Legújabb újság 

  

A Marana Tha újság 2019. szeptember-októberi
számának tartalmából

 

Katona István: Az Úr adja az életet 

Szent Bernát azt írja egyik könyvében: Az Úr adta neked az életet, hiszen a semmiből alkotott téged. De nemcsak életet adott, hanem megajándékoz mindazzal, ami biztosítja létedet. Képességet adott, hogy ismereteket szerezz, alkoss, terveket készíts, formáld a világot. Végül képessé tett arra is, hogy életed végén beléphess az örök boldogságba. Ha a szíved igazán átérezné mindezt, akkor reggeltől estig azon gondolkodnál, hogyan szerezz örömöt mennyei Atyádnak. Hogyan viszonozd mindazt a jót, amit Tőle kaptál? 

1. Váltsd életre Isten parancsait 

Már Mózes könyvében olvashatunk arról, hogy nem elég meghallani Isten parancsait, hanem teljesíteni is kell azokat. Egy férfi tanúságot tett arról, hogy évtizedeken keresztül távol élt Istentől. Vallásosan nevelték, de az iskola elvégzése után belevetette magát a világ nyújtotta élvezetekbe. Először a vasárnapi szentmise maradt el életéből, később az imádság is. Az Úr azonban nem felejtette el, hanem váratlanul segített rajta, amikor bajba került. Elveszítette állását és nem talált munkát. Tartozásait nem tudta fizetni, kezdett kétségbe esni. Úgy érezte, vége mindennek. Testvérei se tudtak rajta segíteni. Elmondta problémáját egy atyának, aki azt mondta neki: „Bízzál Istenben, ne hagyd el magad. Ő szeret téged és segíteni fog rajtad.” Ez a mondat megragadt az emlékezetében és több alkalommal is felidézte magában. Elkezdett szívből imádkozni, templomba járni és minden megváltozott. Váratlanul talált egy jó munkahelyet, ki tudta fizetni tartozását, elmúlt minden szomorúsága. A megtalált hit boldoggá tette őt. Ezért fontos, hogy ne csak hallgassuk Isten szavát, hanem meg is valósítsuk életünkben. Jézus életünk forrása akar lenni. Szőlőtőnek mondta magát, aki minden pillanatban táplál minket, ha hozzákapcsolódunk, mint szőlővesszők. Aki benne bízik, mindig tud újrakezdeni. 

2. Minden jó Istentől jön 

Jakab apostol azt írja levelében, hogy „minden jó adomány Istentől jön.” A média gyakran beszámol róla, mennyi erőszakos cselekmény történik a világban. Egy alkalommal a riporter megkérdezte a gyilkost, érzett-e lelkifurdalást, amikor szörnyű tettét elkövette. A gyilkos mélyen hallgatott – ami azt jelentette, hogy nem volt lelkifurdalása.  – De megkérdezhetnénk, hogy legyen lelkifurdalása, ha nem hisz a lélekben? Hogyan higgyen, ha senki nem tanította meg a hitre, ha senki nem nevelte az élet tiszteletére? Ha senki nem nevelte az Istenbe vetett bizalomra. – Ha élő hitünk van, akkor tudjuk, hogy van lelkünk és ezt a lelket minden nap ápolni kell imádsággal és szeretettel. Ez azt is jelenti, hogy küzdeni kell hibáink és rossz szokásaink ellen. Ha hiszünk, akkor felelősséget érzünk a magunk és mások életéért. Ezért fontos, hogy a családban rendszeres legyen a Szentírás olvasása. Ezért fontos az is, hogy az édesapák beszélgessenek Istenről gyermekeikkel. Ezzel az életüket mentik meg. 

3. A szív mélysége 

Egy alkalommal Jézus elmondta apostolainak, mi van az ember szíve mélyén (Mt 15,19-20). A szívből ered minden rossz gondolat… káromlás… hamisság… házasságtörés. Jézus nem akart elkeseríteni bennünket, csak figyelmeztetni akart arra, hogy vigyázzunk a szívünkre. Mert a sok rossz nem fog feltörni belőlünk, ha Jézusnak adjuk a szívünket. Jézus nélkül az ember erkölcsi élete reménytelen. Jézus pontosan azért jött, hogy megszabadítson bennünket a bűntől. Azért jött, hogy ne a gonosz uralkodjon fölöttünk, hanem a szeretet és Isten. Az ember szívében sokféle erő, vágy, érzelem, sérelem, harag kavarog, amelyek a rossz hatására rossz irányba fejlődnek. De ha Jézusnak adjuk a szívünket, akkor a jó fog érvényesülni bennünk. Ezért nevezte magát Jézus Úrnak, igazságnak és életnek. 

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

 

K. I.: A Szűzanya szerepe Isten Országának építésében (II/1. rész) 

1. Bevezetés 

A Szűzanya részvétele Isten országának építésében visszanyúlik egészen a Teremtés Könyvének az elejéig. Miután az ördög rávette Ádámot és Évát, hogy föllázadjanak Isten akarata ellen, Isten háborút indított a gonosz ellen. Így szólt: „ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, s te a sarka után leselkedel.” (Ter 3,15) 

Amikor Jézus megkezdi nyilvános működését, édesanyjára „asszonyként” utal. A Szentírásban sehol nem találunk olyat, hogy Jézus anyának hívja édesanyját, mindig asszonyt mond. Asszony – Éva – által az ördög becsapta az emberiséget és hatalmába kerítette.

Szintén egy „asszony” – a Szűzanya – által le lett győzve a sátán. Krisztus megváltása által hatalmat kaptunk a gonosz fölött. Krisztus kegyelméből valóban lábával tiporja a Szent Szűz a gonoszt. Elég csak megfigyelnünk a Kánai menyegzőt, hogy milyen harmonikus a kapcsolat Mária és Jézus között. A Szűzanya szól Jézusnak, hogy elfogyott a boruk a fiataloknak. Nagyon nagy szégyen lett volna a vendégsereg előtt, ha ez kiderül. Jézus finoman azt mondja: „Asszony, ez nem a mi dolgunk.” Ezzel mintegy jelezte, hogy Ő tudatában van mindennek, és amikor eljön az idő, akkor cselekedni fog. De itt az asszony megszólítás utal a Bibliára, hogy az asszony részt vesz a lelki küzdelemben, részt vesz a megváltás folyamatában.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

 

Árki Tünde: Ki nekem Mária? 

Anyácska!

Első számú női példakép!

Számomra Ő maga a csend, a békesség, a szeretet, az egyszerűség, az alázat, az engedelmesség a Mennyei Atyának, szolgálat.

Mária megtanít az Örömhír befogadására, majd annak megosztására.

Anyácskám megtanít örömmel hordozni a nehézségeket is.

Imádkozni tanít… hittel, hűségesen, kitartóan, könnyek között, szívből. 

Párbeszédre tanít az Atyával, Jézussal és a Szentlélekkel.

Mindig Szent Fiára mutat! 

Mit kaptam tőle, mint feleség? 

PÉLDÁT!

Melyik lány az, aki nem szeretne az édesanyjára hasonlítani? (jó esetben)

Szeretnék olyan felesége lenni a férjemnek, mint Mária volt Józsefnek. Az Ő házasságuk… nézzük csak Mária milyen irányt is mutat nekünk? Hol a helye a „ma” asszonyainak, a feleségeknek? Mi is a dolgunk valójában? Ki az Úr a házban? A férj? A feleség? Vagy az Úr Isten?

(Az írás folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

 

Claret Szent Antal

Claret Antal a spanyol egyház legnagyobb alakja volt a 19. században. A napóleoni idők viharai közepette született 1807. december 23-án Barcelona közelében, Sallentban.

Egész kicsi korától nagy buzgósággal imádkozott a papi hivatás kegyelméért: „Teljesen kilátástalan dolog számomra, de Istenem, te mindenható vagy!” Azért látszott valószínűtlennek a papsága, mert testvérével együtt apja szövőműhelyében kellett segítenie. Amikor tizenhét éves lett, apja Barcelonába küldte, hogy tovább tökéletesítse magát a takács szakmában. Antalnak pedig olyan jó gyakorlati érzéke volt és olyan szövési módokat és mintákat talált ki, hogy huszonegy éves korában rábízták egy nagy szövőüzem technikai irányítását. Ő azonban hamarosan lemondott a csábító megbízásról, mert egészen Istennek akarta szentelni az életét.

A katalóniai Vich püspöke 1835-ben szentelte pappá. Mivel akkoriban Spanyolországban igen sok volt a pap, Antal elindult Rómába, hogy felajánlja szolgálatait a missziókat irányító Propaganda Fidei vezetőinek. A római jezsuitáknál lelkigyakorlatot tartott, és felvételét kérte a rendbe. Meg is kezdte a novíciátust, de lábában olyan reumatikus fájdalmak jelentkeztek, hogy néhány hónap múlva elbocsátották a rendből. A jezsuita generális, Roothan páter tanácsára visszatért Spanyolországba. Nem kapott plébániai beosztást, hanem missziós prédikátorként, „mint az esőfelhő, amelyet csak a Szentlélek fuvallata irányít, vitte Isten igéjének harmatát és esőjét a szomjazó lelkekhez”. Mindig gyalog járt, pénzt vagy ajándékot soha el nem fogadott el, csak ennivalót adhattak neki.

(Az írás folytatása az újság 8. oldalától olvasható.)

 

Kereszty Zoltán: Isten végtelenül szeret minket 

Isten a Szeretet, akinek lényege az önajándékozás. Minél jobban megismerem Istent, és engedem, hogy önmagát nekem adva, lelkemben lakást véve szeressen, annál jobban telítődöm szeretettel. Annál bőségesebben tudom tovább ajándékozni másoknak; azaz minél jobban megtelek Istennel, annál jobban tudok szeretni. Ahhoz azonban, hogy egyre jobban telítődni tudjak Istennel, helyesen és minél tökéletesebben meg kell ismernem magamat is. Mert csak megfelelő önismerettel tudom a legjobb feltételeket és módszereket biztosítani a Szeretet beáramlásához és működéséhez. Hasonló okokból a lélektan segítségével jól meg kell ismernem embertársaimat is, hogy a Szeretet továbbadásakor mindig a legalkalmasabb és leghatékonyabb módot tudjam kiválasztani. Különösen fontos ez legszűkebb környezetemben; a családban, lelki közösségekben, munkahelyen, de mindenekelőtt házastársi kapcsolatomban, és gyermekeim nevelésében. Az emberi kapcsolatok természetes szabályai után meg kell ismerkednünk az emberi kapcsolatok kegyelmi szintjével is, hogy sikeresebb munkatársai legyünk Jézusnak és a Léleknek a teljes, tökéletes és szent emberi személyiségek kialakításában. Isten ajándékul adta személyiségem értékeit, más emberek személyiségét és végül önmagát is. Ezért a végső érzelem a hála legyen bennem azért, hogy Isten ennyire szereti az egész világot és benne minden egyes embert, köztük engem is személyes szeretettel ölel magához. 

(Az írás folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

 

Katona István: Mit jelent hinni? 

Ezt az állítást: hiszek, csak Isten létezésével kapcsolatban mondjuk, vagy pedig hiszünk az embereknek is? Lehetetlen a világon mindenről meggyőződnünk, hitelt kell adnunk a megbízható emberek szavának is. Milyen jó érzés, ha ismerőseink hisznek nekünk! S milyen rossz, ha alaptalanul kételkednek ­szavainkban… Megbízhatóságom mértéke igazmondásom, őszinteségem, becsületességem.

A Jézus tanítását továbbadó apostolok mögött nem állt mindig rendkívüli tudás, sem gazdagság. Egyeneslelkűségük, ön­zet­lenségük, Jézus ügyéért minden kockázatot vállaló elkötelezettségük miatt hiszünk szavaiknak.

Hiszek Isten üzenetében, a Szentírás hozzám intézett szavaiban 

a) Mert a Szentírás az élet könyve! Ebben a könyvben a láthatatlan, végtelenül hatalmas Isten kinyilatkoztatja Önmagát. Elmondja legszebb terveit az emberről, a világról és a jövőről. Nincs nagyobb kincse az emberiségnek, mint a Biblia! Bárhol kinyitod – a szerető Isten szól hozzád. Elmondja neked, hogy ez a világ – minden problémája, háborúi, társadalmi ütközései ellenére – jó, Ő általa jó. Mert ennek a világnak a történelme tulajdonképpen üdvtörténet! Mindent azért ad vagy enged meg Isten, hogy az ember elhagyja a rosszat, Istenhez térjen és ezáltal üdvössége legyen.

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

 

E.G.W.: Prófétai üzenet a végső időkről (II/2. rész)

A világ, akár egy pestiskórház

Az emberek vakságukban csodálatos fejlődésükkel és felvilágosultságukkal büszkélkednek, ámde a mennyei angyalok azt látják, hogy a Föld telve van romlottsággal és erőszakkal. Világunk légköre a bűn miatt olyanná vált, mint egy pestiskórház levegője.

A bűnözés járványa

Egy „bűnözési járvány” kellős közepén élünk, amely előtt a gondolkodó, istenfélő emberek mindenütt döbbenten állnak meg. Az eluralkodó gonoszság meghaladja azt a mértéket, amit az emberi szív még képes lenne elviselni. Naponta a politikai viszály, megvesztegetés és fondorlat újabb megnyilatkozásairól kapunk hírt. Minden nap meghozza a maga szívfájdító feljegyzéseit az erőszakról, a törvénytelenségekről, a szenvedés iránti közönyösségről, az emberi élet kegyetlen és pokoli pusztításáról. Minden újabb nap az elmezavarok, a gyilkosságok és öngyilkosságok számának növekedéséről tanúskodik. Ki kételkedik vajon abban, hogy sátáni erők munkálkodnak az emberek között, amik növekvő szorgalommal vonják el és rontják meg az elmét, fertőzik meg és pusztítják el a testet?

(Az üzenet folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

 

Avilai Teréz: Belső várkastély

Szólni szeretnék lelkünk szépségéről és nagy méltóságáról. Könnyebb megértetés céljából egy hasonlattal élnék. Hangsúlyoznám, mily hasznos ez utóbbit jól felfogni s tudni, hogy mily kegyelmeket kaphatunk Istentől s hogy a belső várkastély kapuja az imádság.

Mialatt ma azért imádkoztam, hogy az Úr kegyeskedjék helyettem beszélni – nekem ugyanis semmi sem jutott eszembe és nem tudtam, miképpen teljesítsem a megbízást – egy szerencsés ötletem támadt. Mindjárt le is írom, mert azt hiszem, nagyon jó alapul szolgál majd a továbbiakhoz.

Képzeljük a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna, egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás, mint ahogy az égben is sok van. S valóban, leányaim, ha jól megfontoljuk a dolgot, mi egyéb az igaznak lelke, mint valami paradicsomkert, amelyben az Úr, saját szavai szerint, gyönyörűségét találja. De ha ez így van, vajon milyennek kell lennie annak a lakásnak, amelyben oly hatalmas, oly bölcs, oly előkelő s minden kincsekben dúslakodó király találja az ő gyönyörűségét?

(Az írás folytatása az újság 15. oldalán olvasható.)

 

Cseh Anikó: Szeretet-szolgálat Isten jelenlétében

Aquinói Tamás olyan aktusnak írja le az imát, amelyben az ember egy óhaját fejezi ki. Az ima az emberi remény hangja. Az ima célja nem lehet Isten akaratának megváltoztatása, hanem hogy segítsen azt megérteni. Az imának világossá kell tennie az ember számára, hogy a konkrét szükségben úgy kell Istenhez fordulnia, mint a saját atyjához. Az imádkozó „megnyílik Istennek, szinte hódolattal alárendeli magát Neki. Az ima a hit és az Isten iránti szeretet kifejeződése, olyan aktus, amelynek nincs szüksége érvelésre. Az ima Istenhez közelít minket, bizalmas viszonyt alakít ki Istennel. E nagy bölcselő imáiban saját lelkének nekifeszülését fejezi ki annak irányában, aki megismerésének és szeretetének végső célja: egy a célunk: Istennek adni az életünket, az emberek szolgálatára.”

Ki lehet égni az állandó munkától, hajtástól, ezért nélkülözhetetlen, hogy a lelket is táplálni tudjuk. Meg kell tudni állni, elcsendesedni, Jézus jelenlétébe helyezkedni, s megtanulni tevékenységben, munka közben is Jézust szemlélni. Bemosakodni szolgálat előtt, és kimosakodni szolgálat után.

Ez azt jelenti, hogy Jézus jelenlétébe helyezem magam és Neki adom a napom, a szolgálatom. S a szolgálat végén szintén Neki adom, leteszem elé, amit végeztem és átadom. Nem viszem haza a nap terhét, Neki adom, Ő tudja, mit kezdjen vele, imáimban Rá bízom.

(Az írás folytatása az újság 16. oldalától olvasható.)