ott feküdni. Az orvosok küzdöttek azért, hogy a szívmegállásból visszahozzanak az életbe. Aztán visszatértem a saját testembe. Ez a visszatérés nagyon fájdalmas volt, az egész testemet égési sérülések borították. Egész életemben a szép test elérésén dolgoztam, tornáztam, aerobikoztam, hol anorexiás, hol bulimiás voltam, étkezési-, táplálkozási zavaraim voltak. Mindent megpróbáltam azért, hogy szép testem legyen. Rengeteg pénzt költöttem a testemre, de abban a pillanatban az egész testem csak egy torzó volt. A villámcsapás a karomon keresztül hatolt be a testembe és megrongálta a karomon a húst, a mellemről leégette a húst, a bordáim kilátszottak, az egész hasam, belső szerveim elégtek. A lábaim is teljesen elégtek, leégett róluk a hús, és szénfeketék lettek, hiszen a villám a jobb lábamon keresztül távozott belőlem. Az orvosok számára az okozta a legnagyobb gondot, hogy a belső szerveim is megégtek. Fogamzásgátlókat is használtam, spirál volt felhelyezve a méhembe azért, hogy ne foganjak gyermeket, és ezen a spirálon keresztül a villám szétégette a méhemet is. Ezt az orvosok által adott írásból szó szerint idéztem, tehát a spirálon keresztül égett bele a villám a méhembe. Az orvosok szerint teljesen szétégtem és tönkrement a méhem. A vesém, a tüdőm, a szívem – mind az égési sérülések áldozata lett. Az unokaöcsém meghalt, őt nem tudták az orvosok újjáéleszteni.

Engem kórházba szállítottak, Bogotába, a Claver Szent Péter Klinikára. Ebben a kórházban az orvosok operációkat hajtottak végre rajtam. A vesém továbbra sem működött és a keringésem is újra összeomlott. Ismét megpróbáltak újraéleszteni, de én mély kómába estem. Az orvosok a családommal is közölték, hogy haldoklom, nincs mit tenni. A testvérem, a nővérem, aki orvosnő, azt mondta: „Élesszék újra a testvéremet, és Isten döntsön a sorsáról, mert önök, orvosok, nem istenek.”

(A tanúságtétel folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

Imalánccal vették körül Lengyelországot

Hazájuk és a keresztény Európa fennmaradásáért imádkoztak

Rózsafüzér Királynője napján közel egymillió emberből álló imalánc vette körül Lengyelországot. A hívek több mint 3500 kilométer hosszan, az országhatár közelében kijelölt mintegy 4 ezer helyen, 320 templomban, valamint hajókon, hegycsúcsokon és repülőtereken is rózsafüzért imádkoztak.

A Rózsafüzér a határon elnevezésű akciót egy világi hívekből álló csoport kezdeményezte, a lengyel egyház pedig, megnyitva templomait, szentmisére hívta a résztvevőket. A szervezők a fatimai jelenések 100. évfordulójához, valamint Rózsafüzér Királynőjének emléknapjához kötötték kezdeményezésüket.

A katolikusok a belföldön fekvő községekből buszokkal és vonatokkal indultak az országhatárra, ahol a délelőtti szentmisék után délután 2 órakor egyszerre kezdtek el rózsafüzért imádkozni.

A kijelölt határmenti templomokon kívül a résztvevők a határokhoz közeli városok főterein, határátkelő pályaudvarokon, a határfolyók és a Balti-tenger partján, hajókon, több hegycsúcson, valamint tíz lengyelországi repülőtéren működő kápolnában is imádkoztak. A Tátrában és a Beszkidekben a szomszédos Szlovákia és Csehország lakosai is csatlakoztak hozzájuk, a lengyel-német határ közelében fekvő Siekierki községbe Berlinből és Hamburgból is érkeztek imádkozók.

(A képes beszámoló folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

Gyüre József: A konkoly a szívben van vagy a világban?

A mennyek országában a jó mag az ország fiai, a konkoly a gonosz fiai

A mennyek országában a konkoly is jelen van. Bennünk és köztünk. De honnan van a konkoly – kérdezik a szolgák? Honnan és miért van bűn a világban, az életünkben? – kérdezhetjük mi is.

Emlékezünk, a Teremtés könyvében le van írva az ember bűnbeesése. Ez volt az első bűn? Nem! Az első bűn a szellemi világban történt, amikor a legfényesebb angyal – Lucifer –, aki az Úrhoz legközelebb állt, fellázadt Isten ellen, aki elé tárta üdvözítő tervét. Mi is volt ez a terv?

Bukása után az embert – akit Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett – Isten nem ítéli el, nem öli meg, hanem alkalmat ad a megbánásra, a bűnbánatra, a bocsánatkérésre, hogy megtérjen. Ha kell saját Fia halála által!

Emlékszünk Ádám és Éva bűnbe esésére, amikor ettek a jó és rossz tudás fájáról. Megszakadt az Istennel, az Atyával való kapcsolatuk, és észrevették, hogy mezítelenek. Hogyhogy? Addig nem láttak vagy ruhátlanok voltak? Nem, addig is volt ruhájuk, ami ragyogott, mert az Istennel, az Úrral éltek. Látták és ragyogtak, mint Ő, mint amikor Mózes negyven napig volt az Úrral, és a zsidók nem tudtak ránézni, mert ragyogott az arca. Az első emberpár is így ragyoghatott és ezt a ragyogó ruhát veszítették el, cseréltek fel szégyenükben fügefa-levélre.

Emlékezünk Ádám válaszára mit felelt az Úrnak a „mit tettél” kérdésre: „Az asszony adott nekem, akit mellém adtál!” Nem azt mondja, bocsáss meg Uram, de olyan csábító volt a gyümölcs. Nincs bocsánat kérés, nincs bűnbánat, csak vádaskodás, vádolja Évát és vádolja Istent: „Hiszen Te adtad mellém, ha Ő nincs, nem vétkezem.” És az Úr nem öli meg őket, nem átkozza meg őket, hanem bőr ruhát készít nekik és elküldi Őket a paradicsomból, hogy nehogy egyenek az Élet fájáról. Az Úr irgalmas!

(Az írás folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)

P. Hans Buob SAC: Kommentár Dr. Gloria Polo előadásához

Ég és föld között vannak dolgok, amiket teológiailag még nem értettünk meg. Olyan dolgok, amelyek ugyan nem ellenkeznek a Szentírással vagy az Egyház tanításával, ám számunkra még szokatlanok. Dr. Gloria Polo asszony beszámolója megerősített engem néhány olyan dologban, amit lelkipásztori munkám során tapasztaltam. Aki olvassa vagy hallja beszámolóját, annak tisztában kell lennie vele, hogy ő nem egyszerűen csak arról mesél, amit tanult, hanem amit megtapasztalt ebben az állapotban, az úgynevezett „klinikai halál” idején.

A lélek szellemi világban megélt tapasztalatait mindig nehéz megmagyarázni. Dr. Polo asszony élményeit számunkra megszokott képekben, fogalmakban próbálja előadni. Abban látok némi veszélyt, hogy néhányan esetleg szó szerint veszik ezeket a képeket, és ezáltal egyedi, különös elképzeléseket alkothatnak magukban. Itt éppen ugyanaz a helyzet, mint a Szentírás képei esetén, vagy mint amikor szentek foglalják szavakba lelki élményeiket: ilyenkor szavaik sohasem fedik azt, amit valójában mondani szeretnének. Ezért ennél a beszámolónál is a képek mögé kell nézni, ki kell találni, hogy nagyjából mi lehet a szavak értelme. A képek segítenek abban, hogy egy elképzelést alkossunk magunkban, de természetesen nem korlátoznak bennünket. Tisztában kell lennünk mindezzel, amikor hallgatjuk vagy olvassuk a beszámolót.

(A kommentár folytatása az újság 17. oldalától olvasható.)