Legújabb újság 

A Marana Tha újság 2017. július-augusztusi
számának tartalmából

 

Katona István: Ki nekem Jézus?

Krisztus elfogadása elsősorban nem értelmi belátás kérdése, hanem az egész ember válasza az Ő hívására. Nem érvek és belátások kellenek, hanem először megtisztulás – írja Koncz Lajos professzor. De nem elég a megtisztulás se, mert szükséges az előítéletektől való megszabadulás: az a hit, hogy Isten jó és az ember boldogságát akarja. Szükséges a szabadulás az anyagi (földi) gondolkodástól. Ekkor tud az ember radikálisan megnyílni Isten – mint a lét forrása – előtt.

Isten el akar vezetni bennünket önmagához, mert úgy lettünk megalkotva, hogy máshol nem tud megnyugodni a lelkünk. Ahogy a világot kiemelte a káoszból a teremtéskor, úgy akarja szívünket is kiemelni a káoszból, a sötétségből, a céltalanságból, a zűrzavarból. Közölni akarja velünk világosságát, örömét, bölcsességét. Amennyiben az ember megnyílik ez előtt az isteni ajándék előtt, annyiban találja meg életének értelmét és szépségét. Ezért olyan fontos megtalálni az élet kulcsát.

1. Az élet kulcsa

Izajás próféta azt írja a messiásról: „Amit bezár, azt senki nem nyitja ki – amit kinyit, azt senki nem zárja be.” (Iz 22,22) Krisztus az életünk egyetlen kulcsa! Sokan megpróbálták már kinyitni életük ajtaját más kulccsal, de mindig kudarcot vallottak. A legszebb törekvésekkel is csak egy darabig jutottak előre. – Krisztus az emberi élet egyetlen kulcsa. Ő meg tudja nyitni előttünk önmagunk titkát. Azt, hogy életünk nem puszta vegetáció, hanem örök gazdagodás, a végtelenben való növekedés, szellemi kibontakozás. Ő megnyitja előttünk a világ titkát. Azt a világot, amely Isten kezéből született és Isten Országa épül benne. Ha nem így nézzük, akkor az élet egy taposómalom, a legszebb munka is egy idő után kínos vergődéssé válik. – Ő megnyitja előttünk a természetfeletti világ titkát. – Azt, hogy Isten nem távoli, megismerhetetlen személy, hanem Atya, aki közel van, szeret, együttérez velünk, segíteni akar a beteljesülés felé vezető úton. Ugyanakkor végtelenül irgalmas, megbocsátó.

2. A bölcsesség forrása

Pál apostol azt kérdezi egyik levelében: „Ki foghatja fel az Úr gondolatait? Ki adott neki tanácsot? Hiszen a világon minden Istentől van!” (Róm 11,34-36) – Minden ember szeretne okos lenni. Ezért végzi el iskoláit, ezért szerez diplomát kemény, éveken át tartó tanulással. De a tudás még nem bölcsesség. A tudás akkor válik bölcsességgé, amikor az örök cél szerint használja fel az ember az ismereteit. A világi bölcsesség mindent az önzésre épít. Aszerint gondolkodik, hogy miből mennyi haszna lesz. Csak azzal akar foglalkozni, amiből többszörös haszna lesz. Vajon a haszonszerzés már bölcsesség? Egyáltalán nem! Legfeljebb egy fokkal jobb a tékozlásnál. Mit jelent akkor az igazi bölcsesség? Az örök boldogság szerint élni… a végső cél szerint élni… Krisztus gondolatai szerint élni. Ha ezt elérjük, akkor megszabadulunk a csalódásoktól. A bajok nem győznek le bennünket, mert minden a lelki javunkat szolgálja.

3. A hit mint életforrás

Nagy esemény volt az apostolok életében, amikor Péter megvallja hitét: „Te vagy az élő Isten fia.” (Mt 16,16) A teremtő Istenben való hit a zsidó vallás alapja volt, és minden imádságnak, áldozatnak a forrása. Péter most ebben az értelemben mondta Jézusnak: „Te vagy Isten Fia.” Ez az állítás felülmúlta Péter gondolkodását. Csak úgy mondhatta ki, hogy a Szentlélek megvilágosította. Ez a vallomás azt is jelentette, hogy minden hatalom a tiéd; azt is jelentette, hogy te vagy az életem, jövőm, minden vagyonom Ura. – Ez a jelenet bennünket is megszólít. Vajon Te Istennek vallod-e Jézust? Elfogadod-e életed felett az Ő uralmát? Kész vagy-e alárendelni neki gondolkodásodat, terveidet, képességeidet? – Mert ha Istennek vallod Jézust, akkor ennek következményei vannak! Ez a hit a szívedet kéri, hogy add oda Istennek. – Péter és a többi apostol elhagyta otthonát, foglalkozását, anyagi javait és mindent felajánlott Jézusnak. Így tudtak világhódító apostolok lenni, így tudtak kiemelkedni a sötétségből, a belső céltalanságból és Isten  Országának, a világegyháznak építői lenni

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

B.R.: A családfa gyógyító szentmise hatása családomra

Vasárnapi keresztényből – majd hosszú ideig templomba nem járó keresztényből – az Úr kegyelméből 2014 nyarán megtértem, azóta arra törekszem, hogy életem középpontja a Jóisten legyen.

Megtérésem óta többször felvetődött bennem, hogy családfánkért gyógyító szentmisét mondassak, de nem láttam a gyakorlati kivitelezés módját. 2016. novemberében nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy István atyánál (Emmausz Közösség) lehet időpontot kérni családfa gyógyító szentmisére. A Jóisten kegyelméből végül a 2017. január 10-i misét családfánk gyógyulásáért mondta István atya.

A decemberi hónap – az adventi előkészület, karácsony, iskolai szünet mellett – „A családfa gyógyítása” (Dr Kenneth McAll, Marana Tha kiadó) című könyv és a közösségtől kapott összefoglaló tanulmányozásával történt. A közösség egy tanúságtételt is átküldött, ami egy nehezen kezelhető lány viselkedésének javulásáról tett tanúságot a családfa gyógyító szentmisét követően. Ez még több reményt adott, hogy a tág család gyógyulásával együtt három eleven (4, 6 és 8 éves) kisfiunk nevelését is megkönnyítheti a Jóisten.

A szentmisét férjem és saját magam családfájának gyógyulásáért kértem. Férjem oldalán nagy segítséget jelentett a férjem anyai családjának történetéről íródott könyv, melyet előző év karácsonyára írt meg, készített el férjem keresztapja. Férjem apai oldaláról nem sok információm volt.

Az én oldalamat anyai és apai oldalról is segítette egy fényképes családfa (anyai oldalam egyes ágai a 6. felmenőkig), illetve több neveket tartalmazó családfa. Apukámmal 2-3 órán keresztül beszélgettem a családjáról, a gyerekkoromban hallott sztorikat most már volt kihez kötnöm, illetve megtudtam olyan dolgokat is rokonokról, melyeket apukám is csak pár éve tudott meg idős nagybátyjától. Anyukámnál is érdeklődtem, de miután úgy láttam, hogy ő nagyon idegenkedik a családfa ilyen oldalú elemzésétől úgy láttam békésebb, ha nem kutakodok tovább.

(A tanúságtétel folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

Kati: Hogyan tapasztaltam meg a rózsafüzér csodatevő erejét?

Hagyományos keresztényként” nőttem fel, édesanyám református volt. Édesapám néha öreg rádiónkon a vatikáni rádiót is fogta, ahol hallottam, hogy kedves nénik ismételgetik az Üdvözlégy Máriát latinul. Sokszor gépiesen, egymás után… Nekem szörnyen unalmasnak tetszett. Együtt a család nem imádkozta ezt a fajta imádságot, nem is gondoltam rá, hogy talán jó lenne.

Eltelt néhány évtized, amikor megtapasztaltam a Szentlélekben a megújulást. Egy próféciában azt az üzenetet kaptam, hogy kérjem gyakran Szűz Mária segítségét. Úgy gondoltam, hogy „ez nem rám vonatkozik”, s el is felejtettem az egészet.

1986-ban agyvérzéssel kórházba kerültem, ahol a szobában egyedül feküdtem. A fejem nem emelhettem fel a párnáról. Szóval igen magányos lettem hirtelen, mivel öt gyereket és egy drága férjet hagytam otthon.

Egyik nap egy szép, 30 év körüli fiatalasszonyt vezetett be a nővér beszélgetni. A feje már kopaszra volt borotválva, mert másnap fogják műteni a fél fejét betöltő agydaganattal, ami miatt már az egyik szemével nem látott.

Nem tudom, miért, de azt mondtam neki, hogy imádkozni fogok érte, hogy a műtét jól sikerüljön. Emlékeztem az Igére: „amit ketten kértek az én nevemben, megadom nektek.” Igen ám, de én egyedül voltam, ki legyen a másik?

(Az írás folytatása az újság 6. oldalán olvasható.)

Bucsy Kristóf: Bűnbánat

Ó, Irgalmas Istenünk, bocsásd meg nekünk:

  • amikor hívunk Téged az életünkbe, de nem engedünk be a szívünkbe
  • amikor keresünk Téged, de nem ismerjük fel érkezésedet
  • amikor vágyunk járni a Te akaratodban, de mégis a sajátunkat követjük
  • amikor akaratodért imádkozunk, miközben a sajátunkat szeretnénk elfogadtatni Veled
  • amikor lakást szeretnél venni szívünkben, de zárt ajtókra találsz lelkünk tornácán
  • amikor tékozoljuk az általad, a Te Örökkévaló létezésedből ajándékba kapott véges földi időnket
  • amikor követni szeretnénk téged, de eközben sokszor csak saját magunkkal törődünk
  • amikor kialakítunk magunkról egy képet, ahelyett hogy vágynánk megismerni azt, amit Szentlelked jelenléte képes kiformálni belőlünk
  • amikor türelmetlenül szeretnénk megérkezni vágyott jövőbeli céljainkhoz, miközben az életünk országútján lévő, általad elkészített, jelenbeli ajándékok mellett vakon haladunk el
  • amikor elzárkózunk testvéreinktől szívünk önsajnálkozó várbörtönébe, melyben megszakad a veled való közösség is
  • amikor a saját igazságainkat mondjuk, tehát a hazugságot szóljuk, ahelyett, hogy a Te igazságaidat hirdetnénk
  • amikor állhatatosan imádkozunk Tehozzád, de cselekedeteink távol esnek ezektől
  • amikor saját magunkat akarjuk látni a másikban ahelyett, hogy a Te alkotásod megismételhetetlen csodáját fedeznénk fel benne

(A bűnbánat folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

Nagy Istók: A megbocsátás (személyes történet)

A szüleim egyszerű emberek voltak. Paraszti munkát végeztek, a földből éltek. Tökéletes volt a szimbiózis kettejük között, édesapám megtermelte a salátát, a sárgarépát, a szegfű palántát, édesanyám pedig a piacon eladta. Nagyon jól megéltek ebből a közös munkából, félre is tudtak tenni a bevételből és a nővéremmel együtt felneveltek, útnak indítottak minket. Milyen egyszerű modell, és ők még milyen közel éltek a természethez!

Életük végéig nagyon jó volt a kapcsolatunk, annak ellenére, hogy ők nem akartak engem. Véletlenül fogantam 17 évvel a nővérem születése után. Házilagos módszerekkel több mindent elkövettek, hogy törölve legyek, ne jöjjek a világra. De Isten másként gondolta.

Az idő előrehaladtával növekedtem, s hát látható jelét is adtam ennek a növekedésnek édesanyám testén, ha ő nem takart volna el a végsőkig szoros ruhákkal, kötésekkel.

Tovább kísért a szégyen a születésem után is, mert szinte rejtegettek, sem az édesanyám nem vitt babakocsival az emberek közé, sem a nővérem, nehogy az ismerősök kérdéseket tegyenek fel velem kapcsolatban.

Mindezeket Isten a megtérésem után tárta föl előttem, amikor Ő már éretté tett a múltam megértésére és kezelésére. Ekkor értettem meg, hogy miért kísért végig négy évtizeden keresztül egyfajta mély gátlásosság, szégyenérzet, főleg a szexuális jellegű témák és az emberek előtti megnyilvánulás kapcsán.

És hogyan adta meg Isten, hogy kezelni tudjam ezt a felismerést?

Nem találok rá jobb kifejezést, mint azt, hogy radikális kegyelme révén. Ugyanis nem indulat és nem gyűlölet ébredt bennem a szüleim iránt, hanem valamilyen különleges szeretet. Ez a szeretet más volt, mint amit addig ismertem irántuk. Ez a szeretet isteni szeretet volt, mert valahol mélyen a szívemben engedte meglátni Isten a szüleim sebzettségét is, hogy ki tudja, milyen hozott anyaggal kellett nekik is élni az életüket.

(A tanúságtétel folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

Dr. F. József: Az ima csodát művel

Amikor Antal atya kérésére ezeket a sorokat írom, nem sokkal korábban éppen egy beteg rokonom hasi CT-leletét olvastam. Ennél az asszonynál körülbelül fél évvel ezelőtt hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak, amely olyan mértékben elterjedt a hasüregében, hogy nem lehetett már eltávolítani. Később be is sárgult. Ezért a beteg­ért közben sokan imádkoztak, karizmatikus módon is, valamint rendszeresen járult szentségekhez. Eltelt körülbelül 6 hónap, a sárgaság elmúlt, az erőnléte visszatért.

A mostani CT pedig azt mutatja, hogy a daganata gyakorlatilag eltűnt. Hála és dicsőség az Úrnak!

Ilyenkor a nem hívők azt mondják, hogy biztos a kemoterápia segített, meg hogy hinni kell valamiben, és így tovább.

Az első felvetéshez azt mondhatom, hogy én még nem találkoztam olyan hasnyálmirigy daganattal, amely kemoterápiára visszafejlődött volna.

A másodikhoz egy példa: ha valakinek hamis pénz van a zsebében, hiába hiszi, hogy az értékes, ha fizetésre kerül a sor, még bajba is kerülhet.

Azonban nem erről a valószínűleg csodás gyógyu­lásról szeretnék csak írni, hanem arról, hogy mi is a csoda, és miből származik minden hiteles csodás esemény.

A csoda valamilyen természetfeletti beavatkozás a természet rendjébe. Tehát feltételezi a természetfeletti létezését. Akik a természetet istenítik, tehát nem hisznek a teremtő Istenben, vagy összekeverik a teremtőt és a teremtményeket (lásd New Age, a természetgyógyászat különböző ágai és más okkult tanok követői) nem is tudom, hogyan beszélhetnek csodáról, ha tulajdonképpen továbbra is ennek a nyomorult világnak az erőinél maradnak, és kizárják a gondolkodásukból a mindenható Istent, aki nem sugárzás, nem anyag, hanem öröktől fogva létező szellemi lény. Mi emberek pedig nem vagyunk a részei, hanem a gyermekei lehetünk, ha megtérünk, s a szívünkbe fogadjuk Jézust.

Az ima pedig nem energia, hanem kapcsolat, kommunikáció Vele. C. S. Lewis írja a Nagy csoda című írásában, hogy más vallások nagyon jól meglennének csodás elbeszélések nélkül is, de a kereszténység nem, mert a lényegéhez tartozik egy Nagy Csoda, és minden egyéb csoda ebből származik, vagy erre mutat rá.

(Az írás folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

A hétgyermekes szent – Boldog Taigi Annamária élete (II/1. rész)

Annamária egyszerű, vallásos családban nevelkedett, egy elszegényedő gyógyszerész lányaként. Gyermekkorát átszövik a zarándoklatok. Megnyerő kislány volt, pedig csak olvasni tanul meg, mégis könnyen megszeretteti magát. Szülei megkeseredett emberek, a kislány annál kedvesebb, hamar megtanulja bájosságával felvidítani pesszimizmusra hajló szüleit. Korán cselédsorba kerül, majd 20 évesen megy férjhez Domenico Taigihoz, a Chigi herceg inasához, aki bár idősebb nála, azért még ereje teljében levő, igen indulatos és agresszív ember. Férje szereti a bábszínházat, ahová gyakran elkíséri őt Annamária.

Annamária önuralommal és szelídséggel kezeli férje természetét, miközben 7 gyermeke közül 3 kiskorában meghal. Szülei hozzájuk költöznek, de kötekedős, zsémbes édesanyja miatt állandó a veszekedés a házban.

Férje sem kéreti magát, lerántja a terítővel együtt az egész vacsorát a földre, úgy adja ki dühét. Anyja halála után Annamária az apját is eltartja, tűrve sok szemrehányását és mogorvaságát. Végül leprás lesz, és lánya gondos ápolásától körülvéve ő is meghal. A ház a sok gyerekkel és az önuralmat nem ismerő férjjel még így is olyan lenne, mint a pokol, ha Annamária szelíd, mosolygós lénye nem változtatná oázissá. Igen jó háziasszony, egész nap sürög-forog, és bár komoly jellemű, mégis feltűnően jó a humora is. Pontosan ugyanolyan életet él, mint a szomszédjában élő bármelyik más asszony, szenved, de el tudja rejteni a vidámság mögé szomorú érzéseit.

A sok lelki szenvedés egész közel viszi az Úrhoz. Minden reggel korán felkel, hogy szentmisével kezdje a napot, és minden nap áldozik. De amikor valaki megbetegedett a családjában, lemondott a miséről, és el nem mozdult a beteg mellől. Bár egész nap igen elfoglalt volt, a gyerekekkel minden este elmondta együtt a rózsafüzért, majd felolvastak a szentek életéből, csak ezután jöhetett a kis kereszt a homlokukra és az alvás. A gyerekek így igen kiegyensúlyozott és nyugodt kamaszokká váltak.

(Az életrajz folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

Boldog Taigi Annamária látomásai

Az elmúlt kb. 170 évben kapott égi üzenetek (La Salette, Fatima, Medjugorje stb.) és látomások között van egy, melyről általában nem beszélnek, de amely a jövő szempontjából nagyon fontos. Ez az a látomás-sorozat, melyet Boldog Taigi Annamária, a szentéletű római családanya kapott. Ez azért fontos, mert megkülönböztet földi eredetű és közvetlenül Istentől származó büntetéseket. Ő mondta el, hogy Isten két büntetést fog küldeni. Az egyiket háborúk, forradalmak és egyéb bajok formájában: ez földi eredetű lesz; a másik pedig közvetlenül Istentől származik. (Ez utóbbi tekinthető a garabandáli üzenetben szereplő Nagy Csapásnak – vagyis a Büntetésnek.)

Míg az elsőt az igazak imái és vezeklései megenyhítik, a másodikat semmi sem fogja enyhíteni. Rövid lesz, de irtózatos erejű. Nyomában az emberiség nagyobb fele kipusztul. Ez borzasztó, rémületes és általános lesz… Egészen váratlanul fog bekövetkezni. Az istentelenek megsemmisülnek. Anna millió és millió embert látott, akik háború következtében halnak meg. Más milliók viszont egy előre nem látott halál által. A háborúk, forradalmak és más csapások végén egy borzalmas képet látott. Megpillantotta az Úr kezét, amint mozgásba hozta az eget, és ijesztő meteorok által az embereket félelmetes zavarba hozta, és ismét milliók halálát látta.

 (Az írás folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

Mijo Barada: Tanúságtétel életem csodáiról (3. rész)

Ebben a világban mindent beszennyeznek a mi bűneink. Az én bűneim miatt nemcsak a családom és a hozzám tartozó emberek szenvednek, hanem minden, ami Isten teremtménye, és minden, ami Isten lelkét hordozza. A bűn miatt változik az éghajlat. A természet veszít a termőképességéből. Nézzük meg, melyik a két legínségesebb évad az elmúlt évszázadban, és látni fogjuk, hogy ezek a nagy háborúk évei voltak. Ezért a hivatásunk, hogy szentül éljünk.

Kik a szentek? A szentek az egyedül normális emberek, akik előttünk éltek. Mint ahogy normális az, hogy a zsiráfból zsiráf legyen, a kaktuszból kaktusz, így normális hogy az Isten gyermekéből egy szent bontakozzon ki. A szentség útja az egyetlen normális út.

Mit kell tennünk ezen az úton?

Törekedni kell a Krisztussal való egységre. Hogy Krisztus nézzen a szemeinken keresztül, ő fogjon a kezeinkkel, és szeressen a szívünkkel. Hogy ne én éljek már, hanem Krisztus éljen bennem, és én Krisztusban. A boldogságos Szűzanya megmutatta nekünk az Istennel való egységnek ezt az útját. Szerette Istent a szíve minden dobbanásával. Annyira átadta magát Istennek, hogy csak a Mária név maradt meg neki, minden más Istené volt benne.

Amikor egy festő szerette volna lefesteni a medjugorjei Szűzanyát, akkor a látnok, Vicka, elmesélte neki hogyan néz ki a Szűzanya. A festő előkészítette a kék és a fehér minden lehetséges árnyalatát, Vicka pedig azt mondta neki, hogy nem ezek a színek. A festő azt mondta neki, itt van minden lehetséges szín, ami létezik. Igen, de ezek a színek is be vannak szennyezve az ember bűneinek következményeivel. Kérlek, nézzetek rá a mellettetek ülő személyre. Jól nézzétek meg, kit láttok! Zsiráfot láttok, vagy kaktuszt, vagy a leendő szentet?

 (A tanúságtétel folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)